Történt egyszer, hogy Dombvári Zsuzsi barátnőm megkeresett egy fellépéssel kapcsolatban. Nem sokat tudtam róla, csak a témáját: felelős állattartás jegyében, általános iskolai bemutató, és talán hárman leszünk. 🙂 Mostanában elhanyagoltam ezt a területet, mármint a fellépéseket, így kapva kaptam az alkalmon, hogy részt vehessünk most már két kutyámmal a felvilágosításban. 

A meghívás Zsuzsin keresztül a Tappancs Állatvédő Alapítványtól érkezett, amit ez úton is szeretnék megköszönni. Az apropót a tanítás utolsó napja adta, az úgynevezett Diákönkormányzati nap keretében valósulhatott meg az Orczy István Általános Iskolában. Úgy kell elképzelni mint egy állomást, a gyerekek vetésforgóban váltották egymást a színhelyeken. Mi voltunk az egyik kikötő, közel egy órát kaptunk a játékos társalgásra, és némi trükkbemutatóra.

 

 

A célunk az volt, hogy játékos, beszélgetős stílusban ismertessük meg a gyerekekkel, hogy miért is jó kutyát tartani. Arra, aki kutyát tart, milyen feladatok hárulnak, azaz milyen felelősséggel tartozik kutyája iránt. Milyen típusú kutyákat ismerünk annak alapján, hogy mire használjuk őket, gondolok itt a vadász, juhász, terápiás segítő kutya, rendőrségi szolgálatot teljesítő, és még sorolhatnánk…

A gyerekek jelentkezéssel mondhatták el mondanivalójukat, a tanárok biztosították a fegyelmet, amire valójában nem is volt szükség, hisz mindenki figyelmesen végighallgatta Zsuzsi mondandóját, amit nem is csodálok, hisz ő aztán tényleg képes magával ragadni a figyelmet. 😉

Nem is lehetett észrevenni, hogyan telik az idő, miután kerek egészet adtunk annak, mi is az a felelős állattartás, bemutatásra kerültünk mi is. Bevallom nagyon fura volt ott lenni immáron két kutyával, megosztott figyelemmel, sőt mi több megharmadolt figyelemmel, hisz miközben mindkét kutyámra figyeltem, a gyerekek tekintetét is el kellett kapnom, mi több magamon kellett tartanom. Nem volt kis feladat, Jamieről levettem a pórázt, míg Grace pórázon várta mit is kell csinálnia. Rövid bemutatkozás után inkább a kutyákról beszéltem, Családom tagjairól, kik ők, honnan származik a fajta, majd néhány érdekességet. A gyerekeknek legjobban a rodeó kutya szerepkör tetszett, ezt kicsit ki kellett fejtenem. 

 

 

 

Elmeséltem nekik őszintén, hogy Grace még fiatal, és ez neki a debütálása, így megköszöntem nekik, hogy ilyen jó nézőközönség előtt tehetjük meg a kezdeti lépéseket a rutin elsajátítása felé. Úgy láttam, nagyon is tetszett nekik, az, hogy megosztásra került eme titkunk, részesei lehettek valaminek, amit úgy hívunk szocializáció. 🙂 

Trükkbemutató, na igen, régen nem gondoltam már a trükközésre ilyen formában, szerettem volna egyszerű trükköket is mutatni, valamint olyanokat, amik megragadják a figyelmet, némi érzelmet is előcsalnak a gyerekek részéről. Nem csalódtam ebben sem Bennük. Eszméletlen nézőközönség volt hatalmas szeretettel, akik tapssal jutalmazták trükkjeinket. Grace természetesen előadta 3 trükkből álló repertoárját… 😉 melyet olyan lelkesedéssel mutatott be, hogy azt hiszem nem csak virslihez jutott jutalomként (némi ujjdarab is került hozzá). Jamie esetében arra is kellett figyelnem, hogy Adri és Stella előadásába ne rondítsak bele, azaz olyan trükköket mutassunk be, amik akár különböznek kivitelezésben.

Célunk ezzel  az egész trükk bemutatóval az volt, hogy megmutassuk házilag is kiaknázhatjuk a kutyánk képességeit, akár otthon is némi jutalom falat kíséretében. Megmutassuk, hogy egy kis közös játék, együtt töltött idő mennyiben segíthet abban, hogy felelősségteljes kisgazdákká váljon az ifjú nemzedék. 🙂

Ha már megemlítettem Adriékat, róluk is beraknék pár képet, kicsi a bors, de cuki kiskutyája, Stella társaságában, akik nagyon jó párost alkottak, magukra vonták a figyelmet, miközben Zsuzsi pár szóban ismertette, amit a fajtáról tudni érdemes. Stella hol a földön, hol Gazdája ölében, hátán pózolt, attól függően mi volt Gazdája kívánsága. 

 

 

 

A bemutatók után röviden és élő példával ismertette Zsuzsi és Apacs, hogyan néz ki egy játszó kutya és kapálózó, kiabáló gyerek esete. Iszonyat jó volt nézni őket, mindketten tudták mit is kell csinálni, Zsuzsi remekül szimulálta az ijedt, abszolút rossz jeleket adó kislányt, aki retteg a nagy fekete kutyától. Majd következhetett a megbeszélés, ki mit látott, mi volt a rossz. Közösen összerakták, hogyan NEM viselkedünk játékkal, étellel a kezünkben, ha egy kutya közeledik hozzánk. A jó megoldás is sokszorosan bemutatásra került, melyet remélem hasznosítani tudnak majd a gyerekek.

 

 

A bemutató megkoronázásaként a 2014/2015 év legjobb diákjai, illetve azok, akik a lehető legtöbbet javítottak megkapták a boldogságos pillanatot arra, hogy trükközzenek a kutyákkal, addig Zsuzsi válaszolt néhány nyitva maradt kérdésre. Meghatároztuk milyen trükköket lehet kérni a kutyáktól, és azokat vagy egyedül, vagy közösen végrehajtottunk. Míg Jamie dolgozott, Grace a felállított textilboxban várakozott, egyszer hallatta csak a hangját. A trükkök remekül mentek, leginkább a állj-kezeket fel-lelövés, szégyelld magad, forgás, pörgés, beszél és hasonlók tetszettek nekik leginkább. 🙂

 

Nagyon kedves gesztus volt a Gyerekek részéről, hogy adakoztak a Tappancs Állatvédő Alapítványnak, volt aki kutyaszalámit, konzervet, fél kg száraztápot, vagy egy kis zsák tápot gondolt adni a kutyáknak. A szünetekben, míg vártuk a következő csoportot azon tanakodtunk, miként jutottak hozzá, talán otthonról hozták, vagy boltban vették Szüleikkel a hétvégén, vagy lehet hétfő reggel jutott csak eszükbe, netalán a megmaradt osztálypénzt költötték az adományra… Nem is lényeges, jó tudni, hogy az adományozás a fiatalabb korosztályra is jellemző. Köszönjük a jótét hozzájárulásokat, ahhoz, hogy a kutyák megtömhessék bendőjüket az Alapítványnál.

 

 

 

Képekért köszönet Farkas Baráti Attilának!!! 🙂

 

Elérkezett ennek is az ideje, egyszerűen nem hiszem el!!! Már egy éve, hogy megszülettek, amikor is Kitty folyamatosan tájékoztatott arról, hogy milyen színű, nemű, egészséges kölykök jönnek világra a lehető leggondoskodóbb Gigitől. Emlékszem Kitty először kétfelé jelentett, azaz Esztinek és nekem, majd létrehoztam egy 3-as beszélgetést FBn, és itt folytatódott mindennemű beszélgetés a kicsikről. Itt kaptuk meg a képeket, jó volt úgy ébredni, hogy 7 kiskutya boldog reggelizése jött veled szembe az üzenetek között. 🙂 Ide jöttek a lehetséges gazdijelöltek is, köszönöm ezt a szintű tájékoztatást Kitty, amit kaptam, úgy gondolom ez nem minden kan tulajának jár. No, de lássuk, akikért most itt vagyunk, és Ti bőszen olvastok!!! 🙂 🙂

Lányoké az elsőbbség:

Adele, aki egészen Izraelig repült, hogy ott tegye boldoggá Gazdáját, aki nagyon büszke a kis csajra. Szépen fejlődik, egyszerűen imádom, remélem még sok sok képen köszön vissza rám. Családban él más aussiekkal, akikkel remekül kijön, imádja a gyerekeket, a játék a mindene. Gazdája nagyon cuki fotókat küldött megérkezéséről, náluk ez a hagyomány, virágok mindenütt, még Adele nyakába is jutott, aki fel alá járt új környezetében, mintha oda született volna. Sok sok boldog közös évet kívánok Nektek Adele! 🙂

 

 

 

 

Nova egészen márciusig várta az Igazit, és még jó, hogy várta. 🙂 Kittyéknél lakott, nevelkedett, akik elvitték kiállításokra is, de nem volt cél, hogy kimondottan show célra menjen Gazdához. Nekem mindig is többet jelentett, ha egy kutyával dolgoznak és rendes családi életet biztosítanak neki. Novát az alomnál tett látogatásaim után a Speciál CAC kiállításon láttam újból. Egy rendkívül aktív, felderítő, magabiztos szukának ismertem meg. Míg Shane tesója már vígan pihent a szék adta árnyékban, ő mint a ringlispíl mászkált körbe, befogadva a sok sok ingert, szagot. Eszméletlen volt, már akkor éreztem neki sportos gazdi kell, aki meg is érkezett, és magához vette Novát.

Céljaik között szerepel az obedience sport, frisbee, agility kipróbálása, ennek szintén örülök, jó lesz, ha egyre több aussie mutogatja magát a Magyarországon fellelhető sportokban, és hogy Jamie kölyök is legyen?! 🙂 🙂 Nova nem egyedüli kutya, kapott egy pöttyös bátyust Don, a dalmata személyében. A Tanmark’s baráti aussie találkozón kipróbálták milyen együtt terelni, Nova tanúskodott arról, hogy remek ösztönei vannak, Gazdájával mondhatni rövid volt még a közös életük, de remekül helytálltak mind a karámban, mind a 30 kutya között.

Eredményeik:

Speciál CAC 2014 – nagyon ígéretes, Baby BISbe javasolt, ahol jómagam vezettem fel

Remélem mielőbb láthatunk tőlük sport eredményeket is 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Limit, azon kölykök közé sorolódott, akivel volt alkalmam élőben is találkozni, így nem csak Gazdája elmeséléseiből írhatom meg róla az alábbi pár sort, hanem magam tapasztalásából is. Igaz kiállítási hangulatban, környezetben ismerkedtünk össze, és ez még sem az igazi ereszd el a hajam és lássuk hogyan viselkedsz ismerkedési szitu. De ennek a lehetőségnek is örültem. 🙂

Szívmelengető volt olvasni Gazdájának írásait facsén, hisz egy régi álom teljesült Limittel, sokkal régebb óta szeretett volna már aussiet Családjában tudni, mint jómagam. Azért ez durva, várta a megfelelő pillanatot, megfelelő kutyát és Limit lett az… <3 Szerintem megbecsültebb helye nem is lehetne ennek a remek leányzónak, mint amilyen Gazdájánál van. Ahogy megkapta az összes oltását indulhatott a nagy felfedezőtúra némi szocializációval egybekötve. A Debreceni Kutyasuli kölyök suliján töltött órák remek alapot adtak, hogy Limit mindenhova elkísérhesse Gazdáját a nagyvilágban. Nagyon ragaszkodó kutyát ismertem meg benne, aki olyan szemekkel képes Gazdáját nézni, mintha ő lenne az Istennő… aztán ki tudja 🙂 Remekül helytálltak a mindennapokban, persze a kölyökcsínyek itt is megvoltak, és remélem még lesznek is 🙂 A kiállításokon is megállják a helyüket, lássuk itteni eredményeiket:

Komárom CACIB 2014 – nagyon ígéretes 2. / 3

FEHOVA CACIB 2015 – nagyon ígéretes, kölyök BISbe javasolt, beszűkítve a legszebbek közé

TESE Nyíregyháza CAC 2015 – kitűnő, HPJ, BOB

Budapest Grand Prix 2015 /szombat/ – kitűnő 2.

AAPKK Klubkiállítás 2015 – HPJ, Fiatal Klubgyőztes

 

 

 

 

 

 

 

Lizát családi kutyának vették Gazdái, akik nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy teljes élete legyen kis fekete szőrmókjuknak. Kinti, benti élet mellett rengeteg foglalkozás, játék, séta várja nap, mint nap. Sőt időközben egy játszótársat is kapott Lemmyt, aki nem más, mint Grace tesója 🙂 🙂 🙂 Nagyon sok képet és információt kaptam a Pártól, akik két kutyájuk révén váltak igazi Családdá. A kutyaiskola által nyújtott akadályokat is nagyszerűen vették, bár Liza szerette eldönteni mire is szeretne figyelni, nem mindig a Gazdáira. Ezt is leküzdötték, és nagyszerű eredménnyel teljesítették az alapfokú tanfolyam záró vizsgáját. Volt szerencsém találkozni velük a Tanmark’s baráti aussie találkozón, ahol megláttam azt a lányt, akit szerettem volna látni. Intézkedő, Családjához ragaszkodó, közelükben magabiztos leányzót, akik szépen terelgeti “kisöccsét”. 🙂

Eredményei:

K99 vizsgarendszer, alapfokú záróvizsga – minősítés: jó

 

 

 

 

 

 

 

És a fiúk:

Olaf, rá nem tudtam máshogy tekinteni, mint a Jégvarázsban megismert beszélő hóemberre, aki olyan cuki, hogy az ember még most is mosolyog, ha visszaemlékszik a jellemére. Kis srác volt szinte az első, aki gazdisodott az alomból. Akaratos kis cukker srác volt a maga elbűvölő kék szemével. Kiállítási és sport kutya, ami annyit tesz, hogy a lehető legjobb családba, felfogásba tette be a tappancsát. Kijut neki a jóból, avagy csurran cseppen egy kis kiállítási magamutogatás, no meg tanulás Gazdáival.

Kétszer volt alkalmam találkozni a Családdal, mindkettő a Tanmark’s baráti aussie találkozón volt (ugye milyen jó, hogy szervezzük??!!), ahol terelési tudományáról mutatott bemutatót Olaf. Nagyon heves, de ösztönerős munka, melynek koordinálása semmivel sem lesz könnyebb, mint Jamie esetében. Tiszta apja, azzal a vehemenciával, tudatossággal megy a karámba, no és a csajoknak is úgy csapja a szelet… mint egy KisJamie… Gazdáknak mondtam is, hogy megértem őket és kitartást kívánok a zabolázáshoz, mert nem lesz egyszerű. Félre értés ne essék, nincs semmi baj Olaffal, csak az apjára ütött és vérbeli kan -okos, ügyes, tudja mit akar, csajozós-  😀

Eredmények:

Komárom CACIB 2014 – nagyon ígéretes

Remélem hamarosan a kutyaiskolán elért eredményekkel is gyarapítják a listát, persze nem ez a legfontosabb, mondom én, aki ezeregy éve nem mérettette meg kutyáját, no de ez másik sztori 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Shane, ő került fiúként legtávolabb tőlünk, egy nem mindennapi lányhoz, aki Shane minden mozzanatáról értesített. Nagyon sok mindent megtudtam a kis srácról, egyszerűen főnyeremény, persze rossz is, ahogy egy kölyöknek lennie kell. Családi kutyaként éli életét, de megmérettetett a kiállításokon is, eddigi eredményeik között szerepel:

Speciál CAC Magyarorszég 2014 – nagyon ígéretes, Baby BIS 2.

Spanyolország Valls 2014. november – nagyon ígéretes, Baby osztálygyőztes, legszebb aussie kölyök, legszebb kölyök az FCI 1-es fajtacsoportban ( Baby BOB, BOG)

Franciaország Nantes 2014. december – szombat: ígéretes / – vasárnap: nagyon ígéretes (7-es konkurenciából), legszebb puppy, szűkítve a legszebb 7 puppy-ba

 

 

 

 

 

 

 

Neo, róla tudok a legkevesebbet. Kedves Pár vette meg, akik imádják, van egy aussie tesója is, akivel jól kijön, sokat játszanak. Sok séta, rengeteg aktív kikapcsolódás jutott neki osztályrészül. Azaz olyan élete van a kiscsávónak, amilyent az összes négylábú tappancsos szeretne magának. 🙂 Örülök Neo, hogy jó helyen vagy, maximális szeretettel. A képeket teljes egészében, kivéve, amit magam készítettem még róla 6,5 hetesen Susa Kitty készítette.

 

 

 

 

Még sok sok BOLDOGSÁGOS Együtt töltött évet kívánok Nektek, Jamie kölykök. Hiszem, hogy Gazdáitok mindent meg fognak tenni ennek érdekében. 🙂 🙂 Jövőre, remélem ismét megírhatom eme beszámolót. 🙂

 

 

 

Méghozzá micsoda ajándékot kaptam Orsitól, aki vasárnap kint volt a World Dog Show-n, azaz a Világ Kutyakiállításon Milánóban. Amellett, hogy borzasztóan irigyelem érte, hatalmas gratula Neki itt is, hisz Bátorral, Halasi Pásztor Bátor, World Winner címig futottak. 

Hétfőn felhívtam és akkor mondta, hogy biza fbn üzenetben vár rám valami, volt ám meglepődés, és örömködés. Rám gondolt a Csajszi, mikor kezébe fogta a magazint!! <3 Ha már kézben volt, kaptam egyet belőle. Szegénységbizonyítvány vagy sem, de még nem fogtam eme évkönyvet. 🙂

Már egy ideje lapozgattam, bele bele olvastam, néztem az ismerős arcokat, ismerős kutyákat, szép reklámokat, hirdetéseket… kenneleket… kiállításokat, beszámolókat, ahh szóval az egész könyvet átlapoztam, közel 500 oldal, ha nem annyi 🙂 

Grace belevidult a képkészítésbe, ő is pont annyira örült, hogy feltehetem a lábaimat, mint én 🙂 A könyvnek mennyire örült?! Lássuk csak, nem ő került az ölembe, szóval lehet inkább magát tette volna a helyére, de így is cuki, és egyszerűen menő kép lett (nekem).

Most komolyan, amikor az ember lánya, fia olvassa a fajta történetet, a bírálatot, sportot, mert ezekről is szó van benne, akkor repked örömében, hogy két szeletke, töredék az aussieból, vagy legyen az bármelyik fajta, ott van a kertjében, lakásában, lábánál, szeme előtt, egyszóval nála. 

Tudni kell, hogy rengeted hirdetés van az évkönyvben, nem kifejezés rá, hogy rengeteg 🙂 Mivel marketinget tanultam annyira kíváncsi lennék rá, hogy melyik advert mennyibe kerül, hisz nagy a szórás… Mindig is imádtam a marketing ezen gyakorlatias részét. Amíg a tartalomjegyzékhez jutunk 8 kétoldalas, és egy fél oldalas hirdetéssel találjuk szembe magunkat, azaz ezeket tuti végiglapozod, ha meg szeretnéd tudni mi hol van. Nagyon tetszik a Jovana Danilovic köszöntője, szóval én is köszöntelek BIS évkönyv 😀 😀

Aussie cikksorozat első része a fajtastandardon át végigkíséri a hogyan is bíráljunk jól aussiet, avagy Nannette szemszögéből hogyan bírálunk aussiet. Majd megkapjuk egy oldalas leírásban a fajtatörténetet, ahhoz képest, hogy amerikai irományról beszélünk nagyon szép, kifejező, nem túl kacifántos szóhasználattal kapjuk meg a mondanivalót. Aki, már vagy 5 éve mérettette meg magát és csak alapszókincset használ, azaz én… szóval még nekem sem jelentett problémát megérteni, felfogni. Jaj, jobb kéz felemel és bal váll megvereget. 😉 Történelem óra után tesire térünk át, hisz a sport világába kalauzol bennünket az amerikai tenyésztő, bírónő. 

Jönnek az ismertebb kennelbemutatók, akiket Marko Ljutic ( & Jovana Danilovic), ismertebb nevén Marko Mangry’s interjúvolt meg. Amellett, hogy nagyszerű gondolatmenet alapján készült az interjúsorozat, gyönyörű kutyákat láthatunk, és ami a legszebb valamennyit tudtam is hova tenni. Lássuk csak nem vagyok tenyésztő, de érdekel a fajta, érdekel mi történik “körülöttem”. Élvezettel nézem a facebook adta előnyként szolgáló USA-ból származó infókat, képeket. Én, aki húú egy zeneszámot nem tudtam megjegyezni, most már egészen ráállt az agyam a törzskönyvi nevekre, persze nem úgy mint egy két közeli barátomnak, akik 2 felmenőig tuti tudják magát a törzskönyvet.. no de én nem vagyok tenyésztő… 🙂 🙂 csak érdekel a fajta…nagyon is 😀

Őket is baromira érdekelte, de úgy voltam vele, általuk ismerhettem meg, kerültem bele az aussie-s életbe, legyen róluk fotó az évkönyvvel… hát ők ezt mennyire élvezték, látszik a kitörő öröm. Főleg Grace arcán… Sebaj 🙂

Még egyszer ezer hála és köszönet Nagy Orsinak, hogy a kiállítás forgatagában is gondolt rám! Köszönöm, köszönöm!!! <3

 

 

 

Gracie május 20-án töltötte be a fiatal osztályos kort, ami azt jelentette, hogy bizony szeretném vele folytatni show karrierjét, szintet lépve, már junior osztályban. Nem sokat teketóriáztam utolsó előtt pillanatban beneveztem Szentes CACra. Amiért menni szerettem volna, az nem más, mint egy HPJ, azaz Hungaria Prima Junior (Fiatal Osztálygyőztes) cím, amiből 3 db-ot kell megszereznie az ember kutyájának 9-18 hónapos kor között a MEOESZ által rendezett kiállításokon minimum két különböző bírótól, ezek közül legalább egyet nemzetközi vagy klubkiállításon kell elérni. No, de ennyit a a fogalmakról, Szentest már elég rég kinéztem, míg a másik két helyszín még nézelődés alatt van. 

Időben érkeztünk, sajnos már 9 órakor dög meleg volt, ami arra gondolatra ébresztett, hogy fittyet hányva arra, hogy hol van a ringünk a kutyám és magam érdekében ugyan nem a tűző napon foglalunk helyet. Kezdek már hozzászokni az egy kutya bal kézben, jobb vállon a box, kézben pedig a szék közlekedéshez. Néhol nem fértünk el így sűrű elnézéseket emlegetve taroltunk mindent. 🙂 

Átvettem a papírokat, lecsekkolták a kutyát, mármint a papírjait, aztán árnyékos helyet kerestem, egy bükkfa szolgáltatta az árnyékot, köszönöm Kedves Óriás Fa, hogy lombod menedéket adott, (árnyékban volt 26 °C, akkor mi lehetett kint a napon), valamint a kicsit sem egészséges napsugarak elől. Köszi, köszi, köszi. 

Miután lepakoltam, ringkeresésbe kezdtem, nem sok ring volt, gyorsan megtaláltam és kikértem a startszámunkat, mely a 66 volt 😀 szerencse!! gondoltam mellénk szegődik!! 🙂 Ismerősökkel is találkoztam, mint Szabó Nikiék, Díva border collie Gazdája, és Bertus Tamara, akit még a szentesi kutyasuli foglalkozásain ismertem meg. Öröm volt velük beszélni, hisz Mindkettőjüket régen láttam. 🙂 Megnéztem Tamaráék baby borderét, aki több, mint gyönyörű és cukker volt nekem, büszke lehet majd rá a Gazdája, és naná a Tenyésztők is 🙂 🙂 

A bírálatok időben kezdődtek és a nagy meleg miatt elég gyorsan bírált Radich Dusan Bíró Úr. Én ide oda ingáztam a ringünk és Grace között, az az igazság, hogy büszke voltam a helyválasztásomra, mert amellett, hogy nem purcant ki a kutyám a napon, körénk gyűltek a közép-ázsiai juhászkutyák és gazdáik. Oké, eléggé feltűnésmentesen kellett közlekedtem, és persze picire összehúzva, hisz ilyen beállítottságú fajta mellett biza a tisztelet a minimum, amit tanúsítani kell feléjük. 

Grace remekül elpihent a boxban, a szomszédainknak hála senki sem merte zargatni cuccainkat, és kutyámat, mindennek megvan az előnye 🙂 így visszamehettem megtekinteni a számomra érdekes bírálatot, mint pl a border collie, hisz itt voltak ismerőseim. Drukkolhattam nekik bőszen. 🙂 Gratula itt is a CACokhoz, és természetesen Dívának a BOS címhez. 

Mi igen csak későn jutottunk sorra, túlságosan is, annyira sajnálom, hogy kiállításra járásom kezdetének idejében alkalmazott aussie az első fajták között bírálata megváltozott és majdnem utolsóként vannak most már bírálva. Nem túl jó kombó. Grace bírálatok előtt elvégezte dolgát, és átkefélésre is került, sok mindent nem gondoltam vele csinálni, hisz egyedül voltunk az osztályban, és egy növendék kan, Dorka AJ-je volt ellenünk, mindketten tudtuk ki lesz a BOB, és a célom, mint említettem a HPJ megszerzése volt. 

Akkor röviden a bírálatról, tudom, be kellene fognom a számat, de… mint tudjátok, nem igazán megy ez nekem. Valószínű a büdös életben nem fog összesodorni az élet Bíró Úrral, de ha mégis, véleményem vállalom. Nagy meleg volt, tudom, azt hiszem ez mindenkit érintett, nőt, férfit, gyereket, csecsemőt, várandósakat, időseket. Az ember jó esetben bírálattal egybekötött mustrát szeretne, ha van konkurencia, akkor annak egybevetésével. Közel 100 kutya bírálata mellett nem várható el leíró bírálat, de az ember szívesen meghallgatja, vagy épp meglátja a bíró jelzéseiből, mondanivalójából, hogy mit lát, vagy épp mit nem. Lehet naiv felvetés, de mint fifi gazdi igenis szeretem nézni a bíró bírálatát, aztán az ember elfogadja, elosztja, vagy épp megkétszerezi ezt. No, a mi esetünkben hozzá sem ért az említett bíró a kutyához, fogakat is nekem kellett megmutatni, I fogmustra után csak a bal oldalt tudtam megmutatni, másik oldal nem is érdekelte. Székből bírálva (hozzám sem érve Gracehez) előtte az árnyékban beállított kutyám megkapta a kitűnő után a HPJ-t (igen, a hőn áhított HPJ-t) majd következett az összevetés. Dorkával beállítottuk a két kutyát és azokat ismét ülve lebírálta Bíró Úr. AJ megkapta a BOB, azaz Fajtagyőztes, míg Grace a BOS, azaz a Legszebb Ellenkező Nemű Kutya címet. Összegezve ismét, nevezés + üzemanyag költség = Érdekes bírálattal egybekötött tiszteletlenség. Sajnálom, hogy ezt kell leírnom, de minimális tiszteletet sem éreztem ezzel a cselekedettel kapcsolatban. 🙁

A BIS bírálatig nem volt sok időnk, így egy gyors szusszanás után, összeszedtem cókmókomat, és bevonultunk a BIS ring helyszínéhez, a sátor alá. Nagyon nagy mákunk volt, hisz a végső játszma ringjét épp akkor bővítették ki, és nem kellett arrébb mennünk, ámbár az első sorból ülve figyelhettem végig a bírálatokat. 

Bevallom nagyon régen néztem végig már a BIS programot, mivel a Junior BIS utolsó előtti momentuma a napnak, így bőven volt időm és nyugalmam megcsodálni, élvezni a kiállítás ezen részét. Tudtam mit kell tennem majd Grace-szel, ez menyi időt vesz kb igénybe, kiszámolva, hogy mikor vegyem ki a boxból. Dr Jakkel Tamás konferálta a fajtákat, azon kívül persze, mikor nem ő bírált. A pódiumon láttam a Junior BIS bírónőjét, Tarján Annamária Bírónőt és próbáltam megfejteni vajon milyen lehet, mit szeret.

Miután megtörténtek a minimális előkészületek Grace-szel odaálltunk az előkészítő ringbe, abszolút nem voltam ideges, ez tőlem hát hogy is mondjam furcsa jelenség, hisz iszonyatos lámpalázas vagyok. Nem is kicsit… Úgy voltam vele futunk egy kört a ringben, no de ezek szerint túl jól teljesítettünk, mert még meg sem állítottam a Kiscsajt, amikor a Bírónő be is szűkített minket egy pulival, mint FCI 1-es fajtacsoport juniorjait. 

Megkért minket, hogy a dobogó mögé álljunk fel megvárva, míg az utolsó fajtacsoportból is beszűkítésre kerültek a kutyák. 14 junior futott ki ismét, most már együtt felállva, majd egy újabb szűkítés következett, ahova ismét bejutottunk. El sem hittem, komolyan… nem törődve semmivel és senkivel kifejezésre juttattam örömömet. 🙂 Grace abszolút jól kezelte ezt, ő is felpörgött és úgy éreztem, hogy eddig sem számított semmi, most sem fog. Csak érezzük jól magunkat a ringben. 

Angol cocker spániel, kínai meztelen kutya, amerikai staffordshire terrier, drótszőrű magyar vizsla, boxer és Grace jutott be a végső szűkítésbe, így Grace lett az FCI 1-es fajtacsoport legszebbje, azaz a junior BOG. 🙂 Bírónő oda-visszát, majd egy kört kért mindenkitől külön külön. A végső döntésként két helyezett fajtáját mondták ki: spani lett a 2., míg a staff került a dobogó felső fokára. 🙂 Köszönöm még egyszer a megtiszteltetést, hogy részesei lehettünk a BIS programnak, Esztinek a bátorító szavakat, hogy mindenképp szálljunk ringbe, és láss csodát… handlerekkel együtt, egy ringben a legszebb 6-os szűkítésbe kerültünk. 

Köszönöm Petrus Krisztinának és az Ebugattának, hogy rendelkezésemre bocsátotta videóit, hogy megkreálhassam belőle egyetlen emlékemet, de micsoda emléket, erről a kiállításról. A véletlen-e vagy a Sors, nem tudom, de pont a mi bírálatunk került fel összefoglaló videójukba, amivel kapcsolatban fel is vettem Krisztivel a kapcsolatot, örök hála illeti érte, köszönöm még egyszer.

Érdemes a youtube-on megtekinteni, hisz ott a minőségen még lehet állítani, stílusosan Jacko Hollywood Tonight című száma adja az aláfestő zenét. A videón először a háttérben keressetek bennünket, míg az apróbb termetűek róják a köröket, kíváncsi vagyok észrevesztek-e valami furcsaságot a videón, vagy sem 🙂 Aztán már mi futunk, számomra elég tetszetős mozgásban…

Az eredeti videót itt tekinthetitek meg, mely az ötletet és a lehetőséget adta, köszönöm még egyszer az Ebugattának és elsősorban Krisztinának!

Most mondom, csapongani fogok nem kicsit az események tengerében, így előre is elnézést kérek, de egyszerűen igyekeznem kell a jelen dolgait is lekörmölni és egyben a múltat is megpróbálom felzárkóztatni a jelenhez. Na ezt megaszondtam, de ez a lényege 🙂

Ami a legfontosabb, hogy Grace betöltötte 9. hónapját és végre junior osztályos lett a leányzó. Így amellett, hogy halad a Kisasszony a pimasz(kamasz)kor felé és akad néha pár nézeteltérésünk, és naná tanításban is akadozunk néha, de ilyen ez a korszak, ezt be kell nyelni, hozzá kell szokni, változni fog a szitu. Jamievel sem volt fergeteges ezen időszak, és egy olyan szukától, aki megpróbál mindenki felett uralkodni, bevallom nem is számítottam másra 🙂 

Ünneplés nem is lehetett másként, mint hogy vizezés ezerrel a nagy melegben, hisz még nem kezdődött el a strandszezon. Így szabadon lemehettünk a partra és eregethettem a kutyáimat. 🙂 Nem sok kép készült míg nem lettek csurom vizesek 😀

Egyszerűen csak lementünk a partra, letettem a táskámat és elővettem a kincseket belőle, mint puller, ami remekül teljesített a vízben is, sőt… és egy csipogós játékot is elővettem, amiről tudtam, hogy Jamie fantáziáját izgatja a legjobban. Ha Jamie izgatott, Grace sem tesz másként. 😉

Először a csipogó került elő, amire jól gondoltam, hogy Jamm rástartol, és Grace uzsgyi utána, nem törődve azzal, hogy egy hete sem volt még, mikor alig mert belemenni a vízbe. Mulattassanak Benneteket a képek:

 

 

A játék nagyon klassz alakot ölt, Ivett dobja a csipogót, Jamie rástartol, Grace finomabb tempóban tolong utána, Jamie megszerzi a játékot, majd Grace nyomdokába szegődik, ami nem nehéz, mert a nagymedve direktbe belassít, sőt még incseleg is a szájában lévő tárggyal. Magára húzza Gracet, aki mindent megtesz, hogy elorozza a játékot. Sikerül neki, majd egy ideig a szájában hozza kifelé, elengedi és mosolyogva felém kocog. 🙂 Jamie felveszi, majd az egyből tárgyat odahozó kutyám most már kb a 4. behívásra adja oda az adott tárgya. Érdekes jelenség ez számomra, de persze ez csak Grace jelenlétében van így.

 

 

Imádom nézni, hogy miként utánozza le Jamie cselekedeteit, amolyan Graces verzióban. Másként szagol de persze ugyanott, és ugyanazt, mint Jamm, másként, amolyan hebehurgyán üget Pocesz mellett, egyszerűen csak úgy ahogy van Jamie adaptáció Grace kiadásban. Imádom a lényét, még ebben a borzasztóan kaotikus időszakban is, mikor ezerszer érzékenyebben reagál rám, az utasításaimra. De akkor is ő a mi kiskutyánk… Imádjuk, szeretjük, és 9 hónapos lett…bakker!!! 🙂

Végére egy csodaszép fejszerkezet más megvilágításban, akik követtek bennünket Fbn, már találkozhattatok vele, sőt még lehet fogtok is, mert egyszerűen tetszik és kész. 🙂 

A legboldogabb 9 hós ünneplése tuti neki volt, ilyet még Jamie sem kapott. 🙂 Szeretet, boldogság, fun, és egy uralkodni akaró Grace Hercegnő 🙂 🙂