Fogadj örökbe sajátságos módon :D |

Mekkora húzás, aki ezt kitalálta!!! Fogadj örökbe filmsztár kutyát!

Komolyan, mi kell ahhoz, hogy örökbefogadásra serkentsünk embereket?! Olyan kezdeményezésekre van szükség, ami kimozdítja a már-már semmit észre nem vevő, lassan bármi mellett elhaladni képes embert. Ez az igazság, sajnos ilyenek vagyunk mi, emberek. Még egy olyan kisvárosban is, mint az enyém (8000 fős) képesek vagyunk elmenni egy épp fetrengő, felállni nem tudó embertársunk mellett. Igen, még én éreztem magam idiótának, hogy odamentem és tudom, hogy full részeg volt, és lehet nem is fog rá emlékezni arra, hogy egy lány egy Pöttyös kutyával segített neki… Ez van, ez teszi velünk a sok tv műsor, a felgyorsult világ. Megtanít bennünket szűrni, szűrni azt, ami számunkra fontos. Szűrni azt, hogy mit vegyünk észre, mire legyünk érzékenyek és mire nem. Én is tudnék erről mesélni, láttam már sok dolgot, és mentem el történések mellett, és voltak olyan esetek, amik mellett nem tudtam elmenni, pedig mások tuti átléptek volna rajta.

De térjünk vissza azokra a lényekre és az ő helyzetükre, amikbe sajnos mi sodorjuk és amit okozunk még mindig! Nem, most nem az ivartalanításról szeretnék írni, mert hiszem hogy egy értelmes ember képes úgy együtt élni még ivaros kutyájával, hogy abból ne származzon nem kívánt szaporulat. Lehet, hogy 2 méter magas kerítés szükséges, de az is lehet, hogy egy olyan szál, amit még a tüzelő szuka sem képes eltépni, mert maradni akar az a kutya még egy combig érő kerítés mellett is. Itt tudnék írni, véleményt kifejteni (mégsem szeretném megtenni 🙂 ) a szaporítókról, mindennemű hivatalosított, törzskönyvezett szaporításról, vagy kapualjban lehozott alomról, amit később a csomagtartóban árulnak vásárokon, vagy szukák kiaknázásáról, 2-3-nál több almom lehozataláról, és még folytathatnám… Ismét senkire és semmire nem célzok, csak olyan dolgokról írok, amiket mi, emberek követünk el legjobb barátunk, a kutyák ellen.

Mindenki, aki ilyen és ehhez hasonló tettet követ el kívánom, hogy csak két hétre változzon kivert kutyává. Hmmmm… ez egy jó film is lehetne, megírja valaki a forgatókönyvet?! De mindennel szembesüljön, ami a kivert kutyákat sújtja, azaz éhség, elzavarás, koldulás, menhely, gyepmesteri telep, potenciális kétlábú gazdajelöltek elhaladása mellettük, reményvesztettség, magány… Igen szerintem röviden ezek jellemzik azokat a kutyákat, akik nem kellenek senkinek, de miattunk, tetteink miatt jönnek a világra.

Nagyon sok szervezet létezik, akiknek tevékenységét figyelemmel kísérem, és meg kell hogy mondjam, nagyon sokat fordítanak arra, hogy sikerüljön felkelteni a figyelmünket, valahogy igényt támasztani, hogy érezzük nekünk is szükségünk van arra a négy tappanccsal (jó esetben) rendelkező gombszemű teremtményre, akit kutyának nevezünk és nem csak nekik ránk. Nem kellenek hozzá szavak, hogy tudjuk eleinte ez az igény tappancsosok részéről nyilvánul meg.
Láttam olyan kezdeményezéseket, amely során a kutyákat előre szocializálják, megtanítanak nekik alapvető engedelmességi vezényszavakat, alapképzik csak azért, hogy könnyebb legyen a további sorsuk. Nagyon sokan terápiákon vesznek részt, erről vajmi keveset tudhatunk, hisz az eredményt látjuk, azt, ha valamit sikerül kinevelni, valamihez sikerül hozzászoktatni, és mi, amikor kezünkbe vesszük okos fejét, azt hisszük mindig is ilyen okos volt.
Itt vannak a blogok, amiket védencekről vezetnek akár ideiglenes befogadóik, akár a menhelyen dolgozók. Nem kis fáradság, én már csak tudom… 🙂 😛 És Mazsolának nem is tudtam azt a bejegyzésmennyiséget adni, amit szerettem volna, sokkal többet érdemelt volna meg. Viszont láttam, hogy van értelme, és ha még lesz nálam ideiglenes, neki is lesz blogja, Most csak azt sajnálom, hogy Mazsola blogja véget ér, hisz már újdonsült Gazdájánál tengeti Bostonos napjait 🙂 🙂
Maga az ideigleneshez történő kihelyezés is egy igen költséges, és időt, embert nem kímélő folyamat. Találni valakit, aki magához veszi, kikupálja, időt fordít szocializálására, tanítására. Sajnos ez nem mindenütt bevett dolog, vagy épp járható út, pedig ez lenne a legjobb a kutyák számára, ha már családban, más szocializált kutyák társaságában, illetve emberek életében tengetnék napjaikat, mert így sokkal több derülhet ki a jószágról, mint egy kennelben. Úgy gondolom a blog, vagy bárminemű írásos verziós jellemzés segítséget ad a jövendőbeli gazdinak, hogy megismerje, a megfelelő választást elősegítse, esetleg felkészüljön a jövevény befogadására, stb. Ez mind idő, pénz, elfoglaltság…
Örökbefogadó napok, ma már egy egész rendezvényt kanyarítanak a gombszeműek örökbefogadására. Hátha így nagyobb eséllyel lépkednek a gazdikeresés útján. Gyerekprogramok, kutyás bemutatók, trükkverseny, kutyás kellékek vásárlási lehetősége, és még sorolhatnám, hogy mi mindent szerveznek egy egyszerű és nemes cselekedet köré, mint az örökbeadás. Most vasárnap, július 7-én került megrendezésre Szegeden a XII. Tappancs Állatfesztivál. Plakátjukat itt találod, aminek programja egyben tanúbizonyságot ad a korábbi gondolataimnak:

Emberi elme határtalan, egy remek videóval szeretném bemutatni, hogy mi mindenre vagyunk képesek a cél érdekében. Egy örökbefogadási reklám alacsony költségvetéssel. 🙂 Leleményességből ötöst kapott nálam. A felvétel forgatása alatt az utca embereivel találkoztak ezek a kutyák, mi lett az eredmény?! A videó felrakásától számított két hónapban 221 kutyát juttattak gazdához… Mi lenne, ha meghirdetnénk egy reklám készítés versenyt, vagy pályázatot, -nem tudom hogy mondják- itt, kicsiny hazánkban. Ebben egy adott szervezetet, vagy magát az örökbefogadást kellene népszerűsíteni. Már csak egy jó szponzort kellene találni, aki mondjuk meghonorálná a legjobb videót… Hmmm? 🙂

Nézd meg a videót, kattints IDE

De térjünk vissza bejegyzésem apropóját adó remek ötlethez. Mundruczó Kornél Fehér isten című filmjében alkalmazott mintegy kétszáz kutya gazdakereső akciójához. Remek kezdeményezés, hisz ki ne szeretné dagadó mellel mondani, hogy az én kutyám szerepelt egy forgatáson, nem különösebb örömmel töltene el, ha a szereplése még a film része lenne, azaz nem vágják ki 🙂 Szerintem vagyunk mi, emberek olyan nagyravágyók, hogy megmozgasson bennünket egy ilyen gondolat, a kezdeményezés facebook oldalán végigpörgettem a képeket, hát nem egy kutyát találtam ott, akit simán elhoztam volna. Boston mentvényem fekete bundás alteregóját is sikerült megtalálnom. 🙂
Maga a film egy magyar-svéd-német koprodukció eredménye, családi és kalandfilmként jelenik majd meg 2014-ben, Egy kislány és kutyája kalandjait meséli el az utópisztikus világban. A kislány apja egy nap úgy dönt, nem kell nekik a kutya, de a főszereplő Lili persze nem hagyja magát, kutyája keresésére indul, ám hamarosan egy háborúban találja magát amit a kutyák vívnak az emberek ellen.

Felhívás a facebookon
Forrás

A forgatás azonban már véget ért, így a kutyák szerepe is, most a kutyák többségének Gazdakereséséről szólnak a napok. Az örökbefogadás ösztönzésére még honlapot és egy Facebook oldalt is létrehoztak, feltöltve mindkét helyre a kutyák fényképét, remek táblával informálva a kutya nevéről, neméről a gazdijelölteket.

Ugyanaz a markáns fej, mint a Dr. Doolittle című film kutyájának 🙂

Boston mentvényem fekete hasonmása… Döbbenetes számomra a hasonlóság!!!

A kutyák fotói között böngészve találjuk az információkat hollétüket, előképzettségüket illetően. Eszerint a hosszú tréningezésnek köszönhetően az újdonsült gazdák egy jól szocializált, alapengedelmességi vezényszavakat ismerő, ezekre hallgató barátokat kaphatnak. A szocializálásnak köszönhetően az autóban sem lesz gond, valamint a hangzavar, nyüzsgés sem fog ki rajtuk, mert mind olyan tényező, melyhez korábban már hozzászoktatták őket.

A sikerességét jól mutatja, hogy már az első héten 30 kutyának sikerült elköltöznie új otthonába, melyet ezzel a plakáttal köszöntek meg a szervezők:

“Az első hét minden várakozásunkat fölülmúlta! A menhelyeken folyamatosan csörögnek a telefonok, eddig több mint 30 kutyus gazdára talált, és ezért nagyon hálásak vagyunk nektek. KÖSZÖNJÜK SZÉPEN, CSAK ÍGY TOVÁBB!” Forrás

Ha magáról a forgatásról szeretnétek többet megtudni, akkor IDE kattintva, bepillanthattok a forgatásba, és számos érdekességet találhattok a filmről.

De ami nekem a legjobban tetszett – és iszonyatosan örülök, hogy magát a sulit, és akár Árpit is ismerem- az a betanítási fázis volt, melyről ez a kis videó ad tanúbizonyságot. Érdemes megnézni, látni, hogy vannak még olyan emberek, akik a tappancsosok érdekeit nézik. Nekem is összeszorul a szívem, hiszen egy picit már ebbe a közegbe tartozom, akik utcai, menhelyi kutyust szocializálnak, tanítanak, tanítottak egy jobb élet reményében. Igaz, még csak egy kutya vallhatja mentvényemnek magát, de büszke vagyok Rá, és magamra, a megtett útra. Szóval amit, érdemes kihangsúlyozni, hogy mások, más filmesek ezen sokkutyás jeleneteket filmes effektekkel szépen rávarázsolták volna a képernyőre, hisz lehetetlenség, hogy ennyi kutya együtt futkorásszon. Nem, semmi sem lehetetlen!

A videó elindításához kattints IDE

Ezzel a kis szösszenettel, ami számomra és bízom benne, hogy aki átélt bárminemű hasonló kutyás élményt jóval többet jelent neki, mint leírást… szóval ezzel szeretnék köszönetet mondani Nektek, Kedves szervezetek, csoportosulások, menhelyek, hogy úgy és olyan szinten végzitek “munkátokat”, ahogy.
Most kiemelten a Foxterrier Fajtamentés összes aktív, aktívkodó, ideiglenes befogadós, és csak a fórumon kontárkodó (amilyen én lennék) tagjának szeretnék KÖSZÖNETET mondani, sok problémám kapcsán kaptam önzetlen, jó szándékú segítséget. Remek csapat vagytok! Ez itt nem a reklám helye, csak hogy Ti, Kedves Olvasóim is értsétek miért mondok köszönetet linkelem be két elérhetőséget:
Facebook elérhetőségüket ITT találod, valamint honlapukat ITT.

Oldal ajánlása emailben

Kommentek