Az élet egy hatalmas játszótér

Jamie FB oldalán van egy album, melynek ezt a nevet adtam, nem igazán szólna másról, mint arról, amit a kutyák imádnak, JÁTSZANI. Bár megfigyeltem, hogy Jamie nem sok mindenkivel játszik úgy Istenigazából. 
Nem tudom mitől függ az, hogy kikkel áll le játszani… Kan kutyákkal még nem igazán láttam óriási hepajban, Iannel, Nagy Orsi golden retriever kölyök kanjával, más értelemben játszik. Neki komolyan elmondja, hogy ki a főnök, de már egy -egy normális játék kezdeményezést is láttam a Pöttyöstől Ian felé. 
A csajok a gyengéi, Aminah, Földi Zsuzsi kutyája, és Mesits Viki Kirája. Velük akkorát tud játszani!!! Csak nagyon nagy kár, hogy keveset találkozunk velük. Nem egyszerűek a lányok sem, ha emberek lennének tuti azt mondanák rájuk, hogy fiús csajok 🙂 Bírják azt a durva aussie játékot, amitől sajnos az emberek többség megrémül, sajnos aki nem látott még aussie-t igazán játszani, az nem tudja miről beszélek. Testtel terelnek, azaz a kutyáknak úgy elég keményen bele bírnak menni hátulról, oldalról. Nagyon gyakran feldöntik a játszótársat, hevesek, amit kigondoltak, azt véghezviszik… Nem tudom leírni, hogy mit látunk mi, aussie-sok, akik kutyáinkat látják play time-ban 🙂 Egyszer levideózom!!!
Jamie amúgy nagyon rendfenntartó, ha valaki játszik és egy két érdekes hangot hallat, akkor Pöttyös késztetést érez arra, hogy odamenjen és szétszedje az önfeledten játszókat. Elég keményen kell rászólnom, ha nem szeretném, hogy belerongyoljon a témába. 
Na, de térjünk vissza még januári nap alkotta megmosolyogtató történésekhez. Zsuzsiék eljöttek velünk szombaton Budapestre, ott aludtunk és vasárnap mikor hazajöttünk még volt egy kis idő a busz indulásáig, így mi belevetettük magunkat az általam már sokszor emlegetett pusztába. 🙂 Mindenki nagyon élvezte az ott töltött időt, de erről beszéljenek a képek.
A két szereplő, avagy két förtelmesen játszó kutya, Aminah és Jamie, mikor még ismerkedtek a környezettel és azzal, hogy most négyesben megyünk sétálni.

 Mikor még a szaladgálásé volt a főszerep. Minden ezzel kezdődött, amolyan előjáték volt. 🙂

Mosoly tetőfokon. Nem sokáig maradt meg ez a mosoly Aminah részéről, aki hamarosan gazdagodott egy Pöttyös alkatrésszel.

A bejegyzés bővelkedni fog ehhez hasonló érdekes pillanatokkal, ismerkedek még én is a gyorsan elkapható pillanatokkal. 

 Ez annyira tipikus Jamie beállás, Aminah meg kelleti magát. 🙂

 Következő pillanatban Jamie már játékra hívás pózban várja, hogy Aminah meginduljon felé. 🙂

 És a Kisasszony meg is indult felé, ááááááá imádom őket!!!

Majd mikor Aminah játszózott be, Jamie repülősre vette a figurát, és ez egyet jelentett azzal, hogy átvette az irányítást és belerepkedetett a fehér szőrbe.

Ne aggódjatok, nem fájt neki, sőt… amit ezután lenyomtak…bár azért ilyenkor mindig megmozdul bennem valami, milyen partik lennének napközben, ha két kutyám lenne.

Nyakra és fülre harapott Jamie, Aminah-nak semmi esélye sem volt fogást találni a Pöttyösön.

Pedig nagyon akarta…

Atyaég….az az elvetemült tekintet… a képek kidolgozása közben sokszor meglepődtem milyen elvetemült fejeket képes vágni a kutyám, és azon is, hogy ezeket képes voltam elkapni. 

Ez amolyan baráti ölelés lenne a két kutya között? 😛 Amúgy tényleg ne aggódjatok, mindkét kutya jelezte a másiknak, ha eldurvult volna a játék, akkor az adott fél abbahagyta a “marcangolást” adott egy kis időt, majd ismét visszatértek a játékba 🙂

Hát öööö, tényleg kezd Jamie köcsögségére billenni az a mérleg 🙂

Érdekes, van egy hasonló kép, csak szereplők felcserélésével 🙂

Nagyon sajnálom, hogy lefejeztem Aminah-t, valószínű a legtöbb fotós fel sem rakná ezt a képet, engem valahogy megragadott. Aminah minden játékot amolyan görény stílusban kezd, hogy rámancsol a másikra. Ezt elég kevés kutya viseli jól, Jamm is közéjük tartozik. Viszont ami felettébb különös, hogy ahelyett, hogy megbúbolná (más kutyáknak heves morgással, fogmutogatással köszöni meg e tettét) az esetek 90 százalékában megperdül és rohanni kezd, játékra hívva Aminah-t.

És akkor következzenek azon képsorok, amik főleg azoknak szólnak, akik ellágyultak a fogvatartott Aminah-n. Következzen a Nagy Fehér Farkas bosszúja az erdőbe tévedt kutyán… 🙂

Úgy is elkaplak képsor 1. képe

2. képe

3. képe, amikor visszanyal a maci, akarom mondani Pöttyös

Azért nem minden úgy van, ahogy Jamm akarja, amikor a Csaj átölel barátját 😀

Ez a nézés!!! Imádom 😀

Na itt is is csak Aminah mutatja meg a foga fehérjét, Jamie biztos csak ölelgetni szerette volna.

Sok képnél látványos a hó porzása a játék közben, ez is egy ilyen kép, magában is jó lenne, de a fehérség és a szálló hószemcsék még több dinamikát adnak a képnek. Számomra tetszetős. 🙂

Na ez kész, jógamozdulatnak is betudható. Én sem és ők sem tudnák ezt mégegyszer így megcsinálni. Tartom magam a hószemcsék wow hangulat adásához ennél a képnél is. 🙂 😛

Valaki fejre megy, van aki mellső lábra 🙂

Nem is tudom mennyit játszottak összesen ezen a hétvégén, de rendkívüli volt nézni őket, és gyönyörködni kapcsolatukban. <3

Jöjjön egyik kedvenc képem a legvégére… Nincsenek szavak, gondoljon Mindenki azt a képbe, amit akar. 😛

Ezek a képek a Hétvégi rövid táv 2014.01.24/25. délelőtt bejegyzésemhez szorosan kapcsolódnak, hisz mind január 25. délutánján készültek, amíg vártuk a Zsuzsiék buszát. Természetesen a két fotózás között felmentünk Pestre, edzettünk egyet az obedience verseny helyszínén, fedett pályán. Remek hétvége volt, sajnálom, hogy nem tudtam idő hiányában leírni Nektek. 
A képek visszaadják azt a hangulatot, amit mi éreztünk akkor Zsuzsival, csak gyönyörködtünk a táj szépségében és kutyáink jókedvében… és elgondolkoztunk miért választ el bennünket több, mint 80 km.
Remélem Zsuzsi szívét is megmelengetem, avagy hidegítem ezekkel a képekkel. Remélem Nektek is tetszett, sok képből ezek lettek használhatóak, őszintén meg vagyok velük elégedve, remélem akad még hó és közös séta, amikor hasonló szépségeket alkothatok megszínesítéséül az emlékeinknek 😀

A képekről röviden: korábban is említettem, nem vagyok fotós, hobbi szinten szeretek kattogtatni, illetve ha valaki megkér. Saját kutyámról előszeretettel lövöldözöm, hisz annak egyetlen (na jó nem, Eszti is szereti véleményezni) bírálója én vagyok, más valahogy nem érdekel. A fenti képek nagy része fotós szemszögből nézve életlen, exponálási hibás, a téma néhol rosszul elhelyezett. Tudom, hogy a legtöbbet el kellene dugnom, de próbálkozok, és aki próbálkozik, na az élvezi is, amit csinál. Én élvezem… 

Remélem jól szórakoztatok, és vágytok így 15 fok környékén egy kis hasonló hidegségre, gyönyörű időnk volt az már biztos…. 🙂
Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!