Ha már korábban a maratont hoztam szóba, azaz adtam címnek a előző hétvégi összefoglalómnak akkor maradjunk a futásnál. Mivel két részre bontottam, így lett a rövid távú futás.
Na szóval pénteken felmentem Budapestre, mert úgy találtuk ki barátnőmmel, hogy ez a nap lesz ideális erre. Miután befejeztük a traccspartit nem vezetett máshova az utam, mint az Árpád gimibe, ahol részt vettem, immáron második alkalommal a Tükör Expón. Nagyon jó előadásokat hallottam, láttam. Komolyan most sem csalódtam, és tudjátok minek örültem a legjobban, hogy a tavalyihoz képest, amikor olyan kívülállónak éreztem magam, most ahogy bementem, mosolygó arcok köszöntek nekem, integető kezek emelkedtek a magasba. Igazán jóleső érzés volt… Na, de ennek külön bejegyzést szentelek, remélem már jövő héten olvashatjátok! 🙂
Elég viszontagságos körülmények között értem haza, de eme viszontagságos körülményeknek köszönhettem azon szerintem csodás képeket, amiket most megmutatok Nektek! 🙂 Remélem örültök neki!!
Szombatra kifehéredett minden, leesett közel 10 cm hó, azon felül, hogy el is kellett takarítani úgy gondoltam, hogy még a szombati Pestre menetel előtt, ahol egy fedett pályás tréningsorozaton vettünk részt, belevetjük még magunkat délelőtt a pusztába. És milyen jól tettük, no de meséljenek a képek. 🙂
Mi voltunk az elsők a pusztában, senki, azaz SENKI nem taposta le előttünk az utat. Csak a vadak lábnyomait láttuk. Valami olyat éreztem akkor, hogy miénk a világ, csak mi létezünk. 🙂
Ember és állat a Holdon!!! 😀 De igen jó élmény volt ezt úgy lefotózni, hogy nem kellett azon agyalgatnom, hogy mi ne legyen a képen. Mert itt semmi nem volt benne a lábnyomainkon kívül, hisz csak mi voltunk és a természet…Jaj ne akarjátok, hogy besprirituáljak!! 🙂
Még a séta elején, amikor még esett a hó és nézelődött, én meg bőszen kattogtattam!!! És beleszerettem ismét a kutyámba, szerintem ennél szerencsésebb nem lehetek. 🙂 Vele megtapasztalhatom milyen egy mindenhol, minden előtt fotogén kutyát fotózgatni, a fotózást, mint művészetet tanulni.
Amikor havas lett az a fej!! 🙂 Világító “ghost” azaz szellem szemek. Sosem felejtem el azt a pillanatot, mikor először dicsérték meg a kutyám szemeit, mikor havas volt a feje. Szóval világítsanak azok a kék szemek!!
Egy visszatekintés a Gazdára, itt nagyon tetszettek a faágak, amik keretezik a pofiját, nekem nem kelt zavaró hatást, remélem Ti is így vagytok ezzel.
Itt azért sajnálom azokat a belógó vadgyapot ágacskákat, de valahogy képeslap feelingem van ezzel a képpel kapcsolatban, de azok a hópelyhek, na azok adják azt a képeslap hatást. Valamit nagyon figyelt, ha jól emlékszem itt találkoztunk néhány őzikével. 🙂 Nekik szánta ezt a tekintetet.
Ilyen amikor bódottág van 🙂 azaz boldogság, amikor a Gazda hívja és lehet tartogat valamit őkelmének arra az esetre, ha a pupák időben reagál és nagy elánnal érkezik hozzá. A képet szándékosan így lőttem, valahogy nagyon tetszett az érintetlen környezet kontra dinamika.
Egy szemből, teljes testfelülettel, itt már közeledtünk a kedves dimbes-dombos helyünk felé, amit természetesen Pöttyös meg is hódított. Amit imádok a kutyámban, hogy tudja mit jelent az “áll” “marad” és ezeknek köszönhetően kitartja azon mozdulatokat (általában), amit megörökíthetőnek tartok.
Mondtam én, hogy itt vannak a dombjaink, jó nem hegyek, de az Alföldön ne várjunk csodákat! 🙂 Egy fentről lenézős, Figyellek tekintetű Jamie, aki engem megbabonáz nem kicsit ezzel a képpel.
Ha a dombot megjártuk, akkor valahogy le is kell jönni, azt hiszem itt is sikerült valami olyasmit elcsípnem, ami megmutatja azt a dinamikát, ami jellemezte Jamiet a lejövetel során. 🙂 Remélem ez Nektek is átjön és nem csak hablatyolok itt magamban.
Nyomolás ezerrel, hisz a hótakaró alatt megannyi finom szag rejtőzik. Jamie kiszagolja őket.
Ha kiszagolás van, akkor havas fej is van. 🙂
Itt is inkább a hangulat és a mondanivaló, ami tetszik a képben. Egy távolodó Jamm a nagy fehérségben üde színfoltot varázsol a kép egyhangúságába. Tetszik a mozdulat is, amit sikerült lencsevégre kapnom.
Na ez az a kép, ami nekem igazán képeslap, ne kérdezzétek miért, eddig senkit nem fogott meg igazán. Itt egy mélyedésben voltam, azaz lentebb, mint Jamie szintje, nagyon jó volt így fotózni.
Ezt, mert úgy néz ki a feje, mint egy hatalmas grizlinek!! 😀 Sajnos nem lett elég éles, de szeretem nem csak statikus állapotban megmutatni a kutyámat.
Kb itt jönnek az én bakijaim, mert voltak dögivel!! 🙂 Ez is remek kép lenne számomra, csak hiányzik a negyed lába 😀 De a hógömbök, elvetemült tekintet, wow… imádom!!!
Keresés ezerrel, nem mellesleg szép mozgással…egyszerűen tetszik!!!
Egy kis hóátfúvásos szépség, ami talán akkor lett volna jobb, ha úgy vágom a képet, hogy ne látszódjon a szürke felhős égbolt. De nem szerettem volna szűk képet, így maradt ez így… Pöttyös kutya, fehér hó és szürke gallyas égbolt!!! 😀
Meddig kell még modellkednem fejszerkezet, azért a jutalom falatot eléggé élvezte az Úr!! 🙂
Mert másik kedvenc képem!! 🙂
Visszanézős elköszönős!! A sétához, amit jó esetben 1-1,5 óra alatt szoktunk teljesíteni, most 2 óra kellett hozzá. Természetesen a hó és a fotózásos megállások meghosszabbították természetjárásunkat a friss levegőn, de megérte! Még sok sok ilyen alkalmat!!! Ezekkel a remek képekkel a tarsolyomban indultunk neki a hétvége további részének!! 🙂 Amit imádtam…de miért is?! Na majd kiderül, remélem már holnap!! 🙂
Szia Ivett!Elöljáróban: gyönyörűséges képeket csinálsz!!!! „Ejha”-érzésem volt végig, ahogy néztem!!!Pár totálisan szubjektív gondolat, full „szerintem”-szemszögből A bódottág-futós kép: nagyon finom az ellentét a rohanó-lelkes kutya (alatt gomolygó hó) és a mellette levő hótömeg keresztbe-, finom, nyugalmas vonalazottsága… aaaaahhhhh. Belógó faágas kép: szerintem tökély.Vadgyapotos: ilyen képet, ha a sajátom lenne, én megvágnám egy kicsit, jobboldalán szűkebbre. Jobbról a három nagyágat és a szárazleveles kisággal bezárólag. De akkor már nem Ivett-stílus lenne Szerinted? A grizzlyfejű rázkódós: szerintem a feje éles! A szőre nem, de ettől izgalmas. Mekkora kontraszt a statikus táj és a kutya ereje között – egy játékos, illetve hétköznapi mozdulatban. Ejha!Amiről lemaradt a lábfeje: nem értek egyet veled… ettől még dinamikusabb szerintem a kép. Az jó, hogy a lába vöröse még rajta van. Nézegettem deréktól lehagyva is, jó lenne úgy is, csak túl szürke volna. Ez így klassz, ahogy van. Nem kell teljes alaknak lennie.A mélyedésből felvett képeslaposnál letakartam a nagy fehérség jó részét, egy kisujjnyit meghagyva csak alul. Úgy már inkább olyan, sajtófotós lenne, de nagyon üt!Csodagyönyörűek a képeid!