Nagyon zárójelesen megjegyezném, hogy senkiből ne váltsak ki ellenérzést, a kutyát nem írattuk át a nevemre, mai napig Eszti nevén van, aki nevezte a kiállításokra, stb. Viszont a kutya velem él, én tanítom, viszem oda ahova. Aki ezt nem érti, vagy nem akarja érteni, és érdekes fejszerkezeteket vág, az megérdemli.
 |
| Mikor átveszem a megérdemelt díjat, átadja Muzslai Ildikó |
 |
| Vajon ki lehet az oklevél mögött? 🙂 |
Alig bírtam elaludni, többször felkeltem, de 4:45 után már képtelen voltam visszaaludni, mert az ónos eső felpörgette az agyamat, hírek után kutattam, valamint átolvastam a szabályzatot egészen az ébresztőig. Aztán gyors elkészülődés, hogy minden eshetőségre felkészüljünk, arra is, hogy totál jég lesz az út, már nagyon korán útnak indultunk!! 🙂 Reggelivásárlás, amiből egy szenyó ment le a torkomon, ez volt az össz kajám egészen délig… 🙂
Indultunk a regisztrációs pult felé, ahol megkaptam a 32 startszámomat. Ez valami jót jelent, imádom a páros számokat. Átparkolás a hátsó részre, kipakolás és idegeskedés, hogy mikor kezdünk. Szépen lassan mindenki megérkezett a csapatból. Velünk voltak a “CUKIK”, mindenki kedvese eljött, rajtuk maradt a név, hisz hősiesen ott álltak mellettünk, támogattak minket kameráztak, fényképeztek, kivitték a kutyát, behozták a kutyát… Igen boldog lehet az ember, ha van egy cukija. 🙂 (A leírtakkal senki férfiasságát nem szerettem volna megsérteni, hisz kőkemény pasijaink vannak, akiknek sok mindent köszönhetünk.)
Ha jól emlékszem 20 perces késésben voltunk, amikor végre elkezdődött minden, Rékáék elsőként léptek a pályára a helyben maradás és a közömbösség feladat bemutatásához, második csapatban Anna és Lana, a harmadikban Orsi és Bandi és mi Jamievel. Nati és Kumisz munkáját csak távolból tudtam szemmel követni, kb a két ring között álltunk, mert nem tudtuk, hogy hányan hiányoznak előlünk.
 |
| FROG csapata: Orsi, Réka, Nati, Anita, Ivett, Anna 🙂 |
Nagyon ideges voltam, még soha életemben nem érzetem ezt, a szívem majd kiugrott a helyéből. Viszont nagyon büszke voltam a kutyámra, aki a felmenetelnél nem szaglászott, mondjuk ismerős arc ment előtte, Bandi személyében. Négyen voltunk a csoportban, mellettünk egy csivava, és a legszélén is egy kistestű kutya (aki nekem nagyon, de nagyon bejött!!!! Na jó a csivi munkája is, de én nem tudnék mit kezdeni egy ekkora termetű kutyával, minden elismerésem a Gazdájának!!!).
Itt találjátok a videót, majd ezek után a magyarázataimat 🙂 Élvezzétek, mert én még mindig picit görcsbe rándult gyomorral nézem végig. 🙂 (2,5 napot kellett várni a videóra kedves youtube-nak köszönhetően… grrrrrr) Kattintsatok a LINK-re és már élvezhetitek is a videónkat.
 |
| LINK a videóhoz |
Béla “feladat” szavára lefektettük kutyáinkat, ami nagyon szépen ment első szóra, aztán eltávolodtunk. Olyan hosszúnak tűnt az az egy perc, azt hittem meghalok az izgalomtól, így magamban nagyon halkan dúdoltam egy magyar dalt. Hisz a zene és a tánc, ami képes megnyugtatni vagy épp felpörgetni. Itt most erős nyugtatóra volt szükségem, adjon valaki egy Xanaxot!!!! 🙂
Egy perc letelte után visszamentünk kutyáinkhoz és felültettük őket. Jamm ismét első szóra ült fel, büszke voltam nagyon!! Ám a pontok alapján bírónőnk valami kivetnivalót talált a munkánkban, talán az idióta testtartásomat… csapjon valaki agyon, ha ezt még egyszer előadom.
Közömbösítési feladat során talán a rossz bekapcsolás, és a távolság hiánya befolyásolta azt, amit mutatott a kutyám. Bírónőt nem tartotta veszélyesnek és normálisan kezet is tudtunk fogni. Majd jött a feketeleves a kisebb termetű kutyákat meg kellett csodálni… :/ Ennél kaphattunk volna jobb pontszámot is, de nem bánkódtam, nem nulláztunk ez volt a lényeg.
Miután lejöttünk a pályáról egy nagy örülés volt Jamievel, majd gyorsban megbeszéltük mit is értékelt és mit nem a bírónőnk. Aztán egy pár laszti elhajítás után Pocó uraság beszállt a kocsi csomagtartójába. Megnéztük a párosokat, és akkor tudatosult bennünk, hogy a hiányzók miatt a FROG csapat kezdő szekciójának 3 versenyzője egymás után következik. Legalább lehetőségünk volt megnézni Rékáékat, bár nem mondanám, hogy idegességem miatt mindenre emlékszek, de a részvétel számít itt is. 🙂
Anna nyitotta meg Lanával a sort a 3-as csapatunkból, majd jött Orsi, akinek a munkáját nem láttam, hisz én akkor kapcsoltam be a kutyámat. (Még most is remeg a gyomrom, amikor ezen sorokat írom Nektek a versenyünkről!!!!) Nem csináltam sok mindent, nálam volt a kötél és néhány szem töpi, egy apportfa. Félrehúzódtam, aztán pörgettem, sok-sok jutalom, öröm, és rövid, pontosított feladatkérések, mint igazodj, ül, fekszik. Apportra nem akartam nagyon rápörgetni, így csak annyit kértem, hogy az elé lehelyezett apportot, helyesen beapportírozza nekem. Még néhány töpit raktam a zsebembe, amit addig adogattam neki, amíg várakoztunk, minden töpi elfogyott mire felmentünk a pályára. De kaptam egy örömködve magamrakapcsolt kutyát. Annyira jó érzés még mindig, ahogy érzem magamon azokat a kék szemeket, hogy gyerünk, csináljuk!!!
Az alábbi pályarajz szerint és ennek sorrendjében feladatoltunk. Örültem, hogy nagyon nem változtattak a szabályzatban felsorolt feladatok sorrendjén, és a koncentrálósabb feladatok, mint a pórázon követés, szabadon követés, menet közben ültetés az elején voltak. Ha valakinek nem lenne egyértelmű, a S, mint startját, V, mint a feladat végét jelölik.
Első feladat volt a pórázon vezetés, meglepődtem, hogy nem okozott gondot a póráz használata, nem igazán gyakoroltunk ezzel. Meglepően szép és szűk fordulásokat mutatott be Jamie, és nekem is sokkal letisztultabb volt a mozgásom, nem voltam feszült, merev. Igyekeztem minden feladat előtt kiengedni a gőzt, ez jól látható majd a videón. 🙂 De utána már mosolyogtam, hisz tudtam mi számít, az amit közvetítek a kutyámnak, hisz megérzi mi van bennem. A mosoly mosolyt szül és a mosoly képes megváltoztatni a hangulatot, ezt valamilyen tanulmányban olvastam. Boldog voltam a feladat végén, nem botoltam el a kutyámban és tényleg kis setesutasággal, de megcsináltuk. 🙂
Második feladatként a menet közben ültetés volt porondon, az az igazság, hogy ez volt a legkésőbb összerakott feladatunk, és ahogy Anita mondta meg fogja csinálni a kutya, hisz akkor lesz kész, majd később szétesik. Így is lett, gyönyörűen lehelyezte popóját a Pöttyösöm és türelmesen várt rám, eszméletlen boldog voltam!!!
Szabadon követésnél kissé szétesett a szemkontakt, a másik pályán épp az apportfát dobták el, csodálom, hogy nem indult el felszedni!!! 🙂 Aztán a fordulatok miatt nagyon szépen visszakapcsolt rám, de ismételt hosszabb egyenesben elvesztettem a figyelmét. Fordulatok meglepően jók voltak itt is (csak egyszer akadályozott 🙂 !!). 🙂 Egyszerűn még most is ámulok, hogy a menetelések alatt felszabadult voltam, mert tudtam, hogy ott van, persze a figyelem megtartáson fejleszteni kell, de az a Pöttyös ott volt mellettem!!! 🙂
Apport nem okozott csalódást!! 🙂 A kutyám gyönyörűen ülve megvárta, hogy kiadom a hozd parancsot. Amire válaszként lendületesen elstartolt és ugatott. Tudtam, hogy ugatni fog, nem okozott meglepetést ezzel!! A lényeg itt a lendületen van, és azon a precíz felvételen, amit mutatott. Beülés hagy némi kívánnivalót, de majd szorosabbá tesszük! 🙂
Behívás, nagyon szépen első szóra lefeküdt a kutyám, viszont az elmenetelnél fogalmam sincs, hogy mivel, de felállásra kényszerítettem, mondjuk pár lépés után megtorpant, és ez volt a szerencsénk. Bélára néztem kérdőn, hogy mondja már a “behívás”-t, mikor kimondtam, hogy “lábhoz” egy olyan boldogan rohanó kutyát láttam magam előtt, ahh el sem tudom mondani!!! A beülése is gyönyörű volt, egyszerűen hibátlan. 🙂
Ami nagyon fontos volt, hogy el tudtam a korábbi hibától vonatkoztatni, abszolút nem frusztrált, hogy a kutyám felállt, és úgy tudtam továbbfolytatni a munkát, hisz még volt hátra két feladat. Igyekeztem az előreküldésnél a box irányában is futni, ahogy azt korábban megbeszéltük. Mi volt mégis a probléma??? Sosem mondtam, hogy “box”, nekünk a vezényszavunk a “leash”, mint póráz volt. 🙂 🙂 🙂 Ne kérdezzétek mi történt ilyenkor velem, bestoppoltam, ami a kutyát is bestoppolásra késztette, de a lendülete megvolt. Még mindennek ellenére is!!! És a FEKVÉS, az a fekvés nekem maga a csoda!!!!!!!! Nem volt lassú fekvés, sem ülésből előretolás, gyönyörű állásból fekvés (illetve még fordult mikor már feküdt). ÁÁÁÁÁ, mennyekben éreztem magam, emiatt nem csináltunk nagyon sokáig boxos feladatot, mert Jamie nem tudott értelmesen feküdni!! 🙂
Majd nézzétek meg a menet közben, mikor feladatról feladatra megyünk, hogy milyen boldog fejet vág a kutyám, no ezért kell ezt csinálni!!!
Távolságkontroll, Jamie nagyon szépen és kívánatos gyorsasággal hajtotta végre a feladatokat. Ahogy azt el is vártam tőle. Talán kevesebb testjelet kell majd alkalmaznom, és felfelé nézni, mikor a kutyát fektetem, hisz akkor mindig lent van a fejem, és nézem, hogy jól csinálja-e. 🙂
Mindenesetre egy boldogságos vizsga volt ez a maga minden szépségével, butaságával, hibájával, sikerével.
Nem tudom honnan jött az az ötletem, hogy kezet fogjak a pályán való szereplésem irányításáért Urszó Bélával, valamint a bírálatot adó Doro Seidenschmiedt bírónővel köszönetképpen. Mely ha jól láttam meglepte Bélát és Doro-t is. Lehet ez a K99 vizsgázás miatt jött nekem automatikusan, meg, hogy nem rohanok ki a pályáról, mikor még a bírálat tart, hisz az összképre adott pontszám alatt már nincs feladat.
Összességében elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam fent a pályán, minden izgulásom ellenére, hisz egy dolog volt fontos nekem, és egy dolgot helyeztem kegyetlenül magam elé, hogy lássam a kutyámon, hogy boldog, hogy szívesen csinálja, hogy nem frusztrált. Azt gondolom, hogy ez nagyon is átjött, és a videón is remekül látszik! 🙂 Tényleg remélem, hogy aki végignézi szereplésünket nem szűr le mást a kutyámról.
Feszült percek elmúltak, vagy mégsem? Valahogy nem éreztem magam igazinak, elfáradtam, de mégsem, ideges voltam, de mégis megkönnyebbültem, amolyan kettős érzések keringtek bennem. Most akkor mi is van? Nincs más Ivett versenyeztél, megméretted magad, és ez ezzel jár. 🙂
Persze bőven van még mit csiszolni…és kell is, mert az embert maximalizmusa hajtja, engem mindenképp. Csak ne izgulnék ennyire!!!! Ígérem következő alkalomra mindenképpen megtanulom melyik a jobb és bal kezem, és irány!! 🙂
Hosszas várakozás után következett az eredményhirdetés, ami meglepetéseket okozott, hogy miért? Majd megtudjátok, bár legtöbben tudjátok a facebook által. 🙂 10. helyet értük el a 40. indulóból valamint igazán nagy megtiszteltetés ért minket, Doro bírónő minket választott ki a legharmonikusabb párosnak, melyért járó díjat Király Klári képzőművésztől vehettem át. El sem hittem, mikor a nevemet mondták. Még az eredményhirdetés előtt beszélgettünk Kláriékkal, akiknek nagyon tetszett Jamie, és megemlítették ők is gondolkoznak, hogy dolgozzanak a kutyáikkal, megmérettessék őket. 🙂 Jó lenne, ha nem csak Jamie lenne az egyetlen aussie az obedience mezőnyben. Szóval külön öröm volt Klárinak is meg nekem is, hogy átadhatta én meg átvehettem a díjat, egy gyönyörű kerámiát!!! 🙂
Ezenkívül boldog lehettem azért is, hogy vidékiként eljött a családom egy része megnézni minket, Tesóm és Gábor, még régről ismert kutyás ismerősöm, Keresztapám, Unokatesóm barátnőjével. Szerencsés embernek éreztem akkor magam! 🙂 Igaz, hogy mindenki lekéste azt, amiért jött volna, de sajnos meghirdetett idő előtt kerültünk sorra, így nem láthattak bennünket. Természetesen főként Dávidomnak köszönök mindent, hisz ő volt végig mellettem, hiába fájt a hasa, hiába fázott, nem említette, tűrt csendben, hogy én jól érezhessem magam. Köszönöm Édes!! 🙂
Köszönettel tartozom azon embereknek, akik támogattak, segítettek ezen a rögös úton, elsősorban Illés Anitának és Slonina Natinak, akik láttak bennünk valamit, potenciált, hogy a FROG csapat tagja lehetek. Köszönöm csapattársaimnak Rékának, Orsinak, Annának, hogy meglátásaikkal segítettek minket. Földi Zsuzsinak, akivel bármikor tudtam beszélgetni félelmeimről, és aki bátorító szavakkal segített ezekben a nehéz helyzetekben, akivel együtt tréningezhettem, mikor nem tudtam eljutni Pestre. Sipos Tibornak, aki remek meglátásaival szélesítette a látókörömet a megoldások, tanítási módok terén. Urszó Bélának, aki hasonlóan a többiekhez lelkifröccsökkel szolgált telefonbeszélgetéseink során, és aki elnavigált a pályán.
Készítettem Jamieről pár képet már itthon. 🙂
 |
| Felnőtt Club Star 2013 serleg |
 |
| Az oklevél |
 |
| Feszít a Club Star címe mellett 🙂 |
 |
| Ez az enyém? 🙂 |
 |
| Kétség sem fér hozzá, ez az enyém!! 🙂 |
 |
| Hőn áhított és nagyon megbecsült díj |
 |
| 10. helyezésünkért járó oklevél |
 |
| Ez is az enyém?? |
 |
| Akkor jó, birtokba veszem!! 🙂 |
 |
| Arisztokratikusan tudomásul veszem, hogy jól szerepeltünk! 🙂 |
 |
| Akkor jöjjön az, aminek Pöttyös is tudott úgy örülni, mint Gazdája a hétvégén!!! 🙂 |
 |
| Fotózz már tekintet, mielőtt megölném a birakot!!! 🙂 |
 |
| Ahol a munka és a szépség találkozik azt úgy hívják, hogy Tanmark’s Double Diamond – Jamie 😀 |
Hétvége eredményei összefoglalva:
Kiállítás: Felnőtt Club Star 2013 – 3 kiállítási nap/ 4 kiállításon elért eredmények összeadásával
Obedience: 10. helyezés /40. induló ; 216,5 pont – nagyon jó minősítés ; Legharmonikusabb párosnak járó különdíj az obed. kezdő szintű versenyzők közül
Bárki, bármit mond, tesz MIÉNK a világ kicsi Pöttyös!!!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: