Szarvas Tanya rulez 2. avagy kezdem én is élvezni a terelést :D

3. terelési etapra készülődve 🙂

Mint már arról korábban beszámoltam Jamie ösztönös birkás élvezkedésével nincs baj, jóformán az enyémmel sem, de azért igencsak esetlennek érzem magam a pályán. 🙂 Esetlenkedve hogy lehet élvezni valamit?! 🙂 Mondjuk én magamban rötyörészve nagyon is élveztem, aztán ki mit gondolt már nem az én problémám 🙂 

Itt még nem igazán megy az irányban maradás nekem sem 🙂

Akkor meséljünk egy kicsit arról a bizonyos napról, mikor újra a Szarvas Tanya területére tehettem a lábam 🙂 Épp, hogy megebédeltem, értsd belapátoltam a levest és az Isteni tésztát, köszi Anyu, pattantam a volán mögé, a mit sem sejtő Jamievel a csomagtartóban. Nem tudom érezte, gondolhatta-e, hogy hova és mi célból megyünk, de mikor elhagytuk Kecskemétet, akkor pár nyüszit elengedett… Hosszú, nagyon hosszú vezetést követően, jaj annyira sokan vannak az utakon, amik annyira jó minőségűek, hogy ki van rakva a 60-as korlátozás… :), de végül odaértem, és most Cegléden sem tévedtem el 🙂 A kedves Navigon alkalmazás valahogy mindig letérít a főútról, azt jelezve, hogy menjél tovább egyenesen, majd egyszer csak visszavisz a főútra. Na ebben hol a fenében van a logika? 🙂 
Nagy nehezen odaértünk a kapu bezárva, de feltaláltam magam, hisz benyúltam és elhúztam a zárat, olyannyira ügyesen, hogy tiszta olaj lettem 😛 Okos, ügyes Ivett 🙂 🙂

A köröző Jamm 🙂

Megkerestem Petrát, aki épp a távozni készülő borderes csapattal beszélgetett, és beengedést kértem. Jamie, mint aki már jól ismeri a terepet elindult a tanya központi 3-as épülete által körülhatárolt udvarra, meglocsolta a központi fát, és mosolyogva tovább rohant a fedett teraszos társalgóhoz. 🙂 Körbesimogattatta magát, majd elmentünk Petrával kis indiai futókacsákat nézni, jaj de kis pelyhesek voltak!! 🙂 Megfoghattam őket, és hirtelen rámtört az összes gyerekkori emlékem, amikor még nagymamám kiscsibéi között simán eltöltöttem órákat simizéssel. Mamámék meg kerestek, hova lett a lány? 🙂 🙂
Miután megsasoltam a tanya legújabb lakóit, mentünk kiválasztani a birakokat, Jamie munkavágytól duzzadó csaholása előtört, én meg kitörtem magamból, hogy ugyan fejezd már beeee… De inkább amellett döntöttem, hogy járatom kicsit, így míg Petra választási döntéseit hozta, én a kutyámat hoztam vittem fel alá járkálva. 

Nem kell mondani a kötél is zavarta 🙂

Kimentünk a nyílt terepre, ami természetesen körbe van véve kerítéssel, csak még nagyobb, mint a benti karám. Ennek oka elsősorban az volt, hogy nem tudni Jamie múltkori talppárna sérülését mi okozta, valamint az új párna, inkább csak párnácska, még nagyon sérülékeny, puha, és itt a talaj, valamint az ültetett növényzet nem kedvez a puhaságos párnácskáknak. Így Petra úgy döntött, hogy kimegyünk, wow oda, ahol a nagyok már a gyakorlatokat végzik… Közelebb terelte a birkákat, hogy Jamienek még kisebb legyen a táv felgyorsulni… gondolta az egyszeri, Pöttyedék úgy robbant be a gyapjasokhoz, mintha egy halom játék közül kellett volna választani. A választás nem sikerült, hála, így a birkák maradtak egyben, Jamie rótta a köröket körülöttük, és körülöttünk 🙂 🙁 Ez nem olyan jó, mert nem tudtuk megfordítani a kutyát, ha kézbe került a cső, bot, pálca, akkor border colliekat megszégyenítő nagy távolságra kiszélesítette a köröket, ezzel csak azt értük el, hogy még nehezebb volt megfogni. Most szögezem le (ismét) a kutya semmilyen botos segédeszközzel nem volt bántalmazva soha életében, sőt a tenyésztőnél sem hiszem hogy 8 hetesen már pálcázták volna :), így effajta félelem nem tudom honnan jött elő nála. De a pálca célja a távolságtartás, valamint a meghosszabbított kéz effektusként könnyebb az irányítás ennek segítségével. Az első próbálkozás arról szólt, hogy Jamie 10 méteres távolságát a birkáktól lecsökkentsük. Valamint a fordulásokat megértessük vele, hogy nem kergetőzünk a pálcával, vagy épp anélkül, hanem azt szeretnénk, ha fordulunk, akkor forduljon. Mondanom sem kell nem igazán volt sok időnk erre, mert a hatalmas körök miatt Jamm hamar elfáradt. Hosszú nyelve csak úgy lógott a szájából, első taktikai megbeszélésünket azon fa árnyékai alatt töltöttük, amit még Jamie az első tágra nyílt köreinek egyikén megkerült… 🙂 🙂 Ott purcantunk ki, főként Pöttyedék, miután nyugtázta, hogy a gödör legmélyebb pontján sincs víz. 

Menjél JOBBRAA!! 🙂

Jobbnak láttuk lehűteni, így begyalogoltunk a teraszra, ahol egy pancsoló állt rendelkezésre, itt járkált körbe, körbe, és harapta a vizet, de azért biztos, ami biztos lelocsoltam slaggal is, hogy hűljön 🙂 Ezek után mi is lehűtöttük magunkat a konyhában, ahol Judit isteni illatokat varázsolt épp, beszélgettünk keveset, mindenről. Rájöttem miért is nagyon szimpatikusak nekem, mert ahogy hasonlóan pár hozzám közelálló emberhez, és saját magamhoz, nem félnek elmondani a véleményüket. Mert az mindenről megvan, ahogy nekem is 🙂 Majd egyszer csak halljuk csobi-csobi… kinézünk a szúnyoghálós ajtón és lám a Pöttyös ebem a birkáknak fenntartott vödrökbe tapicskált, hűtve magát. Igen, az otthoni lavórjában ezt megteheti, de itt a birakoknak szobahőmérséklet elérése érdekében előre vödrökbe locsolt víz bizony nem játék. Így újat kellett önteni, és letiltani a kiskrapekot a további belemancsolásról. 🙂 

Srácok ez most komoly – nézés! 🙂

Nem sokáig hagytuk kísértésben, mert Petrával megiramodtunk a karámok felé a 3 vödörrel. Majd jöhetett a 2. terelési lehetőség, itt már Petra próbált kihátrálni, mert neki annyira letisztult mozdulatai voltak, amik “zavarták” kettőnk kommunikációját. Ismét azon voltunk, hogy Jamie körkörös futását megállítsuk, de legtöbbször csak többszöri “kérésre” sikeredett ezt kivitelezni. Ekkor tisztáztuk le, hogy merre is van a jobb és merre a bal oldal 🙂 🙂 Nem is olyan egyszerű, és Petra is bevallotta, hogy neki is elméletet kellett szőnie eme bűvös iránymeghatározás köré 😀 Női magyarázattal elmesélte nekem, hogy amelyik kezemet kirakom és azzal irányba küldöm a kutyát, akkor azt kell mondanom a kutyának is. Könnyűnek tűnik, igaz? Na, nekem nem volt, és szerintem most sem az 🙂

A távolság, és épp lassítom… 🙂

Irányba fordulásnál már olykor olykor javulás látszott, egyik irányt már egészen jól vette, de megmaradt a gyorsaság, ami, amikor a birkák köztünk vannak és úgy haladnánk előre azért nem jó, mert olyan szinten gyorsan tolja maga előtt a birkákat, hogy nekem igencsak kapkodnom kell hátrafelé a lábaimat, ejj az nem egy jó dolog… Próbáltam a lassú hanglejtéssel belenyugtatni a menetelésbe, de sehogy sem akart sikerülni… Most is gyorsan elfáradt, így egy jó feladatmegoldás után lefektettem és megbeszéltük Petrával a látottakat, fejlődünk, persze lassan, de ez nem baj. 

Ismét, menjél jobbra!! 🙂

Elhagytuk a pályát felfrissítés gyanánt. Ismét dumcsiztunk egyet a konyha körül, figyelve a kutyákat, mert azért volt mit nézni. Béta és Jamie “kakaskodását”, ami annyiból állt, hogy mindkettő pipiskedett, felemelt farokkal (már akinek van), és néha néha direktbe keresztezték egymás útját. Láthattuk Milly udvarlásos játékra hívását, amire Jamienek is udvarlásos játék volt a válasza 🙂 És ott volt még a Meggy, a legifjabb border collie, minden bájával együtt, aki édesen harapdálta a csontot Jamie mellett… 🙂 Pötty egész idő alatt rendezkedni akart, ment jobbra balra, kereste a cicát, aztán egyszer csak kipurcant, nem tudta hova fektesse magát, hova tolja ki a hátsó lábait. Hiába elfáradt, nem tudta, hogy Petrával és Judittal épp azon tanakodunk, hogy miként tudjuk pálca, bot nélkül észhez, helyes mozgásra téríteni az Uraságot. Aztán jött a kavicsos palack ötlete, valamint a kötélé. Kötélre azért volt szükség, hogy ha nagyon eltávolodna, ezzel a kötéllel bizonyos távolságon belül tudjuk tartani, de nem igazán volt már rá szükség. Megiramodtunk utolsó terelésünkre, érdekes módon Jamie volt az első, aki odaért a birkákat körülvevő kerítéshez. Fényképészünk Pakai Judit, aki a kerítés mögül a gépemmel felszerelve lőtte a sorozatokat, ahogy ő mondta, “figyelj én sokat lövök, de egy oltári jó tuti lesz benne!”. Ennek a kijelentésnek különösen örültem, azért szeretném, ha meg lennének örökítve a terelgetéseink, úgy ahogy a többi aktivitásunk, amit elkövetünk egymás ellen. 🙂

Most akkor menjél balraa!

Itt kezdtük belőni neki, hogy egyenesen is lehet jönni, ahelyett, hogy körbe körbe tekeregne

Kezemben a zörgő csörgő flakon, és a lábamnál lépegető póráz nélküli Pöttyedék, akinek figyelme megosztva a birkákon és rajtam. Csak jelzésemre hagyott ott, és ment a gyapjasokhoz, hisz ezért jöttünk, ez a cél, a terelés… Kezemben a palack, melyet akkor ráztam meg mikor a kutya túl közel ment, vagy nem épp jó sebességgel közelített a birkák felé. Jobban működött, mint a pálca, igaz sokkal több kontakt valósult meg Jamie és a birka között is, de már haladtunk és igen, voltak egészen jó fordulatok, sőt egyszer egyszer sikerült egy egy jó balanszolást is végrehajtani bárminemű belenyúlásom nélkül… Olyan, de olyan boldog voltam!!!! 

zörren a palack, és épp jól helyezkedünk el mindketten 🙂

Irányváltásra készülődve, szerintem itt gondolkodok, hogy melyik irányt kellene mondanom

Hajtsd!!!

Komolyan, mint egy agilityben!! 🙂 Nagyon szép karmozdulataim vannak 🙂

Haladtunk előre, igaz még mindig Jamies gyors tempóban, voltak irányváltások, és alig egy-kettő körbefutás… kezdem érezni, mi is az összhang a terelés alatt ember és állata között. Köszönöm Pakai Juditnak a képeket, amivel még emlékezetesebb lett az élmény. Petra pedig bebizonyította nekem rátermettségét, ami majdani állatorvosi pályafutásához is szükséges lesz, hiszen majd minden lehetséges eszközt bevetettünk, hogy normális mederbe tereljük magát a terelést, ehhez nem kis agyalásra volt szükség… 🙂

Fáradt és egyben Boldog Jamie

Nagyon tetszik ez a kép, köszönöm Judit!! 🙂

Az elindulást megelőző kis pihenés a teraszon alkalmával megismerkedtem a Család Férfi tagját is, Petra apukája személyében. 🙂 Megnéztük a képeket, amikről megállapítottuk, hogy Juditot megtartjuk fotósnak és még az ínycsiklandóan jó illatok miatt megelőlegezem a jó szakács titulust is… 🙂 🙂 🙂 
Ismét nagyon jól érezte magam, és hasonlóan, mint régen a katonák vagdosom gondolatban a centit, hogy hány nap van még hátra a terelő táborig… 21 nap… Már sátor is van, box is, kutya is, áááá már csak augusztus 5. kell, hogy legyen!!!!! 🙂

Legédesebb sátorbogár a világon!!! 🙂 <3

Ide szeretnék menni 21 nap múlva!!! 🙂