Jó gazdi vs illegális tevékenység

Gondoltam “papírra vetem” az elmúlt hét történéseit, mármint azzal a célzattal, hogy vajon sikerült-e gondos gazdinak lennem a gatyarohasztó melegben, 35-36°C fokban.
Sétálni mindig jobb valakivel… szeretem én az egyedüllétet, de néha már túl magányosnak érzem magam, meg nyugodt szívvel kimondhatjuk: jobban érzem a motiváltságot arra, hogy felkeljek, ha valakivel meg van beszélve, hogy együtt elmegyünk sétálni. Vegyük sorra a napokat, mit, hogyan sikerült megvalósítanom.
Az iskola utolsó hetében pedzegettem Orsinak, hogy mit szólna néhány reggeli sétához, “naná” volt a válasz. Aminek következtében minden reggel együtt sétáltattuk meg kutyáinkat.

Szokásos behalok fejkép

Hétfő: Abban a szerencsében volt részünk, hogy kint alhattunk a tón Dáviddal, Jamievel anyumék nyaralójában. Elmentek nyargalászni, így miénk volt a nyaraló egy hétig. Ilyenkor naná, hogy az ember kihasználja, hogy egy tó közelében van!!!! Reggel 6:15kor lementünk a partra, ahol Jamie kiélvezte magát. Volt itt labdázás, pancsolás, egy kis engedelmes munka. Mikor gyakoroljon az ember a kutyájával, ha nem a korai órákban?! 🙂

Tadááám!!! 

Aztán olyan 6:45 körül találkoztunk Orisékkal a házuk előtt, majd belevetettük magunkat a közeli erdőbe. Nagyon jót sétáltunk, bár Jamien azért látszott, hogy túl van már egy 30 perces pancsoláson. Fotózgattunk, témázgattunk Orsival, tudjátok jó kutyásokhoz híven természetesen a kutyás életről. 🙂 Orsiéktól nem messze a Kiss Ernő utca mögötti rész teljesen máshogy néz ki, mint Tesómék környékén, tömött erdő az út mindkét oldalán. 

Baywatch Jamie 🙂

Fú azért néhányszor kirázott a hideg, mikor belegondoltam, hogy most akkor hány kullancs áll lesben a kutyáinkra várva. 7:45-kor értünk haza, több se kellett gyorsan haza, fürdés és már indulás is a melóba. Már 26 fok volt a hőmérséklet. :/ 

Este Dáviddal és Jamievel kisétáltunk a tóra, hogy együnk valami “tavi” kaját 🙂 Még mindig elviselhetetlen volt a hőség, ezért míg a vacsinkra vártunk ebzetünkkel leszaladtunk a tóhoz. Fabedobálással megvolt a kis testmozgása az úrfinak 🙂

Kedd: Mivel előző nap nagyon be volt lassulva Jamie az erdőzés alatt, így kedden kihagytuk a tópartozást, így én is egy kicsivel tovább alhattam, ismét 7:45-kor találkoztunk Orsiékkal, és ismét az erdőket vettük célba. 

ahhh…

Tegnap láttam a kutyákon, hogy iszonyat lógatják a nyelvüket, így elvittem a kulacsomat. Most mit mondjak fél liter víz simán elfogyott. Korábban, mikor a mi házunk mögött sétáltattam a kutyáimat tizenévesen, akkor nem is gondoltam vízre, mármint hogy vigyek a kutyáknak. 

Locs-pocs akció

Vajon mennyi az az idő, amit még kibírnak egy séta alkalmával?! Persze most extrém körülmények uralkodtak, 27 fok, azért az ember fia-lánya nem sétáltat normál esetben ilyen időben, ugye??? :/ De a héten nem volt mit tenni, ilyen időnk volt, a kutyáknak kellett a mozgás, szóval menni kellett. A víz hipp-hopp elfogyott, és akkor mondtam Orsinak, hogy engem nem érdekel, de innentől kezdve csak a tóra megyünk ki úsztatni, mert ez nagyon meleg időjárás a négylábúinknak még az árnyékot adó erdőben is.

Erdész Ingrid 🙂

Belinkelem Orsi blogjának erre a napra vonatkozó bejegyzését, hát én iszonyat jót nevettem rajta 🙂 🙂 Megpróbáltuk a folyton piperkőcösködő Jamiet emberként elképzelni, az eredmény óriási nevetést váltott ki. Erdőben, mezőben megtalálhatóak a bogáncsok, ezt valahogy a kutyám nem tudja elviselni, láttam olyan kutyát, akinek a teste tele lett egy séta alkalmával ilyen tapadós gömbökkel, de nem zavartatta magát különösebben. Lehet a kutyám tényleg érzi a Show vonalat magában és mindig szépnek akarja magát láttatni. 🙂 Már a lábán sem bírja elviselni, ha bogáncsok díszelegnek rajta. 

Csak úgy standard kép

De azt, hogy a szőre végébe bele van gabalyodva a gazság, hogy érzékeli, nem tudom. Mert nem szúrhatja a testét, szimplán húzhatja a súlya a szőrét…. :/ Az emberi Jamiet olvassátok el Orsi blogjában, nem lövöm le a poént. 🙂

Metroooo!!! 🙂
Este ismét kajcsi a parton Dáviddal, de ami a nagy szám volt számomra, hogy a kutyám először úszott a tóban!!! Eddig csak azokért a tárgyakért ment be a vízbe, amik kb még lábleérési lehetőséget jelentettek, de ma először láttam, hogy úgy mozog a kutyám, mint egy valódi úszó kutya!!!! 🙂 Itt van egy vidi róla!! 🙂 


Cápa lesben…

Szerda: Kelés: 6:00, Orsiék felvétele 6:30, együtt elmentünk Szabó Rékához, ahol is 3 golden retriever tengeti napjait, gyönyörűek, okosak. Damont, a fiatal kanját elhoztuk magunkkal, mert egy bíró segítséget nyújtott azzal a megjegyzésével, hogy többet úsztassák a jobb mozgás végett. 3 kutyával vettük birtokba a partot. 

Nád cincálás

Az ebzetek nagyon jól érezték magukat, láttuk mindketten rajtuk, hogy ebben a meleg időben erre van szükség, persze jó szabadon az erdőben, de a kutyáink ki sem mozdultak a vízből, állandó alvázhűtésre volt szükségük. Orsi hozott dummyt, nagyon jól eljátszottak vele, azért volt néhány számomra érdekes pillanat.

Juhász hopp, vadászok kopp! 🙂

Általában Jamie ért be hamarabb a bedobott dummyért, a két goldi csak utána következett, ilyenkor vagy mindketten megrohamozták, hogy kivegyék a szájából, de néhány ehhez hasonló incidens után, már csak Damon ment Jamiehez, akitől nem épp lovagiasan vette el a hőn áhított dummyt, konkrétan elmorogta tőle. Jamie meg odaadta neki, ezt mi egy ideig tűrtük Orsival, de aztán közbeléptünk. Nem kapta meg többé a dummyt…

Damon & Ingrid

Ahhoz képest, hogy első alkalma volt a kissrácnak, hogy az apport készségét dummyval vízben is leteszteljük, nagyon komolyan nyomta. Ment érte, hozta, az “Ereszt” parancsot is kezdi megismerni, nagyon jó képességű kutyának tartom, tele golden jellemzővel. Ámultam-bámultam, ahogy Orsi két goldival bent úszkált a tóban, jaj soha nem volt még ilyenben részem, Bonnym nem igazán szeretett úszni, ma már máshogy állnék ehhez az úszás témához vele is…

Sajnos a ma esti pancsolás kimaradt, mert Dávidnak éjszakáig kellett dolgoznia, de nem maradt Jamie mozgás nélkül, volt egy kis frizbi, meg egy két trükk tanulása. Hogy milyen trükk, az maradjon meglepi!!!! Majd készítek videót róla!! 🙂

Kedvenc képem!!!
Ilyen messzire úsztak be

Csütörtök: Kelés: 5:40, Orsiék felvétele: 6:15, hamarabb mentünk ki, mert olyan 7:00 körül elkezdődik a mozgolódás a parton. Megérkeznek az első emberek, köztük Orsi anyukája, Kati is, aki 4km binyózás után még úszik egyet, majd ugyanez a táv vissza biciklivel. Elismerésem!! Továbbá a tavi személyzet is mocorogni kezd ilyen tájban, locsolgatják a part füvét, megkezdik a kukák ürítését. Nem szeretné egyikünk sem, hogy kutyáink miatt kössenek belénk, ezért igyekszünk minél hamarabb kiérkezni és mulatni az időt a négylábúakkal. Ismét 3 kutyával mentünk a partra. 

Orsi, Ingrid, Damon

Dobálgattunk egy-két botot, kutyákok szinte az egész időt a vízben, partján töltötték. Damon viselkedése, morgás kíséretében eltulajdonított játék, egyre kevesebbszer fordult elő, és ami még jobb, hogy egy-egy rászólás elég is volt neki, hogy rögzüljön benne az új szabály. Ingrid kissé hátrányba szorult a fickókkal szemben, így volt hogy csak őt engedtük a dummyért, fontos, hogy a kutyának legyen sikerélménye. Melyik kutya menne örömmel a bedobott dologért, ha mindig másik kutya kaparintja meg előle?! Orsi másodszor csobbant a két goldival, nekem több sem kellett, kutyám hisztije mellett kattogtattam, aminek egész jó képek lettek az eredményei. 

A cápa lesben áll

Péntek: Kelés: 5:40, Orsiék felvétele: 6:00 Most én is húztam fürdőrucit, mert ki szerettem volna próbálni milyen is Jamievel a kicsit mélyebb vízben lenni. HAHA, és rájöttem az úrfi gyorsaságának rejtélyére!!! Addig nagyon gyors, amíg a hátsó lába leér a homokba, mert addig annak segítségével úsztatja magát, persze mellső lábaival úszó mozdulatokat végez. Én is hasonlót adtam elő régen úszás oktatás alatt, mellúszás csak karral imitálva, lábammal meg sétálva a medencében. 

Repülő Jamie

Én is lebuktam… most Jamie is, beljebb vittem olyan helyre, ahol már tutira nem ér le a lába, és jelentem a kutyám tud úszni, elég jól. Hátrányban a farkatlansága miatt van csak. Nem tud olyan könnyedén irányt változtatni, mint pl. a retriever, de hát ők az úszásra, vízre lettek kitenyésztve! 

Most akkor fürcsi vagy szárítkozás?

Sebaj, Eszti (Jamie tenyésztője) legközelebb sem kérnék farokkal rendelkező kutyust, ha lehet… Úszásban hátrányt jelent farkatlansága, de sok olyan betegség nem fenyegeti ezáltal, mint azokat az ausztrál juhászokat, akiknek meghagyják a farkukat. A standard szerint az aussie-k farok nélküliek… 

Viszolygás egy “alvó” haltól

Visszatérve kis kitérőm után, óriási élmény volt a közös vizes akciónk, mély nyomott hagyott bennem egy-két Jamie karomnyom formájában!! 🙂 sebaj, legközelebb majd jobban sikerül. 🙂 ahelyett, hogy bentebb mentem volna a tóban, mi a part menti párhuzamosságot részesítettük előnyben, így olyan mélységben voltunk ahol Jamienek volt, hogy úsznia kellett, de volt hogy álúszott 🙂 

Labdakirályfi 🙂

Szombat: ma nem volt időm elvinni Jamiet értelmesebb sétára, a ház környékére korlátozódott a mozgásterünk. Volt pacsálás a lavórban, volt frizbizés a mellettünk lévő fél telken, mert a drága önkormányzat levágta a majd egy méteres gazt. (sajnos arra már nem volt kapacitás, hogy a levágott óriásméretűre nőtt gazságot egy kupacba is rakja, ez lesz majd az én feladatom :/, úgy ahogy múlt alkalommal). Sajnos a túlzott program (szombat esküvő, lakodalom, vasárnap esti babaparty) megnehezítette a normális kerékvágásban történő hétvégi kutyázós programot…

Első csobbanások egyike

Vasárnap: kelés: 7:00 (lefekvés: 3:30) és indulás Szegedre. Nem kell mondanom, hogy a kutyám tudta, hova megyünk… Jutifalattartó, kocsikulcs, vasárnap…csak a kutyasuli lehet!! 🙂 Be is volt indulva a maga nyugodt módján. Érdekes nála, hogy míg Bonny goldenem szabályosan be tudott pörögni a sétára, mikor meglátta a kezemben a pórázt, nyakörvet. Jamieről ez nem mondható el, pedig elvileg pörgősebb kutyának vélem, de valahogy nem láttam még igazán behülyülni valamiért. Mindegy, 8:40-re már a sulin voltunk, 26 fok várt bennünket és égető napsütés. 

Ezt csak mert szép!

Úgy látszik ettől a kettő kombinációjától már nem szabadulunk… Épp, hogy megérkeztünk már mentünk is fel a pályára, mert Kitti kutyájának, Gironak a terápiájához kellettünk. Nem volt különösebb feladat, mint fent lenni a pályán. Aztán kölyök klub kezdése előtt 5 perccel összeszedtem minden gondolatomat. Egy csoportot alkottunk, nem szedtük szét a kutyákat. Eddig azt hiszem 3-szor volt szükség arra, hogy 2 db csoportot alkossunk egy nagy helyett. Elég nagy kor és méretbeli különbségek vannak már a kölykök között. Érkeznek még kis csöppségek, esetleg kis félénkséggel megspékelve ezt, és ott vannak a régebb óta ovizó kölykeink. Én nagyon jól éreztem magam, egyedül voltam, Móni nem volt. Kitti segített a kölykök helyretételében, kimondott nehézség nem akadt. Jamie megint nagyot alakított a szememben, van egy kölyök, Dante, akivel volt már korábban is hasonló szitu, miszerint Dante egyszerűen nem hagyta békében Jamiet, nem vette kutyám jeleit. Egy bizonyos idő után én ezt mindig megszakítottam, most Gabi megkért, hogy hagyjam rá, hadd intézze ebzetem. Azért Dantét sem hagytuk benne a rossz érzésben, sikeresen kivettük a sztoriból 🙂 Volt még egy érdekes szitu, ami ismét Jamiehez kacsolódott. Döme, német juhász kölyök, olyanféle ugatást produkált, mint amikor félnek a kutyák, ínyüket kimutatva csattogott a kutyám fejénél. Jamie lassú mozdulatokkal, egy két morgással, de ami a legszebb volt számomra, szemmel veréssel tudatta Dömével, hogy ki itt a főnök. Imádom a kutyák közötti kommunikációt!!!! Mennyi mindent kell még tanulnom…

Egy hónapnyi várakozás után szomszédtól
megkaptuk a kertjébe áthajított csontot!! 🙂

Amit még nagyon fontosnak vélek megosztani Veletek, hogy nagyon sok embertől, akár szóban, írásban a blogjában hallottam-olvastam vissza a Kutya meleg bejegyzésemből részleteket, információkat. Ez iszonyat jól esett!!! Remélem még sok hasznos tanáccsal szolgálok Nektek!! 

De hogy jön ehhez a címhez a hetem beszámolója?! Úgy gondolom, hogy a lehető legtöbbet megtettem annak érdekében, hogy Jamie valamilyen szinten lefáradjon. Sajnos ilyen szintű  melegben nem tudja az ember logikusabb helyre elvinni kedvencét, mint tóhoz, vízhez. Ezzel konkrétan az 5 munkanapból 4-ben szabálysértést követtem el, mert a “kutyát behozni tilos” tábla ellenére bevittem a tó területére Jamiet. De egyszerűen máshogy ezt megoldani nem lehet. Így lettem szabálysértő gondos gazdi, kielégítve kutyám séta szükségletét, de ezzel nem éppen jó példát mutatok kisvárosom lakóinak. Szóval itt is kérek elnézést Tőletek, és természetesen a legnagyobb precizitással figyeljük Orsival kutyáink tóparton tett lépéseit, nehogy valami hátramaradjon belőlük. 


Kint a tón, árnyékJamie és árnyékIvett 🙂

A képek között megtalálhatók Nagy Orsi képei is, remek képaláírás segít eldönteni melyik melyikünké. Ezúton is köszi a képeket Orsi!! 🙂 :* Holnap találkozunk ismét egy remek séta végett! 
Drága Gazdik, Benneteket is arra buzdítok, hogy minél korábban próbáljátok elvinni kedvenceiteket megmozgatni. Így tényleg nyugodtabb az ember lelke, mert tudja, hogy ma is megtette, amit meg kellett. 🙂


Kutya meleg

Igen, újra itt a nyár, és korántsem látom részemről megoldottnak, hogyan is fogom kutyámat a nagy melegben lemozgatni.  Annyira nem szeretem a városi sétákat, inkább ki a szabadba, kutyát elengedve és akkor mindenki boldog. Jamie is mert mehet saját feje után és én is mert ismét a pusztában vagyok. Amíg Dávidnál laktunk nem is volt gond, 10 perc alatt ott voltam a határban, ami a Kiss Ernő utca után fogadott bennünket. 

6 méterre tőlünk az őzike
Többek között ezért is szeretek a természetben sétálni, mert más állatokkal is találkozhatunk, mint a képen igaz alig láthatóan, egy őzzel 🙂 A korai kelés és séta eredményeként láthattuk.

Most a központban lakunk, így 20-30 perc séta vár ránk, hogy kiérjünk a szabadba, ráadásul a munkahely az ellenkező irányban van, szóval vissza 30-40 perc, elég korán kell felkelni ahhoz, hogy egy értelmeset tudjak sétálni munka előtt Jamievel. 
Természetesen ez csak a fizikai lemozgatás, ehhez még hozzájön a sok játszás, a klikkerezés, frizbi, labda és miegyéb őrültség, amit épp kiötlök. Egy kis őrültségként: a területet, ahol frizbizni szoktunk, jelenleg olyan fél méteres gaz borítja, azaz frizbizésre kevésbé alkalmas, itt jött kapóra a labdakeresés. Játék lényege, hogy dobd el a labdát úgy, hogy a kutya melletted ül, majd kiadva a “Hozd” parancsot, a kutyát elnyeli a gaz. A játék akkor ér véget, mikor egy vigyorgó fej hozza vissza a szeretett labdáját!! 🙂 Kreatívnak kell lenni, na!! 🙂 Azért remélem mihamarabb lenyírják a “füvet” és újra mehetünk ki vizsgafeladatokat gyakorolni, frizbizni.

Néhány gondolat, ami eszembe jutott, mikor a közelgő 29-30 fokos kánikulára gondoltam:

  • Mindenképp többször cseréljük a kutyánk ivóvizét. Ha bárhova tervezünk kisebb-nagyobb sétát legyen nálunk víz kutyánk, magunk részére. Olyan jó eszközöket lehet használni itatás gyanánt. 
  • Árnyék megléte elengedhetetlen az udvaron, vagy bárhol ahova nyáron elmenni készülünk. Autóban NE HAGYJUK kedvencünket!!! Nyári melegben, amikor 30 körüli a hőmérséklet, bent az autóban még melegebb van akár 50 °C is lehet, lehúzott ablak sem segít sokat. Ilyenkor maradjanak otthon a kutyák, vagy legyen velük valaki, aki kiszáll velük az autóból és árnyékba viszi őket, míg várni kell.
  • Egy videó, melyhez azt fűzném csak hozzá, hogy okvetlenül nézzétek meg: Mire képes a hőség egy napon hagyott autóban lévőkkel
  • Fontos megjegyezni, hogy a kutyaház nem alkalmas arra, hogy árnyékot adjon kedvencünknek otthon, itt akár 10-15 fokkal is melegebb lehet a levegő.
  • Pár szót ejtek a hőártalomról, a tünetek a következők:
  1. túlmelegedés,
  2. rosszullét, testi gyengeség
  3. nyálkahártyák halvány színe
  4. felületes légzés. levegő után kapkodás
  5. lábak és fülek ijesztő hidegsége
  6. tájékozódási képesség elvesztése, nyöszörgés
  7. pupillatágulat
  8. hányás, akaratlan széklet és vizeletürítés

Ha kedvencünkön a hőguta tünetei jelentkeznek, akkor azonnal szükség van az állatorvos segítségére, aki a célirányos sokkterápiát a fellépő folyadékveszteségre és az életfontosságú szervek működésének fenntartására irányítja, infúzióval és gyógyszerrel. A doktor megérkezéséig, vagy a rendelőbe való szállítás közben a túlmelegedett állat testhőmérsékletét vizes borogatással kell csökkenteni, és tiszta, hideg vízzel itatni kell.


  • Lakáskutyások figyelem! NE hagyjuk nyitva felügyelet nélkül az ablakokat! Évről évre sok ezer állat pusztul el, mert a nyáron állandóan nyitva tartott ablakokon át kizuhannak a magas épületekből. Ha egyedül hagyjuk kedvencünket nyitott ablakú helységben, legyen az ablakon rács vagy háló, mely megakadályozza, hogy egy elröppenő madár vagy lepke után kapva állataink, kiessenek és súlyos sérüléseket szerezzenek, elpusztuljanak, vagy elkóboroljanak.

Jamie, csipogó, lavór 🙂
  • Egyik barátnőm labradorjainál láttam először a gazdaboltokban vásárolható, kb 30-40 mm mélységű műanyag lavórt (nem tudom mire használják normál esetben), de én ezen felbuzdulva megvettem tavaly előtti nyáron Jamienek, és sikerrel jártam, remek pancsolási lehetőséget nyújt azóta is neki. Fontos megjegyezni, hogy a lavóros pacsálós lehetőséget nem minden kutya szereti, jó példa erre Tesóm berni pásztora, Susy, aki inkább csak ivásra használta.
  • Attól, hogy kutyánk nem szeret pancsolni még ne locsoljuk le hideg vízzel hűsítés gyanánt felhevült kedvencünket, nem tesz jót neki, és hasonló következményekkel járhat, mint mikor mi beugrunk egy hideg medencébe 2 órás napozás után. Előfordulhat, hogy a szívük is leáll.
  • Ha mindenképpen sétálni szeretnénk napközben, győződjünk meg arról, hogy a beton mennyire forró, sétáljunk vele inkább a füvön. Hallottam már olyan esetről is, hogy a bicikliúton futtatva a kutyáját hazaérve az illető azt vette észre, hogy a kutya azonnal lefekszik és a mancsait nyalogatja. Akkor vette csak észre mit okozott azzal, hogy kifutottak a tóra, konkrétan hólyagosra égett a kutya tappancsa. Szóval mindenki fokozottan ügyeljen az aszfalt, beton, és a csatornafedelek, homok felmelegedettségére napos időben. Igen, homok is lehet forró, aki szőlőzött régen, az tutira tudja 🙂 Én a tenyeremmel szoktam megvizsgálni ezeket. És nem utolsó sorban, persze ha már az aszfalt meleg, akkor nagyon nem visszük rá a kutyát, de ha mégis, és pl a Vadkerti-tónál sétálunk vigyázni kell a szurokra is, régen ezzel tömték, kötötték össze a lapokat, nem tudom emlékeztek-e a négyzetlapokból álló járdákra? Itt minden megtalálható még, ez is fájdalommal jár mind az ember mezítelen talpára, mind a kutyánkéra. 
Toklász – egérárpa kalásza
Forrás: Internet
  • Miután biztosítottuk kutyánknak a füvön való sétát leterít minket a tudat, hogy tappancskímélő sétánk megnövelte a toklász, kullancs veszélyét. Bár szerintem mindkettő megtalálható olyan idétlen helyeken is, ahol az ember nem is gondolná. Kullancsról nem szaporítanám a szót, mert hmmm sajnos ott tartunk, hogy egész évben védelmet kell biztosítani kedvenceinknek. Toklászról hátha kevesebben tudtok, minden séta alatt és után erre is figyelnünk kell. Szúrós vége által képes befúródni a kutya bőrébe, valamint a testnyílásokon keresztül is bejuthat a kedvencünk testébe. Gyulladást, tályogot okozhat, illetve károsíthatja a szerveket, ha bejut a testbe. 2 hete elmentünk Dr Tóth Annához, állatorvosunkhoz, mert Jamie prüszkölt, szörcsögött, folyt a nózija, szóval csak olyan tüneteket produkált, amit normál esetben nem. Anna megvizsgálta, és akkor kérdezte, hogy mindkét orrlyuka váladékozik-e vagy sem? :O Honnan tudjam, és miért, és hogy? Ezt azért fontos tudni, mert ha mindkét orrnyílás váladékozik, akkor megfázásról beszélhetünk, azonban ha csak az egyik, akkor elég valószínű, hogy kutyánk leszippantott egy toklászt. Legyünk elővigyázatosak, precízek a keresésben!!! Azt, hogy a toklászt mivel lehet maximálisan kifésülni, még nem jöttem rá… Van kefénk, illetve egysoros fésű kétféle foggal, azt tudom, hogy a bogáncsot remekül kiszedi, de toklászt találtam Jamieben a fésülés után is. Lehet én sem voltam elég precíz. 🙂 🙁
  • Sokunknak megfordul a fejében, hogy lenyírassa kutyája szőrét, mert hogy így könnyebben elviselik a meleget. Én is megtettem eme lépést, bár voltak más okai is, amik erre késztettek. Ne akarjunk a szó szoros értelmében kopasz kutyát, a szőrnek védelmi szerepe van, könnyebben szerezhet fizikai sérüléseket és a bőr is könnyebben leéghet a szőr védelme nélkül. 
Néhány tegnapi kép:

Kedvenc csipogójával, ilyet kapott anno Esztitől, tenyésztőjétől is
A lavór ura 🙂
Mert vizet locsolni csak Jamie száján keresztül lehet
Egy kis játék a pancsi után

Értelmes keretek között a nagy melegben is lehet élvezni kutyánkkal a meleg napokat, ilyenkor kisebb áldozatot jelent részünkről, mondjuk hamarabb felkelni egy kiadós séta kedvéért, de megéri, mert akkor nyugodt szívvel térhetünk aznap nyugovóra. 🙂 Akkor hajrá kedves Gazdik, keljünk korán a nagy melegben, hogy ne a kutyánk szenvedje el a hőséget és a lustaságunkat!! 🙂




Terápia time

Hmmm…orvosiasan hangzik ez az egész, igaz?

A kutyasulira sokan jönnek azzal az indokkal, hogy baj van a kutyájukkal. Ilyenkor az oktatók, felmérik a problémát, utánajárnak a kiváltó ok(ok)nak, megterveznek egy lehetséges terápiás útvonalat. Azért írom, hogy lehetséges, mert a kutya foglalkozások alatti fejlődése nagy mértékben befolyásolja ezt, valamint a gazdi sem tud olykor-olykor valós képet mutatni a problémáról, kiváltó okokról. Nem létezik egy kitaposott terápiás út, mely elvezet a kívánt célhoz!!! Szerintem az oktatók örülnének a legjobban, ha végigsétálhatnának a kutyával vagy épp a gazdával, mint Dorothy az Ózban a kikövezett úton. De, ez korántsem helyes elgondolás, sok töprengéssel jár, volt alkalom, hogy a terápia foglalkozás után összeültünk, hogy megbeszéljük ki, hogyan menne tovább. Mindenki hozzátette a mondandóját, de az is megesett, hogy a megfigyelők láttak olyan dolgokat, amit a terápia vezetője nem vett észre. 
Jó, ezen a Dorothys dolgon most elgondolkodtam, és most javítanék… szóval nekünk, oktatóknak kellenek a kihívások, de sokszor láttam magam is, hogy a gazdákat vagy épp a kutyákat megviseli egy-egy foglalkozás. Ilyenkor az ember mit kívánna? Naná, hogy abrakadabrás  Dorothys utat, nem? 

Megfigyelőként alkalmam volt végigkísérni hogyan nyílnak ki a félénk kutyák, hogyan értik meg a fajtársaikhoz szocializálatlan kutyák a kutyák világát, sajátítják el a saját nyelvüket, hogyan válik az agresszív kutyából szabályokat, határokat át nem lépő kutya. Eddig a kutyáról beszéltem, mint terápiázandó lényről, azonban a “terápiáskabát” korántsem mindig az ebünkre húzható! Van, amikor a probléma csak a gazdával áll fent, mással remekül működik a kutya, azonban a gazda kezében kipukkad a rózsaszínlufi. Ilyenkor igenis a gazda az, akit meg kell tanítani a helyes kommunikációra. 

Egy ideig csak a kerítésen keresztül néztem ezeket a terápiás foglalkozásokat, amit általában Bartsch Gabi tartott. Ilyenkor mindig átéltem azt, amit a gazda érezhet, amit én éreztem akkor ,amikor a saját kutyáimmal volt gond. Bemutatkozómban említettem, hogy nekem sem voltak aranyból a kutyáim, nagyon sok probléma volt velük. Bonny goldenem egy kutyatámadás következtében soha nem volt hajlandó a fajtatársai közelébe menni, sőt innen kezdődött valamilyen szintű agressziója más kutyákkal szemben (ez alól kivétel volt Snoopy kutyám). Ma már tudom, hogy egy alapjában szocializált kutyával is történhet olyan, ami miatt bizalmatlanná válik más kutyákkal szemben, azt is tudom, hogy ilyen állapotban nem szabad hagyni. Erre jó a terápia, mit nem adtam volna, ha én is elmehetettem volna Bonnymmal… 
Kutyatámadás érte az egyik Kölyök Klubos kutyánkat, gazdi jelezte felénk a történést, mi annyit tudtunk tenni oktatóként, hogy jobban szemügyre vettük a kölyök viselkedését a következő foglalkozáson. Szerencsére a trauma nem maradt meg, ugyanúgy játszott a többiekkel, mintha mi sem történt volna.

“Gyere be!!” – hangzott el Gabitól a mondat egy terápia kellős közepén. Innentől kezdve a “kerítésen át kukkolóból” felfejlődtem “kellékké”. Ne gondoljatok valami lealacsonyító dologra, egy terápia folyamán olyan emberek jelenlétére van szükség, akik azért ismerik a kutyák kommunikációját, valamint egy-egy testjel hatását. Hogy érthető legyek, nem lehet egy félős kutyára ráhajolni, ránézni, az emberhez szoktatás is úgy működik, hogy semmilyen szinten sem nézheted a kutyát. Egyszer próbáljátok ki, iszonyat nehéz!!!! Legalábbis nekem az volt, Jamievel hála nincs gond, és megszoktam már, hogy semmi hatással nincs rá, ha nézem (természetesen itt most nem a szemmel verés hatástalanságáról beszélek). A szemem kívánta, hogy a kutyára nézzek, úgy tartsam a falatot, hogy lássam elveszi, ne csak érezzem ezt. A képet is párosítani szerettem volna az érzéshez. Mondom, óriási kihívást jelentett számomra.

A harmadik, és egyik legérdekesebb állomás az volt a történetben, mikor saját kutyámat kellett behoznom, hogy vagy kiváltsa, vagy elsimítsa a problémákat. Egy igen domináns kutyánál Jamie kihozhatja azt a viselkedést, amiről épp le szeretnénk tiltani. Vagy egy kölyökhöz kell éppen, aki elég vehemensen játszik más kutyákkal a környezetében, na hozzá ismét jó a Pöttyös, hisz egy aussie-ról beszélünk, ki, ha nem ő játszik vehemensen!!! 🙂 Volt alkalom, amikor segíteni kellett az együttjátszás élményét elmagyarázni egy “páciensnek”, hmm ez ment neki, hisz khm picit labdamán, játékmán kutyám van, de nevezhetjük szimplán apportbolondnak is!! 🙂 Ehhez a feladathoz például az egyik ügyességi feladat jött kapóra, amikor a kutyának az eldobott tárgyat kell parancsszóra elindulva beapportíroznia. Így a más kutyáktól tartó kutyának előnye volt labda elkapására, miközben Jamie egy kis késéssel ott robogott mögötte, azaz szépen finoman hozzá próbáltuk szoktatni a helyzethez. Mindegy is, sok sok mindenben lehet segítségemre/ünkre Jamie, mert számos eset bizonyítja eddig, hogy nem az a bunyókezdeményező típus, de ugyanakkor benne van a domináns fajzat is. 

Fergeteges volt látni a fejlődéseket, számtalan sikersztorinak szemtanúja voltam, nem szeretnék példákat hozni, mert senkit nem szeretnék ezáltal megsérteni. Illetve nem biztos, hogy pontosan ismerem a problémát, megoldókulcs folyamatát. Így ezzel nem élnék, de azt elmondom, hogy bizony láttam boldog kutyákat, és boldog gazdikat kisétálni azon a bizonyos kapun, mely már valóban a BOLDOG KÖZÖS ÉLETHEZ vezetett. Mert nem lehet jobbat és szebbet kívánni, mint azt, hogy kutyánk problémamentesen éljen együtt kutyákkal, emberekkel, környezetével.


Pár kép, mely abszolút tükrözi a boldog kapcsolatot, a képek május 6-án készültek a kutyasulin, amikor is az egyik legjobb hangulatú klubon vehettem részt, az idő gyönyörű volt, mindenki boldog volt, és Évinek köszönhetően egy remek játékon adhattunk számot tudásunkról. A feladat lényege az irányítás volt, lehetett találni itt akadályt, palánkot, kúszót, flakonokat, amiket elboríthatnak kutyáink, aztán nekünk, gazdiknak egy négyzetnyi területen kellett maradnunk. 🙂 A kölyök képek a Kölyök sulin készültek, Viki jóvoltából, ez úton is köszönöm Neki! 🙂 :* Akkor helyezzük magunkat harmonikus állapotba, és lapozzuk végig őket:

Képen: Mesits Viki & Kira
Képen: Szécsi Annamária & Malchi
A közös játék élményével
Képen: Csikós Adrienn & Edward
Képen: Bartsch Gabi & Prücsök
Jamievel 🙂
Fotót készítette: Mesits Viki
Képen: Bartsch Éva & Süsü
Képen: Földi Zsuzsi & Aminah
“Összhang”, feladat: Akadály!
Fotót készítette: Mesits Viki
Kölyökkori szocializáció a Kölyök sulin
Fotót készítette: Mesits Viki
Kölyök sulis kölykök “beszélgetése”
Fotót készítette: Mesits Viki
Rendet felügyelő óvóbácsi, Jamie
Fotót készítette: Mesits Viki

Naná, hogy nem hagyhatom ki azt, hogy saját problémánkról is kicsit írjak, mert most sincs aranyból a kutyám. 🙂 Jamie fajtajellegéhez hűen kellően őrzi a területét, minket. Ezzel baj nincsen, azért nem választottam ismét golden retrievert, amikor fajtákat néztem, mert mint tudjuk a golden max farkcsóva akadállyal szolgálhat egy-két rosszarcú embernek. Jamie fajtáját tudatosan néztem, elemeztem, előnyeivel, hátrányaival. Minden fajta esetében beszélhetünk hátrányokról, rózsaszín világban nem szabad élnünk. Jelenleg még nem teljesen kontrollált Jamie egyik gyakori, otthoni, munkahelyemen alkalmazott tevékenysége, az ugatás. Ennek a megoldására még nem jöttem rá, alkalmaztam pár technikát korábban, de nem vezettek tartós sikerre. Így ez még a jövő témája, majd összeülünk a sulin és kiötlünk pár alternatívát.


Így a végére jöjjön a gyógyszer reklámokból elhíresült mondat átirata, bármilyen kérdése van keresse fel szakemberét. Általában nem a leghatékonyabb, legokosabb megoldás a problémák kezelésére saját kútfőnkből ötletelni. Hiába vannak elég jól megszerkesztett és még használható módszereket bemutató ismeretterjesztő sorozatok, de minden kutya más, minden probléma más, ezáltal minden megoldás más és más. Szóval hajrá kedves Gazdik, merjetek segítséget kérni! 🙂
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!