Nem, nem zavarodtam össze, ne aggódjatok, talán egy kis Karinthy elveszett bennem, de az sosem árt 🙂 🙂 Pénteken, azaz július 12-én részt vettünk Jamievel egy összejövetelen az Őrmezői kutyaiskolán. (Ezt megelőzte egy szeminárium, amiről szándékomban áll írni itt a blogban is, csak még nem kaptam meg hozzá a képi bizonyítékot. 🙂 )
A sport nagy előnye, hogy minden kutyafajta számára nyitott, legyen az fajtatiszta, keverék, kis vagy nagy méretű. Nincs előre lefektetett, betanult séma, a bíró dönt a gyakorlatok sorrendjéről, ezeket a segítő vezényli le. A kutyának amellett, hogy pontosan kell dolgoznia, láthatóan akarnia is kell a közös munkát, örömmel dolgozzon a gazdával.
Hogy mikből is állnak a feladatok, arra egy videó megtekintése pont megteszi 🙂
 |
| Kattintsatok a FORRÁSra a videó megtekintéséhez. |
Nagyon megtetszett a sport, aztán csak a jövő zenéje, hogy kipróbáljuk-e Jamievel. 🙂
Na de térjünk vissza a lehetőség felkínálkozására, az ugyanis akkor történt, amikor megláttam ezt a postot a FROG oldalán:
Eléggé gondolkodóba estem, majd mikor leegyeztettem Dáviddal is a dolgot, már csak fel kellett menni és élvezni a társaságot 🙂 Időben odaértünk, és úgy láttam csak a vidékiek kapnak agybajt a késéstől. Én nagyon utálok késni, ami időpont le van fixálva, betonba van vésve, azt betartom. Emiatt van az, hogy amikor reggel tartottuk az alapfokunkat, akkor rendszeresen én voltam az első, aki nyitotta a suli kapuit. Ha meg nem, akkor azt előre jeleztem, hogy mikor érkezem… Pedig egy órás úttal kell számolnom, 80 km távolság alatt sok minden megeshet… Szerintem ez nagy erény…
Megérkeztünk és egyre csak szivárogtak az emberek, csak kellet még szék, meg pad, és egy igen nagy kört sikerült alkotnunk…
 |
| A körben brekegés, azaz beszéljünk egy kicsit motivációnkról Képeket a FROG oldaláról csempésztem 🙂 |
Nagyon sok ismerőst láttam a jelenlévők között, a nagytöbbségüket a bírói szemináriumról ismertem meg. Viszont itt most a kutyákat is beazonosíthattam, mint egy jó kutyás, hamarabb ismeri fel a kutyát, és jegyzi meg a nevét, mint az embernek. Csak úgy kapkodtam a fejem, ám egy kicsit kívülállónak éreztem magam. Most ért véget a Tükör Tábor, ahova a többség eljutott, még mindig ez volt a téma, na ehhez nem tudtam hozzászólni 🙂 Meg azt sem kell elfelejteni, hogy ide főként budapestiek érkeztek, jól ismerve egymást. Szedegettem össze az infómorzsákat, és kapkodtam a fejem a kutyám után, aki az első percben megtalálta azt a kutyát, aki a legjobban utálta a jelenlévők közül… 🙂 🙂 Bocsi Virág utólag is 🙂
Miután elhelyezkedtünk, és kaptunk ultrafincsi limonádét, köszi Tomi a csapolást, hiába verhetetlen vagy!! 🙂 Mindenki elmondta miért is van itt, mi vonzotta ide. Hű, én megint túlspiláztam a monológomat, de annyi minden miatt jöttem el!!! 🙂
 |
| Elmélyült hallgatás, hiába tudom, hogy szeretnek!! 🙂 |
Majd jött a csapatbeosztás, azaz húzd bele magad a csapatodba, én a sárgákhoz kerültem. 🙂 Két pályát okoskodtak ki a Csajok, ebből az elsőnél szerepeltünk (Hála az égnek!! 😀 ), mely egy kicsi akadálypályából állt, mint szlalom, ültetés, hátráltatás, bójakerülés, és fekvésből behívás. Sorverseny volt, és két csapat vetélkedett egyszerre. Az eredmények felírásra kerültek, melyek a végelszámolásban nagy szerepet játszottak.
 |
| Gyülekező, most akkor ki kivel van, és hova álljunk? |
 |
| Amíg mi kitaláltuk ezt…megvolt az utolsó taktikai megbeszélés is 🙂 |
Nagyon jó csapat jött össze, tele jobbnál jobb kutyákkal, és még motiváltabb Gazdákkal, de ami a legjobb, hogy mind játszani akartunk. Nem volt senkinél szájhúzás, hogy én ezt nem akarom, nem ezért jöttem, buli volt az egész. Jaj, de visszamennék 🙂
 |
| Csoportom utolsó tagjaként léptünk a pályára, itt mi mást csinálnék, mint magyarázok 🙂 😛 |
Az, hogy mennyire voltunk bénák, nem igazán érdekelt, a buli hangulata már magával ragadott engem is, azonban Jamm valahogy nem találta meg ezt a hangulatot. 😛 Irtó bénák voltunk, de ami nagyon tetszett, hogy nagyon szépen hátrált velem együtt. 🙂
Jöhetett a buksitömés, volt itt minden, mi szem szájnak ingere, és az orrunkat sem felejtsük kis a sorból. Szebbnél szebb szendvicsek sorakoztak tálcákon, még Joey (Jóbarátokból) is megirigyelhette volna a mesterműveket, plusz volt rengeteg palacsinta, süti, és elbújva békás gumicukor is 🙂 Az asztalon roskadozó étkek lassan fogyni kezdtek, miközben egy rövid kérdőívet töltöttünk ki arról, hogy mit szeretnénk, mikor szeretnénk, és mennyire szeretjük a Csajokat (Anitát és Natit). 🙂 Na, jó ennél komolyabb volt a tartalma. 😛 Remélem úgy indul tanfolyam, hogy előzetes családi egyeztetést követően el tudjunk menni pár alkalomra…
Előkészületek megtörténtek a következő játékra, ami köztünk szólva GYILKOS volt!! 🙂 Akadálypálya átalakítás után a csapatokból még nem szereplő gazdik ácsorogtak a startvonalaknál. Majd Nati meghozta a huncutságot (Anita meg sem merte mozdítani a megtöltött poharas tálcát a székről 😛 ), azaz egy 3 műanyag pezsgős vízzel töltött poharat tartalmazó tálcát, már magában a tálca sem tűnt stabilnak. Ezzel és kutyánk tekintetével kellett végigmenni a pályán, ami nem volt egyszerű. 🙂
 |
| Pár lépés után már egy pohár sem volt a tálcán, nagyon nehéz volt ezzel egyensúlyozni… |
Persze akadt olyan is, aki született tehetségnek bizonyult, simán végigbukdácsolta a pályát, mind a kutyájára, mind az akadályokra is tudott figyelni. Itt már azért lehetett hallani egy-egy szurkoló csapattagot. Emlékszem mikor én bekiabáltam, akkor dőlt le egy pohár csapattagomnál, na akkor megfogadtam, hogy befogom a számat 😛
Lassan beszürkült az ég is, és jött a senkit nem kímélő szúnyogtámadás, rajzottak. Még a kutyákat is úgy ellepték, hogy ilyenkor örültem, hogy hosszú szőrű a kutyám. Anitáék egy újabb kérdőívvel hozakodtak elő, ami leginkább az obedience sportról szólt. Akkor tudatosult bennem mennyire nem ismerem ezt az ágat, de voltak, akik kicsit már utánajártak, és így sok jó válaszunk lett az ellenőrzés során.
 |
| Nagyon benne vagyunk a melóban, kupaktanácsolunk ezerrel 🙂 |
Olyannyira jól sikerült a tesztünk IS, meg persze a pályán sem nyújtottunk rossz teljesítményt, hogy a csapatversenyben mi, sárgák lettünk az elsők. Ezt egy-egy csokibékával jutalmazták Natiék! 🙂
 |
| Remélem Enikő nem bánja, de ennyire örültünk szerintem mindannyian a csokibékának 🙂 |
Szegény csokibékucim még a csókomat sem élhette meg, mert a nagy lakáshoz menetel közben elolvadt, így van egy eldeformált fejű békám, ami egy igen jó emléket fog mindig felidézni, ha meglátom 🙂
És, hogy a jó emléket még tetézzem, megkaptuk a FROG indulónak titulált szám szövegét, szép zöld papíron. Ez után már csak azt következett, hogy a mindenkin-van-egy-kis-zöld emberek kettéosztódva egymásnak énekelték az indulót. Hát elég cool volt 🙂 Hogy Ti se maradjatok le róla, itt meghallgathatjátok, hála nem a mi előadásunkban 😛
 |
| A meghallgatáshoz klikk IDE |
 |
| És a bizonyíték, hogy tényleg nótázásra adtuk fejünket 🙂 |
Nagyon várom már, hogy hivatalosan is közhírrét tétessék, hogy mikor milyen rendszerességgel indul tanfolyam, vagy bármi.
Így is köszönöm ezt a felejthetetlen napot Mindenkinek!!! 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: