Érdekes címválasztás, és most sokan elgondolkodtok, hogyan is jön ehhez az egészhez egy ilyen szócska. Ahogy arról tegnap beszámoltam minden rendben volt, Jamie igazán elemében volt a tanyán. A terelés után, mint aki mindig is ide tartozott volna, rendfenntartón járkált végig minden zegzugot. Felügyelte a kutyákat, na és a macskákat. 😀
Blogírás után és miután meghallottam, hogy a vízilabdás srácok is győzedelmeskedtek, és így világbajnokok lettek, fogtam magunkat és bevonultunk a kölcsönkapott szobánkba, kellemes hőmérséklet volt bent, és miután megszoktam, hogy a hűtő veszettül zúg, és nincs más alapzaj, mint hogy Jamm lenyalogatja a lábait, és egyéb testrészeit, pár oldal olvasás után villanyt oltottam.
Aztán jött az Oroszlánkirály nááááááátubenjaaaaaaaaaaaa ébresztődala a fejemben és kipattantak a szemeim 5:30-kor. Na, ez azért elég korán, gondoltam magamban, de a mellékhelység hívogatásának eleget kellett tennem, és akkor jött az arculcsapás, ami választ ad a tudat szó jelentésére. Jamie előkolbászolt és BICEGETT!!!! Naaaa, neeeeee már!!! Világ omlott össze bennem… és omlik még most is, mikor írom a sorokat Nektek…
Kimentünk, hogy ő is eleget tehessen a mellékhelységek, mint fák meglocsolása tevékenységének, és a lába bejáródott. De ahogy lefeküdt és ismét felkelt ugyanennyire fájlalta a lábát. Ekkor hasított belém a tudat, hogy a terelés táborunknak lőttek, sőt emiatt a munkavizsgánknak is. Mert tudtam sokkal jobban szeretem ezt a kutyát, minthogy holmi becsvágyból magamutogatásként megmutassam az országnak mit tud ez a Pöttyös. Tudtam, hogy lőttek mindennek, egy olyan eseménynek, amire kb június óta készülök, egy nagyszerű kikapcsolódási lehetőségnek. Mert a kutyám egészsége MINDENEKELŐTT! Nemrég olvastam egy hasonló véleménynyilvánítást egy csajszi “tollából”, miszerint nagyon sokan elkövetik bármely kutyás sport világban, de ő éppen az agilityről beszélt, hogy kihasználják, kiaknázzák kutyájuk szeretetét, megfelelni vágyását, és ronccsá hajtják kedvenceiket, akik később a sport miatt szenvednek különböző betegségekben. Nem akarok ebbe a táborba tartozni, soha nem tudnám megbocsátani magamnak, hogy ha miattam sérülne le a kutyám.
Ezzel a sántaság miatti hazautazás tudattal maradtam még a tanyán egészen délutánig, reggel kimentünk még egy kicsit a birkákhoz, így Jamm nagyon jó élménnyel vált el tőlük. Szörnyű volt nézni, hogy ő menne, menne és csinálná, ami a dolga. Hajtaná őket, hogy nekem megfeleljen… basszus de mérges, szomorú, és csalódott vagyok egyben. Persze nem haragszom rá, senkire nem haragszom, egyszerűen csak nagyon rossz, ha el kell engedni az álmot, amely megvalósulása oly közel volt, és nem tudod mikor valósulhat meg.
Elengedem, mint egy héliummal töltött lufit a szobámban, de tudom, hogy a kötél mindig ott lesz, hogy ha közelebbről akarom megnézni, lehúzhatom. Viszont a hélium egy idő után eltűnik a lufiból, s az leesik a földre… remélem az én álmom nem fog a porba hullani, remélem ez a sérülés, melyet természetesen a héten orvosi szakvéleményhez kötök, nem állja gátját annak, hogy tereljünk. Ismét csaholhasson, örült módjára hajtsa a birkákat, hisz Jamie bárki bármit mond én tudom, hogy Te ide születtél, erre teremtettél…
Köszönöm az összes jelenlévőnek, aki ma a Szarvas Tanyán volt, hogy nem akadtak ki érzelem megnyilvánulásaimon – csak kicsit sírtam, mint egy gyerek – velem voltak a döntés meghozatalában, és támogattak benne. Ne aggódjatok megyünk még! Nem ússza meg se Petra, se a birkák Jamie-Ivett kettős érdekes terelő stílusát. Nélkülünk nem olyan színes az élet. 🙂
Jó terelést kívánok Mindenkinek, aki most héten akár Hódmezővásárhelyen, akár a porteleki Szarvas Tanyán rója köreit a birkák körül.
