Már egy jó ideje gondolkodtunk második kutyában, úgy éreztem jó helyen vagyok a világban, biztonságban, mind családilag, párkapcsolatilag, és mind anyagilag. Lehet furán hangozhat ez a kezdés, de igen ezeket mérlegelnem kellett.
Ideigleneseink után valahogy éreztem azt a bizonyos fajta űrt, ami támadt családi életünkben, engem főként Julie távozása viselt meg leginkább. Valahogy az ő személyiségével lettem, lett kutyás falkám teljesebb. Akkor miért nem mondtam, hogy maradjon?! Mert Dávid kölyköt szeretett volna, még akkor is, mikor minden nehézséget felsoroltam (amit mind egytől egyig át is éltünk).
Miután eldöntöttük, kölyök kerül a házhoz, jöhetett az ötletelés mégis honnan. Nem titok, Eszterrel, Jamie tenyésztőjével igen jó viszonyt ápolunk, és elég sokat beszélgettünk arról, hogy ne itthoni kiskutyában gondolkozzak. Néztünk vérvonalakat, néztünk alomterveket, ám mégis meggondoltam magam. Miért is?! A válasz egyszerű, Jamie amellett, hogy show kutya, egyben számomra majdnem tökéletes munkakutya képét is megtestesíti. Azaz valahogy féltem azon lehetőségektől, hogy a tökéletes küllem mellé nem társul az, amit én szeretnék.
Miután elvettettem a külföldi kölyök tervet, egyértelmű volt, hogy maradok a Tanmark’s kennel berkein belül. Miért is változtatnék, elégedett vagyok a kutyámmal, mind egészségügyi, mind mentális és mind küllem terén.
Megbeszéltük a jövőbeni alomterveket, amiből nekem leginkább Ace x Engie párosítás tetszett meg. (Nem csalódtam…) Egy kis összefoglaló a szülőkről, amiket tapasztaltam:
Ace-szel volt szerencsém Magyarországra való érkezése után 2 héttel később találkozni, mikor lőttünk róla pár szép képet. Első pillantásra megtetszett (kezdek a trik irányába elmenni 🙂 ) mind jellemre, mind küllemre. olyan higgadtan sétált emberek, kutyák, kacsák mellett, hogy öröm volt nézni. És az a kapocs, ami összekötötte Esztiéket már két hét után is… á fenomenális volt!!! 🙂 Továbbá falkában is magabiztosan viselkedett, megtalálta a hangot mind a kanokkal, mind a szukákkal, velük, hogy a fenébe nem? 🙂
Engie, 4 nappal Jamie-ék D alma előtt született, így amikor meglátogattam Jammot, őket is megvizslattam. Engie emberközpontúságból jeles, munkamániás, mindig tettre kész, iszonyat okos, ám de domináns típus. Láttam kölyökoviban, hisz Esztivel együtt mentünk szocializálni a kölyköket, és láttam fiatalként, aki mindig rendezte a többieket a séták, találkozók során. Ragaszkodása Esztihez bámulatos és felnőttként sem változott e tekintetben.
Összegészében elmondható, hogy abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mindkét szülőt ismerhettem, véleményt alkothattam, és alkottam. Kell nekem innen egy kölyök….ööööö akarom mondani Dávidnak kell innen egy kölyök. 🙂 Igen ám, hisz Dávid szeretett volna bekutyásodni, ő szeretett volna kölyök kutyát, na jó bevallom egy kölyökben én is több potenciált láttam, mint szocializáció, tanítás kapcsán. Így Dávid kutyáját kerestük, akivel tovább bővíthettem kutyás tapasztalataimat.
Augusztus 20-án született meg az alom, pont akkor mikor utolsó napjait élvezhettük ki a nyárnak, hisz nyaralni voltunk. A technikai eszközöknek és megértő barátainknak köszönhetően folyamatosan tartottuk a kapcsolatot Esztivel. H alom születendőben volt, és csak azért könyörögtem, hogy azon felül, hogy mind egészséges legyen, legyen választási lehetőségünk. Dave mindenképp blue vagy red merle kiskutyát szeretett volna, nemét illetően pedig szukát. Szerencsénk volt, hisz született 3 szuka, ebből kettő jöhetett számításban nálunk, ha Dávid kitart az elképzelése mellett.
Alig vártam, hogy Eszti megossza velem a képeket. Készítettem egy pár napos babakép összefoglalót, jó kivéve Lutri, mivel róla nem találtam pár napos babócaképet. Nem ezeket kaptam, azokon a képeken ahogy anno Dávid mondta sokkal patkányszerűbb testalkattal rendelkeztek 😀 😀
Múltak a hetek, és a 3. héten lehetőségem nyílt meglátogatni a kicsiket, Dávid még nem jött velem, mert ahogy ő mondta, csak akkor szeretne jönni nézelődni, ha meg is lehet már őket fogni. Az még nem jött el. Addig is pár kép a Hókirálynőről, akit egészen a 6 hetes koráig nem választottunk ki.
Amikor elmentem látogatóba, otthagytam a szívemet, Eszti nem tudott kidobni, meg tán nem is akart így maradtam több, mint két órát. Közben fotóztunk, beszélgettünk és kicsit megmutatta, miként is reagálnak a kölykök idegen dologra.
Na, de ne rohanjunk ennyire előre. 🙂 A fő feladat az volt, hogy elemezzem a két lányt, Hypot és Grace-t, persze ekkor még nem így hívták őket. Ami nagyon szimpi volt, hogy amikor mozgolódás volt az alomládában, akkor mindkét szuka mocorgott, Grace a játékot gyepálta, Hypo járőrözött, és próbált kitérni a tesók támadásai elől, főleg Monty egrecíroztatta. Amikor jött az új játék, mint ismeretlen tárgy, Grace elsőként ment és sasolta meg, míg Hypo elkerülő magatartást folytatott.
Jaj, de mindkét szuka gyönyörű volt, készült róluk pár kép:
Grace, aki nagyon el akarta adni magát, avagy Eszti akarta nekem eladni 🙂 Jamie-vel is van egy hasonló képünk 🙂
Azzal a bizonyos játékkal, amivel levett a lábamról, olyan cuki volt Ő és a Kukac 🙂
Szóval, jah, nagyon nehéz dolgom volt, mert igyekeztem nem csőlátással látni a kölyköket, nem néztem, hogy Hypo kisebb, azt néztem, hogy mit produkál. A színüket sem néztem igazán, hogy mi az elfogadott mi nem. Komolyan, letojtam nagy ívben. De valamiért úgy éreztem, hogy nekem, nekünk ebből az alomból kell kölyök.
Következő találkozásra már Dávid is eljött, és bevallom, sosem gondoltam volna, hogy két kölyök ennyire képes mutatni magát. Mindössze 4 hetesek voltak, de tudták a döntés meghozatalához el kell varázsolniuk mindkettőnket. Dávid ült az alomláda egyik, én a másik sarkában, és gyűjtöttük az információkat… Egyszer Grace nálam, vele azonos időben Hypo Dávid előtt, majd mikor eleget néztek minket helyet változtattak. Én nem győztem pislogni, a két kölyök annyira tudatosan nyomta a közös helyváltoztatást, hogy ha nem lettem volna ott, nem hiszem el. Közben hallgattunk Eszti beszámolóját a kölykökről, ki hogyan alakul, a Picike, ahogy akkoriban Hypot neveztük, hogyan növi ki magát az alomból, milyen bámulatos akarattal rendelkezik.
A hat hetes képek készítésénél már kezdett összeállni a kép, hogy kit választunk. Sajnos nem jött össze, amit szerettem volna, azaz egy jó kis kiértékelést Anitától, hogy megerősítsen választásomban, avagy elbizonytalanítson. Így visszagondolva, nem is választhattam volna jobban 🙂 Megnéztem melyik hogy reagál arra, mikor megfürdettük őket, valamint amikor hajszárítóval megszárítottuk a bundájukat.
Eszti már tűkön ült, állt, mozgott, hisz döntenem kellett, a megmaradt szukára is voltak jelentkezők, és hogy ne ijesszük el őket mindenképp döntenem kellett. Aztán csak úgy kibukott belőlem, Eszti nekünk Ő kell!!! És rámutattam Grace-re, majd jött a tudtam, hogy így döntesz válasz. Nem hiába mutogatta őt többet. 🙂 Így történt, hogy Grace kiválasztódott, és megkezdődött a mizériánk jó és rossz értelemben 😀 DEEE SZERETÜNK GRACE!!! Így történt, hogy 3 tagú családunk új taggal bővült, egyenlőre egy négylábú palántával, akinek nevében ott csillognak azon gyémántok ami Jamie-ében is. Remélem még nagyobb karriert fog befutni Tanmark’s Hollywood Diamond “Grace” 🙂
Köszönjük Eszti, hogy bízol bennünk, és ránk bíztad a fogadott “Keresztapja” szerint a Villámgyereket. 🙂 Igyekszünk maximálisan kihozni belőle mindazt, amire hivatott, mind show mind munka terén. Nem lesz kerti dísz az már biztos. 🙂
Tudom, hogy nagy dolgokra vagyunk hivatottak. Nagy dolog lehet az is, hogy együtt élünk, kiálljuk a próbákat. Családunk kibővült egy olyan személyiséggel, akire eddig vártunk. Üdvözöllek Grace a Családunkban! 🙂
Köszi Niki!
Én is úgy gondolom, hogy Grace-t nekünk szánta az ég, a Sors… vagy bármi 😀
Nem egyszerű a kiscsaj, de erről írok még. 🙂 Érdekes, nekem itt a szukák tetszettek nagyon, lehet azért mert szukát kellett választanom 🙂
A leveled kezdete: Gyémántok és az ő barátnői meg ááá nagyon tetszik 🙂
Gyémántok és az ő barátnői 🙂
Nekem elsőre Dusty volt a nagy szerelem ebből az alomból (de csak azért, mert Grace tutira foglalt volt 🙂 ). Van egy olyan érzésem, hogy Montyból is csodakutya lesz (dehát tudod, a vörösek, még ha nem is merlék, akkor is megdobogtatják a szívemet…).
Mokka meg egyszerűen gyönyörű. Úgy képzelem, hogy ő egy tüzes, temperamentumos erős feketekávé 🙂
Vitán felül áll, hogy Gracie nektek termett. Az a marokban ülős kép, jaaaaajjj <3
Gratulálok az Új Családtaghoz!