Letelt, nem ezt így kell LETEEEELT!!!!! Itt most nincs helye a finomkodásnak, itt most kőkemény ordítás van, ujjongás, levegőbecsapás, BOLDOGSÁG! Kedves gyulladás, köszönjük, hogy jelen voltál életünkben, tanítottál, figyelmeztettél valamire, de most már pápá, avagy a sohaviszontnemlátásra!! Soha, azaz SOHA nem szeretnélek már látni kutyám közelében!

Tegnap elbeszélgetésen voltam, jó csak szimplán felhívtam Dr. Papp Zalán állatorvosunkat, akivel pár perces eszmecserét követően megállapítást nyert, hogy Jamie fokozatosan hozzászoktatva a terhelésnek visszatérhet a való életbe.

Kőkemény BÓDOGSÁÁÁG!!! ( mobilos kép)

Nincs több pórázas séta, pórázt nem akarok meglátni a közelében! Nem, mi a puszta szabad gyermekei vagyunk és a pusztában tilos a póráz használata 😀 Sőt szabadelvű séta indokolt!! 🙂 Jó, azért nem csapunk bele a lecsóba amolyan örült módjára, szoktatás szükséges, lássuk miből kell, hogy ez álljon.

Póráz használata indokolatlan! 🙂 (mobilos kép)

• Pusztaséta: a kutya tudja, mi a jó neki, ahham kivéve az aussie, ő egy külön állatfaj, aki addig megy míg menni akar, aztán mikor megpihen, akkor jön a sántaság, és a fájdalom… (tapasztalat) Itt mindenképpen egyedül kell kivinnem, mert Grace-szel nagyon benne vannak a elugrálunk egymás elől, gyors kitérések, azaz irányváltások és tempóváltások sorozatából áll a séta. Na, ilyen mostanában nem kell.
• Labda, frisbee, bármi, ami dobható: felejtsd el, az egy hetes időszakban nagyon nem kell még ilyesmi, semmi, marad az eldugdossuk és találd meg játék, az kb hasonlóan fárasztja az agyát, sajnos a lehetséges lakásban eldugható helyek köre kezd szűkülni… de így is szépen használja az agyát.
• A nagyon eldurvuló játékot Grace-szel még azért valahogy le kell állítani, általában sikerül, bár nagyon nagyon nehéz, hisz Jamie is tele van energiával, azért remélem a szabadon engedett sétákkal ez meg fog oldódni valamelyest.
• Bemelegítés: mindenképp kell a bemelegítés az edzések előtt, Doktor Úr szerint is elegendő, ha egy fél órát mozgatom előtte, azaz egy séta bent a városban kellően átmelegíti a lábikókat.
• Edzés: jelen pillanatban csak az obedience edzés jöhet szóba, azaz sem terelés, sem a frisbee…ezek maradnak még egy kicsit a távlati célok között. Obedience edzés során is csak olyan elemek jöhetnek szóba, amik nem terhelik túlzottan a hátulsó lábakat, mint lábnál követés, menet közben ültetés, fektetés, távolságkontroll pózosainak gyakorlása, és természetesen a csoportos feladat teljes egésze. 
• Formálás, talán ez az az ellenőrzött körülmények között tartható terhelés, amit valamilyen szinten én irányítok, és itt nem olyan eszeveszett tempóban hajtja végre a feladatot, azaz terhelve lenne a lábikó, de mégsem idióta aussie módra. 🙂

Azt gondolom, hogy nem volt egyszerű ez a 4 hét, mert rendesen be kellett osztanom az időmet, és magamhoz nem jellemző módon sokat voltunk a városban. Ami persze remek, hisz Gracenek kellett a szocializáció, de Jamie, hát…nem épp ezt élvezi, és ezt tudja rólam is. Míg Grace esetében újra kell figyelnem az esetleges zavaró tényezőkre, jelenségekre, amiket nem tudom, hogy fog lereagálni. Így vele más, kihívás még utcázni a városban, de Jamie… ő Jamie, tudom hol fog ugatni, tudom melyik háznál nem bírja a kutyát, kb még azt is tudom, hol fog nagy valószínűséggel könnyíteni magán. Azaz ő sem élvezi és én sem… 🙂 

De ma reggel már pusztaság, várt ránk a szabadság 🙂 Jippeee 🙂 🙂 

Vigyorogj és én is vigyorgok!! 🙂 (mobilos kép)

 Aki nem tudná miért is ujjongok, mint valami agybeteg olvassa el ennek okát! 🙂 Bejegyzést ITT találod! 🙂

Egy mosolygós eb egy éve 🙂

Nem, nem akarok belegondolni, úgy látszik most a nemakarokbelegondolni születésnapok éve van, én is egy évvel öregebb lettem, csak épp beléptem a tripla X-be. Nem, nem a korommal van a baj, hisz kinézek vagy 25-nek, hanem azokkal a tervekkel, amiket 30 éves koromig magvalósítani szerettem volna.

Szóval 5 év, olyan, fú bakker ez a szülinap… főleg, hogy a lesérülése is beleesik ebbe az intervallumba, így még nehezebb volt elfogadnom, egyáltalán felfognom, hogy a kutyám 5 éves lett. Nem az elmúlás, mint fogalom jelenik meg a fejemben, mikor hangoztatom, hogy 5 éves (még mindig jesszus!!!), hanem az, hogy eltelt biza 5!!!!!!!! év, Vele, az ÉN PÖTTYÖSÖMMEL! 

Nyári kép, együtt a Balatonnál családi nyaralás alatt

Kellően lököttek 🙂

Bevallom korábbi kutyám, goldenem után, aki az én csodám volt, aki felnevelt mint kutyás egyént, aki átnevelt, és felelősségteljes emberré tett, na jó a Szüleim is nagy szerepet játszottak ebben. Szóval Bonny után nem gondoltam, hogy létezik majd olyan kutya, akit szívembe zárok, persze jött Snoopy, aki a maga kecseg természetével szívem csücskében tündököl…

De jött a Pötty (és a Babypötty…de most nem róla szól a fáma) és mindent megváltoztatott, nem tudom, hogy lehet így kutyához ragaszkodni, így “eggyé válni” egy lénnyé válni valakivel, tudni a rezdüléseit, ha baj van… Ijesztő, mikor ennyire rá vagy hangolódva egy olyan lényre, aki nem kétlábú, aki teljesen más nyelvet beszél, mint te és mégis ott van az a kapocs…meghatározhatatlan kötelék. Ezt jelenti nekem Jamie… és akkor most lecsökkentettük olvasóink létszámát 😉

Speciál CAC kiállításon

Lássuk csak, épp, hogy nem töltötte be 4. születésnapját, ám én ide sorolom, hisz rettentő nagy esemény volt életünkben, és a sors furcsa összjátékának és félelmeimnek köszönhetően nem indultunk azóta több obedience versenyen. (No, de majd ebben az évben! 🙂 ) 2014. februárjában részt vettünk életünk első obedience versenyén, ahol kezdő osztályban a megtisztelő 10. helyen végeztünk a 40 indulóból. Mindezt úgy, hogy az engedelmes ágazattal szeptembertől ismerkedtünk meg jobban, alaposabban, azaz 4 hónap felkészüléssel a hátunk mögött csaptunk bele a lecsóba. Az eredményt tetézte, hogy sikerült elnyertünk “A legharmonikusabb kezdő páros” címet, melyet Bírónőnk adott nekünk. Ugyanezen a hétvégén Jamie megkapta kiállítási eredményeiért a 2014 Club Star kupát. 

Több ezer mérföldnyi utazás egy egyszerű lépéssel kezdődik 🙂

Díjainkkal 🙂

Nemhogy szép még okos is, egy hétvége termése, egyik legboldogabb hétvégénk 🙂

Márciusban olyan dolgokkal töltöttük az időt, amelyet már régóta szerettem volna véghezvinni Jamie-vel, hisz egy aussie nem kerti dísz… Március 15-ei hétvégén Portelken részt vettünk a karakterteszten és ösztönpróbán, ahol, mint már tudjátok igen szépen teljesített a Pöttyös! Kiváló eredménnyel és nagyszerű megjegyzésekkel távoztunk mindkét megmérettetésről. Amellett végre egy csodálatos napot tölthettünk el barátok és aussie-jaik társaságában.

Borzasztó nagy szél volt, közös képünk erről a napról 🙂

Egy fenomenális időszak következett, ami még mindig hihetetlen számomra, hogy Jamie két csodás alom létrejöttéhez járult hozzá. Kétszeres APA lett, összesen 16 kölyök született tőle, akikről a Tenyésztőknek, Gazdáknak köszönhetően rendszeresen hírt és képes élménybeszámolót kapok. Még mindig hihetetlen számomra, hogy valaki kutyájának törzskönyvén az én Pöttyösöm neve szerepel!!! 🙂 Két képet raktam be, a teljesség igénye nélkül mindkét alomból. Remélem idővel megmutathatom a cseperedő Jamie kölyköket Nektek! 🙂

Speciál CAC, Jamie első almából származó kölykökkel, Nova és Shane

Connor, Jamie 2. almából

Már csak a genetika szabhatott határt, hogy a részemről felmagasztalt kutyámat még jobban felmagasztaljam az egekbe. Áprilisban elküldtük a mintákat a Laboklin laborba, ahonnan fénysebességgel kezembe kaphattam azt az eredményt, amire titkon vártam, reméltem. 

Jamienek minden szűrése megvan 🙂 🙂 🙂

Májusban olyat találkoztunk Tanmark’s kennel keretein belül, hogy csak lestem a sok ügyes okos, és abszolút kezelhető aussie-ból álló falkát. Iszonyat jó volt beszélgetni, ismerkedni és naná terelni 🙂 🙂 Észre sem lehetett venni, hogy eltelt az a fél nap, míg kint voltunk. Megcsodáltuk kutyáink hogyan bűvölik a birkákat, volt, aki először találkozott a gyapjas jószágokkal. Isteni finom kenyérlángossal kedveskedtek nekünk Juditék, ami után jól esett a séta és egy újabb terelés. 🙂 

Tanmark’s kennel találkozó 🙂

A nyár a két alom mellett mást is tartogatott számunkra, új célokat, mint a már régen várt Terelő Munkavizsga sikeres letételéhez szükséges felkészülést. Erről volt pár bejegyzésem, de a teljes történet még nem látott napvilágot. Ez ügyben (is) hiányosak még az infó csöpögtetéseim, sajnálom, de ígérem mindent megteszek, hogy összeálljon a kép Mindenki számára. Szarvas Tanyát, és természetesen a Szarvas Családot igen sokat látogattam a nyáron, hisz tudtam a vizsga már csak egy karnyújtásnyira van tőlünk, a kutya kezd összeállni, az ösztöne rendben, csak engem kellett kivenni a rendszerből. Ez meg is történt, így Petra vizsgázott le Jamievel, melyet megelőzött egy Francia Kutyás tábor, aminek minden napjának minden pillanatát élveztem.

Jamie Petrával

Tábori hangulat: Aminah, Jamie, Meggy

Kedvenc kép, Aminah-val

Petrával és egy khm nem is tudom minek kinéző Jamievel, de örülünk!! 🙂

Hófehérkék és a feketék! 🙂 Boomer – Lüszi – Meggy – Jamie – Milly – Hanna – Béta

Nyár mást is hozott, Juliet, aki 1,5 hónapot vendégeskedett nálunk, szocializáció és kondi növelés céljából. Így, ha Jamievel nem is, vele ismét ringbe szállhattam, és a hosszú és tanulságos útnak köszönhetően Julie sikerrel vette az összes akadályt, megkapta mindkét nap a kitűnő 2, Res CAC címet. (azaz második lett az osztályában) Jamie olyan nagyszerűen tejesítette az óvóbácsi szerepét Julie esetében is, hogy biza elgondolkodtunk, hogy hamarosan megérkezhetne Családunkba a 2. aussie is. 🙂 

Amire Jamie tanította, hogyan kell idétlen fejet vágni 🙂

Eléggé jól mutattak együtt… 🙂

Persze obedience sem maradt háttérben, edzettünk, edzettünk, sok sok tanácsot kaptunk és ami a legjobb!!! Részt vettünk életünk első obedience táborában, haha Magyarországon szerintem nem is volt még ilyen jellegű tábor 🙂 Nagyon jó volt, helyszín nem máshol volt, mint Portelek, a Szarvas Tanya 🙂 Mondtam én, hogy sokat voltunk itt 🙂 Dögrováson voltam, de még takonypócként is remek volt, olyan társaság lehetett ott, akiktől mind mind kaptam valamit. Jamietől is megkaptam, a sok sok szép élmény mellett a hatalmas pofont. (igen, erről sem írtam…) Amikor azt hinnéd, hogy minden klaffol akkor kapod azt a pofont, amit csak a kutyád képes olyan jól időzíteni és egyben akkorát adni, hogy szó szerint a padlón köss ki… én épp a füvön voltam, és harcoltam azzal az érzéssel, amit úgy hívnak, hogy kudarc. Köszönöm a támogatást a Csapat Tagjaim részéről, és a hatalmas beszélgetéseket!!! 🙂

Táborlakók! 🙂

Nagyon koncentrálunk, nem is tudom melyikünk jobban… 🙂

Október végén Jamie megkapta kistesóját Grace személyében… a fogadtatás hűvös volt, nem is kicsit… Kb, “ez meg mit keres itt??” fejjel nézett rám, majd vissza a kis szarosra, aki mindenhova követte, igen, még a WC-re is, haha volt, hogy Jamie szó szerint letojta a kiscsajt. De eszméletlenül kiteljesedett Jamie kutya léte, sokkal többet játszik, persze, mert nem hagyja békén Grace. Kevesebb időnk jut egymásra, a mi kis világunkra, hisz most már majdhogynem nem létezik ez a világ, csak akkor, ha Grace nincs velünk. De ilyen a két kutyás Család élete, kevesebb, de minőségibb idő jut egymásra, csak is egymásra. Tapasztaljuk még ezt az egészet, hogyan is jó Mindenki számára. Na, de erről majd máskor írok és hosszabban… 🙂

Csak egy kis otthoni kommunikáció 🙂

Amikor távoznak…

és mikor játszanak 🙂

Még egy Tanmark’s kennel és baráti találkozón vettünk részt, ahol immáron már két kutyás gazdaként voltunk jelen Dáviddal. Többen voltunk, mint a tavaszi alkalommal, bővült a csapat többek között Jamie két kölykével és Gazdáival, valamint Grace tesói és Családjaik is részt vettek a bulin. Örülök, hogy egyre nagyobb a lelkesedés annak érdekében, hogy egy nap erejéig összejöjjünk és hatalmas beszélgetések és jóízű ebéd kíséretében csodálhassuk a fajtát, amit biza ilyen és hasonló munkák elvégzésére tenyésztettek ki. Jamie végre velem terelt, és nem vetettem el azt az ötletet, hogy biza terelő versenyen induljunk idén, 2015-ben. Ha egy kicsit többet tudunk gyakorolni és meg is tudjuk milyen feladatok várnak ránk kezdő indulóként. Persze ez a jövő és természetesen trénerünk Petra zenéje. 🙂

2. Tanmark’s kennel és baráti találkozó

Jamie csak úgy szimplán Jamie 🙂

El sem hiszem, hogy összeállt a kép

Az új év, azaz az idei, 2015 egyértelműn hozta magával azt az elszántságot, amivel a februári obedience versenyünkre készültünk, két naponta rövideket, ám de jó hangulatban edzettünk kint az utcán, parkban, ahol Grace nélkül voltunk. Nagyon sokat fejlődött Jamie munkája, a lábnálkövetése sokkal összeszedettebb és örömteli lett, már nem úgy érezte, hogy az a bizonyos feladat jön, ami monoton… Boldog voltam, hogy a kutyám is az. Az apport, amiben hasonlóan szépen fejlődött, már nem ugatott bele, holott még mindig eszméletlenül akarja az apportfát, menet közben fektetés is stabillá vált, a távolságkontroll még mindig gyönyörű, és extragyors, csak a box esett szét, de azt is elkezdtük összerakni. Jamienél már csak a funra megyek rá, ő az akivel még mindig tanulok, tanulom a módszereket, amiket Grace totálisan átformál, hisz nála kb mindenhol más jött be eddig. 🙂 Aztán történt a baleset, az apportért való elrugaszkodás közben meghúzta a jobb hátulsó lábát. 

Ilyen és hasonló pillanatok ebben az időszakban kimaradtak 🙁

Minden szeretet, pozitív gondolat a lábikón…

Ez az eset tönkrevágta azon reményeinket, hogy pont az 5. születésnapján február 8-án pályára léphessen. Öröm az ürömben, hogy a probléma nem vészes, átalakul, azaz hamar meggyógyul, ha 4 hetet pihentetem, melynek ideje jövő héten fog lejárniiiiiiiiiii!!!! Megyünk is a dokihoz!!!

Ami nagyon nehéz volt, hogy 4 éven át minden születésnapját Jamievel töltöttem, ami annyit tesz, hogy ha hétköznapra esett, akkor biza kivettem a szabadnapot, egy hatalmasat sétáltunk, kapott tortát, csontot, és ha időm engedte meg is fürdettem, vagy épp szülinapja környékkén vittem el Balázshoz a kozmetikába. A séta kiesett, a fürdetést is inkább hagytam, nem szerettem volna felesleges terhelni… és Jamie nélkül vettem részt azon az obedience versenyen, amire készültünk. Valahogy úgy éreztem, hogy cserbenhagytam a Társamat, nagyon nehéz volt ezzel megküzdeni, de megpróbáltam, és többnyire megbékéltem a helyzettel. 

Drága Jamiem, annyira, de annyira <3

Várom már az orvosi jelentést, azt, hogy azt mondja Zalán Doktor Úr, hogy minden rendben, a Pöttyös meggyógyult, és visszatérhet abba az életritmusba, amit eddig együtt éltünk át. Addig is, megtettük első lépéseinket a 6. születésnap felé, remélem hasonlóan a tavalyi évhez ez is bővelkedik majd programokban. Terelés, obedience, kiállítások, hisz idén ringbeszállunk, kennel találkozók vagy csak szimpla baráti kutyás összejövetelek!! 🙂 Nagyon várom, hogy a pihentetésnek vége legyen, miénk Pöttyösöm a világ! 🙂

És tudod mit, ezt neked, lábgyulladás!!!

Érkezett egy felkérés némi kóstolásra és annak megörökítésére… tudom nem én vagyok az egyetlen, akik írtak már a pékségről. Ha kíváncsiak vagytok, hogy kik, milyen ebzetek lehettek celEBek a Flash Kutyapékség jóvoltából, csak kukkantsatok be facebook oldalukra. 

Timivel való levelezés után Budapesten találkoztunk, méghozzá az Arénában, egy vicces sztori kötődik hozzá. Bocsi Timi előre is! 🙂 A lényeg, hogy Timinek csak a profilképét láttam, amit levontam belőle, hogy egy nagyon dekoratív, vékony arcú, ezáltal vékony lánnyal lesz találkozónk, akinek hosszú haja van. Fúúú ez ám a személyleírás, szegény rendőrök, lehet tényleg van ilyen ember, mint én, aki ennyit jegyez meg másokból 🙂

Egyszerűen ennivalóan ízléses 🙂

Telefonon beszéltünk, megbeszéltük a találkozó helyét és idejét, mi már ott voltunk, vártunk. Dávidnak épp ecseteltem milyen lányt kell keresnie, mégiscsak férfi, jobb szeme van a női nemhez…. mondandóm közben, egyszer csak megszólal – Szerintem őt keresed!- és valóban, egy Timi hasonmás jött velünk szembe, de letért az útról, ami hozzánk vezetett, és épp készült megszólítani egy hasonlóan kedves párt, mint mi, de azért közbeavatkoztam 😀

Szóval így találkoztunk Mi 🙂 A Flash Kutyapékség megálmodója, Timi és a tesztelők Gazdái 🙂 🙂 🙂

Beleharapnál? Én beleharapnék…

Nehéz volt megkérni, hogy ne a zacskót pöckölgesse!! 🙂

Nézzünk rá egy kicsit magára a vállalkozásra, weboldalukat ITT találjátok. Én sokat időztem itt, ismerkedtem a pékséggel, webpékséggel, hisz jelen pillanatban csak webáruházként üzemel a családi vállalkozás, így nevezzük webpékségnek 🙂 Bevallom nekem nagyon bejött az összhatás, ahogy ránéztem a honlapra már meg tudtam volna enni, és kb most mentem el a konyhába, hogy a dugi csokit megfosszam eddigi helyétől és magam mellé helyezzem. Amire szükségem lesz, ha végiglapozom a kínálatot, mert mind mind olyan ínycsiklandó számomra, hogy igen, még magam is megkóstolnám. Mazsolázhatunk kedvencünk számára, hangsúlyozom az Ő részére!!! Majd meglátjátok miért mondom ezt 🙂 Szóval mazsolázhatunk kekszek, pupcake-ek, torták közül. A választék folyamatosan bővül és mind mind ahogy ők írják:

“… egészségesek, finomak és a szemnek is tetszetősek. Tartósítószert, mesterséges adalékanyagokat, sót és cukrot nem tartalmaznak, hogy teljes mértékben megfeleljenek a kutyák egészséges, kiegészítő táplálására.” 

Ezt magam sem írhattam volna le szebben, így maradt az idézés. (Forrás: http://www.flashkutyapekseg.hu/rolunk-84) 

Hogy mennyire emberi, ennyire… Édesanyám által készített túrós sütik között is megállja a helyét!

De lássuk a termékeket, kaptunk egy kekszet és egy pupcake-et, amit bevallom nehéz volt elosztani a kutyák között, de megoldottuk. 🙂 A kekszek még a csomagoláson keresztül is illatoztak, a pupcake-et beraktam a hűtőbe, mivel hűvös helyen kell tárolni, igen igen tartósítószert nem tartalmaz!! 🙂

Nézzük a reakciókat, Jamie már betanított csörgésre bejelző kutya, azaz sokszor kapott csörgőzörgő papírból, műanyagból kaját. Őt nem vettem alapul, néztem a kiscsajt… vártam… orrcimpák tágra nyíltak, majd szűkültek, nyíltak és hopp, megtörtént az első felugrálás. Mindezt arra adva reakcióként, hogy kinyitottam és kivettem belőle egy darab kekszet. Szitu, én állok a nappaliban, Jamie már csorgatja a nyálát, és ül előttem gyönyörű adjmárkaját tekintetével, és egy Grace a kevésbé nyugodt magatartásával, hisz nyuszinak gondolja magát és még fel-felugrál, de persze ez nem hat meg, szóval egy darab keksz adott két elég koncentrált figyelmet…

A Pupcake teszt:  leraktam a dohányzóasztalunkra… meg kell szerezni, azaz Grace gondolta így… 🙂 Imádtam, ahogy próbálkozik, egyszerűen cuki volt, és nem tudtam ellenállni neki, hagytam, hadd kóstolgassa a sütit. 🙂

Grace, aki tájékozódik a lehetőségekről! 🙂

Megtalálta a sütit, melyet kinézett a képes ismertetőben 🙂

Jamiet is háttérbeszorította 🙂

Aztán ebből ő csak a répát kapta meg, Jamie lett a főteszter muffin ügyben. 🙂

Az a bizonyos répa a pupcake-ről 🙂

Már érzem a nyelvem hegyén 🙂

Ezt meg kell enni 🙂

Nagyon megnyerő csomagolást tartok a kezemben, imádom a kekszek naturális csomagolását, ami annyit tesz, hogy a barna régies külső mögött, természetes alapanyagokat tartalmazó keksz lakozik. Mi mogyoróvajas-mézes kekszet kértünk és kaptunk. Nagyon tetszett, hogy leírták az összetevőket, így valóban megbizonyosodhatsz róla, hogy mit eszik a kutyád, amellett, hogy ez előírás is, sajnos egy két kutyás termékkel kapcsolatban ezt nem tárják a nyilvánosság elé. Szóval egy piros pont a többi mellé. 🙂

Szépen nézz és a tiéd! 🙂

Jamie melyiket választod a labdát vagy a kekszet? Szerintetek? 🙂

Hadd egyem meeeeeg???!!!

