Ahogy azt írtam hétfőn, augusztus 5-én, minden segédeszközt beszereztem, és azon voltam, hogy Jamm a mielőbbi gyógyulás útjára lépjen. A lábával egyszer se sántított, ami azért jó jel, de akkor sem akarok menekülni azon tény elől, hogy ezt egy specialistával megnézessem, aki nem más mint dr Papp Zalán.
Azt hiszem, hogy a 3 hívás még nem nevezhető zaklatásnak :), plusz ehhez még hozzá jött a rendelő 2-szeri hívása. Jól van na, mondom nagyon ráálltam miértek kiderítésére…
Már alig vártam, hogy 17:00 óra legyen, és bekopogtassunk dr Tóth Anna rendelőjének ajtaján, megbeszéltük a délelőtti telefonos csevejünkön, hogy ma mindenképp meglátogatjuk, és átgyúrja Jammot. Pöttyös itthon pihizett, míg én bementem délutáni műszakomra az irodába, úgy gondoltam itt pihenhet leginkább, jó idő van a légkondinak köszönhetően, nincs semmi zaj. Regenerálódjon csak az a láb 😀
Majd meló után átmentünk Halasra, ahol az első páciensek voltunk Annáéknak. Jaj, látni kellett volna, ahogy Jamiet kivettem a kocsiból, mintha megvetést láttam volna a tekintetében, lekushadt fej, kissé hátrébb helyezte magát, azaz mögöttem jött, és engem nézett végig. Na, de jó, már megint mit csináltam, gondolhatta magában. Pedig Annát szereti, csak ne legyen bent a rendelőben, olyan szépen tudja vakartatni a fenekét és még puszit is ad, sőt egyszer mikor Anna magához hívta még az ínyét is felhúzta, mi ez, ha nem szeretet?! Csak ne a rendelőben legyenek, mintha Anna olyan nagy fájdalmakat okozott volna neki… 😛
Miután kicsit oldódott bent, ez annyit tesz, hogy elengedem, és kb körbeszaglászik mindent, és mindenkit. Anna vizsgálat alá vetette a Pöttyöst. Kb, ahogy korábban én is vizsgáltam, csak gondolom nem olyan szakszerűen, hajlítgatta, fordítgatta, talpat is megszakértette (amiben talált pár toklászt, igen sajnos figyelmetlen voltam… 🙁 ). Elgondolásom helyesnek bizonyult, miszerint a csukló, lábtő a bűnös, ott van a probléma, nem volt melegebb, mint kellene, de egyértelműen érzékeny volt Jamienek. Persze sok minden okozhatta, egy rossz mozdulat, fordulatok, az a fránya ” menjél balra” vezényszó (Igaz, Petra?! 🙂 ), mindegy, a lényeg, hogy megtörtént. Annának elmondtam, mi azért elég jó viszonyban vagyunk, hogy el szeretném vinni Zalánhoz, hogy ő is ránézzen, hátha az ő speciális szakértelme választ ad kérdéseimre. Anna támogatott benne, sőt még a telefonszámot is megnéztük (mondtam neki, hogy nem érem el), hátha neki másik is van.
Kis kitérő, annál nagyobb mondanivaló!! Anna és még egy páran vannak orvosok, akik nem húzzák a szájukat, ha az ember azt mondja mástól is szeretne szakvéleményt, esetleg más irányban is megoldást keresni a problémára. Nem ez lenne a normális?! Valljuk be egy általános állatorvos megdöbbentően széles tudása mellett igenis helyet kell adni más, specifikus tudásnak. El kell ismerni, ha más többet tud az adott szakterületen, inkább, mint hogy kontár legyen valaki. Én mérhetetlenül becsülöm, és elismerem Anna tudását, nem mellesleg, mint azt máskor is említettem, ő testesíti meg számomra azt az ideállt, aki én is szerettem volna lenni, ha ezt a pályát választom. Mondanivalóval rendelkező offom bezárva.
Persze megnéztük Jammot mozgásban is, egy oda-visszát kért tőlünk, de csak lépésben. Terhelésben nem volt probléma, ám mégis kaptunk 4 napra elegendő gyulladáscsökkentőt és áment a zöld kagyló kúrára (Köszi Lotti az ötletet!!) és a pólyára. Engedélyt kaptunk laza sétákra, ami maximum egy óra lehet, de csak laza, ne erőltesse meg magát.
Ennek nagyon örültem, mert őszintén szólva nagyon nehezen viselem, hogy nem mozgathatom annyit a Pöttyöst, mint amennyit szeretném, ezt ő is érzi és érzékelteti is velem. Jön utánam, néz, hogy milyen munka van számára. De mikor látja, hogy a munka egyenlő a nullával, azon kívül, hogy megdögönyözöm és átsimogatom, masszírozom, arrébb fekszik keresve egy kis hideget, és egy nagy sóhajjal jelzi nekem, hogy elhanyagoltam…
Annától hazaérve első dolgom volt a szegedi kutyások fórumba felírni, hogy ki mit tud a doktor úrról, hátha valaki arrafelé járt. Nem is kellett sok időnek eltelnie és Vikitől megkaptam a választ (sajnos egy igen súlyos és ronda eset miatt tudta ő is, jobbulást a kutyának), szabadságon vannak, és csak hétfőn rendel ismét. Na, ez az én szerencsém, komolyan… 🙂 Addig igyekszem óvni a Pöttyöst, és felgyorsítani a napokat hétfőig…
Reggel meg is ejtettük a sétát, bekötött lábbal, nem kísértem az ördögöt. Bevallom elég fura volt kötözgélni, meg tényleg nem tudja az ember, hogy mit jelent a szoros egy kutyánál. Eléggé ideges voltam, néztem merre van, hol kószál, hogy van a lába, jaj tisztára megzazulok… Persze minden a lehető rendben volt, nem találkoztunk vaddal, így legtöbbet az úton döcögött előttünk, a jó puha sárga homokban. 🙂 A következő képen nem nevetni!! Már itthon készült bogáncskifésülés és gyorsban levágott fű locsolása után, amit persze Jamie sem hagyhatott szó nélkül. Így kicsit vizes bundában, de legalább lehűlve figyel az én már nem bicebóca kutyám:
![]()
 |
| Egész jól bírta a kiképzést a kötés 🙂 Milyen farkasmancsnak néz így ki a Jamm mancs, ahogy le van lapítva a szőr felette 😀 |
Jaj, és a zöld kagyló, Ritának igaza volt, Jamie is úgy körözött körülöttem, mikor mászkáltam a zacskóval, amikben a tabik voltak, mint valami keselyű. Szerintem az első tabletta, amit szívesen megevett és nem kellett neki semmi adalék, mint sajt, párizsi, stb… Miért nem lehet az összes állati tabit ilyesmire kreálni?! Remélem ez is javára fog válni…
Helyzetjelentéssel, avagy nyugdíjas napjainkkal majd még jövök… 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: