Jamie és az ő állapota 2.

Letelt, nem ezt így kell LETEEEELT!!!!! Itt most nincs helye a finomkodásnak, itt most kőkemény ordítás van, ujjongás, levegőbecsapás, BOLDOGSÁG! Kedves gyulladás, köszönjük, hogy jelen voltál életünkben, tanítottál, figyelmeztettél valamire, de most már pápá, avagy a sohaviszontnemlátásra!! Soha, azaz SOHA nem szeretnélek már látni kutyám közelében!

Tegnap elbeszélgetésen voltam, jó csak szimplán felhívtam Dr. Papp Zalán állatorvosunkat, akivel pár perces eszmecserét követően megállapítást nyert, hogy Jamie fokozatosan hozzászoktatva a terhelésnek visszatérhet a való életbe.

Kőkemény BÓDOGSÁÁÁG!!! ( mobilos kép)

Nincs több pórázas séta, pórázt nem akarok meglátni a közelében! Nem, mi a puszta szabad gyermekei vagyunk és a pusztában tilos a póráz használata 😀 Sőt szabadelvű séta indokolt!! 🙂 Jó, azért nem csapunk bele a lecsóba amolyan örült módjára, szoktatás szükséges, lássuk miből kell, hogy ez álljon.

Póráz használata indokolatlan! 🙂 (mobilos kép)

• Pusztaséta: a kutya tudja, mi a jó neki, ahham kivéve az aussie, ő egy külön állatfaj, aki addig megy míg menni akar, aztán mikor megpihen, akkor jön a sántaság, és a fájdalom… (tapasztalat) Itt mindenképpen egyedül kell kivinnem, mert Grace-szel nagyon benne vannak a elugrálunk egymás elől, gyors kitérések, azaz irányváltások és tempóváltások sorozatából áll a séta. Na, ilyen mostanában nem kell.
• Labda, frisbee, bármi, ami dobható: felejtsd el, az egy hetes időszakban nagyon nem kell még ilyesmi, semmi, marad az eldugdossuk és találd meg játék, az kb hasonlóan fárasztja az agyát, sajnos a lehetséges lakásban eldugható helyek köre kezd szűkülni… de így is szépen használja az agyát.
• A nagyon eldurvuló játékot Grace-szel még azért valahogy le kell állítani, általában sikerül, bár nagyon nagyon nehéz, hisz Jamie is tele van energiával, azért remélem a szabadon engedett sétákkal ez meg fog oldódni valamelyest.
• Bemelegítés: mindenképp kell a bemelegítés az edzések előtt, Doktor Úr szerint is elegendő, ha egy fél órát mozgatom előtte, azaz egy séta bent a városban kellően átmelegíti a lábikókat.
• Edzés: jelen pillanatban csak az obedience edzés jöhet szóba, azaz sem terelés, sem a frisbee…ezek maradnak még egy kicsit a távlati célok között. Obedience edzés során is csak olyan elemek jöhetnek szóba, amik nem terhelik túlzottan a hátulsó lábakat, mint lábnál követés, menet közben ültetés, fektetés, távolságkontroll pózosainak gyakorlása, és természetesen a csoportos feladat teljes egésze. 
• Formálás, talán ez az az ellenőrzött körülmények között tartható terhelés, amit valamilyen szinten én irányítok, és itt nem olyan eszeveszett tempóban hajtja végre a feladatot, azaz terhelve lenne a lábikó, de mégsem idióta aussie módra. 🙂

Azt gondolom, hogy nem volt egyszerű ez a 4 hét, mert rendesen be kellett osztanom az időmet, és magamhoz nem jellemző módon sokat voltunk a városban. Ami persze remek, hisz Gracenek kellett a szocializáció, de Jamie, hát…nem épp ezt élvezi, és ezt tudja rólam is. Míg Grace esetében újra kell figyelnem az esetleges zavaró tényezőkre, jelenségekre, amiket nem tudom, hogy fog lereagálni. Így vele más, kihívás még utcázni a városban, de Jamie… ő Jamie, tudom hol fog ugatni, tudom melyik háznál nem bírja a kutyát, kb még azt is tudom, hol fog nagy valószínűséggel könnyíteni magán. Azaz ő sem élvezi és én sem… 🙂 

De ma reggel már pusztaság, várt ránk a szabadság 🙂 Jippeee 🙂 🙂 

Vigyorogj és én is vigyorgok!! 🙂 (mobilos kép)

 Aki nem tudná miért is ujjongok, mint valami agybeteg olvassa el ennek okát! 🙂 Bejegyzést ITT találod! 🙂