Következett a 2. próba…milyen gyorsan indul meg a nyálelválasztás, ha leteszem az asztalra…nem kellett sok … szerintem 30 másodperc sem, hogy Jamietől megkapjam azt, amit nagyon utálok 🙂 nyálat…a dohányzóasztalunkra… és Grace előadta a “mivel nem érhetem el akkor hátrább csúszok ülésben és nyüszögök” produkcióját. 🙂 Igen, ezt volt képes összehozni az a kis keksz… 🙂

És íme a nyálzás megörökítve, és nem, nem állatkínoztam a kutyám!!! Csak nagyon akarta 😀

Nem hiányozhatnak a Jamie fejszerkezetek a pupcake illata hatalmában, lássuk a szerintem jól elkapott pillanatokat… Igen kérem, ez a Flash Kutyapékség termékeinek varázsa 🙂

Volt egyszer egy pupcake, amit Jamie megillatolt 🙂

Majd azt ízlelőbimbókkal is le kellett tesztelni

szemet tessenek nézni!!!! 🙂

Ez nagyon fincsiiiii!!! 🙂

Kábulatos megérdemléses fejszerkezet 🙂

Köszönjük Timinek és a Flash kutyapékségnek, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy boldog pillanatot szerezzek kutyáimnak. Jamie és Grace is hálásak érte. 🙂 <3

Sétálunk?!

A SORS, az Élet furcsa fintora, Átok, én már nem is tudom, hogy minek nevezzem, a lényeg, hogy ismét meglátogattuk Dr. Papp Zalánt, ortopéd orvosunkat, ugyanis Jamie hátsó jobb lábával valami történt….

Némi magyarázattal szolgálsz… ne aggód túl a dolgot!

Január 18-án hétfőn tréningeztünk egyet Jamievel, nagyon jól haladtunk tervünknek megfelelően, de aztán….. Kiállítás után szépen nagyjából megterveztem hogyan is fog kinézni a versenyre való felkészülésünk. Ennek eleget téve gyakoroltunk, kis menetelés, kis menetközben fektetés, majd jöhetett az apport. 

Láttam a Jamien, hogy nagyon jól érzi magát, ráfeszült az apportra, mint mindig mikor elővettem. Én ezt nagyon szeretem benne, azt már annyira nem, amikor néha ennek hangot is ad. 🙂 A kutyát magam mellé ültettem, majd kidobtam az apportot, imádom az elindulás előtti pillanatot, rám néz én rá, és kiadom a “hozd” vezényszót. Most is így tettem, a kutyám kilőtt mellőlem egy sírás kíséretében….

Odarohantam hozzá, és áttanulmányoztam. Végiggyömöszöltem a lábát, a gerince mentén a hátát, de semmire nem reagált. A talppárnáit is megnéztem és kinyújtottam, össze-vissza hajlítgattam a jobb hátulsó lábát. Az tuti volt, hogy a jobb hátsó lábával történt valami, mert a “baleset” után odafordította a fejét. A lábfoglalkoztatás ellenére sem adott semmilyen vészjósló hangot, ami felettébb különös volt. Félre ne értsétek, de a kutyám khm hisztis, tudtam, ha fáj neki valahol, akkor azt biza jelzi. Nem jelezte, elengedtem pisilni, hadd mozogjon. Mozgásban sem láttam semmi különösebbet, így elejtettem egy labdát, odajött felvette és nagyon nehezen engedte el, azaz húzódzkodtunk egyet. Gondoltam, lehet megijedt, és nincs baja. Megpróbálkoztunk még egy apportért kimenetellel. A kutyám ismét feszülten beült mellém, koncentráció tetőfoka, repül az apport, repül mellőlem a kutya, illetve repülne, ha nem sírna megint fel.

Az a bizonyos jobb hátulsó láb

Szemem könnybe lábadt, Jamie okos fejét megsimogattam, majd beleadtam szájába a labdát, hisz az egész apport ezért ilyen, a hőn áhított labdáért. Hazabattyogtunk lassan, és azon gondolkodtam mitévő legyek….

Azt tudtam, hogy pihi napok várnak ránk, azaz Jamiere, csak szigorúra vett egészségügyi sétákkal mozgattam, de ezek is felismerési lehetőségekkel bírtak. Megnéztem kisdolgát hogyan is végzi el, megfigyeltem, hogy mindkét lábát emeli, azaz nem jelent gondot a jobb lábának, hogy elbírja a bal láb felemelésével járó testsúly áthelyeződést, ugyanakkor fel tudja emelni a fájó lábát és úgy csavarni, hogy elvégezze a dolgát.

Ott van a probléma, a bokával…

A következő arculcsapás, könnybe lábadás az első közös szokásos reggeli sétánk alkalmával történt. Jamie és Grace is velem volt, figyeltem Pocesz mozgását, valami nem volt rendjén. Nem futott, csak kiállítási nyújtós tempóban ügetett, még akkor is, mikor hívtam. Grace simán lehagyta, pedig ez nem szokás nálunk. A kutyám nem dübörgött felém, még akkor sem, mikor mindent beleadtam a hívásába. Na, ez valóban szívfacsaró érzés volt, senkinek nem kívánom…

Délelőtt fel is hívtam barátomat, állatorvosomat, Annát, akinek elmondtam a tapasztalataimat, és hasonlóan első gondolatomhoz, ő is azt tanácsolta, hogy szakember segítségét kérjem. Így hívtam fel szinte rögtön dr. Papp Zalán ortopéd szakorvost, akivel már két eset kapcsán is ismerjük egymást, hisz ő csinálta Jamie DP szűrését, és a korábbi elülső jobb láb gyulladását is ő kezelte. Megbeszéltük, hogy hétfőig Rimadyl 50 mg kúrát tartsunk és természetesen ne legyen nagy séták. 

Csak szeretettel gyógyulhatunk… én szeretlek Pöttyös!!

A hétvége elég idegőrlő volt, miként javul, változik Jamie állapota, hogyan tudok segíteni rajta, no és persze az sem tett jót, mikor kutyám egészségügyi állapotát előtérbe helyezve gondolatban már lemondtam a hőn áhított obedience versenyünkről…

Hétfőn felhívtam Doktor Urat és elmondtam a változásokat, miszerint a kutyám lelkesebben használja a különböző mozgásformákat séták során, de még mindig nem az igazi, még mindig nem az a kutya, akinek lennie kellene 5 éves korára. Már futott, de nem úgy, ahogy korábban, nem azzal az elánnal. Szerda délelőtti időpontban állapodtunk meg, hogy személyesen is megvizsgálja Jammot.

Miután befáradtunk a rendelőbe Doktor Úr alaposan megvizsgálta mind a négy lábát, majd a gerince mentén, miután feltérképezte a végtagok állapotát a két hátulsó végtagra koncentrált, megnézte a bal, majd a jobb lábat. Áttapogatta őket, kereste az elváltozásokat, melyet meg is talált. Jamie nagyon ügyesen viselte a megpróbáltatásokat, most sem adott semmilyen hangjelet, hogy ez neki biza fáj. Kétszer nézett hátra, hogy azért mégiscsak ki tapogatja ennyi ideje a hátulját. 🙂

Jó pórázzal, no de megyünk sétálni???

Miután Zalán végzett csak ennyit mondott ” Egzotikus kutyának egzotikus baja van.” Azért itt megállt bennem az ütő, a lélegzetem…azt sem tudtam mi a lélegzés, míg nem folytatta, hogy nincs nagy gond, azaz lehetne nagyobb is. Húzódásból származó gyulladás, de a szalagok épek, nem szakadtak el. Viszont 1 hét gyulladáscsökkentő, és 4 hét szigorú pórázos séta vár ránk. Ami annyit jelent, hogy verseny kilőve, és kb minden, amit terveztem. Valamint meg kell erősíteni magam, hogy olyan átható tekintetnek ellenálljak, mint Jamm tekintete, mikor reggeli 1 órás sétát kéri tőlem, vagy amikor Gracet viszem el sétálni, és ő otthon marad. 

Egyszerűen imádom… ellenállhatatlan, de most kőszívűnek kell lennem… 🙁

Így történt a balesetünk, Jamie balesete…és igen felfogom úgy, hogy lehetett volna nagyobb baj, nem lesz már fiatalabb a kutyám, és még egy olyan társam nem lesz, aki a Gazdájának a szerencsétlenségeit gyönyörűen leképezi sajátjára. 🙂 Mivel az én ízületeim is lazák, bármikor képes kimenni a bokám, térdem, stb testrészem. 😉

Szóval pihi van, amit nagyon rosszul viselek…. de mindennek van miértje, nem igaz?! 🙂 Drukkoljatok, hogy a már csak 3 hét után esedékes kontrollon minden rendben legyen. Köszi Nektek a pozitív gondolatokat !!