Sulis összejövetel by Ivett

Főszervező 🙂

Vegyük alapul a fejlődésünket végigkísérő sulit- általános, középiskola-, itt miről beszélget az ember? Add ide a házit, mit hogy kell megcsinálni, jaj de félek a dolgozattól, miből írunk, milyen puskád van, de lúzer, állandóan fent a keze, ha a tanár kérdezi… Nem így van? 🙂 Persze suli alatt is lehetnek kapcsolataink, barátságok, akikkel a kedves intézményen kívül más is foglalkoztathat bennünket. A főiskola, egyetem már megtöri ezt a gondolatmenetemet, hiszen itt már lehetséges, hogy külön élünk a családtól, munkahelyünk mellett tanulunk, stb… azaz nem egy feladatunk van, mint a tanulás, hanem számos más is akad. 

Kittu 🙂

Ott vannak a munkahelyek, hát nálam többszörösen jellemző, hogy csak a munkáról beszélünk. Megemlítettem korábban az eseményeket, mint a szemináriumok, rendezvények, ahol ismét azzal kapcsolatban beszélsz, barátkozol, ami miatt elmentél. Bonyolult? Szerintem nem… és akkor itt a kutyasuli esete. Ide is szeretnek az emberek jönni, legfőképpen kutyázni, de hiszem és tudom is, hogy ennél mélyrehatóbb kapcsolatok is adódhatnak. Nekem a távolság és az időhiány, mint két tényező a nagy úr abban, hogy mennyit vagyok a sulin. Általában nem megyek egyedül, így másokhoz is alkalmazkodom, plusz nem árt felfogni azt sem, hogy hétvégi magánéletet más is kérhet tőlünk… pl a párunk 🙂

Zoli és a haja 🙂

Húú, azt hiszem, hogy kellően összefoglaltam, hogy miért fogalmazódott meg bennem a gondolat egy szűkkörű, beszélgetős, eszegetős, iszogatós eseményhez. De itt van egy mondatban összefoglalva: hogy lépjünk ki a minket összehozó térből, és ruházatunkból és ismerjük meg kicsit jobban egymást. 

Tünde 🙂

Szerencsémre lesz majd a sulin egy szezonzáró sulibuli, ami sokkal nagyobb méreteket fog ölteni létszámilag. Csak el kellett döntenem, hogy kiket hívjak el, sértődés maximális kizárásával írom le, hogy olyan embereket szerettem volna más formában közelebb hozni egymáshoz, akik jelen pillanatban a Szegedi Kutya Klub törzstagjait, állandó kellékeit jelentik. 

Viki 🙂

Azaz télen-nyáron, esőben-hóban, szélben-fagyban kint vannak a sulin és teszik a dolgukat, azaz kutyáznak!! 🙂 Sajáttal, máséval, tanulnak, tanítanak, mindegy… a lényeg, hogy elég régóta kint legyenek és ugyanazt a “tüzet” lássam a szemükben, amikor a suliról beszélnek, mint ami nekem lobog… Így nem volt nehéz összeszedni a 15 főt, akik véleményem szerint a sulink alappilléreivé váltak 🙂 Segítséget kértem az ötlet megvalósításához a dátumot és a helyszínt illetően, miután letisztázódott minden kiküldtem az e-maileket! 

Panka és a hivatalos mondandó 🙂

Útközben felvettem Adrit és Kittit, akik kicsit csencseltek maguk között ( kutyatáp és pénz cserélt gazdát- nem kell rosszra gondolni) aztán pontban 18:00-ra megérkeztünk a helyszínre. Még parkoló is volt a közelben, én voltam a legboldogabb. Aztán beléptem és rájöttem hogy a 18:00 órát majdnem csak én vettem komolyan, Panka és Zoli már elhelyezkedett, velünk együtt Panka szülei is megérkeztek, azaz elég foghíjasak voltunk a megbeszélt időben. A notórius késők mellett még sokan hiányoztak… Lassan mindenki beszállingózott 30 percen belül, majd kezdetét vette egy kis hivatalos megbeszéléssel a szolid összejövetelünk. Szegény Pankának nem csak a hely zajával kellett megbirkóznia, hanem olykor-olykor a mi “szánkatbefogninemtudó” képességünkkel. Viccesen már majdnem hallgatásra intettük az egész helységet, hogy hallhassuk Panka mondandóját. 

Vagy annyira mégsem hivatalos? 🙂

A hivatalos ceremónia lezártával finomabbnál finomabb ételkülönlegességek kerültek a pincér listájára. Míg vártunk az éhségcsillapítóinkra, nagyokat beszélgettünk. Számos új dolgot tudtam meg a kis csapatunk egy-egy jelenlévő tagjáról. És nem csak azt, hogy kinek hogy áll a haja a sapka nélkül… 😛 Gyűjtögettem, gyűjtögettem az infókat, amikért ezt az egészet szerveztem. Ha jól gondolom mindenkivel beszélgettem pár szót. Megtudtam, hogy Zoli járt már Barcelonában, Szilvi és Marcsi segítőkutyás oktatásra jelentkeztek, Kittuval boncolgattuk a számomra még mindig érdekes témát a BARF-ot, azaz a  kutyák nyers hússal etetését. Gabiéktól megtudtam, hogy Daninak december 14-én, míg a Tankcsapdának 15-én lesz koncertje Szegeden. (jajj, de elmennék, de már lassan itt van a hohohoóóózós karácsony!! :O )

Társaság másik része 🙂

Zsuzsival kiveséztük remek vizsgáját, főleg az engedelmest, mit hogy tanított, és én még mindig biztatom, így blogon keresztül is, hogy tartson klubot!! (Tudom, most elküldesz a francba… 🙂 😛 ) Megtudtam Tündéről, hogy német tanárnő, nem is akár hol… előtte nem szabad szerencsétlenkednem németül 🙂 (pedig lassan neki kell gyürkőznöm a szakmai nyelvvizsgához) Vikivel Kiráról beszélgettünk, a kutyájáról, akit nagyon-nagyon imádok, ő miatta változtattam meg silány nézetemet a “harcikutyákról” (direkt használtam ezt a kifejezést). Pankával, Adrival -aki talán a legszakavatottabb belőlem- tervekről, családomról dumáltunk. Megtudtam, hogy Panka szülei “TelefonosIvettnek” hívnak maguk között, mivel Pankával csak ezen a kütyün tudunk eszmecserét folytatni, és ilyenkor  néha Kornélra (Panka fia) felvigyáznak. 🙂 

Gabi, Te sem úszod meg… 😛

Látjátok… mind mind más és más téma… ezekhez nem elég 5-10 perc figyelem megosztva a kutyád jelenlétében. Remélem Ti, akik olvassátok ezt a bejegyzést és ott voltatok, hasonlóan jól éreztétek magatokat, és rólam is többet tudtatok meg, ami épp nem a Pöttyösről szólt… 🙂 Nem szabad elfelejteni természetesen, hogy minket a kutyázás, suli hozott össze, így fő témánk nem fog megváltozni… De ez így jó, ahogy van, hisz ezért járunk arra a helyre, ahova ki van téve ez a jelkép…