Gracie május 20-án töltötte be a fiatal osztályos kort, ami azt jelentette, hogy bizony szeretném vele folytatni show karrierjét, szintet lépve, már junior osztályban. Nem sokat teketóriáztam utolsó előtt pillanatban beneveztem Szentes CACra. Amiért menni szerettem volna, az nem más, mint egy HPJ, azaz Hungaria Prima Junior (Fiatal Osztálygyőztes) cím, amiből 3 db-ot kell megszereznie az ember kutyájának 9-18 hónapos kor között a MEOESZ által rendezett kiállításokon minimum két különböző bírótól, ezek közül legalább egyet nemzetközi vagy klubkiállításon kell elérni. No, de ennyit a a fogalmakról, Szentest már elég rég kinéztem, míg a másik két helyszín még nézelődés alatt van.
Időben érkeztünk, sajnos már 9 órakor dög meleg volt, ami arra gondolatra ébresztett, hogy fittyet hányva arra, hogy hol van a ringünk a kutyám és magam érdekében ugyan nem a tűző napon foglalunk helyet. Kezdek már hozzászokni az egy kutya bal kézben, jobb vállon a box, kézben pedig a szék közlekedéshez. Néhol nem fértünk el így sűrű elnézéseket emlegetve taroltunk mindent. 🙂
Átvettem a papírokat, lecsekkolták a kutyát, mármint a papírjait, aztán árnyékos helyet kerestem, egy bükkfa szolgáltatta az árnyékot, köszönöm Kedves Óriás Fa, hogy lombod menedéket adott, (árnyékban volt 26 °C, akkor mi lehetett kint a napon), valamint a kicsit sem egészséges napsugarak elől. Köszi, köszi, köszi.
Miután lepakoltam, ringkeresésbe kezdtem, nem sok ring volt, gyorsan megtaláltam és kikértem a startszámunkat, mely a 66 volt 😀 szerencse!! gondoltam mellénk szegődik!! 🙂 Ismerősökkel is találkoztam, mint Szabó Nikiék, Díva border collie Gazdája, és Bertus Tamara, akit még a szentesi kutyasuli foglalkozásain ismertem meg. Öröm volt velük beszélni, hisz Mindkettőjüket régen láttam. 🙂 Megnéztem Tamaráék baby borderét, aki több, mint gyönyörű és cukker volt nekem, büszke lehet majd rá a Gazdája, és naná a Tenyésztők is 🙂 🙂
A bírálatok időben kezdődtek és a nagy meleg miatt elég gyorsan bírált Radich Dusan Bíró Úr. Én ide oda ingáztam a ringünk és Grace között, az az igazság, hogy büszke voltam a helyválasztásomra, mert amellett, hogy nem purcant ki a kutyám a napon, körénk gyűltek a közép-ázsiai juhászkutyák és gazdáik. Oké, eléggé feltűnésmentesen kellett közlekedtem, és persze picire összehúzva, hisz ilyen beállítottságú fajta mellett biza a tisztelet a minimum, amit tanúsítani kell feléjük.
Grace remekül elpihent a boxban, a szomszédainknak hála senki sem merte zargatni cuccainkat, és kutyámat, mindennek megvan az előnye 🙂 így visszamehettem megtekinteni a számomra érdekes bírálatot, mint pl a border collie, hisz itt voltak ismerőseim. Drukkolhattam nekik bőszen. 🙂 Gratula itt is a CACokhoz, és természetesen Dívának a BOS címhez.
Mi igen csak későn jutottunk sorra, túlságosan is, annyira sajnálom, hogy kiállításra járásom kezdetének idejében alkalmazott aussie az első fajták között bírálata megváltozott és majdnem utolsóként vannak most már bírálva. Nem túl jó kombó. Grace bírálatok előtt elvégezte dolgát, és átkefélésre is került, sok mindent nem gondoltam vele csinálni, hisz egyedül voltunk az osztályban, és egy növendék kan, Dorka AJ-je volt ellenünk, mindketten tudtuk ki lesz a BOB, és a célom, mint említettem a HPJ megszerzése volt.
Akkor röviden a bírálatról, tudom, be kellene fognom a számat, de… mint tudjátok, nem igazán megy ez nekem. Valószínű a büdös életben nem fog összesodorni az élet Bíró Úrral, de ha mégis, véleményem vállalom. Nagy meleg volt, tudom, azt hiszem ez mindenkit érintett, nőt, férfit, gyereket, csecsemőt, várandósakat, időseket. Az ember jó esetben bírálattal egybekötött mustrát szeretne, ha van konkurencia, akkor annak egybevetésével. Közel 100 kutya bírálata mellett nem várható el leíró bírálat, de az ember szívesen meghallgatja, vagy épp meglátja a bíró jelzéseiből, mondanivalójából, hogy mit lát, vagy épp mit nem. Lehet naiv felvetés, de mint fifi gazdi igenis szeretem nézni a bíró bírálatát, aztán az ember elfogadja, elosztja, vagy épp megkétszerezi ezt. No, a mi esetünkben hozzá sem ért az említett bíró a kutyához, fogakat is nekem kellett megmutatni, I fogmustra után csak a bal oldalt tudtam megmutatni, másik oldal nem is érdekelte. Székből bírálva (hozzám sem érve Gracehez) előtte az árnyékban beállított kutyám megkapta a kitűnő után a HPJ-t (igen, a hőn áhított HPJ-t) majd következett az összevetés. Dorkával beállítottuk a két kutyát és azokat ismét ülve lebírálta Bíró Úr. AJ megkapta a BOB, azaz Fajtagyőztes, míg Grace a BOS, azaz a Legszebb Ellenkező Nemű Kutya címet. Összegezve ismét, nevezés + üzemanyag költség = Érdekes bírálattal egybekötött tiszteletlenség. Sajnálom, hogy ezt kell leírnom, de minimális tiszteletet sem éreztem ezzel a cselekedettel kapcsolatban. 🙁
A BIS bírálatig nem volt sok időnk, így egy gyors szusszanás után, összeszedtem cókmókomat, és bevonultunk a BIS ring helyszínéhez, a sátor alá. Nagyon nagy mákunk volt, hisz a végső játszma ringjét épp akkor bővítették ki, és nem kellett arrébb mennünk, ámbár az első sorból ülve figyelhettem végig a bírálatokat.
Bevallom nagyon régen néztem végig már a BIS programot, mivel a Junior BIS utolsó előtti momentuma a napnak, így bőven volt időm és nyugalmam megcsodálni, élvezni a kiállítás ezen részét. Tudtam mit kell tennem majd Grace-szel, ez menyi időt vesz kb igénybe, kiszámolva, hogy mikor vegyem ki a boxból. Dr Jakkel Tamás konferálta a fajtákat, azon kívül persze, mikor nem ő bírált. A pódiumon láttam a Junior BIS bírónőjét, Tarján Annamária Bírónőt és próbáltam megfejteni vajon milyen lehet, mit szeret.
Miután megtörténtek a minimális előkészületek Grace-szel odaálltunk az előkészítő ringbe, abszolút nem voltam ideges, ez tőlem hát hogy is mondjam furcsa jelenség, hisz iszonyatos lámpalázas vagyok. Nem is kicsit… Úgy voltam vele futunk egy kört a ringben, no de ezek szerint túl jól teljesítettünk, mert még meg sem állítottam a Kiscsajt, amikor a Bírónő be is szűkített minket egy pulival, mint FCI 1-es fajtacsoport juniorjait.
Megkért minket, hogy a dobogó mögé álljunk fel megvárva, míg az utolsó fajtacsoportból is beszűkítésre kerültek a kutyák. 14 junior futott ki ismét, most már együtt felállva, majd egy újabb szűkítés következett, ahova ismét bejutottunk. El sem hittem, komolyan… nem törődve semmivel és senkivel kifejezésre juttattam örömömet. 🙂 Grace abszolút jól kezelte ezt, ő is felpörgött és úgy éreztem, hogy eddig sem számított semmi, most sem fog. Csak érezzük jól magunkat a ringben.

Minősíthetetlen kép, a videóról mentettem… de ezt nem hagyhattam figyelmen kívül 🙂 Legközelebb fotós is jön velem 🙂
Angol cocker spániel, kínai meztelen kutya, amerikai staffordshire terrier, drótszőrű magyar vizsla, boxer és Grace jutott be a végső szűkítésbe, így Grace lett az FCI 1-es fajtacsoport legszebbje, azaz a junior BOG. 🙂 Bírónő oda-visszát, majd egy kört kért mindenkitől külön külön. A végső döntésként két helyezett fajtáját mondták ki: spani lett a 2., míg a staff került a dobogó felső fokára. 🙂 Köszönöm még egyszer a megtiszteltetést, hogy részesei lehettünk a BIS programnak, Esztinek a bátorító szavakat, hogy mindenképp szálljunk ringbe, és láss csodát… handlerekkel együtt, egy ringben a legszebb 6-os szűkítésbe kerültünk.
Köszönöm Petrus Krisztinának és az Ebugattának, hogy rendelkezésemre bocsátotta videóit, hogy megkreálhassam belőle egyetlen emlékemet, de micsoda emléket, erről a kiállításról. A véletlen-e vagy a Sors, nem tudom, de pont a mi bírálatunk került fel összefoglaló videójukba, amivel kapcsolatban fel is vettem Krisztivel a kapcsolatot, örök hála illeti érte, köszönöm még egyszer.
Érdemes a youtube-on megtekinteni, hisz ott a minőségen még lehet állítani, stílusosan Jacko Hollywood Tonight című száma adja az aláfestő zenét. A videón először a háttérben keressetek bennünket, míg az apróbb termetűek róják a köröket, kíváncsi vagyok észrevesztek-e valami furcsaságot a videón, vagy sem 🙂 Aztán már mi futunk, számomra elég tetszetős mozgásban…
Az eredeti videót itt tekinthetitek meg, mely az ötletet és a lehetőséget adta, köszönöm még egyszer az Ebugattának és elsősorban Krisztinának!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: