Ha valaki nem értené, hogy mit is vakerálok itt össze Nektek, akkor látogasson el IDE. Megvolt az első napunk. Nati megcsikorgatta az agytekervényemet és a bizonyítási vágy megszólalt bennem, én miért ne lépnék be a 100 napos trükközők közé!!! Illetve, ha jobban belegondolok Jamievel miért nem lépünk be. No hát, íme az első feladat:
Menj ki az előtérbe és feküdj le
Vezényszó nélküli kis szösszenet, az ötletet az adta, hogy Jamievel, mikor eldugdosósdit játszunk, azaz eldugok egy tárgyat, játékot az általa körbejárható területen és azt meg kell keresnie, akkor mindig az előtérben várt meg. Ez eddig úgy ment, hogy odamentünk az előtérbe, és lefektettem, bár néha már elég volt kulcsingerként elindulni a második kerestetés előtt az előszoba felé, és már rohant is, hisz imádja ezt a játékot. De a fekvést nekem kellett kérnem.
Ezen felbuzdulva nekiláttam a feladatnak. Formálni szerettem volna mindenképp, azt is tudtam, hogy nem lesz hozzá most még vezényszavam, örülni fogok, ha a kutyám odamegy és leteszi a hasát, azaz lefekszik a kőre.
Atyavilág, amiket mi műveltünk… Nem igazán formáltam még olyan dolgot Jammnak, ami során át kell mennie egy ajtón, effektíve másik szobában, helységben kell ügyeskednie. Én az ajtótól kb 1,5-2 méterre voltam, így magának kellett kiügyeskednie a dolgot.
Az irány hamar megvolt, de a kis okos, mindig megfordult az ajtó előtt…
A kellő megerősítések után mikor már megvolt a helység, mint cél, 3-4 klikk után figyeltem csak, hogy mit csinál… Említettem már, hogy előszobáról van szó, és előszobában cipők vannak??? és azt, hogy a kutyám tud és imád szagazonosítani? 😀 😀 A többit elképzelhetitek… 😀 😀 Nagy nehezen leszedtem érdeklődését a cipők szaglászásáról, no és a mancsolás sem hozott megerősítést.
Igyekeztem olyan dologra klikkelni, ami azt sugallja, hogy bent kell maradni a helységben, de mégsem kell komplikált dolgokat csinálni. Így arra klikkeltem, hogy bent áll. Lehet így megnehezítettem magamnak a dolgot, de úgy voltam vele, hogy Jamie meg kell, hogy oldja.
Ahham, nem láttam, hogy az Úr a cipőmön áll, és frankón beleklikkeltem, hogy mindkét mellső lábával drágaságomon, az abszolút nem megtaposásra vágyó Tisza cipőmön toporászik, vagy csak épp áll. :/ 🙂 Azért picit megmosolyogtam a dolgot, a cipőt arrébb tettem, kicsit átrendeztem a helyszínt, de a cipő maradt az előszobában… no de a lényeg a lényeg, hogy az állás az adott helyen megmaradt. Csak várakoznom kellett…
Egyszer csak megtört a jég és Jamie kisebb vinnyogás, hiszti mellett, de lefeküdt, azaz feküdt volna, mert én beleklikkeltem és nagyon, de nagyon megdicsértem. A második fekvés is ilyen nehezen ment, na de aztán már rájött a nyitjára, ment és tudta a dolgát, megfordult, szembe velem, majd lefeküdt.
Íme a végeredmény videóban:
 |
| Videó megtekintéséhez kattints IDE |
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: