Trükk: tolatás

Elég rég hozakodtam elő újabb trükkel, és már nekem is hiányoznak a felvételek, gondolatok, próbálgatások. Ne aggódjatok, nem áll szándékomban abbahagyni ezeket a videókat, túlzottan is jó mókának vélem 🙂

1. Egyenesség: Egy érdekes cikket fedeztem fel, melyben arról számoltak be, hogy kutyáinknál, macskáinknál megállapítható, hogy mely “kezesek” (Forrás oldalért katt IDE). Léteznek jobbos és balos kutyák, pl ha megkerültetsz valamit, vagy simán egy apporttárgy visszahozatalában is jól megfigyelhető, hogy kutyánk az esetek többségében önmaga választása kapcsán ugyanabban az irányban fordul vissza a tárggyal. Így lehet, hogy a hátrálásban is hasonló következtetés vonható le, azaz az adott irányban kiflizik be a feneke. Elő a modellezéssel, azaz tárgyak használatával, ha tudjuk melyik irányban indul el a hátsó, akkor ebbe az irányba kell falat, torlaszt alkotnunk. Láttam olyan eseteket, akik padkán, vagy pallón rükverceltették kedvenceiket, ilyenkor arra kell figyelni, hogy ha lelépne, akkor a lábikó visszahelyezéséért is jutalmazzuk meg, ha mindkét lábával új talajlehetőségek után nézne, akkor kezdjük elölről a feladatot.
2. Távolság: Korábbi trükköknél is említettem már a kiszámíthatóságot, ami a jutalmazást illeti. Így lehet az időt is húzni, tréningezni egy-egy feladat hosszabb kitartására, pl játszik, lelövés trükk esetében is. Amikor az elején vagyunk akkor is arra klikkelünk, hogy ha megtesz egy lépést, aztán kettőt, ha nem lép, akkor nem kap klikket. Ez így könnyű is, nem? Viszont én azt javaslom, hogy itt is vegyük elő kiszámíthatatlan emberi mivoltunkat és ne csak arra menjen a megerősítés, ha egyre többet lép, hanem klikkeljünk lépések számától függetlenül, de csak akkor ha lép a kutyánk, azaz elmozdul, álló helyzetre miután már felkínálgatja a tolatást ne jutalmazzunk. Kitérnék egy fontos dologra, amit már korábban is súroltam, minden kutya, minden gazda-kutya kapcsolat más. Ahogy nálunk léteznek felfogóképességben különbségek, náluk is vannak. Egyiküknek könnyebben fog menni, másnak kevésbé a trükk tanulása. A megerősítések számával viszont nekünk kell vigyázni, mert ha túl sokszor klikkelünk egy adott gyakorlatra, akkor a tanulás gyorsasága lelassulhat, belefásulhat a kutya annak végrehajtásába, ami már megy neki. Elveszti az érdeklődését, hisz klikkeléseink is elvesztik információtartalmukat. Ha ritkán kap megerősítést előfordulhat, hogy kutyánk érdekesebb dolgok iránt fog érdeklődni, mint a pillangók, az udvarban fellelhető játék, vagy előveszi trükkrepertoárját, amit szépen egymás utánjában felkínál nekünk. 🙂
3. Gyorsaság: Általában azt szokták mondani, hogy az egyre gyorsabb, pörgősebb feladatmegoldásra kell klikkelni, és így szépen lassan beleteszed a kívánatos tempót a kutyádba. Ez elég nehéz egy tolatásnál, ha nem látványos a tempókülönbség a tolatások között. Érdemes ezzel a kívánalommal akkor foglalkozni, mikor kutyánk már tutira tudja mit szeretnénk. Ahogy a magabiztossága is megnő, úgy képesek gyorsulni is önmaguktól. Így nekünk már csak a jó tempókat kell beklikkelni. 

• Vannak kutyák, akik kifejezetten rosszul bírják, ha ráhajolnak, márpedig megvezetésnél ez előfordulhat. Ezt ne tedd, próbálj természetes maradni testtartásodat illetően, és ne légy fenyegető.
• A nagykönyvek azt írják, hogy ha nem mocorog a kutya, akkor használj kis nyomást a mellkasánál. Én azt javaslom, hogy ezekben az esetekben menj be a konyhába, és végy, készíts még brutálabb kaját, amivel motiválhatod a kutyádat.
• Amennyiben ilyenkor sem mocorog őkelme, akkor kapcsold be a lentebb említett módon, nagyon sok jutalmazás bármilyen kajautáni ellépkedésért.

Végrehajtás: 
Egy igen ínycsiklandó falattal a kezünkben fogjunk neki a feladatnak, mindenképpen valami észvesztő legyen a kajcsi. Szó szerint, mert itt nekünk kell a kutyát az orránál fogva vezetni. 🙂 Fontos hogyan tartjuk a falatot, igyekezzünk a kutya buksijával, orrával egyvonalban tartani a falatkát, ha a kutyánk közben nyalná, vagy többször megérintené, ne akadjunk ki, azaz nyálfóbiások (mint ahogy én is az vagyok) hátrányban. 
Hibák:

• Előfordulhat, hogy a kutyánk, pl a rossz kajcsitartás miatt leül, ez akkor fordul elő, ha orrvonalától fentebb tartjuk az illatforrást. Ilyenkor, főleg ha megvezetéssel tanítottuk ülni, a kutyák 80 %-a letolja a popóját a földre. 
• Megeshet a másik hiba is, hogy az orrvonalához képest túl lent tartod az illatforrást, ilyenkor előfordulhat, hogy kutyád lehajol, vagy akár le is fekszik.

Így először én azt javaslom, hogy mindenképp nézd meg mi az a helyzet, ahol neked is kényelmes és a kutyát sem készteted mellékcselekvésre. 🙂

Egy nagyon jó ötletet kaptam nem olyan rég, egy szemináriumon, ott olyan szinten be tudták az oktatók kapcsolni a falatra a kutyáikat, hogy szerintem még parázson is átmentek volna észrevétel nélkül. (De persze óvakodjunk az állatkínzástól, ezt csak durva példának hoztam fel.) Keltsük fel négylábúnk figyelmét, orrát a falattal, azaz húzzuk el sokszor előtte, amikor úgy látjuk, hogy becsatlakozott, melyet lábikók mozgatása jelent lépegetés formájában. Akkor nincs más hátra, mint, hogy adagoljuk kutyánk szájába a falatokat. Ezzel erősítjük meg, hogy Mr Orr falatkövetése jó dolog. Bekapcsoljuk kutyánkat a feladatra és a falatra is 🙂
Ha mindez megvan, akkor a lépegetések, esetleg pörgés forgás mellett hátrafelé is vigyük a kezünket. Fontos a jó falattartás! Előfordulhat, hogy Mr Orrba ütközünk, ne aggódjunk, vagy próbálkozzunk meg még egy kicsit hátratolni kezünket, vagy ismét egy rövid orrnál fogva vezetés után hirtelen ismét bepróbálkozunk. 
Ugyanez érvényes a lábunk között a kutya esetben is, azaz melegítsünk be, majd vegyük lábunk közé a kutyát, simán mehet neki a jutalom megerősítésként, sőt a lábunk között is jó, ha ezt megtesszük. 
Maga a feladat jutalmazása: ne várjuk el kutyánktól, hogy hipp-hopp 5-6 lépést slattyogjon hátrafelé, mert ebből könnyen kipp-kopp lehet… Ahogy kedvencünk hátra terhel, vagy megteszi az első lépést adjuk oda neki a falatot. Ezt gyúrni, gyúrni kell, majd egy idő után vegyük ki a falatot a kézből, maradhat a kéztartás a kutya orra előtt, de lássa ő is, hogy a falat jutalmazáskor már máshonnan jön. Eljön az a pillanat, amikor a kutya már saját magától felajánlja a viselkedést, csak hogy hamarabb hozzájusson a falathoz, ilyenkor elkezdhetjük növelni a távolságot az orra és a kéz között. Amikor tudatossá válik a kedvencünknek mit is szeretnénk, akkor bevezethetjük a vezényszót vagy kézjelet. 
Itt jöhet a kérdés, mikor vezetem be a parancsszót, én azt szoktam alkalmazni, hogy csak egy bizonyos idő elteltével, mikor már a kutyának tényleg leesett, mit is kell produkálnia, akkor kezdem el mondani, mikor épp azt teszi, azaz ebben az esetben, mikor épp tolat. Ahogy megindul hátramenetben már mondom is a tolat, hátra, vagy bármi vezényszót, amit kötni szeretnénk eme cselekvéshez. 
Ha a lábunk közötti tolatás 100%-osan letisztázódott a kutyánkban, akkor lépünk el tőle, és vagy ismét visszatérünk a kézzel megvezetéses hátráláshoz, vagy magunk előtt toljuk a kutyát, azaz mi is lépkedünk felé, de ekkor is kézben a falat. Igen, ilyenkor ismét elölről kell elkezdeni a tanítást, de nem kell aggódni, hisz már tudja mi a tolatás, csak egy más környezetben kell neki produkálnia. Ez sokkal gyorsabb feladatmegoldás lesz, mint a korábbi láb közötti rükverc tanítása. Viszont Ti nyertetek, hisz egy cselekvést két különböző pozícióban is meg fogja tudni csinálni kutyátok. 🙂
Amennyiben apró termetű kutyánk van, akkor javaslom, hogy ráhajolgatás helyett magunk mellett tanítsuk neki a tolatást, illetve ha a láb között is meg szeretnénk tanítani, akkor egy célkövető eszközt, egy pálcát érdemes bevezetni a tanításba. 🙂

Jamie felkészültél? Vigyázz, kész, tűz, rajt!!!

A falak elején lavírozó Jamm 😀

Próbáljatok meg olyan tárgyakat használni, ami nem csap zajt, nem dől el, ha véletlenül nekimenne, mert akkor többet léptek hátra a tanításban, mint előre, hisz esetleg rá kell tréningezned őt arra, hogy az adott tárgy tényleg nem “bánt”.

Tolat, tolat, tolat!

4. Formálás:
Nagyon élvezem ezt a fajta tanítást, sőt legtöbb esetben ezt is alkalmazom. Jelen esetben a tolatásnál találtam egy olyan lehetőséget, amit ki szerettem volna próbálni formálás segítségével. Majd erről is beszámolok 🙂

Végrehajtás: 
A feladat egyszerű(nek tűnik), hisz a formálás lényegeként addig vársz, míg a kedvenced nem produkálja azt a cselekvést, amit szeretnél, jelen esetben hátráló tevékenységet. Érdemes az ülve lecövekelő kutyáknak pár klikket adni arra, hogy állnak, így tudni fogják, hogy a feladat további része állásból kell, hogy folytatódjon. Vegyük elő legéleslátóbb szemüvegünket és meredten nézzük kutyánk mellső lábát. A hátsó lábak figyelése nehezebb feladat, hisz a kutyának 4 lába lévén 3 valahogy tuti takarni fogja azt a bizonyos kiszemeltet, így naná, hogy megeshet, hogy rosszul klikkelünk. Ahogy kedvencünk türelme fogyogatni kezd, úgy kezd el toporogni (Jamie ezt még képes megspékelni valami förtelmes magasságokban járó sípolással). A toporgás az már jó, ekkor némely kutyák hátrafelé lépdelnek egy keveset. Melyik lábbal történt ez, mindegy, a lényeg, hogy időben kattantsunk, hogy ebzetünk számára is egyértelmű legyen. A toporgásból lassan tolatás lesz, csak ki kell várni, pihentetni kell, időt adni a gyakorlások közötti tanulás leülepedésre. Ez abszolút tapasztalat, ha egy helyen megrekedünk a formálásban, akkor sokkal jobban járunk mindketten, ha pár nap pihentetés után térünk vissza rá. 

Elakadhatunk a toporgás szintjén, melyet a következők szerint próbáljatok megoldani. Ha a kutya csak toporog, akkor klikkeljünk a toporgására, de csak olyankor, mikor a kutya emeli a lábát. Amikor kezd tudatossá válni a toporgás, akkor tartogassuk a jutit csak a hátrafelé irányuló mozgást mutatnak a lábak. Itt a stabil hátrafelé irányuló mozgást jutalmazzuk, ne érdekeljen  senkit, hogy milyen irányú, mennyire szép a mozgás. Ahogy egyre tudatosabb lesz a rükverc, és már mennek az egymásutáni lépések is, akkor lehet dolgozni akár a távolságon, irányán, gyorsaságán.




5. Célkövetés:
Célkövetés az is, amikor a kutya egy pálca végére helyezett labdát, valamit követ, érint. Ahogy fentebb a megvezetésnél említettem, simán lehet alkalmazni alacsonyabb kutyáknál, akik annyira nem szeretik, ha rájuk hajolnak, vagy ha mi nem szeretnénk guggolni. 
Végrehajtás:
Először is kell találnunk egy alkalmasnak tűnő tárgyat, az sem elhanyagolható, hogy a kutyánk bele legyen rá kapcsolva. Tudja, ha megérinti, akkor jutalom jár érte. Ezt is meg kell tanítani a kedvencünknek mielőtt használjuk pálcát. Fontos, hogy csak érintésnek örüljünk, ezt jutalmazzuk, mert elég hamar el fog fogyni a pálca, ha harapásra, mancsolásra megerősítést kap. Ha négylábúnk ismeri a dörgést a pálcás lasztival, akkor nincs más hátra, mint a megvezetéshez hasonlóan klikkelgetnünk, jutalmaznunk. 

A másik változat, ami inkább a célra tartást kaphatná címként. Ehhez helyezzünk le egy törölközőt, vagy bármi tárgyat, ami elkülönül a környezettől. Lehet ez egy párna, egy takaró, stb… Ennél a feladatnál a lényeg, hogy a kutya először megértse, hogy az aktuális földön lévő tárgyon tapicskál, az biza jó. Miután ez megvan már csak a távolsággal kell játszani. 🙂

Végrehajtás:
Letesszük a törcsit, vagy bármit hozzánk közel a földre, kutyát ráállítjuk, kapja a jutifalatokat, így megérti, hogy állnia kell. Aztán kicsit távolabb megyünk, és mondjuk megvezetéssel hátratoljuk a kutyát, amint érintik a hátsó lábak a céltárgyat, megy a klikk. Ezen tárgy és köztünk lévő távolság igen aprócska még. Ha megkapta a klikket a kutya, akkor mozdítsuk ki abból a pozícióból, azaz a tárgyon állásból, húzzuk magunkhoz közelebb, így megspóroljuk magunknak azt, hogy kajaosztás után újra be kelljen hívni magunkhoz a kutyát. 

Ha stabilan megy már a tolatás, azaz látjuk kedvencünkön, hogy tolat izibe, hogy övé legyen a juti, akkor bevezethetjük a vezényszót, majd csökkenthetjük a kezünk használatát. Ha eljutunk odáig, hogy vezényszóra, semmi kézhasználat nélkül már megy ebzetünknek a feladat, akkor kezdhetünk játszani a távolsággal. Ne növeljünk túl nagyot, mert aztán visszamehetünk a fejlődésben pár lépést, akkor menjen mindig a klikk, ha a hátsó láb elérte a céltárgyat. 

Amikor már minden esetben tutira megy a kutyánk, elhagyhatjuk a céltárgyat. Ilyenkor arra figyeljünk, hogy mindig más távolságokra küldjük ki, azaz ne szoktassuk hozzá, hogy mindig 3. lépésnél megy a jutalom, mert akkor ez be fog rögződni. Váltogassuk a távolságot. 🙂








És akkor lőn, ahogy én tanítottam a hátrálást. Ahogy mondtam korábban is, én szeretem a formálást. Így itt is ezt szerettem volna alkalmazni. Leraktam a törcsit a földre és közel ültem hozzá. Jamie mindent megcsinált, komplett betakarózós trükköt, persze nem kértem rá, én ott ültem törökülésben és néztem mi az amin elindíthatnám a kutyámat a megfelelő irányba. Én is először az állásra klikkeltem. Aztán jött a tekergés, össze-vissza mászkált érintve a törölközőt, persze egy-két klikk után, miután leesett neki, hogy ezzel az eszközzel kell majd dolgozni, nem adtam. Aztán jött a toporgás a törölközőn, arra kapott klikkeket. Majd megtette első hátrafelé lépését, ment is rá a megerősítés, aztán, amikor először ment tolatva tőlem a törcsire, akkor hatalmas jackpottal abba is hagytam a gyakorlást. Persze a fent leírtak nem egy alkalom alatt sikeredtek így 😀 De fontosnak tartottam leírni, hogy ha úgy érzitek, hogy áttörtetek egy hatalmas falat a tanításban, akkor inkább jutalmazzátok meg és hagyjátok abba a gyakorlást arra a napra. Szóval mikor tudatossá vált a tolatással és hátsó láb törcsi érintésért jár a juti, akkor bevezettem a kézjelet, és hangjelet. Aztán kivettem a törölközőt a történetből. Az ok, amiért ezt a módit választottam, hogy a törölközővel falak nélkül egyenesítsem a tolatást, és a távolságot is egyértelművé tegyem. A gyorsaságot hanggal segítem, bár ezzel vigyáznom kell, mert néha ugatás a válasza rá, és ezt nem igazán szeretném ha benne maradna a feladatban.

Akkor jöjjön a mindent összefoglaló videó, sokat gondolkodtam, hogy mi mindent rakjak bele, és mi mindent hagyjak benne. Nem volt könnyű dolgom, igyekeztünk minden módszert bemutatni, de például így kihagyni kényszerültem a hang és kézjelek bevezetését, és a formálást. Az utóbbit szándékosan hagytam ki, mert már önmagától felajánlotta a cselekvést, és ezzel nem sokat tudtam volna bemutatni, csak azt hogy törökülök, ő meg már az elejétől kezdve lépeget hátra. Formálással tanított hátrálás közel sem ennyire egyszerű…
Bár így is hosszúra sikeredett, akarom mondani, én is nehezen nézek meg hosszabb videókat, és a 4:40 perc nekem már hosszúnak tűnik egy trükk videóhoz. De ítéljétek meg Ti!!