Nem sok idő választotta el a két Jamie almot egymástól, Milan alma Szlovákiában 2014.06.30-án született meg. Nagyon örültem Milan megkeresésének, még jobban örültem, mikor a fedezés sikeresnek bizonyosodott, és napvilágot látott 9 csodaszép kölyök június végén. Új terepre tévedtem, hisz külföld miatt elég nagy távolság volt közöttünk, és a nyelvi különbségek is némi nehézséget adtak nekünk. 

Lányoké az elsőbbség, így nem is ragozom tovább a szót, következzen az alom csaj részlege 🙂 

Frida, aki Lengyelországban él Családjával amolyan családi kutyaként maximálisan kiveszi a családi élet minden szépségét. A róla kapott, talált képek nagyon is megmutatják, hogy valóban családi középpontjában foglal helyet. 2 gyerek kedvenc játszópartnere mind kint az udvaron, erdőn, mezőn és bent a házban is. Kívánhatnék ennél többet?! Meséljenek a képek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zara, hamar megtalálta szerető Családját Szolvákiában, maximálisan családi kutya szerepét tölti be, és Milan elmondása alapján egy rendkívül jól alkalmazkodó, simulékony hölgy cseperedett fel az egyetlen black tri kislányból. Nem sok fényképet kaptam, de ez pont elég számomra ahhoz, hogy lássam mivé cseperedett. Még sok-sok boldog évet kívánok Nektek, Zara, a Családoddal!!! 🙂

 

 

 

 

Bibi, akinek bevallom számomra megmosolyogtató a neve, de Szlovákiában bizonyára gyakorta használatos. Ő volt az első kölyök, aki gazdisodott, így Milan nagyon kevés képet készített róla, hisz volt dolga a 9 kölyökkel bőven. Én persze szomorkodtam, de most már örülök, hogy kaptam Gazdis képeket is, köszönöm Milan, hogy intézkedtél, hisz olyan Gazdával, aki nincs fent FBn, nem tudom tartani a kapcsolatot. Azt hiszem arany élete lehet Bibinek, kapott egy hatalmas kertet, családi szeretet, szóval boldogság van ezerrel. Még sok Boldog Évet Bibi!!!

 

 

 

 

 

 

Ennyi volt a csajszekció, most jöhetnek a srácok. 4 fekete és két blue merle kan jött a világra, ami valljuk be, nem egy szerencsés színeloszlás, ám, ha meglátjátok mivé cseperedtek azok a bizonyos feka kölykök, talán letesztek a blue színváltozatról… 🙂 Legalábbis nekem nagyon nagyon bejönnek. 🙂

Dusty, aki már kölyök képeivel is elvarázsolt, olyan oszlop lábakat sikerült maga alá varázsolni, és egy olyan testre, amit hmm szeretnék nézegetni a kertemben 🙂 Már kölyökként is sikere volt, simán el tudta adni magát mindenkinek. Családi kutyaként tengeti napjait maximális szeretetben, sokat mennek kirándulni, és a hatalmas kertnek sok játéknak hála, nem szenved hiányt semmiben. Nagyon szereti Családja, remélem ezt a jó szokást sokáig megtartják 🙂

 

 

 

 

 

 

 

Cik-Cak, Jamie adott egy fél flekkes fejű kölyköt Winnienek is ajándékba, ha már Gigi megkapta Olafot az első alomban. 🙂 Biztos úgy gondolta, hogy ez menő dolog, amúgy valóban az, szóval, következzen egy blue merle kiscsávó, aki Lengyelországban tengeti napjait, lakáskutya… Elég sok képet hoztam róla, mert bevallom Róla találtam eleget, nem fukarkodik Gazdája a viccesebbnél viccesebb képek felrakásával, szóval következzen Cik-Cak. 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Cerberus, a kormos képű kölyök, aki elég sokak szívét megdobogtatta azzal a kormos képével, persze akik odavannak érte 🙂 , szerencse egy igazi Gazdi is odavolt érte és beleszeretett…Nem csodálom…ezekbe a szemekbe, tekintetbe… 🙂 Csöppség maradt Szlovákiában és igen jól érzi magát családi kutymorgóként. 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Mucks, hamar Gazdára talált, így kép híján vagyok vele kapcsolatban is. Ausztriába költözött, hogy boldogítsa Gazdáját a hatalmas sétákon az Alpokban. Nagyon szeretik egymást, és hű társa a Gazdájának. Még sok sok közös sétát abban a csodálatos környezetben!!! 🙂

 

 

 

 

 

Casper, egészen Skóciáig repkedett, hogy mind családi, mind kiállítási kutyaként megállja a helyét. Csodaszép környezetben, szerető Család mellett nevelkedett fel, majdhogynem kanapékutya funkcióban. Gazdája elmondása szerint Casperből árad a nyugalom, mégis, amikor buli van, akkor képes iszonyatosan felpörögni… (vérbeli aussie) Gyerekek imádják, velük szemben nagyon toleráns, és szívesen játszik velük. Sok örömet kívánok és sok sikert a továbbiakban is a remek kiállítási debütálás után, csak így tovább!! 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Connor, a legvégére maradt, de ne aggódjatok, csak azért tettem a legvégére, hisz Róla tudok a legtöbbet. Mérhetetlenül nagy örömmel tölt el, hogy Magyarországra költözhetett, Családja vette a fáradságot és egy Csoda, vagy Sors által az általam kiposztolt képek alapján meglátogatták és beleszerettek Connorba. Ő az egyetlen, akivel komolyabban is tudom tartani a kapcsolatot, volt szerencsém már 3-szor találkozni vele, kétszer a Tanmark’s aussie és baráti találkozón, ahol mindenki kipróbálhatta terelési képességeit, valamint ellátogatott Családjával a FEHOVA egyik napjára, mint nézelődők, és hogy végre találkozzunk ismét. 🙂 Connor totál apja, ugyanaz a nyughatatlan, tettre kész aussie, aki mindig keresi mit is kellene csinálni. Közel 30 aussieból álló találkozón minden kötözködés nélkül létezett Családja körül, akik imádják… Nem csodálom 🙂 Alapfokú tanfolyamon már túl vannak, most jön a következő megmérettetés, a középfok. Nem mondom, hogy nincs küzdés, eldönteni, hogy ki is irányít kit, de mint mondtam tiszta apja 😀 Úgy látszik Jamie ezt jól örökíti 😀 😀 Connor, és Kedves Család, remélem még sokszor találkozunk Veletek, apropó Connornak FB oldala is van, amit ITT követhettek nyomon, picit több képpel. 🙂 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezúton is köszönöm a Gazdáknak, hogy ilyen remek Társuk Jamie kölykeinek, elnézve a képeket, mindenhol boldogság, elégedettség van. Remélem ez sokáig még így lesz… nagyon örülök, hogy Jamie utódai ilyen remek családi kutyák. Igaz, nem ismerem őket, ez a hátránya a külföldön született alomnak, de nem is kell ennél több, amit a képek adnak. <3 Sok Boldogságos Együtt töltött Évet kívánok Mindenkinek!! 

 

 

Történt egyszer, hogy Dombvári Zsuzsi barátnőm megkeresett egy fellépéssel kapcsolatban. Nem sokat tudtam róla, csak a témáját: felelős állattartás jegyében, általános iskolai bemutató, és talán hárman leszünk. 🙂 Mostanában elhanyagoltam ezt a területet, mármint a fellépéseket, így kapva kaptam az alkalmon, hogy részt vehessünk most már két kutyámmal a felvilágosításban. 

A meghívás Zsuzsin keresztül a Tappancs Állatvédő Alapítványtól érkezett, amit ez úton is szeretnék megköszönni. Az apropót a tanítás utolsó napja adta, az úgynevezett Diákönkormányzati nap keretében valósulhatott meg az Orczy István Általános Iskolában. Úgy kell elképzelni mint egy állomást, a gyerekek vetésforgóban váltották egymást a színhelyeken. Mi voltunk az egyik kikötő, közel egy órát kaptunk a játékos társalgásra, és némi trükkbemutatóra.

 

 

A célunk az volt, hogy játékos, beszélgetős stílusban ismertessük meg a gyerekekkel, hogy miért is jó kutyát tartani. Arra, aki kutyát tart, milyen feladatok hárulnak, azaz milyen felelősséggel tartozik kutyája iránt. Milyen típusú kutyákat ismerünk annak alapján, hogy mire használjuk őket, gondolok itt a vadász, juhász, terápiás segítő kutya, rendőrségi szolgálatot teljesítő, és még sorolhatnánk…

A gyerekek jelentkezéssel mondhatták el mondanivalójukat, a tanárok biztosították a fegyelmet, amire valójában nem is volt szükség, hisz mindenki figyelmesen végighallgatta Zsuzsi mondandóját, amit nem is csodálok, hisz ő aztán tényleg képes magával ragadni a figyelmet. 😉

Nem is lehetett észrevenni, hogyan telik az idő, miután kerek egészet adtunk annak, mi is az a felelős állattartás, bemutatásra kerültünk mi is. Bevallom nagyon fura volt ott lenni immáron két kutyával, megosztott figyelemmel, sőt mi több megharmadolt figyelemmel, hisz miközben mindkét kutyámra figyeltem, a gyerekek tekintetét is el kellett kapnom, mi több magamon kellett tartanom. Nem volt kis feladat, Jamieről levettem a pórázt, míg Grace pórázon várta mit is kell csinálnia. Rövid bemutatkozás után inkább a kutyákról beszéltem, Családom tagjairól, kik ők, honnan származik a fajta, majd néhány érdekességet. A gyerekeknek legjobban a rodeó kutya szerepkör tetszett, ezt kicsit ki kellett fejtenem. 

 

 

 

Elmeséltem nekik őszintén, hogy Grace még fiatal, és ez neki a debütálása, így megköszöntem nekik, hogy ilyen jó nézőközönség előtt tehetjük meg a kezdeti lépéseket a rutin elsajátítása felé. Úgy láttam, nagyon is tetszett nekik, az, hogy megosztásra került eme titkunk, részesei lehettek valaminek, amit úgy hívunk szocializáció. 🙂 

Trükkbemutató, na igen, régen nem gondoltam már a trükközésre ilyen formában, szerettem volna egyszerű trükköket is mutatni, valamint olyanokat, amik megragadják a figyelmet, némi érzelmet is előcsalnak a gyerekek részéről. Nem csalódtam ebben sem Bennük. Eszméletlen nézőközönség volt hatalmas szeretettel, akik tapssal jutalmazták trükkjeinket. Grace természetesen előadta 3 trükkből álló repertoárját… 😉 melyet olyan lelkesedéssel mutatott be, hogy azt hiszem nem csak virslihez jutott jutalomként (némi ujjdarab is került hozzá). Jamie esetében arra is kellett figyelnem, hogy Adri és Stella előadásába ne rondítsak bele, azaz olyan trükköket mutassunk be, amik akár különböznek kivitelezésben.

Célunk ezzel  az egész trükk bemutatóval az volt, hogy megmutassuk házilag is kiaknázhatjuk a kutyánk képességeit, akár otthon is némi jutalom falat kíséretében. Megmutassuk, hogy egy kis közös játék, együtt töltött idő mennyiben segíthet abban, hogy felelősségteljes kisgazdákká váljon az ifjú nemzedék. 🙂

Ha már megemlítettem Adriékat, róluk is beraknék pár képet, kicsi a bors, de cuki kiskutyája, Stella társaságában, akik nagyon jó párost alkottak, magukra vonták a figyelmet, miközben Zsuzsi pár szóban ismertette, amit a fajtáról tudni érdemes. Stella hol a földön, hol Gazdája ölében, hátán pózolt, attól függően mi volt Gazdája kívánsága. 

 

 

 

A bemutatók után röviden és élő példával ismertette Zsuzsi és Apacs, hogyan néz ki egy játszó kutya és kapálózó, kiabáló gyerek esete. Iszonyat jó volt nézni őket, mindketten tudták mit is kell csinálni, Zsuzsi remekül szimulálta az ijedt, abszolút rossz jeleket adó kislányt, aki retteg a nagy fekete kutyától. Majd következhetett a megbeszélés, ki mit látott, mi volt a rossz. Közösen összerakták, hogyan NEM viselkedünk játékkal, étellel a kezünkben, ha egy kutya közeledik hozzánk. A jó megoldás is sokszorosan bemutatásra került, melyet remélem hasznosítani tudnak majd a gyerekek.

 

 

A bemutató megkoronázásaként a 2014/2015 év legjobb diákjai, illetve azok, akik a lehető legtöbbet javítottak megkapták a boldogságos pillanatot arra, hogy trükközzenek a kutyákkal, addig Zsuzsi válaszolt néhány nyitva maradt kérdésre. Meghatároztuk milyen trükköket lehet kérni a kutyáktól, és azokat vagy egyedül, vagy közösen végrehajtottunk. Míg Jamie dolgozott, Grace a felállított textilboxban várakozott, egyszer hallatta csak a hangját. A trükkök remekül mentek, leginkább a állj-kezeket fel-lelövés, szégyelld magad, forgás, pörgés, beszél és hasonlók tetszettek nekik leginkább. 🙂

 

Nagyon kedves gesztus volt a Gyerekek részéről, hogy adakoztak a Tappancs Állatvédő Alapítványnak, volt aki kutyaszalámit, konzervet, fél kg száraztápot, vagy egy kis zsák tápot gondolt adni a kutyáknak. A szünetekben, míg vártuk a következő csoportot azon tanakodtunk, miként jutottak hozzá, talán otthonról hozták, vagy boltban vették Szüleikkel a hétvégén, vagy lehet hétfő reggel jutott csak eszükbe, netalán a megmaradt osztálypénzt költötték az adományra… Nem is lényeges, jó tudni, hogy az adományozás a fiatalabb korosztályra is jellemző. Köszönjük a jótét hozzájárulásokat, ahhoz, hogy a kutyák megtömhessék bendőjüket az Alapítványnál.

 

 

 

Képekért köszönet Farkas Baráti Attilának!!! 🙂

 

Elérkezett ennek is az ideje, egyszerűen nem hiszem el!!! Már egy éve, hogy megszülettek, amikor is Kitty folyamatosan tájékoztatott arról, hogy milyen színű, nemű, egészséges kölykök jönnek világra a lehető leggondoskodóbb Gigitől. Emlékszem Kitty először kétfelé jelentett, azaz Esztinek és nekem, majd létrehoztam egy 3-as beszélgetést FBn, és itt folytatódott mindennemű beszélgetés a kicsikről. Itt kaptuk meg a képeket, jó volt úgy ébredni, hogy 7 kiskutya boldog reggelizése jött veled szembe az üzenetek között. 🙂 Ide jöttek a lehetséges gazdijelöltek is, köszönöm ezt a szintű tájékoztatást Kitty, amit kaptam, úgy gondolom ez nem minden kan tulajának jár. No, de lássuk, akikért most itt vagyunk, és Ti bőszen olvastok!!! 🙂 🙂

Lányoké az elsőbbség:

Adele, aki egészen Izraelig repült, hogy ott tegye boldoggá Gazdáját, aki nagyon büszke a kis csajra. Szépen fejlődik, egyszerűen imádom, remélem még sok sok képen köszön vissza rám. Családban él más aussiekkal, akikkel remekül kijön, imádja a gyerekeket, a játék a mindene. Gazdája nagyon cuki fotókat küldött megérkezéséről, náluk ez a hagyomány, virágok mindenütt, még Adele nyakába is jutott, aki fel alá járt új környezetében, mintha oda született volna. Sok sok boldog közös évet kívánok Nektek Adele! 🙂

 

 

 

 

Nova egészen márciusig várta az Igazit, és még jó, hogy várta. 🙂 Kittyéknél lakott, nevelkedett, akik elvitték kiállításokra is, de nem volt cél, hogy kimondottan show célra menjen Gazdához. Nekem mindig is többet jelentett, ha egy kutyával dolgoznak és rendes családi életet biztosítanak neki. Novát az alomnál tett látogatásaim után a Speciál CAC kiállításon láttam újból. Egy rendkívül aktív, felderítő, magabiztos szukának ismertem meg. Míg Shane tesója már vígan pihent a szék adta árnyékban, ő mint a ringlispíl mászkált körbe, befogadva a sok sok ingert, szagot. Eszméletlen volt, már akkor éreztem neki sportos gazdi kell, aki meg is érkezett, és magához vette Novát.

Céljaik között szerepel az obedience sport, frisbee, agility kipróbálása, ennek szintén örülök, jó lesz, ha egyre több aussie mutogatja magát a Magyarországon fellelhető sportokban, és hogy Jamie kölyök is legyen?! 🙂 🙂 Nova nem egyedüli kutya, kapott egy pöttyös bátyust Don, a dalmata személyében. A Tanmark’s baráti aussie találkozón kipróbálták milyen együtt terelni, Nova tanúskodott arról, hogy remek ösztönei vannak, Gazdájával mondhatni rövid volt még a közös életük, de remekül helytálltak mind a karámban, mind a 30 kutya között.

Eredményeik:

Speciál CAC 2014 – nagyon ígéretes, Baby BISbe javasolt, ahol jómagam vezettem fel

Remélem mielőbb láthatunk tőlük sport eredményeket is 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Limit, azon kölykök közé sorolódott, akivel volt alkalmam élőben is találkozni, így nem csak Gazdája elmeséléseiből írhatom meg róla az alábbi pár sort, hanem magam tapasztalásából is. Igaz kiállítási hangulatban, környezetben ismerkedtünk össze, és ez még sem az igazi ereszd el a hajam és lássuk hogyan viselkedsz ismerkedési szitu. De ennek a lehetőségnek is örültem. 🙂

Szívmelengető volt olvasni Gazdájának írásait facsén, hisz egy régi álom teljesült Limittel, sokkal régebb óta szeretett volna már aussiet Családjában tudni, mint jómagam. Azért ez durva, várta a megfelelő pillanatot, megfelelő kutyát és Limit lett az… <3 Szerintem megbecsültebb helye nem is lehetne ennek a remek leányzónak, mint amilyen Gazdájánál van. Ahogy megkapta az összes oltását indulhatott a nagy felfedezőtúra némi szocializációval egybekötve. A Debreceni Kutyasuli kölyök suliján töltött órák remek alapot adtak, hogy Limit mindenhova elkísérhesse Gazdáját a nagyvilágban. Nagyon ragaszkodó kutyát ismertem meg benne, aki olyan szemekkel képes Gazdáját nézni, mintha ő lenne az Istennő… aztán ki tudja 🙂 Remekül helytálltak a mindennapokban, persze a kölyökcsínyek itt is megvoltak, és remélem még lesznek is 🙂 A kiállításokon is megállják a helyüket, lássuk itteni eredményeiket:

Komárom CACIB 2014 – nagyon ígéretes 2. / 3

FEHOVA CACIB 2015 – nagyon ígéretes, kölyök BISbe javasolt, beszűkítve a legszebbek közé

TESE Nyíregyháza CAC 2015 – kitűnő, HPJ, BOB

Budapest Grand Prix 2015 /szombat/ – kitűnő 2.

AAPKK Klubkiállítás 2015 – HPJ, Fiatal Klubgyőztes

 

 

 

 

 

 

 

Lizát családi kutyának vették Gazdái, akik nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy teljes élete legyen kis fekete szőrmókjuknak. Kinti, benti élet mellett rengeteg foglalkozás, játék, séta várja nap, mint nap. Sőt időközben egy játszótársat is kapott Lemmyt, aki nem más, mint Grace tesója 🙂 🙂 🙂 Nagyon sok képet és információt kaptam a Pártól, akik két kutyájuk révén váltak igazi Családdá. A kutyaiskola által nyújtott akadályokat is nagyszerűen vették, bár Liza szerette eldönteni mire is szeretne figyelni, nem mindig a Gazdáira. Ezt is leküzdötték, és nagyszerű eredménnyel teljesítették az alapfokú tanfolyam záró vizsgáját. Volt szerencsém találkozni velük a Tanmark’s baráti aussie találkozón, ahol megláttam azt a lányt, akit szerettem volna látni. Intézkedő, Családjához ragaszkodó, közelükben magabiztos leányzót, akik szépen terelgeti “kisöccsét”. 🙂

Eredményei:

K99 vizsgarendszer, alapfokú záróvizsga – minősítés: jó

 

 

 

 

 

 

 

És a fiúk:

Olaf, rá nem tudtam máshogy tekinteni, mint a Jégvarázsban megismert beszélő hóemberre, aki olyan cuki, hogy az ember még most is mosolyog, ha visszaemlékszik a jellemére. Kis srác volt szinte az első, aki gazdisodott az alomból. Akaratos kis cukker srác volt a maga elbűvölő kék szemével. Kiállítási és sport kutya, ami annyit tesz, hogy a lehető legjobb családba, felfogásba tette be a tappancsát. Kijut neki a jóból, avagy csurran cseppen egy kis kiállítási magamutogatás, no meg tanulás Gazdáival.

Kétszer volt alkalmam találkozni a Családdal, mindkettő a Tanmark’s baráti aussie találkozón volt (ugye milyen jó, hogy szervezzük??!!), ahol terelési tudományáról mutatott bemutatót Olaf. Nagyon heves, de ösztönerős munka, melynek koordinálása semmivel sem lesz könnyebb, mint Jamie esetében. Tiszta apja, azzal a vehemenciával, tudatossággal megy a karámba, no és a csajoknak is úgy csapja a szelet… mint egy KisJamie… Gazdáknak mondtam is, hogy megértem őket és kitartást kívánok a zabolázáshoz, mert nem lesz egyszerű. Félre értés ne essék, nincs semmi baj Olaffal, csak az apjára ütött és vérbeli kan -okos, ügyes, tudja mit akar, csajozós-  😀

Eredmények:

Komárom CACIB 2014 – nagyon ígéretes

Remélem hamarosan a kutyaiskolán elért eredményekkel is gyarapítják a listát, persze nem ez a legfontosabb, mondom én, aki ezeregy éve nem mérettette meg kutyáját, no de ez másik sztori 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Shane, ő került fiúként legtávolabb tőlünk, egy nem mindennapi lányhoz, aki Shane minden mozzanatáról értesített. Nagyon sok mindent megtudtam a kis srácról, egyszerűen főnyeremény, persze rossz is, ahogy egy kölyöknek lennie kell. Családi kutyaként éli életét, de megmérettetett a kiállításokon is, eddigi eredményeik között szerepel:

Speciál CAC Magyarorszég 2014 – nagyon ígéretes, Baby BIS 2.

Spanyolország Valls 2014. november – nagyon ígéretes, Baby osztálygyőztes, legszebb aussie kölyök, legszebb kölyök az FCI 1-es fajtacsoportban ( Baby BOB, BOG)

Franciaország Nantes 2014. december – szombat: ígéretes / – vasárnap: nagyon ígéretes (7-es konkurenciából), legszebb puppy, szűkítve a legszebb 7 puppy-ba

 

 

 

 

 

 

 

Neo, róla tudok a legkevesebbet. Kedves Pár vette meg, akik imádják, van egy aussie tesója is, akivel jól kijön, sokat játszanak. Sok séta, rengeteg aktív kikapcsolódás jutott neki osztályrészül. Azaz olyan élete van a kiscsávónak, amilyent az összes négylábú tappancsos szeretne magának. 🙂 Örülök Neo, hogy jó helyen vagy, maximális szeretettel. A képeket teljes egészében, kivéve, amit magam készítettem még róla 6,5 hetesen Susa Kitty készítette.

 

 

 

 

Még sok sok BOLDOGSÁGOS Együtt töltött évet kívánok Nektek, Jamie kölykök. Hiszem, hogy Gazdáitok mindent meg fognak tenni ennek érdekében. 🙂 🙂 Jövőre, remélem ismét megírhatom eme beszámolót. 🙂

 

 

 

Méghozzá micsoda ajándékot kaptam Orsitól, aki vasárnap kint volt a World Dog Show-n, azaz a Világ Kutyakiállításon Milánóban. Amellett, hogy borzasztóan irigyelem érte, hatalmas gratula Neki itt is, hisz Bátorral, Halasi Pásztor Bátor, World Winner címig futottak. 

Hétfőn felhívtam és akkor mondta, hogy biza fbn üzenetben vár rám valami, volt ám meglepődés, és örömködés. Rám gondolt a Csajszi, mikor kezébe fogta a magazint!! <3 Ha már kézben volt, kaptam egyet belőle. Szegénységbizonyítvány vagy sem, de még nem fogtam eme évkönyvet. 🙂

Már egy ideje lapozgattam, bele bele olvastam, néztem az ismerős arcokat, ismerős kutyákat, szép reklámokat, hirdetéseket… kenneleket… kiállításokat, beszámolókat, ahh szóval az egész könyvet átlapoztam, közel 500 oldal, ha nem annyi 🙂 

Grace belevidult a képkészítésbe, ő is pont annyira örült, hogy feltehetem a lábaimat, mint én 🙂 A könyvnek mennyire örült?! Lássuk csak, nem ő került az ölembe, szóval lehet inkább magát tette volna a helyére, de így is cuki, és egyszerűen menő kép lett (nekem).

Most komolyan, amikor az ember lánya, fia olvassa a fajta történetet, a bírálatot, sportot, mert ezekről is szó van benne, akkor repked örömében, hogy két szeletke, töredék az aussieból, vagy legyen az bármelyik fajta, ott van a kertjében, lakásában, lábánál, szeme előtt, egyszóval nála. 

Tudni kell, hogy rengeted hirdetés van az évkönyvben, nem kifejezés rá, hogy rengeteg 🙂 Mivel marketinget tanultam annyira kíváncsi lennék rá, hogy melyik advert mennyibe kerül, hisz nagy a szórás… Mindig is imádtam a marketing ezen gyakorlatias részét. Amíg a tartalomjegyzékhez jutunk 8 kétoldalas, és egy fél oldalas hirdetéssel találjuk szembe magunkat, azaz ezeket tuti végiglapozod, ha meg szeretnéd tudni mi hol van. Nagyon tetszik a Jovana Danilovic köszöntője, szóval én is köszöntelek BIS évkönyv 😀 😀

Aussie cikksorozat első része a fajtastandardon át végigkíséri a hogyan is bíráljunk jól aussiet, avagy Nannette szemszögéből hogyan bírálunk aussiet. Majd megkapjuk egy oldalas leírásban a fajtatörténetet, ahhoz képest, hogy amerikai irományról beszélünk nagyon szép, kifejező, nem túl kacifántos szóhasználattal kapjuk meg a mondanivalót. Aki, már vagy 5 éve mérettette meg magát és csak alapszókincset használ, azaz én… szóval még nekem sem jelentett problémát megérteni, felfogni. Jaj, jobb kéz felemel és bal váll megvereget. 😉 Történelem óra után tesire térünk át, hisz a sport világába kalauzol bennünket az amerikai tenyésztő, bírónő. 

Jönnek az ismertebb kennelbemutatók, akiket Marko Ljutic ( & Jovana Danilovic), ismertebb nevén Marko Mangry’s interjúvolt meg. Amellett, hogy nagyszerű gondolatmenet alapján készült az interjúsorozat, gyönyörű kutyákat láthatunk, és ami a legszebb valamennyit tudtam is hova tenni. Lássuk csak nem vagyok tenyésztő, de érdekel a fajta, érdekel mi történik “körülöttem”. Élvezettel nézem a facebook adta előnyként szolgáló USA-ból származó infókat, képeket. Én, aki húú egy zeneszámot nem tudtam megjegyezni, most már egészen ráállt az agyam a törzskönyvi nevekre, persze nem úgy mint egy két közeli barátomnak, akik 2 felmenőig tuti tudják magát a törzskönyvet.. no de én nem vagyok tenyésztő… 🙂 🙂 csak érdekel a fajta…nagyon is 😀

Őket is baromira érdekelte, de úgy voltam vele, általuk ismerhettem meg, kerültem bele az aussie-s életbe, legyen róluk fotó az évkönyvvel… hát ők ezt mennyire élvezték, látszik a kitörő öröm. Főleg Grace arcán… Sebaj 🙂

Még egyszer ezer hála és köszönet Nagy Orsinak, hogy a kiállítás forgatagában is gondolt rám! Köszönöm, köszönöm!!! <3

 

 

 

Gracie május 20-án töltötte be a fiatal osztályos kort, ami azt jelentette, hogy bizony szeretném vele folytatni show karrierjét, szintet lépve, már junior osztályban. Nem sokat teketóriáztam utolsó előtt pillanatban beneveztem Szentes CACra. Amiért menni szerettem volna, az nem más, mint egy HPJ, azaz Hungaria Prima Junior (Fiatal Osztálygyőztes) cím, amiből 3 db-ot kell megszereznie az ember kutyájának 9-18 hónapos kor között a MEOESZ által rendezett kiállításokon minimum két különböző bírótól, ezek közül legalább egyet nemzetközi vagy klubkiállításon kell elérni. No, de ennyit a a fogalmakról, Szentest már elég rég kinéztem, míg a másik két helyszín még nézelődés alatt van. 

Időben érkeztünk, sajnos már 9 órakor dög meleg volt, ami arra gondolatra ébresztett, hogy fittyet hányva arra, hogy hol van a ringünk a kutyám és magam érdekében ugyan nem a tűző napon foglalunk helyet. Kezdek már hozzászokni az egy kutya bal kézben, jobb vállon a box, kézben pedig a szék közlekedéshez. Néhol nem fértünk el így sűrű elnézéseket emlegetve taroltunk mindent. 🙂 

Átvettem a papírokat, lecsekkolták a kutyát, mármint a papírjait, aztán árnyékos helyet kerestem, egy bükkfa szolgáltatta az árnyékot, köszönöm Kedves Óriás Fa, hogy lombod menedéket adott, (árnyékban volt 26 °C, akkor mi lehetett kint a napon), valamint a kicsit sem egészséges napsugarak elől. Köszi, köszi, köszi. 

Miután lepakoltam, ringkeresésbe kezdtem, nem sok ring volt, gyorsan megtaláltam és kikértem a startszámunkat, mely a 66 volt 😀 szerencse!! gondoltam mellénk szegődik!! 🙂 Ismerősökkel is találkoztam, mint Szabó Nikiék, Díva border collie Gazdája, és Bertus Tamara, akit még a szentesi kutyasuli foglalkozásain ismertem meg. Öröm volt velük beszélni, hisz Mindkettőjüket régen láttam. 🙂 Megnéztem Tamaráék baby borderét, aki több, mint gyönyörű és cukker volt nekem, büszke lehet majd rá a Gazdája, és naná a Tenyésztők is 🙂 🙂 

A bírálatok időben kezdődtek és a nagy meleg miatt elég gyorsan bírált Radich Dusan Bíró Úr. Én ide oda ingáztam a ringünk és Grace között, az az igazság, hogy büszke voltam a helyválasztásomra, mert amellett, hogy nem purcant ki a kutyám a napon, körénk gyűltek a közép-ázsiai juhászkutyák és gazdáik. Oké, eléggé feltűnésmentesen kellett közlekedtem, és persze picire összehúzva, hisz ilyen beállítottságú fajta mellett biza a tisztelet a minimum, amit tanúsítani kell feléjük. 

Grace remekül elpihent a boxban, a szomszédainknak hála senki sem merte zargatni cuccainkat, és kutyámat, mindennek megvan az előnye 🙂 így visszamehettem megtekinteni a számomra érdekes bírálatot, mint pl a border collie, hisz itt voltak ismerőseim. Drukkolhattam nekik bőszen. 🙂 Gratula itt is a CACokhoz, és természetesen Dívának a BOS címhez. 

Mi igen csak későn jutottunk sorra, túlságosan is, annyira sajnálom, hogy kiállításra járásom kezdetének idejében alkalmazott aussie az első fajták között bírálata megváltozott és majdnem utolsóként vannak most már bírálva. Nem túl jó kombó. Grace bírálatok előtt elvégezte dolgát, és átkefélésre is került, sok mindent nem gondoltam vele csinálni, hisz egyedül voltunk az osztályban, és egy növendék kan, Dorka AJ-je volt ellenünk, mindketten tudtuk ki lesz a BOB, és a célom, mint említettem a HPJ megszerzése volt. 

Akkor röviden a bírálatról, tudom, be kellene fognom a számat, de… mint tudjátok, nem igazán megy ez nekem. Valószínű a büdös életben nem fog összesodorni az élet Bíró Úrral, de ha mégis, véleményem vállalom. Nagy meleg volt, tudom, azt hiszem ez mindenkit érintett, nőt, férfit, gyereket, csecsemőt, várandósakat, időseket. Az ember jó esetben bírálattal egybekötött mustrát szeretne, ha van konkurencia, akkor annak egybevetésével. Közel 100 kutya bírálata mellett nem várható el leíró bírálat, de az ember szívesen meghallgatja, vagy épp meglátja a bíró jelzéseiből, mondanivalójából, hogy mit lát, vagy épp mit nem. Lehet naiv felvetés, de mint fifi gazdi igenis szeretem nézni a bíró bírálatát, aztán az ember elfogadja, elosztja, vagy épp megkétszerezi ezt. No, a mi esetünkben hozzá sem ért az említett bíró a kutyához, fogakat is nekem kellett megmutatni, I fogmustra után csak a bal oldalt tudtam megmutatni, másik oldal nem is érdekelte. Székből bírálva (hozzám sem érve Gracehez) előtte az árnyékban beállított kutyám megkapta a kitűnő után a HPJ-t (igen, a hőn áhított HPJ-t) majd következett az összevetés. Dorkával beállítottuk a két kutyát és azokat ismét ülve lebírálta Bíró Úr. AJ megkapta a BOB, azaz Fajtagyőztes, míg Grace a BOS, azaz a Legszebb Ellenkező Nemű Kutya címet. Összegezve ismét, nevezés + üzemanyag költség = Érdekes bírálattal egybekötött tiszteletlenség. Sajnálom, hogy ezt kell leírnom, de minimális tiszteletet sem éreztem ezzel a cselekedettel kapcsolatban. 🙁

A BIS bírálatig nem volt sok időnk, így egy gyors szusszanás után, összeszedtem cókmókomat, és bevonultunk a BIS ring helyszínéhez, a sátor alá. Nagyon nagy mákunk volt, hisz a végső játszma ringjét épp akkor bővítették ki, és nem kellett arrébb mennünk, ámbár az első sorból ülve figyelhettem végig a bírálatokat. 

Bevallom nagyon régen néztem végig már a BIS programot, mivel a Junior BIS utolsó előtti momentuma a napnak, így bőven volt időm és nyugalmam megcsodálni, élvezni a kiállítás ezen részét. Tudtam mit kell tennem majd Grace-szel, ez menyi időt vesz kb igénybe, kiszámolva, hogy mikor vegyem ki a boxból. Dr Jakkel Tamás konferálta a fajtákat, azon kívül persze, mikor nem ő bírált. A pódiumon láttam a Junior BIS bírónőjét, Tarján Annamária Bírónőt és próbáltam megfejteni vajon milyen lehet, mit szeret.

Miután megtörténtek a minimális előkészületek Grace-szel odaálltunk az előkészítő ringbe, abszolút nem voltam ideges, ez tőlem hát hogy is mondjam furcsa jelenség, hisz iszonyatos lámpalázas vagyok. Nem is kicsit… Úgy voltam vele futunk egy kört a ringben, no de ezek szerint túl jól teljesítettünk, mert még meg sem állítottam a Kiscsajt, amikor a Bírónő be is szűkített minket egy pulival, mint FCI 1-es fajtacsoport juniorjait. 

Megkért minket, hogy a dobogó mögé álljunk fel megvárva, míg az utolsó fajtacsoportból is beszűkítésre kerültek a kutyák. 14 junior futott ki ismét, most már együtt felállva, majd egy újabb szűkítés következett, ahova ismét bejutottunk. El sem hittem, komolyan… nem törődve semmivel és senkivel kifejezésre juttattam örömömet. 🙂 Grace abszolút jól kezelte ezt, ő is felpörgött és úgy éreztem, hogy eddig sem számított semmi, most sem fog. Csak érezzük jól magunkat a ringben. 

Angol cocker spániel, kínai meztelen kutya, amerikai staffordshire terrier, drótszőrű magyar vizsla, boxer és Grace jutott be a végső szűkítésbe, így Grace lett az FCI 1-es fajtacsoport legszebbje, azaz a junior BOG. 🙂 Bírónő oda-visszát, majd egy kört kért mindenkitől külön külön. A végső döntésként két helyezett fajtáját mondták ki: spani lett a 2., míg a staff került a dobogó felső fokára. 🙂 Köszönöm még egyszer a megtiszteltetést, hogy részesei lehettünk a BIS programnak, Esztinek a bátorító szavakat, hogy mindenképp szálljunk ringbe, és láss csodát… handlerekkel együtt, egy ringben a legszebb 6-os szűkítésbe kerültünk. 

Köszönöm Petrus Krisztinának és az Ebugattának, hogy rendelkezésemre bocsátotta videóit, hogy megkreálhassam belőle egyetlen emlékemet, de micsoda emléket, erről a kiállításról. A véletlen-e vagy a Sors, nem tudom, de pont a mi bírálatunk került fel összefoglaló videójukba, amivel kapcsolatban fel is vettem Krisztivel a kapcsolatot, örök hála illeti érte, köszönöm még egyszer.

Érdemes a youtube-on megtekinteni, hisz ott a minőségen még lehet állítani, stílusosan Jacko Hollywood Tonight című száma adja az aláfestő zenét. A videón először a háttérben keressetek bennünket, míg az apróbb termetűek róják a köröket, kíváncsi vagyok észrevesztek-e valami furcsaságot a videón, vagy sem 🙂 Aztán már mi futunk, számomra elég tetszetős mozgásban…

Az eredeti videót itt tekinthetitek meg, mely az ötletet és a lehetőséget adta, köszönöm még egyszer az Ebugattának és elsősorban Krisztinának!

Most mondom, csapongani fogok nem kicsit az események tengerében, így előre is elnézést kérek, de egyszerűen igyekeznem kell a jelen dolgait is lekörmölni és egyben a múltat is megpróbálom felzárkóztatni a jelenhez. Na ezt megaszondtam, de ez a lényege 🙂

Ami a legfontosabb, hogy Grace betöltötte 9. hónapját és végre junior osztályos lett a leányzó. Így amellett, hogy halad a Kisasszony a pimasz(kamasz)kor felé és akad néha pár nézeteltérésünk, és naná tanításban is akadozunk néha, de ilyen ez a korszak, ezt be kell nyelni, hozzá kell szokni, változni fog a szitu. Jamievel sem volt fergeteges ezen időszak, és egy olyan szukától, aki megpróbál mindenki felett uralkodni, bevallom nem is számítottam másra 🙂 

Ünneplés nem is lehetett másként, mint hogy vizezés ezerrel a nagy melegben, hisz még nem kezdődött el a strandszezon. Így szabadon lemehettünk a partra és eregethettem a kutyáimat. 🙂 Nem sok kép készült míg nem lettek csurom vizesek 😀

Egyszerűen csak lementünk a partra, letettem a táskámat és elővettem a kincseket belőle, mint puller, ami remekül teljesített a vízben is, sőt… és egy csipogós játékot is elővettem, amiről tudtam, hogy Jamie fantáziáját izgatja a legjobban. Ha Jamie izgatott, Grace sem tesz másként. 😉

Először a csipogó került elő, amire jól gondoltam, hogy Jamm rástartol, és Grace uzsgyi utána, nem törődve azzal, hogy egy hete sem volt még, mikor alig mert belemenni a vízbe. Mulattassanak Benneteket a képek:

 

 

A játék nagyon klassz alakot ölt, Ivett dobja a csipogót, Jamie rástartol, Grace finomabb tempóban tolong utána, Jamie megszerzi a játékot, majd Grace nyomdokába szegődik, ami nem nehéz, mert a nagymedve direktbe belassít, sőt még incseleg is a szájában lévő tárggyal. Magára húzza Gracet, aki mindent megtesz, hogy elorozza a játékot. Sikerül neki, majd egy ideig a szájában hozza kifelé, elengedi és mosolyogva felém kocog. 🙂 Jamie felveszi, majd az egyből tárgyat odahozó kutyám most már kb a 4. behívásra adja oda az adott tárgya. Érdekes jelenség ez számomra, de persze ez csak Grace jelenlétében van így.

 

 

Imádom nézni, hogy miként utánozza le Jamie cselekedeteit, amolyan Graces verzióban. Másként szagol de persze ugyanott, és ugyanazt, mint Jamm, másként, amolyan hebehurgyán üget Pocesz mellett, egyszerűen csak úgy ahogy van Jamie adaptáció Grace kiadásban. Imádom a lényét, még ebben a borzasztóan kaotikus időszakban is, mikor ezerszer érzékenyebben reagál rám, az utasításaimra. De akkor is ő a mi kiskutyánk… Imádjuk, szeretjük, és 9 hónapos lett…bakker!!! 🙂

Végére egy csodaszép fejszerkezet más megvilágításban, akik követtek bennünket Fbn, már találkozhattatok vele, sőt még lehet fogtok is, mert egyszerűen tetszik és kész. 🙂 

A legboldogabb 9 hós ünneplése tuti neki volt, ilyet még Jamie sem kapott. 🙂 Szeretet, boldogság, fun, és egy uralkodni akaró Grace Hercegnő 🙂 🙂 

 

 

Ezt a kisfilmet, facebookon láttam, érdekes, hisz jelen pillanatban hivatalosan csak a kisfilm trailere, előzetese található meg a Disney Animation oldalán, hivatalos youtube csatornáján, amiben kb 1 percbe sűrítették bele a közel 7 perces kisfilm tartalmát. Én azt javaslom, hogy a trailert ugorjuk át, és egyből nézzük meg a kisfilmet. 🙂

Igyekeztem minden fellelhető irodalmat, felvételt megnézni róla, csupán mert érdekelt, és igen gyereknek érzem magam a mai napig. Rajongok a mesékért, jóformán minden mese fellelhető nálunk, kezdve az m1-en vetített TV Maci keretein belül játszott mesék és majdhogynem az összes Disney mese is a kezdetektől. Nem tagadom, nekem egy vasárnap reggel még mindig arról szól, hogy reggelimet egy jó mese mellett fogyasztom el, no nem azokon, amiket a tv vetít mostanság…

Elkötelezett vagyok a Disney mesék iránt, no meg a kutyák iránt is, így amikor a kettő találkozott, akkor nincs mit tenni, ezt meg kell osztani, erről mesélnem kell Nektek. 🙂

Kezdjük a címével, Feast, azaz Lakoma… elég érdekes címválasztás egy kutyás filmhez, nem de? Azonban a film megtekintésével értelmet nyer a cím, és azt kell, hogy mondjam csillagos ötöst kapnak tőlem cím ügyileg is! 

A sztoriról: kezdetben úgy tűnik, hogy egy helyes boston terrierről fog szólni a kisfilm, avagy inkább egy boston terrier táplálásáról, hisz az első pár percben a megtalálástól eltekintve, amely ugyancsak tartalmazott kajás jeleneteket, végig a csöppség étkezési szokásainak változásairól kaphatunk betekintőt. Ahogy haladunk előre a történetben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Winston perspektívájából, szemén, száján keresztül ismerjük meg Gazdájának élettörténetét. Ha nem nézted az elejétől a háttérvilágot, akkor ess neki a filmnek még egyszer, higgyétek el megéri. 😉 Lakoma mind mind változik a Gazdi életszakaszait bemutatva, agglegényélet, baráti találkozók egy jó kis meccsnézéssel fűszerezve, valamint sörözések a srácokkal étteremben, míg be nem toppan a női nem a képbe. Természetesen ő sem léphet be másként, mint étel formájában, egy petrezselyem a tányéron…hmmm nyamiii 😛

Változások étellel foghatók, és némi kedélyállapot változással a kutya és no persze a gazdi részéről. Igen, az egészséges életmód beköszönt az erősebbik nemet képviselők életébe. Ki ki ezt hogy viseli az már más kérdés. 🙂 

Aztán egyszer csak történik valami a háttérben, csapódik a lakásajtó és nyílik a hűtőajtó. Winston visszakapta régi barátját, a hűtőskaját, már nem tápot kell ennie, és csupa, csupa egészséges ennivalót, mint pl a kelbimbó 🙂 Ám valami nem stimmelt. Most nincs nevetés, csak ő képes belevetni magát az ételes dobozokba… most csak a négylábú a boldog, hisz gazdija mély szomorúságba burkolózott, amin még a lakomák sem tudtak javítani. 

A fordulatot a petrezselyem látványa hozza meg a húsgolyós spagettin, ekkor látunk a dolgok mögé, szomorú szempár nézegeti a kis zöld növényt. A kiskutya bekattan és megszökik, egyenesen egy étterembe, ahol csupa csupa ínycsiklandó ételek repkedtek körülötte. Vajon megugrotta azt, hogy elmenjen mellettük, alattuk, átugorjon felettük? Na, hogy kiderítsétek kérlek Benneteket nézzétek meg a videót. Én csak annyit mondok, nehéz időkben az ember mindig számíthat leghűségesebb barátjára. 😉 ( Film megtekintéséhez katt az IDE feliratra a kép alatt 😉 )

 Na, hogy tetszett? Oda meg vissza vagytok a boldogságtól? 🙂 Minden jó, ha a vége jó… emberünk név szerint James visszakapta imádott szerelmét, melyet megkoronáznak egy friggyel, házvásárlással, sok sok szeretettel. Már már Winston is elfogadja a helyzetét mint táp a táljában, amikor egy ismerős illat fogadja a tálja mellett szunyókálva. Ismerős illat ismerős ízhez társul és láss csodát újabb és újabb húsgolyók pottyannak az égből. Remek mesegyártóink így jelezték, hogy a család immáron 4 tagúvá bővült, egy huncut babával. A mennyország ismét beköszönt bostonunk életébe, gyermekzsúr megannyi finom falatot tartogat, repkednek a sütik és mindenki boldog… 🙂 VÉGE 😉

Akkor következzen egy kis háttértörténet:

Feast kisfilmet Patrick Osborne rendezte, akinek ez volt az első saját rendezésű filmje. Az ötletet egy bizonyos applikáció adta, “1secondeveryday” azaz egy másodperc minden nap. Ez arra készteti az alkalmazóját, hogy minden nap vegyen fel egy másodpercnyit a napjából és azt rakja utána össze filmmé. Patrick Osborne 2012-es évének minden étkezéséről készített felvételt, melyet végül a program filmmé kovácsolt. 

Most már tudjuk a Wikipédiának köszönhetően, hogy mi adta az alapötletet, nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon Mr Osborne maga előtt látta a lelkivilágát étkezésének egy másodpercébe ömlesztve?! Valószínű, még jó, hogy kitartóan végigcsinálta, és hogy kapott/elvállalta a rendezést. 😉 Éljenek az applikációk!!! 

Később került bele a kutya, akinek karakterét mindenképp szerethetőre akarták formálni… azt hiszem ez sikerült is nekik. 😉 A történetben egyre nagyobb szerepet kap a tér, a kutya körülötti tér megjelenítése, hisze kezdetben látunk egy tálat, konyhaszerűséget. aztán megismerjük a kis lakás nappaliját, az éttermeket, ahova eljárnak a srácok, és a tér odáig bővül, hogy a film végére megismerjük Winston egész családját és az új házukat.

Találtam egy remek összefoglalót, mely jól mutatja, milyen formában örökítették meg a valódi boston terriert a filmhez. Bevallom nagyon szívesen ott lettem volna ezen résznél, látni azt, hogy kit mi fog meg a kutyában és azt milyen gyorsan veti papírra, valami bámulatos lehetett. azért egy két rajzon felnevettem, én is elmehetnék rajzolónak ezzel az erővel 😉 Egy két helyen látom még, hogy emberi hangulat emberi arcvonásokkal jelenik meg a filmben, de elenyészőnek tartom. Tényleg igyekeztek azon fejeket megjeleníteni, amit valóban a kutyák képesek vágni. Mit szóltok a mogyoróvaj, vagy nem is tudom mit kenhettek a fejére, lenyalakodására… nagyon bejön, ahogy azt a mesében is megjelenítették. Ááááá úgy tetszik ahogy vaaaan!!!

Bemutatás, a kisfilm az Annecy Nemzetközi Animációs Film Fesztiválon mutatkozott be, 2014. június 14-én. Azt hinnénk, hogy a filmes szakmában nincsenek csúszások, minden időre készül el, hogy az utólagos simításokra legyen idő. Ki gondolná, hogy csupán 3 nap választotta el a bemutatótól a film befejezését. 

A nagyközönség, azaz mi, hétköznapi emberek (nem kalózkodva) 2014. november 7-től a Big Hero 6 című animációs film előtt láthattuk. Ez is jól mutatja, hogy moziban nem láttam (még máshogy sem) a fent említett mesefilmet. Azért remélem a magyar mozikban is így történt a megjelenés. 😉

Díjak: jelenleg 2015. márciusáig három díjat zsebelt be, nem is akár milyet!!

 

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy hivatalosan is, azaz nem az én wow, de nagyon jó film volt, érdemes megnézni kijelentésemre alapozva, hanem akik ezeket a kritikákat, elemzéseket hivatásszerűen is űzik, azaz az IMDb emberei is hasonló véleményen vannak, mint én. 8,4 pontot kapott, ami elég nagy szám!!! 🙂

 

Jaj, a logóról nem feledkezhetem el!!! Ha már lakoma…akkor Disney is ehhez igazította a záróképét, mert még erre is gondoltak a srácok!!! 🙂  Stílusosan valami szószt kapott a tányéralátét 😉

Összegészében elmondhatom, hogy brutál okos, ügyes emberek dolgoztak eme kisfilmen, és ha hasonló szellemben készülnének a mai kor meséi, akkor nagy baj nem érhetné a gyerekeket. Sajnos olykor olykor megbotránkozom, hogy miket képesek a televíziós csatornák levetíteni 12 éven aluli gyerekeknek reggelente, hétvégén délelőtt. Elkeserítő, hogy erre van igény, vagy csak ezt az igényt generálják, ébresztik… Jó látni, hogy vértől, erőszaktól nem csöpögő mesékre is van igény, de lehet csak az én gyermeki lelkivilágom gondolja így. 😉

Remélem szereztem pár szép percet, és ha mást nem is, akkor most mindenki kinyitja a hűtőt és kivesz valami finomat és csap egy lakomát! 😉

Forrás:

• Wikipedia 
• Disney Animation Studios 
• Interjú, youtube 
• Interjú, Fx Guide TV 

Letelt, nem ezt így kell LETEEEELT!!!!! Itt most nincs helye a finomkodásnak, itt most kőkemény ordítás van, ujjongás, levegőbecsapás, BOLDOGSÁG! Kedves gyulladás, köszönjük, hogy jelen voltál életünkben, tanítottál, figyelmeztettél valamire, de most már pápá, avagy a sohaviszontnemlátásra!! Soha, azaz SOHA nem szeretnélek már látni kutyám közelében!

Tegnap elbeszélgetésen voltam, jó csak szimplán felhívtam Dr. Papp Zalán állatorvosunkat, akivel pár perces eszmecserét követően megállapítást nyert, hogy Jamie fokozatosan hozzászoktatva a terhelésnek visszatérhet a való életbe.

Nincs több pórázas séta, pórázt nem akarok meglátni a közelében! Nem, mi a puszta szabad gyermekei vagyunk és a pusztában tilos a póráz használata 😀 Sőt szabadelvű séta indokolt!! 🙂 Jó, azért nem csapunk bele a lecsóba amolyan örült módjára, szoktatás szükséges, lássuk miből kell, hogy ez álljon.

• Pusztaséta: a kutya tudja, mi a jó neki, ahham kivéve az aussie, ő egy külön állatfaj, aki addig megy míg menni akar, aztán mikor megpihen, akkor jön a sántaság, és a fájdalom… (tapasztalat) Itt mindenképpen egyedül kell kivinnem, mert Grace-szel nagyon benne vannak a elugrálunk egymás elől, gyors kitérések, azaz irányváltások és tempóváltások sorozatából áll a séta. Na, ilyen mostanában nem kell.
• Labda, frisbee, bármi, ami dobható: felejtsd el, az egy hetes időszakban nagyon nem kell még ilyesmi, semmi, marad az eldugdossuk és találd meg játék, az kb hasonlóan fárasztja az agyát, sajnos a lehetséges lakásban eldugható helyek köre kezd szűkülni… de így is szépen használja az agyát.
• A nagyon eldurvuló játékot Grace-szel még azért valahogy le kell állítani, általában sikerül, bár nagyon nagyon nehéz, hisz Jamie is tele van energiával, azért remélem a szabadon engedett sétákkal ez meg fog oldódni valamelyest.
• Bemelegítés: mindenképp kell a bemelegítés az edzések előtt, Doktor Úr szerint is elegendő, ha egy fél órát mozgatom előtte, azaz egy séta bent a városban kellően átmelegíti a lábikókat.
• Edzés: jelen pillanatban csak az obedience edzés jöhet szóba, azaz sem terelés, sem a frisbee…ezek maradnak még egy kicsit a távlati célok között. Obedience edzés során is csak olyan elemek jöhetnek szóba, amik nem terhelik túlzottan a hátulsó lábakat, mint lábnál követés, menet közben ültetés, fektetés, távolságkontroll pózosainak gyakorlása, és természetesen a csoportos feladat teljes egésze. 
• Formálás, talán ez az az ellenőrzött körülmények között tartható terhelés, amit valamilyen szinten én irányítok, és itt nem olyan eszeveszett tempóban hajtja végre a feladatot, azaz terhelve lenne a lábikó, de mégsem idióta aussie módra. 🙂

Azt gondolom, hogy nem volt egyszerű ez a 4 hét, mert rendesen be kellett osztanom az időmet, és magamhoz nem jellemző módon sokat voltunk a városban. Ami persze remek, hisz Gracenek kellett a szocializáció, de Jamie, hát…nem épp ezt élvezi, és ezt tudja rólam is. Míg Grace esetében újra kell figyelnem az esetleges zavaró tényezőkre, jelenségekre, amiket nem tudom, hogy fog lereagálni. Így vele más, kihívás még utcázni a városban, de Jamie… ő Jamie, tudom hol fog ugatni, tudom melyik háznál nem bírja a kutyát, kb még azt is tudom, hol fog nagy valószínűséggel könnyíteni magán. Azaz ő sem élvezi és én sem… 🙂 

De ma reggel már pusztaság, várt ránk a szabadság 🙂 Jippeee 🙂 🙂 

 Aki nem tudná miért is ujjongok, mint valami agybeteg olvassa el ennek okát! 🙂 Bejegyzést ITT találod! 🙂

Nem, nem akarok belegondolni, úgy látszik most a nemakarokbelegondolni születésnapok éve van, én is egy évvel öregebb lettem, csak épp beléptem a tripla X-be. Nem, nem a korommal van a baj, hisz kinézek vagy 25-nek, hanem azokkal a tervekkel, amiket 30 éves koromig magvalósítani szerettem volna.

Szóval 5 év, olyan, fú bakker ez a szülinap… főleg, hogy a lesérülése is beleesik ebbe az intervallumba, így még nehezebb volt elfogadnom, egyáltalán felfognom, hogy a kutyám 5 éves lett. Nem az elmúlás, mint fogalom jelenik meg a fejemben, mikor hangoztatom, hogy 5 éves (még mindig jesszus!!!), hanem az, hogy eltelt biza 5!!!!!!!! év, Vele, az ÉN PÖTTYÖSÖMMEL! 

 

Bevallom korábbi kutyám, goldenem után, aki az én csodám volt, aki felnevelt mint kutyás egyént, aki átnevelt, és felelősségteljes emberré tett, na jó a Szüleim is nagy szerepet játszottak ebben. Szóval Bonny után nem gondoltam, hogy létezik majd olyan kutya, akit szívembe zárok, persze jött Snoopy, aki a maga kecseg természetével szívem csücskében tündököl…

De jött a Pötty (és a Babypötty…de most nem róla szól a fáma) és mindent megváltoztatott, nem tudom, hogy lehet így kutyához ragaszkodni, így “eggyé válni” egy lénnyé válni valakivel, tudni a rezdüléseit, ha baj van… Ijesztő, mikor ennyire rá vagy hangolódva egy olyan lényre, aki nem kétlábú, aki teljesen más nyelvet beszél, mint te és mégis ott van az a kapocs…meghatározhatatlan kötelék. Ezt jelenti nekem Jamie… és akkor most lecsökkentettük olvasóink létszámát 😉

Lássuk csak, épp, hogy nem töltötte be 4. születésnapját, ám én ide sorolom, hisz rettentő nagy esemény volt életünkben, és a sors furcsa összjátékának és félelmeimnek köszönhetően nem indultunk azóta több obedience versenyen. (No, de majd ebben az évben! 🙂 ) 2014. februárjában részt vettünk életünk első obedience versenyén, ahol kezdő osztályban a megtisztelő 10. helyen végeztünk a 40 indulóból. Mindezt úgy, hogy az engedelmes ágazattal szeptembertől ismerkedtünk meg jobban, alaposabban, azaz 4 hónap felkészüléssel a hátunk mögött csaptunk bele a lecsóba. Az eredményt tetézte, hogy sikerült elnyertünk “A legharmonikusabb kezdő páros” címet, melyet Bírónőnk adott nekünk. Ugyanezen a hétvégén Jamie megkapta kiállítási eredményeiért a 2014 Club Star kupát. 

 

 

Márciusban olyan dolgokkal töltöttük az időt, amelyet már régóta szerettem volna véghezvinni Jamie-vel, hisz egy aussie nem kerti dísz… Március 15-ei hétvégén Portelken részt vettünk a karakterteszten és ösztönpróbán, ahol, mint már tudjátok igen szépen teljesített a Pöttyös! Kiváló eredménnyel és nagyszerű megjegyzésekkel távoztunk mindkét megmérettetésről. Amellett végre egy csodálatos napot tölthettünk el barátok és aussie-jaik társaságában.

Egy fenomenális időszak következett, ami még mindig hihetetlen számomra, hogy Jamie két csodás alom létrejöttéhez járult hozzá. Kétszeres APA lett, összesen 16 kölyök született tőle, akikről a Tenyésztőknek, Gazdáknak köszönhetően rendszeresen hírt és képes élménybeszámolót kapok. Még mindig hihetetlen számomra, hogy valaki kutyájának törzskönyvén az én Pöttyösöm neve szerepel!!! 🙂 Két képet raktam be, a teljesség igénye nélkül mindkét alomból. Remélem idővel megmutathatom a cseperedő Jamie kölyköket Nektek! 🙂

 

Már csak a genetika szabhatott határt, hogy a részemről felmagasztalt kutyámat még jobban felmagasztaljam az egekbe. Áprilisban elküldtük a mintákat a Laboklin laborba, ahonnan fénysebességgel kezembe kaphattam azt az eredményt, amire titkon vártam, reméltem. 

Májusban olyat találkoztunk Tanmark’s kennel keretein belül, hogy csak lestem a sok ügyes okos, és abszolút kezelhető aussie-ból álló falkát. Iszonyat jó volt beszélgetni, ismerkedni és naná terelni 🙂 🙂 Észre sem lehetett venni, hogy eltelt az a fél nap, míg kint voltunk. Megcsodáltuk kutyáink hogyan bűvölik a birkákat, volt, aki először találkozott a gyapjas jószágokkal. Isteni finom kenyérlángossal kedveskedtek nekünk Juditék, ami után jól esett a séta és egy újabb terelés. 🙂 

A nyár a két alom mellett mást is tartogatott számunkra, új célokat, mint a már régen várt Terelő Munkavizsga sikeres letételéhez szükséges felkészülést. Erről volt pár bejegyzésem, de a teljes történet még nem látott napvilágot. Ez ügyben (is) hiányosak még az infó csöpögtetéseim, sajnálom, de ígérem mindent megteszek, hogy összeálljon a kép Mindenki számára. Szarvas Tanyát, és természetesen a Szarvas Családot igen sokat látogattam a nyáron, hisz tudtam a vizsga már csak egy karnyújtásnyira van tőlünk, a kutya kezd összeállni, az ösztöne rendben, csak engem kellett kivenni a rendszerből. Ez meg is történt, így Petra vizsgázott le Jamievel, melyet megelőzött egy Francia Kutyás tábor, aminek minden napjának minden pillanatát élveztem.

 

 

 

 

Nyár mást is hozott, Juliet, aki 1,5 hónapot vendégeskedett nálunk, szocializáció és kondi növelés céljából. Így, ha Jamievel nem is, vele ismét ringbe szállhattam, és a hosszú és tanulságos útnak köszönhetően Julie sikerrel vette az összes akadályt, megkapta mindkét nap a kitűnő 2, Res CAC címet. (azaz második lett az osztályában) Jamie olyan nagyszerűen tejesítette az óvóbácsi szerepét Julie esetében is, hogy biza elgondolkodtunk, hogy hamarosan megérkezhetne Családunkba a 2. aussie is. 🙂 

 

Persze obedience sem maradt háttérben, edzettünk, edzettünk, sok sok tanácsot kaptunk és ami a legjobb!!! Részt vettünk életünk első obedience táborában, haha Magyarországon szerintem nem is volt még ilyen jellegű tábor 🙂 Nagyon jó volt, helyszín nem máshol volt, mint Portelek, a Szarvas Tanya 🙂 Mondtam én, hogy sokat voltunk itt 🙂 Dögrováson voltam, de még takonypócként is remek volt, olyan társaság lehetett ott, akiktől mind mind kaptam valamit. Jamietől is megkaptam, a sok sok szép élmény mellett a hatalmas pofont. (igen, erről sem írtam…) Amikor azt hinnéd, hogy minden klaffol akkor kapod azt a pofont, amit csak a kutyád képes olyan jól időzíteni és egyben akkorát adni, hogy szó szerint a padlón köss ki… én épp a füvön voltam, és harcoltam azzal az érzéssel, amit úgy hívnak, hogy kudarc. Köszönöm a támogatást a Csapat Tagjaim részéről, és a hatalmas beszélgetéseket!!! 🙂

 

Október végén Jamie megkapta kistesóját Grace személyében… a fogadtatás hűvös volt, nem is kicsit… Kb, “ez meg mit keres itt??” fejjel nézett rám, majd vissza a kis szarosra, aki mindenhova követte, igen, még a WC-re is, haha volt, hogy Jamie szó szerint letojta a kiscsajt. De eszméletlenül kiteljesedett Jamie kutya léte, sokkal többet játszik, persze, mert nem hagyja békén Grace. Kevesebb időnk jut egymásra, a mi kis világunkra, hisz most már majdhogynem nem létezik ez a világ, csak akkor, ha Grace nincs velünk. De ilyen a két kutyás Család élete, kevesebb, de minőségibb idő jut egymásra, csak is egymásra. Tapasztaljuk még ezt az egészet, hogyan is jó Mindenki számára. Na, de erről majd máskor írok és hosszabban… 🙂

 

 

Még egy Tanmark’s kennel és baráti találkozón vettünk részt, ahol immáron már két kutyás gazdaként voltunk jelen Dáviddal. Többen voltunk, mint a tavaszi alkalommal, bővült a csapat többek között Jamie két kölykével és Gazdáival, valamint Grace tesói és Családjaik is részt vettek a bulin. Örülök, hogy egyre nagyobb a lelkesedés annak érdekében, hogy egy nap erejéig összejöjjünk és hatalmas beszélgetések és jóízű ebéd kíséretében csodálhassuk a fajtát, amit biza ilyen és hasonló munkák elvégzésére tenyésztettek ki. Jamie végre velem terelt, és nem vetettem el azt az ötletet, hogy biza terelő versenyen induljunk idén, 2015-ben. Ha egy kicsit többet tudunk gyakorolni és meg is tudjuk milyen feladatok várnak ránk kezdő indulóként. Persze ez a jövő és természetesen trénerünk Petra zenéje. 🙂

 

 

Az új év, azaz az idei, 2015 egyértelműn hozta magával azt az elszántságot, amivel a februári obedience versenyünkre készültünk, két naponta rövideket, ám de jó hangulatban edzettünk kint az utcán, parkban, ahol Grace nélkül voltunk. Nagyon sokat fejlődött Jamie munkája, a lábnálkövetése sokkal összeszedettebb és örömteli lett, már nem úgy érezte, hogy az a bizonyos feladat jön, ami monoton… Boldog voltam, hogy a kutyám is az. Az apport, amiben hasonlóan szépen fejlődött, már nem ugatott bele, holott még mindig eszméletlenül akarja az apportfát, menet közben fektetés is stabillá vált, a távolságkontroll még mindig gyönyörű, és extragyors, csak a box esett szét, de azt is elkezdtük összerakni. Jamienél már csak a funra megyek rá, ő az akivel még mindig tanulok, tanulom a módszereket, amiket Grace totálisan átformál, hisz nála kb mindenhol más jött be eddig. 🙂 Aztán történt a baleset, az apportért való elrugaszkodás közben meghúzta a jobb hátulsó lábát. 

 

Ez az eset tönkrevágta azon reményeinket, hogy pont az 5. születésnapján február 8-án pályára léphessen. Öröm az ürömben, hogy a probléma nem vészes, átalakul, azaz hamar meggyógyul, ha 4 hetet pihentetem, melynek ideje jövő héten fog lejárniiiiiiiiiii!!!! Megyünk is a dokihoz!!!

Ami nagyon nehéz volt, hogy 4 éven át minden születésnapját Jamievel töltöttem, ami annyit tesz, hogy ha hétköznapra esett, akkor biza kivettem a szabadnapot, egy hatalmasat sétáltunk, kapott tortát, csontot, és ha időm engedte meg is fürdettem, vagy épp szülinapja környékkén vittem el Balázshoz a kozmetikába. A séta kiesett, a fürdetést is inkább hagytam, nem szerettem volna felesleges terhelni… és Jamie nélkül vettem részt azon az obedience versenyen, amire készültünk. Valahogy úgy éreztem, hogy cserbenhagytam a Társamat, nagyon nehéz volt ezzel megküzdeni, de megpróbáltam, és többnyire megbékéltem a helyzettel. 

Várom már az orvosi jelentést, azt, hogy azt mondja Zalán Doktor Úr, hogy minden rendben, a Pöttyös meggyógyult, és visszatérhet abba az életritmusba, amit eddig együtt éltünk át. Addig is, megtettük első lépéseinket a 6. születésnap felé, remélem hasonlóan a tavalyi évhez ez is bővelkedik majd programokban. Terelés, obedience, kiállítások, hisz idén ringbeszállunk, kennel találkozók vagy csak szimpla baráti kutyás összejövetelek!! 🙂 Nagyon várom, hogy a pihentetésnek vége legyen, miénk Pöttyösöm a világ! 🙂

 

 

 

Érkezett egy felkérés némi kóstolásra és annak megörökítésére… tudom nem én vagyok az egyetlen, akik írtak már a pékségről. Ha kíváncsiak vagytok, hogy kik, milyen ebzetek lehettek celEBek a Flash Kutyapékség jóvoltából, csak kukkantsatok be facebook oldalukra. 

Timivel való levelezés után Budapesten találkoztunk, méghozzá az Arénában, egy vicces sztori kötődik hozzá. Bocsi Timi előre is! 🙂 A lényeg, hogy Timinek csak a profilképét láttam, amit levontam belőle, hogy egy nagyon dekoratív, vékony arcú, ezáltal vékony lánnyal lesz találkozónk, akinek hosszú haja van. Fúúú ez ám a személyleírás, szegény rendőrök, lehet tényleg van ilyen ember, mint én, aki ennyit jegyez meg másokból 🙂

 

Telefonon beszéltünk, megbeszéltük a találkozó helyét és idejét, mi már ott voltunk, vártunk. Dávidnak épp ecseteltem milyen lányt kell keresnie, mégiscsak férfi, jobb szeme van a női nemhez…. mondandóm közben, egyszer csak megszólal – Szerintem őt keresed!- és valóban, egy Timi hasonmás jött velünk szembe, de letért az útról, ami hozzánk vezetett, és épp készült megszólítani egy hasonlóan kedves párt, mint mi, de azért közbeavatkoztam 😀

Szóval így találkoztunk Mi 🙂 A Flash Kutyapékség megálmodója, Timi és a tesztelők Gazdái 🙂 🙂 🙂

 

Nézzünk rá egy kicsit magára a vállalkozásra, weboldalukat ITT találjátok. Én sokat időztem itt, ismerkedtem a pékséggel, webpékséggel, hisz jelen pillanatban csak webáruházként üzemel a családi vállalkozás, így nevezzük webpékségnek 🙂 Bevallom nekem nagyon bejött az összhatás, ahogy ránéztem a honlapra már meg tudtam volna enni, és kb most mentem el a konyhába, hogy a dugi csokit megfosszam eddigi helyétől és magam mellé helyezzem. Amire szükségem lesz, ha végiglapozom a kínálatot, mert mind mind olyan ínycsiklandó számomra, hogy igen, még magam is megkóstolnám. Mazsolázhatunk kedvencünk számára, hangsúlyozom az Ő részére!!! Majd meglátjátok miért mondom ezt 🙂 Szóval mazsolázhatunk kekszek, pupcake-ek, torták közül. A választék folyamatosan bővül és mind mind ahogy ők írják:

“… egészségesek, finomak és a szemnek is tetszetősek. Tartósítószert, mesterséges adalékanyagokat, sót és cukrot nem tartalmaznak, hogy teljes mértékben megfeleljenek a kutyák egészséges, kiegészítő táplálására.” 

Ezt magam sem írhattam volna le szebben, így maradt az idézés. (Forrás: http://www.flashkutyapekseg.hu/rolunk-84) 

 

De lássuk a termékeket, kaptunk egy kekszet és egy pupcake-et, amit bevallom nehéz volt elosztani a kutyák között, de megoldottuk. 🙂 A kekszek még a csomagoláson keresztül is illatoztak, a pupcake-et beraktam a hűtőbe, mivel hűvös helyen kell tárolni, igen igen tartósítószert nem tartalmaz!! 🙂

Nézzük a reakciókat, Jamie már betanított csörgésre bejelző kutya, azaz sokszor kapott csörgőzörgő papírból, műanyagból kaját. Őt nem vettem alapul, néztem a kiscsajt… vártam… orrcimpák tágra nyíltak, majd szűkültek, nyíltak és hopp, megtörtént az első felugrálás. Mindezt arra adva reakcióként, hogy kinyitottam és kivettem belőle egy darab kekszet. Szitu, én állok a nappaliban, Jamie már csorgatja a nyálát, és ül előttem gyönyörű adjmárkaját tekintetével, és egy Grace a kevésbé nyugodt magatartásával, hisz nyuszinak gondolja magát és még fel-felugrál, de persze ez nem hat meg, szóval egy darab keksz adott két elég koncentrált figyelmet…

A Pupcake teszt:  leraktam a dohányzóasztalunkra… meg kell szerezni, azaz Grace gondolta így… 🙂 Imádtam, ahogy próbálkozik, egyszerűen cuki volt, és nem tudtam ellenállni neki, hagytam, hadd kóstolgassa a sütit. 🙂

 

 

Aztán ebből ő csak a répát kapta meg, Jamie lett a főteszter muffin ügyben. 🙂

 

 

Nagyon megnyerő csomagolást tartok a kezemben, imádom a kekszek naturális csomagolását, ami annyit tesz, hogy a barna régies külső mögött, természetes alapanyagokat tartalmazó keksz lakozik. Mi mogyoróvajas-mézes kekszet kértünk és kaptunk. Nagyon tetszett, hogy leírták az összetevőket, így valóban megbizonyosodhatsz róla, hogy mit eszik a kutyád, amellett, hogy ez előírás is, sajnos egy két kutyás termékkel kapcsolatban ezt nem tárják a nyilvánosság elé. Szóval egy piros pont a többi mellé. 🙂

 

 

Következett a 2. próba…milyen gyorsan indul meg a nyálelválasztás, ha leteszem az asztalra…nem kellett sok … szerintem 30 másodperc sem, hogy Jamietől megkapjam azt, amit nagyon utálok 🙂 nyálat…a dohányzóasztalunkra… és Grace előadta a “mivel nem érhetem el akkor hátrább csúszok ülésben és nyüszögök” produkcióját. 🙂 Igen, ezt volt képes összehozni az a kis keksz… 🙂

Nem hiányozhatnak a Jamie fejszerkezetek a pupcake illata hatalmában, lássuk a szerintem jól elkapott pillanatokat… Igen kérem, ez a Flash Kutyapékség termékeinek varázsa 🙂

 

 

 

 

Köszönjük Timinek és a Flash kutyapékségnek, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy boldog pillanatot szerezzek kutyáimnak. Jamie és Grace is hálásak érte. 🙂 <3