Mert imádom… 🙂

Orsi is segítségemre volt, mivel nála is állomásozott néhány ringdresszúrára és szocializációra váró kutya, így ha együtt mentünk sétálni, akkor nem maradtak ki a közös gyakorlások, mikor egymás kutyáit néztük beállításban, vagy épp bírót illusztrálva átmatattuk a kutyákat. Orsi sajnos nem lett Julie szíve csücske, ez talán Ian “hibája”, ő sem lett a kedvence, és Orsit Ianhez kötötte. Ian túl heves volt neki, pedig azt hittem, hogy a korban közel álló két kutya majd jól kijön egymással. De bevallom Orsi “nemszeretete” pont kapóra jött a gyakorlásoknál, hisz idegenként kezelte, fenntartásokkal, mindennel, amire nekem szükségem volt. Orsi módszeresen áttapogatta a kisasszonyt, amíg én folyamatos virsli adagolásban részesítettem a száját.

Következő gyakorlat, amit ismét Orsival valósítottunk meg, hogy köröztünk a két kutyával, egyszer Julie volt elől, máskor hátul. A lényeg, hogy szokja, hogy ha háta mögött lihegnek, esetleg ráfutnak…az nem jelent gondot. Mindenre kiterjedő okításban részesítettem. Ezt legfőképpen Jamienél alkalmaztam, kinél másnál 🙂 😛 Érdekes volt ennél a feladatnál, hogy Orsival kb egyszerre állítottuk meg a kutyáinkat jutalmazás végett. Valahogy mindig egyszerre voltunk elégedettek 😛 

Nagyobb nyelv, elfáradás ezerrel, hisz itt épp a Lukács park szélén köröztünk a kutyákkal

Amit egyedül gyakoroltam és nem kicsit néztek idiótának az emberek a parkban tőlünk nem messze, a buszmegállónál, amikor ráfutottunk az emberekre. Ezt nem kell szó szerint venni, de ez is lényeges mozzanat a bírálat során. Hisz a bíró kér tőled egy oda-visszát, amikor visszafelé meg kell közelítened a bírót. Ezt a kutyának úgy kell teljesíteni, hogy nem zökken ki a mozgásból. Igyekeztem felénk mozgó emberekkel kísérletezni, persze nem mentünk olyan közel, hisz ők sem voltak beavatva, és a Julienak sem szerettem volna gondot okozni. Remekül vette, hiába a virsli csodákra képes és az a sok sok szeretet, dicséret, amit ilyenkor kapott. Kis cukkerlány… 

Beállítás, ahogy mondtam az állítgatás részét Eszti már begyakorolta, de az én elképzeléseimmel is meg kellett ismertetnem. Jamievel ellentétben, akinek nem jelentett gondot, ha nem oda rakom a lábát, ahova ő szeretné, Julie makacsabb természete megnyilvánult ebben is, hisz nehogy már ott legyen az a mellső láb, és amúgy miért érsz hozzá!!!, ahova tetted. Ez inkább megmosolyogtató volt, mint hogy bosszantó, hisz kihívást jelentett. Ahogy beállítottam a mellső lábakat, a hátulsók valamelyikét, általában a bal oldalit, mindig előrébb tette. Így már automatikusan nyúltam hátra a lábért, mikor állítottam. No, de a fő gondok a mellső lábakkal voltak, egyszerűen utálta ha hozzáértem, így jött a sok sok mókás kajás megerősítés, ha megfogtam a fehér lábacskákat. Jobb belátásra térítettem, és megértettük hamar egymást…

Továbbá rágyúrtunk arra, hogy ne csak úgy álljon meg, ha fogom a nyakörvét és mellette, előtte állok, azaz testi kontaktban vagyok vele. A célom az volt, hogy egy már beállított aussiet legyek képes otthagyni, egészen a felvezető végéig elmenni, majd természetesen vissza és óriási jutalom. Ennek a feladatnak azt a nevet adtam “Állj, mint a cövek, ha ott is hagylak :P” A lentebb található kép is úgy készült, hogy Juliet beállítottam és a felvezetőt fogva leguggoltam, extra megközelíthető ingert nyújtva neki, de megoldotta, egy helyben maradt, hisz a virsli csak úgy jött, ha addig maradt nyugton szépen, mosolyogva állva, amíg vissza nem értem, meg nem dicsértem. 

Telós kép, jelentősége, hogy gyakorlás kellős közepén fotóztam. Mit láttok rajta? Mosolyog, de úgy igazán!!! Ekkori feladat: – emberekkel szemben, feléjük közelítve futni – mellső lábak állítása után mindig finom falat jön

Amit nem tudtam gyakorolni, holott kiállítás alapeleme, az oda-vissza után a bíró előtti megállás. Ez akkor szép, ha a kutyától szépen, helyesen megáll, és ez is lenne a kívánatos, habár Julie már nem félt az ember közelségétől, de sose állt be igazán szépen, (értsd lábak helyzete kívánatos állásban) ez még hiányzik az én tudásomból, hisz Jamievel többnyire nem volt gond. Na, majd megkérdem az okosokat, hogy ezt hogy tanítják…

Ahogy említettem, az emberekkel való bizalmatlansága nagyon sokat javult, egyszer sem feszült meg a póráz sétáink során, még akkor sem mikor egy szó szerinti embertömegben kellett keresztül caplatnunk. Jó simogattatni nem ment oda senkihez, de ha épp megsimogatták, azt sem fogadta extra negatívkodással. Kell ennél több??? 🙂

Úgy érzem mindent megtettem azért, hogy a Kisasszony jól szerepeljen Pécs CACIB-on. Hosszú utat tettünk meg együtt, de a főpróba és az éles bevetés még hátravolt. Összefoglalója hamarosan érkezik. 🙂

Soha nem tudhatod mit hoz a jövő, én sem tudtam mit hoz egy mosolygós, kihívásokkal teli fekete lányka az életembe, de bevallom nem kérném és nem csinálnám máshogy. Köszi Julie a mutatottakat, a tanultakat…hisz csodás élményekkel lettem gazdagabb általad. No és köszi Eszti, hogy rámbíztad szemed fényét!!