Péntek, a Micimackós fejütögetős gondolkodás napja: Péntek délutánig agyaltunk azon, hogy mi legyen a hétvégénkkel. Igaz, hogy lebeszéltünk már mindent, Garda Katát megkértük, hogy fújja fel Jamiet, Adán a szállást, baráti vacsorát… ez mind agyalgatás alá került, folyamatosan néztük a Pöttyöst, hogyan változik a kedve, délutánra teljesen olyan volt, mint korábban, élénk, érdeklődő, állandóan játszani akaró aussie.
Döntés! Megyünk Szerbiába, akkor már csak az időpontokat kellett lefikszálni…visszafelé haladtunk, azaz, 14:00 körülre kellett Adára érnünk, megnézni a távolságot Ásotthalom és Ada között, 1,5 óra, oké, akkor Katát felhívni, hogy mennyi idő a felfújás, belőni a panziójához való érkezést, így 10:00-kor kellett indulnunk. 🙂
Azt azért hozzá kell tennem, hogy Szerbia térképünk nem volt, egyedül a régi telóm IGO-jában bízhattunk (elég rosszul tettük), semmi értelmes kiállítási címet nem találtam, illetve amit találtam, arról nem tudtam, hogy az-e, és nem a szerb egyesülte címe… Most szőke lennék?? Később kiderült, hogy nem csak nekem okozott fejtörést a cím keresése 😛
Szombat, utazásunk napja: Reggel szokásos 7:00-es kelésünk után egy kis sétára vittem Jamiet, reggelit vettünk. Dáviddal feltöltöttük magunkat energiával (étel formájában) aztán irány neki a fürdetésnek, azt speciel egyedül műveltem a fürdőszobában, de a szárítást már ketten végeztük… szegény Jamie két oldalról kapta az ívet, azaz a szárítást. 🙂 Viszonylag gyorsan végeztünk vele, kaptunk egy pöttyös szőrgombócot valamint egy extraszőrös fürdőszobát, inkább ez volt időigényesebb kisuvickolni, szőrmentesíteni.
Pakolászás…jött az én idegrohamom és Dávid röhögő rohamja… 🙂 Hol van a kocsim zöldkártyája, ami ugye külföldön kell, hol a kutyám útlevele…ááááá, végül minden meg lett, 10:00-kor elhagytuk rezidenciánkat és elindultunk kalandos utunk felé. Katánál, Ásotthalmon megálltunk, hogy egy kicsit felfújja Jamie szőrét, nagyon szép lett. Nem tudom mit gondolhatott, mert ha eddig Katához jöttünk, akkor mindig itt hagytuk pár napra, na ez most nem következett be. Kocsiba szállás, majd irány Mórahalom, itt megebédeltünk, Jamie türelmesen várt a kocsiban. Átültem a volánhoz, mert nem tudtuk mennyire kukacoskodóak a szerb rendőrök, ha esetleg megállítanak bennünket, papírjaink rendben voltak, de mivel nem az én tulajdonomban van az autó, lehet csúnyán néztek volna Dávidra, hogy akkor mit is keresünk ezzel az autóval náluk. Így vezettem én, Dávidom a navigátor helyén gondolkodott a megfelelő útválasztásról. Az IGO-ban, illetve korábbi telefonomban nem bízhattunk, mert a drágaság nem találta a GPS jelet, bármit csinálhattunk vele, egyszerűen balfék volt. Így volt egy elektronikus térképünk, fergetegesen indult minden, igaz? 🙂 A röszkei határnál mentünk át, na akkor megfogadtuk, hogy vissza tutira nem itt megyünk, akkora sor állt…pff… Nem volt semmi a határnál, a kutyára, aki hátul csücsült mindvégig, rá sem néztek. Könnyedén átsurrantunk, és repesztettünk 120 km-es sebességgel az autópályán, ahol Dávidnak kellett volna navigálnia, kerültünk is egy jót, de így volt a tuti, mert láthattuk Szerbia szépségét, és a megbeszélt időre voltunk Adán. Gyors helyfoglalás, aztán egy rövid séta után mentünk a megbeszélt találkánkra. Nagyon jót beszélgettünk Lacival és Zsanival, akiknek a lakodalmában volt szerencsénk részt venni tavaly. Megkértem Lacit, hogy ő csak jobban tud szerbül, nézze már meg nekem, hogy hol is lesz a kiállítás. Elmondom, hogy kb 10 percébe telt, mert neki sem volt egyértelmű, Ivett ideiglenes szőkesége visszavonva… 🙂 6-an voltunk összesen, mennyei steak és saláták, krumpli volt a menü, aaaaa… Isteni volt. A panna cotta is Zsani!! 🙂 csak kicsit eldumáltuk az időt 🙂 Persze Jamie is velünk volt, bemutattunk pár trükköt, na akkor jött a baj, mert mindenki aussie-t akart 🙂 nem győztem lebeszélni őket a fajtáról, illetve inkább máshogy mondom, elmondani, milyen is egy aussie-val együtt élni. 00:30-kor kerültünk ágyba, aminek Jamie örült a legjobban, mert végre ő is az ágyban lehetett velünk. Köszi Dávid!! 🙂 :* Ő könnyen volt, mert ahogy párnát ért a feje, már aludt is, de én nem voltam hozzászokva, hogy egy szőrös pamacs foglalja el az én helyemet. Mert persze, hol rendezkedett be? Naná, hogy nálam… Ivett összehúzóckodik, és próbál elaludni, de basszus több szuszogást hallottam, éreztem az ágyban, mint kellene?! :O Ti mit csinálnátok? Nem, nem rúgtam le az ágyról, és nem is szóltam neki, hogy menjen le, RÁJÖTT magától is, hogy jobb neki lent!! 🙂
Vasárnap, Belgrád CACIB napja: Kemény 3-4 órás alvás után ébresztőt fújtam, gondolhatjátok milyen fitt voltam… 🙁 Gyors ébresztő fürdő, jajj de jól esett a meleg víz, mert arról nem meséltem, hogy a szobában nem volt az a hejjdehujj meleg, alváshoz remek volt, szó sincs róla. Pont akkor indultunk, amikor szerettünk volna, szállás kifizetve, aztán irány a sötét hajnal. Már ismertük az utat!!! 🙂 az autópályához, minden simán ment, nagyon jó navigátornak bizonyultam, mert sehol sem tévedtünk el, meg talán az is megkönnyítette a dolgunkat, hogy Belgrád mindenhol ki van írva 🙂 A gyomrunk akkor szorult össze, amikor beértünk Belgrádba, basszus hova kell mennünk, a térkép szerint simán előre, de amikor egy rakat út kapcsolódott össze, akkor elbizonytalanodtunk. Mint Dorothy az Ózban, követtük a kikövezett utat, és ott is voltunk. Megváltottuk jegyünket a parkolóba, már csak a csarnokot kellett megtalálni. Azt a káoszt, ami ott volt…nem ám sorrendben jöttek a számok, ill a csarnokok…nem… 1 után 7 jött, nagy nehezen azért megtaláltuk a 4-es csarnokot. Megbeszéltük, hogy először a kutyával megyünk be, körbenézünk mi merre van, és utána Dávid bepakol, nem volt olyan sok cuccunk…
 |
| Belgrád CACIB Katalógus |
Első megmosolyogtató dolog volt a kiállításon, hogy elkérték az útlevelet, chipet néztek… ezen azért mosolyogtunk, mert amikor indultunk otthonról és nem találtuk az útlevelet, már ott tartottunk, hogy elkérünk Katától egyet, a nagyközönség a határon úgy sem tudja mi az az aussie, ill collie (kivételek persze akadhatnak). Viszont a kamu útlevél nyilván megbukott volna ezen az ellenőrzésen. 🙂
Miután bent voltunk a fedett csarnokban, odamentünk a regisztrációs pulthoz, ahol kértem a bírálati lapot. A csajszi, aki tudott angolul, magyarázta nekem, hogy a 30 EUR-n felül, amit kifizettem köteles vagyok még 12,5 EUR-t kifizetni, mivel a bank levonta ezt az összeget, na akkor kitört belőlem, hogy ne nevettessenek már ki, hogy a 30 EUR-t még megtetézem 12,5 EUR-val???? Sikeres volt a meggyőzőkém, mert elengedtek minket a bírálati lappal a kezemben. 🙂
Megkerestük a ringünket, aztán Dávid elment a cuccokért, mi meg vártunk. Amikor megérkeztünk a parkolóba, akkor láttam egy autót egy blue merle aussie fejjel. Kiderült, hogy csak egy ellenfelünk van, ő Silver Dream Aussie’s Pacific Blue, Rei. Ő champion osztályban indult míg mi openben. Megnéztem magamnak a kant, hát igen szőrét megirigyeltem, és nem volt kicsi!!!! (Nem úgy, mint Komáromban, ahol majdhogynem szuka méretű kan állt velünk a ringben…)
A ringben található tábla szerint az aussie-k lesznek az elsők, juppi, megbeszéltük kiállítás előtt, bármi lesz az eredmény akkor is a bírálatunk után összecsomagolunk és irány haza… Mi már ott voltunk 8-kor, szóval a 10-kor kezdődő bírálatokig igencsak volt elég időnk… Kajoltunk, kávéztunk, kutyáztunk. Eljött a bírálatok kezdete, igen csak nem a mi ringünknél, mindenhol ott volt a bíró, a ringtitkár, és a segítők, de nálunk semmi… Aztán úgy negyedórás késéssel mi is kezdtünk volna, ha a bíró vagy a fordító csaj, vagy nem tudom ki úgy nem dönt, hogy nem a tábla szerint haladunk, hanem a startszámok szerint… én 84 voltam… :/ Csak egy kis szituleírás, ez szokott a könyvekben a legunalmasabb lenni, így megpróbálom izgalmassá tenni. Amikor megláttuk a bírót, mint valami amazon, aki legnagyobb kincsét viszi magával (ő volt Jamie), igyekszik átverekedni a szűk ámde annál inkább veszélyesebb átjárón, ami telis-tele volt őrjöngő malinois és német juhász kutyákkal. Magamat sem sorolom a kiállítások területén magabiztosan mozgó embernek, no de itt ami volt… Tipikusan kisgazdik voltak, akik mivel itt volt közelben kiállítás eljöttek. Szóval amazon vagyok, és épp átverekszem magunkat a harapó vadállatokon, majd odaérve még egy kis beszélgetés Vessivel, itt ismertük meg egymást, jót beszélgettünk, amíg a drága fordító kisasszony meg nem jelent és behívta a mögénk sorolt fajtát, mi csak néztünk, aztán felocsúdva az értetlenségből megkérdeztük, hogy akkor most mi van. Kiderült, hogy startszámok szerint hívnak be minket…
Fenomenális élmény volt végignézni a borzalmasabbnál borzalmasabb felvezetéseket, a bírót nem tisztelő ruházatot, amiben a felvezetők, gazdik voltak. A fejetlenséget, hogy akkor most körbe kell futni, vagy oda-vissza, de az oda-visszát miért a bíró előtt kell futni? :O , startszám szerint álljanak be a gazdik a ringben, illetve rendeződjenek vissza, úgy fussanak, hogy ne egyék meg egymást a kutyák. Többek között láthattuk, hallhattuk azt is, hogyan próbálják túlordítani egymást a figyeltetők, hogy a kutyák rájuk figyeljenek, tartsd meg a pórázt kedves felvezető, mert a kutya könnyen kiszabadul, erre is volt példa. Annak, ki a széksoron ült, élvezhetetlen volt a kiállítás, a fejem majd szét ment, a figyeltetéses ordibálástól. Az, hogy mit kolbászoltak a már lebírált emberek a ringben, szerintem senki sem tudta… Már javában ment a másik osztály bírálata és frankón ott keringtek az emberek kutyáikkal, zavarva bírót, felvezetőt, kutyát. Megesett, hogy mérges gazda visszament a már kitöltött bírálati lappal, és kérdőre vonta a bírót, hogy ez meg ez, hogy lehet. Hogy lehet, hogy az ő kutyája nem nyerte meg az osztályt, blablabla… AtyaÉg, hányszor mehettem volna oda a bíróhoz reklamálni, hogy nem értek vele egyet???? (Nem olyan sokszor, mert ez volt a 6. kiállításunk 🙂 ) De ez van, Voldemort is ki akarta trancsírozni Harryt, de a végén úgyis Harry győz.. 😛 Jöttek a biztonsági őrök is, hogy védelem alatt álljon a kedves bíróbá.
Éssss, jöttünk volna mi, de nem jöttünk… 🙂 Odaálltunk Vessivel a ringhez, puccparádéban a kutyáinkkal, erre a bíró elmegy mellettünk, meg a fordító csaj mosolyogva… :O MIVAAAN???? Odarohantam a ringasztalnál ücsörgő kislányokhoz, hogy akkor most magyarázzák már el nekem, hogy mi a helyzet? Szerencsére volt egy lány, aki tudott angolul, így elmagyarázta, hogy a bíró hívott bennünket a bírálatok kezdetekor (emlékezzünk csak vissza, még el sem kezdődött semmi, mi már ott álltunk, és az utánunk lévő fajtát hívták be, majd szóltak, hogy sorrendben megyünk be). Na azt, amit ott mondtam a csajszinak, nem szeretném szóról szóra leírni, de finoman, olyan Ivettesen kértem, hogy AZONNAL hívják vissza a bírót, a fordító csajt, és hogy ez az ő hibájuk, ha nem leszünk lebírálva kifizettetem velük az összes költségemet! A bírót nem tudják visszahívni, mert nincs elérhetősége, és már elment, addig addig khm… cseszegettem őket, míg az a megoldás született, hogy egy másik bíró lebírál bennünket, aki a többi FCI I. osztályt bírálta, ahham akkor épp whippeteket nézegetett???!!! 🙂 Átálltunk, rengeteget kellett várnunk, Jamie végigállta a várakozást, nem is engedtem leülni. Mi már csak mosolyogtunk az egészen Vessivel.
 |
| Várakozás a bírálatra csapó 3. 🙂 Köszönet a képért: Vessi Ilieva |
Mikor vége lett a whippet bírálatnak, mi léptünk be a ringbe Jamie-vel, jaj, annyira szépen mozgott, olyan szépen jött mellettem, csak a bádogfedőktől ijedt meg egy kicsit. 2 kört kellett futnunk, majd megállított bennünket, szokásos vizsgálat, fogak, test, herék… aztán kért tőlünk egy oda-visszát srégen a ringben. Nagyon szép mozgását hozta Jamie, nagyon büszke voltam rá. Aztán megállítás, itt az volt a vicces, hogy a bírónk a ring közepére állt be, így ehhez képest állítottam be a kutyát, azaz a bal oldalát láthatta. Ahham, csak ő átjött a ringasztalhoz, és így nekem oldalt kellett cserélnem, mint valami junior handler 🙂 ááá vicces volt, de Jamie csak állt, és állt, mint a cövek.
 |
| Kevésbé jó kép, de a lényeg látszik Szállunk Mindketten |
Megkaptuk a kitűnőt, aztán Vessiék bírálata jött, majd az összevetés. 2 kört futottunk együtt, aztán megállítás. Én úgy láttam, hogy minden rendben van, erre odajön a bíró és mond valamit, kérem ismételje meg, mert nem hallottam. Erre mondja, hogy a kutya elejét igazítsam meg… basztikuli… gyors igazítás, aztán 2-3 kört futottunk, és a legszebb pillanat, amikor a bíró kezét nyújtva megállít minket!!!! 🙂 🙂 🙂 Igen, a kutyám, Tanmark’s Double Diamond CAC, CACIB, BOB lett!!! Nem érdekel, hogy csak ketten voltunk, de a sok viszontagság, bonyodalom után én voltam a legboldogabb, hogy a nemrég még babéziás kutyám MEGCSINÁLTAAA!!! Ő a legeslegszuperebb kutya!!
Természetesen Vessiék gratuláltak nekünk, örültünk annak, hogy mégis lebíráltak Bennünket! 🙂 Kaptam Tőlük pár képet, amit ezúton is köszönök Vessi Ilieva!! 🙂
.jpg) |
| Jamie a jutalomcsontjával itthon |
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: