Szilvásvárad CACIB és Angol és Ausztrál Pásztorkutya Klub kiállítás 2014.04.19-20. # 1.nap

Régóta szerettem volna elmenni Szilvásváradra, mert még gyerekkoromban, ha jól emlékszem 3. osztályosként jártam erre utoljára. Illetve a jó hangulatú kiállítások közé sorolták elég sokan Szilvásváradi CACIB-ot, na és a klubot is. Miskolc CACIB után, ahol Jamie igen jól teljesített és meglett azzal a Hungária Championunk, szerettem volna még egy jó hangulatú kiállítást. 
Habár Jamie időközben megkopaszodott, mindenképp el szerettem volna menni erre a kiruccanásra leginkább klub kiállítás megtekintése végett, meg úgy a környékért. Időközben felkérést is kaptam Muzslai Ilditől, hogy fényképezzem a 3. kör kutyáit, többek között az aussiekat. Nem érdekelt, hogy egy nyári szőrzetben lévő állatot viszek magammal, úgy voltam vele, hogy igenis ott a helye velem, hogy megélje azt, amit én is. 

Cukkerborsó a javából!!!
Rövid szőr előnyei, feljöhet a kanapéra 🙂
Kopasztás után egy nappal akasztottuk a hóhért, avagy lelepleztük Jamiet
Tavaly megvettük a sátrat, amit ki szerettem volna használni, mivel kb utolsó pillanatban döntöttem el, hogy végül elmegyünk 300 km-re található csodás helyszínre, kiállításra, így esélyét nem láttam, hogy még olcsó szállást tudunk nézni. Orsival is felvettem a kapcsolatot, megemlítettem neki a sátor témát és jó ötletnek tartotta. Mindenkinek tetszett az ötlet, addig amíg ki nem kristályosodott, hogy milyen időjárásunk is lesz a hétvégén. 🙁 Jajam, eső zápor/zivatar formájában, eleinte 2- mm csapadékot írt aztán szombatra kicsit többet. De ne szaladjunk ennyire előre…
Indul a madulaaaaa 🙂
Kocsi megtankolva, szendvicsek elkészítve, így indultam neki a péntek délutánnak. Aztán vártam a csodára, hogy egy kicsit esőmentes legyen az időjárás, hogy a sátramat főpróbaként fel tudjam állítani. A szél sokat segített, így a jóformán száraz udvaron állíthattam fel a sátrat, természetesen Jamie segítségével. Olyan cuki volt. Felállítottam, ő meg rögtön, semmi kétely nélkül belement és nézett ki az “ajtón”. 🙂 Kis cukker volt a javából. 🙂
Egy kevés videóhasználattal, de sikerült összecsomagolnom, kicsit Chokito ronda és finom reklámja jutott róla eszembe, és hogy a csoki milyen finom volt annak idején 🙂 De a célnak megfelelt, minden belefért abba, amiből sikerült kivennem 🙂

Elérkezett a szombat, korai indulás, mivel nem szerettem volna sietni, hisz 300 km, ez azért már távolság, és ezt meg is kell fizetni is, így 6:00-kor indultunk, csak Jamie jött velünk, és övé volt a teljes csomagtartó!!! Így mi a hátsó ülésekre pakoltunk, sátor, matrac, hálózsák, bőrönd, két szék, kutyabox… ahham… kell vennem egy hátsó üléses leplet, mert ilyenkor biza jól jött volna, egyszerűbb lett volna pakolni. No mindegy a jövő zenéje, és a jövő kiadása lesz az, mert kutyát valahogy jobban el tudok képzelni hátul a csomagtartóban, mint a hátsó ülésen.

Orsival betuszkoltuk a cuccokat és a jóreggelt túrórudi hatás alatt felvidulva az egész utat végigbeszéltük, aztán kb mikor már kevesebb, mint egy órára voltunk a helyszíntől, Kerecsend környékén tudatosult bennünk, hogy nagyon nagyon időben vagyunk 😀 😀
Már 8:30-ra odaértünk, és már így is rengeteget kellett sétálnunk. Sajnos a parkoló nem a legideálisabb, mert messze van a bejárattól, valamint nem kicsi a szintkülönbség. Mindegy, mi HEROk voltunk és mindent magunka aggattunk, kutyával a kezemben indultunk a bejárathoz, tömeg nem volt, kutyám oltásiját elő sem kellett vennem (erre azért figyelhetnének!!!!) + chipvizsgálat sem volt. 
Hátamon táska, fotóstáska, kezemben kutyabox, másikban Jamie. Orsi hozta a két széket és az ő cuccát. És akkor…na akkor jött az, akit nem kívánok SENKINEK! Aki képes azt kiváltani belőlem, hogy gyűlöljek embert, pedig nem sok ember érdemli ki ezt a címet. De őőőő, nah őt még elkapom és tuti hogy letúratom az összes frenetikusan szép kutyájának szőrét!! És akkor majd mondhatja bárki kutyájára azt a bizonyos szót… Én vállalom a kutyámat, nah és te???
Aztán kezdett lecsillapodni az a bizonyos lila köd, mert megláttuk Kittyéket becuccolni, és együtt mentünk keresni az aussie ringet. 
Ahogy korábban említettem, nem állt szándékomban kiállítani, csak a szórakozás és társaság miatt mentem, no de akkor már fotózzunk is. Mivel az aussie bírálat később kezdődött, így bőven maradt időm Orsihoz csapódni és körbenézni. Elsőként Hannát, Karácsony Petra szamojédját kaptam lencsevégre, aki nem mással mint, Inkával, Gyulainé Szak Enikő kutyájával, indult egy osztályban. Enikővel is váltottunk pár szót. Szóval minden szinten csodás volt, Petrával úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást, jó volt egy tipikus facebook és Orsi bejegyzései által elbeszélt személyt személyesen is megismerni, és olyannak látni, megtapasztalni, amilyennek gondolta az ember. 🙂 
Akkor következzen pár kép róluk:


De Villaodon Beyonce “Hanna”
Inka
Győzelem boldogságában Inka Enikővel 🙂

Cuccainkat átvittem Kittyékhez, az aussie ringhez, mert féltem egy esetleges nagyobb esőtől, ők a hatalmas állandó pavilon alatt állították fel a sátrat, így melléjük pakoltam, a cuccokat beraktam Jamie boxába, még így is bőven volt hely Pöttyösnek kényelembe helyeznie magát. Mikor odaértem épp a border collie bírálat végén jártunk, amikor is Nafta, Original Prankster at Wendigo’s Wind, BOB lett.

Németh Mónika és Nafta
Már csak pár fajta választott el minket az aussie bírálattól. Gépet igyekeztem beállítani a megmérettetésekre. Elhatároztam, hogy minden kutyáról készítek képet, ez nem is olyan könnyű. Pedig csupán 13 aussie volt jelen, de mindegyikről jó beállított képet lőni valamint egy-egy jól elkapott mozgós képet… nem olyan egyszerű, mint ahogyan hangzik… szenvedtem vele elég rendesen. De büszke voltam magamra, mivel minden aussiet sikerült valamilyen formában lencsevégre kapnom. 
Petromán Krisztivel is sikerült összefutni, ami nem volt nehéz, mivel 3 kutyásbox-szal arrébb pakoltak le, mutatta Noah bírálatát, amit nem igazán hittem el. Jó, nem értek a border collie anatómiához, de nekem speciel nagyon tetszik a kutyája, a színe is. 🙂 Jót dumcsiztunk, és megbeszéltünk, hogy egy nagy sétára benevezünk a bírálatok után várakozva a BIS-re. 

Kriszti és Noah

Jöttek az aussiek!!! Sorakoztak, érdekes volt, hogy a feka színvilág, mint a black tri és a blue merle valahogy háttérbe szorult, mint szín. Míg a barna színválaszték roskadozott az aussiektól. Nagyon érdekes volt ez a felcserélődés, mert általában pont fordítva szokott lenni. 
Volt is kinek szurkolni, Kitty kutyája Blue a legnépesebb osztályban, fiatal szukák osztályában indult. Az alábbi képen Junior osztály bírálatát láthatjátok. Lássuk sorrendben bal sarokból jobb oldalra haladva:
Aussiepride Hugs and Kisses
Austrian Dream A Sweet Stardoll 
Határvölgyi Ezüstcsillag Arctic Dream

Lawrence Emmy 

Tar-ranch Joy Of Life 

 Aussiepride Hugs and Kisses – Felvezető: Madalina Florea

 Austrian Dream A Sweet Stardoll – Philipp Harrer

 Határvölgyi Ezüstcsillag Arctic Dream – Susa Kitty

 Lawrence Emmy – Lőrincz László

 Tar-ranch Joy Of Life 

Volt egy megérzésem, amellett, hogy Kitty egyfolytában azt hajtogatta, hogy nyerni fognak… 🙂 hogy ma valami lesz… és a bírónő tekintete odatapadt a blue szukára, és követte a mozgásukat. Egyértelmű volt, hogy ő tetszik neki, ami igen megtisztelő, hisz versenytársai közül a red merle szuka nálam esélyes volt az osztálygyőztes címre. Na, aztán volt sikongatás, mikor megláttuk Kittyékhez megy oda bíróhölgy!!!! 🙂
Még Németh Balázsékat néztük meg a papillonokkal, és örültünk sikereiknek! Itt is gratula Balu!! 🙂 Sajnos az időjárás közbeszólt, én meg tanultam ezerrel, gyűjtve a tapasztalatokat, hogy apróbb termetű kutyákról még nehezebb vállalható képeket készíteni. Mindkét kutya gyönyörűen volt felkészítve, szárnyaltak a ringben és remekül beálltak.

A BIS eseményekig Krisztivel elmentünk egy nagyon jót sétálni, kicsit dumcsiztunk az itteni élményeinkről, bírálatokról. Valamint ama elképzelésemről, hogy sátorozni szeretnék… totál ki volt akadva, és nagyon cukin felajánlotta a segítségét, hogy beszél a vendéglátójukkal, hogy odamehessünk, ha tényleg rossz lesz az időjárás.
Dumcsiztunk a kutyáinkról, terveinkről, illetve amolyan csajos témákról, nem nem a műkörömről, divatról… pfff…hogy gondolhattatok ilyeneket rólam!?!? 🙂
Persze elvittem magammal a fotómasinámat is, amivel sikerült pár szép helyet megörökítenem kutyástól. 🙂

Noah és Jamie középre tájolva, isteni környezetben…  
Engedjünk többet a szemnek a háttérből
Amikor Jamm már nem bír magával… és előrébb jön… 😛
Fa”ágas” történet a patak felett…
Egyik kedvenc képem…
Megálltak őkelmét fotózni, tényleg kivi vagyok kinek a fotómasinájában van benne egy Pöttyös Jamm fej 🙂
Itt látszódik, hogy pont a patak fölé fektettem…

Itt már hmm érdekes időjárás kerülgetett bennünket, hol esett, hol tűzött a nap, de azok a csúnya esőfelhők csak jöttek, jöttek felénk, bárki bármit mondott azok nem kerültek ki minket. 

A BIS még napsütésben kezdődött, aminek eredményeképpen készíteni tudtam pár ismerősről fotót. Így Hangáról és Noahról, akik JH 2. helyig futtatták magukat, hát meg volt az öröm a mi részünkről, Orsi mellettem állt és Kitty is, így elkerülhetetlen volt a sikoltozásos örömködés. 🙂 Minek fogjam vissza magam? 🙂

De tenyészcsoportban induló Enikőéket is sikerült lencsevégre kapnom egy kicsit jobb szemszögből már. Gratulálok Nekik itt is a 2. helyezéshez. 

Majd jött a hatalmas zuhé, ami úgy látszott megpecsételi a kiállítás sorsát, jégeső és hatalmas szemekben zuhogó eső pillanatok alatt 8-10 fokkal hidegebb hőmérsékletet varázsolt és a nézők, kiállítók mind, mind a pavilonok alá kényszerültek. Mi Kittyék sátra mellett álldogáltunk Jamievel, aki a boxában vészelte át a zuhét. Aztán Kittyék beinvitáltak bennünket a sátrukba, és amolyan sok jó ember kis helyen is elfér dolgot játszottunk. 🙂 Beszélgettünk és kukucskáltunk ki az ablakon, így készült ez a kép is, mozgó sátrakat láttunk mindenhol, útilapu fej fölötti továbbfejlesztett változataként.

Aztán a közeli pavilonban felállították a BIS ringet, mely sokkal kisebb volt mint az eredeti szabadtéri változat. Előkészítő ring szélén álltunk, én meg bajban voltam milyen obival is fotózzak, a már jól ismert kitobi ilyen fényviszonyok mellett nagy kakit sem ért, azaz elég sok utómunkára volt szükség, hogy használható képek szülessenek, az új 50 mm, fix obimat meg épp hogy csak elkezdtem használni, azaz még semmi ismeretem nem volt benne. 
Fieber Szilvi és kutyája Jetro látható az alábbi képeken a csoport bírálat alatt. Szilviék egészen a 2. helyig meneteltek, amihez itt is gratulálok! A legalsó róluk készült kép több sebből is vérzik, de mégis nekem ez a kép tetszik főként hangulatilag. Ok, BíróÚr feje kicsit leskalpolódott, mondom én h több sebből is vérzik. 😛



Blue az előkészítő ringben, a junior bis bírálat megkezdésére várva. Imádom ezt a tekintetet 🙂

Nafta, Németh Móni kutyája, aki az I. fajtacsoportban fiatal kora ellenére a második helyig menetelt, itt is gratulálok Nekik, sajnos a 2. helyezéses kép vállalhatatlan lett, ott még próbálgattam szárnyaimat az obikkal, így inkább ezt a gyönyörű fejképet rakom fel róla, és gondolom ezért Móni sem harapja le a fejem 🙂

Végig maradtunk, mivel a junior bis az utolsó előtti program volt. Krisztiék eddigre visszaérkeztek a szállásra, és sajnos a felázott talaj arra késztetett, hogy elfogadjam felajánlását a meleg, száraz, fedett helyre. 🙂 Na jó nem olyan sajnos, bár én nagyon szívesen sátoroztam volna 😀 😀 A csajok természetesen rossz címet adtak meg, így mikor mondtuk, hogy hahó itt vagyunk, ilyen a kerítés, ami basszus még stimmelt is, viszont mikor ők már kint álltak az utcán, és mi sehol akkor tudatosult mindenkiben hogy abszolút rossz helyen állunk 😛 Húúú ez most olyan szőke nős volt, bár egy ilyen kaliberű nő egy sem volt a csapatban.
Megérkeztünk és egy tipikus szedett-vedett hely fogadott bennünket, olyan szoba aminek korábbi funkciójára nem igazán tudtunk rájönni. 🙂 De kit érdekelt, a hangulat nagyon jó volt, mi elmeséltük, hogy milyen is volt a BIS, Krisztiék meg azt, hogy szarrá áztak, mert pont elkapta őket a vihar, és a jég sem volt felemelő, amikor a fejükön kopogott… 🙂
Lecuccoltunk, a kutyák elrendezték soraikat, avagy Noah akarta elrendezni, Jamie meg ráhagyta… abban a hitben hogy ő irányít 😛 Cukkerbordeeeer!!! 🙂 Megetettük a kutyákat, és mi is felkerekedtünk pisztrángvadászatra, mivel hogy én kijelentettem, hogy pisztrángot AKAROK enni!!!! 🙂 Majdnem addig sétáltunk, ameddig korábban Krisztivel kutyástól délután, és szomorkodva láttuk, hogy minden vendéglő bezárt, vagy épp zárás előtt állt, de aztán betörtettünk egybe, ami hivatalosan 20:00-ig volt nyitva, de nem mi voltunk 19:45-kor az utolsó vendégek. Mindenki halat kért, különböző szervírozásban, szószokkal, körettel. Jah és természetesen egy jó bor is dukál hozzá, amit mi, Krisztivel ihattunk legálisan 🙂 🙂 Két csipszar, na, jó igazán csak Hanga volt csipszar 🙂 üdítőzött. 

Hálát adunk a halnak, mely éhségünket csillapította 🙂
Így néz ki annak a tányérja, aki nem tud szépen enni 🙂
Amikorra már lenyugszik és normálisan eszik… a villa csak a krumplihoz szolgált, persze csak Kriszti kérésére ettem kézzel a halat, mert ő nem szerette volna késsel, villával 😛 (el ne higgyétek!!)

Majd egy jó 1,5 órás kajás dumcsizás után elmentünk, de előtte még jól felbosszantott a pincér… Megkérdeztem, hogy árulja már el, hogy van-e még nyitva bolt, ahol bort tudnánk venni, erre valami vegyes bolt nyitva van, ott lehet venni gagyibb minőségű kimérős bort….hát azt hittem a pofám leszakad… Basszus minek nézett ez engem? 🙂 Valami suttyónak?? Mondjuk az elázott hajam lehet segített eme véleményt kialakítani… no de ez már a pofátlanság netovábbja… 🙁 :/


Tele hassal hazasétáltunk, aztán elkezdtünk valami nagyon érdekfeszítő filmet nézni, aminek a végeredménye az lett, hogy kb mindenki egyből elaludt, amikor vízszintes helyzetet vett fel. 🙂
Jamm befoglalva a piros függönyös (az ablak másik oldalán aludt Hanga és Kriszti) kék csempés, és rózsaszín ágyneműs ágyat. Naná, hogy az én pizsimen trónolva, na jó felengedtem. Természetesen mindenki a saját helyén aludt, Orsival fent az ágyban, Jamm meg a földön…

Ennyi volt az első nap összefoglalója, annyira jó, még mindig a hatása alatt állok, amikor írtam a sorokat. A reggeli sétánk során Orsival épp azt beszéltük, hogy ő mennyire nem szeret elmaradni egy-egy eseménnyel. Én meg most valahogy csípőből hozom a sok emléket, amik felsejlenek a képek láttán. Remélem hamarosan jövök a 2. napi eseményeivel Ivettes szemszögből. 🙂

A szombati napról készült képeim megtekinthetők erre a LINKRE kattintva.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Köszi Niki, örülök, hogy így látod…na igen Szilvásváradnak van egy hangulata… 🙂 Ide érdemes Mindenkinek, aki egy kicsit is magyarnak vallja magát elmenni és megnézni! Mi is vissza fogunk menni kirándulni, mert sok mindent ki kellett hagynom a délutáni rossz időjárások miatt, konkrétan semmit nem tudtam megnézni…

  2. Niki Mangu says:

    Hangulatos, sokatmondó képek, mint mindig! Öröm volt olvasni.Kedvet tudsz csinálni az ilyenekhez!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!