Szívom magamba a tudást Fotó: Németh Péter Zsolt

Nézők egy része Fotó: Németh Péter Zsolt

Ahhoz, hogy a kutya kommunikációját megértsük, a sajátunk, mint gazdik kommunikációs eszköztárát is górcső alá kell vennünk. Magunkat 3 féleképpen  fejezhetjük ki, a leginkább használatos a verbális kommunikáció, azaz a szavak, de itt van még a nonverbális kommunikáció elemei, mint az arcmimika, és a testtartás, testjelek is. Ha ezt egy tortaként elképzeljünk, melyet három szeletre kell osztani aszerint, hogy kutyánk felé miképpen kommunikálunk százalékos arányban, akkor Ti mit kaptok? Én nagyon sok agyalás után az alábbi ábra mellett döntöttem, mellette megtaláljátok a kutya irányában helyes, kívánatos tortát:

Van még mit fejlődnöm, igaz? 🙂

Érdekes információ volt számunkra (igaz én ezt már KIKVEZ1-en hallottam), hogy a kutya miképpen viszonyul a szóbeli kommunikációhoz. Számára nem jelent semmit, csak bizonyos viselkedéseket társít egy-egy szóhoz. Most azok az emberek jutnak eszembe, akik órák hosszat gügyögnek a kutyáikhoz és mindent csak szóval próbálnak megoldani…

Korom Gábor előadási módja 🙂 Fotók: Németh Péter Zsolt

Számos esetben összehasonlítás alá került a farkas és a kutya, hiszen valamikor egy fajt alkottak. Azonban akadt néhány példány, akik az emberek környezetében találtak menedéket kiválva a falkától. A vadászati stratégiájuk valószínűleg hasonló volt, ezért lettek egymás szövetségesei, az emberek körül bóklászó farkasoknak egy-egy lerágott csontot dobtak a tűz körül ülő őseink. Cserébe a kifinomultabb érzékszerveknek köszönhetően a farkasok hamarabb jelezték a veszélyt, mint ahogy azt az emberek észrevehették volna. 
Az együtt élés során akadtak egyedek, akik jobban alávetették magukat az embernek, voltak akik nem. Természetesen a kisebb agresszivitással rendelkező farkasokat tartották meg. Hosszú folyamat volt ez, melynek során az ember különböző célokra kezdte el használni a kutyát -mint például vadászat, terelés, őrzés- így alakultak ki a különböző fajták.  Összefoglalva a kutya a farkas háziasításával, domesztikációjával jött létre. 
A továbbiakban porondra került a farkas és a kutya összehasonlítása. Egyik különbség, amiről még én sem hallottam, mint vizsgált különbség, a két faj kommunikációja más fajokkal. A farkassal ellentétben, aki nem képes más fajokkal kommunikálni, a kutya képes erre, ennek oka kiemelkedő szociális képessége. Hány példát hallunk arról, hogy kutyák nevelnek fel anyjuk által kitagadott, vagy árva kölyköt?! A másik három fontos tulajdonsága a canis familiarisnak, vagyis a kutyának, hogy stabil szociális rendben, külső akarat mögé képes beállni, valamint hogy a környezettől akar tanulni. Erre vonatkozóan egy nagyon jó példát mondott Gábor, melynek én a kertben tartott kutya esete címet adtam. Az átlagember megveszi a kutyát majd kirakja a kertbe szocializálódni. Azt a lényt, aki szociális képességével emelkedik ki a környezetéből, és a környezettől akar tanulni. Így nem képes megtanulni azt a finomkommunikációt, ami ahhoz szükséges, hogy minket megértsen, velünk kommunikálni tudjon. Emiatt van nagy jelentősége annak, hogy a kutyánk legalább 6 hónapos koráig velünk élhessen, még akkor is, ha a kertbe szántuk.
Itt van néhány kép a facebookról, ami megmutatja leghűségesebb társunk fene nagy szociális képességét:

Képek a facebookról

Számos példával bizonyította Korom Gábor mondanivalóját, talán a legmegfogóbb számomra az osztrák intézetben folyó farkas-kutya kísérletek. Semmi rosszra nem kell gondolni, itt a kutyák és a farkasok azonos és eltérő viselkedését, kommunikációját vizsgálták. A két falkának ugyanazokat a körülményeket teremtik meg, bejárnak hozzájuk kutatók, klikkerrel tanítják mindkét falkát, hasonló ingerek érik őket. 

Rituális agresszió Kép az internetről

A farkas falka egy jól működő egységet mutatott, Gábor maga is bemehetett hozzájuk, mivel a kutatás vezetője személyes jóbarátja. Részt vehettek mindkét falka etetésén, a farkasok a természetfilmből is ismert evési szokásai, mit sem változtak vadon élő rokonaiktól. A falkát az alfapár vezeti, ők azok, akik a kiváltságokat birtokolják, úgy mint az evésben az elsőbbséget. Ők esznek elsőként, rangsorbeli mindenki felett állóságukat úgynevezett ritualizált agresszióval mutatják ki, mint a morgás, vicsorítás, másik elkergetése az ételtől. Szerintem mindenki láthatta a természetfilmekben ezeket a viselkedéseket. 
Ott volt a kutyákból létrehozott hasonló körülmények között tartott falka, mely amúgy erősen megfogyatkozott a kezdeti létszámhoz képest. A falka élén a legkevésbé várt külsejű kutya állt, ugyanis ő volt a legkisebb a csapatban. Amikor megkapták az ételt, a kutyák szó szerint felkenődtek a falra, a kis méregzsák nekilátott az eledel elfogyasztásának. Aztán egyszer csak abbahagyta és az egyik kutya lábába mart. Azt tudni kell, hogy a farkasok életében a láb az egyik legbecsesebb testrész, enélkül nem tudnának vadászni, lépést tartani a falkával. A vadonban nem marad meg a súlyosan sérült lábú egyed. 

Kutya vs Farkas Fotó: internet

Mi is ennek a tanulsága?! Bár a farkas több agresszivitást mutat, de ez ritualizált, mindössze a falkánbeli rangsor megerősítését hivatott szolgálni. Falkán belül ritka a valódi sérülésekkel járó összecsapás, mert egy-egy egyed kiválása, elpusztulása létszám csökkenéshez vezet és az a vadászat sikerességét is befolyásolhatja. Minél többen vannak, annál több esély van a zsákmány elejtéséhez. A kutya fajon belül ugyanúgy megtalálhatók a ritualizált elemek, de sokkal inkább a megnyilvánuló agresszió a domináló, holott a kutya agresszivitási szintje alacsonyabb, mint a farkasé. Erre maguk az emberek tenyésztették ki őket, hiszen amikor veszély jött meg kellett védenie az embert.
A kutatók semmilyen egyéb módszert nem alkalmaztak mikor a falkákhoz bementek, mint a figyelemelterelést. Azaz egyik esetben sem gátolták a négylábúakat abban, hogy megtegyék azt, amit akartak. Maximum megpróbálták elterelni gondolataikat arról. A farkasoknál ez remekül bevált. A kutyák esetében hasonlóképp az embereknél szükség van gátak felállítására. Leghűségesebb társunkkal való boldogabb együttélés érdekében ajánlatos gátakat felállítani. Irányítani kell őket, mert erre lettek szelektálva, hogy vezessék őket.

Ezek a gondolatok képezték alapját a következő résznek, amolyan gyakorlati résznek, maguknak a problémás kutyák-gazdák terápiázásának. 13 különböző eset jól mutatta azt az ösztöntömeget, amit az elméleti beszélgetés során megismerhettünk. Aminek olykor a szocializálatlanság, olykor a helytelen kutya-gazda kommunikáció, vagy a gátak nélküli élet az oka. Következő bejegyzésemben ezeket szeretném részletesebben bemutatni.

(Forrás: Korom Gábor előadásán készített jegyzetem, valamint  http://hu.wikipedia.org/wiki/Kutya)

Mielőtt a magáról a szemináriumról szót ejtenék, betűket vetnék az elektronikus papírra, kicsit mesélnék az előzményekről. A sulinknak lehetősége nyílt megszervezni ezt az ösztönkezelési szemináriumot, mert a Népszigeti Kutyasuli minden vidéken működő iskolának lehetőséget adott erre. Így próbálva még szélesebb hallgató és nézőközönséghez eljutni, akik sajnos nem tehetik meg, hogy Budapestre elautózzanak. Természetesen meghatározták a limitet, ami alatt nem lehet megrendezni az előadást. Érthető, hisz azért mégis Pestről kell leutazniuk Gáboréknak. 

Továbbá az iskolánknak kellett keresni, megnézni, továbbküldeni központi elbírálásra problémákkal küzdő kutyákat, vagy gazdákat. A központi elbíráláskor a Terápiás csoport vezetői vették górcső alá a megtekintésre érdemesebb eseteket, tehát ez egy igencsak átgondolt folyamat volt. Hisz Korom Gábor mondanivalójának alátámasztásaként a Tükör módszer Terápiás csoportjának oktatói és kutyái problémás eseteket kezelnek, problémák gyökerét új megvilágításba hozzák előttünk, nézők előtt. Hogy is jön ide a terápiázás? A kutya ösztöneire hatnak ennek folyamán, jól kivehetővé válik, hogy működik egy falka, a külön terápiázásra tanított kutyák segítségével ez mind emberek, mind kutyák részéről kontroll alatt van, a jól kidolgozott kontroll képes látványos hatással lenni egy rosszul kommunikáló, agresszív, félős kutya viselkedésére.

Nagyon sok segítséget kapott az iskolánk, hisz előre és igen jól kidolgozott plakát terv érkezett hozzánk minden információval ellátva, melyet a lassan mindenki által használt facebookon sokszor megosztott szinte Mindenki, aki kicsit is reklámozni szerette volna ezt a nagyszerű és nem mindennapi eseményt. Szegeden és környékén szórólapokat és plakátokat is kihelyeztek. Továbbá többek között a Délmagyarban is említésre került a szeminárium. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy tekintélyes létszámra tegyünk szert. Meg is hozta gyümölcsét a folyamatos hirdetés, közel 50 fő jött el. Ez a létszám bőven meghaladta az eddigi kihelyezett ösztönkezelési szemináriumok nézőszámát (legalábbis ezt az információt kaptam, nekem tetszetős eredmény 🙂 ). 

Képek a facebookról

Tervben volt, hogy a sulink átköltözik a városban élők számára sokkal elérhetőbb helyre. A korábbi terület nagyon periférián kívül esett, sokan azért nem tudtak részt venni foglalkozásainkon, tanfolyamainkon, mert csak autóval, illetve abszolút nem barátságos távolsági busszal lehetett minket megközelíteni. Csak, hogy pontosítsunk pl a buszmegállóból még az ember fia, lánya kénytelen volt megtenni egy kevés métert a poros úton a sulinkhoz. Persze a hely számos előnnyel rendelkezett, mint például, hogy elmehettünk sétálni, nyomkövetést is megoldhattuk az iskolától nem messze a szántásban, pusztában. Még tavasszal (azt hiszem) tartottunk egy meetinget, ahogy ezt már szokás mondani, ahol összeszedtük, hogyan is nézne ki a mi álomsulink. Majd mindenben egyetértettünk, és már csak az alkalmas területet kellett megtalálni, így jött a Béketelep ötlete. Amikor már minden rendeződött,  már “csak” egy sulit kellett felhúznunk, azaz a kerítést 🙂 Sajnos a munkálatokban nem vehettem részt, mert nem voltam itthon, de annál jobban szurkoltam, hogy a szeminárium időpontjára kész legyen a kerítés. Mert az egy percig sem volt kétséges, hogy az új helyen szeretnénk megtartani a szemináriumot. (A kerítés elkészült, persze van még mit alakítani, de a nagyján már túl vagyunk.) Pár beszédes kép jól mutatja, hogy még a tűző napon és trópusi melegben, kemény munka közben is tudtak örülni, hisz az új, álom sulink alapjait helyezték el. 🙂 Köszönet érte!! 🙂

Saját magam is igyekeztem minél nagyobb szerepet vállalni a szeminárium terjesztésében, megosztásokkal, figyelemfelhívással próbáltam a segítségre szoruló gazdikra hatással lenni. 

Orsi és Ingrid Egyik kedvenc képem Róluk, fotó a facebookról

Orsival (Ingrid gazdi) is sokat beszélgettünk erről (is), aztán meggyőztem, hogy jöjjön el meghallgatni Gábort. Jaj olyan fiatal még, és tanulni akar, meg szeretné érteni, hogy mi miért és hogyan van a kutyával. Imádja a kutyákat, mintha saját magamat látnám, csak több lehetőséggel, mint ami nekem anno megadatott. Természetesen igyekszem segíteni őt ebben, na nem úgy, hogy állandóan osztom az igét, mert pl a szemináriumon is rá kellett jönnöm, hogy a tudásom egyenlő a 0,5-tel, azért nem a nullával. Nem azért, mert idióta, kettyós lennék, hanem mert ennyire nehéz egy olyan embernek, aki már rég elhagyta ősanyás énjét, visszatérni a gyökerekhez. Hiába nézek, ha nem látok, ugye?! 🙂 Ez sokunkkal így van, fejlődök én, de lassan. Kutyák kommunikációját csak akkor értheted meg, ha mindig többet és többet figyeled őket. A falkát kell látni egészben, hierarchia rendszerében, és utána a kutyát, vagy nem így van? :O Nehéz, ezt leírni… a falkában betöltött szerepeket egy-egy kutya viselkedése által is meg lehet érteni. Csak tudni kell, mik azok a jelek, amik ezt mutatják. A testbeszéd! A mozgás! A hangjelzések! Összetett lény a kutya, összetett a vizsgálata is.   

Anita, Anyukája és Mex a Tappancs napon, fotó a facebookról

Illetve Frittmann Anita is segítséget kért tőlem korábban, kint a tón Solin találkoztunk, ahol ámuldozott, hogyan vagyok/unk képesek póráz nélkül sétálni, úgy, hogy a közelünkben is maradnak az ebek. Aztán eljött Édesanyjával és Mexszel a Tappancs napi bemutatónkra, ahol megerősítést nyert, hogy teljesen más módszerrel dolgozunk, mint ahova ők járnak/tak. Tetszett neki a fesztelenség, könnyedség, amivel magunk mellett tudtuk tartani kutyáinkat a bemutató alatt, holott megannyi elterelő inger volt körülöttünk. (De ez egy másik bejegyzés akar majd lenni) Ott említettem neki az ösztönkezelési szemináriumot, hogy akár a Mexszel való problémáját is megemlítheti, hátha őt is beválogatják. Megtette, írt, beválogatták, döntött, és végül nem hozta el Mexet a nagy meleg miatt.
Mérhetetlenül BOLDOG voltam, hogy végre nem csak én vagyok ennyire kutyabolond, aki képes 160 km-eket utazgatni, hogy a megfelelő légkörben, körülmények között kutyázhasson. Tudjátok mi volt a legdurvább, még mindig látom magam előtt a képet. 🙂 Megérkezünk a sulira, 9:30-ra, kiszáll a két csajszi és hangosan ámuldoznak, hogy jaj, de jó, ennyi kutya és szabadon, nem bántva egymást. Az ember, mint ahogy én is képes megszokni ezt a látványt, mármint, hogy itt, nálunk, a Szegedi Kutya Klubban ez igencsak gyakran előfordul. 🙂 Remélem hamarosan mindekettejük segítségére lesz ez a számomra igen sokat jelentő kutya iskola.