Ösztönkezelési szeminárium 2. rész -Megágyazás a gyakorlatnak

Szívom magamba a tudást Fotó: Németh Péter Zsolt

Nézők egy része Fotó: Németh Péter Zsolt

Ahhoz, hogy a kutya kommunikációját megértsük, a sajátunk, mint gazdik kommunikációs eszköztárát is górcső alá kell vennünk. Magunkat 3 féleképpen  fejezhetjük ki, a leginkább használatos a verbális kommunikáció, azaz a szavak, de itt van még a nonverbális kommunikáció elemei, mint az arcmimika, és a testtartás, testjelek is. Ha ezt egy tortaként elképzeljünk, melyet három szeletre kell osztani aszerint, hogy kutyánk felé miképpen kommunikálunk százalékos arányban, akkor Ti mit kaptok? Én nagyon sok agyalás után az alábbi ábra mellett döntöttem, mellette megtaláljátok a kutya irányában helyes, kívánatos tortát:

Van még mit fejlődnöm, igaz? 🙂

Érdekes információ volt számunkra (igaz én ezt már KIKVEZ1-en hallottam), hogy a kutya miképpen viszonyul a szóbeli kommunikációhoz. Számára nem jelent semmit, csak bizonyos viselkedéseket társít egy-egy szóhoz. Most azok az emberek jutnak eszembe, akik órák hosszat gügyögnek a kutyáikhoz és mindent csak szóval próbálnak megoldani…

Korom Gábor előadási módja 🙂 Fotók: Németh Péter Zsolt

Számos esetben összehasonlítás alá került a farkas és a kutya, hiszen valamikor egy fajt alkottak. Azonban akadt néhány példány, akik az emberek környezetében találtak menedéket kiválva a falkától. A vadászati stratégiájuk valószínűleg hasonló volt, ezért lettek egymás szövetségesei, az emberek körül bóklászó farkasoknak egy-egy lerágott csontot dobtak a tűz körül ülő őseink. Cserébe a kifinomultabb érzékszerveknek köszönhetően a farkasok hamarabb jelezték a veszélyt, mint ahogy azt az emberek észrevehették volna. 
Az együtt élés során akadtak egyedek, akik jobban alávetették magukat az embernek, voltak akik nem. Természetesen a kisebb agresszivitással rendelkező farkasokat tartották meg. Hosszú folyamat volt ez, melynek során az ember különböző célokra kezdte el használni a kutyát -mint például vadászat, terelés, őrzés- így alakultak ki a különböző fajták.  Összefoglalva a kutya a farkas háziasításával, domesztikációjával jött létre. 
A továbbiakban porondra került a farkas és a kutya összehasonlítása. Egyik különbség, amiről még én sem hallottam, mint vizsgált különbség, a két faj kommunikációja más fajokkal. A farkassal ellentétben, aki nem képes más fajokkal kommunikálni, a kutya képes erre, ennek oka kiemelkedő szociális képessége. Hány példát hallunk arról, hogy kutyák nevelnek fel anyjuk által kitagadott, vagy árva kölyköt?! A másik három fontos tulajdonsága a canis familiarisnak, vagyis a kutyának, hogy stabil szociális rendben, külső akarat mögé képes beállni, valamint hogy a környezettől akar tanulni. Erre vonatkozóan egy nagyon jó példát mondott Gábor, melynek én a kertben tartott kutya esete címet adtam. Az átlagember megveszi a kutyát majd kirakja a kertbe szocializálódni. Azt a lényt, aki szociális képességével emelkedik ki a környezetéből, és a környezettől akar tanulni. Így nem képes megtanulni azt a finomkommunikációt, ami ahhoz szükséges, hogy minket megértsen, velünk kommunikálni tudjon. Emiatt van nagy jelentősége annak, hogy a kutyánk legalább 6 hónapos koráig velünk élhessen, még akkor is, ha a kertbe szántuk.
Itt van néhány kép a facebookról, ami megmutatja leghűségesebb társunk fene nagy szociális képességét:

Képek a facebookról

Számos példával bizonyította Korom Gábor mondanivalóját, talán a legmegfogóbb számomra az osztrák intézetben folyó farkas-kutya kísérletek. Semmi rosszra nem kell gondolni, itt a kutyák és a farkasok azonos és eltérő viselkedését, kommunikációját vizsgálták. A két falkának ugyanazokat a körülményeket teremtik meg, bejárnak hozzájuk kutatók, klikkerrel tanítják mindkét falkát, hasonló ingerek érik őket. 

Rituális agresszió Kép az internetről

A farkas falka egy jól működő egységet mutatott, Gábor maga is bemehetett hozzájuk, mivel a kutatás vezetője személyes jóbarátja. Részt vehettek mindkét falka etetésén, a farkasok a természetfilmből is ismert evési szokásai, mit sem változtak vadon élő rokonaiktól. A falkát az alfapár vezeti, ők azok, akik a kiváltságokat birtokolják, úgy mint az evésben az elsőbbséget. Ők esznek elsőként, rangsorbeli mindenki felett állóságukat úgynevezett ritualizált agresszióval mutatják ki, mint a morgás, vicsorítás, másik elkergetése az ételtől. Szerintem mindenki láthatta a természetfilmekben ezeket a viselkedéseket. 
Ott volt a kutyákból létrehozott hasonló körülmények között tartott falka, mely amúgy erősen megfogyatkozott a kezdeti létszámhoz képest. A falka élén a legkevésbé várt külsejű kutya állt, ugyanis ő volt a legkisebb a csapatban. Amikor megkapták az ételt, a kutyák szó szerint felkenődtek a falra, a kis méregzsák nekilátott az eledel elfogyasztásának. Aztán egyszer csak abbahagyta és az egyik kutya lábába mart. Azt tudni kell, hogy a farkasok életében a láb az egyik legbecsesebb testrész, enélkül nem tudnának vadászni, lépést tartani a falkával. A vadonban nem marad meg a súlyosan sérült lábú egyed. 

Kutya vs Farkas Fotó: internet

Mi is ennek a tanulsága?! Bár a farkas több agresszivitást mutat, de ez ritualizált, mindössze a falkánbeli rangsor megerősítését hivatott szolgálni. Falkán belül ritka a valódi sérülésekkel járó összecsapás, mert egy-egy egyed kiválása, elpusztulása létszám csökkenéshez vezet és az a vadászat sikerességét is befolyásolhatja. Minél többen vannak, annál több esély van a zsákmány elejtéséhez. A kutya fajon belül ugyanúgy megtalálhatók a ritualizált elemek, de sokkal inkább a megnyilvánuló agresszió a domináló, holott a kutya agresszivitási szintje alacsonyabb, mint a farkasé. Erre maguk az emberek tenyésztették ki őket, hiszen amikor veszély jött meg kellett védenie az embert.
A kutatók semmilyen egyéb módszert nem alkalmaztak mikor a falkákhoz bementek, mint a figyelemelterelést. Azaz egyik esetben sem gátolták a négylábúakat abban, hogy megtegyék azt, amit akartak. Maximum megpróbálták elterelni gondolataikat arról. A farkasoknál ez remekül bevált. A kutyák esetében hasonlóképp az embereknél szükség van gátak felállítására. Leghűségesebb társunkkal való boldogabb együttélés érdekében ajánlatos gátakat felállítani. Irányítani kell őket, mert erre lettek szelektálva, hogy vezessék őket.

Ezek a gondolatok képezték alapját a következő résznek, amolyan gyakorlati résznek, maguknak a problémás kutyák-gazdák terápiázásának. 13 különböző eset jól mutatta azt az ösztöntömeget, amit az elméleti beszélgetés során megismerhettünk. Aminek olykor a szocializálatlanság, olykor a helytelen kutya-gazda kommunikáció, vagy a gátak nélküli élet az oka. Következő bejegyzésemben ezeket szeretném részletesebben bemutatni.

(Forrás: Korom Gábor előadásán készített jegyzetem, valamint  http://hu.wikipedia.org/wiki/Kutya)