Hozzászólások (0)

Tanmark’s kennel találkozó – Szarvas tanya 2014.05.02.

Már korábban érlelődött bennünk egy Tanmark’s találkozó létrehozása, csak az sajnos elmaradt, de ahogy jött a jobb idő és Porteleken az ösztönpróba meghozta a terelési vágyat mindenki számára. Így érlelődött ama gondolat a fejemben, hogy megszervezem a találkozót. A helyszín adott volt, a dátum volt egyedül kétséges és többtényezős, hogy nekünk illetve a Szarvas Családnak megfelel-e az időpont.
Klausz Barbi vetette fel elsősorban, hogy neki a kutyaiskolán való oktatás miatt korlátozottak a lehetőségek a hétvégéket tekintve. De a május 2., mint munkaszüneti nap ígéretes lehetőségnek számított. Több sem kellett Szarvas Petráékkal is egyeztettem, akik hasonlóan igent mondtak a másodikára.
Jöhetett szépen sorban a Tanmark’s kutyákkal és „fél”kutyákkal -azaz a kölykök apja valamelyik Tanmark’s kan, mint Joe a Blue Paprika Legend kennelben és Will a Határvölgyi Ezüstcsillag kennelben született alom esetében- rendelkező gazdiknak szólni. Gyarapodott a létszám, sőt voltak olyanok is, akiket vissza kellett utasítanunk, mert vagy nem aussie tulajdonos volt, vagy nem épp Tanmark’s kennelből való volt a kutyája. 
Idén még szeretnénk szervezni egy újabb összejövetelt, ahova már minden kennelből szeretettel várnánk az aussiekat. 
Azért nem kellett szerénykednünk, pont annyian voltunk, amennyien kényelmesen két alkalommal tudtunk birkákat terelni. Na de ne szaladjunk ennyire előre. 🙂

Felhívás 🙂
Elérkezett a nagy nap Barbival megbeszéltem, hogy Kecskeméten felveszem és onnan együtt megyünk Portelekre (okos lányok vagyunk, de erről majd később). Nagyon jót beszélgettünk az úton, mondhatni be nem állt a szánk, a két Pöttyedék meg úgy utazott hátul a csomagtartóban, mintha mindig ezt csinálták volna együtt. Egy morgás, összezörrenés nem volt. Mindenki tudta hol van a helye- a csomagtartóban-. 😛
Fú már nem emlékszem ki érkezett meg elsőként, de mi valahogy az elsők voltunk, így a többiek érkezéséig körbenézhettünk, Petráékkal beszélgettünk, Judit beavatott tervébe miszerint milyen kenyérlángost fog készíteni nekünk a kemencében. 🙂 elárulom, nagyon finomat!!! 🙂

Akkor kikből is állt a frenetikus csapat:
Susa Család: Szabolcs, Anita és Kitty, akik Bluet, Will és Gigi lányát hozták magukkal 
Sólyomvári család: Péter, Eszti, fiuk Beni, és Joe, Secret
Haberczius Móni kedvesével, Krisztiánnal, akik Amyt hozták magukkal, Joe és Pepsi lányát
Zsanették, akik Alonsoval és Édennel jöttek
Szendrei kettős, azaz Zoli Tamyval
és az egyedüliek és megismételhetetlenek
Klausz Barbi és Vito
Ivett és Jamie

9 aussienk volt, ami Petráék szerint is kellemes létszám és még olyan mennyiség, akikkel több időt lehet eltölteni a pályán, a birkák nagy örömére. Azt beszéltük meg, hogy 2 terelésre lesz lehetősége minden kutyának, egy délelőtt egy pedig délután, meleg volt, de még az a kibírható huszonpár fok…
Mindenki lepakolt a filatorigátra, én gyorsan felállítottam a boxot Jamie számára, mert hmmm ismerem elég hevesen tud futni, úszni, udvarolni, kutyázni, macskázni, szóval minden olyan tevékenységet folytatni, amihez négy láb kell és nem sok ész. Így, hogy megelőzzem az esetleges kifulladást, Jammot egy idő után eltettem pihenni. Mindenki, aki érezte már egy kutyabox előnyét ilyen szempontból ámult, hogy nekik eszükbe sem jutott a boksz elcipelése. Én örültem az eszemnek.
Miután a kutyák kipacsálták magukat a tónál, mert Szarvaséknak már az is van 😉 Petra elment előszedni a birkákat. Addig én a technikával szórakoztam és konstatáltam, hogy okos ügyesen otthon hagytam a terelés megörökítéséhez jobban használható obimat. Okos ügyes Ivett… Így a leggyengébb obival kellett valamit összehozni, kattogtatás volt bőven, Susa Kitty vette át eme hősies kreatív feladatot.
Terelésről, hát olyan volt, mint amilyen. Őszintén szólva több ember -Romhányi Laci, Rákoczy ranch-vele kezdtük a terelést, Petráék, és Ösztönpróbát lebíráló BíróÚr- is arra biztatott, hogy Jamienek a birkák között a helye. Az ő elmondásuk alapján vétek lenne ezzel a kutyával nem terelni, és én is tartom magam ehhez, de az is hozzátartozik a dolgokhoz, hogy nagyon nehéz egy olyan sportot űzni, amit a kutyád fajtájának képviselői nem igazán űznek az országban. Azaz nincsenek összehasonlítási alapjaid, csak a videók adnak némi támogatást a youtube-on, de azok sem a valóságot mutatják. 
Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon kevés videót találtam, ami a kezdeti lépéseket mutatná be egy aussienál… Gondolok itt első találkozás a birakokkal, kezdeti lépések, az oktató hogy áll egyes problémákhoz, és most itt nem kérdőjelezem meg Petra hozzáértését, mert igencsak jól csinálja azt, amit csinál. De teljesen más fajtáról van szó, és abszolút nem lehet összehasonlítani egy border collie-val, egy mudival, amely fajtát egyre többet látom ismét birkák közelében, hála az égnek!! 🙂 Egyszerűen máshogy terelnek, de még aussieban magában a fajtában is erős különbségek vannak, ahogy azt korábbi bejegyzésemben említettem. (Magam is utánaolvastam ismét.)
Ösztönpróbán remek lehetőség volt megfigyelni a fajtát, annak egyedeit, de ennél többet akartam, és úgy érzem most meg is kaptam ezzel a találkozóval. Láttam kevésbé terelni vágyó aussiet, volt olyan, aki úgy terelt mint egy álom és láttam kettő olyan egyedet, aki ment mint a meszes és olyannyira hajtotta az ösztönük, hogy nehéz volt kontroll alatt tartani, kitaláljátok kik voltak ők??? 🙂 Naná, hogy Vito és Jamie.
A terelési sort mi kezdtük, Jammal, velünk foglalkozik legtöbbet Petra, Zoli és Tamy is volt már náluk birkaismeretetés céljából, de mégis mi vagyunk azok, akik rendszeres (erős idézőjelet gondoljunk hozzá) tanyalátogatók, birkaterelgetők.

Körbe, körbe a birkák körül…

 

még mindig az a feladat…körbe, körbe…

 

nem épp akarta megszüntetni a körbekörbét 🙂
Az első etapunk katasztrofális volt, Jamie agya olyannyira elszállt, hogy egyszerűen nem tudtam kordában tartani. Félreértés ne essék, a féktelenség nem okozott sem bennem, sem a birkákban károkat, egyszerűen, annyira akart menni, és annyira akart dolgozni, hogy túl gyorsan, vagy épp sehogy sem vette a jeleket tőlem. 

Balanszolgatás ilyen tempóban?! Normális???

 

Itt már kissé nagyobb távolságot, kisebb tempót produkált.
 

Ahh imádom amúgy, de akkor nem szerettem, összetörten vonultunk ki a karámból és nem érdekelt semmi csak, hogy a kutyámat eltegyem és én meg jól kisírhassam magam a WCben. 🙂 Ilyen is van ám…néha igaz, de amikor valamit nagyon akarsz és az a dolog nem csak rajtad múlik, hanem mondjuk egy ösztönerős kutyán, akkor biza el tud szontyolodni a helyzet, azaz én tudok elszontyolodni. 🙂

Itt már kicsit higgadtabb helyzetnek tűnik…de nem volt az 😉
 
A lassú járást ő nem ismeri
Kitty kreatívkodása 🙂
Utánunk Kitty és Blue ment fel a pályára, a munkájukat ugyanúgy, ahogy Zsanettékét Alonsoval nem láttam. Próbáltam agyamat kikapcsolni, egy gyönyörű kutya gyönyörű munkájára értem vissza, ő nem volt más, mint Amy. Áááá, kész voltam tőle olyan bájjal dolgozott és annyival alacsonyabb ösztönhőmérsékleten, hogy egyszerűen csodálatos volt nézni. Úgy követte le Móni testjeleit, mint egy álom. Nem esett nehezére körbemenni, jobbra, balra menni, csinálta azt, amihez nagyon értett, hisz az ösztöne vezérelte. Móninak kellett hasonló iránymutatás, mint korábban nekem (és még néha most is) így Petra vezette Mónit, akiket Amy követett le.

Kitty Blueval
Zsanett Alonsoval
Móni Amyvel
Eszti Joeval következett, akinek el kell majd egy kis biztatás a birkázást illetően, de érdekelték a gyapjasok, csak nem indult meg annyira feléjük, inkább Eszti mellől követte a pár egyedből álló racka nyájacskát.
Joe és a birkák
Tamy és Zoli egy teljesen más világot tártak elénk. Olyan szinten ment a kiscsaj, a picit én kis csajom is (2hét erejéig), olyan büszke voltam rá, mint szerintem Zoli. Aki elmondása szerint gyakorolt Tamyval amolyan száraz körbeküldést, jobbra balra irányváltásokat. Ment nekik a nyáj behozatala is, úgy, hogy Tamy nem sok terelésen vett részt, tán 3 alkalommal nézett meg közelebbről birkát. Így bámulatos volt a teljesítményük.

Zoli Tamyval
akik már a behozatalt is gyakorolták
 
Majd jött Eszti második etapja, azaz kutyája, Secret, aki Jamie tesója is egyben. Secret is megismerkedett a birkákkal, Eszti árnyékaként ment a birkák után.
Eszti és Secret

Zsanett második kutyája Éden is szépen teljesített, kevesebb kakaó volt a kutyában, mint Alonsoban, így könnyebben irányítható is volt.

Zsanett és Éden

Barbi és Vito, na igen a másik igen ösztönerős páros. De Barbi sokkal nagyobb kontroll alatt tudta tartani Vitot, aminek gyönyörű, kissé hangos munka volt az eredménye. De a birkák eljutottak Vito terelésével A-ból B-be, imádtam őket nézni!!

Barbi és Vito
a nagy vuvuvuuu Vito módra 🙂

Zoli a kameraman, akinek ötletétől vezérelve mindenkitől kértem pendrive-ot, vagy bármi más adathordozót, így a felvett tereléseket mindenki kénye kedve szerint tudja felhasználni. És nem nekem kell szerkesztgetni, vagy épp youtube-ra feltölteni.

Miután mindenki kiterelte magát, elmentünk pacsálni, a feltöltés alatt álló tóhoz. A kissé zavaros, agyagos víz remek lehetőséget nyújtott lehűteni a kutyákat. Akik játszottak, járőröztek, vagy épp, mint Jamie üldözte szerelmével Meggy-t, Petra legfiatalabb borderét. 🙂 De olyan is akadt, hogy az én drága jó kutyám elszaladt leellenőrizni a birkákat. Ott voltak azok még Jamm…

Vizes Vito 🙂
Amy, aki uralta a vizet
Csapat egy része sétál fel az ebédhez…

Nagyon jót beszélgettünk, miközben Judit isteni kenyérlángosát falatoztuk, illetve nem, akkor nem beszéltünk, hisz mindenki tömte a búráját. A kutyák egy része eltéve, egy része megfogva, és a többi szabadon koldult!! 🙂

kolduló Blue
Isteni ebédünk!! Köszönjük Judit!! 🙂
akik elpakolva kunyiztak 🙂
Vito, aki ezzel a képpel nálam aranyérmes lett
Éden mosoly 🙂
Amy cukin a család lábai előtt fekve 🙂

Tele pocakkal jó elkészíteni a csoportképünket, amit külön köszönünk Petrának, valamint egy két közös kutyás kép is lencsevégre került!! 🙂

Tanmark’s tali a Szarvas Tanyán # 1.
 
Tanmark’s Arctic Ice Fighter “Vito”, Tanmark’s Glitter N Gold “Tamy”, Tanmark’s Double Diamond “Jamie”, Blue Paprika Legend Apple Pie “Amy” a blue merle helybenmaradósak 😀
Tesók, Jamie és Tanmark’s Desert Rose “Secret”
Pillanatkép 🙂

Megnéztük bárányokat is!!! Meg a tanya többi lakóját is, de természetesen a bárányok számítottak sztároknak. Egy kettőnk kezében elég szokatlanul esetlennek mutattak, mint pl az én kezemben. 

Óriás mosolyú én és a menekülő bárányka
Akinek ez nem idegen… Zoli és kevésbé mocorgó bari
Anita és a foltos bari 
Barbi és a fekete bárány
Családi kupaktanács…hazavisszük?? 🙂
Vito így várt minket, na jó legfőképpen Barbit, vissza 🙂

A második etap nekünk sokkal jobban ment, végre tettünk valami értékelhetőt is a karámban. Minden kutya ismét “megkergethette” a birkákat, Petra tanácsaival gazdagodhatott. Valamint az is szóba került, hogy Vito, Amy, Tamy simán lemunkavizsgázhatna. Nagyon jó volt ennyi aussiet figyelni, ahogy terelik a birkát, ki ki más habitusban. Persze rájönni, hogy az ösztönhőmérséklet mennyire könnyebbé, avagy nehezebbé tudja varázsolni a terelést fenomenális volt. Van még hova fejlődnünk… De az elhatározás maradt, egy munkavizsga rendel!!! 🙂 
Ebéd utáni ejtőzés némi beszélgetéssel fűszerezve 🙂

Sólyomvári Család: Péter, Beni, Eszti és egy fél Joe 😉
 
Móniék 🙂
 
Na jó, mindenki azt nézte Beni hogyan csajozik!!! 😉

Nagyon szuper nap volt!!! Még most is átéltem minden pillanatát. Örülök, hogy megszervezhettem, bár sok szervezés nem kellett hozzá, jössz vagy nem jössz, miután kitűztük az időpontot. Szarvas Családnak nagyon köszönjük a vendéglátást, a terelési lehetőséget, a jó szavakat, a sok sok törődést. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy mindenki jól érezte Náluk magát, és már alig várom, hogy ismét mehessek, mehessünk Hozzájuk. 
Tanmark’s Család, igen, kevesen vagyunk, de gyarapodunk, ismerjük egymást, megismerjük egymást, jó egy ilyen közösségben kutyázni. Mások vagyunk, de mégis úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk. Remélem egy szűkkörű Tanmark’s tali minden évben megszerveződik majd akár a Szarvas Tanyán, akár máshol. 
Valamint remélem alkalmam nyílik ősszel egy nagyobb létszámú aussies közösséget meginvitálni Petráékhoz. Ennek részletei magam előtt is még csak homályosak… 🙂

Akkor jöjjön egy extrán szőkeség két részről is a végére. Barbival utazunk, Cegléden áthaladunk a kocsival, ugye Kecsón vettem fel őket. Erre “te mondhattad volna, hogy Cegléden keresztül jössz, mert akkor itt is leszállhattunk volna…” azaz egyikünknek sem volt annyi sütnivalója, hogy megnézze az autóút és a vonatút hol ütközik egymásba 🙂 De már megszoktam az ilyen kalandokat… Barbi készülj…csapó kettő következik remélem hamarosan 😀 😉



Hozzászólások (0)

Pécs CACIB június 21-22 // Julie, Tanmark’s Ginger # 3 Debütálás

Eltelt már pár nap a kiállítás óta, de mindenre úgy emlékszem, mintha most történt volna. Petromán Krisztivel már régóta dumcsiztunk a pécsi kiállításról, valamint párhuzamosan Esztivel is megbeszélgetés tárgya volt, a dél-dunántúli célpont. 
Kriszti megkért, hogy diplomaosztóját fotózzam le, melyre csütörtökön került sor, én fizetség gyanánt arra kértem, hogy készítse el Julie kozmetikáját, hisz Kriszti kutyakozmetikus (is). Kriszti kozmetikájával kapcsolatban további információkat, honlapot ITT találsz. 
Megbeszéltük, hogy Julie jön velem, míg diplomaosztódkodunk addig ő Esztinél lesz, aki lecsekkolja hogyan is sikerült felkészítenem a kiállításra. Kisebb megsüldögélés, és egy dögunalmas beszéd valamint egy jó hangulatú fotózás után Krisztivel kettecskén Isaszeg felé vettük az irányt. Ahol keveset futottam a lánnyal, majd megtudtam, hogy biza nekem kell felvezetni, mivel velem jobban mutatja magát, jobban mozog… ahham a gyomrom már itt összeszorult. :/
A kozmetikázás gyorsan megvolt, nem volt szükség sok nyisznyaszra, inkább egy kiadós fürcsire és itt ott egy kis gubanckibontásra, amivel én sehogy sem boldogultam. A kutya illatosan szállt le az asztalról, és egy fél aussiet hátrahagyva bevetettük magunkat a házba, ahol nagyon finom csilis babot ettünk. Majd kissé ráhoztam a frászt Kriszti Édesanyjára, amikor előismeretségünkről meséltem neki, hisz a család szentül meg volt győződve, ahogy ugratjuk egymást, hogy ezer és egy éve ismerjük már egymást. Hát az ismeretségünk egy röpke Ace átadáson kívül Jamie nyírására korlátozódott, no meg a frenetikus Szilvásváradra. 😉 No igen, vannak meghatározhatatlan szálak emberek között 🙂
Miután lecsekkoltak a szülők, hogy tudok vezetni, elindulhattunk egy frissen mosott aussie-val és egy hősszerelmes Noah-val. 🙂 Nem volt egyszerű az utunk, hisz Noah igyekezett tudtunkra adni, hogy neki nagyon is bejön a csaj, Julienak már annyira nem jött be… 😛
Krisztivel otthon töltöttünk egy napot és egy volt gimis osztálytársam elbúcsúztatása után nekiindultunk az útnak. Kettecskén, két ebzettel, és egy frissen, zárás előtt 5 perccel vásárolt kínai cipőmmel. Így idilli hangulatban végigcsacsogva az utat haladtunk Szekszárd felé. Ahol hívtam Orsit, hisz Gergő meghívott bennünket a decsi Vadászházba, deeee akkor még nem tudtuk, hogy Decsen van. Telefonbeszélgetésben csak egy utcanevet és házszámot kértem és kaptam, ott állva, Szekszárd főútján ismét felhívtam Orsit, hogy figyi már, tuti jóóó helyen vagyunk?? Nem, Decsre kellene jönni, gondolkodott már ő is, hogy tudom-e…vissza a kocsiba és kb 10 perc múlva megérkeztünk Decsre Gergőék háza elé!! 🙂 Megnéztük a kisvizslákat, aztán be az autóba és mentünk a vadászházhoz, majd egy nagyon szuper tóhoz, ahol Julien kívül minden kutya mókázhatott egy sort. 🙂 Julie addig az autóban várt ránk…

Ezt nézegettem miközben a kutyák fürödtek. 🙂 (telós kép)

Majd jöhetett a incsifincsi halászlé és a nem tudom hány kg tészta, farkas éhes voltam, és biza nagyon jól esett a finom halászlé, amit Gergő családja készített számunkra. Ez úton is köszönöm!!! A vacsora a vadászház kiállító részében volt, ahol megismerkedhettünk az élővilággal, mint csontok, koponyák, agancsok, szarvak és kitömött állatok formájában. Először eléggé idegenkedtünk a helytől, meghalt állatok között enni kicsit bizarr, de aztán Gergő mesélt róluk, kit miért kellett kilőni, ki hogy került a szobába, volt akit pl elütöttek. No, de ennyit az állati eredetű dolgokról.

Noaht meg kellett még fürdetni, így hazamentünk Gergőékhez, majd vissza főnözni az úrfit, addig mi bent a szobában beszélgettünk, mert persze rábeszéltük Orsiékat, hogy aludjanak már velünk kint a vadászházban 🙂 Egy nagy szoba volt a miénk 7 ággyal, amelyből 4-et használtunk, de persze akadt összekutyult ágy is… 🙂 Julieban nem bíztam, a szoba tele volt szőnyeggel és mivel nálunk nem igazán fellelhető ilyesmi, így valahogy éreztem, ezt Julie fűnek használná, és hát a füvön a legjobb a dolgát elvégezni. Persze mozgáskorlátozása mellett szólt még, hogy rajta kívül még 3 kutya aludt a helységben és ha nyugodt éjszakát akartunk, akkor mindenkinek a helyén kellett maradnia. Így velem aludt az ágyban…nem nagyon ellenkezett… 😉
Julie helye…aztán valahogy az összes kutya az én ágyamon randalírozott 
Lássuk csak, első nap…korán keltünk fel,de valahogy jól is esett, olyannyira időben kelt a társaság, hogy bőven volt időnk még ágyban dumcsizni, a legjobb kómásokkal beszélgetni 🙂 főleg, ha te is kómás vagy 😉 Olyannyira időben indultunk, hogy abszolút nem nyomtam neki, csak lightos utazó tempó az autópályán. A helyszínre érve egy nagyszerű ötlettel találkoztam a parkolót illetően: az autók kifelé hajtáskor fizessenek előre maghatározott összeget. Mit kerülünk ilyenkor el??? Hogy tumultus legyen a bemenetelkor fizetésnél, a kutyákat sem itt ellenőrizték le, hanem az épületbe való belépés előtt. Parkolásból jeles. 🙂 
Két részletben cuccoltunk be, először csak a legszükségesebbek, két kutya, boxok és a papírok. Enyhe gyomorgörccsel léptem be még utcai viseletben…Gyors ringkeresés, ahol megtaláltam Kittyéket, természetes volt, hogy melléjük cuccolunk le. Majd Baluékat is ide invitáltuk, máshol el sem fértek volna az az igazság 🙂
Átvettem a ringszámokat, Esztiék is megérkeztek, megvolt a kis csapatunk!!! Átöltöztem, mert úgy volt meghirdetve és a katalógusban is így szerepelt, hogy az aussie lesz az első fajta, igen ám, de a ringtábla kissé megkavarta a dolgokat. Teljesen más beosztást talált rajta az ember, ami kissé gondolkodóba ejtette, hogy mi is van valójában. 
Esztivel és Julieval Ace-szel kimentünk a szabadba dolgok elvégzése és némi gyakorlás volt terítéken, mentünk pár kört, beállítottam, azaz készen álltunk a megmérettetésre. Szukáknál egyedül nekünk volt vetélytársunk. Eszti csak azt mondta, ha megáll, szépen fut, ő már azzal megelégedik.

Majd meghaltam a várakozástól, remegett a lábam, kezemben egy gyönyörű kutya mosolyogva nézett rám, ahham mi jöttünk. Ugyanazon ellenfél lévén mindkét esetben mi futottunk be a ringbe elsőként. Juliet nem zavarta, hogy mögöttünk állnak, csak arra figyelt én mit teszek vele, no és a virsli is magára vonta tekintetét. A bírónő, Ligita Zake (LV) megnézte a két hasonló korú szukát, majd kért tőlünk két kört, és mindkettőnket megkért, hogy lazábbra vegyük a pórázt, a kutya feje, nyaka a képek alapján nem volt felakasztva, egyszerűen feszült. Mindegy, amit kér azt kell csinálni. 
Mustra közben, el nem tudom mondani mennyire büszke vagyok 🙂
Fotó: Susa Kitty

Julie nagyszerűen tűrte, hogy végignézik, végigtapogatják, az oda-visszánál is csodálatosan futott végig egészen a bírónőig. Direkt gyakoroltam ezt vele, majd egy kört kért, ahol visszaálltunk a helyünkre. Mivel a hátunk mögött elválasztó szalag nélkül bírálatok voltak, nem mertem bekockáztatni, hogy eltávolodva tőle, csak a felvezetőt fogom és figyeltetem, azt hiszem jól tettem. Bár csodásan viselkedett bennem volt a félsz, hogy bármitől megijedhet, bármit zavarónak vehet. De nem tette, egész bírálat alatt úgy viselkedett, mint aki egész életében kiállításokra járt volna, de nem, Julie debütálása volt Pécs CACIB, ráadásul teremben, és az én kezemben… hát most már ez csodás érzés!! 🙂

Van egy beállásom, de Julienak is 🙂
Fotó: Susa Kitty

A bírónő Juliet második helyre tette kitűnő 2. Res.CAC címmel, most azt kellene írnom, hogy nem voltam elkeseredve, hisz jól teljesített, pedig őszintén bevallom el voltam. Sajnos a leíró bírálat elmaradt, pedig nagyon, de nagyon kíváncsi lettem volna, hogy mi tetszett és mi nem bírónőnknek. Csalódottságot félretéve gratuláltam a szuka tulajának, remélem találkozunk még…egy egészséges versengés céljából, de tényleg!!! 🙂 Mivel totál egykorúak, így nagy valószínűséggel lesznek ők még egy osztályban, kivi vagyok más korban hogy mutatnak majd egymás mellett. 🙂 Mindenesetre még egyszer gratula!!
Természetesen megvártuk a BIS (best in show) programot, többek között Orsinak is drukkolhattunk junior handlingben. Kivittük a cuccokat, majd helyet foglaltunk Krisztivel és a két kutyánkkal, illetve már hárommal, hisz Kriszti bekutyásodott, kapott egy sheltiet. 🙂 Nekem célom is volt természetesen ezzel, hogy Julie szokja a tapsot, a hangokat, a fapallón járkáló embereket. A Kisasszony remekül teljesített, nagyon meg voltam vele elégedve!! Miután rájött, hogy nem való az ölembe, pedig nagyon akart oda felmászni, lefeküdt a lábamhoz és elaludt, Noah is ezt tette a hátam mögött, miután párszor megmászta a vállaimat 🙂

A hátteret tessék nézni!!! 🙂 Épp Anikóval beszélgetek, Julie meg bepróbálkozott 🙂 🙂
Előtérben Orsi és Hanna  De Villaodon Beyonce
Julie próbálkozás 2.
Julie miután feladta 🙂
Noah és az ő alvási módja 🙂 <3

Nagyon jól éreztük magunkat a program alatt, miután vége lett, belevetettük magunkat Krisztivel és a három kutyával a Pécs belvárosába. alföldi gyerekként sikerült egy igencsak lejtős helyen leparkolnunk, büszkülök, büszkülök… 😛 Totál központban álltunk meg és onnan sétáltunk a még központibb helyre, mely mint utólag kiderült a Szent István tér volt. Na, itt a téren van a számos szép látnivaló mellett egy isteni fagyizó, a fizetési rendszerüket nem igazán értem, de itt ettünk mindketten, Krisztivel mák, levendula, és jázmin fagyit!!! Nagyon sokan megcsodálták a kutyákat, enyhén spiccesek, kedves gyerekek, kevésbé kedves gyerekek, felnőttek, kutyáink tűrtek, csak tűrtek, aztán elfogyott a türelmük. Julie elhúzódott, Noah meg elmorrantotta magát…jogosan…
Ahogy megettük a fagyit, lőttünk pár képet a kutyákról, ha már itt vagyunk, és ha még nem olyan fáradtak…dehogynem voltak azok, pfff 😀

Egyszerűen gyönyörűek!!!!
Julie és Noah
szembenézés 🙂
Egy sheltievel kiegészülve… nagyok arcán az őszinte érzelem 😀 😀 😀

Majd irány Decs, megrendeltük a másnap reggeli átvételű zsömléket, melyekért reggel el is mentünk. Ismét egy jó halászlé várt bennünket, meg két üveg bor. Egy hosszúra nyúlt beszélgetés után mindenki bedőlt az ágyába, Juliet sem kellett sokszor hívni… bár azért meglepett…nem bírta kihagyni, hogy ne pisiljen be… Sajnálom utólag is!!!!! Eltettük magunkat másnapra…

Jó reggelt 🙂
Fotó: Konyecsni Gergő

Reggel egy kedves osztrák úr követett bennünket direkt, most nem mentem olyan lassan, szabálybetartósan, mert késésben voltunk. Azon mosolyogtunk, hogy a szabálybetartós osztrákok (hatalmas büntit kell fizetni náluk szabálysértésért) mit gondolhatott rólunk… (még nem kaptam csekket…) mindegy odaértünk, és helyünk is volt még a belső tuti parkolóban. 
Ring ugyanabban a teremben volt és jéééé Esztiék hamarabb érkeztek, mint mi 🙂 🙂 🙂
Ami a mai napban biztató volt, hogy bíró úr, dr Jakkel Tamás adott leíró bírálatot, igen ám, de az aussiet valahogy kihagyta… pfff…azaz előtte és utána lévő fajtánál mondott írnivalót a ringtitkárnak, de nálunk nem…na fortyogtam a dühtől…ez mi??? Bevonultunk tegnapi ellenfelünk kíséretében. Julie sokkal magabiztosabb volt a ringben, gyönyörűen futott, most én is elégedettebb vagyok magammal, szépen állt, és nagyon szépen engedte magát tapogatni egy férfinek is!!!! Ami itt igen fontos, és nagyon visszaigazolta azt, amiért küzdöttünk, amiért annyit mentünk tömegben, és simogattattam meg mindenkivel, valamit ismerősökkel átvizsgáltattam Juliet. Szóval mindez elegendő volt egy olyan bírónál, aki igencsak háklis arra, ha egy kutya félelmet, bizonytalanságot mutat bírói mustra alatt. Volt akinek a bírálatai alatt mondta is, hogy lehetne jobb az adott kutya viselkedése. Az a kiscsaj, aki 2 méterre elhúzódott, ha jött szembe egy ember, az a kislány mint egy szobor állta végig, hogy megmatassák. Kérhetnék ennél többet, igen egy CAC jól jött volna, de ma is “csak” kit. 2., ResCAC címet kaptuk meg. 

A kép pont azt mutatja, ami a lényeg, és a homály sem akadály látni azt, amit ez a lány tud! MOZOGNI 🙂
Fotó: Susa Kitty 

Ami még érdekes volt számomra, megvártam az aussie bírálatok végét, és úgy mentem oda a ringtitkárokhoz, hogy átvegyük a bírálati lapot és a Res.CAC kártyát, mondom a számot, és pont akkor érkezik az asztalhoz a bíró úr, erre, “Res.CAC, igen erre a kutyára emlékszem.”, miközben a srác kereste az eredményünket. Ivett álla leesett, a bírónk megjegyezte magának Juliet!!! Jó nem volt egy nagy tömeg aussieban, de akkor is, minek mondott volna ilyet, ha nem mondani akart volna ezzel valamit.?! 🙂
Bánkódásnak helye nem volt, örültem magamnak, a kutyának. Kis beszélgetés után repkedtem a BIS ringhez, hisz Anikóék, Ebtanoda, pécsi tüköriskola bemutatót tartott a BIS program előtt. Főtapsolóként buzdítottam a közönséget a bemutató, trükkök elismerésére. Nagyon jó hangulatú bemutató volt, nagyon vidám kutyákkal, és rengeteg profi trükkel!! 🙂 
Kriszti is megérkezett, majd fölénk ültek Orsiék is, így együtt tudtuk végignézni a BIS-t, a viccesen előadott senior handlerek felvonulását, és a már megszokott programot. Kiválasztottuk az általunk dobogóra szánt kutyákat, és az I. fajtacsoportban ismét államat tapasztottam, és naná, hogy ujjongtam, mikor Balu, Jamie kozmetikusa borderével bevonult. Az valami fenomenális volt, fel is jutottak a dobogó második fokára. 
A nap végeztével átpakoltuk Kriszti cuccait Baluékhoz és már indultunk is haza Julieval, aki még egy hetet élvezte a vendégszeretetünket. Jamie is örült nekünk, hogy végre hazaértünk, melyet meg is ünnepeltünk egy kiadós sétával.

Julie és a kosztümös Ivett 🙂
Fotó: Nagy Orsi
Mert szeretem… 🙂
Fotó: Nagy Orsi

Igazán büszke vagyok Juliera, akinek köszönöm, hogy jól hasznosította a belefektetett időt, energiát, és nagyszerűen helytállt mind a ringben, mind a ringen kívül a tömegben, az olykor nem éppen normális kutyák között. 
Köszönöm Esztinek, hogy rám bízta Juliet, egyik szíve csücskét, hisz tudom jól, mennyit jelent neki. Nagyon sokat tanultam, és most már tudom milyen nehéz nem kialakítani semmilyen kötődést egy olyan kutya iránt, akit legszívesebben soha nem adnál vissza a Gazdájának. Julie nekem ilyen, nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe…

Köszönöm Julie!!! <3
Fotó: Nagy Orsi





Hozzászólások (0)

Most ideges vagyok… felelős állattartás EMBEREK!!!!

Oké, ez most abszolút nem Jamie posztja lesz, de hol máshol osztanám meg kutyás nézetemet, mint itt!! Azt hiszem azt nem kell bemutatni mit gondolok azokról az emberekről, akik csak azért hoznak le almokat, és azokat felelőtlenül nevelik fel, hogy vásárokban csomagtartóban árulják, vagy épp eladják a kamionokra őket! Nem, most nem ezekről lesz szó… léteznek, míg kutyát szaporítani jó biznisz, lesznek is!!! Erre számítsatok Kedves Emberek, Gazdák, Jövendőbeli Gazdák, hogy azon kutya, akit megveszel fajtatisztán abból a bizonyos csomagtartóból, arra biztatod a kedves eladót, hogy tovább szaporítson kutyákat otthon szörnyű körülmények között!!!!
De, mint ahogy említettem most nem erről lesz szó, hanem egy kicsit azokról az emberekről, akik csak azért hoznak le CUKIN almot a kutyájuktól, mert 
  • az ő kutyája is cuki
  • az állatorvos mondta, hogy ajánlja, hogy egy alom legyen a szuka életében!!!! Legjobban kiakasztó dolog, elvenném a jogosultságát, a dr. státusz szimbólumát jelző szócskát a neve mellől!!!!
  • másik állatorvosi sztori: ha nem műtöd meg a szukát, akkor inkább fialjon le, mert az úgy jobb lesz neki!
  • félek bármilyen nemű műtéttől, beavatkozástól… ezáltal felvállalom, hogy a szukám végigmegy egy esetleges kínzáson, amit egy mondjuk nagyobb testű kutyával való párzás következtében a nagyobb kölykök világra hozása jelent 
  • meg szeretne tartani egy kölyköt az alomból, mert az még cukibb lesz
  • minél több embert örvendeztessen meg egy olyan jópofa kutya, mint az övé
  • a gyerekünk kiskutyázni szeretne és a kiskutyák felnevelése felelősségteljes feladat
Sorolhatnám még a jobbnál jobb célokat egy-egy alommal a háznál, de most így hirtelen, valószínű ingerültségemből adódóan nem jut eszembe. 

Ami kiváltotta belőlem ezeket a sorokat, az a csepeli eset, mely során lefoglaltak több, mint 40 fajtatiszta éhező, szomjazó kölyköt egy raktárból. Cikket, történéseket ITT olvashatod, egy kicsit más perspektívában Demény vizsla tollából ITT találod az összefoglalást, amelyből egy részletet hadd idézzek:

“Mondhatnám, hogy minden jó, ha jó a vége, de nem. Mert nem tudható még, milyen maradandó károkat szendvedett el ez a 40 eb, akiket felelőtlenül szaporítottak, akikben csak a pénzt látták. Nem igazi hepiend ez, mert ez a 40 kiskutya csak egy picike része annak a hatalmas piacnak, amit a kutyakereskedelem jelent. A fajtatiszta kutyának még van értéke. Van? Mert valójában csak az a kutya fajtatiszta, akinek papírokkal igazolható felmenői vannak, az pedig nem vásárolható meg a zinterneten 15ezer töpirevalóért. Szóval, kiskutyát akarsz? Tacskót, vizslát, cane corsot, csivavát, bulldogot? Nem engedheted meg magadnak a pedigrés tenyésztőket? Válaszd a menhelyeket! Minden egyes magánkézből, olcsón vásárolt ebbel, ezeket a csirkefejeket támogatod, akik szerint a kutyákat akár így is lehet tartani, mert csak állatok.”

Lényege, amit fel kell fognia minden olyan embernek, akik gondolkoznak bármilyen nemű szaporulat gyártáson, törzskönyv nélkül pláne (!!!), hogy tömve vannak azon helyek, amik a csúnya szóval használaton kívüli kutyákat tartják, ezek a menhelyek, gyepmesteri telepek, fajtamentők helyei. Rengeteg a lepasszolt kutya, akiket már elhasználtak szaporulatok gyártásához, és most már nem fial, már nincs benne pénz, és rengeteg az olyan kutya, akik a rossz fajta/egyed választás miatt kerültek utcára, kerültek befogásra, kerültek leadásra!!!! Miért történt meg ez??? Mert sufnituningolt kölykökhöz mentek oda, ahol a tenyésztőnek legkevésbé mondható ember nem törődve az igényekkel, nem törődve azzal, hogy milyen életvitelt él a gazda, a család, neki a lényeg, hogy ELADJON! 
Kérdem én kedves egyszeri alom gazdája vajon, ha téged talál meg egy család Te el tudod majd dönteni, hogy a kutya, akit akarnak megfelel az elvárásaiknak, a kutya elvárásait, igényeit ki tudják majd elégíteni??? El tudod majd dönteni a kölyök sorsát?? Meg tudod előzni azt, hogy a kedvenc élete végéig a családnál maradjon? Ne unjanak rá, ne passzolják le, csak azért mert hatalmas aktivitása nem megfelelő a család számára, na és ezután mi a következő lépés, megy az utcára, gyepire, menhelyre, vagy épp másik családhoz… Mit teszel ezzel??? GYARAPÍTOD AZON KUTYÁK SZÁMÁT, AKIK VÁRJÁK A MEGVÁLTÁST RÁCSOK MÖGÖTT, AKIK UTCÁN KOLBÁSZOLNAK, ÉS ELVESZED AZON KUTYÁKTÓL AZ ESÉLYT, AKIK MÁR A MENHELYEN SÍNYLŐDNEK!!!

Lássuk a cikkekben említett tacskók előtörténetét, mely az interneten, facebookon terjed, névvel ellátva, azaz nem amolyan légből kapott magyarázat. Olvassátok el, megéri!!!!
A tacskók valóban az említett helyről származnak, szerelem alom előfordul, és a gazdák javára váljék, hogy az alomnak mindent megadtak, amit csak kell az oltási programnak megfelelően. (Remélem, hogy a szukát, kant ivartalanították az eset után, vagy csak jobban figyelnek majd a következő tüzelésnél!!) Aztán jött egy telefon, egy kedves hang és a kedves gazdák mindent benyaltak, még takarót is varrtak a kicsiknek, hogy könnyebb legyen az elválás… az már azért elgondolkodtató, hogy egyszerre 3 (!!!!) kiskutyát visznek el. Ez a naivitás, ami sajnos a valódi tenyésztőket is megtéveszt. Lassan magánnyomozókat kell fogadni, hogy megtudják a kölykök valóban jó helyre kerülnek. Hallottam már magán felderítésekről, akik mindennek, telefonszám, név, lakhely, stb utána néztek és így szórták ki a gazdajelölteket…   

Azaz, a rossz gazdijelöltek mellett megjelentek a minden hájjal megkent, csak VÁSÁROLNI AKARÓ emberek, akik képesek ezt megtenni az ember leghűségesebb társával, képesek folyékonyan hazudni, hogy megkaparinthassák a kölyköket. Nem kell messzire mennem, itt, Soltvadkerten is hallottam olyanról, hogy egyszerre 3 kiskutyát elvittek a szerelem alomból (ivartalanítás már megtörtént), nagyon kíváncsi volnék, ezek a kiskutyák most hol tengődnek, vajon mennyit kereshetett a továbbadásával…
Az embernek felcsillan a szeme, ha meglát egy szép kutyát az utcán, a yorkshire “tenyésztő” hölgy is megkérdezte tőlem, hogy milyen fajta mennyi volt, és hogy ő még nem látott ilyen kutyát amerre ő jár. Kérdeztem merre járt, legutóbb Pécsett, ahham, pedig ott kellett volna látni, hát a vásárban biza nem látott ilyen fajtát… ne is lássál baszki!!!! Hölggyel többet nem beszéltem, természetesen a második kérdésként mennyibe került dologra sem válaszoltam…
Másik imádom a staffokat, komolyan!!! De amikor minden 3. háznál látom a különböző variációjú, felálló fülű, tömzsi, nyúlánk kutyákat, elgondolkozok, na ő vajon honnan, melyik soltvadkerti házból származik??? Mennyit adtak érte? Azon kívül, hogy őrjöng a kerítésen keresztül, mit adnak meg neki???? Mint tudjuk nagyon jó sportok vannak számukra: súlyhúzás, frisbee, kutyaiskolák minden ágazata (pl: engedelmes, ügyességi), ŐV ellenőrzött körülmények között, nem baszki, nem a körhergeléses variáció!!!! 
És erre látom, barátot, vagy épp barátnőt keres a kutyám, mindezt az fbn!!!! Most komolyan??? Miért, kérdem miért kell ezt még folytatni, nincs elég belőlük, nincs elég kutya ott, ahol sosem jártál – menhely, gyepi-?? Különleges törzskönyve van, esetleg kiemelkedő egyes sportágakban, és mi van az egészségügyi szűrésekkel??? Ezek mind megvannak??? Ó igen, akkor menj a tenyésztődhöz, hogy szerinted eme kutya kiemelkedő, és ő majd eldönti valóban így van-e, aztán ha igen akkor talán az ő kennelneve alatt lejöhet az alom, ha már alapból nem hobbira adta el a kutyát, aki már rég ivartalanítanod kellett volna 😉 . De ha ezek nincsenek meg, akkor kérdem, és most utoljára kérdem miért van erre szükség… Mert ezt a fajtát nem a szöges nyakörv viselésére tenyésztették, egyiket sem…el vagy tévedve… nagyobb dolgokra hivatott…keress meg és adok elérhetőségeket, hogy kiket kérdezz meg, mit is tudnak ezen fajta képviselői. De ez érvényes minden fajtára!!! Soltvadkertről beszélek, mert itt élek, itt látom mi folyik, vagy épp nem… mert néhol felelős állattartást nem igazán találok… 


Könyörgöm mielőtt bármibe belefognátok nézzetek már körül a környezetetekben!!!! Keressetek fel gyepiket, menhelyeket, hogy ott milyen fajtájú kutyák, vagy épp mixek tengődnek arra várva, hogy valaki beléjük szeressen… De miért nem keresik őket az emberek??!! Addig amíg léteznek 20.000 – 40.000 ft-ért kölykök, csak jóérzésű, csak azértis innen lesz kutyám emberek mennek ilyen helyekre. 
Addig, amíg egy minőségi (értsd a szülők pedigreevel, egészségügyi szűrésekkel rendelkeznek, és bazz legalább kennelneve legyen a tenyésztőnek) kölyköt nem tudsz megfizetni, addig keress fel menhelyeket, fajtamentőket!!! Hidd el, egy egészséges fajtatiszta egyed nem kerülhet 40.000 Ft-ba!!!!!
Ezt váltották ki belőlem a hét eseményei… bocsi Jamie blog, hogy a gazda kitöréseit el kell viselned…és nektek is, akik kicsit sem ilyen postot vártatok tőlünk, hisz annyi dologgal vagyok elmaradva… de hamarosan jönnek azok is, ígérem!!!






Hozzászólások (0)

Julie, Tanmark’s Ginger #2 – Út a csillogás felé

Julie, Julie… az élet úgy hozta, hogy ha már valami nehézre, kihívásra vágytam, akkor legyen is…de ez nem abban nyilvánult meg, hogy a kisasszony mutatkozott kemény diónak, hanem, hogy úgy gondolta, hogy most nálunk nagylánykodik, azaz betüzelt. Ezzel kemény dióba vágtam a fejszémet, mert így kevesebb időm jutott mindkét kutyára, hisz külön, külön kellett velük foglalkoznom. 
Valamint egy hétre más vendégszeretetét élvezte, olyan emberét, akit bárkinek bármikor szívesen ajánlok. Garda Kata ásotthalmi panziójában vendégeskedett a csajszi.
Ez természetesen egy hét kiesést jelentett, valamint még többet, mert egyszerűen nem tudtam egy háztartásban tartani Jamievel, mert ha elzártam őket akkor ment még a nyüszögés mindkét kutya részéről. Így Julie ment a cégünk udvarára, Jamie meg maradt a fenekén.
Másfél hónapból kiesett több, mint 2 hét, és a június 21,22 hétvége Pécs CACIB-bal vészesen közeledett.
Julie igyekezett nálunk kibontakozni, ami természetesen sikerült is, hisz ahogy korábban is leírtam (Megtekintheted ITT) rábontakozott arra, hogy Jamie felett legyen azon a ranglétrán. Íme egy cukiság Julietól…
Jamie még a csipogós báránnyal a szájában is jól hallható morgást produkált lebeszélve eme mutatványról a csajszit.
Julie így vette tudomásul…
Jamie segítségével nagyon sok mindent sikerült pillanatok, napok alatt megértetni Julieval. Ajtó és küszöbszabályt, behívást, póráz használatot, autó használatot. Ezek mind mind kicsiny, de olykor életet mentő dolgok. Hálás vagyok Jammnak, hogy útmutatást tudott adni…


Ő ilyen, a háttérből tanít, ott van, terelget, engem is és Juliet is…
Amellett, hogy “fontosabb dolgokban” is segített nekem Jamie, olyan egyszerű mozzanatokkal is segítette a közös életünket, mint labdázásra megtanítás, Julie iszonyatosan lasztis lett, a csipogós játékok nem érdeklik, na de a labda…aaaaaz igen. 🙂 Most már szépen lehet figyeltetni is rá, aminek különösen örülök, mivel számomra alapvető követelmény, hogy legyen olyan tárgy, a kaján kívül, ami meg tudja fogni a tekintetét… 🙂
Lasztizás ezerrel…
Sok mindenen kellett csiszolnunk, pl az autó témán, amiben Jamie remek partner volt, hisz ő játszi könnyedséggel pattant ki és be, ha Julie nem is követte annyira Jammot, ebben nem látott annyira rémisztőt egy idő után. Saját maga ugrott be és ugrott ki, na ebbe azért én is beleszóltam, hogy mikor jöhettek ki. Azért volt egyszer kétszer makacskodás a kiugrással, engem meg nem kellett nógatni, hogy kiebrudáljam a kisasszonyt az autóból.
Első igazi kibontakozása természetesen a FROGos csapatomnál, itt már nagyon szépen viselkedett az autóban 🙂
Sétákat igyekeztem városban összehozni, aminek Jamie kimondottan nem örült… ő ahhoz van hozzászokva, hogy jó egy órát sétálhat a dzsumbujban. De Julie miatt muszáj volt, még javában iskola volt, mikor megkezdtük reggeli városi sétáinkat. Hát azt kell mondjam, akkor elszontyolodtam, mert nagyon nem akart emberek között lenni. Nagyon, de nagyon nem!!!! Nagyon bizalmatlan volt mindenkivel szemben, legyen lassan sétáló felnőtt, vagy gyors léptű gyerek. És a különböző zajokról, beszédről ne is beszéljünk…
Ekkor támadt az az ötletem, hogy nem sétálva, csak mondjuk egy padon ücsörögve szokja az embereket, zajt, lépést, közelségüket, stb. Így pár alkalommal kiültünk a helyi cukrászda egyik padjára, ahol elég nagy volt az emberforgalom. Reggelente is külön vittem el ilyen utakra, ekkor a templom parkjában szoktuk a gyerekmenetelést. 
Itt már kigyulladt az a reménysugár, amit vártam… nem volt érdeklődés az emberek iránt, hanem szimpla megtűrés, elviselés, de ez nekem már pont elég volt.
Másik részről megkezdődött a ringdresszúra “felépítése” (azért tettem idézőjelbe, mert Jamie tenyésztője részéről ez már megtörtént, de én mégis én vagyok, aki egy kutyát vezetett fel életében 🙂 ). Az előző bejegyzésemben már felraktam azokat a képeket, amiket némi gyakorlás után lőtt rólunk Dávid, némi gyakorlás…épp kezdtem érezni Juliet. 
Nagyon más a két kutya, Julie hihetetlenül lágy, ha megfogod a lábait, hogy helyezgetni szeretnéd, olyan mintha a kutya a föld felett lebegne, hihetetlenül könnyűek a végtagjai, míg Jamie 4 lábbal áll a földön 🙂 Megéreztem mik a gyengeségei a kutyának, mit nem szeret, pl azt hogy a mellső lábaihoz hozzányúlsz. Olyankor szétesik a kutya, látszik, hogy maga a helyzet sem tetszik neki, és hagyjad békén. Free-ben állás sem az erőssége, valamelyik lábával tuti, hogy belép, no és a távolság közte és köztem, ezt sem szerette az elején. Szóval volt bőven min alakítgatni. 
No, de nem kell megijedni, nem csak abból állt az ittléte, hogy állítgattam, futtattam, sőt!!! Ez volt a kisebbik része, mivel ezt Eszti is elég sokat gyakorolta vele, nekem az volt a célom, hogy minél több dologgal megismertessem. Kivittem a tóra, a strand területére, míg szabad volt, ahol iszonyúan jól érezte magát. Még a mólóra is feljött velem, pedig az Jamienek is nagyon nehezen jött össze. Tudjátok van egy különleges hangja… 🙂
Julie és a Vadkerti-tó
Miután rájött, hogy a víz jó barát egyre tovább merészkedett, sőt egyszer kétszer még úszott is!! Imádta a vizet!!! 🙂 Volt egy közös úsztatásunk, közel 11 kutya volt a strand területén, természetesen ezt is akkor hoztuk össze, mikor még nem kezdődött el a strandszezon! 🙂 Megkértem Attit és Gergőt, hogy szenteljenek több figyelmet a lánynak, mert akkor még úgy tudtam, hogy mindkét kiállítási nap bíróurunk lesz. Így elengedhetetlen volt, hogy ilyesmit is gyakoroljunk. Vadul etettem, míg a srácok végigsimították a hátát. Köszöntem, ennyi is volt. Én nem szeretek nagy léptekben haladni. Köszi K. Gergő és F.B. Atti!!!!! 🙂

Mert imádom… 🙂

Orsi is segítségemre volt, mivel nála is állomásozott néhány ringdresszúrára és szocializációra váró kutya, így ha együtt mentünk sétálni, akkor nem maradtak ki a közös gyakorlások, mikor egymás kutyáit néztük beállításban, vagy épp bírót illusztrálva átmatattuk a kutyákat. Orsi sajnos nem lett Julie szíve csücske, ez talán Ian “hibája”, ő sem lett a kedvence, és Orsit Ianhez kötötte. Ian túl heves volt neki, pedig azt hittem, hogy a korban közel álló két kutya majd jól kijön egymással. De bevallom Orsi “nemszeretete” pont kapóra jött a gyakorlásoknál, hisz idegenként kezelte, fenntartásokkal, mindennel, amire nekem szükségem volt. Orsi módszeresen áttapogatta a kisasszonyt, amíg én folyamatos virsli adagolásban részesítettem a száját.

Következő gyakorlat, amit ismét Orsival valósítottunk meg, hogy köröztünk a két kutyával, egyszer Julie volt elől, máskor hátul. A lényeg, hogy szokja, hogy ha háta mögött lihegnek, esetleg ráfutnak…az nem jelent gondot. Mindenre kiterjedő okításban részesítettem. Ezt legfőképpen Jamienél alkalmaztam, kinél másnál 🙂 😛 Érdekes volt ennél a feladatnál, hogy Orsival kb egyszerre állítottuk meg a kutyáinkat jutalmazás végett. Valahogy mindig egyszerre voltunk elégedettek 😛 

Nagyobb nyelv, elfáradás ezerrel, hisz itt épp a Lukács park szélén köröztünk a kutyákkal


Amit egyedül gyakoroltam és nem kicsit néztek idiótának az emberek a parkban tőlünk nem messze, a buszmegállónál, amikor ráfutottunk az emberekre. Ezt nem kell szó szerint venni, de ez is lényeges mozzanat a bírálat során. Hisz a bíró kér tőled egy oda-visszát, amikor visszafelé meg kell közelítened a bírót. Ezt a kutyának úgy kell teljesíteni, hogy nem zökken ki a mozgásból. Igyekeztem felénk mozgó emberekkel kísérletezni, persze nem mentünk olyan közel, hisz ők sem voltak beavatva, és a Julienak sem szerettem volna gondot okozni. Remekül vette, hiába a virsli csodákra képes és az a sok sok szeretet, dicséret, amit ilyenkor kapott. Kis cukkerlány… 

Beállítás, ahogy mondtam az állítgatás részét Eszti már begyakorolta, de az én elképzeléseimmel is meg kellett ismertetnem. Jamievel ellentétben, akinek nem jelentett gondot, ha nem oda rakom a lábát, ahova ő szeretné, Julie makacsabb természete megnyilvánult ebben is, hisz nehogy már ott legyen az a mellső láb, és amúgy miért érsz hozzá!!!, ahova tetted. Ez inkább megmosolyogtató volt, mint hogy bosszantó, hisz kihívást jelentett. Ahogy beállítottam a mellső lábakat, a hátulsók valamelyikét, általában a bal oldalit, mindig előrébb tette. Így már automatikusan nyúltam hátra a lábért, mikor állítottam. No, de a fő gondok a mellső lábakkal voltak, egyszerűen utálta ha hozzáértem, így jött a sok sok mókás kajás megerősítés, ha megfogtam a fehér lábacskákat. Jobb belátásra térítettem, és megértettük hamar egymást…

Továbbá rágyúrtunk arra, hogy ne csak úgy álljon meg, ha fogom a nyakörvét és mellette, előtte állok, azaz testi kontaktban vagyok vele. A célom az volt, hogy egy már beállított aussiet legyek képes otthagyni, egészen a felvezető végéig elmenni, majd természetesen vissza és óriási jutalom. Ennek a feladatnak azt a nevet adtam “Állj, mint a cövek, ha ott is hagylak :P” A lentebb található kép is úgy készült, hogy Juliet beállítottam és a felvezetőt fogva leguggoltam, extra megközelíthető ingert nyújtva neki, de megoldotta, egy helyben maradt, hisz a virsli csak úgy jött, ha addig maradt nyugton szépen, mosolyogva állva, amíg vissza nem értem, meg nem dicsértem. 

Telós kép, jelentősége, hogy gyakorlás kellős közepén fotóztam.
Mit láttok rajta? Mosolyog, de úgy igazán!!!
Ekkori feladat:
– emberekkel szemben, feléjük közelítve futni
– mellső lábak állítása után mindig finom falat jön 

Amit nem tudtam gyakorolni, holott kiállítás alapeleme, az oda-vissza után a bíró előtti megállás. Ez akkor szép, ha a kutyától szépen, helyesen megáll, és ez is lenne a kívánatos, habár Julie már nem félt az ember közelségétől, de sose állt be igazán szépen, (értsd lábak helyzete kívánatos állásban) ez még hiányzik az én tudásomból, hisz Jamievel többnyire nem volt gond. Na, majd megkérdem az okosokat, hogy ezt hogy tanítják…

Ahogy említettem, az emberekkel való bizalmatlansága nagyon sokat javult, egyszer sem feszült meg a póráz sétáink során, még akkor sem mikor egy szó szerinti embertömegben kellett keresztül caplatnunk. Jó simogattatni nem ment oda senkihez, de ha épp megsimogatták, azt sem fogadta extra negatívkodással. Kell ennél több??? 🙂

Úgy érzem mindent megtettem azért, hogy a Kisasszony jól szerepeljen Pécs CACIB-on. Hosszú utat tettünk meg együtt, de a főpróba és az éles bevetés még hátravolt. Összefoglalója hamarosan érkezik. 🙂


Soha nem tudhatod mit hoz a jövő, én sem tudtam mit hoz egy mosolygós, kihívásokkal teli fekete lányka az életembe, de bevallom nem kérném és nem csinálnám máshogy. Köszi Julie a mutatottakat, a tanultakat…hisz csodás élményekkel lettem gazdagabb általad. No és köszi Eszti, hogy rámbíztad szemed fényét!!




Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!