Út a munkavizsgához, avagy terelgetünk # 1 |

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy a terelést hogy gondoltam, hát nem így. 🙂 Sohasem gondoltam volna, hogy esetleg más kezében, utasításai alatt látom dolgozni a kutyámat… mégis, ha jobban belegondolok ennél jobb döntést nem választhattam volna.

Menjetek barikák, mert jövök, nem kevés lendülettel 😉

Sokak szemében ez egy amolyan kihátrálás a probléma elől, pedig a lényeg az, ami a szemnek láthatatlan… Valóságban pedig egy kiállítás, cél lebegett a szemem előtt, hogy megmutassam az országnak, Európának, (a Világ talán már túl erős kifejezés lenne 🙂 ), legfőképp brnói Európa kutyakiállítás résztvevőinek, hogy egy igazán show minőségű aussie képes letéve a munkavizsgát munkaosztályban indulni. Ezt gondoltam addig, míg ki nem derült, hogy az aussie NEM MUNKAVIZSGÁRA KÖTELEZETT FAJTA!!!!! Iszonyatosat koppantam, mikor ez kiderült… egyszerűen nem hiszem el, hogy egy olyan fajtának, mely arra lett szelektálva, hogy dolgozzon, ne legyen munkaosztálya. Na erről majd később…

Azt hiszem ez a kép elég sokat mondó 🙂 Kiemelkedik a “tömegből” 😛 Jaj, de szeretem ezt a társaságot!!

Elég sok helyen olvashatjuk, hogy az aussie sokoldalú fajta, mégis vajmi kevesen dolgoznak vele kicsiny hazánkban, lehet sok a bujdosó és így az állításom nem igaz, de két kezemen meg tudom számolni hány dolgozó aussiet ismerek.

Akik ezt a blogot olvassák, tudják, hogy mi nem ülünk a babérjainkon, valóban kihasználom a kutyám sokoldalúságát…

Statikus kép után következzen egy dinamikus 😉

Történt azonban a terelést illetően, hogy most valaki más fogja kihasználni ezt a sokoldalú képességet egy másik, számomra igencsak előnyös értékkel összekötve, miszerint a kutyám képes mással maximális teljesítményét hozva dolgozni. De ne szaladjunk ennyire előre.

Ahogy azt tudjátok régen dédelgetett álmom volt letenni a terelő munkavizsgát, még tavaly jelentkeztem a francia pásztorkutyás terelő táborba azzal a szándékkal, hogy a kevés gyakorlás mellett, egy hosszabb Szarvas Tanyán való ott tartózkodással egybekötve kipipáljuk eme célomat/álmunkat. Ez összetört, mikor Jamienek összejött az a lábsérülése, amiről több posztban is beszámoltam nektek.

Ez a kép is nagyon bejövős… Reszkessetek rackáááák!!

Ismét elérkezett a munkavizsga időszak, amennyiben jól tudom két munkavizsga lehetőség áll rendelkezésünkre, méghozzá most augusztus 10-én és egy szeptemberben. Az utóbbi jobb lett volna, mint kedvezőbb időjárásilag, mind hogy jobban, biztosabban összetegyük Jamie munkáját és természetesen az én munkámat.

A május másodikai Tanmark’s találkozós terelés annyira lehangoló volt számomra, mármint a közös munkánkat illetően, hogy nagyon elbizonytalanodtam, képesek vagyunk-e leküzdve félelmeimet a racka szarvak iránt, jobban figyelni kutyám jelzéseire, hogy Jamie ne bolyongjon őrjöngve a birkák körül. Nagyon nehéz kérdés, és nagyon nehéz válasz volt számomra, mindaddig míg Petra előállt az ötletével.

Az én nagy bajom a rackákkal való terelést illetően, hogy kiba nagyok azok a szarvak!!! Ami nem jelentene gondot, de a kutyám nem épp lágyan terel, hanem úgy Istenigazából… gyorsan, határozottan, tele ösztönnel. Ehhez társulnak hozzá azok a göcsörtös hosszú szarvak és elszánt tekintetek, mert hiszem, hogy egy két fekete példány extrán köcsög és direkt döfköd… 😛 Amikor épp a rackák „támadását” akarom kivédeni egyszerűen elvesztem a kontrollom a kutyám felett, ami nem jelent semmi gondot, csak ugatást, végeláthatatlan keringést a birkák körül.

Egyik alkalommal, mikor még Julie nálunk lakott Jamievel elmentünk Petráékhoz terelni, akkor jutott eszébe Petrának, vagy lehet anyukájának, Juditnak, hogy vigye be Petra Jamiet, nézzük meg mit alkotnak. Petrának azért már nagyobb tapasztalata van a birkákkal, azok elől való kitéréssel, vagy épp megregulázásukkal kapcsolatban, valamint ott, akcióban látja a kutya problémáját, és tudja úgy irányítani a folyamatot, hogy segítsen a kutyának.

Egy próbát megér gondoltam, és átadtam a stafétabotot, azaz a pórázt Petra kezébe, akik besétáltak a karámba. Drámai változás állt be a kutyám munkájában, és ismét rá kellett jönnöm, hogy én vagyok az a hátráltató dolog, aki gátat vet a fejlődésnek.

Jól viselkedsz, különben lesz nemulass Petra módra! 😉

Lássuk miben változott Jamm munkája, sajnos a videó elveszett, Julie remek terelésével, avagy első birkáknál tett látogatásával egyetemben… 🙁

Megszűnt az állandó ugatása,
Koncentráltabb lett,
Képes volt lassú mozdulatokra is, mint mikor egyenes irányban kell terelni a birkát, már nem futkosott eszeveszetten,
Megszűnt a körözés a birkák körül,

Még sorolhatnám, de ezekre emlékszem MÁR AZ ELSŐ ALKALMAT követően!!!!

Az efféle Jamie eregetésre találta ki Petra azt…

…hogy gátat vet Jamie szárnyalásának ilyen és ehhez hasonló lépésekkel.

Most a cél volt fontos… MUNKAVIZSGA… igen ez sajnos nem sikerülhetett az én hebehurgyaságommal. Petrával olyan szinten dolgoztak össze, hogy elmondani sem tudom mennyire vagyok büszke a kutyámra, és persze az ösztöneire. Hogy ezeknek együttesen köszönhetően megkezdődhet a Pöttyös felkészítése a terelő munkavizsgára. Én pötykét háttérbe szorultam, csak a hozom, viszem, kamerázom, fotózom, fizetem szerepkört töltöttem/ töltöm be. Pár álmatlan éjszakát persze ez okozott, de feldolgoztam és most már csak arra koncentrálok, hogy megértsem Petra jelzéseit, és azok kutyámra kiváltott hatását, mit miért csinál, tesz…

Kézjelek segítségével küldte körbe a Pöttyöst, aki tartva az íveket engedelmeskedett neki

Nah, ez egy jól látható kézjel 😉

Nincs könnyű helyzetben, hisz Jamie semmilyen bot, pálca, póráz, palack, hüvelykujjnyi botocska, birkaszar és egyéb dolgot nem visel el senki kezében, akivel épp terel. Sem az én kezemben, sem Petráéban… ez olyan szinten kiüt a munkájára, hogy bordereket megszégyenítő távolságot tartott a birkák körül, plusz kicsit őrültebben rohant, és amíg az ember meg nem szabadult az adott tárgytól, addig Jamie nem volt hajlandó normálisan terelni, avagy megszabadulni a nyáj körülötti távolsági körözéstől.

amikor rendbe tették az íveket, jöhetett egy kis távolság a képbe

Lássuk a fejlődési szakaszokat, mint mondtam az első alkalom valahogy kidobódott a virtuális kukába, így nem tudom megmutatni nektek.

Második alkalom már megörökítődött mind képekben, mind videóban. Pár szóban a gyakorlásokról:

Petra igyekezte megértetni Jamievel, hogy nem kell nagyon közel mennie a birkákhoz, vagy épp belerongyolni a nyájacskába, amikor fekvésből elindítja a birkák felé

Nem, ebben az irányban sem kell belerongyolnod Jamie!!!
Mivel nincsenek eszközök a kezében, bár Petra bebizonyította, hogy a földről felszedett száraz birkaszarral is igen hatékonyan tud fegyelmezni 😛 így hanggal és testjelekkel kellett kommunikálnia a kutyámmal, néha ez elég erős testjelet jelent. 😉
Kiderült, hogy az “ott”-ra, ami nálam az adott pozíció kitartását jelenti, Jamie abbahagyja a nyáj megkerülését és befordul a nyáj felé, egyenes irányt tartva Petra irányába. Ez leírva hülyén hangzik, de sasoljátok meg! 😉

Ez itt egy “ott” minimál testjellel 🙂
Petra még hátrálva irányítja Jamiet, aki viszont egyre többet balanszolgat magától, ahogy Petra fordulgat az egyenes irányból jobbra, balra.
Jamie még eléggé “begőzöl” a fordulások közben, ami annyit tesz, hogy felgyorsul, ezeket igyekszik Petra letördelni.
Na és a fekvés…hát nem mindig megy az első szóra… 😛