Egen, nem túl sokat tevékenykedtem az utóbbi egy hónapban, nézzétek el nekem, én is elnézem magamnak… 🙂 Viszont most szeretnék egy kis összefoglalóval zárni és időben az idei évet!! 🙂 Sok minden történt velünk, holott én azt hittem nem is. 🙂 😛
Csapjunk is bele a lecsóba!!!!
 |
| Történések képekben 🙂 |
Kutyaiskola: az év első negyedét a Szegedi Kutya Klub keretei, körein belül töltöttük. Első alapfokos csoportom Engedelmes 2. szintű vizsgájára készültünk. A csapat nagy része megmaradt, a jó hangulat is és végén szép eredménnyel is zártak. 🙂 Ebben az időszakban szinte minden alkalommal látogattuk reggelente a klubokat, akkor még úgy gondoltam, hogy egy Ü (ügyességi) 5 vizsgát is leteszünk ebben az évben. Klubok akkori hangulatáról ITT olvashatsz. Nagyon restellem magam, hogy ez nem valósult meg, de nem készültünk fel rá igazán, és persze Jamie egészségügyi állapota is befolyásolta a felkészülést, valamint a lehetséges vizsgaidőpontot. De ígérem magamnak és a kutyámnak is természetesen, hogy jövőre, azaz 2014-re összehozzuk azt a bizonyos vizsgát, sőt lehet egyből magasabb szinten teljesítünk, ha sikerül átlőnöm magam egyes dolgokon. 🙂
Egy érdekes előadáson is részt vettem januárban, méghozzá a Tükör Expón. Nagyon sok ember között, ott voltam egyedüli Szegedi Kutya Klubosként. Mit ne mondjak, érdekes volt és furcsa kutyás szerkó nélkül látni az embereket, akiket csak pályákon láttam eddig kutyájuk társaságában. 🙂 Ha nem olvastad az Expóról szóló bejegyzésem, akkor most megteheted ITT.
Februárban Jamie a 3. születésnapját ünnepelte, amit természetesen egy egésznapos munkaszüneti nappal ünnepeltem, hatalmas séta és sok sok finomság keretében. Komolyan el sem tudom hinni, hogy idén már 4 éves lesz!!!! :O Röpül az idő, és néha olyan érzésem van, hogy semmit nem csinálok vele, holott, ahogy Esztit, Jamie tenyésztőjét, idézem: Ivett, te 120 %-on pörögsz Jamievel! Ha nem emlékeznétek a vidire, amit nagyon nehezen pakolgattam össze, akkor itt van mégegyszer…
Mivel most érkezik, az a fejezet, hogy Mazsolát befogadtam, így egy külön részt szánnék az idei újdonságról és egyben legjobb, legmelengetőbb érzésről, amit kutyáktól kaphattam. Vágjunk bele: Mazsol történetét gondolom a legtöbben ismeritek, ő volt a leginkább futtatva általam. Őt az utcán szedtem fel és engedtem be az életünkbe, fél évig élt velünk, csiszolódott kapcsolatunk és ismertem meg azt az életet, érzést, amit azon emberek éreznek, akik hasonlót cselekednek nap mint nap… Igen, beléptem az ideiglenes gazdák világába, amit nagyon élveztem és az első perctől fogva tudtam, hogy Mazsol nem kell nekem, ő egy más Gazdit érdemel. Tudom, nagyon sok embertől hallottam, hogy nagyon jó kutya, és megállná a helyét bármilyen sportban… valószínűleg így is lett volna. Mazsol miatt létrehoztam egy újabb blogot, ami akkor még Mazsola mentvény néven futott. Ha most megnézitek ITT, akkor láthatjátok, hogy kicsit megváltozott… más lett a név és mintha más kutya is szerepelne rajta. Július elején Boston néven gazdihoz költözött Mazsolám, és kezdetét vette az új élete.
|
| Nem a minőség a lényeg, hanem a tartalom… átadtam Mazsolámat Nórinak |
Üres lett volna az életem, ha második kutya nélkül maradtam volna. Nem sokáig 🙂 Augusztus végén hozzánk költözött Tamy, azaz Tanmark’s Glitter N Gold, aki Ausztriából érkezett haza Esztiékhez, és új gazda kellett neki. Őnála kérdeztem meg Dávidot először, hogy szeretné-e, ha Tamy nálunk maradna, a válasz nem volt. Így ismét elhatárolódtam minden nemű gondolattól, hogy Tamy a miénk legyen. Kőkeményen szocializáció és félelmek felkutatása és azok megoldása következett sok-sok séta és játék kíséretében!! 🙂 Azért elég jól néztek ki együtt!!!! 😉 (mielőtt bárki azon kezdene gondolkodni, hogy fajtatiszta kutyát megtartottam volna és Mazsolát nem, egyszerű oka van/volt. Mazsola idejében még nem akartunk 2. kutyát, viszont Tamy idejében már beszélgettünk róla, ami miatt én nem tartottam volna meg magamnak, mert nem passzolt a további terveimhez, viszont Dávid nagyon jól kijött vele.)
Tamy kevesebb, mint 2 hetet töltött nálunk, és továbbköltözött Gyulára Zolihoz, aki nagyon jól gondját viseli. Megismertette vele a birkákat, marhákat, és a küldött videójuk is azt mutatja, hogy Tamy nagyon jó úton halad a frenetikusan jó terelés felé.
|
| Ismét ne a minőségre koncentráljatok, hanem a tartalomra |
Majd egy kisebb logisztika és kissé hirtelen elhatározás után döntöttem úgy, hogy a Foxterrier Fajtamentésen keresztül hozzám került Annika, akkor még úgy volt 2 hétig, de aztán egészen karácsonyig nálunk maradt november közepétől. Róla itt a blogban keveset hallottatok, olvashattatok, pont amiatt, mert nem tudtam elegendő időt gép előtt tölteni. Így megváltoztattam a Mazsolának szánt blog nevét: “Mazsolás ideigleneseink”-re. Annika belopta magát pillanatok alatt az emberek szívébe, mind nálunk az érkező barátok részéről, mind bent az irodában. Nagyon tüneményes, tiszta szófogadó foxi volt nálam. Igaz gyorsan meg is beszéltük mit lehet és mit nem. Anni póráz nélkül sétált velünk a pusztában vadak közelségében is, és semmi gond nem volt. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen is lehet egy terrier, ezt még múltbéli tapasztalataim alapján gondoltam, mikor még a parsonunk megfékezhetetlen volt…. Annika teljesen más, ő egy igazi tündér. Most épp Szegeden folytatja ideiglenes létét, de remélem hamarosan begazdisodik.
Olyan, mintha regéltem volna az ideigleneseimről, de Jamie elő sem tűnt volna benne, pedig ő az, aki nélkül mindez nem valósulhatott volna meg, aki segített feltérképezni a nálunk állomásozó kutyákat. Neki köszönhetem, hogy tudok, tudtam bánni velük, hogy mutatta a helyes utat, így mindhárom Kisasszony hamar megtanulta alkalmazni a velünk való élet szabályait. Jelenlétében hamarabb nyíltak meg a kutyák, adták fel félelmeiket, hisz ha ő nem fél és én sem idegeskedek, akkor ideigleneseim is felhagytak gondjaikkal.
Jamie volt az egyértelmű sztár, alkatrész egy olyan folyamatban, ami másképp nem működhetett volna. Számomra teljesmértékig bebizonyította, hogy mennyire fontos és nagy segítség egy jól szocializált, jó idegrendszerű kutya.
Ideiglenesezésem sok emberben kérdést fogalmazott meg, még családom körében is. Hogy tudod ezt csinálni, hogy tudod elengedni?? A válasz egyszerű, ha az adott kutyát elengedem, akkor lehetőségem van további ebzetek befogdására, segítésére. Ezzel a gondolattal nézek mindig az adott kutyára, és foglalkozom vele. Annikánál többet még talán Jamiet sem ölelgettem, babusgattam, ő ezt kívánta, megadtam neki, de nem szerettem bele. Hisz eltökélt voltam, most lehet nagyot néztek, de tényleg így van, valahogy ez segített elengedni a Hölgyeket, Mazsolát, Tamyt és Annikát.
|
| Jami nagy segítségben, avagy hogy kell a labdát nézni 😛 |
Térjünk rá a kiállításokra, ahham hisz show kutyám van, mondhatnám. De nem, ettől ő több, és akik ismernek (tessék hangosan felnevetni, hisz ez a fél mondat elég sűrűn leíródik a bejegyzéseimben :P) tudják, hogy a kutyám létét nem a kiállításokon elért eredmények fogják meghatározni, DE fontosnak tartom megmutatni ilyen formában is a Pöttyöst, tudva, hogy ő is élvezi a megmérettetéseket. Idén 3 kiállításon vettünk részt, Miskolc CACIB-on, gödöllői klubkiállításon és tenyészszemlén, valamint Belgrád CACIB-on. Amelynek eredményeképpen Jamie ma már hivatalos HCH SrbCH (Hungária Bajnok, és Szerb Bajnok) és elegendő pontot gyűjtött össze az AAPKK keretein belül klub sztár címhez. Mérhetetlenül büszke vagyok a kutyámra, aki maximálisan helytállt 30 fokos tűző nap alatt és fedett helyszínen is. Szárnyalt a ringben és a félelem, bizalmatlanság bárminemű jele nélkül mutogatta magát.
|
| Örömködés Miskolcon 🙂 Fotó: Nagy Orsi |
Miskolc volt életem legjobb kiállítása, hisz Dávid és Jamie mellett Orsi és Esztiék is velünk voltak. Megismerkedhettem Engie-ékkel, és Orsi által pár kedves ismerőssel. Ezt a világot, mely tele van megannyi utálkozással, lenézéssel stb. csak így lehet számomra elviselhetővé tenni. Amellett, hogy Jamie ilyen címeket ért el ők, a barátaim miatt volt jó a kiállítás.
|
| Mert megvan, Miskolc |
Rengeteget nevettünk miközben szétsültünk és leégtünk a tűző napon 40 fokban. Orsi kezében a már rengeteg tréning után Jamie remekül helyt állt, mind Miskolcon, mind Belgrádban. (miskolci kiállítás emlékeztetőjét ITT, belgrádit ITT találod)
Gödöllőn az első klubkiállításomon, ahol én vezettem fel a Pöttyöst is remekül éreztük magunkat, attól függetlenül, hogy iszonyat lámpalázas voltam, elég jól sikerült végeznünk. 🙂 😛 Tenyészszemle, azt hiszem erről annyira nem szeretnék írni, mondjuk azt, hogy van és kész 😛 Nem igazán értek egyet a papíron leírtakkal, oda-vissza (pl én más hibákat látok a kutyámon, mint amik leíródtak olyan dolgokról, amik nem is hibák… mondom hogy inkább hagyjuk) de a sztorit elolvashatjátok ITT, a WDS kiállítással kapcsolatban felvetett és megválaszolatlanul hagyott kérdéseimmel együtt. Ez a bejegyzés nem kevés visszhangot váltott ki, nagy része a színfalak mögött folyt. Tartom magam ehhez a nézethez, mai napig is közzétenném a bejegyzést…
Minden kiállításon sikerült khm eltévednünk, vagy épp rossz szállást foglalni, de mindezen dolgok mellett idegeskedés nélkül megúsztuk a hétvégéket, és csak a jóra koncentráltunk. Nagyon remélem 2014 is tartogat nekünk érdekes eseményeket. 🙂 🙂 🙂
|
| Gödöllő Klubkiállítás, a kutyát nézzétek, ne engem 🙂 |
|
| Belgrád CACIB Orsival |
Jöjjenek a sokkal kellemesebb elfoglaltságok, amiben igazán jól érzem magam, és úgy érzem hasonlóan helyt is állunk, ezek a különböző kutyás sportok. Idén fő csapásirányunk volt a terelés, de kipróbáltuk az agilityt, flyballt, obedience-t. Haladjunk sorjában, mivel Romhányi Laci sajnos nem vállalt tovább bennünket így kénytelenek voltunk más után járni, így találtam meg Szarvas Petrát és egész Családját kedves tanyájukkal együtt. Portelek egy meg nem határozhatatlan módon valahányadik otthonommá vált, alig vártam minden egyes találkozást, megérkezést. A hangulat magával ragadó az állatokkal, a vendégszeretettel és az amerikai farmhangulatot árasztó pajtával, magyar tanyavilágból ismert fehérre meszelt épületekkel. Komolyan egy egész leíró sztorit tudnék írni bemutatásáról, de nem teszem. 🙂
|
| Első porteleki birka találkozás |
|
| Mikor még engem is tanított Petra 🙂 |
Jamieről már Laci idejében megállapítódott, hogy remek ösztönű kutya, akinek kordában tartása kemény feladat. Állok elébe, és Petra is ezt hangoztatta, ő nagyon örült nekünk, hogy egy aussie-val szeretnénk terelni. Valljuk be nem sok terelő aussie van és a border uralmat jó lenne pl egy pöttyös aussie-val színesíteni. Na, de nem kicsit előreszaladtam 😛 Le szerettem volna vele tenni a terelő munkavizsgát, de a begyulladt jobb mellső láb ezt másképp gondolta. :/ Pihentetés keresztül húzta nem kicsit számításainkat, deeee ami késik nem múlik!!! 😉
Tereléssel kapcsolatban számos bejegyzésem él a blogon, ne legyetek restek visszaolvasni, ha jót szeretnétek nevetni, főként rajtam 🙂 🙂 🙂
|
| Terelőtábor előtti alkalom, jaj de nagyon jól ment már |
Agility, Balanyi Erika és a kecskeméti agility csapat is nagyon kellemes perceket okozott nekünk. Imádtam a közös munkát Jammal, aki mint egy őrült száguldozott a pályán. Mivel nekem nem célom a verseny semmilyen szinten, elsősorban csak a közös akció, kapcsolatépítés, irányíthatóság miatt szerettem volna ezt a sportot űzni. Erika rengeteg jó tanácsot adott Jamievel kapcsolatban, edzésről edzésre irányíthatóvá vált, és vette azon kis jeleimet, mint a kalimpáló kezem. Na jó, ez túl nagy, igen, sokszor magamat kellett letisztogatnom, hogy ne küldjek felesleges jeleket Jamie felé. Viszont a lábikó ennek a sportnak is búcsút intett, de remélem nem örökre!! 🙂
|
| Ugrik az eb |
|
| Kúszóimádat egekben 🙂 |
Flyballt a SkyBall Flyball Team szervezésében a Szegedi Kutya Klubon megrendezett szemináriumon ismertük meg, és hát beleszerettünk. Igaz még bekopoliztuk a korábban sérült lábat, de Jamie iszonyatosan élvezkedett, repült a labdáért. Nagyon megtetszett a sport, ami a kutya labda”buziságára” épül. Csak egy nehézsége van, hogy ez is remek jó távolságra van tőlünk, Szegeden hétköznap, ami megoldhatatlan számunkra, és Budapesten talán hétvégén. 🙁 Egen, ismét jó helyen lakok, úgy mint terelést illetően, cirka 240 km oda-vissza 🙂
|
| Bemelegítés, gyorsítás… eléggé pörgött Jamm |
|
| Amikor már a géphez kellett futni |
|
| Amikor próbálgattuk, hogy merre fordul a kutyám, balos 😀 😛 |
|
| Egyik kedvenc képem 🙂 Képek Mesits Viki |
És végleges és elég nagy szerelem óriási kihívásokkal az obedience, azaz engedelmes sport. Még nem igazán írtam róla, sajnos nem volt időm összefoglalni, hogy min is dolgoztunk az utóbbi pár hónapban. Mindennek az oka a nyáron a Szegedi Kutya Klub által megszervezett Tudatos Tanítás Szeminárium Illés Anita és Slonina Natália vezetésével. Na, az volt egy olyan élmény számomra, ami ismét megrengette kutyás mindennemű tudásomat, és felcsillogott a szemem. Emiatt mentünk fel FROG (oldalukat ITT találod) edzéseire, az Ebihal tanfolyamra, majd lettünk tagok a FROG obedience csapatban. Igyekszem rászolgálni, és most készülünk az első megmérettetésünkre, egy fedett pályás versenyre. Imádom a csapatot, a sportot, a tanítási módot. Azaz úgy kompletten az egészet, soha nem gondoltam volna, hogy én és az engedelmes sport még barátok leszünk… hát ismerkedési fázisban vagyunk 😀 aztán mi sül ki belőle majd a jövő megmutatja. De úgy érzem, hogy ez a sport most remekül helyesítette az igazán aktivitást kívánó sportokat (agility, terelés).
|
| Alapállás gyakorlása |
|
| Fekvés pozíció gyakorlása, képek, akinek épp kezében volt a fotómasina 😛 |
|
| Amikor boldogok voltunk, hisz megkaptuk az apportfáinkat, fotó Urszó Béla |
Amúgy győzitek még olvasni??? 🙂 Mondtam, hogy hosszú bejegyzés lesz… 🙂
Egy kevés szót azért szólnék a szemináriumokról, hisz ezek kapcsán is rengeteg ismertségre szert tettem. Elsősorban a bírói szemináriumot említeném meg, amin kicsiny létszámban, de Szeged is képviseltette magát. Nagyon jól éreztem magam a szemi alatt, rengeteg barátság köttetett meg ekkor. 🙂 Sipos Tibor az egyik kiemelkedő közülük, aki Szentesen és Csongrádon is kutyaiskolát üzemeltet, de meséljen oldala. Nagy szükségem lesz szakértelmére obedience munkánk kapcsán.Kolozs Noémi a Tükör Kézbentarthatóság és Behívás Szemináriumán olyan dolgokat mesélt, ami ismét rengetett kérdést vetett fel bennem. Bemutatta módszerét, amit saját és problémás kutyákon fejlesztett ki. Nagyon szívesen elmennék hozzá, hogy még többet okuljak belőle.Flyball szeminárium és a Tudatos Tanítás szeminárium mellett egy harmadik, Őrző-Védő Szeminárium is megrendeződött, és meghallgattatott általam. Varga Balázs hatalmas szakértelemről tett tanúbizonyságot, hisz mondanivalóját kutyákkal folytatott ŐV bemutatóval magyarázta. Bejegyzésemet ITT találod. Huh, remélem nem hagytam ki semmit 🙂
|
| Ismerkedés a segéddel |
|
| Védőösztönre ránéztünk…. megvédett 😛 |
Ha már megemlítettem a lábtörténéseket, kevés mondatban elmondanám, hogy Jamie-vel nem történt semmi különös az idei évben!!!!! Semmi babézia, semmi gesztenye lenyelés, bot általi torok karcolás. Eléggé meg vagyok a Pöttyössel elégedve!!! 🙂 Lábikóról, jobb elülső lábra néha sántított, általában megerőltetés következtében. Dr Papp Zalán röntgenei, vizsgálata alapján arról van szó, hogy a láb hajlamos a begyulladásra, ami természetesen nem öröklött, azaz tovább nem adható dolog. Szerzett, ahogyan én mondtam korábban, tükör a kutyám, na, nekem is szar a bokám, neki is az… 🙂 😛 Kicsit bővebben róla ITT olvashatsz. Sajnos ez a sérülés elég sok mindentől megfosztott minket, többek között egy terelő tábortól és munkavizsgától, agility edzésektől. Sokáig a kutyasulira sem tudtunk kimenni. A mindennapi életet olyannyira változtatta meg, hogy a labdázást ki kellett hagyni a napirendünkből. Így lett a húzóckodó játék, és a játék nélküli játszadozás elővéve, és tökélyre fejlesztve!! 🙂
Fellépések, a Szegedi Kutya Klub bemutató csoportjában sajnos ritkán tudtunk produkciózni. Így inkább egyéni felkéréseink voltak, Soltvadkert, Kiskőrös, és Kiskunhalas térségben. Orsival és Ingriddel mentünk négyen, és külön-külön mutattuk be mit is tudunk elérni kutyáinkkal. Tapssal jutalmaztak bennünket, és figyelemmel a helyi lapokban. Köszönjük ezúton is a felkéréseket!! 🙂
|
| Kiskőrös ügyességi és trükkbemutatónk 🙂 Fotók: Nagy Orsi |
|
| Kiskunhalas óvodai bemutatónk sok kis és érdeklődő gyerek előtt. Fotók: Futó Zoltán |
Séták, köszönöm kedves sétapartnereimnek, hogy megtiszteltek társaságukkal az év során, elsősorban Nagy Orsinak Ingrid és Ian kutyájának, Frittmann Zsaninak és Susynak, Frittmann Anitának és Mexnek, Beninek, és akik nélkül silányabb lenne a Nagyfalu, Budapest: Klausz Barbi és Vito, Dóczi Gábor és Dotty!! 🙂 Olyan elhanyagolhatónak tűnik, de mégis bele sem merek gondolni, hány km van a lábamban csak a kutyázás kapcsán!! 🙂 Remek társaságok vagytok/ voltatok, és természetesen nem csak a sétában, ha Orsi nem lenne a kicsiny városkámban, Solin, valószínűleg megkövesedett kutyás lennék 🙂 🙂 🙂
Az elektronika és a világháló is számos újabb ismeretséghez nyitotta meg a kiskapukat, akiket még élőben nem is láttam, de már jókat beszélgettünk a fentebb említett technikának köszönhetően. 🙂
Befejezésül következzen pár közös kép, mert megérdemlem! 🙂
|
| Fotózáson lencsevégre kapott minket kérésemre Orsi 🙂 |
|
| Miskolcon Családommal 🙂 |
|
| Önportré egy felejthetetlen barátságról |
|
| Egyik kedvenc közös képem, mennyit szenvedtem érte!!! 🙂 |
|
| Obedinece edzés egymásra találás pillanata |
|
| Kiskőrös fellépés után |
|
| Belgrád utazás előtti pillanatokban |
|
| Ez már cerelem 😛 Fotó: Nagy Orsi |
Aztán, hogy mit tartogat a 2014 év, ki tudja…remélem sok jót, sok eredményt, sok barátságot, kutyázással kellemesen eltöltött időt, stb. Majd a 2014 összefoglaló megmutatja!! 🙂 🙂 🙂
Még mindig hihetetlen számomra, hogy ez a sokoldalú Pöttyös enyém lehet, és ezt nem győzöm Rozsos Eszternek elégszer megköszönni. 🙂 🙂 🙂 Itt is KÖSZÖNÖM!! 🙂
Akkor hajrá 2014!!! 🙂
