 |
| Ezt nézegettem miközben a kutyák fürödtek. 🙂 (telós kép) |
Majd jöhetett a incsifincsi halászlé és a nem tudom hány kg tészta, farkas éhes voltam, és biza nagyon jól esett a finom halászlé, amit Gergő családja készített számunkra. Ez úton is köszönöm!!! A vacsora a vadászház kiállító részében volt, ahol megismerkedhettünk az élővilággal, mint csontok, koponyák, agancsok, szarvak és kitömött állatok formájában. Először eléggé idegenkedtünk a helytől, meghalt állatok között enni kicsit bizarr, de aztán Gergő mesélt róluk, kit miért kellett kilőni, ki hogy került a szobába, volt akit pl elütöttek. No, de ennyit az állati eredetű dolgokról.
 |
| Julie helye…aztán valahogy az összes kutya az én ágyamon randalírozott |
Két részletben cuccoltunk be, először csak a legszükségesebbek, két kutya, boxok és a papírok. Enyhe gyomorgörccsel léptem be még utcai viseletben…Gyors ringkeresés, ahol megtaláltam Kittyéket, természetes volt, hogy melléjük cuccolunk le. Majd Baluékat is ide invitáltuk, máshol el sem fértek volna az az igazság 🙂
Átvettem a ringszámokat, Esztiék is megérkeztek, megvolt a kis csapatunk!!! Átöltöztem, mert úgy volt meghirdetve és a katalógusban is így szerepelt, hogy az aussie lesz az első fajta, igen ám, de a ringtábla kissé megkavarta a dolgokat. Teljesen más beosztást talált rajta az ember, ami kissé gondolkodóba ejtette, hogy mi is van valójában.
Esztivel és Julieval Ace-szel kimentünk a szabadba dolgok elvégzése és némi gyakorlás volt terítéken, mentünk pár kört, beállítottam, azaz készen álltunk a megmérettetésre. Szukáknál egyedül nekünk volt vetélytársunk. Eszti csak azt mondta, ha megáll, szépen fut, ő már azzal megelégedik.
 |
| Mustra közben, el nem tudom mondani mennyire büszke vagyok 🙂 Fotó: Susa Kitty |
Julie nagyszerűen tűrte, hogy végignézik, végigtapogatják, az oda-visszánál is csodálatosan futott végig egészen a bírónőig. Direkt gyakoroltam ezt vele, majd egy kört kért, ahol visszaálltunk a helyünkre. Mivel a hátunk mögött elválasztó szalag nélkül bírálatok voltak, nem mertem bekockáztatni, hogy eltávolodva tőle, csak a felvezetőt fogom és figyeltetem, azt hiszem jól tettem. Bár csodásan viselkedett bennem volt a félsz, hogy bármitől megijedhet, bármit zavarónak vehet. De nem tette, egész bírálat alatt úgy viselkedett, mint aki egész életében kiállításokra járt volna, de nem, Julie debütálása volt Pécs CACIB, ráadásul teremben, és az én kezemben… hát most már ez csodás érzés!! 🙂
 |
| Van egy beállásom, de Julienak is 🙂 Fotó: Susa Kitty |
A bírónő Juliet második helyre tette kitűnő 2. Res.CAC címmel, most azt kellene írnom, hogy nem voltam elkeseredve, hisz jól teljesített, pedig őszintén bevallom el voltam. Sajnos a leíró bírálat elmaradt, pedig nagyon, de nagyon kíváncsi lettem volna, hogy mi tetszett és mi nem bírónőnknek. Csalódottságot félretéve gratuláltam a szuka tulajának, remélem találkozunk még…egy egészséges versengés céljából, de tényleg!!! 🙂 Mivel totál egykorúak, így nagy valószínűséggel lesznek ők még egy osztályban, kivi vagyok más korban hogy mutatnak majd egymás mellett. 🙂 Mindenesetre még egyszer gratula!!
Természetesen megvártuk a BIS (best in show) programot, többek között Orsinak is drukkolhattunk junior handlingben. Kivittük a cuccokat, majd helyet foglaltunk Krisztivel és a két kutyánkkal, illetve már hárommal, hisz Kriszti bekutyásodott, kapott egy sheltiet. 🙂 Nekem célom is volt természetesen ezzel, hogy Julie szokja a tapsot, a hangokat, a fapallón járkáló embereket. A Kisasszony remekül teljesített, nagyon meg voltam vele elégedve!! Miután rájött, hogy nem való az ölembe, pedig nagyon akart oda felmászni, lefeküdt a lábamhoz és elaludt, Noah is ezt tette a hátam mögött, miután párszor megmászta a vállaimat 🙂
 |
| A hátteret tessék nézni!!! 🙂 Épp Anikóval beszélgetek, Julie meg bepróbálkozott 🙂 🙂 Előtérben Orsi és Hanna De Villaodon Beyonce |
 |
| Julie próbálkozás 2. |
 |
| Julie miután feladta 🙂 |
 |
| Noah és az ő alvási módja 🙂 <3 |
Nagyon jól éreztük magunkat a program alatt, miután vége lett, belevetettük magunkat Krisztivel és a három kutyával a Pécs belvárosába. alföldi gyerekként sikerült egy igencsak lejtős helyen leparkolnunk, büszkülök, büszkülök… 😛 Totál központban álltunk meg és onnan sétáltunk a még központibb helyre, mely mint utólag kiderült a Szent István tér volt. Na, itt a téren van a számos szép látnivaló mellett egy isteni fagyizó, a fizetési rendszerüket nem igazán értem, de itt ettünk mindketten, Krisztivel mák, levendula, és jázmin fagyit!!! Nagyon sokan megcsodálták a kutyákat, enyhén spiccesek, kedves gyerekek, kevésbé kedves gyerekek, felnőttek, kutyáink tűrtek, csak tűrtek, aztán elfogyott a türelmük. Julie elhúzódott, Noah meg elmorrantotta magát…jogosan…
Ahogy megettük a fagyit, lőttünk pár képet a kutyákról, ha már itt vagyunk, és ha még nem olyan fáradtak…dehogynem voltak azok, pfff 😀
 |
| Egyszerűen gyönyörűek!!!! Julie és Noah |
 |
| szembenézés 🙂 |
 |
| Egy sheltievel kiegészülve… nagyok arcán az őszinte érzelem 😀 😀 😀 |
Majd irány Decs, megrendeltük a másnap reggeli átvételű zsömléket, melyekért reggel el is mentünk. Ismét egy jó halászlé várt bennünket, meg két üveg bor. Egy hosszúra nyúlt beszélgetés után mindenki bedőlt az ágyába, Juliet sem kellett sokszor hívni… bár azért meglepett…nem bírta kihagyni, hogy ne pisiljen be… Sajnálom utólag is!!!!! Eltettük magunkat másnapra…
 |
| Jó reggelt 🙂 Fotó: Konyecsni Gergő |
Reggel egy kedves osztrák úr követett bennünket direkt, most nem mentem olyan lassan, szabálybetartósan, mert késésben voltunk. Azon mosolyogtunk, hogy a szabálybetartós osztrákok (hatalmas büntit kell fizetni náluk szabálysértésért) mit gondolhatott rólunk… (még nem kaptam csekket…) mindegy odaértünk, és helyünk is volt még a belső tuti parkolóban.
Ring ugyanabban a teremben volt és jéééé Esztiék hamarabb érkeztek, mint mi 🙂 🙂 🙂
Ami a mai napban biztató volt, hogy bíró úr, dr Jakkel Tamás adott leíró bírálatot, igen ám, de az aussiet valahogy kihagyta… pfff…azaz előtte és utána lévő fajtánál mondott írnivalót a ringtitkárnak, de nálunk nem…na fortyogtam a dühtől…ez mi??? Bevonultunk tegnapi ellenfelünk kíséretében. Julie sokkal magabiztosabb volt a ringben, gyönyörűen futott, most én is elégedettebb vagyok magammal, szépen állt, és nagyon szépen engedte magát tapogatni egy férfinek is!!!! Ami itt igen fontos, és nagyon visszaigazolta azt, amiért küzdöttünk, amiért annyit mentünk tömegben, és simogattattam meg mindenkivel, valamit ismerősökkel átvizsgáltattam Juliet. Szóval mindez elegendő volt egy olyan bírónál, aki igencsak háklis arra, ha egy kutya félelmet, bizonytalanságot mutat bírói mustra alatt. Volt akinek a bírálatai alatt mondta is, hogy lehetne jobb az adott kutya viselkedése. Az a kiscsaj, aki 2 méterre elhúzódott, ha jött szembe egy ember, az a kislány mint egy szobor állta végig, hogy megmatassák. Kérhetnék ennél többet, igen egy CAC jól jött volna, de ma is “csak” kit. 2., ResCAC címet kaptuk meg.
 |
| A kép pont azt mutatja, ami a lényeg, és a homály sem akadály látni azt, amit ez a lány tud! MOZOGNI 🙂 Fotó: Susa Kitty |
Ami még érdekes volt számomra, megvártam az aussie bírálatok végét, és úgy mentem oda a ringtitkárokhoz, hogy átvegyük a bírálati lapot és a Res.CAC kártyát, mondom a számot, és pont akkor érkezik az asztalhoz a bíró úr, erre, “Res.CAC, igen erre a kutyára emlékszem.”, miközben a srác kereste az eredményünket. Ivett álla leesett, a bírónk megjegyezte magának Juliet!!! Jó nem volt egy nagy tömeg aussieban, de akkor is, minek mondott volna ilyet, ha nem mondani akart volna ezzel valamit.?! 🙂
Bánkódásnak helye nem volt, örültem magamnak, a kutyának. Kis beszélgetés után repkedtem a BIS ringhez, hisz Anikóék, Ebtanoda, pécsi tüköriskola bemutatót tartott a BIS program előtt. Főtapsolóként buzdítottam a közönséget a bemutató, trükkök elismerésére. Nagyon jó hangulatú bemutató volt, nagyon vidám kutyákkal, és rengeteg profi trükkel!! 🙂
Kriszti is megérkezett, majd fölénk ültek Orsiék is, így együtt tudtuk végignézni a BIS-t, a viccesen előadott senior handlerek felvonulását, és a már megszokott programot. Kiválasztottuk az általunk dobogóra szánt kutyákat, és az I. fajtacsoportban ismét államat tapasztottam, és naná, hogy ujjongtam, mikor Balu, Jamie kozmetikusa borderével bevonult. Az valami fenomenális volt, fel is jutottak a dobogó második fokára.
A nap végeztével átpakoltuk Kriszti cuccait Baluékhoz és már indultunk is haza Julieval, aki még egy hetet élvezte a vendégszeretetünket. Jamie is örült nekünk, hogy végre hazaértünk, melyet meg is ünnepeltünk egy kiadós sétával.
 |
| Julie és a kosztümös Ivett 🙂 Fotó: Nagy Orsi |
 |
| Mert szeretem… 🙂 Fotó: Nagy Orsi |
Igazán büszke vagyok Juliera, akinek köszönöm, hogy jól hasznosította a belefektetett időt, energiát, és nagyszerűen helytállt mind a ringben, mind a ringen kívül a tömegben, az olykor nem éppen normális kutyák között.
Köszönöm Esztinek, hogy rám bízta Juliet, egyik szíve csücskét, hisz tudom jól, mennyit jelent neki. Nagyon sokat tanultam, és most már tudom milyen nehéz nem kialakítani semmilyen kötődést egy olyan kutya iránt, akit legszívesebben soha nem adnál vissza a Gazdájának. Julie nekem ilyen, nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe…
 |
| Köszönöm Julie!!! <3 Fotó: Nagy Orsi |
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: