Vajh mi kapcsolódik szorosan ahhoz, hogy a kutyám már képes megfogni a vödör fém fogantyúját?? Persze, hogy az, miszerint hozza is oda nekem… Ez volt a mai gyakorlásunk utolsó mozzanata. Akikben felvetődik a kérdés, hogy mindezt hogy kiviteleztem, szegény kutyát túlhúztam-e? A válaszom: NEM. A tanítás, tanulás két részletben történt, és semmi extrán újat nem mutattam ezzel a kutyámnak, csupán azt, hogy az adott tárggyal kell épp valamit csinálnia, arra kellett rájönnie hogy kösse az adott vezényszót az adott tárgyhoz.
 |
| totyogi… |
Máskor is hurcolászott nekem dolgokat, hisz az apportja megvan a kiskrapeknak, persze van benne mit alakítgatni, de az legyen a legkevesebb.
Érdekes volt megtapasztalni, mekkora konfliktusa volt eleinte azzal, hogy a vödör a mellkasának csapódott. Nagyon kényelmetlenül érintette, de okosan, ügyesen teljesítette a távot.
 |
| Ez nagyon cuki kép lett 🙂 |
A távot igyekeztem apránként felépíteni a kiszámíthatatlanság módszerével, de még így is akadt, hogy hamarabb ejtette le a vödröt, mint kértem volna.
 |
| Cukkerkodásért nézzétek meg a vidit! |
Íme a végeredmény a videóban:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: