Kutyás reklámok # 2



Nagyon örülök, hogy ennyien megnéztetek minket, azaz inkább a reklámokat az előző bejegyzésemben. Milyen egyszerű dolog, és mégsem nézzük meg magunktól a reklámokat a youtube-on. 🙂
Akkor következzen a 2. csokor, tudjátok KATT a kép alatti LINKre a megtekintéshez! 🙂 Először is Harvey reklámok!!!! Na, ők azok, amiket IMÁDOK!!!! Frappáns, soha nem látott megoldások, valóságos trükkök, mely tanítást von maga után és remek kivitelezés. Én így jellemezném az általuk készített rövid filmeket, inkább ez a kifejezés illik rájuk! 🙂
Forrás: http://www.thinkbox.tv/harvey-and-rabbit/
Kicsit utána néztem, hogy ki is alkotta meg ezeket a reklámokat, egy Thinkbox nevű marketing és reklámügynökség, amely az Egyesült Királyságban tevékenykedik. Két kisfilmet találtam, ami mondom, imádnivaló, maguk reklámozására jelentettek meg!!!

Ezt láttam meg először, megragadott az a nézés, igen a nézés!! Hogy lehet így kushadva nézni??? 

Oké, elismerem, hogy van benne egy-két érdekesség, mint a vasalás, és az ablaklehúzás, és mindenki tudja, hogy nem a cipő lenyalása, akarom mondani Harvey cipő fölött időzése miatt lesz tiszta a cipő. 🙂 Mindemellett Every home needs a Harvey, azaz minden otthonnak szüksége van egy Harvey-ra. Igaz, hogy ezt itt magának a reklámügynökség reklámozásának használták, de simán elmenne nekem egy örökbefogadás vígjátékosított formájának, na Ti hogy vagytok ezzel?? Jöjjön a második felvonás. 

Na, ugye hogy tetszett, és a zene, az valami oltári jóóóó!! Engem az egész nagyon megragadott, kis ártatlan lelkületű Harvey milyen módon meséli el gazdájának, hogy számára mennyit jelent a nyúl. Örülök, hogy az a nyúl maradt végül 🙂 Amúgy találtam egy videót Harvey, azaz Sykes és trénere, feltehetően a gazdája, miként mutat be néhány trükköt a gyerekeknek. Elég nagy tudású kutya még így első ránézésre is, de több szem többet lát, nézzétek meg Ti is: Sykes a Cruft’s-on.

A következő Pepsi reklámon hangosan felnevettem a munkahelyemen, sőt még a kollégáimnak is megmutattam. Szóval, bocs Coca, de ezt a Pepsi nagyon eltalálta. 🙂
LINK
Ha már jól kigondolt reklámok, mi kell egy projektor eladásához, mint egy golf közvetítés, fű, fa, és nézőként egy gazda a kutyájával. 🙂 A többit gondoljátok hozzá, mindenesetre tényleg elég élethű képe lehet ennek a projektornak. Jamie mit szólsz?? 😀
LINK

Na, igen sosem tudhatod hol járt a kutyád nyelve, lehet emiatt vagyok nyálfób?! Az észrevétel jó, vajon tényleg hány helyen lehet a kutya nyelve mielőtt minket megnyal? :O

LINK

Mire jó a a színváltoztatás, mondjuk nekem jobban bejött volna, ha két puli szerepelt volna a Black&Decker reklámjában, bár akkor nyilván nem a hölgy ölében tengődött volna a fehér változat. De magyar fajta egy korántsem magyar reklámban. 🙂

LINK

American Mortage Company (sajnos nem akadtam nyomára, azaz nem volt egyértelmű melyik cég lehet) remekül használja ki az emberek előítéletes képességét, amiből remek félreértések születhetnek, erről szól maga a reklám is “Ne ítélj túl gyorsan.”. 🙂 Kicsit Amerikai Pités, nem tudom melyik volt előbb, de a jó mosoly garantált. 🙂

LINK

Travelers Insurance Company, azaz biztosító társaság két reklámmal is előrukkolt, amiben 4lábút foglalkoztatott, mint főszereplő. Komolyan, mintha saját kutyámat látnám csonteldugás közben. Értékeinknek soha sehol nincs jó helye…de az esernyő alatt minden a legnagyobb biztonságban van. 

LINK

És itt van a másik reklámjuk, amiben a szolgáltatásokat nem más, mint egy kutya szemszögéből mutatják be, nálam csillagos ötös. 🙂

LINK

Lássuk már azt a reklámot, amit mi is láthattunk a képernyőkön, igen az IKEA reklámról beszélek!!! Adott egy elfoglalt kutya, aki a nagy sétája után hazatér. De vajon tényleg haza érkezik?! 🙂 🙂 🙂

LINK

Amikor a kutyád megmorogja a hasad!! Na igen, itt gondolkodtam el anno először, hogy ezt hogy vették fel, hogy szedték elő a kutyából. De még mindig tetszik!!! Ja és elmentem popcornért, majd Ti is készítsetek be a következő adaghoz, ami egyben a legutolsó csokor lesz, ha nem álltok neki gyorsan reklámokat készíteni. Én nagyon buzdítok erre mindenkit!!! 🙂


LINK

Folytatása következik!! 🙂

Kutyás reklámok # 1

Amikor írtam nektek a Fogadj örökbe filmsztár kutyát kezdeményezésről a Fogadj örökbe sajátságos módon 😀 bejegyzésemben feltettem egy nagyon jó reklámot, amit mexikói reklámarcok készítettek. Rájöttem én mennyire szeretem a reklámokat, korábban, még mikor Pesten laktam, jártam a Reklámzabálók éjszakájának elnevezett remek kezdeményezésekre. Megállás nélkül játszották a jobbnál jobb reklámokat, olyanokat is, amik nem kerültek adásba, csak úgy a márkának, belső használatra, vagy épp ilyen jellegű eseményekre. 
Még marketinges tanulmányaim során szembesültünk azzal, hogy egy jó reklámhoz biza valamilyen állat, gyerek, vagy állati szerepkörbe bújtatott ember, avagy egy bombázó női nem kell. (Állati szerepkört értsd marha, mint idióta 🙂 ). 

Pörgött, forgott az agyam és youtube barátom segítségével karöltve lehetőségem nyílt a legnézettebb reklámokat egy csokorba gyűjtenem, azaz különböző csokrokba, mert természetesen minden reklám más, de mégis van hasonlóság bennük. Próbáltam egy sajátságos kategorizálást kiokoskodni, aszerint csoportosítani a talált reklámfilmeket. Remélem Ti is egyet fogtok velem érteni 🙂 Mindig a kép alatt található linkre kattintsatok a megtekintésért. Remélem tetszeni fog reklámkörutazás 1. felvonása.


Autós reklámokban nem újdonság a kutyamágnes használata. A Volkswagen sem először és szerintem nem utoljára alkalmaz négylábú “fő”szereplőket reklámjaiban, ahogyan a többi márka sem. Én nagyon éveztem az autós reklámokat, mert ezekben a kutyák valóban kutyák is maradtak. Olyan cselekvéseket, élethelyzeteket mutattak be velük, amikben kutya voltuk, létük nem sérült. Értsd nem mozog a szájuk beszédet mímelve… 

Van akire a fogyókúrás szerepet adták, de mégis még ez az életidegen szerep ebben az értelemben is mosolyt csal az arcomra, és boldogok lehetünk, hisz happy enddel végződik a történet. 

LINK

Egyszerű, de milyen egyszerű vegyél egy pörgős kutyát, aki tud pár trükköt és tegyél alá aláfestői hangokat, mint a kocsi motorjának a hangja, de hogyan is fest ez így együtt, nézd meg a reklámot. 🙂

Ismét tanúi lehetünk annak, hogy nem csak a kétlábúak szerethetik az autókat, különösképpen a VW-eket. Így van vele az angol buldog is. Aki képes volt valamit csinálni azzal a bizonyos kulccsal 🙂

LINK

Kedves zene, egyszerű megszerkesztés és mégis legjobb barátainkat látjuk a különböző VW autókban. Mind látványosan élvezi, és ha valakinek ekkora örömet ad az utazás, akkor azt az autót meg is kell venni 🙂

LINK
Állatorvosi rendelő, hát ebből semmi jó sem sülhet ki, főleg mikor meglátjuk a tanácstalan tekinteteket, mind az orvosét, mind a gazdáét. 🙂 Na, de mi baja lehet ennek a “szerencsétlen” kis franciának??!! Kiderül, nézd meg Te is! 🙂
LINK
Hmmm, ezt nem igazán értettem. Miért jó, hogy a kutyák tesztelik, és akkor miért nem tesztetlik igazán, ebből én egy igazi, releváns tesztelést láttam, mikor megrázza magát a kocsiban a vizes blöki. Mindegy, van ilyen is. 🙂
LINK
Egyik legkedvesebb reklámom volt már akkoriban is, mikor nálunk ment a tévében. A kutya, aki nem tudja, mit illik és mit nem 🙂
LINK

A Bud light reklámok számomra azok, amikért érdemes leülni tévét, mozivásznat, kivetítőt megnézni, nem csak a kutya szereplők miatt. Az összes ezen márka reklámját érdemes, mert nagyon szórakoztatóak, nem elcsépeltek, és tuti van valami csattanója, amire nem is számítottál. Egyszerűen imádom őket!! 🙂

Az első reklámban két kemény (az egyik csak keménynek tűnő, kifinomult sznobnak látszó a border collie-val, amelyik fajtáról tudva levő, hogy az egyik legkeresettebb intelligenciájuk, sokoldalúságuk miatt és egy kis szürke egér pasi a szürke egér kutyájával) legény társalog, naná, hogy a sör kerül előtérbe, de a hogyan kerül előtérbe, na az a nem mindegy!! 🙂

Egy éhes kutya nagyravágyó tervei a véletlen közrejátszásával! IMÁDOM!!! 🙂 

LINK

Ez lehetett az éhes kutya által látott dalmata története, két dolog zavar csak benne, a műnyelv, azaz hogy kinyújtja a nyelvét, és a meglepődés arckifejezése. Kíváncsi vagyok mi lehetett a háttérben, a trükk hiánya, vagy a még látványosabb dolgot akartak. Nekem egy kicsit itt elment a reklám cukisága, mondjuk lehet csak én vagyok ilyen hülye, hogy szeretem a természetes reklámokat. 🙂

LINK
Most főszereplő vagy mellékszereplő?! Nem tudni, de az már biztos hogy Rocky Balboa is szívesen alkalmazott volna ilyen trénert. Nem hiába az aláfestő zene…

Szerencsétlenkedés tetőfokon, szegény Rex! 🙂 🙂 Itt is, ahogy a fentiekhez hasonlóan sok számomra a mesterkélt dolog, de a végén a vonyítás mindent visz. Mondtam csattanós reklámok, ahogy nem gondolnád. 🙂

LINK

Remélem jó volt egy kicsit kikapcsolni, és Ti is hasonlóan jókedvre derültetek, mikor megláttátok ezeket. Az az igazság, hogy nekem nagyon is jól esett feltöltődni, mostanában mindenhonnan csak a negatív tartamú információkat kapom, olvasom, hallom a kutyázás területén. Valahogy elegem lett, és emiatt bújtam a reklámokat, engedve a múltban oly szeretett marketing varázsának. Aztán lelkesíteni, ha tetszett, hisz készülődik a következő reklámarcú celEBes blokk… 🙂 

Belgrád CACIB 2013. avagy a második felvonás



5:00, 2013.11.04., hétfő reggel… mi sem kell ilyenkor, mint hogy korán felkelj és írj! Írj, mert többetektől kaptam kérést, várakozó írást hétvégi történések beszámolójára. Ezek nekem mindig sokat számítanak, jól esnek… szóval készül a produktum, készül az, ami miatt feldobódva, tele mosollyal az arcomon pötyögök korán reggel… Négylábú Pöttyös társam lábamnál elfeküdve, és velem szemben a Jamies bögrém, mely elengedhetetlen kelléke lett életemnek…

Akkor induljunk el a kulisszák mögül, hisz a cím adja magát, Belgrádban voltunk CACIB kiállításon, azaz nemzetközi kutyakiállításon. De hogy kezdődött ez, hogy vetemedtem ismét arra, hogy egy katasztrofális kiállítás után ismét elmerészkedjek egy évvel később ugyanarra a kiállításra?!
Esztivel, Jamie tenyésztőjével, október 23-án volt egy beszélgetésünk, melyben épp azt ecsetelte, hogy mennyi pontunk van az A.P.K.K., azaz Angol Pásztorkutya Klub keretein belül klubtagok számára megrendezett “versenyben”. Az egész célja, hogy megjutalmazzák azokat a kutyákat és gazdáikat, akik sikereket értek el a kiállításokon. Erre felállítottak egy pontrendszert (pontozást ITT találod), amiben, ha 320 pontot elérsz felnőtt egyéniben, akkor megkaphatod a Club Star címet. Szóval komoly fejszámolgatás után úgy láttuk, hogy még egy kiállítással, és azon elért jó eredménnyel meglehet a Club Star címe Jamienek. Úgy voltam vele, hogy lehet nem lesz ennyire kiállításos évünk a közeljövőben, akkor meg miért ne adhatnám meg kutyámnak, ami megilleti, hisz igenis megilleti!!
Megnéztük milyen kiállítások lesznek a közeljövőben, leginkább Szerbia maradt, mint célország, mert itt esélyünk volt még a szerb championt is megszerezni, ami természetesen további fontos pontokat ért 🙂 Belgrád volt az egyetlen kiállítás, őrült mosoly jelent meg arcomon, pont Belgrád, most komolyan?! 🙂 Pedig, igen Belgrád kacsingatott felénk, húzott magával a tudat, hogy ide mennünk kell, adok esélyt kijavítani a korábbi hibájukat. Nevezési határidő is nekünk játszott, komolyan ez a SORS, hisz aznap volt a jelentkezési határidő utolsó napja!! Nevezés, és pontszámolgatás lehetséges kimenetelek figyelembevételével. MEGLESZ, más gondolatom nem is igen volt. Nagy Orsival is kapcsolatban álltunk, aki igent mondott felkérésemre. 🙂 Szerveződött a csapat… 🙂
A kiállítás előtt felkértem Németh Balázst egy kiadós kozmetikára, amire csütörtökön került sor. Jamie 2 órát töltött Balu kezei között, megérte, ahogyan mindig is, Balu kihozta kutyámból, amit szokott!! Megszépült kutyám azért vágott némi fejszerkezetet a kivitelezés közben. 😛 Közben szokásos módon szívtuk egymás vérét kedvenc kozmetikusommal, beszélgettünk egy jót, pl amikor nem kellett félni, hogy temérdek repkedő Jamie szőr nem akar szánkba kerülni. Balu remek tanácsokat adott, hogyan is kozmetikázzam meg kiállítás előtt Jamiet, mert arra rájöttünk, hogy Jamie szőre igényel egy kis törődést közvetlenül a kiállítás előtt. IMÁDLAK ezekért (is) Balu, és köszönöm!!!! 

Kozmetika után Isaszeg irányába tettem a kocsit, és “száguldottunk” a forgalomban a megbeszélt találkára Esztivel, akitől többek között elkértem egy főnözőt, azaz fordított porszívó elven működő “csapatót”. Erre is szükségünk volt a kigondolt tökéletességhez. 🙂 Esztivel és fiával Benivel tettünk egy sétát, ami alatt egy hatalmasat beszélgettünk, néha egymással, néha Benivel. Természetesen kutyás témákban bővelkedtünk, jövőbeni tervekkel, be voltam zsongva a kiállítás miatt, persze megbeszéltük a lehetséges végkimeneteli forgatókönyvet, ami később be is bizonyosodott…De erről majd később 🙂

Fent aludtunk Pesten, mert pénteken volt még egy kis dolgunk, azaz obedience edzésre mentünk, majd erről is beszámolok későbbi bejegyzéseimben. Bocsánat, de kellene egy hét, hogy utolérjem magam… 🙁 Örültem, mert nagy kárt nem tett Jamie magában, hála a napos időjárásnak, így csak a mancsok koszolódtak össze, semmi egyéb. A hétvége szombati indulásáig csak pórázos sétákat iktattunk be, ne legyen hiábavaló Balu fáradozása.

Szombat, elutazásunk napja, igen Belgrád nem itt van, így úgy döntöttem, hogy egy nappal hamarabb indulunk, kerestem szállást, még egy kicsit pihentünk itthon, aztán indult a menet, pakolás, mi cuccunk, Jamie cuccai, és összeszedni az embereket, mert 4-en mentünk. Orsin kívül velünk jött párom, Dávid barátja Balázs is, aki amellett, hogy kíváncsi volt milyen is egy kutyakiállítás inkább társaságnak jött velünk, és milyen társaságnak!!! 🙂 
Szállásunkról kicsit előzetesként, nem tudom ki hogy van vele, nekünk mindig sikerül előtte nap, aznap, vagy épp közvetlenül indulás előtt foglalást leadni. Nem voltam ideges, mert apartmanból azért akad pár, mert mindenképp ilyen jellegű szállást szerettem volna. Körbenézegettem és a legjobb ár érték (értsd normális körülményekben dúskáló szoba) arányt megtalálva lefoglaltam a szállást még péntek délután. 

Útra készen, na én nem itt utaztam 😀

15:45 – minden készen állt ahhoz, hogy elhagyjuk Soltvadkertet Dávid vezetésével, navigálásommal és hátul két utassal Balázzsal és Orsival, egy rakat csomaggal, hogy mit hoztak ennyi mindent!! 🙂 🙂 🙂 Szóval középre felpóckolva az összes csomag, elválasztóként szolgálva :), csomagtartóban Jamie az összehajtott boxán állva, ülve, feküdve 🙂

3,5 óra utazás állt előttünk, amit természetesen általam elnevezett Emese navigáció kommentálása mellett tettünk meg. Minden rendben ment a határon, mindenkinek megvolt az útlevele, személyije, és még Jamie-t is átengedték, természetesen a célállomás, mint Beograd Dog show elhangzása után nem gondolkodtak azon, hogy szétcincálják az autót a szerb határrészen. 🙂 Roboghattunk Emese navi szavaival kísérve, aki már nem pampogta Dávidnak, hogy túl gyorsan mész, mert ez volt az első dolog, amit megszüntettem benne. Érdekeségként kiderült, hogy Emese egészen visszafele útig úgy kereste a lehetséges utakat, hogy hiába a leggyorsabb úton jussunk el Belgrádba, de a fizetős utakat kikerülve tegyük meg azt…na szép!! Ezt Dávid visszafelé hozzáadta a Kisasszony repertoárjába, azaz így már a fizetős autópályán is mehettünk, nem mintha nem így tettünk volna szombaton, hisz a megérzéseimre hagyatkozva és Belgrád tábla látványa az autópályán igencsak semmissé tette a Emese utasításait… így a tervezettnél hamarabb érkeztünk Belgrád utcáira.
Az utazás kellemes csevegés kíséretében és némi tűznézegetés ámulatában történt. Ugyanis szinte egész végig égették a tarlót, azaz mint másnap kiderült, a kukorica betermelés után fennmaradt szálakat. Volt hogy felvigyázták, volt hogy csak magában égetgetett. Balkán…
“Belgrádi kalandok szállás megtalálásáig”, valahogy ezzel a címmel illetném a következő blokkot. Azt már megszoktuk Dáviddal, hogy egy bizonyos csomópontban imádunk kavillázni, eltévedni, szóval nem volt ez most sem másképp. Melynek eredményeképp átmehettünk egy gyönyörű függőhídon, sosem voltam még ekkora ilyen típusú hídon. Azért a kivilágításért felelős személyzet főnökével elbeszélgetnék, mert hogy képesek lila fényárban úsztatni egy gyönyörű, fenséges hidat???!! Az összkép nagyot csúszott bennem, de hátborzongató volt látni a huzalokat, amik tartották magát a hidat. Na jó nem megyek bele, de vááááá, és akkor ezzel mindent leírtam. Miután megtaláltuk az utat szállásunk felé, előguberáltam a booking.com-on elkövetett foglalásom kinyomtatott változatát. 🙂 Megtaláltuk az utcát, de a szállást nem, jól körbementünk egy tömbön autóval, majd leparkoltunk. Jamiet elővettem hadd intézze a dolgát miközben sétálgattunk, elsétáltunk a sarokig majd vissza, néztük a házszámokat, és hát egy elég bizarr helyre irányított minket. Csak annyit mondok, hogy még a telefonomat sem mertem elővenni, hogy lefotózzam a látványt… putri volt, mit szépítsek rajta!!! 🙂 Akkor elgondolkodtunk, vissza az autóhoz, foglalás papír magamhoz ragadtam és odasétáltam egy újságos bódéhoz elaktivitiztem neki, hogy mit is szeretnék. Esélytelen volt az angol használata, a szerbek meg meg vannak győződve arról, hogy mindenki szerb, vagy tud szerbül. :/ 
Mosolyt csalt az arcomra idegeskedés helyett, amikor megmondták, hogy ahham igen ez az az utca amit keresünk, csak egy másik város van ott a papíron feltüntetve!!!!!! 🙂 🙂 🙂 🙂 Szerintetek? Persze megkaptam, hogy nem is vártak tőlem mást… kikérem magamnak. Ok, gyors gondolkodás, akkor irány ismét a booking, amit különben máig nem értek, hogy a francba dobta ezt ki. Mármint Belgrádot írtam be tuti, 4 fő 1 szoba, szűkítve apartman, és háziállat bevihető dolgokra. És ez jött ki, másik város, amiről halvány lila dunsztom nincs merre van 🙂 No, mindegy, ott álltunk 20:00-kor és nem volt még szállásunk, na akkor előkaptam a telefonomat és vadul kerestem a wifi lehetőségeket, aztán az utcán, már az autóban ücsörögve lefoglaltam egy másik szállást 🙂 Nem messze volt, és rendben oda is találtunk, csak a szállás előtt suhantunk el a kocsival, így én kiszálltam és becsöngettem egy ajtón, amin a Bata, azaz az apartman neve szerepelt. Kezemben Dávid gépe, mivel kinyomtatni nem tudtuk a foglalást. Szóval ott álltam és 4 idegen velem szemben: 1 csajszi a kávézóból, ami az apartman fennhatósága alá tartozott, egy idősebb hölgy, aki valószínű tulaj, vagy vezető, és egy pár, akik kb velünk együtt érkeztek, akik fogták okos telefonjukat, mivel mindenki iciripicirit tudott csak angolul, én nem tudom mit tanítanak az iskolában, és a teló által lefordított szöveget mutogatta nekem, aztán ment a találósdi, hogy én mit válaszoltam 🙂 A kérdések egyszerűek voltak, hány napra jöttünk, mennyit írt a booking árnak, és hogy este kellene fizetni. Egy kissé megdrágult apartmanunkat hiphop elfoglaltuk, csomagokat felcibálva, Jamie élvezte a mozgást, a hatalmas erkélyt, és a házigazda hölgy kedveskedését. Mert hogy ilyen is vaaaan!! Igen, hogy egy házigazda, aki kiadja a szobáját örül egy házi kedvencnek, aki nem épp a mini méret, azaz ölbekutya. Fizetés után egyből kerestünk magunknak egy jó éttermet éhségünk csillapítása végett. Még a kocsinkra is vigyáztak 😛 hisz épp a dimplomácia negyedben, inkább utcán parkoltunk. A megengedett időben voltunk, csak kijött egy szimpatikus ember, hogy ha lehet álljunk kicsit hátrébb. Megtettük, házra felszerelt és utcát felvevő kamera még mindig látta a kocsit, azaz totális biztonságban éreztük a járgányt. 🙂 Olasz konyha szerelmesei lettünk nagy hirtelen, és örültünk, hogy kiszolgáltak bennünket 21:30 körül 😀
Az alvás velejárója volt a tele pocinak, de még mielőtt bekuckózhattunk volna, libasori fürdés következett. Beszélgettünk, ecseteltük mennyire elfáradtunk, jóllaktunk. Közben Jamie keresd meg a játékodat játszott, így próbáltam fárasztani, hisz nem sok mindent csinált a nap folyamán. Nagyon tetszett, hogy egy full ismeretlen helyen is lelkesen, kitartóan kereste az egyik kedvenc csipogóját 🙂 24:00 körül villanyoltás és alvófunkció bekapcsolása még a nagy meleg ellenére is… mert hogy kint 17 fok körül lehetett, míg bent a szobában 22 tuti volt, ebben én nem tudok aludni, kb 15-ször felkeltem, hallgattam Jamm szerencsétlenkedését, hisz ő is ment átmelegedett helyről hidegebbre…

Bőven a tervezett ébresztő előtt fent voltunk, Jamievel megtettük a tervezett reggeli sétát, hát nappali fényben elég bizarr környéken voltunk…betört ablakú házak, gusztustalan utca, komolyan nem tudtam miben sétálok. 🙁 Aztán két kóbor ebbel találkoztunk az egyik sarkon, pont betértünk volna a mi utcánkba, nem kekeckedtem velük, az egyik nagyon komolyan benézte Jamiet. Ahogy megfordultunk, ránk is futott, bár hatásos volt, hogy visszafordultam és lassan, úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva, én is benéztem magamnak. Aztán kóborka elment banánt keresni… Mi meg folytattuk utunkat visszafelé, ahol jöttünk, de valahogy éreztem ennek még nincs vége… Miért érzek ilyeneket?????? A másik sarok, amitől a bejárati ajtó kb 5 lépésre volt, megjelent a két kutya. A benézős átment a másik oldalra egy kocsi mögé, a másik még a sarok előtt elállta az utat. Na, mondom itt lincselés lesz, a kérdés az, hogy ki kit… Aztán egyszer előbukkant a benézős, és a pillanatok lelassultak. Én addig kivártam a zavaró ráordítással, míg elég közel nem ér hozzánk. A hatás nem maradt el, meghátrált, Jamie meg ugatott, na mondom, a-a nem Te, hanem ÉN!! A másik kóborka, aki utunkat állta játszósra vette a figurát, bár már nem érdekelt, csak jussunk be. Mikor felértünk mindenki mosolygott, hogy na Ivett hallható volt az utcán, megérkeztek a sétából. Komolyan én lehetek csak ennyire szerencsétlen… bár visszagondolva örüljek, hogy nem nagyobb falkával találtuk magunkat szembe.
A fiúk elmentek vadászni, azaz valami élelmiszerért reggelire, míg mi Orsival kozmetikára fogtuk Jamiet. Orsi feladata csak annyi volt, hogy fogja Jamiet, míg én főnözöm. Nem fél tőle, de a hangja miatt nem egy kellemes élmény számára. Úgy gondolom, hogy elég gyér kozmetikai múltam ellenére, jól sikerült a kutya szőrének felfrissítése. Tetszett a végeredmény, látványos volt, azért vagy 6-szor feltettem a kérdést, hogy ‘Ugye látszik?’ 🙂 🙂 🙂 Most csak ennyi volt tervben, a többit majd a kiállítódás előtt. 
Nyakunkba vettük a csomagokat és kóborkák nélkül lecuccoltunk, majd egy kis szokásos keveredés a már említett csomópontban és a kiállítás területére is eljutottunk. Magunkhoz vettük a kellékeket és nekiindultunk a már szállingózó emberek kíséretében a bejárathoz. Én, mint kutyát sétáltató külön sávba kerültem. És kezdődtek a bonyodalmak.  😀 😀 😀 I LOVE BELGRÁD!!!!

Figyelő szemek 🙂

Én minden további nélkül bemehettem, azonban Dávidéknál euro probléma lépett fel, azaz nem fogadták el az eurot, mint fizetőeszközt, csak a szerb “buznyákot”, ahogy Édesapám mondja minden más pénzre. Mi van???? Na ne csinálják már, a nevezést lehetett fizetni eur-ban, belépést nem?? Hát mekkora gáz már ez? Orsi kint szobrozott az ajtóban, Dávid és Balázs nekiindult váltóhelyet keresni, én meg már a kiállítás területén szobroztam a hátizsákkal, boxszal, és a kutyámmal. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Dave-t, és én is pénzváltási lehetőséget kerestem a kiállítás területén az említett cuccokkal és egy Pöttyössel. Felemelő érzés volt!! Már minden sínen volt, mikor Dávid visszahívott, hogy sikerült váltani. Visszaálltam szobrozni, és amiket ott láttam?! :O Egyik kutya a másra figyelő gazdája mellett végezte el a dolgát, szóltak a gazdának (aki egy fiatal lány volt) és az továbbment. – Na én nagyon megráncigáltam volna, arra utasítva, hogy legyen szíves megtisztítani a környezetet kutyája maradványától. De most komolyan nincs igazam??? Persze volt egy másik hasonló incidens, csak itt a gazda észre sem vette, hogy a kutya végigszarja a placcot, ő húzta maga után dolgát végző kutyáját… :/ Egy angol buldog nyálat hányt majdnem elénk… Ez röpke 5 perc alatt… mi lesz még itt, gondoltam… hát volt, minden volt!!!
Üdvrivalgásban törtem ki, mikor megláttam belépő hozzátartozóimat 🙂 🙂 🙂 Mentünk megkeresni a ringünket. Minden ugyanúgy volt ahogy korábban, orosz fekete terrier mellé telepedtünk le, akik eleinte nagy ellenzésben voltak, hogy ők lehetnek csak itt, aztán khm nem mondtam semmit, csak lepakoltam. Nem majd ő mondja meg hova rakjam a kutyámat. A helyzet a következő volt, ugyanazok a fajták voltak velünk egy ringben, akik korábban is. Ami annyit tesz német juhász, malinois, stb… Nem az értelmesebb része, sajnos. Kikaffogó, üvöltő egyedek voltak végig a ring mellett. Szóval nekem ne szenvedjen az orosz fekete terrieres csávó, hogy nem mehetek oda a kutyámmal melléjük. Elfordította a boxot és ennyi volt. Jamie is bekerült, addig ki sem vettem, míg a német juhászok  és a malik le nem bírálódtak. Hála akkor a nagy tömeg eltűnt a ring széléről. De ne szaladjunk ennyire előre. 
Katalógus, ahogy tavaly is fizetős volt, azaz a 30 EUR nevezési díjban nem volt benne. Sebaj, muszáj volt megvennem, mert idegeskedtem volna, hogy nem tudom kiszámolni hogy jövünk, mennyi időnk van még, stb… 
Akkor lássuk a bírálatokat, amiket volt alkalmam végignézni. Főként a fentebb említett fajtákat néztem végig koncentrált figyelemmel. Arról, hogy hogy néz ki a show német juhász nem írnék, csak annyit hogy majdnem a könnyeim potyogtak látva a sok értelmes Rex felügyelős tekintetet, egy olyan farral megáldva, ami futás közben összeakadt lábakat eredményezett… Főként puppy osztályban volt ilyen szívszorító érzésem. Pár szót azért ejtenék arról is, hogy is illik megjelenni, viselkedni egy kiállításon, és itt, ehhez képest milyen szöges ellentétek voltak:

  • Hogy illik egy öltönyben megjelent bírót megtisztelni, akiről megtudtam, hogy ráadásul német juhász specialista, (tán tenyésztő is?!). Nem a bőrkabát köldökig felhúzott mackónadrág, nem az a viselet, amit hordani kell. Elhiszem, hogy ezeknél a kutyáknál idétlenül nézne ki egy öltöny, de egy farmert azért vegyen már fel az ember!!! 
  • A másik a kiállítás menetének megzavarása, itt ez minden osztályban előfordult, hogy valaki beosont, mert valamit nem értett, mert leadta a meghatározott időszakon túl a nevezési lapját!
  • Értsük már meg mit kér a bíró, azaz az alap mozdulatokat értsük már meg! A bíró minden kiállításon is jól ismert mozdulatokkal, vagy épp szerb szavakkal kiegészítve küldte az embereket körbe, vagy oda-visszára. Nehéz dolog a jeleket megismerni?
  • Katasztrofális a ringdresszúra, megkockáztatom, hogy kiállítást még nem látott kutyák voltak. Akik igen rosszul érezték magukat egy egy szituációban. 
  • Az, hogy a labda dobálás, csipogtatás, figyeltetés közben más ember, néző fejleütése, oldalba bökése normális dolog lenne, hát??? Nem szeretnék még egyszer németjucis ring közelében lenni bírálatuk alatt. Volt, hogy fülfájdító élményem volt az ordibálás, vagy épp egy-egy fütty közben. A figyeltető emberek egy részét lecsaptam volna, főleg hogy már a bíró arcán is lehetett látni, hogy neki is elege van belőlük.
  • Nem verekszünk a ringben! Nem-nem, még pofont sem adunk, még akkor sem, ha nők vagyunk, őrizzük meg méltóságunkat és max puffogva elvonulunk kutyánkkal. 
  • Egy kicsit visszacsatolva, nem csak a bírói jeleket érdemes ismerni, de magát a bírálat folyamatát is. Ne a bíró állítgassa, terelje már a kutyát megfelelő helyre, hogy jó szögből lássa azt. Mert ha szemből állítod, akkor a testéből a frontján kívül nem sok mindent lát szegény. És igen, én tudom milyen idegesnek lenni bírálat alatt, ezért sem viszem saját kutyámat, de azért a kellő fogalmam nekem is megvan, hogy kell a kutyát bíró szemszögének megfelelően beállítani.
  • Tanulj meg bánni a felvezető pórázzal, ha hosszú pórázt használsz, akkor mindenképp. Ne ess el azon részében, ami lelóg, és a kutya se botoljon el benne, akkor már inkább te, mint hebehurgya felvezető. 
  • Ha a bíró nem kér lépésben történő felvezetést, akkor neked kutya kötelességed kimozgatva azt FUTNI! Malival sétálni, a bírónak is elkerekedett a szeme 😀
  • Nem, a klikker nem arra való, hogy kattogtasd és jutalmazás nélkül hagyd a kutyát. Nem figyeltető eszköz!!!
  • Nem kimondottan ring ügy: DE ha elviszel egy kutyát kiállítani, és nincs segítséged, akkor kutya kötelességed ott lenni a kutyával, vagy egy csendes helyre rakni, mondjuk letakart boxszal, ketreccel. Szegény rottweiler, akit a két ring közé felállított ketrecbe raktak, majd magára hagytak. A kutya mindenhonnan veszélyt látott, és kan kutyákat, aminek eredménye az lett, hogy agyonhugyozta ketrecét és 20-30 cm-re mindent. Iszonyat frusztrált volt, mert nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Mit tudott volna csinálni a gazdája, mondjuk felismeri, hogy ez így nem okés, leteríti, vagy ami még jobb, ARRÉBBVISZI a ketrecet egy nyugisabb helyre. Szerintetek mennyi energiát veszített így a kutya?
Bírák koszorúja, elég sok kutya pillanatát megnehezítették

Röviden ennyi, lehet még eszembe jut egy két dolog. Akkor most a kutyákról, a nagy többség be volt tojva, mivel a bírón kívül 3-4 kisbíra is föléjük hajolt pl mikor a fogukat vizslatták. Bírónk kedvenc elfoglaltsága volt a fogak vizsgálata. Nem egy-két kutyát küldött ki a ringből bírálat nélkül. Sőt még olyan embert is kirakott, aki orvosi papírt hozott arról, röntgennel alátámasztva, hogy ott fog volt, vagy van még csak nem bújt ki. Most komolyan nem magyarázzák el nekik, hogy mi is a kutyakommunikáció?! És igen, oké, hogy lehet rá tréningezni, egy-két ember még oké, de hogy 4-5!!! Lehet még Jamienek is érdekes lett volna… 🙁 Mielőtt elmesélném, hogy Jamie hogy teljesített beszélnék még egy kicsit a show kutyákról. 

Mert állni tudni kell 🙂

Balázs, aki velünk jött kérdezgetett és döbbentett rá arra, hogy neki, mint aki abszolút nem konyít a kiállítási világhoz, mennyire visszatetsző ez az egész. És el is hiszem neki. De pl ott van Jamie, őt így is úgy is elvinném megkozmetikáztatni, mert hiába az a 1,5 óra az életéből, de kell neki, fenekénél akkora szoknyája van, hogy csak szimplán egészségügyi okokból is nyíratnám. Amit tudok, hogy a főnözés és a nyírás nem a kedvence, de amit a ringben művel, ahogy szárnyal, mosolyog, magával ragad, az frenetikus. Tudja, hogy dolga van egy szalaggal kihúzott ringben, legyen az fedett helyen vagy a szabadban. Sohasem csalódtam munkájában, ami természetesen hozott anyag és egy kicsit az én érdemem is. Soha nem gyakoroltunk egyszerre sokat, mindig sok dicséret, játék, megerősítést kapott egy jó feladatmegoldás után. (Köszönöm Tükör Módszer és tanáraim!! 🙂 ) Hisz az első dolgok egyike volt, hogy megtanuljon állni, milyen hülyén hangzik, ugye?! Pedig hány kutyát látok, akik kapkodják pl. a hátsó lábaikat, mert a felvezető hozzáér. Vagy nem tartják ki csupán a mozdulatokat, jaj nagyon sok ilyen esettet láttam, lehet ezek egy része megelőzhető, tanítható lett volna már kölyökként elkezdve. 
Hiszem és tudom, hogy Jamie sem lenne igazi show kutya, ha ez hiányzik nála, illetve nem élvezné az egész show szereplést. Az én Pöttyösöm, aki itt (is) maradéktalanul és kifogástlanul megállja a helyét! Miután kicsöpögtem magam, következzen maga a bírálat és a körülmények. 🙂
Orsinak köszönhetően megismerkedtem Paróczi Pakai Líviával és kutyájával Nestorral, akik növendék osztályban indultak. De tudjátok mi, következzen maga a bírálat, a körülmények, érzések… 🙂 Előtte itt van a lista a nevezett aussiekról:

Ahogy látjátok többen voltunk, mint tavaly, ennek örültem is. A felnőtt osztályban nem volt senki Jamien kívül. Miután kivettük Jamiet kicsit rátreníroztattam Orsit, hogy ne legyen gond neki, ha épp a bírónak szétfeszíteni támad kedve szegény száját, hogy fogtündért játsszon. 
Következhetett a kötelező befésülés, egy-két szépítés itt, ott. Aztán mehettünk is oda a ring bejáratához. Szóval az az igazság, hogy nem sok mindent láttam a szukák bírálatból, mert saját kutyámmal voltam elfoglalva. Még egy kis taktikai megbeszélés, hogyan is képzelem el a felvezetést, fogmutatás tervek, hogy ha lehet inkább Orsi mutassa, hogy finomabb legyen a szájhoznyúlás. 

Imádom, a mustra alatt, bíró úr épp ülve kommetálja a kisbíráknak mit is kell nézni, és hogyan értékelné a látottakat 🙂

Orsiék berobogtak Líviék után a ringbe. Majd a kötelező standard és fogvizsgálat után, jött az áttapogatás majd egy-két kör és egy oda-vissza. Ismét beállítás. Jamie állt mint a cövek, ahogy azt elvártam tőle, míg a bírálat folyt. A bírálatot szerb nyelven kaptuk. 🙂 🙁 

Művészkép, a szárnyalás a ringben

Orsiék ki sem jöttek, mert a bírálat végén bejöttek Líviék, a két kan között dőlt el a CACIB cím sorsa, melyet Nestor kapott meg, később ő lett a BOB, azaz fajtagyőztes is. Bevallom, kicsit csalódott voltam, de mivel Líviben egy kedves embert ismerhettem meg, aki iszonyat közvetlen volt velem, így kevésbé volt fájdalmas, és tudtam örülni természetesen a sikereiknek. Hisz Nestor Urat, ahogy Lívi hívta volt alkalmam megismerni, és nagyon tetszett, amit láttam. Elbűvölő személyiség, aki mindenképp örömet szeretett volna okozni Gazdájának. 

Kissé jobb kép a szárnyalásról

Míg ott álltunk Líviáéknál odajött hozzánk egy ismerős arc, méghozzá Marko Mangry’s, aki saját maga is aussiekat tenyészt, és felvezeti őket profi szinten. Megkérdezte, hogy Jamie nyerte-e a fajtagyőztes címet, mondtuk neki, hogy nem, a kutya, itt van mellettünk, benézett a ketrecbe, megkérdezte Líviéket mi a törzskönyvi neve és utána velünk folytatta. Nem ismerte meg Jamiet, jó mondjuk nem sokszor látta, az ő kennel nevét is megkérdezte, és utána Esztire terelődött a szó. Kérdezte itt van-e, mondtam nem, ő most boldogan babázik. 🙂 Kicsit beszélgettünk Esztiről, és hogy nekem Jamie az egyetlen kutyám, de vásárlás előtt állunk, mert szeretnénk bővíteni a családunkat, falkánkat. Kérdezte, hogy megyünk-e Zágrábba klubkiállításra valamint CACIB-ra, kedvem lenne amúgy, mert még nem jártam ott, de valószínű nem jutunk el. Viszont nagyon jól esett, hogy megdicsérte Jamie-t, komolyan őszintének tűnt, nem az a jaj cuki kutya, megnézte, megtapogatta, stb… Elismerés volt nekem aznapra!! 🙂 Ki gondolta volna, hogy Markótól kapom meg azt, amire aznap valahogy nagyon vágytam. 🙂 Köszönöm Marko!! 🙂
Majd jött egy kis pihi time, amikor a fiúk kimentek kicsit levegőzni, mi meg kerestük a helyünket a BIS ring környékén. Jaj, azt el is felejtettem mesélni, hogy a be- illetve kiléptetés még milyen szuper dolgokat hozott számunkra. Miután a srácok kimentek a kocsiba egy kis rágcsáért, amikor jöttek vissza, nem engedték be őket, mert a jegy megváltása egy alkalomra szólt!! 🙂 Húúú el tudom képzelni Dávid milyen fejet vágott, aztán jött egy biztonsági őr segítségükre, hogy ő látta kimenni őket és be is mehetnek! A mi esetünkben ez úgy történt, hogy Orsival elvittük Jamiet pisilni, kimentünk, majd ugyanott jöttünk vissza, nálam Jamie, Orsi kosztümben utánunk. Megállítanak és hőbörögnek, hogy kik vagyunk és mi az hogy csak így átsétálunk… Annyira jó hogy tudok angolul, és hogy merem is használni!!!! Megkérdeztem a jegyszedő, vizsgáló srácot, hogy árulja el mi a baja. Természetesen jegy iránt érdeklődött, mondtam neki, hogy kutyámat vittem ki, és a hölgy, azaz Orsi elkísért engem. Még mindig nem értette, aztán mondtam toalett, hú akkor leesett neki, de még mindig nem értette miért mentem ki ahhoz, mert a toalett az arra van és mutatott a megfelelő irányba. Mondom a kutyának kellett wc, és akkor jött  az ahaaaa, és beengedett, Orsi jegyét is leolvasták és bent voltunk… pfff, nem ragoznám tovább.
Szóval a fiúk kint az autóban, mi már helyet találtunk magunknak. Azt beszéltük, hogy lassan elővesszük a kutyát, majd Orsi félrenézett és azt látta, hogy junior handlerek sorakoznak a bejáratnál. Kikaptuk Jamiet, átfésültem, már amennyire bírtam 😛 Orsi már menni akart, aztán ahogy odaért, kb szólították is őket, ennyi embert még nem láttam JH-ban, volt itt minden korosztály, a lényeg, hogy 18 éven aluli legyen. 

Már a JH verseny alatt

Épp, hogy elfértek, aztán a bírónő, név szerint Tijana Konrad, szűkített 5 főre, és köztük volt Orsi és Jamie is!! Kattogtattam ahogy tudtam, erre a biztonságért felügyelő 2 bácsi, mondta szerbül, hogy menjek be, na több sem kellett. 🙂 Bementem a főringbe, hogy lefotózhassam őket. Kattogtattam bőszen 🙂 

Magyar lányok a szűkítésben, Gratulálok Nekik!

Aztán helyezések, Orsiék még mindig a szűkítettek között, 3. hely kiosztva, 2. hely kiosztva, 1. hely… és megy a bírónő Orsiékhoz!!!!!! Nem, ezt nem hiszem el!!!!! Akár hányszor indult Orsi Jamievel MEGNYERTE a junior handling, azaz a fiatal felvezetők versenyét!!! 1. hely a dobogón, mindig, mindenütt!!! Nagyon boldogok voltunk, és kitörő örömünk hallható volt szerintem az egész csarnokban. Nem érdekelt senki és semmi, megcsinálták!!! BOLDOG voltam!! 🙂

Jamie a dobogó legfelső fokán, gratulálok Nektek, Orsi!!

Aztán összegyűjtöttük Dávidékat, akik jöttek 15:00-re, hogy megnézzék Jamieéket, hát pont lemaradtak róluk. IJ srácok!! 🙂

Gyorsan bepakoltunk és robogtunk haza, megbeszéltük a látottakat, ettünk, ittunk, és hallgattuk Dávidot hogyan faragjuk le a hazaérkezési időt. 🙂 Még a tomboló viharos esős időjárás sem tántorított el minket a hazaérkezéstől. És külön köszönet a szerb határőrnek, aki poénra vette boldogságunkat, örömködésünket és átvette ő is ezt. Nem sok határőrtől láttam mindezt! 🙂

Szüleimnek vasárnap volt a 37. házassági évfordulója, ezzel az eredménnyel is szeretnék nekik kedveskedni. Így nekik ajánlom, hisz tudom, nagyon szeretik Pöttyösömet!! 🙂

Köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik mind közreműködtek a sikereinkben:
Németh Balázs – kozmetika, nagyszerű tanácsok
Rozsos Eszter – Jamieért, aki ha nem lenne sok mindenből kimaradtam volna, kölcsönadott főnöző 🙂
Nagy Orsolya – Jamie felvezetéséért, társaságért
Dávidom – utaztatást az én “érdekemben” 
Kuti Balázs – Dávid szórakoztatása, és persze a társaságáért
Slavoljub Andric bíró, Tijana Konrad bírónő – elért eredményekért

Akkor elért eredményekről:
Jamie CAC, Res. CACIB – mely eredményekkel Pöttyösöm immáron Szerb Champion
Jamie & Orsi junior handling verseny – 1. hely 
Mert ő az Egyetlen, Megismételhetetlen! <3
Fotó: Nagy Orsolya
Kövessetek minket facebookon, Jamie oldalán!! 🙂




Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!