Meleg van, nagyon meleg. Emiatt úgy gondoltam igyekszem valami statikus feladatot kitalálni Jamienek, így elkerülhető magam és ezáltal az ő idegessége, feszültsége. A feladat egyszerű, tanítsd meg a kutyádnak, hogy oldalára feküdjön és maradjon is úgy. Bevallom nekünk ebben nagy segítséget adott az obedience gyakorlásaink során elsajátított “head” feladat, ami annyit tesz, hogy minden körülmény között a fejet a két mellső láb között kell tartani. Csöppet sem idegeskedtem, hogy meglesz-e a feladat, tudtam, hogy meglesz 🙂 Bíztam a kutyámban és magamban is. A feladat gyümölcsét majd láthatjátok. 🙂
Kezdetben lefektettem Jamiet, most nem akartam azzal foglalkozni, hogy kitalálja, hogy mit kellene tennie, így a formálás ma totál kimaradt, ne aggódjatok később bepótoljuk. 🙂 Szóval adott egy fekvés pozíció, sőt, nem is figyeltem most azt hogyan teszi le magát, kényelmesebb pozíció most sokkal jobb volt.
Fogtam kezemben a falatot és Jamie válla felé fordítottam a fejét, ez a cselekedet arra ösztökélte, hogy kb 6szor egymás utánjában ledobta magát a “Play dead” pozícióba. Megmosolyogtatott, emiatt kisebb részleteiben történt a jutalmazás, azaz azt néztem, hogy a kutya mikor hogy fekszik le, igyekeztem a mozzanatokra klikkelni. Sikerült… megfelelő számú jól irányzott és sikeresen befejezett oldalfekvéses pozíció után ment egy rövid játék.
![]() |
| Oldalfekvéses fejszerkezet |
![]() |
| ahogy kollégám mondta stabil oldalfektetés 🙂 |
Miután le tudott feküdni jöhetett az idő húzása. Ezt ugyanúgy ahogy minden hasonló feladat esetében random mód jutalmazással gyúrtuk fel. Egész jól ment, persze nem volt célom egy nap alatt perceket kérni tőle. De kb 20 másodperc megvolt neki szépen és nyugodtan.
![]() |
| Nagyon kell az a jutalomfalat (töpiiii 🙂 ) |
![]() |
| Még mindig kell ám!! 🙂 |
Egy tetszhalottal mindent meg lehet csinálni, így kellett lennie ennek Jamienél is. Mondom Jammnak megvolt az előképzettsége ehhez, ezt nem tagadom és nem is áll szándékomban. Emelgettem a fülét, a lábait, megsimogattam. ezeket mind mind egyesével, kettesével megerősítettem neki. Aztán jött az asztalka ötlet, hisz egy tetszhalottnak ezt is ki kell bírnia 😛 Jöttek a játékok, húúú micsoda kísértés, főleg ha még meg is csipogtatom előtte azokat 🙂 Tuuudooom, goncsi manó vagyok!!! 🙂 Mivel friss trükk a “marad” vezényszó párszor elhangzott.
Került minden a Pöttyösre, aki hősiesen tűrte, mert tudta ezután jön a töpi, itt is a fokozatosság elvét követtem, először csak kevés ideig tartottam rajta, majd kicsit tovább, ismét kevés ideig, így játszadoztam. Majd jött a kettő tárgy egyszerre, kombinációk sorozata. Jamm már már tényleg halottnak tűnt, én meg élvezkedtem, ez volt a végső cél… egy tetszhalott kutya, akit nem zavar meg, ha pöckölik, ha mászkálnak körülötte, sem a csipogás, sem az, hogy valami “nyomja” a testét… Ez az én kutyám…egy hős… no de akkor ki a Malacka? 😀
![]() |
| A játék mindent visz, no de nem Jamm kitartását… 🙂 |
![]() |
| Két játékkal is hős… 🙂 |
![]() |
| Egyike lett kedvenc képemnek…ne aggódjatok fotózás közben is ment a megerősítés és a játék…mert persze, hogy megkapta a hátánlévő barit!! 🙂 |
![]() |
| Nagyon büszkülök!! |
Bevallom rettenetesen büszke vagyok a mai frusztrációmentes teljesítményünkre… az elhatározás és a megtervezés sokat jelentett a mai célkitűzés elérésében. Remélem Nektek is tetszeni fog! 🙂
Íme a végeredmény a videóban:
![]() |
| Videó megtekintéséhez kattints IDE |
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: