Tanmark’s kennel találkozó – Szarvas tanya 2014.05.02.

Már korábban érlelődött bennünk egy Tanmark’s találkozó létrehozása, csak az sajnos elmaradt, de ahogy jött a jobb idő és Porteleken az ösztönpróba meghozta a terelési vágyat mindenki számára. Így érlelődött ama gondolat a fejemben, hogy megszervezem a találkozót. A helyszín adott volt, a dátum volt egyedül kétséges és többtényezős, hogy nekünk illetve a Szarvas Családnak megfelel-e az időpont.
Klausz Barbi vetette fel elsősorban, hogy neki a kutyaiskolán való oktatás miatt korlátozottak a lehetőségek a hétvégéket tekintve. De a május 2., mint munkaszüneti nap ígéretes lehetőségnek számított. Több sem kellett Szarvas Petráékkal is egyeztettem, akik hasonlóan igent mondtak a másodikára.
Jöhetett szépen sorban a Tanmark’s kutyákkal és „fél”kutyákkal -azaz a kölykök apja valamelyik Tanmark’s kan, mint Joe a Blue Paprika Legend kennelben és Will a Határvölgyi Ezüstcsillag kennelben született alom esetében- rendelkező gazdiknak szólni. Gyarapodott a létszám, sőt voltak olyanok is, akiket vissza kellett utasítanunk, mert vagy nem aussie tulajdonos volt, vagy nem épp Tanmark’s kennelből való volt a kutyája. 
Idén még szeretnénk szervezni egy újabb összejövetelt, ahova már minden kennelből szeretettel várnánk az aussiekat. 
Azért nem kellett szerénykednünk, pont annyian voltunk, amennyien kényelmesen két alkalommal tudtunk birkákat terelni. Na de ne szaladjunk ennyire előre. 🙂

Felhívás 🙂
Elérkezett a nagy nap Barbival megbeszéltem, hogy Kecskeméten felveszem és onnan együtt megyünk Portelekre (okos lányok vagyunk, de erről majd később). Nagyon jót beszélgettünk az úton, mondhatni be nem állt a szánk, a két Pöttyedék meg úgy utazott hátul a csomagtartóban, mintha mindig ezt csinálták volna együtt. Egy morgás, összezörrenés nem volt. Mindenki tudta hol van a helye- a csomagtartóban-. 😛
Fú már nem emlékszem ki érkezett meg elsőként, de mi valahogy az elsők voltunk, így a többiek érkezéséig körbenézhettünk, Petráékkal beszélgettünk, Judit beavatott tervébe miszerint milyen kenyérlángost fog készíteni nekünk a kemencében. 🙂 elárulom, nagyon finomat!!! 🙂

Akkor kikből is állt a frenetikus csapat:
Susa Család: Szabolcs, Anita és Kitty, akik Bluet, Will és Gigi lányát hozták magukkal 
Sólyomvári család: Péter, Eszti, fiuk Beni, és Joe, Secret
Haberczius Móni kedvesével, Krisztiánnal, akik Amyt hozták magukkal, Joe és Pepsi lányát
Zsanették, akik Alonsoval és Édennel jöttek
Szendrei kettős, azaz Zoli Tamyval
és az egyedüliek és megismételhetetlenek
Klausz Barbi és Vito
Ivett és Jamie

9 aussienk volt, ami Petráék szerint is kellemes létszám és még olyan mennyiség, akikkel több időt lehet eltölteni a pályán, a birkák nagy örömére. Azt beszéltük meg, hogy 2 terelésre lesz lehetősége minden kutyának, egy délelőtt egy pedig délután, meleg volt, de még az a kibírható huszonpár fok…
Mindenki lepakolt a filatorigátra, én gyorsan felállítottam a boxot Jamie számára, mert hmmm ismerem elég hevesen tud futni, úszni, udvarolni, kutyázni, macskázni, szóval minden olyan tevékenységet folytatni, amihez négy láb kell és nem sok ész. Így, hogy megelőzzem az esetleges kifulladást, Jammot egy idő után eltettem pihenni. Mindenki, aki érezte már egy kutyabox előnyét ilyen szempontból ámult, hogy nekik eszükbe sem jutott a boksz elcipelése. Én örültem az eszemnek.
Miután a kutyák kipacsálták magukat a tónál, mert Szarvaséknak már az is van 😉 Petra elment előszedni a birkákat. Addig én a technikával szórakoztam és konstatáltam, hogy okos ügyesen otthon hagytam a terelés megörökítéséhez jobban használható obimat. Okos ügyes Ivett… Így a leggyengébb obival kellett valamit összehozni, kattogtatás volt bőven, Susa Kitty vette át eme hősies kreatív feladatot.
Terelésről, hát olyan volt, mint amilyen. Őszintén szólva több ember -Romhányi Laci, Rákoczy ranch-vele kezdtük a terelést, Petráék, és Ösztönpróbát lebíráló BíróÚr- is arra biztatott, hogy Jamienek a birkák között a helye. Az ő elmondásuk alapján vétek lenne ezzel a kutyával nem terelni, és én is tartom magam ehhez, de az is hozzátartozik a dolgokhoz, hogy nagyon nehéz egy olyan sportot űzni, amit a kutyád fajtájának képviselői nem igazán űznek az országban. Azaz nincsenek összehasonlítási alapjaid, csak a videók adnak némi támogatást a youtube-on, de azok sem a valóságot mutatják. 
Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon kevés videót találtam, ami a kezdeti lépéseket mutatná be egy aussienál… Gondolok itt első találkozás a birakokkal, kezdeti lépések, az oktató hogy áll egyes problémákhoz, és most itt nem kérdőjelezem meg Petra hozzáértését, mert igencsak jól csinálja azt, amit csinál. De teljesen más fajtáról van szó, és abszolút nem lehet összehasonlítani egy border collie-val, egy mudival, amely fajtát egyre többet látom ismét birkák közelében, hála az égnek!! 🙂 Egyszerűen máshogy terelnek, de még aussieban magában a fajtában is erős különbségek vannak, ahogy azt korábbi bejegyzésemben említettem. (Magam is utánaolvastam ismét.)
Ösztönpróbán remek lehetőség volt megfigyelni a fajtát, annak egyedeit, de ennél többet akartam, és úgy érzem most meg is kaptam ezzel a találkozóval. Láttam kevésbé terelni vágyó aussiet, volt olyan, aki úgy terelt mint egy álom és láttam kettő olyan egyedet, aki ment mint a meszes és olyannyira hajtotta az ösztönük, hogy nehéz volt kontroll alatt tartani, kitaláljátok kik voltak ők??? 🙂 Naná, hogy Vito és Jamie.
A terelési sort mi kezdtük, Jammal, velünk foglalkozik legtöbbet Petra, Zoli és Tamy is volt már náluk birkaismeretetés céljából, de mégis mi vagyunk azok, akik rendszeres (erős idézőjelet gondoljunk hozzá) tanyalátogatók, birkaterelgetők.

Körbe, körbe a birkák körül…

 

még mindig az a feladat…körbe, körbe…

 

nem épp akarta megszüntetni a körbekörbét 🙂
Az első etapunk katasztrofális volt, Jamie agya olyannyira elszállt, hogy egyszerűen nem tudtam kordában tartani. Félreértés ne essék, a féktelenség nem okozott sem bennem, sem a birkákban károkat, egyszerűen, annyira akart menni, és annyira akart dolgozni, hogy túl gyorsan, vagy épp sehogy sem vette a jeleket tőlem. 

Balanszolgatás ilyen tempóban?! Normális???

 

Itt már kissé nagyobb távolságot, kisebb tempót produkált.
 

Ahh imádom amúgy, de akkor nem szerettem, összetörten vonultunk ki a karámból és nem érdekelt semmi csak, hogy a kutyámat eltegyem és én meg jól kisírhassam magam a WCben. 🙂 Ilyen is van ám…néha igaz, de amikor valamit nagyon akarsz és az a dolog nem csak rajtad múlik, hanem mondjuk egy ösztönerős kutyán, akkor biza el tud szontyolodni a helyzet, azaz én tudok elszontyolodni. 🙂

Itt már kicsit higgadtabb helyzetnek tűnik…de nem volt az 😉
 
A lassú járást ő nem ismeri
Kitty kreatívkodása 🙂
Utánunk Kitty és Blue ment fel a pályára, a munkájukat ugyanúgy, ahogy Zsanettékét Alonsoval nem láttam. Próbáltam agyamat kikapcsolni, egy gyönyörű kutya gyönyörű munkájára értem vissza, ő nem volt más, mint Amy. Áááá, kész voltam tőle olyan bájjal dolgozott és annyival alacsonyabb ösztönhőmérsékleten, hogy egyszerűen csodálatos volt nézni. Úgy követte le Móni testjeleit, mint egy álom. Nem esett nehezére körbemenni, jobbra, balra menni, csinálta azt, amihez nagyon értett, hisz az ösztöne vezérelte. Móninak kellett hasonló iránymutatás, mint korábban nekem (és még néha most is) így Petra vezette Mónit, akiket Amy követett le.

Kitty Blueval
Zsanett Alonsoval
Móni Amyvel
Eszti Joeval következett, akinek el kell majd egy kis biztatás a birkázást illetően, de érdekelték a gyapjasok, csak nem indult meg annyira feléjük, inkább Eszti mellől követte a pár egyedből álló racka nyájacskát.
Joe és a birkák
Tamy és Zoli egy teljesen más világot tártak elénk. Olyan szinten ment a kiscsaj, a picit én kis csajom is (2hét erejéig), olyan büszke voltam rá, mint szerintem Zoli. Aki elmondása szerint gyakorolt Tamyval amolyan száraz körbeküldést, jobbra balra irányváltásokat. Ment nekik a nyáj behozatala is, úgy, hogy Tamy nem sok terelésen vett részt, tán 3 alkalommal nézett meg közelebbről birkát. Így bámulatos volt a teljesítményük.

Zoli Tamyval
akik már a behozatalt is gyakorolták
 
Majd jött Eszti második etapja, azaz kutyája, Secret, aki Jamie tesója is egyben. Secret is megismerkedett a birkákkal, Eszti árnyékaként ment a birkák után.
Eszti és Secret

Zsanett második kutyája Éden is szépen teljesített, kevesebb kakaó volt a kutyában, mint Alonsoban, így könnyebben irányítható is volt.

Zsanett és Éden

Barbi és Vito, na igen a másik igen ösztönerős páros. De Barbi sokkal nagyobb kontroll alatt tudta tartani Vitot, aminek gyönyörű, kissé hangos munka volt az eredménye. De a birkák eljutottak Vito terelésével A-ból B-be, imádtam őket nézni!!

Barbi és Vito
a nagy vuvuvuuu Vito módra 🙂

Zoli a kameraman, akinek ötletétől vezérelve mindenkitől kértem pendrive-ot, vagy bármi más adathordozót, így a felvett tereléseket mindenki kénye kedve szerint tudja felhasználni. És nem nekem kell szerkesztgetni, vagy épp youtube-ra feltölteni.

Miután mindenki kiterelte magát, elmentünk pacsálni, a feltöltés alatt álló tóhoz. A kissé zavaros, agyagos víz remek lehetőséget nyújtott lehűteni a kutyákat. Akik játszottak, járőröztek, vagy épp, mint Jamie üldözte szerelmével Meggy-t, Petra legfiatalabb borderét. 🙂 De olyan is akadt, hogy az én drága jó kutyám elszaladt leellenőrizni a birkákat. Ott voltak azok még Jamm…

Vizes Vito 🙂
Amy, aki uralta a vizet
Csapat egy része sétál fel az ebédhez…

Nagyon jót beszélgettünk, miközben Judit isteni kenyérlángosát falatoztuk, illetve nem, akkor nem beszéltünk, hisz mindenki tömte a búráját. A kutyák egy része eltéve, egy része megfogva, és a többi szabadon koldult!! 🙂

kolduló Blue
Isteni ebédünk!! Köszönjük Judit!! 🙂
akik elpakolva kunyiztak 🙂
Vito, aki ezzel a képpel nálam aranyérmes lett
Éden mosoly 🙂
Amy cukin a család lábai előtt fekve 🙂

Tele pocakkal jó elkészíteni a csoportképünket, amit külön köszönünk Petrának, valamint egy két közös kutyás kép is lencsevégre került!! 🙂

Tanmark’s tali a Szarvas Tanyán # 1.
 
Tanmark’s Arctic Ice Fighter “Vito”, Tanmark’s Glitter N Gold “Tamy”, Tanmark’s Double Diamond “Jamie”, Blue Paprika Legend Apple Pie “Amy” a blue merle helybenmaradósak 😀
Tesók, Jamie és Tanmark’s Desert Rose “Secret”
Pillanatkép 🙂

Megnéztük bárányokat is!!! Meg a tanya többi lakóját is, de természetesen a bárányok számítottak sztároknak. Egy kettőnk kezében elég szokatlanul esetlennek mutattak, mint pl az én kezemben. 

Óriás mosolyú én és a menekülő bárányka
Akinek ez nem idegen… Zoli és kevésbé mocorgó bari
Anita és a foltos bari 
Barbi és a fekete bárány
Családi kupaktanács…hazavisszük?? 🙂
Vito így várt minket, na jó legfőképpen Barbit, vissza 🙂

A második etap nekünk sokkal jobban ment, végre tettünk valami értékelhetőt is a karámban. Minden kutya ismét “megkergethette” a birkákat, Petra tanácsaival gazdagodhatott. Valamint az is szóba került, hogy Vito, Amy, Tamy simán lemunkavizsgázhatna. Nagyon jó volt ennyi aussiet figyelni, ahogy terelik a birkát, ki ki más habitusban. Persze rájönni, hogy az ösztönhőmérséklet mennyire könnyebbé, avagy nehezebbé tudja varázsolni a terelést fenomenális volt. Van még hova fejlődnünk… De az elhatározás maradt, egy munkavizsga rendel!!! 🙂 
Ebéd utáni ejtőzés némi beszélgetéssel fűszerezve 🙂

Sólyomvári Család: Péter, Beni, Eszti és egy fél Joe 😉
 
Móniék 🙂
 
Na jó, mindenki azt nézte Beni hogyan csajozik!!! 😉

Nagyon szuper nap volt!!! Még most is átéltem minden pillanatát. Örülök, hogy megszervezhettem, bár sok szervezés nem kellett hozzá, jössz vagy nem jössz, miután kitűztük az időpontot. Szarvas Családnak nagyon köszönjük a vendéglátást, a terelési lehetőséget, a jó szavakat, a sok sok törődést. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy mindenki jól érezte Náluk magát, és már alig várom, hogy ismét mehessek, mehessünk Hozzájuk. 
Tanmark’s Család, igen, kevesen vagyunk, de gyarapodunk, ismerjük egymást, megismerjük egymást, jó egy ilyen közösségben kutyázni. Mások vagyunk, de mégis úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk. Remélem egy szűkkörű Tanmark’s tali minden évben megszerveződik majd akár a Szarvas Tanyán, akár máshol. 
Valamint remélem alkalmam nyílik ősszel egy nagyobb létszámú aussies közösséget meginvitálni Petráékhoz. Ennek részletei magam előtt is még csak homályosak… 🙂

Akkor jöjjön egy extrán szőkeség két részről is a végére. Barbival utazunk, Cegléden áthaladunk a kocsival, ugye Kecsón vettem fel őket. Erre “te mondhattad volna, hogy Cegléden keresztül jössz, mert akkor itt is leszállhattunk volna…” azaz egyikünknek sem volt annyi sütnivalója, hogy megnézze az autóút és a vonatút hol ütközik egymásba 🙂 De már megszoktam az ilyen kalandokat… Barbi készülj…csapó kettő következik remélem hamarosan 😀 😉



Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!