Lassan már két hete annak, hogy Eszter, a Tanmark’s kennel tulajdonosa, Jamie tenyésztője azzal a kéréssel keresett meg, hogy készítsünk pár fotót Ace-ről, a gyönyörű black tri kutyájáról, akit nem rég Amerikából vásárolt meg. Már nagyon rágtuk a fülét, hogy készítsen képet a kutyáról, hisz elmondása szerint élete egyik legjobb döntése, választása lett Ace. Szerintetek mennyire rágtuk ezek után azt az Eszti fület!!! Nagyon!! 🙂 Természetesen a nagyközönség is szerette volna már látni, így Eszti megkért, hogy fotózzam le az Úrfit.
Sajnos azonban egy olyan hétvégét választott, amikor én nem tudtam felmenni Budapestre, így Eszti megkérdezte, hogy számomra gond lenne, ha más készítené a képeket? Néztem magam elé, és azon gondolkodtam, hogy ez tényleg akkora dolog lenne? Természetesen nemet mondtam és semmi, de semmi elkeseredést nem éreztem, mert tudtam, akit felkért csodás képeket fog készíteni a kutyáról.
Aztán jött az eső, az időjárás nem kedvezett a fotózásnak, kifürdetésnek, így tolódott egy héttel a nagy nap. Amikor is szombaton én is fent voltam, így Eszti gyorsan áttetette a kozmetikát szombatra és megkért, hogy ha van időm akkor vállaljam el. Nagyon örültem, sőt mi több repestem az örömtől, hogy mégis összejött ez az egész. 🙂
Szombaton egy jó hangulatú obedience edzés után FEHOVÁra vettem az irányt, ahol meg szerettem volna nézni az aussie bírálatot. Nem taglalnám, hogy mennyire nem sikerült ez az egész kiállításosdi… Időben elindultam, nyamvadt Hungária… és korábban kezdődő aussie bírálat… Nagyon be szerettem volna jutni, de még a parkolójegy megvásárlása is macera volt, UTÁLOM PESTET!!! az emberek mentalitását!!! Komolyan, sírhatnékom és hányingerem támadt attól, amit kaptam, tapasztaltam. A legnagyobb kiborulásom közepette találkoztam Esztiékkel, a kis Családdal, akik hármasban sétáltak a parkoló felé. 🙂
Volt még egy kis dolguk, majd Jamievel 5-ösben visszasétáltunk a főbejárathoz, megvettük a nyamvadt parkoló zsetont, és olyan gyorsan távoztunk, ahogy csak lehetett.
Utunk Sashalomra vezetett, ahol először láthattam Ace-t, Kriszti épp akkor végzett vele, és micsoda munkát végzett, nagyon tetszett a nagyfiú.
Volt még egy kis dolguk, majd Jamievel 5-ösben visszasétáltunk a főbejárathoz, megvettük a nyamvadt parkoló zsetont, és olyan gyorsan távoztunk, ahogy csak lehetett.
Utunk Sashalomra vezetett, ahol először láthattam Ace-t, Kriszti épp akkor végzett vele, és micsoda munkát végzett, nagyon tetszett a nagyfiú.
Egy kis tóhoz tartott utunk, ahol megjárattuk Ace-t, és miután kiderült hogy híján vagyunk némi kozmetikai eszközöknek, mint kefe, fésű, stb. megbeszéltük, hogy mi legyen a koncepció. Nem volt könnyű dolgom, lássuk csak:
- Háttér: egyértelmű volt, hogy a tópart, tó, és a túlsó part a nádassal adja majd képeink hátterét. Másik oldalon egy beton placc volt (ahol később a mozgásos képeket készítettük). Ezt valahogy nem szerettem volna az összes képen látni, maradjon csak a szép zöld fű tópart jelenséggel. 🙂
- Szoktuk mondani, hogy a nap lehet az ellenségünk és a barátunk, itt már lemenőben volt, ami azt jelentette, hogy ha azt szerettük volna, hogy a tó legyen a háttérben, akkor nagyon jól kellett helyezkednem egy-egy értelmes kép kreálásához, mivel a nap abból az irányból sütött, amerre a túlpart volt. A legideálisabb akkor lett volna, ha a beton placc a hátterünk, én meg a tó partjáról fotózom Ace-t.
- Általában a kutyák kiállítási oldalát, azaz a bal oldalt szokták lefotózni, ebben az esetben a kutya feje árnyékban lett volna, saját és Eszti árnyékában. Mindenképp szerettem volna a kutya mindkét oldalát fotózni, utólag kiderült jól is tettük. 🙂
- Aztán jött a szél is, ami nem igazán segített, mert nem az a lágy szellő volt, amit én szeretek. Ami pont arra elég, hogy a kutya is jól érezze magát, és a kép ne legyen extrán statikus, akarom mondani, nem olyan, mintha műteremben készült volna a kép és aztán mögé raknak egy szép hátteret, de a kutya büdös életben nem járt ott… De itt nem éppen volt a barátunk!! 🙂 Ha Ace kiállítási oldalát fotóztuk, nappal háttal állítottuk be, akkor elég szépen megmaradt a hátvonala, azaz nem fújta fel a szél, viszont árnyékban volt, és pont ezt nem akartam, persze a nyakát még így is eléggé felfújta a szélbarátunk, de ezt megbocsáthatjuk neki.
Volt pár olyan tényező, ami nehezítette a fotózást, de ezeknek is örülni kellett, hisz lehetett volna eső, vagy felhős az ég, ehelyett kaptunk egy szikrázó napsütést némi széllel.
Esztivel miután kiválasztottuk a helyszínt, és ezt kutyásoknak, sétálóknak is tudtára adtuk (azaz ott álltunk én meg matattam a fotós cuccaim között), megbeszéltük, hogy milyen képeket szeretne látni a kutyáról. A szokványos oldaltbeállítós képek mellett, fejképről beszélgettünk, illetve én még szerettem volna játszadozni a szépen beállított kutya körül. 🙂
Egyik legjelentősebb, legmegindítóbb pillanatot akkor éltem át, mikor ezekről beszélgettünk, álltunk egymással szemben és Ace úgy gondolta, hogy kevés figyelmet kap. Felugrott Esztire és átkarolta, és hagyta magát simogatni. Tudni kell, hogy Eszti szinte összes kutyájánál láttam ezt, persze nem durván, hanem pont annyira, ami szükséges ahhoz, hogy Esztitől figyelmet kapjanak. 🙂 Számomra hihetetlen volt, hogy az a kutya, aki alig 3 hete volt a Tanmark’s kennelnél ezt a már, már Tanmark’s jelenségként elkönyvelt tevékenységet produkálja. Mély érzelmek, kötődés és hatalmas döbbenet, hogy ezt látom már tőle is, ezek kavarogtak bennem, mikor az első képeimet ellőttem fotózásom “tárgyáról” Ace-ről.
A kép természetesen tök ferde, mert itt még nem koncentráltam a háttér vonalára, csak Esztiéket néztem a keresőben, és ott van az a narancssárga figura mögöttük, ami elég zavaró, de a kép csöppet sem mesterkélt. Én érzem azokat az érzelmeket, amik akkor áthatottak. És még mindig kalimpál a szívem, mikor erre a képre nézek, mert az elkövetkező fél órás fotózás ezzel a képsorral kezdődött.
Ez már azon képek közül való, ahol kicsit játszadoztam a térrel, kutyával. Itt kezdtem el igazán érezni Acet, és az ő testecskéjét. Miről is beszélek? Általában a kutyákat telibe oldalról fotózzák, az adja leginkább ki, milyen is a testük, arányaik. De mivel mással, ha nem a képekkel lehet szépen eladni egy kutyát? Nagyon könnyen és jól lehet a képekkel manipulálni a hozzá nem értőket, persze a profiknak (ez nem én lennék) nem jelent gondot egy jól megkomponált, hibákat elfedni akaró kép. Vannak, akik órákat fotózzák a kutyákat, profibbnál profibb képeket készítve, egy-egy jó háttérrel, egy-egy oltári beállítással és hozzá megfelelő szögből lőtt képpel. 🙂 Nekünk sem időnk, sem hibákat elfedni akarásunk nem volt.
A fentebb található képen jól látszik, hogy a kutya nappal háttal lett beállítva, ennek oka a széliránya volt. Így szemből kapta Ace a szelet, és nem borzolta fel túlzottan a szőrét, jól látható az az egyenes hátvonal. 🙂
Egy olyan képet készíteni, amiben sokan ugyanazt érezzük, na azt tartom valaminek… A fenti képet mikor megláttam egy olyan kutya jutott eszembe, aki már nincs közöttünk, de úgy látszik mégis itt van…Ő Sony, Jamie alomtestvére. Tudom, hogy Esztinek mennyit jelentett, és azt is, hogy sokaknak is az a drága Pöttyös jutott erről a képről eszébe. A hasonlóságon alapuló döbbenetem után lássuk ez a kép miben más és egyben ugyanaz, mint az előző fotó. Ezt is egy általam választott játszadozós szögből lőttem. A nap tűz Ace fejére, frontjára, ami nekem nemességet kölcsönöz a képnek. Megfigyelhető, hogy a szél kissé felborzolja a nyakán a szőrt, ettől nagyobbnak tűnik a kutya, de még nem olyan szinten, ami zavaró lenne, hisz akkor nem került volna fel ide sem ez a kép. 🙂
Ez az a szög, ami abszolút a kutya oldaláról készült. (na jó mehettem volna még egy kicsit magamnak jobbra) Erről a nézetről beszéltem korábban, ezeket alkalmazzák a kiállításon készült fotókon is. Valljuk be, ha jó a kutya, akkor nagyon nem nyúlhatnak mellé. Ma már látok egy két kifejezetten kutyák fotózására specializálódott fotóst, akik képesek a kiállítási forgatagban is remek szögeket keresni, amivel a képeik még szuperebbek, egyedibbek lesznek.
Maga a kép egy elkapott pillanatok egyike, időrendben nem itt lenne a helye, de szerettem volna még a beállított képek közé betenni. Épp készíti elő Eszti Acet a nagy futkosásra 🙂 Ez után jöttek a mozgást bemutató képek. Én csak kattogtattam, hogy megnézzem az élessége megvan-e a képnek, megvolt 😛
Következzenek a fejképek, igyekeztem ezt is több szögből elkapni, profilból, szemből és úgy, hogy a test is megjelenjen a képen, na lássuk a medvét. 🙂
Egy fejképnél fontosnak tartom az arányokat, szeretem ha a fej fölött hagyunk némi helyet, főként ha ennyire jó az a háttér, értem ezalatt, hogy ennyire kiadja a kutyának a legnemesebb részét. 🙂 A nap egy kis játékot vitt a képbe azzal, hogy Ace fejének fél oldalát megvilágítja, amivel nekem okozott egy kis nehézséget, hogyan oldjam meg, hogy a másik oldal ne legyen extrán sötét. Ennyire tellett tőlem.
Amit imádok minden kutyánál ellőni, az a bagolyfejforgatás, Ace persze csak kissé döntötte el a fejét, de így közelebb áll ahhoz a bohóchoz, amit én úgy hívok, hogy AUSSIE. Tudom, hogy itt voltaképp a kutya hmm nemességét, szépségét voltunk hívatottak bemutatni, de egy aussie amellett, hogy képes ezt a voltát is megmutatni, de képesnek kell lennie, vagy inkább nekem a képeken keresztül, megmutatni a másik oldalt, a valódi aussie oldalt. Nem magyarázom tovább, keress közeledben egy aussie-t és meózd le miről is beszélek. Akiknek esetleg van, remélem most bólogatnak. 🙂
Erre gondoltam mikor azt írtam, hogy a hátvonal, teste is benne legyen a kutyának, ez már az én játékosságom. Annyira, de annyira tetszik ez a forma nekem, a test irányába fordított fej vezeti a szemet a testre. Valami újat szerettem volna, valamit, amit nem láttam még így, hogy a fej ekkora hangsúlyt kapott benne. azaz a főtéma a fej legyen és nem az egészalakos kutya. Sajnos a háttérből rendesen le kellett faragnom, mert kerítés, táblák voltak a mögöttünk, és nekem nagyon zavarta a szememet.
Ami miatt Esztit különösen szeretem, hogy feltesz olyan képeket is, amik hebehurgyák, hogy szépen fejezzem ki magam. 🙂 Ennek a képnek van egy ikertesója is, amikor Ace nyelvkinyújtás nélkül néz Esztire. 🙂 De kell a kis huncutság, megnevettetés, hisz kutyákról, bohócokról beszélünk… én is szeretem Jamie frenetikusan jó grimaszait megörökíteni, és közzé is tenni, Ace-nek is van némi arcmimikája 😀 Én meg csak jó időben lőttem a képet. 🙂
Egy nappal szemben készült kép, szegény Ace-nek feladtuk a leckét. Sajnos a barna jegyei léggé fakók, így én szerettem volna egy napsütötte képet a srácról. A szél kicsit bezavart, mert megfújta oldalról a szőrét, ami nem adja így ki a szép mintázatát a nyakán. De oda se neki, napba nézős Ace-ünk is van már, természetesen nem sokáig szenvedtettük ebben a pozícióban. 🙂
Mindenképpen teljes portfóliót szerettünk volna készíteni, ami annyit jelent, hogy a statikus képek mellől nem maradhattak el a mozgást bemutató képek. Ebben van mit fejlődnöm, nem igazán találtam el a megfelelő beállítást.
Ez a kép elég homályos lett és nem mellesleg a háttér tereptárgyai sem teszik szívem csücskévé a munkámat. Természetesen ez jelenleg még az én hiányosságom, nem tudom ezeket utólag eltüntetni a képről.
Amit látni kell a képen, és látszik is a minőség ellenére, az a mozgás, hogy milyen gyönyörűen nyújt a kutya és ha jól megnézitek sikerült Ace azon pillanatát elcsípnem, amikor egyik lába sem érinti a talajt.
A legmérgesebb a tereptárgyak miatt vagyok, nem éppen a legjobb, ha a kutya fenekéből, nyakából rudak és egyéb dolgok állnak ki.
A mozgás és a kép mondanivalója hasonló, jól elkapott pillanat egy jól mozgó kutyáról. Itt kicsit Eszti zavar be, de ez kevésbé kellemetlen, hisz a felvezető nekem normális kellék egy mozgó kutya mellett, mint más egyéb oda nem illő tárgyak. Persze érdemesebb lett volna ezt úgy megoldani, hogy Eszti nincs a képen, lesz még erre alkalmam szerintem.
Végezetül összegzésként:
- 20 perc alatt közel 500 képet készítettem, tudom, ha valaki sok képet készít, akkor sokkal nehezebb dolga van azok kidolgozásával, válogatásával
- Kipróbáltam manuál és automata beállítást is, mert nem voltam biztos önmagamban
- Mivel nem tudok még értelmes képszerkesztő progit használni így picasában tudtam csak szerkeszteni a képeket. Ez van srácok, sajnos még nem volt időm kitanulmányozni Lightroomban rejlő lehetőségeket…
- Egy napra volt szükségem, hogy az 500 képet kiválogassam, megszerkesszem, retusáljam, vízjelezzem. Azt hiszem, hogy átfutási időben ezt most elég jól megoldottam, természetesen a munkálatok alatt végig kapcsolatban voltam Esztivel, aki azon felül, hogy állandóan nyaggatott, hogy mikor leszek már kész (ettől függetlenül imádom!!), válogatott is a képek közül. Sőt én küldtem is neki párat, amit a többi képe elkészültéig megoszthatott a nagyközönséggel.
Magáról a fotózásról pár tanács magamnak, nektek:
- Érdemes utána nézni a fajtának, hogy kell állnia, mik az elvárások, mik mutatnak jól – pl teljesen más egy aussie fotózása, mint egy dogo canario fajtáé, ahol az izmok dominálnak, a mellkas, sokkal jobban mutat a kutya, ha előre feszül, így kellhet segítség figyelemfelkeltésnek, stb…
- Mindenképp meg kell beszélni, hogy mit szeretne a “megrendelő” (remélem egyszer hivatalosan is lesz ilyenem!!! 🙂 ) mindemellett jó, ha a fotós is elmondja mit szeretne, milyen beállításokkal szeretne dolgozni, hátha ezek letisztázásával új igények, ötletek merülnek fel
- Környezet megfigyelése, időjárási körülmények figyelembevétele
- Tudni kell tudatni a másikkal, hogy a kutya nem jól áll, beárnyékolja a kutyát, rosszul áll a felvezető, vagy a nyakörv, vagy épp belemászott valaki a képbe, és akkor lehet nyugodtan pihentetni a kutyát, stb.
- Háttér figyelése a képek készítése alatt, igen, ez mennyire fontos!!! Rengeteg képet rontottam el amiatt, hogy a túlpart ferde volt!!! 🙁
- Élőlényt fotózol, nem egy tárgyat, figyelni kell meddig élvezi, meddig érzi jól magát
- Legyél felkészült, kaja, figyeltető eszköz mindig legyen nálad.
Félre ne értsetek, ha egy igazi fotós elolvassa a soraimat könnyen kinevethet mikről írtam?! Ez nem kioktatás, ez csupán élményeim megörökítése, hisz most volt az első felkérésem fotózásra. Persze Esztinek már többször is fotóztam, de ez most egészen más jellegű volt…
Ezt az egészet úgy könyveljétek el, mint amolyan csillogó szemű Ivett beszámolóját arról, amit hobbijaként szeret, kattogtatni azt a nagyérdemű fotómasinát. 🙂 Szóval így értelmezzétek soraimat. 🙂
Ezt az egészet úgy könyveljétek el, mint amolyan csillogó szemű Ivett beszámolóját arról, amit hobbijaként szeret, kattogtatni azt a nagyérdemű fotómasinát. 🙂 Szóval így értelmezzétek soraimat. 🙂
Szia Ivett!Szépséges ez a kutya! Az “Oroszlánkirályos” kép is nagyon jó (ahol oldalról fújja a szél a fejét, kicsit elfújta a füleit, ő meg komoran néz a lencsébe <3 ) ééés ezen látszik, hogy Ace-nek is rózsaszííín az orra-belseje! 🙂 A képek jók, de érzem, hogy mit hiányolsz bennük 🙂 De légy erős 🙂 semmi gond nincs velük… csak az az óriási plusz, ami olyan fantasztikusakká teszi a Jamie-képeket, szerintem az az érzelmi kapocs. Hogy ismered a Pöttyös minden rezdülését, és hát úgy könnyű! Egyrészt átadni az érzelmeket a képen keresztül, másrészt csuklóból tolni az alany legjobb oldalát 🙂 Jó szemed van az értékes mozzanatokhoz, szuperül el tudod kapni ezeket, úgyhogy csak így tovább! Az abszolút-fullkirály az a figyeltetős-nyelvkidugós!!! Tényleg, Photoshopod nincs?