Volt még egy kis dolguk, majd Jamievel 5-ösben visszasétáltunk a főbejárathoz, megvettük a nyamvadt parkoló zsetont, és olyan gyorsan távoztunk, ahogy csak lehetett.
Utunk Sashalomra vezetett, ahol először láthattam Ace-t, Kriszti épp akkor végzett vele, és micsoda munkát végzett, nagyon tetszett a nagyfiú.
Egy kis tóhoz tartott utunk, ahol megjárattuk Ace-t, és miután kiderült hogy híján vagyunk némi kozmetikai eszközöknek, mint kefe, fésű, stb. megbeszéltük, hogy mi legyen a koncepció. Nem volt könnyű dolgom, lássuk csak:
- Háttér: egyértelmű volt, hogy a tópart, tó, és a túlsó part a nádassal adja majd képeink hátterét. Másik oldalon egy beton placc volt (ahol később a mozgásos képeket készítettük). Ezt valahogy nem szerettem volna az összes képen látni, maradjon csak a szép zöld fű tópart jelenséggel. 🙂
- Szoktuk mondani, hogy a nap lehet az ellenségünk és a barátunk, itt már lemenőben volt, ami azt jelentette, hogy ha azt szerettük volna, hogy a tó legyen a háttérben, akkor nagyon jól kellett helyezkednem egy-egy értelmes kép kreálásához, mivel a nap abból az irányból sütött, amerre a túlpart volt. A legideálisabb akkor lett volna, ha a beton placc a hátterünk, én meg a tó partjáról fotózom Ace-t.
- Általában a kutyák kiállítási oldalát, azaz a bal oldalt szokták lefotózni, ebben az esetben a kutya feje árnyékban lett volna, saját és Eszti árnyékában. Mindenképp szerettem volna a kutya mindkét oldalát fotózni, utólag kiderült jól is tettük. 🙂
- Aztán jött a szél is, ami nem igazán segített, mert nem az a lágy szellő volt, amit én szeretek. Ami pont arra elég, hogy a kutya is jól érezze magát, és a kép ne legyen extrán statikus, akarom mondani, nem olyan, mintha műteremben készült volna a kép és aztán mögé raknak egy szép hátteret, de a kutya büdös életben nem járt ott… De itt nem éppen volt a barátunk!! 🙂 Ha Ace kiállítási oldalát fotóztuk, nappal háttal állítottuk be, akkor elég szépen megmaradt a hátvonala, azaz nem fújta fel a szél, viszont árnyékban volt, és pont ezt nem akartam, persze a nyakát még így is eléggé felfújta a szélbarátunk, de ezt megbocsáthatjuk neki.
Ez már azon képek közül való, ahol kicsit játszadoztam a térrel, kutyával. Itt kezdtem el igazán érezni Acet, és az ő testecskéjét. Miről is beszélek? Általában a kutyákat telibe oldalról fotózzák, az adja leginkább ki, milyen is a testük, arányaik. De mivel mással, ha nem a képekkel lehet szépen eladni egy kutyát? Nagyon könnyen és jól lehet a képekkel manipulálni a hozzá nem értőket, persze a profiknak (ez nem én lennék) nem jelent gondot egy jól megkomponált, hibákat elfedni akaró kép. Vannak, akik órákat fotózzák a kutyákat, profibbnál profibb képeket készítve, egy-egy jó háttérrel, egy-egy oltári beállítással és hozzá megfelelő szögből lőtt képpel. 🙂 Nekünk sem időnk, sem hibákat elfedni akarásunk nem volt.
A fentebb található képen jól látszik, hogy a kutya nappal háttal lett beállítva, ennek oka a széliránya volt. Így szemből kapta Ace a szelet, és nem borzolta fel túlzottan a szőrét, jól látható az az egyenes hátvonal. 🙂
Egy fejképnél fontosnak tartom az arányokat, szeretem ha a fej fölött hagyunk némi helyet, főként ha ennyire jó az a háttér, értem ezalatt, hogy ennyire kiadja a kutyának a legnemesebb részét. 🙂 A nap egy kis játékot vitt a képbe azzal, hogy Ace fejének fél oldalát megvilágítja, amivel nekem okozott egy kis nehézséget, hogyan oldjam meg, hogy a másik oldal ne legyen extrán sötét. Ennyire tellett tőlem.
Amit imádok minden kutyánál ellőni, az a bagolyfejforgatás, Ace persze csak kissé döntötte el a fejét, de így közelebb áll ahhoz a bohóchoz, amit én úgy hívok, hogy AUSSIE. Tudom, hogy itt voltaképp a kutya hmm nemességét, szépségét voltunk hívatottak bemutatni, de egy aussie amellett, hogy képes ezt a voltát is megmutatni, de képesnek kell lennie, vagy inkább nekem a képeken keresztül, megmutatni a másik oldalt, a valódi aussie oldalt. Nem magyarázom tovább, keress közeledben egy aussie-t és meózd le miről is beszélek. Akiknek esetleg van, remélem most bólogatnak. 🙂
Erre gondoltam mikor azt írtam, hogy a hátvonal, teste is benne legyen a kutyának, ez már az én játékosságom. Annyira, de annyira tetszik ez a forma nekem, a test irányába fordított fej vezeti a szemet a testre. Valami újat szerettem volna, valamit, amit nem láttam még így, hogy a fej ekkora hangsúlyt kapott benne. azaz a főtéma a fej legyen és nem az egészalakos kutya. Sajnos a háttérből rendesen le kellett faragnom, mert kerítés, táblák voltak a mögöttünk, és nekem nagyon zavarta a szememet.
- 20 perc alatt közel 500 képet készítettem, tudom, ha valaki sok képet készít, akkor sokkal nehezebb dolga van azok kidolgozásával, válogatásával
- Kipróbáltam manuál és automata beállítást is, mert nem voltam biztos önmagamban
- Mivel nem tudok még értelmes képszerkesztő progit használni így picasában tudtam csak szerkeszteni a képeket. Ez van srácok, sajnos még nem volt időm kitanulmányozni Lightroomban rejlő lehetőségeket…
- Egy napra volt szükségem, hogy az 500 képet kiválogassam, megszerkesszem, retusáljam, vízjelezzem. Azt hiszem, hogy átfutási időben ezt most elég jól megoldottam, természetesen a munkálatok alatt végig kapcsolatban voltam Esztivel, aki azon felül, hogy állandóan nyaggatott, hogy mikor leszek már kész (ettől függetlenül imádom!!), válogatott is a képek közül. Sőt én küldtem is neki párat, amit a többi képe elkészültéig megoszthatott a nagyközönséggel.
- Érdemes utána nézni a fajtának, hogy kell állnia, mik az elvárások, mik mutatnak jól – pl teljesen más egy aussie fotózása, mint egy dogo canario fajtáé, ahol az izmok dominálnak, a mellkas, sokkal jobban mutat a kutya, ha előre feszül, így kellhet segítség figyelemfelkeltésnek, stb…
- Mindenképp meg kell beszélni, hogy mit szeretne a “megrendelő” (remélem egyszer hivatalosan is lesz ilyenem!!! 🙂 ) mindemellett jó, ha a fotós is elmondja mit szeretne, milyen beállításokkal szeretne dolgozni, hátha ezek letisztázásával új igények, ötletek merülnek fel
- Környezet megfigyelése, időjárási körülmények figyelembevétele
- Tudni kell tudatni a másikkal, hogy a kutya nem jól áll, beárnyékolja a kutyát, rosszul áll a felvezető, vagy a nyakörv, vagy épp belemászott valaki a képbe, és akkor lehet nyugodtan pihentetni a kutyát, stb.
- Háttér figyelése a képek készítése alatt, igen, ez mennyire fontos!!! Rengeteg képet rontottam el amiatt, hogy a túlpart ferde volt!!! 🙁
- Élőlényt fotózol, nem egy tárgyat, figyelni kell meddig élvezi, meddig érzi jól magát
- Legyél felkészült, kaja, figyeltető eszköz mindig legyen nálad.
Ezt az egészet úgy könyveljétek el, mint amolyan csillogó szemű Ivett beszámolóját arról, amit hobbijaként szeret, kattogtatni azt a nagyérdemű fotómasinát. 🙂 Szóval így értelmezzétek soraimat. 🙂
Szia Ivett!Szépséges ez a kutya! Az “Oroszlánkirályos” kép is nagyon jó (ahol oldalról fújja a szél a fejét, kicsit elfújta a füleit, ő meg komoran néz a lencsébe <3 ) ééés ezen látszik, hogy Ace-nek is rózsaszííín az orra-belseje! 🙂 A képek jók, de érzem, hogy mit hiányolsz bennük 🙂 De légy erős 🙂 semmi gond nincs velük… csak az az óriási plusz, ami olyan fantasztikusakká teszi a Jamie-képeket, szerintem az az érzelmi kapocs. Hogy ismered a Pöttyös minden rezdülését, és hát úgy könnyű! Egyrészt átadni az érzelmeket a képen keresztül, másrészt csuklóból tolni az alany legjobb oldalát 🙂 Jó szemed van az értékes mozzanatokhoz, szuperül el tudod kapni ezeket, úgyhogy csak így tovább! Az abszolút-fullkirály az a figyeltetős-nyelvkidugós!!! Tényleg, Photoshopod nincs?