Hozzászólások (1)

“Ace” Shoreland’s Two Thumbs Up Ace – fotózás


Lassan már két hete annak, hogy Eszter, a Tanmark’s kennel tulajdonosa, Jamie tenyésztője azzal a kéréssel keresett meg, hogy készítsünk pár fotót Ace-ről, a gyönyörű black tri kutyájáról, akit nem rég Amerikából vásárolt meg. Már nagyon rágtuk a fülét, hogy készítsen képet a kutyáról, hisz elmondása szerint élete egyik legjobb döntése, választása lett Ace. Szerintetek mennyire rágtuk ezek után azt az Eszti fület!!! Nagyon!! 🙂 Természetesen a nagyközönség is szerette volna már látni, így Eszti megkért, hogy fotózzam le az Úrfit. 
Sajnos azonban egy olyan hétvégét választott, amikor én nem tudtam felmenni Budapestre, így Eszti megkérdezte, hogy számomra gond lenne, ha más készítené a képeket? Néztem magam elé, és azon gondolkodtam, hogy ez tényleg akkora dolog lenne? Természetesen nemet mondtam és semmi, de semmi elkeseredést nem éreztem, mert tudtam, akit felkért csodás képeket fog készíteni a kutyáról. 
Aztán jött az eső, az időjárás nem kedvezett a fotózásnak, kifürdetésnek, így tolódott egy héttel a nagy nap. Amikor is szombaton én is fent voltam, így Eszti gyorsan áttetette a kozmetikát szombatra és megkért, hogy ha van időm akkor vállaljam el. Nagyon örültem, sőt mi több repestem az örömtől, hogy mégis összejött ez az egész. 🙂
Szombaton egy jó hangulatú obedience edzés után FEHOVÁra vettem az irányt, ahol meg szerettem volna nézni az aussie bírálatot. Nem taglalnám, hogy mennyire nem sikerült ez az egész kiállításosdi… Időben elindultam, nyamvadt Hungária… és korábban kezdődő aussie bírálat… Nagyon be szerettem volna jutni, de még a parkolójegy megvásárlása is macera volt, UTÁLOM PESTET!!! az emberek mentalitását!!! Komolyan, sírhatnékom és hányingerem támadt attól, amit kaptam, tapasztaltam. A legnagyobb kiborulásom közepette találkoztam Esztiékkel, a kis Családdal, akik hármasban sétáltak a parkoló felé. 🙂
Volt még egy kis dolguk, majd Jamievel 5-ösben visszasétáltunk a főbejárathoz, megvettük a nyamvadt parkoló zsetont, és olyan gyorsan távoztunk, ahogy csak lehetett. 
Utunk Sashalomra vezetett, ahol először láthattam Ace-t, Kriszti épp akkor végzett vele, és micsoda munkát végzett, nagyon tetszett a nagyfiú.

Egy kis tóhoz tartott utunk, ahol megjárattuk Ace-t, és miután kiderült hogy híján vagyunk némi kozmetikai eszközöknek, mint kefe, fésű, stb. megbeszéltük, hogy mi legyen a koncepció. Nem volt könnyű dolgom, lássuk csak:

  • Háttér: egyértelmű volt, hogy a tópart, tó, és a túlsó part a nádassal adja majd képeink hátterét. Másik oldalon egy beton placc volt (ahol később a mozgásos képeket készítettük). Ezt valahogy nem szerettem volna az összes képen látni, maradjon csak a szép zöld fű tópart jelenséggel. 🙂
  • Szoktuk mondani, hogy a nap lehet az ellenségünk és a barátunk, itt már lemenőben volt, ami azt jelentette, hogy ha azt szerettük volna, hogy a tó legyen a háttérben, akkor nagyon jól kellett helyezkednem egy-egy értelmes kép kreálásához, mivel a nap abból az irányból sütött, amerre a túlpart volt. A legideálisabb akkor lett volna, ha a beton placc a hátterünk, én meg a tó partjáról fotózom Ace-t.
  • Általában a kutyák kiállítási oldalát, azaz a bal oldalt szokták lefotózni, ebben az esetben a kutya feje árnyékban lett volna, saját és Eszti árnyékában. Mindenképp szerettem volna a kutya mindkét oldalát fotózni, utólag kiderült jól is tettük. 🙂
  • Aztán jött a szél is, ami nem igazán segített, mert nem az a lágy szellő volt, amit én szeretek. Ami pont arra elég, hogy a kutya is jól érezze magát, és a kép ne legyen extrán statikus, akarom mondani, nem olyan, mintha műteremben készült volna a kép és aztán mögé raknak egy szép hátteret, de a kutya büdös életben nem járt ott… De itt nem éppen volt a barátunk!! 🙂 Ha Ace kiállítási oldalát fotóztuk, nappal háttal állítottuk be, akkor elég szépen megmaradt a hátvonala, azaz nem fújta fel a szél, viszont árnyékban volt, és pont ezt nem akartam, persze a nyakát még így is eléggé felfújta a szélbarátunk, de ezt megbocsáthatjuk neki.
Volt pár olyan tényező, ami nehezítette a fotózást, de ezeknek is örülni kellett, hisz lehetett volna eső, vagy felhős az ég, ehelyett kaptunk egy szikrázó napsütést némi széllel.

Esztivel miután kiválasztottuk a helyszínt, és ezt kutyásoknak, sétálóknak is tudtára adtuk (azaz ott álltunk én meg matattam a fotós cuccaim között), megbeszéltük, hogy milyen képeket szeretne látni a kutyáról. A szokványos oldaltbeállítós képek mellett, fejképről beszélgettünk, illetve én még szerettem volna játszadozni a szépen beállított kutya körül. 🙂
Egyik legjelentősebb, legmegindítóbb pillanatot akkor éltem át, mikor ezekről beszélgettünk, álltunk egymással szemben és Ace úgy gondolta, hogy kevés figyelmet kap. Felugrott Esztire és átkarolta, és hagyta magát simogatni. Tudni kell, hogy Eszti szinte összes kutyájánál láttam ezt, persze nem durván, hanem pont annyira, ami szükséges ahhoz, hogy Esztitől figyelmet kapjanak. 🙂 Számomra hihetetlen volt, hogy az a kutya, aki alig 3 hete volt a Tanmark’s kennelnél ezt a már, már Tanmark’s jelenségként elkönyvelt tevékenységet produkálja. Mély érzelmek, kötődés és hatalmas döbbenet, hogy ezt látom már tőle is, ezek kavarogtak bennem, mikor az első képeimet ellőttem fotózásom “tárgyáról” Ace-ről. 


A kép természetesen tök ferde, mert itt még nem koncentráltam a háttér vonalára, csak Esztiéket néztem a keresőben, és ott van az a narancssárga figura mögöttük, ami elég zavaró, de a kép csöppet sem mesterkélt. Én érzem azokat az érzelmeket, amik akkor áthatottak. És még mindig kalimpál a szívem, mikor erre a képre nézek, mert az elkövetkező fél órás fotózás ezzel a képsorral kezdődött.

Ez már azon képek közül való, ahol kicsit játszadoztam a térrel, kutyával. Itt kezdtem el igazán érezni Acet, és az ő testecskéjét. Miről is beszélek? Általában a kutyákat telibe oldalról fotózzák, az adja leginkább ki, milyen is a testük, arányaik. De mivel mással, ha nem a képekkel lehet szépen eladni egy kutyát? Nagyon könnyen és jól lehet a képekkel manipulálni a hozzá nem értőket, persze a profiknak (ez nem én lennék) nem jelent gondot egy jól megkomponált, hibákat elfedni akaró kép. Vannak, akik órákat fotózzák a kutyákat, profibbnál profibb képeket készítve, egy-egy jó háttérrel, egy-egy oltári beállítással és hozzá megfelelő szögből lőtt képpel. 🙂 Nekünk sem időnk, sem hibákat elfedni akarásunk nem volt.
A fentebb található képen jól látszik, hogy a kutya nappal háttal lett beállítva, ennek oka a széliránya volt. Így szemből kapta Ace a szelet, és nem borzolta fel túlzottan a szőrét, jól látható az az egyenes hátvonal. 🙂

Egy olyan képet készíteni, amiben sokan ugyanazt érezzük, na azt tartom valaminek… A fenti képet mikor megláttam egy olyan kutya jutott eszembe, aki már nincs közöttünk, de úgy látszik mégis itt van…Ő Sony, Jamie alomtestvére. Tudom, hogy Esztinek mennyit jelentett, és azt is, hogy sokaknak is az a drága Pöttyös jutott erről a képről eszébe. A hasonlóságon alapuló döbbenetem után lássuk ez a kép miben más és egyben ugyanaz, mint az előző fotó. Ezt is egy általam választott játszadozós szögből lőttem. A nap tűz Ace fejére, frontjára, ami nekem nemességet kölcsönöz a képnek. Megfigyelhető, hogy a szél kissé felborzolja a nyakán a szőrt, ettől nagyobbnak tűnik a kutya, de még nem olyan szinten, ami zavaró lenne, hisz akkor nem került volna fel ide sem ez a kép. 🙂
Ez az a szög, ami abszolút a kutya oldaláról készült. (na jó mehettem volna még egy kicsit magamnak jobbra) Erről a nézetről beszéltem korábban, ezeket alkalmazzák a kiállításon készült fotókon is. Valljuk be, ha jó a kutya, akkor nagyon nem nyúlhatnak mellé. Ma már látok egy két kifejezetten kutyák fotózására specializálódott fotóst, akik képesek a kiállítási forgatagban is remek szögeket keresni, amivel a képeik még szuperebbek, egyedibbek lesznek. 
Maga a kép egy elkapott pillanatok egyike, időrendben nem itt lenne a helye, de szerettem volna még a beállított képek közé betenni. Épp készíti elő Eszti Acet a nagy futkosásra 🙂 Ez után jöttek a mozgást bemutató képek. Én csak kattogtattam, hogy megnézzem az élessége megvan-e a képnek, megvolt 😛

Következzenek a fejképek, igyekeztem ezt is több szögből elkapni, profilból, szemből és úgy, hogy a test is megjelenjen a képen, na lássuk a medvét. 🙂


Egy fejképnél fontosnak tartom az arányokat, szeretem ha a fej fölött hagyunk némi helyet, főként ha ennyire jó az a háttér, értem ezalatt, hogy ennyire kiadja a kutyának a legnemesebb részét. 🙂 A nap egy kis játékot vitt a képbe azzal, hogy Ace fejének fél oldalát megvilágítja, amivel nekem okozott egy kis nehézséget, hogyan oldjam meg, hogy a másik oldal ne legyen extrán sötét. Ennyire tellett tőlem. 

Amit imádok minden kutyánál ellőni, az a bagolyfejforgatás, Ace persze csak kissé döntötte el a fejét, de így közelebb áll ahhoz a bohóchoz, amit én úgy hívok, hogy AUSSIE. Tudom, hogy itt voltaképp a kutya hmm nemességét, szépségét voltunk hívatottak bemutatni, de egy aussie amellett, hogy képes ezt a voltát is megmutatni, de képesnek kell lennie, vagy inkább nekem a képeken keresztül, megmutatni a másik oldalt, a valódi aussie oldalt. Nem magyarázom tovább, keress közeledben egy aussie-t és meózd le miről is beszélek. Akiknek esetleg van, remélem most bólogatnak. 🙂 

Erre gondoltam mikor azt írtam, hogy a hátvonal, teste is benne legyen a kutyának, ez már az én játékosságom. Annyira, de annyira tetszik ez a forma nekem, a test irányába fordított fej vezeti a szemet a testre. Valami újat szerettem volna, valamit, amit nem láttam még így, hogy a fej ekkora hangsúlyt kapott benne. azaz a főtéma a fej legyen és nem az egészalakos kutya. Sajnos a háttérből rendesen le kellett faragnom, mert kerítés, táblák voltak a mögöttünk, és nekem nagyon zavarta a szememet.

Ami miatt Esztit különösen szeretem, hogy feltesz olyan képeket is, amik hebehurgyák, hogy szépen fejezzem ki magam. 🙂 Ennek a képnek van egy ikertesója is, amikor Ace nyelvkinyújtás nélkül néz Esztire. 🙂 De kell a kis huncutság, megnevettetés, hisz kutyákról, bohócokról beszélünk… én is szeretem Jamie frenetikusan jó grimaszait megörökíteni, és közzé is tenni, Ace-nek is van némi arcmimikája 😀 Én meg csak jó időben lőttem a képet. 🙂
Egy nappal szemben készült kép, szegény Ace-nek feladtuk a leckét. Sajnos a barna jegyei léggé fakók, így én szerettem volna egy napsütötte képet a srácról. A szél kicsit bezavart, mert megfújta oldalról a szőrét, ami nem adja így ki a szép mintázatát a nyakán. De oda se neki, napba nézős Ace-ünk is van már, természetesen nem sokáig szenvedtettük ebben a pozícióban. 🙂

Mindenképpen teljes portfóliót szerettünk volna készíteni, ami annyit jelent, hogy a statikus képek mellől nem maradhattak el a mozgást bemutató képek. Ebben van mit fejlődnöm, nem igazán találtam el a megfelelő beállítást.
Ez a kép elég homályos lett és nem mellesleg a háttér tereptárgyai sem teszik szívem csücskévé a munkámat. Természetesen ez jelenleg még az én hiányosságom, nem tudom ezeket utólag eltüntetni a képről. 
Amit látni kell a képen, és látszik is a minőség ellenére, az a mozgás, hogy milyen gyönyörűen nyújt a kutya és ha jól megnézitek sikerült Ace azon pillanatát elcsípnem, amikor egyik lába sem érinti a talajt. 
A legmérgesebb a tereptárgyak miatt vagyok, nem éppen a legjobb, ha a kutya fenekéből, nyakából rudak és egyéb dolgok állnak ki. 
A mozgás és a kép mondanivalója hasonló, jól elkapott pillanat egy jól mozgó kutyáról. Itt kicsit Eszti zavar be, de ez kevésbé kellemetlen, hisz a felvezető nekem normális kellék egy mozgó kutya mellett, mint más egyéb oda nem illő tárgyak. Persze érdemesebb lett volna ezt úgy megoldani, hogy Eszti nincs a képen, lesz még erre alkalmam szerintem. 

Végezetül összegzésként:
  • 20 perc alatt közel 500 képet készítettem, tudom, ha valaki sok képet készít, akkor sokkal nehezebb dolga van azok kidolgozásával, válogatásával
  • Kipróbáltam manuál és automata beállítást is, mert nem voltam biztos önmagamban
  • Mivel nem tudok még értelmes képszerkesztő progit használni így picasában tudtam csak szerkeszteni a képeket. Ez van srácok, sajnos még nem volt időm kitanulmányozni Lightroomban rejlő lehetőségeket…
  • Egy napra volt szükségem, hogy az 500 képet kiválogassam, megszerkesszem, retusáljam, vízjelezzem. Azt hiszem, hogy átfutási időben ezt most elég jól megoldottam, természetesen a munkálatok alatt végig kapcsolatban voltam Esztivel, aki azon felül, hogy állandóan nyaggatott, hogy mikor leszek már kész (ettől függetlenül imádom!!), válogatott is a képek közül. Sőt én küldtem is neki párat, amit a többi képe elkészültéig megoszthatott a nagyközönséggel.
Magáról a fotózásról pár tanács magamnak, nektek:
  • Érdemes utána nézni a fajtának, hogy kell állnia, mik az elvárások, mik mutatnak jól – pl teljesen más egy aussie fotózása, mint egy dogo canario fajtáé, ahol az izmok dominálnak, a mellkas, sokkal jobban mutat a kutya, ha előre feszül, így kellhet segítség figyelemfelkeltésnek, stb…
  • Mindenképp meg kell beszélni, hogy mit szeretne a “megrendelő” (remélem egyszer hivatalosan is lesz ilyenem!!! 🙂 ) mindemellett jó, ha a fotós is elmondja mit szeretne, milyen beállításokkal szeretne dolgozni, hátha ezek letisztázásával új igények, ötletek merülnek fel
  • Környezet megfigyelése, időjárási körülmények figyelembevétele
  • Tudni kell tudatni a másikkal, hogy a kutya nem jól áll, beárnyékolja a kutyát, rosszul áll a felvezető, vagy a nyakörv, vagy épp belemászott valaki a képbe, és akkor lehet nyugodtan pihentetni a kutyát, stb. 
  • Háttér figyelése a képek készítése alatt, igen, ez mennyire fontos!!! Rengeteg képet rontottam el amiatt, hogy a túlpart ferde volt!!! 🙁
  • Élőlényt fotózol, nem egy tárgyat, figyelni kell meddig élvezi, meddig érzi jól magát
  • Legyél felkészült, kaja, figyeltető eszköz mindig legyen nálad.
Félre ne értsetek, ha egy igazi fotós elolvassa a soraimat könnyen kinevethet mikről írtam?! Ez nem kioktatás, ez csupán élményeim megörökítése, hisz most volt az első felkérésem fotózásra. Persze Esztinek már többször is fotóztam, de ez most egészen más jellegű volt… 
Ezt az egészet úgy könyveljétek el, mint amolyan csillogó szemű Ivett beszámolóját arról, amit hobbijaként szeret, kattogtatni azt a nagyérdemű fotómasinát. 🙂 Szóval így értelmezzétek soraimat. 🙂





Hozzászólások (0)

Obedience egy kicsit más szemszögből… :)

De vajon kinek a szemszögéből?! Nagyon egyszerű a válasz az alábbi képeket mind egytől egyig Hajdú D. András készítette, Nati férje, kedvese. Ahogy korábban említettem ő is CUKIk közé sorolandó, hisz hasonlóan a csapat férfitagjaihoz, ő is végig(szenvedte)nézte a verseny minden mozzanatát.
Nati a napokban rakta a fel a FROG facebook oldalára a tuti vízjellel ellátott képeket, amiknek egy részét, már én is megosztottam Veletek. De úgy gondolom minőségük és mondanivalójuk miatt is külön bejegyzést érdemelnek a blogban, valamint még mindig nem hiszem el, hogy én ezt az egészet végigcsináltam. 😀 

Nem szokásom mások tollával, képeivel ékeskedni, eddig ez nem volt így, de ezeket tényleg muszáj megmutatnom Nektek!! 🙂
A csapatképünk, melyet már korábban láthattatok, de most kicsit jobb minőségben. Nagyon érdekes számomra a beállásunk. 🙂 Ha kivesszük a két kutyát a képről, akkor egy mesterien megkomponált alakzat lennénk, jó talán nekem egy kicsit magasabbnak kellene lennem, és a lábak elhelyezésének mikéntjét kellene összehangolni.
Azért látszik, hogy kik igyekeztek valami zöldbe bújni!! 🙂 Fúú itt már jócskán izgultunk, vagy mégsem? Ahogy telnek a napok egyre szépül az emlék, mintha nem is lett volna akkora kihívás számomra lámpaláz terén!! Bakker még egy hónap sem telt el, ne legyek már ilyen!! 😀
Élvezzétek a mosolygós lányok csoportját! 🙂 

…. és Anitával, valahogy a kompozíció megdőlni látszik azzal a rikító piros öltözékkel, amit nagy nehezen megbocsátottunk Anitának, aki “vezekelt a zöldtelen bűnéért”, melyet a kövi kép mutat majd. Őszinte öröm lenne az arcunkon, neeeeem…itt még midig a verseny előtti drukk van bennünk!! 😀 Olyan kis cépek vagyunk!! 😀
Még mielőtt megkapná a csapat, hogy Anitának tényleg baja származott volna abból, hogy nem jött zöld öltözékbe, íme a kép és a magyarázat. A lapulevélnek kinéző FőBrekk egyike, azaz Anita önszántából rakta fejére a lecipzározott mellényem kapucniját. Igaz fordítva, de így már kicsit ő is közénk tartozott. Na látjátok, Neki őszinte a mosolya… dehogy… elmondása szerint nagyon izgult értünk. Elhiszem, volt is miért. 😀
Ha már említettem a CUKIkat, itt van az enyém, akinek köszönhetem, hogy pályára léptem, hisz nagyon jó feszültség oldó párnára leltem benne 😀 Húúú, remélem nem olvassa a blogomat! 🙂 Nagyon örültem, hogy el tudott jönni megnézni, habár átfagyott, és legkisebb porcikája sem kívánta, hogy ott ücsörögjön, míg én kutyázom, bandázok, stb… Ő egy HŐS!! Jól van, ne aggódjatok épp elég általa leszervezett programban vettem már részt, ilyen az egész napos sorozat nézés, (juj Trónok harcát nézzétek meg, nagyon jó! ), bár a verseny után azt mondta, hogy egy könyveléssel kapcsolatos előadásra fog majd magával vinni. Fene bánja, viszem a gépem és majd blogot írok közben. 😛
Kérdés az idegességi szint hányas fokát jelenthette Orsinak és Nekem a pályára lépésünk előtt készült fotó, szerintem olyan kilencest céloznék meg, bár Orsi nevében nem beszélhetek 🙂
Remegtem, mint a nyárfalevél, kocsonya, és kivert kutya egyben, leírhatatlan érzés volt és nem a jó értelemben ott állni és várni a bebocsátásra. 🙂 Feszültség tapintható-e, hmmm nem tudom, Jamie nem mutat elkerülő viselkedést, mélyen a szemembe néz, pedig láthatóan nincs nálam jutalomfalat. 🙂
Pályára menetelünk, hogy élvezzük, aztaaaa!! 😀 Na itt már kezdtem szétesni, bár nem sokkal később valami oknál fogva megsegített Jamie és rámkapcsolt, és szemkontaktussal mentünk fel a pályára. 🙂 Öröm volt a köbön, még arra a kis időre is.
Gyönyörű pillanatok egyike, mikor Jamie ennyire figyel engem, bevallom én rá sem mertem nézni a kutyámra, inkább elbámultam mellette, mert féltem, hogy magamra húzom a tekintetemmel. Ja és természetesen itt is érdekes a testtartásom, mely nagyon rámragadt, és már már vicc tárgyát képezi, nálam már elég régóta 😀
Hihiiii, na ezt a pontot sem mi kaptuk meg!!! 🙂 Mi itt 7 pontot kaptunk, kiderült miért, a kutyám kitekingetett, sajnálom gyereksírásra nem tréningeztem, félre értés ne essék, nem volt tutin összerakva a gyakorlat. Most már rajta vagyunk az ügyön, ott kezdődött, hogy Jamm még helyben maradni is alig akart, újra kellett azt is megértetnem vele. Mindegy, az arcom mindent elárul, hiába mondta Édesanyám, hogy rejtsem el a mimikámat, mert nem vagyok túl jó pókerarc. Most sem voltam, kicsit megrökönyödve néztem rá Anitáékra, hogy akkor most mi van! 🙂
Úgy látszik Andrásnak sikerült elkapni azon ritka pillanatok egyikét, mikor nem készülök elszállni 😛 Viccet félretéve itt épp a közömbösség gyakorlat zajlik. Magamba mélyedve gondolkodok a világ dolgain, vagy inkább a sajátomén. Hisz ekkor már túl voltunk egy kevésbé jó helyben maradáson és egy közömbösítésen. Máig nem tudom, hogy tudtam magam felszívni a pályamunkára, de komolyan. Sajnos én olyan ember vagyok, aki könnyen le tud ereszteni, ha nem kapja meg a megerősítést, Doro-tól nem kaptuk meg, illetve de, azt hogy elég sokat kell még csiszolni ezen. 🙂 🙂 Jó, most páran kiakadtok, hogy miért akadok ki 7 ponton, hisz nem nulláztunk, de akkor nem értettem miért is kaptam 7 pontot a helyben maradásunkra… Most már tudom, és jogos volt, rászállunk ennek javítására!! 
“Csajok biztos, hogy jól döntöttünk, hogy eljöttünk erre a versenyre” kérdés hangozhatott el kb, melyre Réka is és én is heves mosollyal válaszolunk. 😀 Igen, kb ez is lehetett volna a beszélgetés tárgya, már nem tudom melyik magasröptű pillanatunkat kapta el András, viszont a megoldás kulcsa….
… egyértelmű, hogy Nati kezében volt! 🙂 Aki elhessegette minden ilyen nemű gondolatunkat azzal, hogy ő izgul a legjobban és ne törődjünk semmivel, senkivel. Na igen, ez a beszélgetés is megtörténhetett volna. 😀
A következő képek már a pályamunkánkat hivatottak bemutatni, elsőként jöjjön egy kevésbé értelmes fejszerkezetű Ivettes futós kép, ami viszont gyönyörű Jamie szemkontaktos futással párosul. Szóval beáldozom érdekes fejemet Jamie szemeiért?! Naná! 🙂
És itt van egy kép rácáfolásul arra, hogy nem mosolyogtam a pályán!! 🙂 Örültem magamnak, hogy eltaláltam az irányt, a tempót, és a kutyám sem lépett le mellőlem. Itt már csak pár lépés választott el attól, hogy befejezzem a lábnál követés feladatát…. amitől leginkább tartottam. 🙂 Mosolygok Emberek!! 🙂

Messzebb vagyok, de jól tessék megnézni, hisz itt is mosolygok, itt tudatosult bennem, hogy Jamie letette a popóját oda, ahova kellett. Korábbi bejegyzésemben leírtam, hogy miért volt ez a nagy öröm, itt már nem taglalnám, csak annyit, hogy a legkésőbb összeállt feladatunk volt a menetközben ültetés.
Nem ide tartozik, de mégis ide tenném be, hisz a videón az ültetés feladat után, miután totális mámorban visszalépkedtem a kutyámhoz erőteljes mosolygás hallatszik a videón. Naná, hogy nem csak ők ketten voltak az elkövetők, mégis valami ilyesmit gondolok munkánk alatt róluk, a csapat két meghatározó emberéről, Natiról és Anitáról. 
Egy kép arról, ami még mutatja mekkora lendülettel érkezett be hozzám a kutyám az apportfával, csak sajnos a beülés valahogy belassult és ferde lett. Sebaj, már megvan rá a gondolatom hogyan is javítsam ki neki ezt a mozzanatot. 🙂
A következő képek már a pályamunkánk után készültek. Boldogságosan, agyilag lefáradva (mindketten) tomboltunk a boldogságban. Elégedettség volt-e, hm jó kérdés, szerintem nem igazán voltam elégedett akkor még a munkánkkal. Aztán a FROG beszélgetés után, melyre a verseny után egy héttel került sor, megkaptam a megerősítést, hogy mit vártam?? A kutyámmal szeptember óta engedelmesezünk, kezdő szintről fejlődtünk fel ennyire. Így kaptunk majdnem kitűnőt, így haladtunk végig a feladatokon hasonló hangulatban, abszolút (na jó kisebb megszakításokkal) egy örömködő kutyával a pályán.
Nati szerint azért tudta Jamie ilyen “jól” kezelni a feszültségem, mert én egy laza edzésen is izgulok, amihez a kutyám így, hogy rendszeresen jártunk edzésekre, valahogy hozzászokott. 🙂 
A képen egy elégedett, boldog Jamie látható. 🙂
Következzenek a csapatfotók, melyről sajnos Anna kutyája, Lana lemaradt, stílusosan a box kijelölt területén került sor erre. A kutyák gyönyörűen fekszenek egymás mellett, mondhatnám azt is, hogy feszítenek. 🙂 Szürkék csukott szájjal, aranyok logó nyelvvel mosolygósan adják elő magukat. 🙂
Na, lássuk mi történik akkor, ha behívjuk a kutyákat. 🙂 Illetve mi történik akkor, ha egyesek hívják, mások meg nem hallották, hogy hívni kellene 😀 A helyzet a következő, nincs elvegyülés 🙂 szürkék elstartoltak, míg aranyak helyükön maradtak. A durva az, hogy ha ezt így szerettük volna, akkor higgyétek el, hogy nem sikerült volna ilyen jól!!! 🙂 Örült tekinteteket tessék figyelni, pedig nem is volt nálam labdaaaaaa 🙂
Majd következzen pár kép, amikor a fotós ki szeretné élni a kattogtatás játékát, következzen az őrült kutya két további felvonása. 🙂 Robogó Jamie, aki a háttérben álló kaput mindig megkerülte lasztiért menet, komolyan mindig attól féltem, hogy egyszer nekimegy a kapunak, vagy épp a hálóba gabalyodik bele. Annyira, de annyira jól sikerült kép, bárcsak én is tudnék ilyet fotózni, tessék nézni a kutyám tekintetét, koncentrációját a labdára. Bizonyára most számolja ki fizikai műveletekkel a labda első pattanásának helyét, vajon jól számolt? 🙂
Úgy látszik igen, a számolás helyesnek bizonyult. Én meg ámuldozok a fotó nagyszerűségén, és ezzel a fotóval zárnám soraimat, és köszönöm meg még egyszer Hajdú D. Andrásnak a képeket és Natinak, hogy elérhetővé tette számunkra ezeket. Az már biztos, hogy rengeteg érzelmet, örömöt, feszültséget, idegességet, harmóniát közvetít András a képeivel. Köszönöm még egyszer!!

A csapatról készült többi képet megtekinthetitek a FROG facebook oldalán. Albumok között megtaláljátok a gödöllői verseny képeket. 🙂 Jó mosolygást!!  


Hozzászólások (2)

Jamie 4. éves :)

Már elég régóta gondolkodtam azon, hogy nyilvánosságra hozom azon levelezést, amit akkor folytattunk Esztivel, mikor Jamie éppen csak pár napos volt. Ez a levelezés elég szorosan kapcsolódik a Pöttyedékhez, hiszen valahogy megéreztem mikor kell Esztinél érdeklődnöm. 🙂 Ahogy látjátok, a dátum 2010. február 18-at mutat, ami annyit jelent, hogy Jamie ekkor már 10 napos volt, közeledett az első találkozásunk időpontja. 3 hetesen láttam először, akkor még hozzá sem érhettem, de már láttam, hogy igen, az a Pöttyös csoda, akkori nevén Junior (ő hasonlított legjobban az apjára) lesz az, aki életem részévé válik, és ennyire!! 🙂
(Zárójelben megjegyezve pár képpel megtöröm a levelek egyhangúságát, ezeket még a nagyközönség nem látta, szóval most cukulunk ezerrel!! 🙂 )
Mielőtt látnátok a medvét el kell, hogy mondjam, hogy már akkor is elég információra éhes lány voltam. Akkor lássuk azt a macit:

Subject: tájékoztatást kérnék
Date: Thu, 18 Feb 2010 11:13:23 
Szia Eszter!
Gratulálok a kutyáidhoz, honlapodhoz. 
Kutyavásárlás előtt állok, már vagy egy éve… de még mindig keresem az igazit. Júniusban fogok államvizsgázni, és ehhez az időponthoz kötöttem, hogy végre magam is tulajdonos lehessek. Már két kutyája volt a családomnak, nekik szinte én voltam a gazdijuk, hiába nem az én tulajdonomban voltak. Egy Golden Retriever élt velünk 10, és egy Parson russell terrier 7 évig. 
Jelenleg lakásban élek 8000 fős városka szívében. A lakáshoz hozzátartozik egy kis kert, szeretnék egy olyan kutyát, akinek lehetősége van ajtónyitogatásos bejárással a lakásban is bent tartózkodni. A kutyát magammal vinném munkahelyemre (8-16), velem lenne, utána jöhetne a program a kutyával, óriási mezők vannak errefelé, a korábbi két kutyámat is szinte mindig elengedve erre sétáltattam. 
Nézegetve a kutyáidat utána szerettem volna nézni, hogy milyen további ismertetőt találhatok az interneten keresztül. Azonban elszomorodtam, hogy nincs igényeimnek megfelelő tájékoztatás, hogy eldönthessem, az ausztrál juhászkutya lenne a megfelelő számomra.
Mindenképpen intelligens fajtával szeretnék foglalkozni, együtt élni. Elnéztem a tereléssel kapcsolatos írásodat, nagyon megtetszett, bár itt a környékemen sajnos nem találkoztam eddig még ilyenfajta lehetőségekkel. (Soltvadkerten, Bács-Kiskun megyében lakom) 
Az agility, illetőleg a frisbee is felkeltette az érdeklődésemet, és úgy gondolom, hogy ezek inkább megvalósíthatók itt vidéken is.
Sajnálom a hosszúra nyúlt bevezetőt, de mindenképp szeretném, ha ezek tudatában segítenél nekem egy jó döntés meghozatalában.
Akkor most jöjjenek a kérdések:
1. Lehetséges egy aussiet lakásban és kertben is tartani? Mennyire hullik a szőre? (a goldenünk szőrét sokkal könnyebb volt feltakarítani, mint rövid szőrű terrierünkét)
2. Mennyire ragaszkodik a gazdájához? Ő amolyan egygazdás fajta? (Párommal élek együtt, bár ő is szereti a kutyákat, egyértelmű, hogy Őkelme gazdája én lennék, csak foglalkoztat, hogy ha valaki kevesebbet foglalkozik vele, akkor a kutya semmibe nézheti-e jelenlétét?)
3. Mennyire ajánlják gyerekek mellé? (Benne lenne az 5 éves tervünkben egy-két gyerek is.) Hogyan reagál a gyerekekre, illetőleg ha a gyerek később érkezik, akkor mennyire fogadja el?
4. Mennyire tennék rosszat a kutyával, hogy ha a terelés nem jelenne meg az életében, mindent meg szeretnék adni Neki, de ha nem lenne rá lehetőség, akkor mennyire tennék rosszat?
5. Mennyire szökős fajta? Sajnos a kerítés már adott volt, és a kert egyik része meg van emelve, a kerítésre szerintem a magasságából adódóan fel tudna támaszkodni. Viszont a kerítés tüskés végű, mondjuk ezt amúgy is valahogy eltüntetném, ha a lakóközösség beleegyezik. Csak attól félek, hogy a nézelődésben kikívánkozna. Mert erre a fajtára azt írták, hogy a nagy terelési ösztön miatt akár az autókat is terelni kívánja, az utcánkban nem nagy a forgalom, de a közelben egy buszpályaudvar is található.
6. Napi hány óra aktív mozgással lenne a kutya boldog? 
7. Kan mennyivel dominánsabb, mint a szuka? Esetleg sokkal nehezebb kezelni is? A helyzet az, hogy a korábbi kutyáimnál mindkettő esetében végül is méhgyulladás indította el a betegeskedés folyamatát. És megfogadtam, hogy ha lehet akkor nem szívesen szeretnék még egy szukát. 
8. Ha esetleg a kiállítási életbe is belekóstolnánk, akkor egy kutyakozmetikus feltétlenül szükséges a megfelelő szépség elnyeréséhez?
Előre is köszönöm a válaszokat, nem tudom, hogy ez mindig így megy-e, az érdeklődők ennyi kérdést tesznek-e fel, bocsi ha ezzel az idődet rabolom.
Ha esetleg nem “tanácsolnál el” ettől a fajtától, akkor megmondanád mikor tervezel almot? Tavasz vége-nyár eleje? Illetőleg tudnál nekem mondani egy irányárat, ami köré belőhetném a kutyus árát? 
Válaszodat előre is NAGYON köszönöm!!!!
Üdvözlettel:
Frittmann Ivett
Jamie, Sony -Tanmark’s Diamond Mine, Dora -Tanmark’s Dreams Come True
Kockafejű Jamie 🙂
A legnagyobb volt az alomban, Sony ki is használta!! 🙂
Remélem senki nem ítélt el a levél olvasása után, az az igazság, hogy nálunk a kutyázás kimerült a kertben tartott kutya olykor-olykor megsétáltatásában. Azért hetente tuti biztos látták az utcát, mezőt 🙂 De teljesen más céljaim voltak az első saját kutyámmal. Már Snoopy-val, a parsonunkkal, aki izomsorvadásban halt meg, gondolkodtam, hogy kutyaiskolába járjak, már akkor nézegettem a Népszigeti Kutyaiskolát. Aztán ebbe közbeszólt a sors. 🙁
Mindenben a jót kell nézni, ez nyitotta meg a lehetőséget, hogy saját kutyám legyen, hogy nézelődhessek, hogy ráírjak Esztire. 
Furcsa visszaolvasni ezt a hivatalos hangnemet, tényleg furcsa, mert kb az első találkozás után már nem így beszélgettünk, hisz rengeteg kérdésem maradt még… 😛

Ez első megmutizós kép 🙂
Kedvenc képem 🙂


Lássuk a választ Esztitől, aki alig egy órán belül válaszolt!!


From: tanmarkaussies@hotmail.com
To: f.ivett@citromail.hu
Subject: RE: tájékoztatást kérnék

Date: Thu, 18 Feb 2010 12:00:52 

Kedves Ivett,

Köszönöm kedves leveledet. Sajnos elég kevés infó van az aussieról, ahogy írod, de hát az első ok az, hogy még mi is “kóstolgatjuk” a fajtát, nem olyan régen van bent az országban, nekem a legidősebb aussiem 7 éves lesz.

Én jelenleg 6 kutyával élek együtt (különböző nemek, korok típusok, import (kölyöknek illetve idősebben jöttek) és saját tenyésztésű kutyákkal. Egy ami azonos, hogy mindegyik ízig vérig aussie.:-) Csodálatos természetük van, én nagyon szeretem őket, félelmetes intelligensek és megvan a humoruk…:-) Másfél éves korukig azonban fogni kell őket azon a bizonyos erős kézen, ha kan, ha szuka, mert feszegetik a képzeletbeli határokat, aztán megnyugszanak és a világ legjobb társává válnak. 

Nagyon tudnak alkalmazkodni, nagyon stabil az idegrendszerük, nem egy beteges fajta, amikre lehet szűrünk és kizárjuk a tenyésztésből. 
Én még a családommal élek, így a kérdésedre a válasz, mindenkivel kijön az aussie, idegenekkel nem! Ő egy őrző fajta, nem csak ugatni fog!!! Ezt tudni kell, az idegenekkel bizalmatlanok, ez visszavezethető az ősi munkájukra, hiszen az indiánoktól védték meg a csordát. Az indiánok szellemkutyaként is emlegették őket, így a félős aussie jellembeli hiba. Nekem lakásban laknak jelenleg a kutyák, pedig kertes házban lakunk, de a mostani alomból tartok meg kiskutyákat, így ők már kint fognak lakni:-) lehet itt is ott is tartani őket.
Az első almommal szoktam példálózni, 5 gyerek mellé vittek tőlem egy aussie kant, imádja őket, különböző korúak, a legkisebb akkor volt 2 éves.

Én is babát tervezek egy két éven belül, de meg sem fordult a fejembe, hogy probléma lehetne a kutyáimmal. Nyilván ez nevelés kérdése, de nem hallottam még, hogy az aussienak gondja lenne a gyerekekkel. Ismertem egy aussiet aki nem jött ki velük, de idővel megszokta és semmi probléma már.

A terelés az egy plusz, mi sem tudunk minden hétvégén járni, néha néha szoktunk, szeretik nagyon, deee a frisbee legalább annyira leköti a figyelmüket, ne úgy képzeld el őket, hogy állandóan pörögnek, csak amikor kell.:-)

Nem ismerek szökős aussiet, legalábbis az én kennelemből kikerülve, enyémek abszolút nem, pedig nem mindig volt nekünk se magas kerítésünk, sőt ha most is nagyon akarnának dobbanhatnának amennyiszer csak akarnak, de nemmm…:-) 
Nálunk a szukák dominánsabbak, mint a kanok:-) Tulajdonképp a falka úgy néz ki, hogy az idősebb szukám az alfa és a fiatalabbik szukám jön utána, majd a kanok…:-) Én kannal kezdtem az aussiet és soha nem bántam meg. 
Sajnálom, a méhgyulladás nagyon csúnya betegség:-( jajj most olvasom, aki azt írta, hogy nagy a terelés ösztönük, hülyeség, az a border collie. Az az ember, aki ezt leírta, nem élt még együtt ausssieval.
Naponta lebontva, hogy mennyi idő szükséges neki, nem igazán tudom, de ha úgy alakul, hogy nem tudod különösebben lemozgatni, akkor sem fogja neked szétszedni a lakást. Én azt mondom napi 1-1,5 óra elég neki ahhoz, hogy boldog legyen.

Különösebben nem hullik a szőre, az évi két alkalom az, amikor igen erőteljesen, de hát az a vedlési időszak. Ismerem a rövid drótos szőrt….nem ez teljesen más olyasmi, mint a goldené, annyira azért nem selymes! Ideális szőrük van, jó minőségű szőrrel nincs sok gond.
A kiállítás más kérdés, oda azért jó elvinni egy kutyakozmetikushoz, de én is szívesen megcsinálom neked, ha oda kerül a sor, ugyan kutyakozmetikus nem vagyok (bár szeretném elvégezni, de erre most nincs időm sajnos), de az aussiejaimat már én kozmetikázom, minden kiállítás előtt.

Nekem jelenleg van két almom (az egyik 9 napos a másik 11:-) ) április elején elvihetők, idén már nem biztos, hogy tervezek, többet. Amerikai import szülőktől vannak, nagyon értékes, egészséges vonallal rendelkeznek.

Gyönyörű kan kiskutyáim vannak még eladók, több színben. (blue merle, black tri)

Az áruk nem olcsó, …. . 

A kiskutya árában benne van a pedigree, 6 hetes szemszűrés, oltások, féreghatások, szerződés.

Nem zavartál a leveleddel 🙂 nyugodtan írj, ha van még kérdés.

Üdvözlettel

Rozsos Eszter

Tanmark’s kennel

Úton hazafelé, mosollyal a karjaimban
Pöcsös 🙂 Ittenem, milyen furcsa az a szőrtelen pocika 🙂
Kedvenc alvási módja volt ez, és természetesen
mindig a lábam alatt, mellett, közelében. 🙂
Hátonfekvős béka 🙂
Épp nyugodt fázisban 🙂

Uhhh, az a durva, hogy még mindig a hatása alatt állok!! Emlékszem el sem hittem, hogy ilyen gyorsan választ kapok. Azt hittem, hogy 2-3 napon belül remélhetem a választ, erre pikkpakk jelzett a rendszer!!! 🙂 Emlékszem odatapadtam a monitorra és hitetlenkedve olvastam, még ki is nyomtattam a levelet!!! 🙂 Csüngtem a mondatokon, amik természetesen egyből a honlapra navigáltak, hogy megnézhessem a kölyköket. 🙂



Subject: Re: RE: tájékoztatást kérnék
Date: Thu, 18 Feb 2010 15:04:16 +0100
Kedves Eszter,
Ezt a gyors választ nem is vártam. KÖSZÖNÖM!!!!
Teljesen megrészegültem attól, amit írtál. Itt ülök a munkahelyemen és nem térek magamhoz… Veled is így volt??…hogy kell egy ilyen kutya…mert amiket írtál róla az alapján érzem, hogy nekem tökéletes lenne.
Tulajdonképpen nekem valamilyen szinten tetszik is, hogy fél az idegenektől, mert azért sem szeretnék goldent habár a szívem valamilyen szinten az övék, mert félek, hogy egy értékesebb példányt kilopnának a kertemből, hisz annyira szeretnek mindenkit.
Nyáron szeretném elvégezni a kutyakiképzői tanfolyamot a Népszigeti kutyasuliban, szóval remélem, hogy az ott tanultak, illetve a viszonyulásom a kutyákhoz jó táptalaja lenne az oktatáshoz. (Már egy terrier a fejemre nőtt, nem szeretnék még egy kuttyot az életemben, aki nem érzi jól magát velem)
A nyári elvitel csakis amiatt lett volna jó nekem, mert akkor tudnék 100%-ban a blökire koncentrálni, így hétköznapi meló, szombatonkénti suli( levelező), Pestre járkálás nem tudom mennyire tenne jót neki pont a kezdeti időszakban.
Gondoltam most arra is, hogy meglátogatnálak, megnézni a kutyusaidat, mert mondom nagyon érdekelnek, szerintem Neked vannak a legszebb aussie-jaid az országban, akkor biztosan beleszeretnék valamelyikbe, és páros lábbal kellene kirúgnod, mert én nem mozdulnék. Bár lehet hogy lenne még pár kérdésem :). 
Ja, és nagyon köszönöm a segítségedet a kiállításra való felkészítéssel kapcsoltban!!! 🙂
Biztos ,hogy nem tervezel almot a későbbiekben??? Ezzel most nagyon megnehezítetted amúgy sem könnyű helyzetemet.
A képeket megköszönném ha küldenél!!!! Latte gyönyörű!!!! Őt látom a honlapodon, de sajnos biztos én vagyok balfék, de a többi kutyáról képet nem találtam.
Még egyszer köszi a gyors választ, (fontold meg kérlek a későbbi tavaszi almot 🙂 )
Üdvözlettel:
Frittmann Ivett

Az van, hogy a Tanmark’s kennel első oldalát tekingettem, amely mellett akkor már üzemelt a már megszüntetett honlap. Azaz rossz helyen keresgéltem. 🙂 Ez is az én stílusom. Nagyon szerettem volna tartani magam itt még a terveimhez, leállamvizsgázás és utána kutyázás… Hát nem jött be!!!! 😀 

Mikor hazahoztuk, már minden itthon várta, fekhely, játék, kaja és víz.
Birtokba is vette a fekhelyét 🙂
Atyaég, milyen kicsi volt a lavórjában!!!!
Játék utáni alvás 🙂
Annyira piciii!! 🙂

Következzen Eszti levele: 

Kedves Ivett,

🙂 Az aussieval jó nevelés mellett öröm együtt élni!!!:-) Igen én is úgy gondolom, hogy ez inkább előnye ennek a fajtának, mint hátránya, hogy tartózkodóak az idegenektől.
Igen én is nagyon sokat dolgozok, plusz nekem is suli (én is államvizsga előtt állok…plusz járok tanfolyamra) most is szabit vettem ki a kicsik miatt:-) ez az első két hét nagyon fontos, de a családom és a párom sokat segít, így nem panaszkodok, jó partnerek.:-)
Igazándiból 6-7 hónapos kora előtt, érdemben úgysem tudsz vele foglalkozni, maximum a szocializáció, az mondjuk nagyon fontos. Népszigeti kutyasuli nagyon jó hely, én ott kezdtem a kutyasulis életemet mindig nagy örömmel gondolok vissza, Korom Gábor nagyon jó szakember!!!! Talán még emlékszik is rám, alaszkai malamuttal jártam le, már vagy 10 éve:-)
Nagyon örülök, hogy tetszenek a kutyáim:-) és nagyon szívesen látlak akár többször is, hogy megnézd az almokat, hogyan nevelkednek stb.
A kiállításra való felkészítés természetes, nekem is érdekem, hogy jól szerepeljen egy egy kiállításon a tőlem származó aussie:-)

Egyenlőre nem, sajnos ez a két alom is igen feladta a leckét, jó gazdikat találni nem könnyű, pedig ez a legfontosabb!

Nem értem miért nem látod a többi kutyámat:-(de majd megnézetem a webmesterrel:-)
örülök, hogy tetszik Latte, nekem ő a top:-))))

Holnap küldök képeket,

jóéjt

Eszti
Érdekes alvási módokat is választott!! 🙂
BÉKAAAAAA 🙂
Mosolygós blökk alvás közben

Igen, itt jött az, hogy megmondtam, hogy melyik honlapot látom, aztán honlap elérhetőséget tisztáztunk, és odatapadtam a monitorhoz, addig, amíg nem láttam élőben a kölyköket, amire ha jól emlékszem egy pénteki napon került sor. Testvéremmel labradorokat néztünk két helyen az ő családja számára, és nekem aussiet, Esztinél. Megláttam őket, mikor kiemelte Eszti Juniort, kész voltam, bekönnyezett a szemem, és tudtam, tudtaaaaam, hogy ő az ENYÉM!! Lefoglalóztam ott, helyben a kicsit. Megállás nélkül leveleztünk Esztivel, mit vegyek, mit ad kezdőcsomagban Jammal, és mindent, amit még tudnom kell. Tökéletes barátság kezdete volt ez, olyasmi, ami a mai napig tart és remélem még hosszú, hosszú ideig!! 🙂 
Mindenkinek ilyen Tenyésztőt kívánok!!!


Sokan kérdeztétek anno tőlem, honnan vettem a Jamie nevet, tán a netes kutyanévtáblázat, ismerős kutyájának volt Jamm neve, esetleg egy kedvenc filmszereplő?!
NEM!! 🙂 Mikor megtudtam, hogy a törzskönyvi neve Juniornak Tanmark’s Double Diamond lesz, hazafelé hangosan gondolkoztam. Nem hívhatom Diamond-nak, az milyen már, és a gyémánt sem hangzik túl jól, hogy becézed Gyémi??? Hmmm Jamie!!! Tesómmal kitaláltuk és úton hazafelé meg is üzentem Esztinek, hogy Juniort kereszteljék át Jamie-re, hogy már ott szokja az új nevét!! Mosolyogva büszkén mentünk haza a 3. találkozás után, amikor is már csak 1,5 hét volt hátra a nagy napig…



Hozzászólások (0)

Obedience Magyar Kupasorozat 1. állomás Gödöllő + Felnőtt Club Star cím

Elérkezett, mert el kellett, hogy érkezzen ez a hétvége is. Egész héten rá voltam stresszelve arra, hogy mi is fog történni a debütálásunkon. Kutyás dolgokban nem erősségem a tervezés, mivel ez egy igen új dolog előttem. 2013-as évemet úgy töltöttük el, hogy nem mérettettük meg magunkat sehol, semmilyen versenyen. Persze volt néhány fellépésünk a környéken, de az még sem olyan dolog, amibe ne tudnál bele-belejavítani, hisz az emberek nem tudják, hogy mit akartam összehozni. Kb mindig volt valami gikszer, gebasz, ami miatt át kellett gyorsban reformálni a szereplésünket.
Itt most komoly tervezés volt porondon, hisz valamit ki kellett próbálnom, ki kell kísérleteznem, hogy tudjam további versenyeknél mit s hogy kell majd csinálnom, hogy a lehető legjobb teljesítményt hozzam ki kutyámból, és persze magamból.
Úgy gondoltam csütörtökig fogok olyan szinten foglalkozni Jamievel, ami a normális, megszokott az életünkben, mint séta/ák, labdázás, játszás, sok-sok simi, és otthoni elfoglaltságok, mint labda eldugdosás, formálás, vagy épp obedience feladatok részleteinek tökéletesítése. Na mindezt, kivéve a sétálást elvettem Jammtól, minimális figyelmem mellett kellett eltengetnie a napjait… és tudjátok mit, kiba…..ttt nehéz volt mindkettőnknek!!!! Napjaink úgy teltek el, hogy égetett az a kék szempár, ami állandóan, minden rezdülésemre felfigyelt. Nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással van ránk néhány nap alig kontakt… 
Kaja megvonás, ez a másik dolog, amivel igen keményen lehet befolyásolni kutyánk munkakedvét. Ámbár Jamienél ezt nagyon nagyon meg kell gondolni, mert képes hangot adni a túlzott méltatlankodásának. Ez sokszor megfordult a fejemben, sőt még rémálmom is volt, Jamie végigsipákolta az egész pályamunkánkat. Ez a rémálom is bizonyította, hogy mennyire félek ettől az egésztől, mennyire vagyok bizonytalan azzal kapcsolatban, amit csinálok.
Eltelt ez a pár nap és elérkezett a szombati nap, ami két szempontból is már Pestre húzott. 16:00-kor találkoztunk egy végső megbeszélésre, lelki fröccsre a FROG csapattal. A kutyák kiengedték a feszkót és természetesen mi is. Igaz, alig hallottuk egymást a kutyák ugatásától, de mindenki elmesélte a taktikát, amivel a versenyre készül és betart. Én is elmondtam, és elmeséltem a kételyeimet. Kételyeim természetesen megválaszolatlanul maradtak, hisz első versenyünk, senki nem ismeri jobban a kutyámat, mint én. Így itt most csak én hibázhatok, túlhúzhatom, és ezáltal, ahogy a rémálmomban végigsípolja a pályamunkát.
Egy órás ácsorgás után nekiindultunk Pestnek, hogy a lakásban otthagyjuk Jamiet és átvegyük azt, ami megkoronázása a tavalyi kiállítási szezonunknak!! 🙂 Jamie megérdemelt kupáját, és oklevelét, amellyel elismerik kiállításon elért eredményeit. Trófea étterembe száguldottunk taxisofőrünkkel, szó szerint!! 😀 És alig pár perces késéssel már nagyban Engie-éket kerestük, hiszen ők foglaltak nekünk asztalt. Jesszus mi lett volna ha nem foglalnak, basszus nagyon sokan voltak, így is mint kiderült volt, aki nem kapott helyet, nem tudom, hogy ki számolta el magát… Esztiék is megérkeztek csöpp késéssel és már mentünk is végigkóstolni az étlap helyett a svédasztalosan kirakott ínyencségeket!! 😀 
A díjkiosztón számos olyan nevet hallottam, akit ismertem, aminek megörültem, mert mikor megérkeztünk körbenéztem, hüpp senki ismerős arcot nem láttam, na jó persze egy, kettőt. De a nevek hallatán beazonosítottam mindenkit. 🙂 Elérkeztünk a felnőtt aussie kan club star címekhez, és akkor jött “Tanmark’s Double Diamond, Rozsos Eszter” Pöppet megvicceltük a szervezőket, hisz a serlegért, oklevélért én mentem ki, mint a kutya gazdája, nem Eszter, akinek a mai napig a nevén van Jamie. Igaz némi megrökönyödést váltottam ki ezzel, de gyorsan letisztáztam, hogy Eszti helyett egy jó Frittmann Ivett ment ki. 🙂 
Nagyon zárójelesen megjegyezném, hogy senkiből ne váltsak ki ellenérzést, a kutyát nem írattuk át a nevemre, mai napig Eszti nevén van, aki nevezte a kiállításokra, stb. Viszont a kutya velem él, én tanítom, viszem oda ahova. Aki ezt nem érti, vagy nem akarja érteni, és érdekes fejszerkezeteket vág, az megérdemli.

Mikor átveszem a megérdemelt díjat, átadja Muzslai Ildikó
Nagyon örültünk a díjnak, valljuk be nem egyszerű kiállítási szezon állt a hátunk mögött, és mindezt 3 kiállítási nappal, 4 kiállítással hoztuk össze. Okok, van, aki ezt gyorsabban letudja, de én tudom, lehetett volna ez hosszabb procedúra is… De megvan és ez a lényeg, hogy hajtunk-e még hasonló kiállítási címekért, még nem tudom 🙂 Deeee, biztosan megpróbálkozunk vele!! 🙂
Készítettünk pár nagyreménységű képet, amit belső inkvizíció hatására nem rakhatok fel, csak ezt, kitalálócska, vajon ki lehet az oklevél mögött??? Segítek, megemlítettem a nevét pár sorral fentebb!! 😀 Nem a kép a lényeg, hanem, hogy a Tanmark’s kennel nem maradt Club Star cím nélkül 2013-ban!!!! 

Vajon ki lehet az oklevél mögött? 🙂
Ezúton is köszönetet szeretnék mondani az elért címért Jamienek, és aki, nélkül nem jöhetett volna létre elsősorban Rozsos Eszter, Sólyomvári Péter, külön köszönet a groomingért Németh Balázsnak, felvezetésért Nagy Orsinak, és és és Kedvesemnek, aki velem volt végig, Dávidnak. Jó, ömlengés slussz, passz!!! 🙂

Hamar eljöttünk, mert még rengeteg tennivalóm volt, aksik feltöltése, SD kártyák tartalmának törlése, és megnyugodni… Na, ezt az egyet nem tudtam véghezvinni. Mindenesetre jót beszélgettem Dombvári Zsuzsival, Marcsival, és Földi Zsuzsival. Jó nem volt olyan jó beszélgetés, mert az ónos eső helyzetről beszélgettünk, hogy nem mernek nekiindulni az előrejelzések miatt.
Alig bírtam elaludni, többször felkeltem, de 4:45 után már képtelen voltam visszaaludni, mert az ónos eső felpörgette az agyamat, hírek után kutattam, valamint átolvastam a szabályzatot egészen az ébresztőig. Aztán gyors elkészülődés, hogy minden eshetőségre felkészüljünk, arra is, hogy totál jég lesz az út, már nagyon korán útnak indultunk!! 🙂 Reggelivásárlás, amiből egy szenyó ment le a torkomon, ez volt az össz kajám egészen délig… 🙂
Megérkeztünk és ismerős arcokba botoltunk. Rékáékat pillantottam meg, akik épp indultak a hátsó parkoló felé.
Indultunk a regisztrációs pult felé, ahol megkaptam a 32 startszámomat. Ez valami jót jelent, imádom a páros számokat. Átparkolás a hátsó részre, kipakolás és idegeskedés, hogy mikor kezdünk. Szépen lassan mindenki megérkezett a csapatból. Velünk voltak a “CUKIK”, mindenki kedvese eljött, rajtuk maradt a név, hisz hősiesen ott álltak mellettünk, támogattak minket kameráztak, fényképeztek, kivitték a kutyát, behozták a kutyát… Igen boldog lehet az ember, ha van egy cukija. 🙂 (A leírtakkal senki férfiasságát nem szerettem volna megsérteni, hisz kőkemény pasijaink vannak, akiknek sok mindent köszönhetünk.)
Ha jól emlékszem 20 perces késésben voltunk, amikor végre elkezdődött minden, Rékáék elsőként léptek a pályára a helyben maradás és a közömbösség feladat bemutatásához, második csapatban Anna és Lana, a harmadikban Orsi és Bandi és mi Jamievel. Nati és Kumisz munkáját csak távolból tudtam szemmel követni, kb a két ring között álltunk, mert nem tudtuk, hogy hányan hiányoznak előlünk. 

FROG csapata: Orsi, Réka, Nati, Anita, Ivett, Anna 🙂

Nagyon ideges voltam, még soha életemben nem érzetem ezt, a szívem majd kiugrott a helyéből. Viszont nagyon büszke voltam a kutyámra, aki a felmenetelnél nem szaglászott, mondjuk ismerős arc ment előtte, Bandi személyében. Négyen voltunk a csoportban, mellettünk egy csivava, és a legszélén is egy kistestű kutya (aki nekem nagyon, de nagyon bejött!!!! Na jó a csivi munkája is, de én nem tudnék mit kezdeni egy ekkora termetű kutyával, minden elismerésem a Gazdájának!!!).
Itt találjátok a videót, majd ezek után a magyarázataimat 🙂 Élvezzétek, mert én még mindig picit görcsbe rándult gyomorral nézem végig. 🙂 (2,5 napot kellett várni a videóra kedves youtube-nak köszönhetően… grrrrrr) Kattintsatok a LINK-re és már élvezhetitek is a videónkat. 

LINK a videóhoz

Béla “feladat” szavára lefektettük kutyáinkat, ami nagyon szépen ment első szóra, aztán eltávolodtunk. Olyan hosszúnak tűnt az az egy perc, azt hittem meghalok az izgalomtól, így magamban nagyon halkan dúdoltam egy magyar dalt. Hisz a zene és a tánc, ami képes megnyugtatni vagy épp felpörgetni. Itt most erős nyugtatóra volt szükségem, adjon valaki egy Xanaxot!!!! 🙂

Egy perc letelte után visszamentünk kutyáinkhoz és felültettük őket. Jamm ismét első szóra ült fel, büszke voltam nagyon!! Ám a pontok alapján bírónőnk valami kivetnivalót talált a munkánkban, talán az idióta testtartásomat… csapjon valaki agyon, ha ezt még egyszer előadom.

Közömbösítési feladat során talán a rossz bekapcsolás, és a távolság hiánya befolyásolta azt, amit mutatott a kutyám. Bírónőt nem tartotta veszélyesnek és normálisan kezet is tudtunk fogni. Majd jött a feketeleves a kisebb termetű kutyákat meg kellett csodálni… :/ Ennél kaphattunk volna jobb pontszámot is, de nem bánkódtam, nem nulláztunk ez volt a lényeg.

Miután lejöttünk a pályáról egy nagy örülés volt Jamievel, majd gyorsban megbeszéltük mit is értékelt és mit nem a bírónőnk. Aztán egy pár laszti elhajítás után Pocó uraság beszállt a kocsi csomagtartójába. Megnéztük a párosokat, és akkor tudatosult bennünk, hogy a hiányzók miatt a FROG csapat kezdő szekciójának 3 versenyzője egymás után következik. Legalább lehetőségünk volt megnézni Rékáékat, bár nem mondanám, hogy idegességem miatt mindenre emlékszek, de a részvétel számít itt is. 🙂
Anna nyitotta meg Lanával a sort a 3-as csapatunkból, majd jött Orsi, akinek a munkáját nem láttam, hisz én akkor kapcsoltam be a kutyámat. (Még most is remeg a gyomrom, amikor ezen sorokat írom Nektek a versenyünkről!!!!) Nem csináltam sok mindent, nálam volt a kötél és néhány szem töpi, egy apportfa. Félrehúzódtam, aztán pörgettem, sok-sok jutalom, öröm, és rövid, pontosított feladatkérések, mint igazodj, ül, fekszik. Apportra nem akartam nagyon rápörgetni, így csak annyit kértem, hogy az elé lehelyezett apportot, helyesen beapportírozza nekem. Még néhány töpit raktam a zsebembe, amit addig adogattam neki, amíg várakoztunk, minden töpi elfogyott mire felmentünk a pályára. De kaptam egy örömködve magamrakapcsolt kutyát. Annyira jó érzés még mindig, ahogy érzem magamon azokat a kék szemeket, hogy gyerünk, csináljuk!!! 
Az alábbi pályarajz szerint és ennek sorrendjében feladatoltunk. Örültem, hogy nagyon nem változtattak a szabályzatban felsorolt feladatok sorrendjén, és a koncentrálósabb feladatok, mint a pórázon követés, szabadon követés, menet közben ültetés az elején voltak. Ha valakinek nem lenne egyértelmű, a S, mint startját, V, mint a feladat végét jelölik.

Első feladat volt a pórázon vezetés, meglepődtem, hogy nem okozott gondot a póráz használata, nem igazán gyakoroltunk ezzel. Meglepően szép és szűk fordulásokat mutatott be Jamie, és nekem is sokkal letisztultabb volt a mozgásom, nem voltam feszült, merev. Igyekeztem minden feladat előtt kiengedni a gőzt, ez jól látható majd a videón. 🙂 De utána már mosolyogtam, hisz tudtam mi számít, az amit közvetítek a kutyámnak, hisz megérzi mi van bennem. A mosoly mosolyt szül és a mosoly képes megváltoztatni a hangulatot, ezt valamilyen tanulmányban olvastam. Boldog voltam a feladat végén, nem botoltam el a kutyámban és tényleg kis setesutasággal, de megcsináltuk. 🙂 

Második feladatként a menet közben ültetés volt porondon, az az igazság, hogy ez volt a legkésőbb összerakott feladatunk, és ahogy Anita mondta meg fogja csinálni a kutya, hisz akkor lesz kész, majd később szétesik. Így is lett, gyönyörűen lehelyezte popóját a Pöttyösöm és türelmesen várt rám, eszméletlen boldog voltam!!!
Szabadon követésnél kissé szétesett a szemkontakt, a másik pályán épp az apportfát dobták el, csodálom, hogy nem indult el felszedni!!! 🙂 Aztán a fordulatok miatt nagyon szépen visszakapcsolt rám, de ismételt hosszabb egyenesben elvesztettem a figyelmét. Fordulatok meglepően jók voltak itt is (csak egyszer akadályozott 🙂 !!). 🙂 Egyszerűn még most is ámulok, hogy a menetelések alatt felszabadult voltam, mert tudtam, hogy ott van, persze a figyelem megtartáson fejleszteni kell, de az a Pöttyös ott volt mellettem!!! 🙂

Apport nem okozott csalódást!! 🙂 A kutyám gyönyörűen ülve megvárta, hogy kiadom a hozd parancsot. Amire válaszként lendületesen elstartolt és ugatott. Tudtam, hogy ugatni fog, nem okozott meglepetést ezzel!! A lényeg itt a lendületen van, és azon a precíz felvételen, amit mutatott. Beülés hagy némi kívánnivalót, de majd szorosabbá tesszük! 🙂 
Behívás, nagyon szépen első szóra lefeküdt a kutyám, viszont az elmenetelnél fogalmam sincs, hogy mivel, de felállásra kényszerítettem, mondjuk pár lépés után megtorpant, és ez volt a szerencsénk. Bélára néztem kérdőn, hogy mondja már a “behívás”-t, mikor kimondtam, hogy “lábhoz” egy olyan boldogan rohanó kutyát láttam magam előtt, ahh el sem tudom mondani!!! A beülése is gyönyörű volt, egyszerűen hibátlan. 🙂

Ami nagyon fontos volt, hogy el tudtam a korábbi hibától vonatkoztatni, abszolút nem frusztrált, hogy a kutyám felállt, és úgy tudtam továbbfolytatni a munkát, hisz még volt hátra két feladat. Igyekeztem az előreküldésnél a box irányában is futni, ahogy azt korábban megbeszéltük. Mi volt mégis a probléma??? Sosem mondtam, hogy “box”, nekünk a vezényszavunk a “leash”, mint póráz volt. 🙂 🙂 🙂 Ne kérdezzétek mi történt ilyenkor velem, bestoppoltam, ami a kutyát is bestoppolásra késztette, de a lendülete megvolt. Még mindennek ellenére is!!! És a FEKVÉS, az a fekvés nekem maga a csoda!!!!!!!! Nem volt lassú fekvés, sem ülésből előretolás, gyönyörű állásból fekvés (illetve még fordult mikor már feküdt). ÁÁÁÁÁ, mennyekben éreztem magam, emiatt nem csináltunk nagyon sokáig boxos feladatot, mert Jamie nem tudott értelmesen feküdni!! 🙂
Majd nézzétek meg a menet közben, mikor feladatról feladatra megyünk, hogy milyen boldog fejet vág a kutyám, no ezért kell ezt csinálni!!! 

Távolságkontroll, Jamie nagyon szépen és kívánatos gyorsasággal hajtotta végre a feladatokat. Ahogy azt el is vártam tőle. Talán kevesebb testjelet kell majd alkalmaznom, és felfelé nézni, mikor a kutyát fektetem, hisz akkor mindig lent van a fejem, és nézem, hogy jól csinálja-e. 🙂 
Mindenesetre egy boldogságos vizsga volt ez a maga minden szépségével, butaságával, hibájával, sikerével.  
Nem tudom honnan jött az az ötletem, hogy kezet fogjak a pályán való szereplésem irányításáért Urszó Bélával, valamint a bírálatot adó Doro Seidenschmiedt bírónővel köszönetképpen. Mely ha jól láttam meglepte Bélát és Doro-t is. Lehet ez a K99 vizsgázás miatt jött nekem automatikusan, meg, hogy nem rohanok ki a pályáról, mikor még a bírálat tart, hisz az összképre adott pontszám alatt már nincs feladat.  
Összességében elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam fent a pályán, minden izgulásom ellenére, hisz egy dolog volt fontos nekem, és egy dolgot helyeztem kegyetlenül magam elé, hogy lássam a kutyámon, hogy boldog, hogy szívesen csinálja, hogy nem frusztrált. Azt gondolom, hogy ez nagyon is átjött, és a videón is remekül látszik! 🙂 Tényleg remélem, hogy aki végignézi szereplésünket nem szűr le mást a kutyámról. 
Feszült percek elmúltak, vagy mégsem? Valahogy nem éreztem magam igazinak, elfáradtam, de mégsem, ideges voltam, de mégis megkönnyebbültem, amolyan kettős érzések keringtek bennem. Most akkor mi is van? Nincs más Ivett versenyeztél, megméretted magad, és ez ezzel jár. 🙂 
Persze bőven van még mit csiszolni…és kell is, mert az embert maximalizmusa hajtja, engem mindenképp. Csak ne izgulnék ennyire!!!! Ígérem következő alkalomra mindenképpen megtanulom melyik a jobb és bal kezem, és irány!! 🙂

Hosszas várakozás után következett az eredményhirdetés, ami meglepetéseket okozott, hogy miért? Majd megtudjátok, bár legtöbben tudjátok a facebook által. 🙂 10. helyet értük el a 40. indulóból valamint igazán nagy megtiszteltetés ért minket, Doro bírónő minket választott ki a legharmonikusabb párosnak, melyért járó díjat Király Klári képzőművésztől vehettem át. El sem hittem, mikor a nevemet mondták. Még az eredményhirdetés előtt beszélgettünk Kláriékkal, akiknek nagyon tetszett Jamie, és megemlítették ők is gondolkoznak, hogy dolgozzanak a kutyáikkal, megmérettessék őket. 🙂 Jó lenne, ha nem csak Jamie lenne az egyetlen aussie az obedience mezőnyben. Szóval külön öröm volt Klárinak is meg nekem is, hogy átadhatta én meg átvehettem a díjat, egy gyönyörű kerámiát!!! 🙂

Ezenkívül boldog lehettem azért is, hogy vidékiként eljött a családom egy része megnézni minket, Tesóm és Gábor, még régről ismert kutyás ismerősöm, Keresztapám, Unokatesóm barátnőjével. Szerencsés embernek éreztem akkor magam! 🙂 Igaz, hogy mindenki lekéste azt, amiért jött volna, de sajnos meghirdetett idő előtt kerültünk sorra, így nem láthattak bennünket. Természetesen főként Dávidomnak köszönök mindent, hisz ő volt végig mellettem, hiába fájt a hasa, hiába fázott, nem említette, tűrt csendben, hogy én jól érezhessem magam. Köszönöm Édes!! 🙂
Köszönettel tartozom azon embereknek, akik támogattak, segítettek ezen a rögös úton, elsősorban Illés Anitának és Slonina Natinak, akik láttak bennünk valamit, potenciált, hogy a FROG csapat tagja lehetek. Köszönöm csapattársaimnak Rékának, Orsinak, Annának, hogy meglátásaikkal segítettek minket. Földi Zsuzsinak, akivel bármikor tudtam beszélgetni félelmeimről, és aki bátorító szavakkal segített ezekben a nehéz helyzetekben, akivel együtt tréningezhettem, mikor nem tudtam eljutni Pestre. Sipos Tibornak, aki remek meglátásaival szélesítette a látókörömet a megoldások, tanítási módok terén. Urszó Bélának, aki hasonlóan a többiekhez lelkifröccsökkel szolgált telefonbeszélgetéseink során, és aki elnavigált a pályán.

Készítettem Jamieről pár képet már itthon. 🙂

Felnőtt Club Star 2013 serleg
Az oklevél
Feszít a Club Star címe mellett 🙂
Ez az enyém? 🙂
Kétség sem fér hozzá, ez az enyém!! 🙂
Hőn áhított és nagyon megbecsült díj
10. helyezésünkért járó oklevél
Ez is az enyém??
Akkor jó, birtokba veszem!! 🙂
Arisztokratikusan tudomásul veszem, hogy jól szerepeltünk! 🙂
Akkor jöjjön az, aminek Pöttyös is tudott úgy örülni, mint Gazdája a hétvégén!!! 🙂
Fotózz már tekintet, mielőtt megölném a birakot!!! 🙂
Ahol a munka és a szépség találkozik azt úgy hívják, hogy Tanmark’s Double Diamond – Jamie 😀

Hétvége eredményei összefoglalva:
Kiállítás: Felnőtt Club Star 2013 – 3 kiállítási nap/ 4 kiállításon elért eredmények összeadásával

Obedience: 10. helyezés /40. induló ; 216,5 pont – nagyon jó minősítés ; Legharmonikusabb párosnak járó különdíj az obed. kezdő szintű versenyzők közül


Bárki, bármit mond, tesz MIÉNK a világ kicsi Pöttyös!!!!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!