Az élet egy hatalmas játszótér

Jamie FB oldalán van egy album, melynek ezt a nevet adtam, nem igazán szólna másról, mint arról, amit a kutyák imádnak, JÁTSZANI. Bár megfigyeltem, hogy Jamie nem sok mindenkivel játszik úgy Istenigazából. 
Nem tudom mitől függ az, hogy kikkel áll le játszani… Kan kutyákkal még nem igazán láttam óriási hepajban, Iannel, Nagy Orsi golden retriever kölyök kanjával, más értelemben játszik. Neki komolyan elmondja, hogy ki a főnök, de már egy -egy normális játék kezdeményezést is láttam a Pöttyöstől Ian felé. 
A csajok a gyengéi, Aminah, Földi Zsuzsi kutyája, és Mesits Viki Kirája. Velük akkorát tud játszani!!! Csak nagyon nagy kár, hogy keveset találkozunk velük. Nem egyszerűek a lányok sem, ha emberek lennének tuti azt mondanák rájuk, hogy fiús csajok 🙂 Bírják azt a durva aussie játékot, amitől sajnos az emberek többség megrémül, sajnos aki nem látott még aussie-t igazán játszani, az nem tudja miről beszélek. Testtel terelnek, azaz a kutyáknak úgy elég keményen bele bírnak menni hátulról, oldalról. Nagyon gyakran feldöntik a játszótársat, hevesek, amit kigondoltak, azt véghezviszik… Nem tudom leírni, hogy mit látunk mi, aussie-sok, akik kutyáinkat látják play time-ban 🙂 Egyszer levideózom!!!
Jamie amúgy nagyon rendfenntartó, ha valaki játszik és egy két érdekes hangot hallat, akkor Pöttyös késztetést érez arra, hogy odamenjen és szétszedje az önfeledten játszókat. Elég keményen kell rászólnom, ha nem szeretném, hogy belerongyoljon a témába. 
Na, de térjünk vissza még januári nap alkotta megmosolyogtató történésekhez. Zsuzsiék eljöttek velünk szombaton Budapestre, ott aludtunk és vasárnap mikor hazajöttünk még volt egy kis idő a busz indulásáig, így mi belevetettük magunkat az általam már sokszor emlegetett pusztába. 🙂 Mindenki nagyon élvezte az ott töltött időt, de erről beszéljenek a képek.
A két szereplő, avagy két förtelmesen játszó kutya, Aminah és Jamie, mikor még ismerkedtek a környezettel és azzal, hogy most négyesben megyünk sétálni.

 Mikor még a szaladgálásé volt a főszerep. Minden ezzel kezdődött, amolyan előjáték volt. 🙂

Mosoly tetőfokon. Nem sokáig maradt meg ez a mosoly Aminah részéről, aki hamarosan gazdagodott egy Pöttyös alkatrésszel.

A bejegyzés bővelkedni fog ehhez hasonló érdekes pillanatokkal, ismerkedek még én is a gyorsan elkapható pillanatokkal. 

 Ez annyira tipikus Jamie beállás, Aminah meg kelleti magát. 🙂

 Következő pillanatban Jamie már játékra hívás pózban várja, hogy Aminah meginduljon felé. 🙂

 És a Kisasszony meg is indult felé, ááááááá imádom őket!!!

Majd mikor Aminah játszózott be, Jamie repülősre vette a figurát, és ez egyet jelentett azzal, hogy átvette az irányítást és belerepkedetett a fehér szőrbe.

Ne aggódjatok, nem fájt neki, sőt… amit ezután lenyomtak…bár azért ilyenkor mindig megmozdul bennem valami, milyen partik lennének napközben, ha két kutyám lenne.

Nyakra és fülre harapott Jamie, Aminah-nak semmi esélye sem volt fogást találni a Pöttyösön.

Pedig nagyon akarta…

Atyaég….az az elvetemült tekintet… a képek kidolgozása közben sokszor meglepődtem milyen elvetemült fejeket képes vágni a kutyám, és azon is, hogy ezeket képes voltam elkapni. 

Ez amolyan baráti ölelés lenne a két kutya között? 😛 Amúgy tényleg ne aggódjatok, mindkét kutya jelezte a másiknak, ha eldurvult volna a játék, akkor az adott fél abbahagyta a “marcangolást” adott egy kis időt, majd ismét visszatértek a játékba 🙂

Hát öööö, tényleg kezd Jamie köcsögségére billenni az a mérleg 🙂

Érdekes, van egy hasonló kép, csak szereplők felcserélésével 🙂

Nagyon sajnálom, hogy lefejeztem Aminah-t, valószínű a legtöbb fotós fel sem rakná ezt a képet, engem valahogy megragadott. Aminah minden játékot amolyan görény stílusban kezd, hogy rámancsol a másikra. Ezt elég kevés kutya viseli jól, Jamm is közéjük tartozik. Viszont ami felettébb különös, hogy ahelyett, hogy megbúbolná (más kutyáknak heves morgással, fogmutogatással köszöni meg e tettét) az esetek 90 százalékában megperdül és rohanni kezd, játékra hívva Aminah-t.

És akkor következzenek azon képsorok, amik főleg azoknak szólnak, akik ellágyultak a fogvatartott Aminah-n. Következzen a Nagy Fehér Farkas bosszúja az erdőbe tévedt kutyán… 🙂

Úgy is elkaplak képsor 1. képe

2. képe

3. képe, amikor visszanyal a maci, akarom mondani Pöttyös

Azért nem minden úgy van, ahogy Jamm akarja, amikor a Csaj átölel barátját 😀

Ez a nézés!!! Imádom 😀

Na itt is is csak Aminah mutatja meg a foga fehérjét, Jamie biztos csak ölelgetni szerette volna.

Sok képnél látványos a hó porzása a játék közben, ez is egy ilyen kép, magában is jó lenne, de a fehérség és a szálló hószemcsék még több dinamikát adnak a képnek. Számomra tetszetős. 🙂

Na ez kész, jógamozdulatnak is betudható. Én sem és ők sem tudnák ezt mégegyszer így megcsinálni. Tartom magam a hószemcsék wow hangulat adásához ennél a képnél is. 🙂 😛

Valaki fejre megy, van aki mellső lábra 🙂

Nem is tudom mennyit játszottak összesen ezen a hétvégén, de rendkívüli volt nézni őket, és gyönyörködni kapcsolatukban. <3

Jöjjön egyik kedvenc képem a legvégére… Nincsenek szavak, gondoljon Mindenki azt a képbe, amit akar. 😛

Ezek a képek a Hétvégi rövid táv 2014.01.24/25. délelőtt bejegyzésemhez szorosan kapcsolódnak, hisz mind január 25. délutánján készültek, amíg vártuk a Zsuzsiék buszát. Természetesen a két fotózás között felmentünk Pestre, edzettünk egyet az obedience verseny helyszínén, fedett pályán. Remek hétvége volt, sajnálom, hogy nem tudtam idő hiányában leírni Nektek. 
A képek visszaadják azt a hangulatot, amit mi éreztünk akkor Zsuzsival, csak gyönyörködtünk a táj szépségében és kutyáink jókedvében… és elgondolkoztunk miért választ el bennünket több, mint 80 km.
Remélem Zsuzsi szívét is megmelengetem, avagy hidegítem ezekkel a képekkel. Remélem Nektek is tetszett, sok képből ezek lettek használhatóak, őszintén meg vagyok velük elégedve, remélem akad még hó és közös séta, amikor hasonló szépségeket alkothatok megszínesítéséül az emlékeinknek 😀

A képekről röviden: korábban is említettem, nem vagyok fotós, hobbi szinten szeretek kattogtatni, illetve ha valaki megkér. Saját kutyámról előszeretettel lövöldözöm, hisz annak egyetlen (na jó nem, Eszti is szereti véleményezni) bírálója én vagyok, más valahogy nem érdekel. A fenti képek nagy része fotós szemszögből nézve életlen, exponálási hibás, a téma néhol rosszul elhelyezett. Tudom, hogy a legtöbbet el kellene dugnom, de próbálkozok, és aki próbálkozik, na az élvezi is, amit csinál. Én élvezem… 

Remélem jól szórakoztatok, és vágytok így 15 fok környékén egy kis hasonló hidegségre, gyönyörű időnk volt az már biztos…. 🙂

Portelek ruleeeeeeeeeez!!!



Na végre, na végre, ott voltunk végre, ahol lennünk kell. Terelni voltunk!!!!!!!!!!!!!!
El sem hiszem, hogy az első terelésünkig márciusig kellett várni. De végre elérkezett az idő és a maratoni kutyás hétvégém első állomását Portelken a Szarvas Tanyán töltöttem. 
Olyan jó volt Petrákkal találkozni, Édesanyjával, Judittal és mindhárom kutyájával Milly-vel, Bétával és Meggy-vel, persze a felsorolásból nem hiányozhat Balu sem a tanya állandóan jókedvű őrzője. (Remélem a három border és egy aussie a fák alatt képet hamarosan megkapom Petrától 🙂 )
Remek időnk volt, és a nagy forgalom sem szegte kedvemet, hisz mikor megérkeztem volt nagy ölelkezés és a kutyák is játszottak egyet. Aztán szemügyre vettem a tanya mennyit fejlődött mióta nem láttam… elég sokat! Nem szabad ennyi időt kihagynom!!! 🙂 
Mikor megnéztem az új jövevényeket is, mint macskát, nyuszit, kiválasztotta Petra a birakokat. Sajnos voltak elég nagy szarvval rendelkező példányok is a kis csoportban, ezek később még bonyodalmakat is okoztak…grrr 😀 
Ő volt a főgané 🙂
Petrával átbeszéltük, hol is hagytuk abba Jamievel a terelést, önbizalom építés, balanszolgatás, jobbra, balra küldés, illetve egyenes irányban a birkák felém hajtása, ejj de szépen fogalmaztam. 😀

Megkerestük a jól bevált csörgős palackot, hisz Jamie border collie-kat megszégyenítő távolságot tartott a birkáktól, ha bot volt a kezemben. Pedig, eskü, soha nem vertem bottal, meg semmivel. Szóval a kövekkel megtöltött palacknál maradtunk, amit ugyanúgy alkalmazunk, mint a kutya iskolán. Azaz a nem kívánt cselekvést, viselkedést tőrjük meg a palack megrázásával, hanghatással.
Amikor a kutya jól néz ki, és én kevésbé 😛
Amikor rám lehetne azt mondani, hogy ejj de jó csaj,
na akkor a kutya vág olyan idétlen fejet, hogy tényleg nevetnem kell 🙂
Menjél körbeeeeeee!!
Kezemben a palack és Jamie, most nem felejtettem el nyakörvet rárakni a Pöttyösre, így kicsit könnyebb volt irányítani, magamnál tartani. Bár képzeljétek, mikor betereltük a birkákat a közelebbi, kisebb karámba Jamie szabadon volt, szaladgált a kerítés mellett… Petrával beszélgettünk és egyszer csak egy aussie termett a birkák között, később kiderült, hogy Jamie átpréselte magát a két léc között és magánakcióba kezdett. Na, köszi Pötty!!! Na, onnan derült ki, hogy jutott be, amikor kihívtam és amolyan félrefacsart állapotban átugrott a két léc között. 
Repül a repül a Jamie!
Mintha nem is a birakokkal lenne, csak úgy önmagában keringene a pályán 🙂
Azért ez a kép bizonyítja, hogy nincs nagy gond, és jelen voltak a birkák is a pályán 🙂
Annyira BOLDOG volt!!!  
Amikor felém hajtotta a birkákat
Igen, mit kell csinálnom? 
Haha, mögötted vagyok!!!!
Már a pályán voltunk Mindketten, hivatalosan 😀 Petrának nyakába adtam a gépet, hogy ha van ideje és nem kell velünk kiabálni, akkor kattogtasson. Kíméltem a hangját… 😛
Ahogyan egy boldog kutyának kell munka közben kinéznie
Jár a szája jár, de itt pl nagyon tetszetős munkát alkotott.
Szétválasztás is megvolt 😛
Kicsit közelebb evickéltünk egy ösztöntől fűtött kutyámmal a birkákhoz, majd kiadtam a parancsot, “menjél körbeeeeeee” a kutyám egyenesen a birkák felé vette az irányt és csodával határos módon követte a parancsomat. A jobbra küldés is ment, de valahogy a balra küldéssel gondjaink akadtak. Balra csak úgy tud megfordulni, hogy odafut hozzám és én elküldöm balra, ha nem érem el, akkor köröz-köröz jobbra… Jaj komolyan annyira rossz ezt látni. Nem tudom, hogy mivel tudnám ezt javítani. Száraz gyakorlással nem sokra megyek, azaz ha kerültetem bármit. De eskü próbálgatni fogom, van is egy szökőkút, amit ha megérti, hogy nem bele kell menni, hanem annak vonalában futkorászni, akkor talán felfogja, hogy megforduláshoz nem kellek…
Na, ez az a bizonyos menjél már BALRAAAAA, de nem tudom hogy kell beleugatás az arcomba 😛
Menjél jobbra!! És ment is 😀
Őrült fejszerkezet 😛
Boldog fejszerkezet
A birkáknak nem esett bántódásuk, bár volt egy két belegázolás, amit Jamm egyszer olyan durván végzett, hogy a birka el is esett, de nem levadászni akarta a birakot, hanem egyszerűen testtel terel. Párszor megszólalt az a palack, sajnos Petra szerint kár volt érte, mert az aussie-tól ne várjak border stílusú terelést. Olyan jó lenne, ha más aussie-kat is láthatnék terelni, és nem csak a kész terelésről készült videókat, hisz mindenki valahol elkezdi. Mi is elkezdtük egy rossz balra fordulással, némi önbizalom hiánnyal, valamint gyors fáradással a kimondhatatlanul sok ugatás miatt is.
Belerongyolás a birkába kezdeti lépések 🙂
Mondom, hogy végigpofázta a terelést!!!!
😀  <3
????? Cöh, ez mi is? 🙂
Jamievel 2 menet helyett három rövid etapot nyomtunk, pont a gyors kifáradás miatt. Ilyenkor körözés megy ezerrel, mintha egy megállíthatatlan ringlispil lenne. Ezt szerettük volna kiküszöbölni ezzel, és természetesen a lábát is szerettük volna kímélni, hisz korábban a terelés miatt sántult le. (Már megrendeltem a következő adag ízületvédő tabit.)

Valamint önbizalom építésként azt találta ki Petra, hogy magamhoz hívom a kutyát majd kiküldöm a birkákhoz, amolyan magamhoz hajtás kezdeti lépéseként. Remekül teljesítette ezt Jamie, nagyon büszke voltam rá, persze a palack zörgött legtöbbször hiába. Azaz nem kellett volna zörgetnem. 
Mielőtt kiküldtem volna a birkákhoz.
Persze minden magamhoz hívásnál volt dögönyözés 😉
Volt pár elég érdekes pillanatom, mikor átverekedte magát rajtam a nyájacska, megtapostak, összedöfködtek 😀 Igen, valahogy mindig megkapom azt a szarvas jószágot, aki odadöfköd a drága jó fejével. Mindegy szeretjük őket 😀 
Na, erről beszéltem!!!! Aucs!!! 🙂
Petra nem győzte a végén önteni belém a lelket, én szorultam egy kis önbizalom növelésre. Mert nem tudtam mit kellene elvárnom Jamietől, tökéletes munkát biztosan nem, kicsit nagyobb terhelhetőség jól jönne néha, sajnos Jamie nem csak itt, terelésben fárad el hamar, hanem más gyakorlásban, mint engedelmes. De a trükköknél valahogy tovább bírja, pedig ott is bőven kell az eszét használnia. Furcsa ez a dolog. Elégedett vagyok most már? Hála Petrának, igen. 
Jól megérdemelt dögönyözés
Úgy távoztam, hogy alig várom már a következő viszontlátást, gyakorlást! Remélem hamarosan eljön ismét és nem kell hónapokig várnom rá. Igaz a Szarvas Tanyára jövő hétvégén ismét ellátogatunk, ha minden jól megy és részt veszünk a hivatalos ösztönpróbán és karakterteszten 2014. március 15-én. Lehet drukkolni eredmények miatt 🙂

Nem győzöm elégszer megköszönni a Szarvas Családnak azt, amit minden egyes alkalommal kapok Tőlük, kiemelkedő vendégszeretet, sok-sok kedvességet. Petrának köszönöm a képeket, a tanácsokat, segítséget, hiszem, hogy célunkat elérjük mindezzel. Hajrá Pöttyös!!!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!