Hétvégi maraton!!! :) január 4-5-6 |

Na nem kell aggódni, nem futottam le hétvégén a maratont, de nagyon kellemesen töltöttem el. 🙂 Közel sem voltam kipihent, mikor végiggondoltam a hétvégémet, és meg is valósítottam. Pénteken indultunk haza Ausztriából, ahonnan sajnos saját autónk meghibásodása miatt csak 18:30 körül tudtunk elindulni. Én ezt már előre tudtam, így tesómmal lebeszéltem, hogy menjen el a frenetikus nyaralását töltő Jamiehez, aki Katánál állomásozott az idő alatt. Kata panziójának elérhetőségét ITT találod. Ha szemfülesek vagytok, akkor ismerőst is találhattok az oldalon, annyit mondok nem hazudtolta meg magát. 😛

Jamieért Tesóm ment és kérte el Katától minden cókmókjával együtt. Mi olyan éjszaka 1:00 körül értünk haza. Nagyon féltem, hogy a nagy örömködében felveri a felettünk élő szomszédokat. Hála a gyors csitítgatásnak csak hangos nyüszik hagyták el pofiját, valamint a szokásos szájfelhúzogatás. 🙂 Édes drága kutyámmal a másnapi kalandunk kezdetéig 30, azaz 30 percet töltöttem aktívan egy légtérben 😀 Mert azért aludni is kell… 6 órási felkelés elég korainak és borzasztónak tűnt számomra… 🙁 :/ De ha menni kell, akkor menni kell, kutyát eleregettem a környéken, majd irány be a kocsiba és gooo Pest. 🙂

Ködös reggel, megannyi jó fényképezési lehetőség az út folyamán, de én csak előrenéztem, hogy időben odaérjek a megbeszélt kezdésre.

8:30 Halásztelek, Csepel-Szigeti Kutyasuli Réka és Orsi már kint voltak kutyáikkal egyetemben. Orsi már ment is fel a pályára, hogy gyakorolhasson. Míg én egy hatalmas nagy késsel, majdnem inkább bárd volt az 😛 daraboltam a virslit. Mikor mindenki megérkezett, aki visszajelzett, felmentünk együtt a pályára, de most a szokásos páros gyakorlások helyett együtt mentünk fel vizsgaszituációt kreálva felálltunk. Jöhetett a bemutatkozás és a közömbösítéses gyakorlat. Anita volt a bírónk, milyen érdekes kezet fogni vele csak tényleges vizsgaszituban fogtam, hisz általában mindig ő vizsgáztatott magasabb K99 szinten. 🙂

Közömbösítés elég jól ment, tudtuk tartani az egy méteren belüli távolságot úgy, hogy nem érdeklődött különösebben a többi kutya iránt. Közömbösségből jeles… na de utána jött a feketeleves!!!!! :/ Miután egy hete nem találkoztam Jamievel, a gyakorlások is elmaradtak, persze ez néha jól tud jönni, mikor le akarunk valamit ülepíteni, de most korántsem vagyunk abban a felkészültségi fázisban. 🙁

Anita ment előttünk és mostolt, mely annyit tesz, hogy a kutyát ülő pozícióból le kell fektetni. Nem ment olyan gördülékenyen, mint kellett volna… mint korábban ment, hisz a pózok felvétele egész szépen megvolt már. Most lassan szeretett volna feküdni, persze nem fogadtam el és igen nagy segítséget adtam neki a helyes pozíciófelvétel gyorsaságához. Pfff, ami eddig jól ment, az most nem, hejjjj…

Helybenmaradásnál is úgy gondolta, hogy ő most annyira nem akar ottmaradni, menj máááár Jamie!!!! Majd jött az ültetés pozíció felvétele, ami már ment őkelmének.

Ezekkel az eredményekkel jöttem le a pályáról és néztem végig Réka és April gyönyörű munkáját, majd Anna és Lana együttműködését a pályán. Sokat gondolkoztam, hogy versenynél nézzem-e az előttem lévő párosokat vagy sem… Valamennyire képben kell lennem, hogy mit szeret és mit nem a bíró, de a közvetlen előttünk lévő csoportét már nem fogom. Ha nem leszünk benne rögtön az első körben 😀 😀

Amikor felmentem a pályára éreztem magamban egy kis feszültséget. Jamie, akivel nem találkoztam, gyakoroltam az elmúlt héten, alig egy hónap a versenyig, pörögnek a napok, és most vagy soha, kiderül, hogy készek vagyunk-e a versenyre vagy sem. Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben, hogy nem állunk készen sem felkészültségileg, sem én mentálisan. Iszonyat lámpalázas, izgulós vagyok. De tényleg, minden egyes iskolai fellépésen szétizgultam a fejemet. No meg a K99 vizsgáimon is mindig utoljára jöttünk és mindig akadt egy tüzelő szuka, aki konkrétan utánunk jött… :/ pffff… Felálltam és Anita mosolygása rántott vissza a földre, hogy hahóóó, Föld hívja Ivettet, illetve Anita és Jamie. Itt vagyoook!!

Felvettük az alapállást és miután felcsendült az felkészült mondat, naná, hogy készen álltam. Lábnál követés pórázon, ezt kellett bemutatni, hát mutattuk, azt, hogy nem tudok egyenesen menni, hogy nehezemre esik eldöntenem melyik a jobb és bal oldalam. Ami óriási jóleső melengető érzés volt ebben a kuszaságban a látómezőmben található kék szempár, igen Jamie gyönyörű kék szeme, aki csak rám figyelt. Szépséges és nem lepkekergetős szemkontaktja volt, nem esett le tudtommal az a buksi, nézett kitartóan, még akkor is, mikor bénán fordultam. Még most is beleborzongok, amikor elkezdtük az obedience tréningeket gyatra szemkontanktja volt a Pöttyösnek. Természetesen azért, mert nem volt megfelelően alapozva és felépítve. Nagyon sokáig nem csináltunk mást, mint egy lépés előre, alapállás, fordulás, alapállás. Meghozta a gyümölcsét a kitartó munka.

Fordulások, mint már említettem nekem van gondom hirtelen eldönteni, hogy melyik is a jobb, bal kezem. Gépjárművezetői rutin gyakorlásnál nem hiába volt párszor filccel ráfirkálva a kézfejemre, hogy J és B, mint jobb és bal. És nem én firkáltam, hanem az oktatóm…. 😛 Mindegy én bevállalom, hogy szőke vagyok egy-két dologban 🙂 Jobbra fordulást, amit nem igazán gyakoroltunk nagyon szépen lekövette, szoros, szép volt. Na, de a bal és a hátraarc?! ?! ?! Katasztrofális, figyelme szétesett, fordulás, inkább lábbal taszigálásnak tűnt… Vissza kell mennem nagyon az alapokig, elő a jutalom a kézbe, és orrmegvezetéssel pörgetni, forgatni a kutyát és magamat is valami normális megfordulási manőverre rávenni, mert itt nem csak a kutya tudása gyatra, hanem magam is. Póráz nem okozott különösebb gondot egyikünknek sem, ha jól emlékszem Anita sem jegyezte meg, hogy különbség lett volna a két lábnálkövetési gyakorlatunkban.

Játék kell minden előtt!! 🙂

Jöhetett a menetközbeni ültetés, na ezt kéretik kivenni az obedience kezdő szintjének repertoárjából!!!! DE MOST AZONNAL!!! Nem ment, az ül vezényszó elhangzásánál a kutyám ugyan megtorpant, de a fenekét valahogy nem helyezte le a földre. Pfff…Szóval ez lesz az a feladat, amire most nagyon keményen ráfekszünk, minden nap rövideket, de edzünk, mint állat.

Amikor már nagyon feltuningoltam a kutyát már a nyusziülés is ment ülés helyett 🙂

És a fekvés is olyan gyors lett, hogy a gép nem tudta követni. 🙂

Apport feladat nagyon szépen sikerült, talán a visszafutás lehetne gyorsabb, majd egy-két lasztival ezt is felpörgetjük. A beülés nem volt tökéletes, valahogy nem akarja, hogy az apport hozzámérjen, emiatt nagyobb távolságot tart és hülyén is ül be. Szárazgyakorlás apportfával szájában és beücsörögtetéssel fűszerezve. 🙂 Igen, ez fog nekünk kelleni! 🙂

Pózos feladat, avagy távolság kontroll, lássuk csak. Ez volt az a feladat, amiről úgy gondoltam veszettül megy a Pöttyösnek, nagyon szépen, gyorsan hajtotta végre a feladatokat, IDÁIG!!! Elromlott a kutyám!!! Grrrr…. Az egy hét távollét ezt hozta ki belőle, vagy nem tudom… 🙁 Mindenesetre már ott a pályán nagyon sokat tréningeztem vele, és úgy nézett ki újra megértődött a dolog.

Behívás, ezt eddig mindig játékosan fogtam fel, és fogattam fel vele, mely nem állt másból, mint kifektetésből és játékos játékrahívásos behívásból. Nem alkalmaztam semmilyen kelléket a gyorsításra, mert elég gyorsnak tűnt a befutása. Ezt máig így gondolom, remélem ő is 😀

Box feladat, azaz előreküldés fektetéssel 🙂 Nagyon be voltam ettől tojva, mivel kiküldésünk nem volt, mert még mindig az állásból fekvést gyakoroltuk, azaz állásból hogyan kell magát fekvőhelyzetbe tenni úgy, hogy közben nem ül le, nem hajol meg, és még egy kis gyorsaság is van benne. 🙂 Ez előttem állva, állásból ringatózással megvan, viszont a távolság nincs meg és az, hogy az állásból fekvést futás, séta előzze meg. Na mindegy, gondoltam lesz ami lesz, Anita is így volt vele, már nincs idő jobb összehozásra. Így maradtunk itt is a játékos megközelítésnél, futkorászás, futkorászásos bekísérés… 🙂 Jól hangzik, mi?! 🙂 De tényleg így van, a lényeg, hogy megadjam a lendületet a kutyámnak, hogy jókedvvel fusson be abba a bizonyos négyzetbe. 🙂 Elsőre sikerült megértetnem vele, mi is a feladat, azaz büszkültem rendesen. És ismét rájöttem, hogy némi kondi kell rám, hogy bírjam a futkározást!! 🙂

Akkor is a legfontosabb ennek fenntartása a pályán. 🙂

Anitának köszönöm ezerrel a sok kedves szót, amit váltottunk. Igazán sokat jelentett az a figyelemmennyiség, amit kaptam, és el fogok gondolkodni a kérdéseken. Mosolyogva mentem mindezek után haza, végigbeszélve az utat Zsuzsival, az élményeimről és a másnapi közös kiruccanásunkról. 🙂

Merthogy másnap a kocsit ismét beindítottam és ismét kutyás élményért ültem volán mögé. Kivételesen nem Pest felé vettem az irányt, hanem Szentesre vezetett az utam, ahol Sipos Tibinek köszönhetően egy idegenpályás edzésen vehettünk részt. De nem csak edzés volt ez, ez vissza az időben beszélgetés kis bemutatóval. Amit ezúton is nagyon de nagyon köszönök Tibinek. Elsőként érkeztem meg a helyszínre, ami nem volt más mint egy lovarda előtti bekerített pályarendszer. Leparkoltam az akácfák alatt és vártam Tibiéket miközben Zsuzsiékat is leinformáltam, hogy merre is található a lovarda.
Tibivel körbejártuk a pályát közben meséltem neki az új szenvedélyünkről, az obedience-ről. Meséltem a feladatokról, ő mesélt az itteni oktatásról. Bevártuk Zsuzsiékat, majd jöhetett a fergetegesen finom kávé Zsuzsinál, a lovarda tulajdonosánál, név szerint Babinszky Zsuzsánál. Megismertük a kutyáit, és hipp-hopp baráti hangulatú csevej kerekedett ki a kávénk elfogyasztása alatt. Kívánni sem lehetett volna jobbat. Mi hárman elmentünk ismét a pályákhoz, és következhetett a pályamunkánk. Tibi felírta a főbb feladatokat, mi meg Zsuzsi vezénylésével lejártuk azokat.

Hallgató, nézőközönség egy része Zsuzsi személyében

Tibi nagyon magyaráz

Akkor nézzük sorjában: menetelés közben nagyon szépen tartja a szemkontaktot, erre nagyon büszke vagyok, mert azért a halászteleki pályát már ismeri, és itt, úgymond idegen pályán is ment a feladat, nincs többé lepkekergetés. Fordulatok egy jobbost kivéve, nem voltak jók. Csodálkoztam volna, ha ez másképp lett volna. 🙂 Ütemváltásnál sem esik le a tekintete, így ez biztosra mondható. Tibi ez ügyben nagyon sokat segített, hogyan segítsek a kutyának és mit jelent a szemkontakt és a pozíció begyakorlása közötti különbség. Miért jó, ha a pozíciót gyakoroltatjuk be és nem a szemkontaktust. – Jamie olyannyira szemkontakt függő, hogy a későbbi gyakorlásoknál a kezemben lévő falat mellett elnézett, hogy megtalálja a szemem!!! :O 🙂

Hova dugod előlem a labdát? 🙂

Hogyan is kell kinéznie egy megvezetésnek 🙂

Behívásnál a beülése nem sikeredett szűkre, ezt is átbeszéltük, hogy egyből javítsuk a hibát. Illetve felvetettük labda, egyéb segédeszköz használatát a munkában, gyorsítás gyanánt. A következő hét megmutatta, hogy ez hogyan hatott Jamiere. 🙂
Távolságkontroll elég jól sikeredett, talán ez volt a legjobb feladatunk, úgy látszik a blökety elkezdte leportörölni a korábban tanultakat. Itt hívta fel Tibi a figyelmemet arra, hogy a kézjel hamarabb indul, mint a hangjel. Ennél a feladatnál nem probléma, de itt mutatott rá egy feladat nyitjára, ami később nagyon jól jött!!!
Menetközben ültetés, nem ment, és jött Tibi, hogy ne aggódjak mutat rá Zsuzsi (Babinzsky) munkájában segítséget a megvalósításhoz. (Amúgy ez volt az a feladat, aminél fontos lett az ül hangjel utáni cselekvés Jamie módra kikényszerítése!)
Apport, na itt én estem szét, no meg a Pöttyös, de én csak utána. Jamie kiment az apportért és a lehető leglassabb tempóban és elég nagy ívben jött be hozzám. Komolyan eltátottam a számat ilyet még sosem csinált, baszki Jamm!!! 🙂 Tibiék is csak néztek, és nem tudtuk hova tenni a dolgot. Aztán egy újabb kísérlettel már sokkal jobban sikerült. Itt már biztossá vált, hogy valamit tenni kell apport ügyben. Annyi benne a jó, hogy szépen veszi fel, nem rágja az apportot, csak akkor mikor el akarom venni tőle.
Behívás és a box jól sikerült, aminek nagyon de nagyon örültem, persze a fekvés a boxban lehetne gyorsabb és szebb is, DE most nem érdekel.

Örömködés tetőfokra hág 🙂

mert az a virsli csábító

Örömmel megvezetlek

Azaz orrodnál fogva vezetlek

és észre sem veszed és már meg is van a hátraarc 🙂 mosolyogva 🙂

Ami Tibiben nagyon tetszett, hogy nagyon gyakorlatias és remek mankókat mondott, mutatott végig a tréning során. Csak rám figyelt, a bizonytalanságaimra, mert abból bőven adódik elég. Hiába az engedelmes számomra még egy nagy rejtély!!! És semmit nem tudok, de most komolyan, semmit!! 🙁 Így megfogadtam, ha tavasszal sikerül Tibinek megszerveznie a Suszter Ferenc engedelmes és nyomkövetési szemináriumát, akkor azon ott a helyem!! 🙂 🙂 🙂
Míg Aminah-ék munkája következett megnéztük Zsuzsi és kutyáinak munkáját, melyet Tibi nekem is kommentált, hogy “figyeld itt”, “figyeld ezt”, “mit miért csinál”. Annyira jó volt tanulni, figyelni. Különböző tudásszintű kutyákat láthattam, egy-egy feladat felépítését. Komolyan frenetikus élmény volt, bárcsak mindez meg is ragadt volna egytől egyig a fejemben. 🙁

Babinszky Zsuzsi munkája

Összhang

Zsuzsi és Aminah következett, Zsuzsi mint egy profi jutalmazta, dicsérte a kutyáját, aki ennek megfelelően remekül teljesített. Látszott, hogy kemény munkák, tréningek sora van mögöttük. Persze náluk is becsúszott egy-egy hiba, de azt, ahogy kell Zsuzsi egyből javította. Nekik én vezényeltem, és egy-egy olyan feladatnál, ahol nem különösebben kellettem fotóztam őket. Bámulatos, ahogy Zsuzsi saját maga erejéből, tudásából felépítette a munkájukat, és mindezt úgy, hogy Aminah szeret mellette dolgozni.

Precízség

Gyorsaság, koncentrálás by Aminah

Visszafelé is jöniakarás

Miután mindketten lejártuk a pályát megtapasztalhattuk az időutazást, amit Tibi adott nekünk és kedves dobermanjával, Conival (remélem jól írom le a nevét) mutatott be. Megmutatta milyen lehetőségeink vannak a mi lelkületünkhöz mérten és milyen tanítási módszerek vannak hagyományosabb stílusban. Elmondhatom, hogy a kutyának haja, szőre szála sem görbült meg.

Coni munka közben

Dobd már azt az apportfát

Az a nézés!!!

Ezek már halvány emlékek, ennél jóval többet kaptunk, lehet kondíciójavítás mellett agyam karbantartására is szükségem lesz, hogy minél jobban sikeredjenek megjegyezni ezek a felejthetetlen emlékek.

Amikor Tibi magyaráz, akkor figyelem van 🙂

Nézzük meg mennyire vannak labdára cuppanva! 🙂

Lasztival figyeltetés 🙂

Köszönet ezért a hétvégéért Mindenkinek, aki ilyenné varázsolta!! Illés Anita és a FROG csapatának, akikkel remek szombat reggelt, délelőttöt tölthettem el. Vasárnap Sipos Tibinek és Babinszky Zsuzsának és kutyáinak, akiknek segítségével még többet láthattam, tanulhattam vasárnap alatt. Tibi rengeteg hasznos tanácsot adott, és betekintést engedett a munkakutyás világba, amely nem is olyan rossz. 🙂 Földi Zsuzsinak a társaságért, vezénylésért, remek életmentő szendvicséért!!! 🙂 És legfőképpen Dávidomnak, aki elnézi nekem ezt az őrült hobbit, amiért képes vagyok 400-500 km-ereket megtenni egy hétvége alatt!!! Köszönöm Nektek!!!!

Oldal ajánlása emailben

Kommentek