Forrás: internet

Most mégis egy kevésbé kutyás téma lát napvilágot, ámde mégis elég szorosan kapcsolódik Kedvenceinkhez. Már régóta, kb amióta Jamie megvan szerettem volna pipacsmezős és búzatáblás képeket, ez az alkalom most el is jött…. tegnap ugyanis két esős, borulás között rövid napsütéses időszakban elszöktünk Orsival és a három kutyával: Mazsola, Ingrid, Jamie a város zajától és elmentünk megkeresni a már korábban nézegetett helyeket. Kétféle képet szerettem volna mindenképp készíteni, egy pipacsmezőset és egy búzatáblásat, abból is az érett kalászút, azaz a sárgát. 🙂 Ezt már kb 3 éve tervezem, csak nézegettem a szebbnél szebb képeket, szebbnél szebb napszakokban… 

Forrás: internet

A kutyasuliba menet, mivel mostanában egyedül megyek, így állandóan a tájat figyelem, jóóóó azért az utat is, ne aggódjatok… 🙂 🙂 Orsival tavaly kudarcba fulladt a pipacsos fotózásunk, ezt idén nem szerettem volna elkövetni. Néztem és néztem a helyeket, ahol egy kis pipacstobzódás volt, már elgondolkodtatott. De egy hely, Szeged felé, Kömpöc után arra késztetett, hogy a voksomat erre a területre  tegyem, mégpedig a pipacsok tűzpiros látványa!!! Kb olyan, mint a képen, gondolhatjátok, hogy nem szerettem volna más helyen megvalósítani az elképzeléseimet. Igen ám, de az elmúlt 1,5 hétben borús idő és eső váltogatta egymást, és a nap jó ha délben sütött…. :/ Igen, ha az időn múlt volna, akkor megint pipacs nélkül maradunk, de Mohamed elment a hegyhez, akarom mondani pipacshoz. Csakhogy szerdán nem az a látvány fogadott, mint szerettem volna, majdhogynem zölddé vált a pipacsmezőm, és nem azért mert elnyíltak volna a virágok, hanem, mert a zöld gazságok utat törtek maguknak. Eltakarták a szép pipacsokat… 🙁 Álnok gazak… grrr.

Igaz nagyobb fények nélkül készült, de a mosoly látszódik 🙂

A megfizethetetlen Mosoly, miközben én már fekszem a fűben…

Hogy mégis szakmaiságot adjak a bejegyzésnek megosztanék Veletek pár általam kigondolt hasznos dolgot, mint kedvenc négylábúnk fotózása. 🙂Ahhoz, hogy kutyás képeket készítsünk én a következő felszerelést ajánlom:

1. Kell egy kutya :P, ki gondolta volna?! 🙂
2. Fényképezőgép, plusz felszerelések, mint állvány, napellenző az obira, stb… 

3. Kefe, fésű: Bármelyik hosszabb szőrű kutyával csodákat tesz, ha megfésüljük, rövid szőrű fajtákat érdemes szarvasbőrrel átsimogatni, hogy fényesebb legyen a szőre. De ezek nélkül is csodás képek készülhetnek. Valamint a fotózkodás után ajánlatos átkefélni ebzetünket kullancs megtapadás elkerülése végett.
4. Kinézet: Ne csináljunk bohócot kutyánkból, legyenek természetesen szépek, ám előtte nem árt kicsipázni, fogakat megnézni nem ragadt-e bele valami, és vegyük ki kutyánk szájából a fűszálat, a kalászt és egyebet. Viccesek tudnak lenni utólag az ilyen, és ehhez hasonló Gazdi mulasztások. 🙂
5. Figyelemfelkeltő eszköz: kaja, csipogó, labda, bármi, amire mondjuk a kutyád a legnagyobb melegben becsukja a száját és rákoncentrál. 🙂
6. Víz: ha nagyobb távolságra mentek, vagy nagy a hőség, mindenképp vigyél vizet kutyádnak, magadnak.

7. Kullancs elleni védelem: ha nem is viszed magaddal, mert ez inkább állandó kellék egy kutyánál, mindenképp készülj fel arra, hogy ilyen helyeken, magas gazban, fűben, mezőkön állandó lakók a kullancsok.

8. Póráz: ha kutyánk mocorgós fajta, vagy olyan helyen fotózunk, ahol közelben autóút található, vagy bármi eshetőséget (felugró nyúl, más kutya közelsége) figyelembe véve érdemes elővigyázatosság kedvéért hosszabb pórázra tenni kutyánkat. Ki lehet azt retusálni, kicsit pepecselős, de már egy egyszerű picasa program is elég jó retusálási szerkesztőt ad kezünkbe.
   

   Ha már figyeltetésről volt szó… 🙂

9. Box, autó, mint tároló helység: Mindenképp árnyékba tegyük épp pihenő alatt, vagy
   

   Mikor a csipogó a közelben van … 🙂

   már fotózott, fotózás előtt álló kutyánkat. Ha autóval megyünk ki terepre, akkor ablakok lehúzva, remélem ezt nem kell ecsetelnem miért.

10. Segítség: Legfőképpen izgőmozgó kutyáknál érdemes más segítségét kérni, hogy fogja meg a kutyát, míg mi fotózunk. Simán lehet úgy kattogtatni, hogy az illető ne legyen benne. Elgondolkodtató még a csipogtatás, azaz a figyeltetés érdekében más ember beiktatása. Vagy ha a kutya és a köztünk lévő távolság már akkora, hogy nem tudnánk hatni a “maradj” vezényszóval. A segítőket se legyetek restek lefotózni munka közben 😛 🙂 🙂
11. Emelvény: Érdemes magunknál tartani valami színpadot a kutyánk számára, mert ha nagy a búza, vagy a mező virágáradata, akkor bármit csinálhatunk kutyánk nem éppen fog érvényesülni a kalászok között… 🙂 Ehhez mindenképpen előtte szoktassuk kutyánkat.
12. Játszós ruha: Tudom, hogy kutyázni nem díszruhában szoktunk, de fotózáskor különösen fontos, hogy olyan ruhában menjünk, aminek nem árt a kosz, mint fű, sár, stb.

Segítség, avagy én 🙂 Nézzétek meg a bejegyzés végén mit hoztunk ki belőle 🙂

Ingidet is megörökítettem

Az örökké boldog Mazsola 🙂

Ha már póráz retusálást is megemlítettem, itt van egy kép Mazsoláról Higgyétek el megéri a pórázt rajtuk hagyni…

Igaz, hogy nem vagyok profi fotós, mégis megosztanám eddigi tapasztalataimat. Nem szentírás, én is tanulok még bőszen… 🙂

1. Kutyát sosem fotózunk felülről, kivéve ha ez a célunk, de általában mindig az ő szintjéről érdemes fotózni. Igen, most kapjatok fejetekhez apró kutyával rendelkezők, Nektek előfordul, hogy keményen kell hasalnotok a fűben. 🙂
2. Kistermetű kutyák esetében a magas fű olyan veszélyeket is rejt, hogy a fotómasinánk előszeretettel fogja előnybe részesíteni a fűszálakat ebzetünk helyett. Így vagy manuálban próbálkozzunk, vagy vágott talajmenti növényekkel tarkított területet válasszunk. De ez nem jelenti azt, hogy le kell mondani a szabadtéri, pusztás fotókról, nem erről van szó, csak esetükben jobban kell figyelni. Jamie is eltünedezik, a lassan fél méteres vadgyapottengerben, megnehezítve a fotózást.
3. Fontos, hogy a kutya kényelmesen érezze magát, emiatt sem szeretem a felülről történő fotózásokat.
4. Türelem és a sok kattintgatás a legjobb módja annak, hogy meglegyen a hőn áhított fotó. Gebasz akkor van, ha 60 jól sikerült fekvős képből kell választanod. 🙂 Persze egy kattanásból is lehet durva pillanat!! 🙂
5. Szem a lélek tükre: Hacsak nem makrózzuk kutyánk minden testrészét, akkor meleg szívvel ajánlom, hogy egy portré esetében mindenképp a szemek legyenek hangsúlyosak. Elég nehézkes olyan fajták esetében, ahol nem hátrasimuló a szőr a pofin, azaz összevissza áll. Mazsola volt rá élő példa, na az ő szőrei külön életet élnek néha. 
6. Napszakok: ahogy minden napszak, úgy az időjárás is befolyásolja a képet, így egy kompozíció akár többször is lefotózható, mondjuk hajnalban, napfelkeltekor, mikor még nedves minden, és megcsillanhatnak a cseppek a leveleken, napsütéses délelőtt és délután, vigyázni kell, hova is állítjuk kutyánkat. Ha totál nappal szembe kérjük tőle, hogy figyeljen ránk, míg mi háttal állunk a napnak, akkor gyönyörű hunyorgó képek születhetnek. (tapasztalat :P) Lemenő napban is nagyon jó képeket lehet készíteni, az égbolt általában ezer színben játszik, mely megint más perspektívát ad a képnek. Ilyenkor érdemes több eget adni, hagyni a képen. 

7. Most akkor nappal szemben vagy napnak háttal?! A fentebb leírtak miatt nem igazán javaslom a “modell” szemszögéből a teljes nappal szembeni fotózást. Ha nappal szembe fotózol mindenképpen takarja valami a napot a képeden, pl a kutya, vagy egyéb tárgy, nővény. Ezzel is jó játszogatni!! 🙂
8. Dicséret, ne maradjon el egy-egy etap után a jól megérdemelt dicséret. Adjuk csak oda a falatot, amiért egész idő alatt nyálát csorgatta, vagy a csipogót, amire minden idegszálával megfeszült.
9. Mértékletesség: azaz, ne akarjunk egyhuzamban 15 percet fotózni kutyát, max ha épp alszik. Nem várhatjuk el tőle, hogy úgy pózoljon, figyeljen ennyi ideig, ahogyan mi azt szeretnénk. A legjobb, ha séták alkalmával fotózunk, így a kutya is örül, mert mocoroghat, és mi is, mert készülnek a szebbnél szebb képek… 🙂
10. Más fotós: Nálam vannak Orsi fotói is, és eszméletlen mennyire mást látunk, pedig ugyanazt fotóztuk. Más objektívvel készítettük képeinket (odaadtam neki anyumék obiját), illetve ha én úgy gondoltam hogy 18-55-ös obimmal már nem tudok mit kihozni, akkor elvállaltam a figyeltetés szerepét, így születtek a képek. 🙂 Azon felül, hogy teljesen más a színvilág, két lépéssel arrébb, vagy távolabb már teljesen más képek születhetnek. Érdemes kipróbálni ezt is 🙂 🙂 Én nagyon élveztem…

Jaj, majdnem elfelejtettem talán a 3. legfontosabbat, a helyszín fontosságát. Mert hiába van nekünk szép kutyánk, fotómasinánk, kedvünk fotózni, ha nincs meg a megfelelő helyszín. Bevallom én autóból figyelem ezeket ki, de múltkor mikor Zsófit osztálykirándulására kísértem, olyan gyönyörű pusztákat láttam, hogy lélegzetem elállt. Nem hiába szerették költőink az Alföldön megírni mesterműveiket… Na, az már durva, hogy kb minden helyszínre beleraktam a Pöttyöst, hogy hmm itt hogy mutatna, hogy fotóznám, mikor fotóznám, stb… Hiába kreatívnak kell lenni, és nyitottnak a szépre, azaz a helyszínekre. (Elárulom a következő helyszín egy árvalányhajas tisztás lesz, enyhe kis dombocskákkal, de kinéztem már útmentén roskadozó elhagyatott tanyát is. ) 🙂 Akkor néhány jó tanács, arra vonatkozóan, hogyan is választok helyszíneket:

1. Megközelítés: Nem elhanyagolható szempont, ha az általunk fotózni kívánt hely megközelíthető-e, nem 3 méter mély várárok szegélyezi, vagy krokodiloktól hemzsegő mocsár 🙂 De vicctől eltekintve, érdemes megnézni, hogy kocsival megközelíthető-e a sok cucc miatt.
2. Parkolás: Bárhol is vagyunk, útszélen, beljebb homokút szélén, mindenképpen úgy álljunk meg, hogy ne akadályozzuk a járműveket a haladásban. Jaaa, és meg tudjunk fordulni!!! 🙂
3. Magánterület??!!: Ez nagyon cuki kérdés, és a megválaszolás is egyszerű, az is magánterületnek számít sajnos, ami nincs szögesdróttal, vagy bárminemű kerítéssel bekerítve. Így annak maximális védelméről, érintettségéről kell gondoskodnunk. Pl itt volt a mi esetünk a búzával. A búzatábla egy tanya közvetlen közelében volt, de mi legtávolabb álltunk meg tőle. Betakarítani kívánt terményről van szó, így bármennyire is akartam más szemszögből képet készíteni, vagy a kutyámat még mélyebbre küldeni a búzatáblában, nem tettem. Tiszteletben kell tartani a tájat, területet, ahol fotózol!!!

4. Zavaró tényező?!: Ha nem efféle természeti képről áhítozol, hanem mondjuk egy rövidre nyírt fűvel rendelkező park a kiszemelt helyszín, akkor számításba kell venned a járókelőket. Én azt vallom, hogy egy kutyás maximálisan pozitívan kell, hogy helytálljon más emberekkel való szitukban. Azaz, nálunk a kisvárosban igen is egy jó nagyot köszönök annak, aki pl megbámul, ha kutyával vagyok, nem zavarok, illetve megkérdem, hogy nem gond-e bizonyos helyeken a kutya. Voltam másmilyen is, higgyétek el nem kifizetődő…
5. Háttér: A háttér nagyon sokban befolyásolja a képed hangulatát, hiába láttam pipacsmezőt közelebb, azt két oldalról is számomra nem kívánt dolgok szegélyezték, mint a műút, és egy ház. Igaz nagyon szép sárga volt, de nem kívántam egy porcikámmal sem a képemre. 🙂 De egy villanyoszlop és annak vezetéke is lehet zavaró tényező… Érdemes erre is figyelni 🙂

6. Állatok: Azon kívül, hogy remek figyeltetési lehetőség, akár vadat, akár cicát, mint figyeltető tárgyat alkalmazni, NE tegyük! Vadak tekintetében különösen érvényes, ha szabadban akarunk fotózni, akkor körültekintően, fészek, odu, és vacoktól távol keressünk helyet. Máskülönben egy vaddisznós kalandot kívánok Mindenkinek!! 😛
7. Virágok: Igaz, írtam már róla, meg úgy gondolom, hogy értelmes emberek lévén semmiképp nem károsítanánk meg hazánkat, földünket azzal, hogy bármilyen növényt elkaszálunk, kirángatunk, letépünk a képek kedvéért. Hacsaknem parasztok révén felismerjük a gazakat, illetve tisztában vagyunk azzal, hogy környékünkön melyek a védett növények. Bevallom még magamat sem tartom ekkora parasztnak, így nem tépkedek, rángatok fákat ki a földből… 🙂

Ami szerintem még fontos, hogy ne azt fotózzátok, amit látni akartok, hanem azt, amit láttok. Fő a természetesség mértékletességgel összekapcsolva. Remélem hasznos volt ez a kis összefoglaló. Ha módomban áll majd későbbiek folyamán kibővítgetem a tanultakkal… 🙂 
Nem bírtam már várni Orsi fotóira, így nélkülük jelent meg a bejegyzés, de érdemes visszanézni később is, hátha akkor már a kibővült blogot olvashatjátok 🙂 :)Ti hogy vagytok vele, én már 2 napja tűkön ülök… 🙂 — Fotókkal kiegészítve: 2013.05.31. 🙂

Jó formában vagyunk 🙂 Fotó: Konczer Stella

No, de most kanyarodjunk vissza. Tudva levő, hogy Jamievel rengeteget és már nagyon kölyök korától gyakoroltunk, megtanult futni, és állni, mint a cövek. Nagyon sokat foglalkoztam vele, ám mivel eléggé lámpalázas vagyok, illetve elég sok olyan tevékenységet, sportot űzünk, ami befolyásolhatná azt a szép mozgást, amit mutatnia kell a ringben, így inkább lemondok a felvezetésről. De ma, azaz szombaton én vezettem fel. Nem kis fejtörést okozott az is, hogy eldöntsem milyen szerkóban jelenjek meg egy angol bíró előtt. Mindenképpen szoknyában szerettem volna felvezetni, de itt jött a hatalmas kérdőjel, nem sűrűn futok, állítok, esetleg guggolok szoknyában. Nadrág semmiképp szóba sem jöhetett, egy feltételezett kifinomult hölgy előtt nem jelenhetünk meg trampli nadrágban. Így a választás egy piros szoknyára és kék zakóra esett. 
Húúú, tudjátok hányszor kellett összekaparnom magam a földről???!!! Jónéhányszor 🙂 Tiszta ideg voltam, de csak amíg el nem kezdődött a mi futamunk, akarom mondani be nem hívtak minket a ringbe. Nem kispályásokkal voltunk körülvéve, magas kutyák, Péter és Joe mögöttünk. Összeszedtem minden gondolatomat, és összpontosítottam arra, amit taktikai megbeszélés címén Esztivel átbeszéltünk. 
Berobogtunk a ringbe azzal a gyönyörű mozgással, amit Jamie produkálni tud. Néztem a bíró tekintetét, nagyon sokat időzött Jamien. Majd mikor megállított bennünket, sikerült gyorsan helyrepakolgatnom a lábakat, kihúznom a nyakát, és vártuk, hogy megkezdődjenek a bírálatok. Míg a sorunkra vártunk bementünk a bírói sátorba, ahol az egyik kan Jamiet szukának nézte, és heves udvarlásba kezdett, melyre egy igen erőteljes morgással válaszolt a Pöttyös. De nem volt különösebb lehetőség jobban belebonyolódni, mert mi következtünk. 

A gyönyörű mozgás… 🙂 Fotó: Konczer Stella

Beállítottam a bírónőnek, aki megdicsérte Jamiet, miután megtudakolta mennyi idős. Maci lecövekelt lábakkal állta a vizslatást, ami sajnos sok aussieról nem volt elmondható. És itt most nem a bizalmatlanság fajtajellegre gondolok, itt félelem volt, illetve egy aussienál agresszió. Visszatérve ránk, Angie Challenger bírónő kért egy háromszöget és egy oda-visszát tőlünk, ahogy a többi résztvevőtől is. Majd ismét jöhetett a közös futtatás, és a választás, nem mi lettünk az elsők, de 3. helyet kaptuk meg. Én büszke voltam Jamiere, és magamra is, hogy nagyszerűen helytálltunk. Aztán jött a fekete leves, amikor kézhez vettük a bírálati lapunkat, emlékeztem mikor azt írtam, hogy azért megyek, hogy kapjak egy bírálatot a kutyámról?! És mit kaptam??? Egy üres bírálati lapot, bekarikázva egy nagyon jó minősítést. Micsoda??? Félreértés ne essék, nem azzal volt bajom, hogy NJ-t kaptunk, hanem, hogy nem ez jött le abból, abból a pár szóból, amit a bírónő mondott kutyám láttán. Kész voltam, csalódott a meg nem magyarázott bírálat miatt… Majd kaptuk jobbról-balról a füleseket, hogy nem csak a mi ringünkben történnek érdekes dolgok, a borderes ringben is csak a csoportelsők kapnak kitűnő minősítést, míg a többi kutyát kirakják nagyon jóval… :O Fergeteges, aztán egyszer csak odajött hozzánk Muzslai Ildikó, aki érdeklődött hogylétünk felől, mi épp drukkoltunk Péternek és Lulunak. Elmeséltük neki, hogyan is történnek a ringben a dolgok, nem hitt a fülének, majd fogtam megmutattam kérésére az üres bírálati lapot, azt hiszem nem tette a ringtitkár zsebre, amit akkor kapott Ilditől. Mi csak a gesztusait láttuk, de kb tudtuk miről volt szó. Onnantól kezdve, igaz kevéske mennyiségű, de leíró bírálatot kaptak a résztvevők. Kiderült, hogy a bírók a nap kezdetén megállapodtak, hogy nem adnak leíró bírálatot, kérdem én, akkor minek jöttek?? Szerintük a gazdák, tulajdonosok, felvezetők mi a francért jöttek, csak a címekért??? Dehogy, azért hogy megtudják mit gondol róluk az a bíró, aki bírálja őket. Nem egyértelmű?? 🙁

Koncentrálás 🙂 Fotó: Konczer Stella

Ami még nagyon jól esett, hogy tanítóm, Esztinek is tetszett, amit műveltünk a ringben. Azt mondta, hogy volt rossz beállítás is, de mondtam, hogy az egy gödör miatt volt, viszont nem volt lehetőségem máshova állítani. Későn vettem észre. De a futásunk elmondások alapján szép volt. 

Még délelőtt összefutottunk Muzslai Bernivel, jaj vagy ezer éve nem láttam, korábban együtt alapfokoztunk, és fb-n tartottuk a kapcsolatot, leginkább a képeink kommentelésével. Irtó jó fotósnak tartom, és sajnálom, hogy lecsúsztunk arról, hogy lencsevégre kapjon minket. Szerencsére képekben nincs hiány, Stella, avagy Konczer Stella közreműködésével. Ezúton is köszönjük Stella a képeket!!! 🙂

Együtt a csoportban, mögöttünk Sólyomvári Péter- Tanmark’s Flapjack N juice Rozsos Eszter facebook oldaláról lopva 🙂

Majd Timi (Blue paprika legend kennel tulajdonosa), akinél már két alkalommal is készítettem pár fotót a kis aussiekról, szólt, hogy lehet menni feliratkozni a tenyészszemlére, mi is megindultunk Esztivel. Beneveztünk, majd a sátornál vártuk, hogy a hangosbemondóban meghalljuk a tenyészszemle kezdési időpontját. 
Mikor odaértünk Jamievel a tenyészszemle helyszínére, már páran vártak a sorukra. Korózs-Papp Judit bírált, de mielőtt mi kerültük volna sorra, eltűnt. Kiderült, hogy 2-kor váltották volna egymást Muzslai Ildikóval. Nem tudom, hogy ki miatt, de volt egy fél órás szünet a két hölgy bírálata között… Mondjuk mi, Timiékkel elvoltunk, volt miről beszélgetni. Gondolhatjátok, Timi ráadásul még állatorvos is, ez is érzékeny témám, soha nem tudok betelni vele…
Aztán úgy két órás sorban állás, várakozás után Ildi lebírált minket, volt egy két érdekes momentum, mikor bekérdezték az írnoki asztalnál, hogy “faroktűzés?”, Ildi meg ott állt, karját széttárva, hogy nincs farka. Majd jött a következő érdekes megjegyzés, “de hát az előzőnek lebíráltad?!” (előttünk Timi aussieját bírálták, akinek van farka) erre jött Ildi válasza, hogy igen, mert annak volt farka. Megosztó bírálat szempontjából ez a fajta 🙂 🙂 🙂
Mindenesetre itt is remekül helytálltunk, megkaptuk a tenyészthető titulust, így Jamie hivatalosan is tenyészkanná vált!! 🙂 🙂 🙂
Sajnos nem volt idő Ildi javaslatára odamenni a bírónőhöz megkérdezni, hogy mi tetszett és mi nem neki a kutyámban. Megvártunk a Veterán BIS-t, ahol Letti 10 éves korát meghazudtolóan gyönyörűen mozgott, állt a ringben. Végül nem került helyezésre. Én sajna nem láttam őket, mert épp Tamyval játszottam a sátornál. Jaj, annyira gyönyörű lányka, és olyan bájos, bújós, hogy el sem hiszem… 🙂 

Gyönyörű logo Facebookról

Bevallom őszintén nem bántam, hogy véget ért a szombati nap, és hogy különösebb dolgom nem volt vasárnap, mint hogy kitakarítsak a lakásban és jól érezzem magam a WDS-en 🙂 Így aludtam el már 9 körül, volt mit kipihennem 🙂 🙂 🙂

Ismét korai kelés és takarítással egybekötött pakolászás várt rám, majd a tudatlanság, hogy vajon beengednek-e vagy sem. Mert arról szólt a fáma, hogy a látogatókat, csak 10 után engedik be a kiállítás területére. Hála nem így volt… Gond nélkül bejutottunk olyan 7:30-kor, fogalmam sem volt, hogy merre kell mennem, így becsatlakoztam aussiekat húzó csajokhoz. Majd egyszer csak hallom a távolból Orsi hangját, wow, el sem hiszem, hogy ennyire könnyen ment a találkozás. 🙂 Lepakoltunk, majd vártunk Esztiékre, ill csak vártunk volna, mert ahogy felállítottuk a boxot, meg is érkeztek. 

WDS facebook oldalának fotója

Csak a második sorban volt helyünk, de pont a két ringet, mivel az aussiek esetében a szukákat és a kanokat külön ringben bírálták, elválasztó szalagnál voltunk, így betekintést kaphattunk mindkét bírálatabais. Közben Viktor is megérkezett Goofyval, így a Tanmark’s kennel legidősebb és legfiatalabb tagja képviseltette magát. Eszti megkérte Orsit, hogy vigye be a bírálatra Goofyt, mert ő sajna már nem bírná. 

Orsi és Goofy, Tanmark’s Gold Mine

Szép számmal voltak Goofy osztályában, kicsinek is találtam a ringet ahhoz, hogy jól megfuttassák a kutyákat, de ezzel kellett valamit kezdeni. Sajnos a kis pöttyös nem futott jól, mi ezt úgy hívjuk, hogy poroszkálás, azaz ugyanazon oldalon lévő két lábát használja egyszerre, úgy mozog, mint pl egy teve. Ez nem kívánatos, mert így a bíró nem látja, hogyan is mozog valójában a kutya. Felvezetés kérdése az egész, de a cél, hogy elérjük, hogy a kutya jól mozogjon. Goffy nagyon ígéretes címet kapott, nem helyezték. Visszamehetett Gazdájához, Viktorhoz, olyan édik együtt. 🙂 

Nagy Viktor és Goofy

Majd vártunk Latte bírálatára, addig odaköszöntem Szilvihez, Csabához és Rudyhoz. De találkoztam Baluval és nem kis meglepetésemre sikerült élőben is összefutnom Kellyvel, azaz Judittal (3 éve ismerjük egymást, de még nem találkoztunk élőben 🙂 ), de Barbi és Vito is részt vett a szurkolásban, illetve még egy meglepi volt, Márti és Kabala személyében. Jó volt együtt tekeregni, nézni az árusokat, találkozni sok ismerőssel. Még Szandrával is sikerült összefutnom, akitől anno megrendeltem köteleket, ezek árának egy része a foxi fajtamentés részére száguldott. Így vettem kettőt, amit már használatba is állítottunk még aznap 🙂 🙂 🙂

Latte mozgásban, igaz ez a kép szombaton, Gödöllőn készült

Akkor egy kicsit leírom Letti történetét, annak a 10 éves kutyának, akit fiatalokat meghazudtoló mozgásával, kiállásával hányingerkeltő elbánásban részesítettek. Bírónőnk, Angela Allan gusztustalan módon tartotta vissza a címet egy kiváló kutyától jóformán indok nélkül… Itt találjátok Eszti facebook bejegyzését a napról: 

A bírálatok végén tényleg odamentek Esztiék, hogy megkérdezzék vajon miért nem kapja meg a címet, miután kiadta a legjobb minősítést, amit kutya kaphat, és a bírónő tényleg azt mondta, hogy ehhez a kutyához ő nem adja a nevét. Nagyon remélem, hogy Amerika egyik vezető ausztrál juhász kennelének tulajdonosa valahol megtalálja őt, ahonnan Letti is származik. Arra ezért kíváncsi lennék mi húzódhatott meg a háttérben, vajon utasításra adta? Vagy minek volt ez köszönhető, tényleg így gondolta, hogy bíróként nem tud jobb magyarázattal szolgálni???
Még egy érdekes mozzanat, ami eszembe jutott a kiállítás kapcsán: mi van akkor, ha a bíró saját tenyésztésű kutyái jelennek meg a kiállításon? Mik lennének ilyenkor a bíró lehetőségei, A) nem helyezi, azaz a konkurenciáját helyezi előtérbe, ilyenkor még józan paraszti ésszel is azt gondolja a naiv szemlélődő, hogy a saját tenyésztését minősíti ezzel. B) helyezi, ezzel saját kutyáját nyereti, ami eléggé visszatetsző tud lenni, hisz ebből a helyzetből jól kijönni nem lehet. Kérdés: akkor miért neveznek hozzá a Gazdák, na ez a jó kérdés, és megválaszolatlanul is hagyom…

Mindegy ismét rájöttem, hogy gusztustalan egy világ ez a kiállítási világ… 

Vajon, ha cinkelt lapokkal játszunk, akkor mennyi ideig lesz ellenfelünk a játékban, milyen gyorsan hagyják ott az asztalt VÉGLEG a játékot kedvelők?! Kéretik elgondolkozni ezen… én úgy látom, hogy ez egy megállíthatatlan és visszafordíthatatlan folyamat. Sajnálom azokat, akik kőkeményen próbálkoznak ez ellen tenni, de a hatalom és a cinkelt lapok használata nagyúr. Nincs aki figyeljen, nincsenek őrszemek, akik a csalást felderítsék… Ez van, ez a való világ… 

Eredményeink:

1. Jamie hivatalosan is tenyészthető, azaz tenyészkan lett, 
2. A Közép Európa Kupán 3. helyezést értünk el

A kép illusztráció, csak egy lényeges pont a fogazat vizsgálatot hivatott bemutatni https://tanmarksdiamonds.cafeblog.hu/files/2013/05/0.jpg

A szombati tenyészszemle érdekes alakulása arra késztetett, hogy utána járjak, hogyan is néz ki, hogyan is kellene kinéznie egy tenyészszemlének. Először is a mindenkori leghivatalosabb forrást kerestem meg, egyenesen a MEOE (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete) oldaláról másoltam be, természetesen nem az egész szabályzatot másolom be, csak az ide vonatkozó részeket:

Ha ezen a kis szösszeneten túljutottunk, akkor most az én szavaimmal élve kifejteném, hogy mit gondolok erről, aztán majd jön az a bizonyos eset. A tenyészszemle az én olvasatomban egy hivatalos küllembírálat egy nemzetközileg maghatározott és elfogadott fajta standard alapján. A bírálója mindenképpen FCI által elismert küllembíró kell, hogy legyen. Vannak olyan fajták, melyek esetében a küllemi bírálaton kívül szükség van a fajtára jellemző és meghatározott alapképességek, ösztönök vizsgálatára, munkavizsgára, melyre egy külön munkavizsga bírót delegálnak. 
A bírálat lényege, hogy azok az egyedek kerülhessenek tenyésztésbe, amik megfelelnek a hivatalos standardjuknak. Emiatt sokkal alaposabb bírálatra van szükség, mint egy kutya kiállítás alatt, a küllemen kívül szükséges pl a temperamentum vizsgálata, mint a félelem, agresszivitás felmérése. Kizárásra kellene, hogy kerüljenek küllemileg szuper egyedek rossz idegrendszerrel. Lehet ez túl utópisztikusnak hangzik, de valahogy így képzelem, képzelném el ezt az egészet 🙂

És akkor lássuk mi, miatt döntöttem a bejegyzés írásába… Szombat, népesnek nem mondható tömeg a pécsi meghirdetett tenyészszemle területén. A kutya, nevezzük nevén Perros Canarios Oros Diera, azaz Taura, akit felvezettem az alábbi képen találjátok. (Képek forrása Perros Canarios Oros kennel facebook oldala)

Taura szépséges buksija 🙂

Egyik kedvenc képem, azok az izmok!! Cora, Taura anyja, és Taura (aki épp ugrik)

Ezt a drágát kellett “kézben” tartanom 🙂

Csak mert <3

Miután kigyönyörködtük magunkat jöhet a “feketeleves”, lepapíroztunk mindent, odaadtunk mindent, bemutattuk a MEOE tagság befizetését igazoló csekket, aztán vártunk a behívásra. Illetve nem vártunk, mert azonnal behívtak minket. Én vezettem fel Taurát, mert velem jobban mutatta magát, illetve Barna, a gazdája vállalta a figyeltetését. 
Kezdődött azzal az esettel, hogy a chipleolvasást végző ember simán ráhajolt a kutyára, majd miután Taura hátralépett egyet, akkor emelkedett fel, és kérdezte meg, hogy “harap?”. Ember!!!! Ezt általában akkor kérdezzük meg, mikor közelítünk a kutyához, amúgy a kutya nem harap(ott)… Kicsit többet vártam egy olyan embertől, aki ismeri a kutyákat, foglalkozik velük. Félretartottam a fejét, bejelzett a chipleolvasó. és már mehettünk is be a ringbe.
A bíró üdvözölt, én hasonlóképpen, majd kért egy kört…. SÉTÁLVA!!! Látott már valaki sétálni ringben kutyát bírálat közben???!!! Sokat gondolkodtam, hogy ez miért is kellett és miért nem találkoztam ezzel még egy kiállítás során sem. Újabb megfejtendő kérdés 🙂 
(A kérdésre pár órával később kaptam választ: “Egy hozzáértő nagyon sok hibát ki tud szűrni amúgy, látja a hátát, lábak állását”. Köszönöm!)
Majd kért egy újabb kört futva, azzal a szép futásával, amit Taurával gyakoroltunk az elmúlt pár napban. Most nem ment olyan jól, tűzött a nap, még a virsli sem volt olyan csábító. 2 kör után a bíró bekiabálja, hogy “Köszönöm, végeztünk” , megállok, veszem elő a virslit, hogy beállíthassam a kutyát, erre, “köszönöm, végeztünk”! :O Nézek ki Csövire, azaz Barnára, hogy akkor most mi van, ő is kitárja a karját, és ennyi. Hát akkor ennyi volt. Köszönjük Bíró Úr! Gyors elolvastuk a kötelezően leírt bírálatot, majd odajön hozzánk egy kedves ember, maga a chipleolvasó, és közli, hogy “Felhívnám a gazda figyelmét arra, hogy a kutya (már nem tudom pontosan, hogy is mondta, de tán) alultáplált, ráférne pár kiló.” Na erre mindketten visszafordultunk, hogy köszönjük a megjegyzést, de a kutya köszöni jól van… Tény, hogy nem volt a wow kondijában, de nem nevezhető alultápláltnak… egy kisebb vitába keveredtünk, de az i-re a pontot az tette fel, mikor a beszólogató ember kivette az autójából a szó szerint dagi staffját… Komolyan, a kutyára rossz volt ránézni, olyan szinten döcögött… 🙁 No, mindegy.

Véleményem szerint a tenyészszemle különösen egy olyan kutya esetén, mely abszolút saját tenyésztés eredménye, mint Taura, még fontosabb, mint más esetben. Hisz képet kapsz arról, hogy mit alkottál, mit hoztak létre azon kutyáid, akiket érdemesnek tartottál arra, hogy alkothassanak. Hármótok gyümölcsét kellene minősíteni, viszont ezt úgy, ahogy elvárható lenne. Elemezve a mozgást, testfelépítést, izomzatot. Beállítva az arányokat, a fejet, és még sorolhatnám. Megvizsgálva bírálni a fogazatot… Ennek jó része kimaradt a mi esetünkben, hisz beállítás nem történt meg, fogazat vizsgálata nem történt meg… De a bíró így is “helyes” képet tudott festeni. Nem volt különösebb gond a bírálattal, inkább a hogyannal….

Bátran írom le ezeket a sorokat, mert szerintem az ember leírhatja a véleményét, és remélem, hogy nem a kimagasló minőségű és ösztönű kutyák fogják megsínyleni ezt. Tudom, hogy egy olyan kutya,  mint Taura is (aki, ha jól tudom még életében nem látott csibészkart, és nem vett részt hergelésben, semmi ilyesmiben) ösztönből tudná, hogy mit kellene tennie. Viszont amúgy barátságos, melyet jól mutat, hogy még a ráhajoló chipnézegető idegent is elviselte, és az Úrnak nem hiányzik fél arca, ami azért nagyon is közel volt a kutyáéhoz… :/ 
A bíró nevét nem közlöm, aki leleményes megtudhatja, nem célom személyének lejáratása csupán egy számomra érdekes témával kezdtem foglalkozni, és kibontottam a szálakat, hogy megértsem mi folyik itt…
Végkifejlet: Taura megkapta a “tenyészthető” címet!!

Remélem, hogy még sok kutyát vezethetek fel tenyészszemlén és ettől korrektebb vizsgálatot, bírálást kapunk, hogy méltán legyek büszke a kutyámra, vagy arra a kutyára, akit felvezetek.