Julie, azaz Tanmark’s Ginger |

Azt sem tudom hol kezdjem a történetet, annyit azért gyorsban megírok, mielőtt kifejteném ki és miért is van nálunk, hogy vasárnap volt egy hete, hogy egy fekete aussie lány belépett az életünkbe, és nem kicsit elvarázsolt…

Hozzánk kerülésének körülményein nincs mit ragozni, nagyon sokszor felajánlottam Esztinek, Jamie tenyésztőjének, hogy addig míg nem lesz nálunk telt ház, azaz második kutyánk be nem teszi mancsait az életünkbe és a jelenlegi lakást nem hagyjuk magunk mögött, addig nagyon, de tényleg nagyon szívesen elvállalnék szocializáció, családba szoktatás, ringdresszúra, és miegyéb dolgokra Tanmark’s aussiekat. Ez amolyan baráti felajánlás, és addig míg Dávid nem mond nemet, azaz igent mond eme törekvéseimre szívesen segítek, teszek-veszek ott ahol tudok…

Egy hosszasnak nem mondható beszélgetés után került hozzánk Julie. Eredetileg Eszti másik kutyája jött volna hozzánk, azonban átterveztük a dolgot és így esett a választás Juliera. (Nagyon nem bántam meg!!!) Tudjátok kinek az alomtestvére Julie? Tamynak!!! 😀 😀 😀 Aki nem emlékezne Tamy történetére az a kezdeti lépéseket ITT találja. 🙂 Bevallom én is elolvastam, mert nagyon kivi voltam, hogy mennyiben volt más vagy épp ugyanaz a két kutya megérkezéskor mutatott viselkedése, később leírom miért.

Julie pár hetesen 🙂

Esztivel a szokásos körforgalmi parkban fotózkodva 🙂

Sajnos elég borúsra (időjárásilag) sikeredett látogatásom Esztiéknél, akik vasárnap Székesfehérváron voltak kiállításon, így a Szülei segítettek nekem. Box, kaja, tál bekerült az autómba, majd jött a nehezebb feladat, megtalálni Juliet és kivenni a többi kutya közül. Mondhatom nem volt könnyű, bár emiatt magamat hibáztatom. Utólag is azon mosolygok, hogy korábban Esztiék házából felsoroltam a kutyáit, nevekkel, és helyesen, de amikor ott voltam, és választanom kellett, akkor természetesen elbizonytalanodtam 🙂 Na, mindegy, megnéztem pár képet és kiválasztottam a lányt. 🙂

Kocsiban utazás nem ment gördülékenyen, valahogy nem akarta megérteni, hogy neki a csomagtartóban a helye, mondjuk az odajutás sem volt gördülékeny 😀 Nekem kellett betenni és a Kisasszony tudtomra adta, hogy ő biza nem marad bent, én meg tudtára adtam, hogy szerintem jobban jár, ha bent marad… Szóval épp hogy elhagytam a körforgalmat meg kellett állnom, hogy elmagyarázzam neki, hogy a csomagtartó jó hely, a hátsó ülésekre felrakott lábak helye is valahol ott van. Aztán kb én éreztem magam rosszul, mert egész úton nem kelt fel nézelődni. Tudjátok elkapott a félelem, hogy jaj mi van vele, ennyire fél, jól van, stb? 🙂 Kicsi idegességen kívül, ami a nyáladzásban nyilvánult meg nem volt baja. 🙂

Hipphopp hazaértünk, akarom mondani a Vadkerti-tó nyaralóinak egyikébe, míg Jamie megérkezett Dáviddal (férfiuralmat tartottak otthon a hétvégén, míg én Pesten voltam) Julie az autóban várakozott teljes nyugalomban. Az összeismertetésre otthon került sor, és olyan, de olyan cukkerákok voltak. 🙂 Volt nagy játék, vinnyogás, kertszétbarmolás aussie módra 🙂

Közben nézegettem a lánykát, tetszett, amit láttam…no de amit éreztem (nem tett jót a lány bundájának az aznapi eső 🙂 ), hát azért Dávid kibacott volna a lakásból, így Juliera újabb megpróbáltatások vártak, amit úgy hívtak fürdetés… Nem kis melóval (van némi problémánk a meleg víznyomással), de szép, vizes és illatos lányka szaladt ki a kertbe Jamiehez, aki a maga szeretetével fogadta. Khm… füves lett a ledöntés után a csajszi 🙂 😛

A nap nagyon gyorsan megszárította Juliet, aki utána csöndben, minden hiszti nélkül tűrte, hogy az elhalt szőrtől “megmentsem”. Állt, mint a kisangyal, pedig volt mit kifésülni, a fürcsi fellazított nem kis mennyiségű szőrt. A nappalinkat pár elhullajtott szőrszáltól megmentettem. 🙂 No meg természetesen Julie is örült neki.

Első képeim egyike, nagyon nehézkes lefotózni,
hisz pöppet közel szeret lenni hozzám 🙂

Egy közös kép 🙂 <3

Bájos Julie tekintet

Vasárnapunk nem szólt másról, mint hogy hagytam mindent hadd fedezzen fel a lakásban. Megtanulta, hogy a mellső lábakat nem csak a hátsóülésen, hanem a kanapén sem szeretjük, még akkor sem ha az “idi Gazdi” épp fekszik és abból a magasból már el lehetne érni… 🙂 Most még szabad bejárásban körbenézhetett, csak később kezdtem kialakítani a tabu helységeket. Körbeszaglászta a konyhát is, és nem érzett affinitást, hogy felmásszon a konyhapultra, ahol épp egy két finom falat dekkolt ránk várva.
Eddigi kutyáinktól eltérően Julie nem használt semmilyen fekhelyet, a kövön érezte jól magát, és úgy, hogy háttal feküdt le nekünk (ez azóta sem változott). Ennek miértjére még nem tudtam választ adni, kapni…

Elérkezett az éjszaka, ami nem telt teljesen zavartalanul, mert Julie minden kisebb zajra felkelt és felnyüszögött. Járkált a szobában, kereste a helyét. Valamint reggelre kaptunk egy kisebb méretű pisitócsát. Első dolgom volt megszüntetni a szagok, beletapicskolás és továbbhordási veszély forrását. Összegészében elmondhatom, hogy Julieval a hangok és a tócsákon kívül nem volt különösebb gond, ezt abszolút meg tudom érteni, hisz első estéje a falkája nélkül, full idegen környezetben.

Esztinek másnap reggel csak ennyit írtam: “Nem volt egyszerű éjszakánk! 🙂 ” mire jött a válasz ” Juj, visszakapom idő előtt?” 🙂 Persze ezt egyikünk sem vette komolyan, mivel én nem adnám vissza, Eszti meg nem kapná meg, muhahahaa, azaz mindkét eset tőlem függ 🙂

Dávid segítségével pár beállított képet lőttünk a csajsziról, akit bőszen jutalmaztam a folyamat alatt

Egy szemből… grooming nélküli gyönyörű Julie

Mielőtt sorra venném a napjainkat és azokon átélt tapasztalataimat kicsit mesélnék a kiscsaj jelleméről. Azt már az első nap után tudtam, hogy le sem tagadhatná tesóját, Tamyt. (Ezért is olvastam vissza az akkor írt bejegyzéseimet Tamyról.) Ugyanaz a báj, ugyanaz a mozgás, parádézás a mellső lábakkal, ugyanaz a gyors vágta, olyan kis idiótásan, és az a felhúzott, fogmutogatás, mikor rosszat csinál, vagy épp üdvözöl, ez Tamyban is megvolt. No és a hangok, na hát ott sem tagadhatják le egymást… morgás, magasabb frekvenciás sipítás, ha örülnek… áááá imádom mindkettőjüket. Ugyanakkor érdekes, hogy míg Tamynak elsősorban Jamie jelentette a támaszt, azaz ha sétáltunk, akkor Jamm volt a főnök, addig Julie esetében én vagyok az “Isten”, hozzám szalad vissza, ugrál rám, Jamie egy másik kutya a szemében, de én, én valami más vagyok… Kérdés, hogy ez ugyan honnan jött, nem tudom… én voltam a rossz, aki kiszakította a falkából, aki bepakolta egy járműbe és nem elég, hogy rácsukta az ajtót, még az orrára is adott, hogy visszatessékelje a helyére. Éppen, hogy megérkeztünk már ment is a tus alá, ahonnan nem engedte ki a test, a láb, a kar, kéz, stb… szóval megtestesült gonosz lehetnék Julie szemében, és mégis…senkivel (természetesen Esztiéken kívül!!!!!!) nincs olyan kapcsolata, mint velem. Egyik ideiglenesemnél sem éreztem ezt a fokú rámfigyelést, rámtapadást… talán Mazsol esetében, de őt az utcáról emeltem fel, nála pöppet más volt a helyzet. A rámtapadást úgy értsétek, hogy nem hisztizik, ha elmegyek, legyen akár egyedül, legyen akár Jamievel, nyugodtan veszi tudomásul, hogy leléptem…
Julie esetében egy olyan kutyáról beszélünk, aki Esztiéknél udvaron nevelkedett, természetesen emberi kontakttal, nem Maugliként 🙂 de kutyák között, így én azt gondoltam, hogy hasonlóan Tamyhoz, aki imádta Jamiet és sokszor őt részesítette előnyben, Julie is hasonlóan fog viselkedni… De nem, kaptam egy emberközpontú kutyát, akiért nem kicsit megdobbant a szívem…

Julie mozgásban velem együtt… felvezetőpóráz, azaz bármi kontroll nélkül
Fotó: Nagy Orsi

Miért, mit látok ebben a szépségben?

Mert hasonló, mint Jamie és mégis totál más!!!
Vérbeli aussie!!
Szukához mérten domináns, sőt Jamienél is bepróbálkozott, föléhajol, és khm… párzó mozdulatokat is végzett, többnyire inkább próbált végezni rajta!! :O
Remekül oldható, azaz egy feszültséggel teli helyzetben simán ki tudtam eddig oldani, azzal, hogy játszó figuraként bevittem a málnásba, azaz megmutattam neki, hogy nincs mitől félnie, haladunk előre az ismeretlenséget hátrahagyva.
Remekül gátolható, első szóra, azaz egy hangos “nem kéne” -re tudta, hogy a hálóban nem kívánatos jelenség, úgy mint a fürdőszobában. Rászólásokra -mind emberi hanghatás, vagy épp kutyamódiként morgás, szemmelverés- nagyon szépen és kb egyből reagál.
Emberközpontúságából adódik, hogy mindenhonnan és kb egyből vissza tudtam hívni.
Játékos, simán tudtam vele játék nélkül játszani, csak mi ketten még a nagy Pöttyös sem szólt bele a ténykedésünkbe.
Zsákmányosság: na igen, ez az a pont, amit még fejleszteni/fejlesztenem kellene, mert nem pörög rá úgy a játékra, ahogy Jamie, lehet ő már kissé túlzásba viszi, de nekem tetszik az a vehemencia, ahogy Pöttyedék tud teperni a játékért.
Motiváció: száraztápért is remekül ügyeskedik a lányka, szóval nem kell neki grillezett csirkét adnom, ha épp kimegyünk az utcára. Ebben is hasonlít Jamiere, imádom!! 🙂
Érzékenység: mivel szocializáció végett van nálam elsősorban, ez is szorul némi csiszolásra. De ahogy korábban írtam, remekül kioldható, és motivációjával sincs baj. Megleszünk…
Alkalmazkodás: Emberek, mintha velünk sem lenne, jó néha megjelenik féltékenykedve, ha Jamiet simogatom, amit Pöttyös megold, hisz arrébb taszajtja Juliet. Reggel ketten örülnek, nem szedtek szét semmit, ill egyszer hallottam, hogy a karkötőmmel szórakozik, azt elvettem tőle. De nem rombol, nem vonyít, nem mászik fel a bútorokra, nem rág meg semmit… Azt csinálja (többnyire 🙂 ), amit kérek tőle, ha egyedül hagyom, ahogy azt fentebb is említettem nincs belőle gond, sem a lakásban, sem az irodában, sem a kutyasulis pályán.
Ami a tanulást illeti, már rögtön az első pár megerősítés után rájött, hogy a “szuper” igenis azt jelenti, hogy nagyon örülök annak, amit csinál, és jutalom jár érte. Amikor Jamiet dicsértem meg valamiért, akkor már nézte a kezem mikor adom neki a jutalmat. 🙂

Azt hiszem ez most csak nagyon röviden, de minden, amit Julie jelleméről tudok Nektek mesélni. Igyekszem az elmúlt pár napokat események, tapasztalatok, történések formájában összefoglalni Nektek és azzal még bővülni fog a Ti és a saját ismeretanyagom 🙂 (addig jegyzetelek magamnak bőszen)

Mára ennyi Julieról… 🙂

Facebookra ezt írtam a képhez, most sem fűznék többet hozzá:
Amikor valaki belép az életedbe és picit fenekestül felforgatja, de segít elképzelni a jövőt, a jövő kiskutyáját… nem lehetsz elég hálás neki, köszönöm Julie, hogy mutatod az utat…

Oldal ajánlása emailben

Kommentek