Petőfi Sándornak biztos nagyon tetszene most az ősz, sőt szerintem hasonlóan szép idő lehetett, amikor megírta azt a verset, mely nem hiányozhat magyarnak vallott ember általános műveltségéből. Azon versek közé tartozott, amit szerettem tanulni… (sajnos nem sok versről mondható ez el…)
Alapjáraton nem szeretem az őszt, jön az esős évszak, indulunk bele a télbe, óraátállítás, és hát az iskola kezdés szeptemberi hangulata még mindig bennem él, pedig most lesz 10 éves gimnáziumi osztálytalálkozónk novemberben. Szóval valahogy lehangolt, de az elmúlt két év forrósága, arra ösztönzött, hogy várjam az enyhülést, hogy bármely napszakban lehessen kutyázni, vagy csak spontán kint lenni a szabad levegőn, anélkül, hogy attól kellene félni, leég, hőgutát kap, vagy bármi forró nyaras dolog éri az embert. Igen, vártam az őszt, főleg hogy ilyen szépen köszönt be, enyhe napokkal (bár pár napra igazán lehetne -20 fok…csakis a kullancsok miatt :/ ). De nem esik, és ez nekem elég, valamint nem fújta le a szél a színes leveleket a fákról, azaz engedte nekik, hogy színezzék a tájat nagy örömömre. 🙂 Azért elég nehéz helyzetben vagyok, mert az Alföldön sokkal kevesebb lehetőség van színeket lövöldözni. Csak ámuldozok, hogy erdőségekben milyen gyönyörű fotókat készítenek mások, nálunk csak telepített erdők vannak, vagy kisebb fás csoportosulások. Eddig nem találtam meg az igazi helyet, sebaj, van kihívás jövő őszre is 🙂
Azért próbáltam én is játszadozni a lehetőségekkel, főként sétákra elvitt és meglátott, beleszeretett helyeket fotóztam. Mint, hogy imádok állatokat fotózni, így kb minden helyre igyekeztem beleképzelni saját vagy más kutyáját. Aztán volt, hogy ezt meg is valósítottam. Két kimondott fotózásom volt, amikor csak emiatt vittem gépet. Egyik még október közepén Orsi Ingrid, Ian társaságában Jamievel, a második csak egy spontán kutyasétáltatás volt Nővérkémmel, Zsanival.
Akkor haladjunk szépen sorjában. 🙂
Orsival sajnos csak 16:00 után tudtunk találkozni, ami annyit tesz, hogy elég kevés időnk volt a napsugarakat kiélvezni, főként mert a fák elég hamar beárnyékoltak bármi nemű tisztást, ahova fotózni gondoltunk. Alapkoncepcióm mindenképp az volt, hogy a fák sárgálló lombozata a kép alkotóeleme, háttere legyen, igen ám, de itt több méter magas fák vannak, viszont van egy homokos rész, ahonnan egyesek a homokot viszik haza, mások itt élik ki lightos offroad vágyaikat a piciny lankás homokos részeken. Egy törés nagyon szép lehetőségeket nyújtott, én mindenképp szerettem volna itt készíteni képeket, Orsi nem ellenkezett. Hoztunk fésűt, kefét, hogy a bogáncsokat eltávolíthassuk ebzeteinkről, aztán Ian fotózásába kezdtünk, azaz kezdtem, mert én kattogtattam, Orsi figyeltetett, és állítgatott.
![]()
![]()
Ingridet kikötötte Orsi egy fához, Jamie meg szfinx fekvést gyakorolva helyben maradt a táskák mellett. 🙂 Itt döbbentem rá, hogy milyen jó, ha kutyánk helyben tud maradni miközben én más tevékenységet folytatok, na jó azért nekünk is van mit gyakorolni, ment is a sok virsli a Pöttyösnek!! 🙂
Majd következett Ingrid, kisebb méltatlankodás Iantől, nem igazán tetszett neki a fa társasága. Ingridről tudni kell, hogy olyan gyorsaságot kíván a fotózása, amit eddig más kutyánál nem tapasztaltam. Hamar megunja, és akkor jönnek a jobbnál jobb Ingrid fejek 🙂 Meg természetesen számomra alap egy kutya fotózásánál, hogy az élvezze is a közös akciót, azaz sűrű megerősítés jutalomfalat vagy simi, dicsérőszó formájában. Orsi végül nem fotózott, még Jamiet se, fura volt így khm… segítséggel fotózni, de szerintem megérte. A közös koprodukciónak köszönhetően ezek a képek születtek Ingridről.
![]() |
| Ez a kép a kedvencem a fotózásról 🙂 |
Jamie esetében már nagyon igyekezni kellett, mert a nap eltűnőben volt a fák mögött. A fény megfogyatkozni látszott, sőt már nem voltak olyan szép fények, mint a két Fehér fotói alatt. Pedig pont a nap melegítő fényei adták ennek a helynek azt a báját, szépségét, amiért választottam a törés mellett voksoltam. Íme Jamie képei.
![]()
![]()
Pár nappal később Testvérem, Zsani társaságában lépdeltünk az őszi levél színkavalkád úttalan útvesztőjében. A megelőző napokban a szeles időjárás sajnos kissé megtépázta a fák lombkoronáját, így elég sokszor jöttek szembe a kopasz, szürke fák, bokrok. Bár a szürke szép szín, igaz Jamie? 🙂
A lentebb található képek ellenfényben, azaz nappal szemben készültek. Lehetett volna jobb is, bár első lelkesedéseim képei, és a modell itt nem akart egy helyben maradni. Mindenképpen szerettem volna a lehulló vadgyapot pamacsokban képet készíteni, ez most így jött össze. Nem vagyok maradéktalanul elégedett, sőt ahogy most írok róla, legszívesebben le is venném, de akkor miért írnék már 5 sort ezekről a képekről. Szóval van még mit csiszolni, de a hangulat, a fények nekem még mindig wow kategória. Szóval itt ne a kivitelezést nézzétek, bár kihívást érzek a nappal szemben képkészítésben.
![]()
![]()
A mai nap egyik kedvenc képem, melybe belevittem egy kis tanítást, kitartást, kihívást. 🙂 A tanítási rész, hogy Jamie lépjen fel,maradjon rajta a farönkön és nem mellesleg vágjon értelmes arcot. Erre jó nálam a hol a cica kérdés. Kicsit unalmas fejet vág, pedig ez épp egy pillanatkép, mert a meleg és a séta miatt Jamie egész végig lihegett, azt hiszem itt épp elrakta a nyelvét, és rám figyelt mert cisszegtem a következő képen már kint volt az a bizonyos nyelv 🙂 Persze egész idő alatt, ment a megerősítés, azaz itt épp száraztápot kapott, meg is látszik a nyál szakállán 🙂
![]()
Erre a helyre puszta véletlen találtam rá, alig volt már levél a fákon, de a beszűrődő napfény adott egyfajta bájt a helynek. Annyit azért elmondanék, hogy ez az útszakasz, kb 10 méteres volt, a fák tövében szemét mindenütt, zsákok, mosdókagyló maradványok, széttört vödrök… Nem volt könnyű dolgom, de ahogy sétáltam és kerestem a megfelelő helyet rátaláltam erre. Tudtam, hogy nem sok mindent mutathatok meg a természetből, így ezt a formulát választottam, azaz álló képet. De úgy gondolom elértem azt vele, amit szerettem volna. Magam stílusát látom ebben a képben is, itt konkrétan feküdtem az avarban. Testvérem szolgált figyeltetőként, igen sikerült Jamie figyelmét felhívnia magára, holott nem is tudta, hogy ezt csinálja. Csak mocorgott a fák előtt, és Jamie azt hitte valami ismeretlen mozog a leveleken. 🙂
![]()
![]()
A következő képek egy séta alkalmával készültek. Hasonló elképzelés, csak más helyszínen, és máris látszik, hogy mennyit jelentenek a színek és és egy kis perspektíva váltás. A legelső képen nagyon tetszik, hogy sikerült jól fókuszálnom, ami miatt az előtér elmosódott. 🙂 Jamie csak figyel, hála a lehulló levelek nesze figyelésre késztette. A színkavalkád nagyon megragadott, nem hiába raktam fel facebookra ezzel a címmel a képet: “Just feel the colours around you” – azaz érezd a körülötted lévő színeket. Vagy valami hasonló. 🙂
Ezt mert csak imádom, számomra kissé bhókás, és nem a legjobb képem, viszont imádom ezt a fejet, nincs mit tenni, és itt is bejön a tanítás, dicsérés, hisz khm Jamie nem igen viselte el azt a levelet a buksiján 😀
Annyi, meg annyi tervem van még, de ez a fránya korai sötétedés csak hétvégéken engedi meg azt, hogy fotózhassak. Általában az idő kiszámíthatatlan lesz, szóval nem igazán kedvez ez nekem, nekünk… 🙁 De állok elébe a kihívásoknak, figyelünk, nézzük az őszi tájat, hogy hasonlóan szép helyekre leljünk. Igen valahogy szeretem kocsiból nézni az elsuhanó őszi levélkavalkádot! 🙂
Ha sikerül megalkotnom azokat a képeket, amiket szeretnék még, akkor még láttok Jamie képeket!! 🙂 Nem ússzátok meg 🙂 No, de feel free to join our fb site, azaz figyeljetek minket, mint big brother 😀 😀 Jamie hivatalos fb oldala 🙂 (és kicsit az enyém is 🙂 )
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: