Hozzászólások (2)

Szilvásvárad CACIB és Angol és Ausztrál Pásztorkutya Klub kiállítás 2014.04.19-20. # 1.nap

Régóta szerettem volna elmenni Szilvásváradra, mert még gyerekkoromban, ha jól emlékszem 3. osztályosként jártam erre utoljára. Illetve a jó hangulatú kiállítások közé sorolták elég sokan Szilvásváradi CACIB-ot, na és a klubot is. Miskolc CACIB után, ahol Jamie igen jól teljesített és meglett azzal a Hungária Championunk, szerettem volna még egy jó hangulatú kiállítást. 
Habár Jamie időközben megkopaszodott, mindenképp el szerettem volna menni erre a kiruccanásra leginkább klub kiállítás megtekintése végett, meg úgy a környékért. Időközben felkérést is kaptam Muzslai Ilditől, hogy fényképezzem a 3. kör kutyáit, többek között az aussiekat. Nem érdekelt, hogy egy nyári szőrzetben lévő állatot viszek magammal, úgy voltam vele, hogy igenis ott a helye velem, hogy megélje azt, amit én is. 

Cukkerborsó a javából!!!
Rövid szőr előnyei, feljöhet a kanapéra 🙂
Kopasztás után egy nappal akasztottuk a hóhért, avagy lelepleztük Jamiet
Tavaly megvettük a sátrat, amit ki szerettem volna használni, mivel kb utolsó pillanatban döntöttem el, hogy végül elmegyünk 300 km-re található csodás helyszínre, kiállításra, így esélyét nem láttam, hogy még olcsó szállást tudunk nézni. Orsival is felvettem a kapcsolatot, megemlítettem neki a sátor témát és jó ötletnek tartotta. Mindenkinek tetszett az ötlet, addig amíg ki nem kristályosodott, hogy milyen időjárásunk is lesz a hétvégén. 🙁 Jajam, eső zápor/zivatar formájában, eleinte 2- mm csapadékot írt aztán szombatra kicsit többet. De ne szaladjunk ennyire előre…
Indul a madulaaaaa 🙂
Kocsi megtankolva, szendvicsek elkészítve, így indultam neki a péntek délutánnak. Aztán vártam a csodára, hogy egy kicsit esőmentes legyen az időjárás, hogy a sátramat főpróbaként fel tudjam állítani. A szél sokat segített, így a jóformán száraz udvaron állíthattam fel a sátrat, természetesen Jamie segítségével. Olyan cuki volt. Felállítottam, ő meg rögtön, semmi kétely nélkül belement és nézett ki az “ajtón”. 🙂 Kis cukker volt a javából. 🙂
Egy kevés videóhasználattal, de sikerült összecsomagolnom, kicsit Chokito ronda és finom reklámja jutott róla eszembe, és hogy a csoki milyen finom volt annak idején 🙂 De a célnak megfelelt, minden belefért abba, amiből sikerült kivennem 🙂

Elérkezett a szombat, korai indulás, mivel nem szerettem volna sietni, hisz 300 km, ez azért már távolság, és ezt meg is kell fizetni is, így 6:00-kor indultunk, csak Jamie jött velünk, és övé volt a teljes csomagtartó!!! Így mi a hátsó ülésekre pakoltunk, sátor, matrac, hálózsák, bőrönd, két szék, kutyabox… ahham… kell vennem egy hátsó üléses leplet, mert ilyenkor biza jól jött volna, egyszerűbb lett volna pakolni. No mindegy a jövő zenéje, és a jövő kiadása lesz az, mert kutyát valahogy jobban el tudok képzelni hátul a csomagtartóban, mint a hátsó ülésen.

Orsival betuszkoltuk a cuccokat és a jóreggelt túrórudi hatás alatt felvidulva az egész utat végigbeszéltük, aztán kb mikor már kevesebb, mint egy órára voltunk a helyszíntől, Kerecsend környékén tudatosult bennünk, hogy nagyon nagyon időben vagyunk 😀 😀
Már 8:30-ra odaértünk, és már így is rengeteget kellett sétálnunk. Sajnos a parkoló nem a legideálisabb, mert messze van a bejárattól, valamint nem kicsi a szintkülönbség. Mindegy, mi HEROk voltunk és mindent magunka aggattunk, kutyával a kezemben indultunk a bejárathoz, tömeg nem volt, kutyám oltásiját elő sem kellett vennem (erre azért figyelhetnének!!!!) + chipvizsgálat sem volt. 
Hátamon táska, fotóstáska, kezemben kutyabox, másikban Jamie. Orsi hozta a két széket és az ő cuccát. És akkor…na akkor jött az, akit nem kívánok SENKINEK! Aki képes azt kiváltani belőlem, hogy gyűlöljek embert, pedig nem sok ember érdemli ki ezt a címet. De őőőő, nah őt még elkapom és tuti hogy letúratom az összes frenetikusan szép kutyájának szőrét!! És akkor majd mondhatja bárki kutyájára azt a bizonyos szót… Én vállalom a kutyámat, nah és te???
Aztán kezdett lecsillapodni az a bizonyos lila köd, mert megláttuk Kittyéket becuccolni, és együtt mentünk keresni az aussie ringet. 
Ahogy korábban említettem, nem állt szándékomban kiállítani, csak a szórakozás és társaság miatt mentem, no de akkor már fotózzunk is. Mivel az aussie bírálat később kezdődött, így bőven maradt időm Orsihoz csapódni és körbenézni. Elsőként Hannát, Karácsony Petra szamojédját kaptam lencsevégre, aki nem mással mint, Inkával, Gyulainé Szak Enikő kutyájával, indult egy osztályban. Enikővel is váltottunk pár szót. Szóval minden szinten csodás volt, Petrával úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást, jó volt egy tipikus facebook és Orsi bejegyzései által elbeszélt személyt személyesen is megismerni, és olyannak látni, megtapasztalni, amilyennek gondolta az ember. 🙂 
Akkor következzen pár kép róluk:


De Villaodon Beyonce “Hanna”
Inka
Győzelem boldogságában Inka Enikővel 🙂

Cuccainkat átvittem Kittyékhez, az aussie ringhez, mert féltem egy esetleges nagyobb esőtől, ők a hatalmas állandó pavilon alatt állították fel a sátrat, így melléjük pakoltam, a cuccokat beraktam Jamie boxába, még így is bőven volt hely Pöttyösnek kényelembe helyeznie magát. Mikor odaértem épp a border collie bírálat végén jártunk, amikor is Nafta, Original Prankster at Wendigo’s Wind, BOB lett.

Németh Mónika és Nafta
Már csak pár fajta választott el minket az aussie bírálattól. Gépet igyekeztem beállítani a megmérettetésekre. Elhatároztam, hogy minden kutyáról készítek képet, ez nem is olyan könnyű. Pedig csupán 13 aussie volt jelen, de mindegyikről jó beállított képet lőni valamint egy-egy jól elkapott mozgós képet… nem olyan egyszerű, mint ahogyan hangzik… szenvedtem vele elég rendesen. De büszke voltam magamra, mivel minden aussiet sikerült valamilyen formában lencsevégre kapnom. 
Petromán Krisztivel is sikerült összefutni, ami nem volt nehéz, mivel 3 kutyásbox-szal arrébb pakoltak le, mutatta Noah bírálatát, amit nem igazán hittem el. Jó, nem értek a border collie anatómiához, de nekem speciel nagyon tetszik a kutyája, a színe is. 🙂 Jót dumcsiztunk, és megbeszéltünk, hogy egy nagy sétára benevezünk a bírálatok után várakozva a BIS-re. 

Kriszti és Noah

Jöttek az aussiek!!! Sorakoztak, érdekes volt, hogy a feka színvilág, mint a black tri és a blue merle valahogy háttérbe szorult, mint szín. Míg a barna színválaszték roskadozott az aussiektól. Nagyon érdekes volt ez a felcserélődés, mert általában pont fordítva szokott lenni. 
Volt is kinek szurkolni, Kitty kutyája Blue a legnépesebb osztályban, fiatal szukák osztályában indult. Az alábbi képen Junior osztály bírálatát láthatjátok. Lássuk sorrendben bal sarokból jobb oldalra haladva:
Aussiepride Hugs and Kisses
Austrian Dream A Sweet Stardoll 
Határvölgyi Ezüstcsillag Arctic Dream

Lawrence Emmy 

Tar-ranch Joy Of Life 

 Aussiepride Hugs and Kisses – Felvezető: Madalina Florea

 Austrian Dream A Sweet Stardoll – Philipp Harrer

 Határvölgyi Ezüstcsillag Arctic Dream – Susa Kitty

 Lawrence Emmy – Lőrincz László

 Tar-ranch Joy Of Life 

Volt egy megérzésem, amellett, hogy Kitty egyfolytában azt hajtogatta, hogy nyerni fognak… 🙂 hogy ma valami lesz… és a bírónő tekintete odatapadt a blue szukára, és követte a mozgásukat. Egyértelmű volt, hogy ő tetszik neki, ami igen megtisztelő, hisz versenytársai közül a red merle szuka nálam esélyes volt az osztálygyőztes címre. Na, aztán volt sikongatás, mikor megláttuk Kittyékhez megy oda bíróhölgy!!!! 🙂
Még Németh Balázsékat néztük meg a papillonokkal, és örültünk sikereiknek! Itt is gratula Balu!! 🙂 Sajnos az időjárás közbeszólt, én meg tanultam ezerrel, gyűjtve a tapasztalatokat, hogy apróbb termetű kutyákról még nehezebb vállalható képeket készíteni. Mindkét kutya gyönyörűen volt felkészítve, szárnyaltak a ringben és remekül beálltak.

A BIS eseményekig Krisztivel elmentünk egy nagyon jót sétálni, kicsit dumcsiztunk az itteni élményeinkről, bírálatokról. Valamint ama elképzelésemről, hogy sátorozni szeretnék… totál ki volt akadva, és nagyon cukin felajánlotta a segítségét, hogy beszél a vendéglátójukkal, hogy odamehessünk, ha tényleg rossz lesz az időjárás.
Dumcsiztunk a kutyáinkról, terveinkről, illetve amolyan csajos témákról, nem nem a műkörömről, divatról… pfff…hogy gondolhattatok ilyeneket rólam!?!? 🙂
Persze elvittem magammal a fotómasinámat is, amivel sikerült pár szép helyet megörökítenem kutyástól. 🙂

Noah és Jamie középre tájolva, isteni környezetben…  
Engedjünk többet a szemnek a háttérből
Amikor Jamm már nem bír magával… és előrébb jön… 😛
Fa”ágas” történet a patak felett…
Egyik kedvenc képem…
Megálltak őkelmét fotózni, tényleg kivi vagyok kinek a fotómasinájában van benne egy Pöttyös Jamm fej 🙂
Itt látszódik, hogy pont a patak fölé fektettem…

Itt már hmm érdekes időjárás kerülgetett bennünket, hol esett, hol tűzött a nap, de azok a csúnya esőfelhők csak jöttek, jöttek felénk, bárki bármit mondott azok nem kerültek ki minket. 

A BIS még napsütésben kezdődött, aminek eredményeképpen készíteni tudtam pár ismerősről fotót. Így Hangáról és Noahról, akik JH 2. helyig futtatták magukat, hát meg volt az öröm a mi részünkről, Orsi mellettem állt és Kitty is, így elkerülhetetlen volt a sikoltozásos örömködés. 🙂 Minek fogjam vissza magam? 🙂

De tenyészcsoportban induló Enikőéket is sikerült lencsevégre kapnom egy kicsit jobb szemszögből már. Gratulálok Nekik itt is a 2. helyezéshez. 

Majd jött a hatalmas zuhé, ami úgy látszott megpecsételi a kiállítás sorsát, jégeső és hatalmas szemekben zuhogó eső pillanatok alatt 8-10 fokkal hidegebb hőmérsékletet varázsolt és a nézők, kiállítók mind, mind a pavilonok alá kényszerültek. Mi Kittyék sátra mellett álldogáltunk Jamievel, aki a boxában vészelte át a zuhét. Aztán Kittyék beinvitáltak bennünket a sátrukba, és amolyan sok jó ember kis helyen is elfér dolgot játszottunk. 🙂 Beszélgettünk és kukucskáltunk ki az ablakon, így készült ez a kép is, mozgó sátrakat láttunk mindenhol, útilapu fej fölötti továbbfejlesztett változataként.

Aztán a közeli pavilonban felállították a BIS ringet, mely sokkal kisebb volt mint az eredeti szabadtéri változat. Előkészítő ring szélén álltunk, én meg bajban voltam milyen obival is fotózzak, a már jól ismert kitobi ilyen fényviszonyok mellett nagy kakit sem ért, azaz elég sok utómunkára volt szükség, hogy használható képek szülessenek, az új 50 mm, fix obimat meg épp hogy csak elkezdtem használni, azaz még semmi ismeretem nem volt benne. 
Fieber Szilvi és kutyája Jetro látható az alábbi képeken a csoport bírálat alatt. Szilviék egészen a 2. helyig meneteltek, amihez itt is gratulálok! A legalsó róluk készült kép több sebből is vérzik, de mégis nekem ez a kép tetszik főként hangulatilag. Ok, BíróÚr feje kicsit leskalpolódott, mondom én h több sebből is vérzik. 😛



Blue az előkészítő ringben, a junior bis bírálat megkezdésére várva. Imádom ezt a tekintetet 🙂

Nafta, Németh Móni kutyája, aki az I. fajtacsoportban fiatal kora ellenére a második helyig menetelt, itt is gratulálok Nekik, sajnos a 2. helyezéses kép vállalhatatlan lett, ott még próbálgattam szárnyaimat az obikkal, így inkább ezt a gyönyörű fejképet rakom fel róla, és gondolom ezért Móni sem harapja le a fejem 🙂

Végig maradtunk, mivel a junior bis az utolsó előtti program volt. Krisztiék eddigre visszaérkeztek a szállásra, és sajnos a felázott talaj arra késztetett, hogy elfogadjam felajánlását a meleg, száraz, fedett helyre. 🙂 Na jó nem olyan sajnos, bár én nagyon szívesen sátoroztam volna 😀 😀 A csajok természetesen rossz címet adtak meg, így mikor mondtuk, hogy hahó itt vagyunk, ilyen a kerítés, ami basszus még stimmelt is, viszont mikor ők már kint álltak az utcán, és mi sehol akkor tudatosult mindenkiben hogy abszolút rossz helyen állunk 😛 Húúú ez most olyan szőke nős volt, bár egy ilyen kaliberű nő egy sem volt a csapatban.
Megérkeztünk és egy tipikus szedett-vedett hely fogadott bennünket, olyan szoba aminek korábbi funkciójára nem igazán tudtunk rájönni. 🙂 De kit érdekelt, a hangulat nagyon jó volt, mi elmeséltük, hogy milyen is volt a BIS, Krisztiék meg azt, hogy szarrá áztak, mert pont elkapta őket a vihar, és a jég sem volt felemelő, amikor a fejükön kopogott… 🙂
Lecuccoltunk, a kutyák elrendezték soraikat, avagy Noah akarta elrendezni, Jamie meg ráhagyta… abban a hitben hogy ő irányít 😛 Cukkerbordeeeer!!! 🙂 Megetettük a kutyákat, és mi is felkerekedtünk pisztrángvadászatra, mivel hogy én kijelentettem, hogy pisztrángot AKAROK enni!!!! 🙂 Majdnem addig sétáltunk, ameddig korábban Krisztivel kutyástól délután, és szomorkodva láttuk, hogy minden vendéglő bezárt, vagy épp zárás előtt állt, de aztán betörtettünk egybe, ami hivatalosan 20:00-ig volt nyitva, de nem mi voltunk 19:45-kor az utolsó vendégek. Mindenki halat kért, különböző szervírozásban, szószokkal, körettel. Jah és természetesen egy jó bor is dukál hozzá, amit mi, Krisztivel ihattunk legálisan 🙂 🙂 Két csipszar, na, jó igazán csak Hanga volt csipszar 🙂 üdítőzött. 

Hálát adunk a halnak, mely éhségünket csillapította 🙂
Így néz ki annak a tányérja, aki nem tud szépen enni 🙂
Amikorra már lenyugszik és normálisan eszik… a villa csak a krumplihoz szolgált, persze csak Kriszti kérésére ettem kézzel a halat, mert ő nem szerette volna késsel, villával 😛 (el ne higgyétek!!)

Majd egy jó 1,5 órás kajás dumcsizás után elmentünk, de előtte még jól felbosszantott a pincér… Megkérdeztem, hogy árulja már el, hogy van-e még nyitva bolt, ahol bort tudnánk venni, erre valami vegyes bolt nyitva van, ott lehet venni gagyibb minőségű kimérős bort….hát azt hittem a pofám leszakad… Basszus minek nézett ez engem? 🙂 Valami suttyónak?? Mondjuk az elázott hajam lehet segített eme véleményt kialakítani… no de ez már a pofátlanság netovábbja… 🙁 :/


Tele hassal hazasétáltunk, aztán elkezdtünk valami nagyon érdekfeszítő filmet nézni, aminek a végeredménye az lett, hogy kb mindenki egyből elaludt, amikor vízszintes helyzetet vett fel. 🙂
Jamm befoglalva a piros függönyös (az ablak másik oldalán aludt Hanga és Kriszti) kék csempés, és rózsaszín ágyneműs ágyat. Naná, hogy az én pizsimen trónolva, na jó felengedtem. Természetesen mindenki a saját helyén aludt, Orsival fent az ágyban, Jamm meg a földön…

Ennyi volt az első nap összefoglalója, annyira jó, még mindig a hatása alatt állok, amikor írtam a sorokat. A reggeli sétánk során Orsival épp azt beszéltük, hogy ő mennyire nem szeret elmaradni egy-egy eseménnyel. Én meg most valahogy csípőből hozom a sok emléket, amik felsejlenek a képek láttán. Remélem hamarosan jövök a 2. napi eseményeivel Ivettes szemszögből. 🙂

A szombati napról készült képeim megtekinthetők erre a LINKRE kattintva.

Hozzászólások (0)

Lehet még fokozni? :) Fantasztikus hírek 2.

Vannak olyan dolgok, amiket az ember nem tud magában tartani és valahogy nem is akar. Én nem akarom már tovább magamban tartani ama bejelentést, hogy Jamie túl van élete első fedezésén.
Még tavaly kerestek meg minket Susa Kittyék, hogy gondolkodnak Jamie használatán első almukhoz Gigihez, egy Vitality szukához. Szó szót követett, amolyan többszálas történet volt, aminek az lett végül a következménye, hogy Willt, Tanmark’s Bettle Juice, (Will OLDALA) választották. Az indok egyszerű volt, meg szerették volna nézni, hogy Gigi, Vitality Aussies Angelina Jolie (Gigi OLDALA), red-hordozó-e. Amennyiben az, akkor mind a négy szín megjelenhet az alomban, ha nem, akkor csupán két szín, a black tri és a blue merle.
Bejött nekik a döntés, olyannyira, hogy mind a 4 színvariáns megtalálható volt az alomban. 🙂 A kölykök gyönyörűek lettek, mind nagyszerű gazdához került, és Gigi készen állt a következő alom felnevelésére. Hűűű, de mesekönyv szerű sztorinak hangzik, akkor folytassuk így 😀 Az anyja által választott fehér lovag bevágtatott a sárkány birodalmába, és kiszabadítván örök hűséget nem esküdve egymásnak, szerelembe estek a Vadkerti-tó partján 😀 Egyből babát szerettek volna, így védekezés nem történt, aminek a következtében bekövetkezett a várva várt esemény, Gigi kedden hivatalosan, UH eredmény alapján, is vemhes, akarom mondani, bennemaradva a történet világában: várja szerelem gyümölcseit, kölykeiket. 🙂 Jó, ez nem pont oktató célzatú mese volt, szóval gyerekeknek ne olvassátok fel 🙂 😛 

Pár kép a történethez, a bemutatkozás, na jó ekkor már ismerték egymást, bár csak futólag, de ez volt az a pillanat, amikor Jamie már elgondolkozott valami, legalábbis a feje ezt mutatja… 😛

– Figyi, te hallottad mit terveznek??
 -Nem, miről beszélsz? 
Azt sutyorásszák, hogy Te és Én…szóval tudod… 😀
Mint a királyi házasságok…nehezen köttetnek meg és az elszenvedő alanyok az elején ódzkodnak egymástól 😛

Kittyvel majdnem napi szinten tartottuk a kapcsolatot, mindketten izgultunk, vártuk a randevúkat, számolgattuk a napokat. Amik teltek, csak épp csigalassúsággal…de végül eljött az Ő idejük. 🙂

Ami a lényeg és kicsit furán hangozhat, de nagyon BÜSZKE vagyok a Pöttyösre. Eleinte vissza, visszanézett rám, hogy engedélyt kérjen, de az okos vagy és hasonlók, gyerünk, csináld megtették a hatásukat, így mikor sorra került az aktus, Jamie nem teketóriázott… 🙂 😛 Ha értitek mire gondolok…

Ne akadjon ki senki, láttatok már ilyet utcai kutyákkal…

Ez amiatt érdekes, mert középfokú tanfolyamon pont azért kapta első büntetését, mert levakarhatatlan volt a szukákról. Persze nem jártak tüzelő szukákkal a csoportba, de épp előtte álló, vagy már letüzelt egyedekre, hát igencsak rágerjedt… Nem egy, nem kettő, de nem is három esetben is kapott azért, mert az én engedélyem nélkül akart Kínai nagy falat mászni egy egy szukán. Akkor még nem gondoltam bevallom töredelmesen, hogy ezek hogyan hatnak majd a teljesítményére, mikor itt az idő… Márpedig az idő egyre közeledett, és sokat töprengtem, és kérdezősködtem másoktól, hogy hogyan is van ez, miként lehet egy fedező kannal együtt élni, sportolni úgy, hogy az élhető legyen szukák társaságában is, és akkor is, mikor szuka felett kellene lennie.

Választ nem igazán kaptam, nem tudom más hogy csinálja, remélem a jövő majd válaszol a feltett kérdéseimre. Két lehetőséget mondtak, képes lesz kiválasztani azokat a szukákat a csapatból, akik tényleg időben vannak, és a többi eshetőséggel, állapottal nem foglalkozik majd. Azaz lecsökken a még nem időben lévő szukáknál való próbálkozásainak száma. 
De az is lehet, hogy ellenkező irányt vállt, hisz most már tudja mi a dolga, nem mintha eddig nem tudta volna, hisz olyan szinten ösztönösen jött nála, hogy azt el sem tudom mondani… igen a teremtés és az ösztönök apróbb csodája :D, és azt gyakorolni is akarja majd. 🙂
Hát remélem az első lesz a befutó, és minden visszarendeződik a normál kerékvágásba.

No, de a lényeg, orvosi megállapítás szerint is Gigi kölyköket vár, azaz júniusban megörvendeztetjük a világot, elsősorban Magyarországot és a környező országokat aussie kölykökkel. 🙂 Remélem a szülők remekül örökítik azt, amiben jók!! 🙂
Nagyon várom már az alom születését, tűkön ülök, hogy milyen színek lesznek, persze mindez eltörpül amellett, hogy remélem és kívánom, hogy egészségesek lesznek mind ők, mind a mama 🙂

Vitality Aussies Angelina Jolie “Gigi”
Futásban…
Csak, hogy Jamm se maradjon le az állásból… 🙂

Futóaussie 🙂

Kitty nagyon aranyos összefoglalót írt Jamie-ről, amit kimondottan köszönök Neki, jól esett. 🙂

“B almunk születését 2014 júniusára várjuk. Egy csodaszép blue merle kant választottunk Gigihez, aki nagyon sokoldalú. Nagyon szép küllemmel rendelkezik és kiváló pedigrével büszkélkedhet. Mind a kiállítások, mind a sportok terén bizonyított már, mindehhez pedig egy elbűvölő természet párosul. Jamie minden téren remekül teljesít, így nagy büszkeséggel tölt el minket, hogy elsőként nekünk fedezett és a B alom apukája lehet.”

Az alomról, részletesebb információt Határvölgyi Ezüstcsillag kennel oldalán találhattok, de ne aggódjatok, hisz Jamie oldalán, azaz itt a blogon, vagy még nem tudom milyen formában, de MINDENKÉPP értesülni fogtok az alom születéséről, és fejlődésükről, képekben, beszámolók formájában!!! 🙂 JAAAJ, tűkön ülök!!!!! 🙂
Az említett oldalt ITT találjátok! 🙂

Törzskönyv se maradjon el 🙂
Hozzászólások (0)

Fantasztikus hírek!! :)

Na igen, mást nem is mondhatok erre… pénteken megkaptam az utolsó pakkot Jamie szűréséi eredményeiből. Kiváló eredményekkel zártuk remélhetőleg nem találnak fel még frenetikus fontosságú szűrési kötelezettségeket. Bőven elég ennyi 😀

Akkor lássuk mivel is gazdálkodhatunk, és minek is örülhetünk:


HD A – hivatalos ortopédiai eredmény
Csípőízületi diszplázia: mentes

ED Normál – hivatalos ortopédiai eredmény

Könyökízületi diszplázia: mentes

Ezekre a dp szűrésekre tettünk szert legkorábban, azt hiszem Jamie 1,5-2 éves korában. Mindenképp szerettem volna megcsináltatni, hiszen a kutyám elsősorban családi kutya, sok sok szabadidős tevékenységgel. Így ez volt számomra a legfontosabb.
Mindkét szűrést Szegeden dr. Papp Zalánnál végeztük el, amit hivatalos papír, és bírálat végett Budapestre küldtünk. 

HSF4 mentes –  szülők eredményei által

Ez a szürkehályog, a kutyákat sújtó leggyakoribb szembetegség, kialakulásáért leginkább felelős gén elnevezése. Örökletes  (amellett hogy szerezhető, mint idős kor, sérülés által).
Erre az eredményre nem kellett szűrnünk, mivel Jamie szülei mentesek voltak. Így kölykeik nem betegedhetnek meg, és nem is örökíthetik a betegséget.

CEA mentes – OptiGen
Egy veleszületett szembetegség, a collie szembetegség, melyet a szakirodalom CEA-nak rövidít. Nem csak collie-ban fordul elő, hanem az összes angol és ausztrál juhászkutyában. 
A szem fejlődésének olyan zavara, amely esetén az ideghártya, az érhártya, a látóideg és az ínhártya károsodik. A károsodás mértéke rendkívül sokféle lehet, az enyhétől az vaksághoz vezető súlyosságig, és rendszerint mindkét szemet érinti.
Csak genetikai vizsgálattal igazolt, nem hordozó és mentes minősítésű szűrővizsgálattal rendelkező kutya utódai között várható 100% -ban egészséges szemű kölyök. 

PRA mentes – OptiGen
A PRA a szem ideghártyájának (retinájának) degeneratív, autoszomális recesszív módon  öröklődő betegsége, amely vaksághoz vezet.
A PRA ahogyan a nevében is benne van az ideghártyát alkotó csapok és pálcikák, az úgynevezett fotoreceptorok atrófiája, azaz sorvadása, amely kifejezés azonban nem teljesen pontos, inkább degenerációt helyes használni. Összefoglalva tehát ezen fotoreceptorok vagy nem fejlődnek megfelelően (ezt nevezzük diszpláziának), vagy normális fejlődést követően degenerálódnak.

MDR1 +/- (hordozó) – Laboklin
A tenyésztők már évekkel ezelőtt felfedezték hogy bizonyos gyógyszer hatóanyagokra, mint pl. az Ivermectin és származékai, a collie-k érzékenyebben reagálnak mint más fajták. Az okokat kutatva számos országban vizsgálatok indultak. Ivermectin esetében brit pásztorkutyáknál már 100-150 mcg/testsúly kg dózisnál fellépnek különböző neurotoxikus szimptómák, mint mozgás- és koordinációs zavarok, reszketés, túlzott nyálzás, elesettség stb.
A gén neve egyébként a “multidrog rezisztencia” után lett MDR.
MDR1 +/- (Hordozó): az ilyen eredménnyel rendelkező kutya maga nem érzékeny a gyógyszerekre, de génjeiben hordozza, örökíti az MDR1 hiányt.

Degeneratív Myelopathy mentes – Laboklin
Tünetek: a hátulsó testfél gyengesége, kezdetekben csupán helyzetérzékelési zavarok, ataxia jelentkeznek, később a hátulsó testfél egyre súlyosabb gyengülése következik be, majd kialakul a teljes járásképtelenség. A fenti tüneteket leszámítva az állat egyébként egészséges, a mellső lábak érintettsége nem jellemző. 

Malignant Hyperthermia (MH) mentes – Laboklin
Na ezt még le kell fordítanom/fordíttatnom 
Ez benne volt a kombóban, amit végül választottam. Nem igazán állt szándékomban leszűretni erre a fiút, de ha már benne volt a csomagban nem reklamáltam. 🙂

D-locus (Dilution) D/D (nem hordozó/mentes) – Laboklin
Dilute színhibának minősül aussie-knál, a dilute gén felelős a szőrzet színének intenzitásáért. 
A kék (szürkén született, szürke) szín kialakulásában a legelfogadottabb nézet szerint, egy, a pigmentációt befolyásoló, a pigmentet termelő sejtekre ható d-D (dilute-dense=hígít-sűrít) génpár a felelős, ami homozigóta recesszív (dd) esetben a színintenzitás csökkenését, halványulását, ill. a szivárványhártya, ill. az orrtükör kivilágosodását okozza.
Egyesek vitatják, hogy az a szín felhígulása kizárólag ehhez a d génhez kapcsolódhat.
Erre a D génre szűrtük le Jammot, melyre ahogy fentebb leírtam mentes minősítést kaptunk. 

Teljes fogazat, ollós harapás
Habár a fajtánál nem minősül tenyésztésből kizáró oknak a foghiány, nem kevés kiállításon láttam, hogy küldözgették ki a kutyákat a ringből, és minősítették le emiatt őket. 
Szerencsére Jamienek nincs ilyen baja, hisz mind a harapása és a fogazata rendben van. 🙂


Annyit még, ami fontos és kiemelendő. Hallottam olyan esetekről, hogy akkreditáció nélküli laborokkal végeztettek a szűréseket, és az eredmény későbbiekben nem mutatta a valóságot, azaz az alomban a kölyköknek mentesnek kellett volna lenni az adott szűrésre, és a kölyök nem volt mentes, mely egy későbbi vizsgálattal derült ki. 

Emiatt is tüntettem fel a szűrést végző laborokat. Mindkettő akkreditált, így az általuk kiadott eredmények hmmm hivatalosak és megtámadhatatlanok, azaz felelősséget vállalnak értük. Optigen USA-ban található, ami a CEA-ra való szűrés egyetlen akkreditált laborja, és a Laboklin Németország egyik kiemelkedő akkreditált laborja.

Mikor elküldtem a mintákat Németországba, felhívtam Orsit, akivel már korábban beszéltük egy Jamie hirdetésről, hisz ha megvannak a szűrési eredmények nem igazán van, ami gátat szabhatna a kutyám hirdetésének. 🙂 Így összeültünk 4 fényképpel és kb 1,5-2 óra alatt kikerekedett az, amit látni szerettem volna. Nem tudom, hogy Orsinak mennyi időbe telik egy hirdetés összehozása, de nekem repült az idő. Főként, hogy csokival is kedveskedtem, ha már rám szánja idejét 🙂 Első volt kiválasztani az elrendezést, igaz bajlódtunk vele, majd a főszínt, és már mehetett is a szöveg. 
A “Making difference” valahogy adta magát 😛 semmi nagyképűség nem szól belőlem, tényleg ezt érzem… Még este megkaptam a kész tervet, melyet gyorsan meg is mutattam pár embernek, akiknek nagyon tetszett a Jamie kollázs 🙂 Nem csodálom, szerintem is nagyon mutatós darab lett. 
Köszönöm Szarvas Petrának a fényképet a figyelő Jamieről, a többi 3 kép magam szüleménye. 
Lássátok az eredményt:

Köszönöm Esztinek a sok segítséget, hisz ő segített abban, hogy ne vesszek el a szűrések 3,4 betűs nevének tengerében. Ezt megjegyezni…de ahogy megvoltak, már tudtam hogy mi micsoda, de addig “Eszti mi kell még nekünk, hol csináltassam meg, milyen mintából, stb…????”
És a milyen szűrésünk van már meg azaz mi kell nekünk, nem egyszer hangzott el tőlem kérdésként. 🙂 De Eszti ezért (is) szeret!! 🙂

Orsinak köszönöm a kollázst, és hogy ott lehettem, tanulhattam, aztán ki tudja lehet a kövit már én szerkesztem meg 😀 Nem hinném, de álomvilágban szép élni egy picit, míg fel nem ébresztenek. 🙂

Ennyi a mi kis sztorink ezekkel a szükséges szűrésekkel, most már koncentrálhatunk a munkára!!! 🙂

Ja, és későbbiekben kicsit jobban kifejtem a fent említett szűréseket, és azok fontosságát! Remélem szeretni fogjátok… 🙂
Hozzászólások (0)

Ösztönpróba + Karakterteszt Portelek 2014.03.15.

Azt hiszem több információt nem is írhattam volna a címbe, ez jól összefoglalja, hogy miről is maradtatok le, mert nem volt időm megírni, pedig!!!!! ez hatalmas nap volt, jól szórakoztam, sok baráttal találkoztam… és nem volt az a szokásos kiállítási hangulat, ami azt jelenti, hogy az emberek méregetik egymás kutyáját, és azt, akinek a kezében van. 😀 
 
Elsők között érkeztünk Jamievel a porteleki tanyára, kb a 4-5. autó lehetett az én kicsi kocsim. Judit remek ötletéből adódóan a hátsó, nagyobb bekerített területet megnyitották az autók számára. Ide lehetett parkolni, gyorsan kiszálltunk, elvégezte Jamm a dolgát, majd mentem a központi részbe, ahol már javában folyt a regisztráció, de én inkább a háziakat kerestem meg, hogy felajánljam segítő kezeimet bármihez. Mehettem is Judittal zsákokat feltenni bizonyos távolságokra, hogy mindenki oda dobja a kidobni valót, ahova kell… bár sajnos a felrakás közben is találtunk már elhagyatott kutyaürüléket, most komolyan emberek ne legyünk már ennyire sekélyesek, nemtörődömek!!! 
Beregisztráltam Jamiet Petránál, ahol sikeresen otthagytam a kutyám törzskönyvét, de megnyugodtam, hogy nem csak én voltam az egyetlen… 🙂 Két dolog miatt jöttünk: karakterteszt és az ösztönpróba. A karaktertesztről fogalmam sem volt, hogy miből fog állni, reméltem, hogy kutyám megállja majd a helyét. Elég sok szituációhoz próbáltam hozzászoktatni, és csak nagyon belül gondoltam, hogy ez remek táptalaja kell legyen egy ilyen teszthez. Az ösztönpróba tudtam, hogy meglesz, Jamie találkozott már a birkákkal, sőt nem egyszer terelte is őket, azaz mindig, amikor találkozott velük 🙂 Portelek is ismerős volt neki, szóval minden sínen volt, hogy jól érezzük magunkat és para nélkül menjek fel vele bármelyik feladathoz.
Ezen kívül még tenyészszemle is volt a Angol és Ausztrál Pásztorkutya Klub Egyesület fajtái számára, és utóbb kiderült minden olyan fajta számára, ahol nem alakult meg a fajta klubja vagy az nem szervezhetett t.szemlét. Elég szép számmal érkeztek a tenyészszemlére is, Eszti, Jamie tenyésztője is elhozta Engie-t, aki pár nappal idősebb Jamie-nél, hogy megkapja a papírt arról, hogy lehet-e vele tenyészteni a jövőben, vagy sem. Remélem Eszti nem bánja, ha ide is felteszem Engie képét, gyönyörűen mutatta magát, csak a nagy szél nem kedvezett nekünk. Ekkor volt ugyanis országszerte orkán erejű szél, mondjuk legalább kellemes hőmérsékletet rittyentett a kutyás rendezvényre. 🙂
Következzen pár kép erejéig Engie, Tanmark’s Crystal Ice Angel, megbeszéltük Esztivel, hogy készítünk róla pár képet, mert még csak kölyökkori képei voltak Engieről. Szerintem egész jók lettek, a fülszerkezeten lehet látni, hogy nem kicsit fújdogált az a bizonyos szellő… 😀
 
Mosolygós mozgásban, sajnos a terep nem volt tökéletes, kicsi volt és nagy volt az átmenő forgalom, így nekem is trükközni kellett, így készült ez a kép, ami szerintem mit sem von le abból, hogy a szukának gyönyörű mozgása van.
Ez a kép már a tenyészszemle alatt készült. (Aki kicsit szeretne utána olvasni, mit is takar a tenyészszemle, mi a menete, annak ajánlom a történtek miatt kicsit érdekesre sikeredett bejegyzésem tenyészszemléről.) Engie jól tűrte, hogy megvizsgálják és még a kifeszített szalag zaja sem zavarta. 🙂 Természetesen megkapta az engedélyt, hogy tenyésztésbe vonhassák.
 
Míg Engie bírálatát vártuk, néztük a történéseket egész szép baráti társaság gyűlt össze, ott voltak Bozi Timiék, Susa Kittyék, Zoli Tamyval, Péter Benivel. Mind mind aussies!!!! Ebben a csökkent létszámú aussies világban (amit nem sajnálok, hogy így van) örülök, hogy így összejöttünk. De emellett találkoztam Garda Katával, Németh Mónival, és rengeteg olyan emberrel, akit látásból, vagy fb-ről ismerek csak. Jaj, olyan jó volt, tényleg!!! Beszélgettünk, eregettük kicsit a kutyákat, vártuk a sorunkat.
Miközben vígan fényképezek, addig Jamie nyuszi fekszik a fűbent kell, hogy játsszon 😀
Bozi Timi és párja, valamint a kutyák Esztivel és a ragaszkodó Engie-vel
Aki már nem bírta az ácsorgást, Zoli és a két Pöttyös 😀
Bírálat után mindenki tudni akarta, hogy mi volt, képen Susa Család és Sólyomvári Család 😀

Bejelentkeztem a karakter tesztre, lassacskán összegyűlt a nép a feladatokhoz. Nagyon kíváncsi voltam hogyan is szereplünk, remek fotókat Zolinak, Tamy Gazdájának köszönhetem. Köszi Zoliiii!!! 🙂

Sorunkra várva 🙂

 

Első feladatként megnézték Jamie hogyan viselkedik idegen emberrel, rászagolt és ahogy általában szokott semmi érdeklődést nem mutatott. Ezt is vártam tőle. 🙂 Majd következett az embercsoportba sétálás, ami hasonló eredménnyel zárult, semmi para, pedig még egy extra kutya is volt a “tömegben”, egy kiszökött border 😀
Aztán természetesen idegen kutyával is találkoztunk, nagyon szépen elmondták, hogy hogyan kell sétálni, így egymás mellett mentünk, nem szembe egymással. És a végeredmény teljes siker, kemény két ujjal fogom a pórázt, ez pont az a pillanat, mikor Jamie nagy elánnal van a találkozásban. 🙂

 

Találkozás idegen kutyával, körbeszimatolás és mentünk is tovább
Idegen hangokra való érzékenység, reagálás volt a következő feladat, ezt úgy oldották meg, hogy egy talicskába pár követ, vagy dobozt raktak, ami kiválló zörejnek bizonyult. Bevallom kicsit tartottam tőle, mert Jamie kamaszkorában volt hogy bestoppolt az utcában, mert meglátott a járdán egy álló helyzetben lévő talicskát. Rászocializáltam, vagy 10 percet voltunk a talicska közelében, közben meg ment a megerősítés. Ennyire remekül sikerült, lehet látni, hogy a póráz laza, és Jamm a talicska elhaladtával már teljesen másra figyel. 😀
Találkozás idegen zajokkal
Szaknyelven a következő feladat során Jamie reakcióját figyelték meg megváltozott talajviszonyokra, szintkülönbségekre. Ettől egy cseppet sem féltem, bár a szél elég rendesen meghullámoztatta a fóliát, de nem jelentett különösebb problémát.
Feladat, menjél keresztül kutyáddal ezen a sok valamin, nagyon komoly volt a fólia szél miatti hullámzása. De HERO-k voltunk 😀  
Látszik, hogy mennyire meghatotta a dolog 😀
Még egyszer át kellett menni, itt is örömködtünk egyet a végén 😀

Gyorsan közlekedő mozgó tárgy egy bicikli volt, elsuhant, Jamiet meg egyáltalán nem izgatta. 😀

Biciklis sem okozott gondot
Következő feladatokban nagyon érdekes szituáció bontakozott ki, mivel kiestem a kontroll alól, el kellett bújnom egy autó mögé és onnan leselkedtem olykor, olykor mit is csinál a kutyám. Jamiet az elmondottak alapján nem hatotta meg a dolog, de azért figyelt, a képen is jól lehet látni, hogy az idegen ember közeledésére is irányomba figyel, míg lehúzza a fejét, hogy hagyjál már békén. 😀
Itt el kellett bújnom és azt figyelték hogy jelenlétem hiányában hogyan viselkedik Jamm emberrel…

Kutyát is vittek neki, ejj 😀 ezt is jól viselte, én meg csak lestem mi lesz. 🙂

és kutyával… 😀 Itt azért már nagyobb az érdeklődés 😀 
A karakter teszt végén kellett egy kioldás, mely során azt nézték meg, hogy magam mellett tudom-e tartani a pórázról elengedett kutyámat, még egy jót játszottunk is. Szóval semmi gond és probléma nem volt ezzel sem.

 

Végül kiértékelték, hogy elengedés után mit csinál Jamie, szerencséjére velem maradt és egy jót játszottunk 😀
Zoli dokumentációjának köszönhetően minden feladatról akad kép, abszolút jó kedvvel hagytam magam mögött a karakter teszt helyszínét. Majd mentünk mind a négyen az ösztönpróba színhelyére a többiekhez. Íme a karakterteszt eredménye 😀

Mielőtt behívtak volna minket a birakokhoz a kutyák mozizhattak egyet, még én fotóztam Zoli Jamiet fogta, nehogy ismét kerítést támadjon kedve mászni 😀 Ezt a képet azért megmutizom Nektek. Szinkron birkás mozi figyelés. 😀
Tamy és Jamie, lábak állását tessék nézni… 😀 Egyszerűen imádom őket!!!

 

Zoli és Tamy, annyira cukik így ketten (remélem Zolinak nem esik rosszul a cuki jelző!! 🙂 )

Nagy beszélgetésben voltunk, amikor hallom, hogy Petra, aki mindvégig a karámban volt és Millyvel irányította a folyamatokat, kiabálta a nevem, és mindenki felém nézett 😀 Na, igen én más helyen várakoztam a sorunkra, nem ám a nagy tömegben 😀

 
 
A Bíró Úr, Picshoff Ferenc, akit szerintem a kuvaszosoknak és más hozzáértő kutyásoknak nem kell bemutatnom, kért tőlünk egy rövid engedelmes feladatot, ami nem állt másból mint menetelésből és egy helyben maradásból. Már ezalatt Jamie teljesen rá volt feszülve a birkákra. Bíró Úr is megjegyezte, és már kíváncsian várta, hogy Jamie hogy fog teljesíteni.

 

Ahogy felmentünk a pályára, mondta eresszem el a kutyám, mivel Jamm totál fel volt tüzelve, mondtam, hogy én még egy kicsit közelebb osonnék, így is tettem és “félelmem” bebizonyosodott, Jamie egyenesen a birkák közé rongyolt, melyet az alábbi képek jól illusztrálnak 😀

Petra is tudta mire kell számítani…
de hát azok a birkák olyan összevissza álltak… 
meg kellett nekik mutatni, hogy hogyan is kell összerendeződni…

 

 
 
 
 
 
 
Volt, akit helyre kellett tenni. 🙂

Majd megmutatta azért a Pöttyös, hogy tud bájosan is viselkedni a birkákkal, persze mindezt ugatás kíséretében 😀 

Bíró Úr hatalmas mosollyal az arcán nézte a kutyámat, én csak néha, néha sandítottam rá, mert figyeltem, mit is csinál a kutyám, illetve a pórázt próbáltam zsebembe gyömöszölni.
Mintha nem is lennék ott. 🙂
 
Póráz gyömöszölés ugatás kíséretében
 
Menjél körbe vezényszóval engedtem ismét tovább. 
Na, ez az a kép, amiért nagyon hálás vagyok Zolinak, látszik, hogy mosolyog a Bíró Úr!!!! 🙂
Még egy búcsúkör, és már kaptuk is a megfelelt karikázást:)
Azt hiszem a pályán mindketten büszkék voltunk a Fiúra, aki nem igazán akarta elhinni, hogy ennyi volt a móka. 
 
Miközben kezet fogok Feri bácsival, Petra megdögönyözi Gyémit 🙂
Boldog vagyok, nem kétség.

Amikor lejöttünk a pályáról Feri bácsi azt találta mondani, hogy ezzel a kutyával vétek lenne nem dolgozni, kevés ilyen képességű kutyát látott, és már az engedelmes munka során látta, hogy be van kapcsolva a birkákra. Most mit írjak, a napom fénypontja volt ez, hogy ezt hallottam, és megerősített abban, hogy jó úton haladunk, csak az akadályokat kell elhárítanunk.

MEGFELELT!!! 🙂
Megnéztük a többi barátunk munkáját is, Tamy valami csodálatos lágysággal, könnyedséggel terelt, Blue, aki Kitty kutyája, Gigi és Eszti kanjának, Willnek a párosításából származik, nem hazudtolta meg magát és Tanmark’s voltát 🙂 de Gigi is szépen teljesített, miután feloldódott. Így mindenki sikeres terelő ösztönpróbával távozott. 🙂 

 

 

Tanmark’s Glitter N Gold – “Tamy”
Vitality Aussies Angelina Jolie
Határvölgyi Ezüstcsillag Arctic Dream “Blue”
Összegészében nekem kimondottan jó volt látni különböző habitusú aussiekat terelni, avagy ismerkedni a birkákkal. Nem sok példát láttam arra, hogy aussiet egyáltalán ne érdekeljen birka, csupán egyet. De akiknek minden  a helyén volt, szépen dolgozott. Engem leginkább Tamy munkája fogott meg, nagyon, de nagyon megdobogtatta a szívem a Kiscsaj.
 
Jöhetett az ebéd, mely elég szellősre sikeredett, konkrétan ha nem fogtad a műanyag tányérod, akkor az tuti leborult, jól esett a meleg gulyás leves, friss kenyérrel. Be is burkoltam az egészet a nem annyira szimpi húsokat és fehérrépát Lulunak adtuk, aki olyan szépen kunyerált mindenkitől, hogy öröm volt nézni. 🙂
És ha már kunyerálás, megmutatják az ebek, hogy kell szépen virslire, vagy szalámira, már nem is tudom, de nézni 😀
Blue, Gigi, Lulu, Jamie
Csak csajok: Lulu, Gigi, Blue
Jamie különcködik, de azért kunyerál ő is 😀
Sajnos Szarvas Családdal alig találkoztam, de Mindenki a maga dolgát, vagy épp más dolgát intézte. Egyszer találkoztam Attilával, aki rögtön megkért, hogy nyilatkozzak a helyi tévének….öööö micsoda?? Elszaladtam Jamieért, aki már az autóban pihent és visszaszaladtunk és egy jót nyilatkoztunk, miért is jöttünk el, mit csináltunk itt, és hogy mennyire szeretem a Szarvas Tanyát és a Családot! 🙂 Jamie is nyilatkozott 🙂 folyamatosan menni szeretett volna a birkákhoz, aminek hangot is adott, konkrétan végig ugatta az interjút. 🙂 Nem voltam valami profi, de jól megvágták a tévések 🙂
Interjú megtekintéséhez kattints IDE!
 
A széltől eltekintve nagyon szép baráti beszélgetéses, kutyázós napunk volt, nem mondom, hogy nem fáradtam el mire hazaértem 🙂 Remélem hamarosan ismét összegyűlünk egy Szarvas Tanyás kiruccanásra. Köszönöm Mindenkinek a napot!!!
A végére jöjjön a már megszokott közös kép, annyira fújt a szél, hogy Jamie füleit lóbálta 😀 Le kellett fognom őket  és ez lett belőle 🙂 Szeressétek 🙂 én szeretem, pont ilyen napunk volt, bohóckodós!!! 🙂
Köszi a képet Kitty!
 
Hozzászólások (0)

Az élet egy hatalmas játszótér

Jamie FB oldalán van egy album, melynek ezt a nevet adtam, nem igazán szólna másról, mint arról, amit a kutyák imádnak, JÁTSZANI. Bár megfigyeltem, hogy Jamie nem sok mindenkivel játszik úgy Istenigazából. 
Nem tudom mitől függ az, hogy kikkel áll le játszani… Kan kutyákkal még nem igazán láttam óriási hepajban, Iannel, Nagy Orsi golden retriever kölyök kanjával, más értelemben játszik. Neki komolyan elmondja, hogy ki a főnök, de már egy -egy normális játék kezdeményezést is láttam a Pöttyöstől Ian felé. 
A csajok a gyengéi, Aminah, Földi Zsuzsi kutyája, és Mesits Viki Kirája. Velük akkorát tud játszani!!! Csak nagyon nagy kár, hogy keveset találkozunk velük. Nem egyszerűek a lányok sem, ha emberek lennének tuti azt mondanák rájuk, hogy fiús csajok 🙂 Bírják azt a durva aussie játékot, amitől sajnos az emberek többség megrémül, sajnos aki nem látott még aussie-t igazán játszani, az nem tudja miről beszélek. Testtel terelnek, azaz a kutyáknak úgy elég keményen bele bírnak menni hátulról, oldalról. Nagyon gyakran feldöntik a játszótársat, hevesek, amit kigondoltak, azt véghezviszik… Nem tudom leírni, hogy mit látunk mi, aussie-sok, akik kutyáinkat látják play time-ban 🙂 Egyszer levideózom!!!
Jamie amúgy nagyon rendfenntartó, ha valaki játszik és egy két érdekes hangot hallat, akkor Pöttyös késztetést érez arra, hogy odamenjen és szétszedje az önfeledten játszókat. Elég keményen kell rászólnom, ha nem szeretném, hogy belerongyoljon a témába. 
Na, de térjünk vissza még januári nap alkotta megmosolyogtató történésekhez. Zsuzsiék eljöttek velünk szombaton Budapestre, ott aludtunk és vasárnap mikor hazajöttünk még volt egy kis idő a busz indulásáig, így mi belevetettük magunkat az általam már sokszor emlegetett pusztába. 🙂 Mindenki nagyon élvezte az ott töltött időt, de erről beszéljenek a képek.
A két szereplő, avagy két förtelmesen játszó kutya, Aminah és Jamie, mikor még ismerkedtek a környezettel és azzal, hogy most négyesben megyünk sétálni.

 Mikor még a szaladgálásé volt a főszerep. Minden ezzel kezdődött, amolyan előjáték volt. 🙂

Mosoly tetőfokon. Nem sokáig maradt meg ez a mosoly Aminah részéről, aki hamarosan gazdagodott egy Pöttyös alkatrésszel.

A bejegyzés bővelkedni fog ehhez hasonló érdekes pillanatokkal, ismerkedek még én is a gyorsan elkapható pillanatokkal. 

 Ez annyira tipikus Jamie beállás, Aminah meg kelleti magát. 🙂

 Következő pillanatban Jamie már játékra hívás pózban várja, hogy Aminah meginduljon felé. 🙂

 És a Kisasszony meg is indult felé, ááááááá imádom őket!!!

Majd mikor Aminah játszózott be, Jamie repülősre vette a figurát, és ez egyet jelentett azzal, hogy átvette az irányítást és belerepkedetett a fehér szőrbe.

Ne aggódjatok, nem fájt neki, sőt… amit ezután lenyomtak…bár azért ilyenkor mindig megmozdul bennem valami, milyen partik lennének napközben, ha két kutyám lenne.

Nyakra és fülre harapott Jamie, Aminah-nak semmi esélye sem volt fogást találni a Pöttyösön.

Pedig nagyon akarta…

Atyaég….az az elvetemült tekintet… a képek kidolgozása közben sokszor meglepődtem milyen elvetemült fejeket képes vágni a kutyám, és azon is, hogy ezeket képes voltam elkapni. 

Ez amolyan baráti ölelés lenne a két kutya között? 😛 Amúgy tényleg ne aggódjatok, mindkét kutya jelezte a másiknak, ha eldurvult volna a játék, akkor az adott fél abbahagyta a “marcangolást” adott egy kis időt, majd ismét visszatértek a játékba 🙂

Hát öööö, tényleg kezd Jamie köcsögségére billenni az a mérleg 🙂

Érdekes, van egy hasonló kép, csak szereplők felcserélésével 🙂

Nagyon sajnálom, hogy lefejeztem Aminah-t, valószínű a legtöbb fotós fel sem rakná ezt a képet, engem valahogy megragadott. Aminah minden játékot amolyan görény stílusban kezd, hogy rámancsol a másikra. Ezt elég kevés kutya viseli jól, Jamm is közéjük tartozik. Viszont ami felettébb különös, hogy ahelyett, hogy megbúbolná (más kutyáknak heves morgással, fogmutogatással köszöni meg e tettét) az esetek 90 százalékában megperdül és rohanni kezd, játékra hívva Aminah-t.

És akkor következzenek azon képsorok, amik főleg azoknak szólnak, akik ellágyultak a fogvatartott Aminah-n. Következzen a Nagy Fehér Farkas bosszúja az erdőbe tévedt kutyán… 🙂

Úgy is elkaplak képsor 1. képe

2. képe

3. képe, amikor visszanyal a maci, akarom mondani Pöttyös

Azért nem minden úgy van, ahogy Jamm akarja, amikor a Csaj átölel barátját 😀

Ez a nézés!!! Imádom 😀

Na itt is is csak Aminah mutatja meg a foga fehérjét, Jamie biztos csak ölelgetni szerette volna.

Sok képnél látványos a hó porzása a játék közben, ez is egy ilyen kép, magában is jó lenne, de a fehérség és a szálló hószemcsék még több dinamikát adnak a képnek. Számomra tetszetős. 🙂

Na ez kész, jógamozdulatnak is betudható. Én sem és ők sem tudnák ezt mégegyszer így megcsinálni. Tartom magam a hószemcsék wow hangulat adásához ennél a képnél is. 🙂 😛

Valaki fejre megy, van aki mellső lábra 🙂

Nem is tudom mennyit játszottak összesen ezen a hétvégén, de rendkívüli volt nézni őket, és gyönyörködni kapcsolatukban. <3

Jöjjön egyik kedvenc képem a legvégére… Nincsenek szavak, gondoljon Mindenki azt a képbe, amit akar. 😛

Ezek a képek a Hétvégi rövid táv 2014.01.24/25. délelőtt bejegyzésemhez szorosan kapcsolódnak, hisz mind január 25. délutánján készültek, amíg vártuk a Zsuzsiék buszát. Természetesen a két fotózás között felmentünk Pestre, edzettünk egyet az obedience verseny helyszínén, fedett pályán. Remek hétvége volt, sajnálom, hogy nem tudtam idő hiányában leírni Nektek. 
A képek visszaadják azt a hangulatot, amit mi éreztünk akkor Zsuzsival, csak gyönyörködtünk a táj szépségében és kutyáink jókedvében… és elgondolkoztunk miért választ el bennünket több, mint 80 km.
Remélem Zsuzsi szívét is megmelengetem, avagy hidegítem ezekkel a képekkel. Remélem Nektek is tetszett, sok képből ezek lettek használhatóak, őszintén meg vagyok velük elégedve, remélem akad még hó és közös séta, amikor hasonló szépségeket alkothatok megszínesítéséül az emlékeinknek 😀

A képekről röviden: korábban is említettem, nem vagyok fotós, hobbi szinten szeretek kattogtatni, illetve ha valaki megkér. Saját kutyámról előszeretettel lövöldözöm, hisz annak egyetlen (na jó nem, Eszti is szereti véleményezni) bírálója én vagyok, más valahogy nem érdekel. A fenti képek nagy része fotós szemszögből nézve életlen, exponálási hibás, a téma néhol rosszul elhelyezett. Tudom, hogy a legtöbbet el kellene dugnom, de próbálkozok, és aki próbálkozik, na az élvezi is, amit csinál. Én élvezem… 

Remélem jól szórakoztatok, és vágytok így 15 fok környékén egy kis hasonló hidegségre, gyönyörű időnk volt az már biztos…. 🙂
Hozzászólások (0)

Portelek ruleeeeeeeeeez!!!



Na végre, na végre, ott voltunk végre, ahol lennünk kell. Terelni voltunk!!!!!!!!!!!!!!
El sem hiszem, hogy az első terelésünkig márciusig kellett várni. De végre elérkezett az idő és a maratoni kutyás hétvégém első állomását Portelken a Szarvas Tanyán töltöttem. 
Olyan jó volt Petrákkal találkozni, Édesanyjával, Judittal és mindhárom kutyájával Milly-vel, Bétával és Meggy-vel, persze a felsorolásból nem hiányozhat Balu sem a tanya állandóan jókedvű őrzője. (Remélem a három border és egy aussie a fák alatt képet hamarosan megkapom Petrától 🙂 )
Remek időnk volt, és a nagy forgalom sem szegte kedvemet, hisz mikor megérkeztem volt nagy ölelkezés és a kutyák is játszottak egyet. Aztán szemügyre vettem a tanya mennyit fejlődött mióta nem láttam… elég sokat! Nem szabad ennyi időt kihagynom!!! 🙂 
Mikor megnéztem az új jövevényeket is, mint macskát, nyuszit, kiválasztotta Petra a birakokat. Sajnos voltak elég nagy szarvval rendelkező példányok is a kis csoportban, ezek később még bonyodalmakat is okoztak…grrr 😀 
Ő volt a főgané 🙂
Petrával átbeszéltük, hol is hagytuk abba Jamievel a terelést, önbizalom építés, balanszolgatás, jobbra, balra küldés, illetve egyenes irányban a birkák felém hajtása, ejj de szépen fogalmaztam. 😀

Megkerestük a jól bevált csörgős palackot, hisz Jamie border collie-kat megszégyenítő távolságot tartott a birkáktól, ha bot volt a kezemben. Pedig, eskü, soha nem vertem bottal, meg semmivel. Szóval a kövekkel megtöltött palacknál maradtunk, amit ugyanúgy alkalmazunk, mint a kutya iskolán. Azaz a nem kívánt cselekvést, viselkedést tőrjük meg a palack megrázásával, hanghatással.
Amikor a kutya jól néz ki, és én kevésbé 😛
Amikor rám lehetne azt mondani, hogy ejj de jó csaj,
na akkor a kutya vág olyan idétlen fejet, hogy tényleg nevetnem kell 🙂
Menjél körbeeeeeee!!
Kezemben a palack és Jamie, most nem felejtettem el nyakörvet rárakni a Pöttyösre, így kicsit könnyebb volt irányítani, magamnál tartani. Bár képzeljétek, mikor betereltük a birkákat a közelebbi, kisebb karámba Jamie szabadon volt, szaladgált a kerítés mellett… Petrával beszélgettünk és egyszer csak egy aussie termett a birkák között, később kiderült, hogy Jamie átpréselte magát a két léc között és magánakcióba kezdett. Na, köszi Pötty!!! Na, onnan derült ki, hogy jutott be, amikor kihívtam és amolyan félrefacsart állapotban átugrott a két léc között. 
Repül a repül a Jamie!
Mintha nem is a birakokkal lenne, csak úgy önmagában keringene a pályán 🙂
Azért ez a kép bizonyítja, hogy nincs nagy gond, és jelen voltak a birkák is a pályán 🙂
Annyira BOLDOG volt!!!  
Amikor felém hajtotta a birkákat
Igen, mit kell csinálnom? 
Haha, mögötted vagyok!!!!
Már a pályán voltunk Mindketten, hivatalosan 😀 Petrának nyakába adtam a gépet, hogy ha van ideje és nem kell velünk kiabálni, akkor kattogtasson. Kíméltem a hangját… 😛
Ahogyan egy boldog kutyának kell munka közben kinéznie
Jár a szája jár, de itt pl nagyon tetszetős munkát alkotott.
Szétválasztás is megvolt 😛
Kicsit közelebb evickéltünk egy ösztöntől fűtött kutyámmal a birkákhoz, majd kiadtam a parancsot, “menjél körbeeeeeee” a kutyám egyenesen a birkák felé vette az irányt és csodával határos módon követte a parancsomat. A jobbra küldés is ment, de valahogy a balra küldéssel gondjaink akadtak. Balra csak úgy tud megfordulni, hogy odafut hozzám és én elküldöm balra, ha nem érem el, akkor köröz-köröz jobbra… Jaj komolyan annyira rossz ezt látni. Nem tudom, hogy mivel tudnám ezt javítani. Száraz gyakorlással nem sokra megyek, azaz ha kerültetem bármit. De eskü próbálgatni fogom, van is egy szökőkút, amit ha megérti, hogy nem bele kell menni, hanem annak vonalában futkorászni, akkor talán felfogja, hogy megforduláshoz nem kellek…
Na, ez az a bizonyos menjél már BALRAAAAA, de nem tudom hogy kell beleugatás az arcomba 😛
Menjél jobbra!! És ment is 😀
Őrült fejszerkezet 😛
Boldog fejszerkezet
A birkáknak nem esett bántódásuk, bár volt egy két belegázolás, amit Jamm egyszer olyan durván végzett, hogy a birka el is esett, de nem levadászni akarta a birakot, hanem egyszerűen testtel terel. Párszor megszólalt az a palack, sajnos Petra szerint kár volt érte, mert az aussie-tól ne várjak border stílusú terelést. Olyan jó lenne, ha más aussie-kat is láthatnék terelni, és nem csak a kész terelésről készült videókat, hisz mindenki valahol elkezdi. Mi is elkezdtük egy rossz balra fordulással, némi önbizalom hiánnyal, valamint gyors fáradással a kimondhatatlanul sok ugatás miatt is.
Belerongyolás a birkába kezdeti lépések 🙂
Mondom, hogy végigpofázta a terelést!!!!
😀  <3
????? Cöh, ez mi is? 🙂
Jamievel 2 menet helyett három rövid etapot nyomtunk, pont a gyors kifáradás miatt. Ilyenkor körözés megy ezerrel, mintha egy megállíthatatlan ringlispil lenne. Ezt szerettük volna kiküszöbölni ezzel, és természetesen a lábát is szerettük volna kímélni, hisz korábban a terelés miatt sántult le. (Már megrendeltem a következő adag ízületvédő tabit.)

Valamint önbizalom építésként azt találta ki Petra, hogy magamhoz hívom a kutyát majd kiküldöm a birkákhoz, amolyan magamhoz hajtás kezdeti lépéseként. Remekül teljesítette ezt Jamie, nagyon büszke voltam rá, persze a palack zörgött legtöbbször hiába. Azaz nem kellett volna zörgetnem. 
Mielőtt kiküldtem volna a birkákhoz.
Persze minden magamhoz hívásnál volt dögönyözés 😉
Volt pár elég érdekes pillanatom, mikor átverekedte magát rajtam a nyájacska, megtapostak, összedöfködtek 😀 Igen, valahogy mindig megkapom azt a szarvas jószágot, aki odadöfköd a drága jó fejével. Mindegy szeretjük őket 😀 
Na, erről beszéltem!!!! Aucs!!! 🙂
Petra nem győzte a végén önteni belém a lelket, én szorultam egy kis önbizalom növelésre. Mert nem tudtam mit kellene elvárnom Jamietől, tökéletes munkát biztosan nem, kicsit nagyobb terhelhetőség jól jönne néha, sajnos Jamie nem csak itt, terelésben fárad el hamar, hanem más gyakorlásban, mint engedelmes. De a trükköknél valahogy tovább bírja, pedig ott is bőven kell az eszét használnia. Furcsa ez a dolog. Elégedett vagyok most már? Hála Petrának, igen. 
Jól megérdemelt dögönyözés
Úgy távoztam, hogy alig várom már a következő viszontlátást, gyakorlást! Remélem hamarosan eljön ismét és nem kell hónapokig várnom rá. Igaz a Szarvas Tanyára jövő hétvégén ismét ellátogatunk, ha minden jól megy és részt veszünk a hivatalos ösztönpróbán és karakterteszten 2014. március 15-én. Lehet drukkolni eredmények miatt 🙂

Nem győzöm elégszer megköszönni a Szarvas Családnak azt, amit minden egyes alkalommal kapok Tőlük, kiemelkedő vendégszeretet, sok-sok kedvességet. Petrának köszönöm a képeket, a tanácsokat, segítséget, hiszem, hogy célunkat elérjük mindezzel. Hajrá Pöttyös!!!

Hozzászólások (1)

“Ace” Shoreland’s Two Thumbs Up Ace – fotózás


Lassan már két hete annak, hogy Eszter, a Tanmark’s kennel tulajdonosa, Jamie tenyésztője azzal a kéréssel keresett meg, hogy készítsünk pár fotót Ace-ről, a gyönyörű black tri kutyájáról, akit nem rég Amerikából vásárolt meg. Már nagyon rágtuk a fülét, hogy készítsen képet a kutyáról, hisz elmondása szerint élete egyik legjobb döntése, választása lett Ace. Szerintetek mennyire rágtuk ezek után azt az Eszti fület!!! Nagyon!! 🙂 Természetesen a nagyközönség is szerette volna már látni, így Eszti megkért, hogy fotózzam le az Úrfit. 
Sajnos azonban egy olyan hétvégét választott, amikor én nem tudtam felmenni Budapestre, így Eszti megkérdezte, hogy számomra gond lenne, ha más készítené a képeket? Néztem magam elé, és azon gondolkodtam, hogy ez tényleg akkora dolog lenne? Természetesen nemet mondtam és semmi, de semmi elkeseredést nem éreztem, mert tudtam, akit felkért csodás képeket fog készíteni a kutyáról. 
Aztán jött az eső, az időjárás nem kedvezett a fotózásnak, kifürdetésnek, így tolódott egy héttel a nagy nap. Amikor is szombaton én is fent voltam, így Eszti gyorsan áttetette a kozmetikát szombatra és megkért, hogy ha van időm akkor vállaljam el. Nagyon örültem, sőt mi több repestem az örömtől, hogy mégis összejött ez az egész. 🙂
Szombaton egy jó hangulatú obedience edzés után FEHOVÁra vettem az irányt, ahol meg szerettem volna nézni az aussie bírálatot. Nem taglalnám, hogy mennyire nem sikerült ez az egész kiállításosdi… Időben elindultam, nyamvadt Hungária… és korábban kezdődő aussie bírálat… Nagyon be szerettem volna jutni, de még a parkolójegy megvásárlása is macera volt, UTÁLOM PESTET!!! az emberek mentalitását!!! Komolyan, sírhatnékom és hányingerem támadt attól, amit kaptam, tapasztaltam. A legnagyobb kiborulásom közepette találkoztam Esztiékkel, a kis Családdal, akik hármasban sétáltak a parkoló felé. 🙂
Volt még egy kis dolguk, majd Jamievel 5-ösben visszasétáltunk a főbejárathoz, megvettük a nyamvadt parkoló zsetont, és olyan gyorsan távoztunk, ahogy csak lehetett. 
Utunk Sashalomra vezetett, ahol először láthattam Ace-t, Kriszti épp akkor végzett vele, és micsoda munkát végzett, nagyon tetszett a nagyfiú.

Egy kis tóhoz tartott utunk, ahol megjárattuk Ace-t, és miután kiderült hogy híján vagyunk némi kozmetikai eszközöknek, mint kefe, fésű, stb. megbeszéltük, hogy mi legyen a koncepció. Nem volt könnyű dolgom, lássuk csak:

  • Háttér: egyértelmű volt, hogy a tópart, tó, és a túlsó part a nádassal adja majd képeink hátterét. Másik oldalon egy beton placc volt (ahol később a mozgásos képeket készítettük). Ezt valahogy nem szerettem volna az összes képen látni, maradjon csak a szép zöld fű tópart jelenséggel. 🙂
  • Szoktuk mondani, hogy a nap lehet az ellenségünk és a barátunk, itt már lemenőben volt, ami azt jelentette, hogy ha azt szerettük volna, hogy a tó legyen a háttérben, akkor nagyon jól kellett helyezkednem egy-egy értelmes kép kreálásához, mivel a nap abból az irányból sütött, amerre a túlpart volt. A legideálisabb akkor lett volna, ha a beton placc a hátterünk, én meg a tó partjáról fotózom Ace-t.
  • Általában a kutyák kiállítási oldalát, azaz a bal oldalt szokták lefotózni, ebben az esetben a kutya feje árnyékban lett volna, saját és Eszti árnyékában. Mindenképp szerettem volna a kutya mindkét oldalát fotózni, utólag kiderült jól is tettük. 🙂
  • Aztán jött a szél is, ami nem igazán segített, mert nem az a lágy szellő volt, amit én szeretek. Ami pont arra elég, hogy a kutya is jól érezze magát, és a kép ne legyen extrán statikus, akarom mondani, nem olyan, mintha műteremben készült volna a kép és aztán mögé raknak egy szép hátteret, de a kutya büdös életben nem járt ott… De itt nem éppen volt a barátunk!! 🙂 Ha Ace kiállítási oldalát fotóztuk, nappal háttal állítottuk be, akkor elég szépen megmaradt a hátvonala, azaz nem fújta fel a szél, viszont árnyékban volt, és pont ezt nem akartam, persze a nyakát még így is eléggé felfújta a szélbarátunk, de ezt megbocsáthatjuk neki.
Volt pár olyan tényező, ami nehezítette a fotózást, de ezeknek is örülni kellett, hisz lehetett volna eső, vagy felhős az ég, ehelyett kaptunk egy szikrázó napsütést némi széllel.

Esztivel miután kiválasztottuk a helyszínt, és ezt kutyásoknak, sétálóknak is tudtára adtuk (azaz ott álltunk én meg matattam a fotós cuccaim között), megbeszéltük, hogy milyen képeket szeretne látni a kutyáról. A szokványos oldaltbeállítós képek mellett, fejképről beszélgettünk, illetve én még szerettem volna játszadozni a szépen beállított kutya körül. 🙂
Egyik legjelentősebb, legmegindítóbb pillanatot akkor éltem át, mikor ezekről beszélgettünk, álltunk egymással szemben és Ace úgy gondolta, hogy kevés figyelmet kap. Felugrott Esztire és átkarolta, és hagyta magát simogatni. Tudni kell, hogy Eszti szinte összes kutyájánál láttam ezt, persze nem durván, hanem pont annyira, ami szükséges ahhoz, hogy Esztitől figyelmet kapjanak. 🙂 Számomra hihetetlen volt, hogy az a kutya, aki alig 3 hete volt a Tanmark’s kennelnél ezt a már, már Tanmark’s jelenségként elkönyvelt tevékenységet produkálja. Mély érzelmek, kötődés és hatalmas döbbenet, hogy ezt látom már tőle is, ezek kavarogtak bennem, mikor az első képeimet ellőttem fotózásom “tárgyáról” Ace-ről. 


A kép természetesen tök ferde, mert itt még nem koncentráltam a háttér vonalára, csak Esztiéket néztem a keresőben, és ott van az a narancssárga figura mögöttük, ami elég zavaró, de a kép csöppet sem mesterkélt. Én érzem azokat az érzelmeket, amik akkor áthatottak. És még mindig kalimpál a szívem, mikor erre a képre nézek, mert az elkövetkező fél órás fotózás ezzel a képsorral kezdődött.

Ez már azon képek közül való, ahol kicsit játszadoztam a térrel, kutyával. Itt kezdtem el igazán érezni Acet, és az ő testecskéjét. Miről is beszélek? Általában a kutyákat telibe oldalról fotózzák, az adja leginkább ki, milyen is a testük, arányaik. De mivel mással, ha nem a képekkel lehet szépen eladni egy kutyát? Nagyon könnyen és jól lehet a képekkel manipulálni a hozzá nem értőket, persze a profiknak (ez nem én lennék) nem jelent gondot egy jól megkomponált, hibákat elfedni akaró kép. Vannak, akik órákat fotózzák a kutyákat, profibbnál profibb képeket készítve, egy-egy jó háttérrel, egy-egy oltári beállítással és hozzá megfelelő szögből lőtt képpel. 🙂 Nekünk sem időnk, sem hibákat elfedni akarásunk nem volt.
A fentebb található képen jól látszik, hogy a kutya nappal háttal lett beállítva, ennek oka a széliránya volt. Így szemből kapta Ace a szelet, és nem borzolta fel túlzottan a szőrét, jól látható az az egyenes hátvonal. 🙂

Egy olyan képet készíteni, amiben sokan ugyanazt érezzük, na azt tartom valaminek… A fenti képet mikor megláttam egy olyan kutya jutott eszembe, aki már nincs közöttünk, de úgy látszik mégis itt van…Ő Sony, Jamie alomtestvére. Tudom, hogy Esztinek mennyit jelentett, és azt is, hogy sokaknak is az a drága Pöttyös jutott erről a képről eszébe. A hasonlóságon alapuló döbbenetem után lássuk ez a kép miben más és egyben ugyanaz, mint az előző fotó. Ezt is egy általam választott játszadozós szögből lőttem. A nap tűz Ace fejére, frontjára, ami nekem nemességet kölcsönöz a képnek. Megfigyelhető, hogy a szél kissé felborzolja a nyakán a szőrt, ettől nagyobbnak tűnik a kutya, de még nem olyan szinten, ami zavaró lenne, hisz akkor nem került volna fel ide sem ez a kép. 🙂
Ez az a szög, ami abszolút a kutya oldaláról készült. (na jó mehettem volna még egy kicsit magamnak jobbra) Erről a nézetről beszéltem korábban, ezeket alkalmazzák a kiállításon készült fotókon is. Valljuk be, ha jó a kutya, akkor nagyon nem nyúlhatnak mellé. Ma már látok egy két kifejezetten kutyák fotózására specializálódott fotóst, akik képesek a kiállítási forgatagban is remek szögeket keresni, amivel a képeik még szuperebbek, egyedibbek lesznek. 
Maga a kép egy elkapott pillanatok egyike, időrendben nem itt lenne a helye, de szerettem volna még a beállított képek közé betenni. Épp készíti elő Eszti Acet a nagy futkosásra 🙂 Ez után jöttek a mozgást bemutató képek. Én csak kattogtattam, hogy megnézzem az élessége megvan-e a képnek, megvolt 😛

Következzenek a fejképek, igyekeztem ezt is több szögből elkapni, profilból, szemből és úgy, hogy a test is megjelenjen a képen, na lássuk a medvét. 🙂


Egy fejképnél fontosnak tartom az arányokat, szeretem ha a fej fölött hagyunk némi helyet, főként ha ennyire jó az a háttér, értem ezalatt, hogy ennyire kiadja a kutyának a legnemesebb részét. 🙂 A nap egy kis játékot vitt a képbe azzal, hogy Ace fejének fél oldalát megvilágítja, amivel nekem okozott egy kis nehézséget, hogyan oldjam meg, hogy a másik oldal ne legyen extrán sötét. Ennyire tellett tőlem. 

Amit imádok minden kutyánál ellőni, az a bagolyfejforgatás, Ace persze csak kissé döntötte el a fejét, de így közelebb áll ahhoz a bohóchoz, amit én úgy hívok, hogy AUSSIE. Tudom, hogy itt voltaképp a kutya hmm nemességét, szépségét voltunk hívatottak bemutatni, de egy aussie amellett, hogy képes ezt a voltát is megmutatni, de képesnek kell lennie, vagy inkább nekem a képeken keresztül, megmutatni a másik oldalt, a valódi aussie oldalt. Nem magyarázom tovább, keress közeledben egy aussie-t és meózd le miről is beszélek. Akiknek esetleg van, remélem most bólogatnak. 🙂 

Erre gondoltam mikor azt írtam, hogy a hátvonal, teste is benne legyen a kutyának, ez már az én játékosságom. Annyira, de annyira tetszik ez a forma nekem, a test irányába fordított fej vezeti a szemet a testre. Valami újat szerettem volna, valamit, amit nem láttam még így, hogy a fej ekkora hangsúlyt kapott benne. azaz a főtéma a fej legyen és nem az egészalakos kutya. Sajnos a háttérből rendesen le kellett faragnom, mert kerítés, táblák voltak a mögöttünk, és nekem nagyon zavarta a szememet.

Ami miatt Esztit különösen szeretem, hogy feltesz olyan képeket is, amik hebehurgyák, hogy szépen fejezzem ki magam. 🙂 Ennek a képnek van egy ikertesója is, amikor Ace nyelvkinyújtás nélkül néz Esztire. 🙂 De kell a kis huncutság, megnevettetés, hisz kutyákról, bohócokról beszélünk… én is szeretem Jamie frenetikusan jó grimaszait megörökíteni, és közzé is tenni, Ace-nek is van némi arcmimikája 😀 Én meg csak jó időben lőttem a képet. 🙂
Egy nappal szemben készült kép, szegény Ace-nek feladtuk a leckét. Sajnos a barna jegyei léggé fakók, így én szerettem volna egy napsütötte képet a srácról. A szél kicsit bezavart, mert megfújta oldalról a szőrét, ami nem adja így ki a szép mintázatát a nyakán. De oda se neki, napba nézős Ace-ünk is van már, természetesen nem sokáig szenvedtettük ebben a pozícióban. 🙂

Mindenképpen teljes portfóliót szerettünk volna készíteni, ami annyit jelent, hogy a statikus képek mellől nem maradhattak el a mozgást bemutató képek. Ebben van mit fejlődnöm, nem igazán találtam el a megfelelő beállítást.
Ez a kép elég homályos lett és nem mellesleg a háttér tereptárgyai sem teszik szívem csücskévé a munkámat. Természetesen ez jelenleg még az én hiányosságom, nem tudom ezeket utólag eltüntetni a képről. 
Amit látni kell a képen, és látszik is a minőség ellenére, az a mozgás, hogy milyen gyönyörűen nyújt a kutya és ha jól megnézitek sikerült Ace azon pillanatát elcsípnem, amikor egyik lába sem érinti a talajt. 
A legmérgesebb a tereptárgyak miatt vagyok, nem éppen a legjobb, ha a kutya fenekéből, nyakából rudak és egyéb dolgok állnak ki. 
A mozgás és a kép mondanivalója hasonló, jól elkapott pillanat egy jól mozgó kutyáról. Itt kicsit Eszti zavar be, de ez kevésbé kellemetlen, hisz a felvezető nekem normális kellék egy mozgó kutya mellett, mint más egyéb oda nem illő tárgyak. Persze érdemesebb lett volna ezt úgy megoldani, hogy Eszti nincs a képen, lesz még erre alkalmam szerintem. 

Végezetül összegzésként:
  • 20 perc alatt közel 500 képet készítettem, tudom, ha valaki sok képet készít, akkor sokkal nehezebb dolga van azok kidolgozásával, válogatásával
  • Kipróbáltam manuál és automata beállítást is, mert nem voltam biztos önmagamban
  • Mivel nem tudok még értelmes képszerkesztő progit használni így picasában tudtam csak szerkeszteni a képeket. Ez van srácok, sajnos még nem volt időm kitanulmányozni Lightroomban rejlő lehetőségeket…
  • Egy napra volt szükségem, hogy az 500 képet kiválogassam, megszerkesszem, retusáljam, vízjelezzem. Azt hiszem, hogy átfutási időben ezt most elég jól megoldottam, természetesen a munkálatok alatt végig kapcsolatban voltam Esztivel, aki azon felül, hogy állandóan nyaggatott, hogy mikor leszek már kész (ettől függetlenül imádom!!), válogatott is a képek közül. Sőt én küldtem is neki párat, amit a többi képe elkészültéig megoszthatott a nagyközönséggel.
Magáról a fotózásról pár tanács magamnak, nektek:
  • Érdemes utána nézni a fajtának, hogy kell állnia, mik az elvárások, mik mutatnak jól – pl teljesen más egy aussie fotózása, mint egy dogo canario fajtáé, ahol az izmok dominálnak, a mellkas, sokkal jobban mutat a kutya, ha előre feszül, így kellhet segítség figyelemfelkeltésnek, stb…
  • Mindenképp meg kell beszélni, hogy mit szeretne a “megrendelő” (remélem egyszer hivatalosan is lesz ilyenem!!! 🙂 ) mindemellett jó, ha a fotós is elmondja mit szeretne, milyen beállításokkal szeretne dolgozni, hátha ezek letisztázásával új igények, ötletek merülnek fel
  • Környezet megfigyelése, időjárási körülmények figyelembevétele
  • Tudni kell tudatni a másikkal, hogy a kutya nem jól áll, beárnyékolja a kutyát, rosszul áll a felvezető, vagy a nyakörv, vagy épp belemászott valaki a képbe, és akkor lehet nyugodtan pihentetni a kutyát, stb. 
  • Háttér figyelése a képek készítése alatt, igen, ez mennyire fontos!!! Rengeteg képet rontottam el amiatt, hogy a túlpart ferde volt!!! 🙁
  • Élőlényt fotózol, nem egy tárgyat, figyelni kell meddig élvezi, meddig érzi jól magát
  • Legyél felkészült, kaja, figyeltető eszköz mindig legyen nálad.
Félre ne értsetek, ha egy igazi fotós elolvassa a soraimat könnyen kinevethet mikről írtam?! Ez nem kioktatás, ez csupán élményeim megörökítése, hisz most volt az első felkérésem fotózásra. Persze Esztinek már többször is fotóztam, de ez most egészen más jellegű volt… 
Ezt az egészet úgy könyveljétek el, mint amolyan csillogó szemű Ivett beszámolóját arról, amit hobbijaként szeret, kattogtatni azt a nagyérdemű fotómasinát. 🙂 Szóval így értelmezzétek soraimat. 🙂





Hozzászólások (0)

Obedience egy kicsit más szemszögből… :)

De vajon kinek a szemszögéből?! Nagyon egyszerű a válasz az alábbi képeket mind egytől egyig Hajdú D. András készítette, Nati férje, kedvese. Ahogy korábban említettem ő is CUKIk közé sorolandó, hisz hasonlóan a csapat férfitagjaihoz, ő is végig(szenvedte)nézte a verseny minden mozzanatát.
Nati a napokban rakta a fel a FROG facebook oldalára a tuti vízjellel ellátott képeket, amiknek egy részét, már én is megosztottam Veletek. De úgy gondolom minőségük és mondanivalójuk miatt is külön bejegyzést érdemelnek a blogban, valamint még mindig nem hiszem el, hogy én ezt az egészet végigcsináltam. 😀 

Nem szokásom mások tollával, képeivel ékeskedni, eddig ez nem volt így, de ezeket tényleg muszáj megmutatnom Nektek!! 🙂
A csapatképünk, melyet már korábban láthattatok, de most kicsit jobb minőségben. Nagyon érdekes számomra a beállásunk. 🙂 Ha kivesszük a két kutyát a képről, akkor egy mesterien megkomponált alakzat lennénk, jó talán nekem egy kicsit magasabbnak kellene lennem, és a lábak elhelyezésének mikéntjét kellene összehangolni.
Azért látszik, hogy kik igyekeztek valami zöldbe bújni!! 🙂 Fúú itt már jócskán izgultunk, vagy mégsem? Ahogy telnek a napok egyre szépül az emlék, mintha nem is lett volna akkora kihívás számomra lámpaláz terén!! Bakker még egy hónap sem telt el, ne legyek már ilyen!! 😀
Élvezzétek a mosolygós lányok csoportját! 🙂 

…. és Anitával, valahogy a kompozíció megdőlni látszik azzal a rikító piros öltözékkel, amit nagy nehezen megbocsátottunk Anitának, aki “vezekelt a zöldtelen bűnéért”, melyet a kövi kép mutat majd. Őszinte öröm lenne az arcunkon, neeeeem…itt még midig a verseny előtti drukk van bennünk!! 😀 Olyan kis cépek vagyunk!! 😀
Még mielőtt megkapná a csapat, hogy Anitának tényleg baja származott volna abból, hogy nem jött zöld öltözékbe, íme a kép és a magyarázat. A lapulevélnek kinéző FőBrekk egyike, azaz Anita önszántából rakta fejére a lecipzározott mellényem kapucniját. Igaz fordítva, de így már kicsit ő is közénk tartozott. Na látjátok, Neki őszinte a mosolya… dehogy… elmondása szerint nagyon izgult értünk. Elhiszem, volt is miért. 😀
Ha már említettem a CUKIkat, itt van az enyém, akinek köszönhetem, hogy pályára léptem, hisz nagyon jó feszültség oldó párnára leltem benne 😀 Húúú, remélem nem olvassa a blogomat! 🙂 Nagyon örültem, hogy el tudott jönni megnézni, habár átfagyott, és legkisebb porcikája sem kívánta, hogy ott ücsörögjön, míg én kutyázom, bandázok, stb… Ő egy HŐS!! Jól van, ne aggódjatok épp elég általa leszervezett programban vettem már részt, ilyen az egész napos sorozat nézés, (juj Trónok harcát nézzétek meg, nagyon jó! ), bár a verseny után azt mondta, hogy egy könyveléssel kapcsolatos előadásra fog majd magával vinni. Fene bánja, viszem a gépem és majd blogot írok közben. 😛
Kérdés az idegességi szint hányas fokát jelenthette Orsinak és Nekem a pályára lépésünk előtt készült fotó, szerintem olyan kilencest céloznék meg, bár Orsi nevében nem beszélhetek 🙂
Remegtem, mint a nyárfalevél, kocsonya, és kivert kutya egyben, leírhatatlan érzés volt és nem a jó értelemben ott állni és várni a bebocsátásra. 🙂 Feszültség tapintható-e, hmmm nem tudom, Jamie nem mutat elkerülő viselkedést, mélyen a szemembe néz, pedig láthatóan nincs nálam jutalomfalat. 🙂
Pályára menetelünk, hogy élvezzük, aztaaaa!! 😀 Na itt már kezdtem szétesni, bár nem sokkal később valami oknál fogva megsegített Jamie és rámkapcsolt, és szemkontaktussal mentünk fel a pályára. 🙂 Öröm volt a köbön, még arra a kis időre is.
Gyönyörű pillanatok egyike, mikor Jamie ennyire figyel engem, bevallom én rá sem mertem nézni a kutyámra, inkább elbámultam mellette, mert féltem, hogy magamra húzom a tekintetemmel. Ja és természetesen itt is érdekes a testtartásom, mely nagyon rámragadt, és már már vicc tárgyát képezi, nálam már elég régóta 😀
Hihiiii, na ezt a pontot sem mi kaptuk meg!!! 🙂 Mi itt 7 pontot kaptunk, kiderült miért, a kutyám kitekingetett, sajnálom gyereksírásra nem tréningeztem, félre értés ne essék, nem volt tutin összerakva a gyakorlat. Most már rajta vagyunk az ügyön, ott kezdődött, hogy Jamm még helyben maradni is alig akart, újra kellett azt is megértetnem vele. Mindegy, az arcom mindent elárul, hiába mondta Édesanyám, hogy rejtsem el a mimikámat, mert nem vagyok túl jó pókerarc. Most sem voltam, kicsit megrökönyödve néztem rá Anitáékra, hogy akkor most mi van! 🙂
Úgy látszik Andrásnak sikerült elkapni azon ritka pillanatok egyikét, mikor nem készülök elszállni 😛 Viccet félretéve itt épp a közömbösség gyakorlat zajlik. Magamba mélyedve gondolkodok a világ dolgain, vagy inkább a sajátomén. Hisz ekkor már túl voltunk egy kevésbé jó helyben maradáson és egy közömbösítésen. Máig nem tudom, hogy tudtam magam felszívni a pályamunkára, de komolyan. Sajnos én olyan ember vagyok, aki könnyen le tud ereszteni, ha nem kapja meg a megerősítést, Doro-tól nem kaptuk meg, illetve de, azt hogy elég sokat kell még csiszolni ezen. 🙂 🙂 Jó, most páran kiakadtok, hogy miért akadok ki 7 ponton, hisz nem nulláztunk, de akkor nem értettem miért is kaptam 7 pontot a helyben maradásunkra… Most már tudom, és jogos volt, rászállunk ennek javítására!! 
“Csajok biztos, hogy jól döntöttünk, hogy eljöttünk erre a versenyre” kérdés hangozhatott el kb, melyre Réka is és én is heves mosollyal válaszolunk. 😀 Igen, kb ez is lehetett volna a beszélgetés tárgya, már nem tudom melyik magasröptű pillanatunkat kapta el András, viszont a megoldás kulcsa….
… egyértelmű, hogy Nati kezében volt! 🙂 Aki elhessegette minden ilyen nemű gondolatunkat azzal, hogy ő izgul a legjobban és ne törődjünk semmivel, senkivel. Na igen, ez a beszélgetés is megtörténhetett volna. 😀
A következő képek már a pályamunkánkat hivatottak bemutatni, elsőként jöjjön egy kevésbé értelmes fejszerkezetű Ivettes futós kép, ami viszont gyönyörű Jamie szemkontaktos futással párosul. Szóval beáldozom érdekes fejemet Jamie szemeiért?! Naná! 🙂
És itt van egy kép rácáfolásul arra, hogy nem mosolyogtam a pályán!! 🙂 Örültem magamnak, hogy eltaláltam az irányt, a tempót, és a kutyám sem lépett le mellőlem. Itt már csak pár lépés választott el attól, hogy befejezzem a lábnál követés feladatát…. amitől leginkább tartottam. 🙂 Mosolygok Emberek!! 🙂

Messzebb vagyok, de jól tessék megnézni, hisz itt is mosolygok, itt tudatosult bennem, hogy Jamie letette a popóját oda, ahova kellett. Korábbi bejegyzésemben leírtam, hogy miért volt ez a nagy öröm, itt már nem taglalnám, csak annyit, hogy a legkésőbb összeállt feladatunk volt a menetközben ültetés.
Nem ide tartozik, de mégis ide tenném be, hisz a videón az ültetés feladat után, miután totális mámorban visszalépkedtem a kutyámhoz erőteljes mosolygás hallatszik a videón. Naná, hogy nem csak ők ketten voltak az elkövetők, mégis valami ilyesmit gondolok munkánk alatt róluk, a csapat két meghatározó emberéről, Natiról és Anitáról. 
Egy kép arról, ami még mutatja mekkora lendülettel érkezett be hozzám a kutyám az apportfával, csak sajnos a beülés valahogy belassult és ferde lett. Sebaj, már megvan rá a gondolatom hogyan is javítsam ki neki ezt a mozzanatot. 🙂
A következő képek már a pályamunkánk után készültek. Boldogságosan, agyilag lefáradva (mindketten) tomboltunk a boldogságban. Elégedettség volt-e, hm jó kérdés, szerintem nem igazán voltam elégedett akkor még a munkánkkal. Aztán a FROG beszélgetés után, melyre a verseny után egy héttel került sor, megkaptam a megerősítést, hogy mit vártam?? A kutyámmal szeptember óta engedelmesezünk, kezdő szintről fejlődtünk fel ennyire. Így kaptunk majdnem kitűnőt, így haladtunk végig a feladatokon hasonló hangulatban, abszolút (na jó kisebb megszakításokkal) egy örömködő kutyával a pályán.
Nati szerint azért tudta Jamie ilyen “jól” kezelni a feszültségem, mert én egy laza edzésen is izgulok, amihez a kutyám így, hogy rendszeresen jártunk edzésekre, valahogy hozzászokott. 🙂 
A képen egy elégedett, boldog Jamie látható. 🙂
Következzenek a csapatfotók, melyről sajnos Anna kutyája, Lana lemaradt, stílusosan a box kijelölt területén került sor erre. A kutyák gyönyörűen fekszenek egymás mellett, mondhatnám azt is, hogy feszítenek. 🙂 Szürkék csukott szájjal, aranyok logó nyelvvel mosolygósan adják elő magukat. 🙂
Na, lássuk mi történik akkor, ha behívjuk a kutyákat. 🙂 Illetve mi történik akkor, ha egyesek hívják, mások meg nem hallották, hogy hívni kellene 😀 A helyzet a következő, nincs elvegyülés 🙂 szürkék elstartoltak, míg aranyak helyükön maradtak. A durva az, hogy ha ezt így szerettük volna, akkor higgyétek el, hogy nem sikerült volna ilyen jól!!! 🙂 Örült tekinteteket tessék figyelni, pedig nem is volt nálam labdaaaaaa 🙂
Majd következzen pár kép, amikor a fotós ki szeretné élni a kattogtatás játékát, következzen az őrült kutya két további felvonása. 🙂 Robogó Jamie, aki a háttérben álló kaput mindig megkerülte lasztiért menet, komolyan mindig attól féltem, hogy egyszer nekimegy a kapunak, vagy épp a hálóba gabalyodik bele. Annyira, de annyira jól sikerült kép, bárcsak én is tudnék ilyet fotózni, tessék nézni a kutyám tekintetét, koncentrációját a labdára. Bizonyára most számolja ki fizikai műveletekkel a labda első pattanásának helyét, vajon jól számolt? 🙂
Úgy látszik igen, a számolás helyesnek bizonyult. Én meg ámuldozok a fotó nagyszerűségén, és ezzel a fotóval zárnám soraimat, és köszönöm meg még egyszer Hajdú D. Andrásnak a képeket és Natinak, hogy elérhetővé tette számunkra ezeket. Az már biztos, hogy rengeteg érzelmet, örömöt, feszültséget, idegességet, harmóniát közvetít András a képeivel. Köszönöm még egyszer!!

A csapatról készült többi képet megtekinthetitek a FROG facebook oldalán. Albumok között megtaláljátok a gödöllői verseny képeket. 🙂 Jó mosolygást!!  


Hozzászólások (2)

Jamie 4. éves :)

Már elég régóta gondolkodtam azon, hogy nyilvánosságra hozom azon levelezést, amit akkor folytattunk Esztivel, mikor Jamie éppen csak pár napos volt. Ez a levelezés elég szorosan kapcsolódik a Pöttyedékhez, hiszen valahogy megéreztem mikor kell Esztinél érdeklődnöm. 🙂 Ahogy látjátok, a dátum 2010. február 18-at mutat, ami annyit jelent, hogy Jamie ekkor már 10 napos volt, közeledett az első találkozásunk időpontja. 3 hetesen láttam először, akkor még hozzá sem érhettem, de már láttam, hogy igen, az a Pöttyös csoda, akkori nevén Junior (ő hasonlított legjobban az apjára) lesz az, aki életem részévé válik, és ennyire!! 🙂
(Zárójelben megjegyezve pár képpel megtöröm a levelek egyhangúságát, ezeket még a nagyközönség nem látta, szóval most cukulunk ezerrel!! 🙂 )
Mielőtt látnátok a medvét el kell, hogy mondjam, hogy már akkor is elég információra éhes lány voltam. Akkor lássuk azt a macit:

Subject: tájékoztatást kérnék
Date: Thu, 18 Feb 2010 11:13:23 
Szia Eszter!
Gratulálok a kutyáidhoz, honlapodhoz. 
Kutyavásárlás előtt állok, már vagy egy éve… de még mindig keresem az igazit. Júniusban fogok államvizsgázni, és ehhez az időponthoz kötöttem, hogy végre magam is tulajdonos lehessek. Már két kutyája volt a családomnak, nekik szinte én voltam a gazdijuk, hiába nem az én tulajdonomban voltak. Egy Golden Retriever élt velünk 10, és egy Parson russell terrier 7 évig. 
Jelenleg lakásban élek 8000 fős városka szívében. A lakáshoz hozzátartozik egy kis kert, szeretnék egy olyan kutyát, akinek lehetősége van ajtónyitogatásos bejárással a lakásban is bent tartózkodni. A kutyát magammal vinném munkahelyemre (8-16), velem lenne, utána jöhetne a program a kutyával, óriási mezők vannak errefelé, a korábbi két kutyámat is szinte mindig elengedve erre sétáltattam. 
Nézegetve a kutyáidat utána szerettem volna nézni, hogy milyen további ismertetőt találhatok az interneten keresztül. Azonban elszomorodtam, hogy nincs igényeimnek megfelelő tájékoztatás, hogy eldönthessem, az ausztrál juhászkutya lenne a megfelelő számomra.
Mindenképpen intelligens fajtával szeretnék foglalkozni, együtt élni. Elnéztem a tereléssel kapcsolatos írásodat, nagyon megtetszett, bár itt a környékemen sajnos nem találkoztam eddig még ilyenfajta lehetőségekkel. (Soltvadkerten, Bács-Kiskun megyében lakom) 
Az agility, illetőleg a frisbee is felkeltette az érdeklődésemet, és úgy gondolom, hogy ezek inkább megvalósíthatók itt vidéken is.
Sajnálom a hosszúra nyúlt bevezetőt, de mindenképp szeretném, ha ezek tudatában segítenél nekem egy jó döntés meghozatalában.
Akkor most jöjjenek a kérdések:
1. Lehetséges egy aussiet lakásban és kertben is tartani? Mennyire hullik a szőre? (a goldenünk szőrét sokkal könnyebb volt feltakarítani, mint rövid szőrű terrierünkét)
2. Mennyire ragaszkodik a gazdájához? Ő amolyan egygazdás fajta? (Párommal élek együtt, bár ő is szereti a kutyákat, egyértelmű, hogy Őkelme gazdája én lennék, csak foglalkoztat, hogy ha valaki kevesebbet foglalkozik vele, akkor a kutya semmibe nézheti-e jelenlétét?)
3. Mennyire ajánlják gyerekek mellé? (Benne lenne az 5 éves tervünkben egy-két gyerek is.) Hogyan reagál a gyerekekre, illetőleg ha a gyerek később érkezik, akkor mennyire fogadja el?
4. Mennyire tennék rosszat a kutyával, hogy ha a terelés nem jelenne meg az életében, mindent meg szeretnék adni Neki, de ha nem lenne rá lehetőség, akkor mennyire tennék rosszat?
5. Mennyire szökős fajta? Sajnos a kerítés már adott volt, és a kert egyik része meg van emelve, a kerítésre szerintem a magasságából adódóan fel tudna támaszkodni. Viszont a kerítés tüskés végű, mondjuk ezt amúgy is valahogy eltüntetném, ha a lakóközösség beleegyezik. Csak attól félek, hogy a nézelődésben kikívánkozna. Mert erre a fajtára azt írták, hogy a nagy terelési ösztön miatt akár az autókat is terelni kívánja, az utcánkban nem nagy a forgalom, de a közelben egy buszpályaudvar is található.
6. Napi hány óra aktív mozgással lenne a kutya boldog? 
7. Kan mennyivel dominánsabb, mint a szuka? Esetleg sokkal nehezebb kezelni is? A helyzet az, hogy a korábbi kutyáimnál mindkettő esetében végül is méhgyulladás indította el a betegeskedés folyamatát. És megfogadtam, hogy ha lehet akkor nem szívesen szeretnék még egy szukát. 
8. Ha esetleg a kiállítási életbe is belekóstolnánk, akkor egy kutyakozmetikus feltétlenül szükséges a megfelelő szépség elnyeréséhez?
Előre is köszönöm a válaszokat, nem tudom, hogy ez mindig így megy-e, az érdeklődők ennyi kérdést tesznek-e fel, bocsi ha ezzel az idődet rabolom.
Ha esetleg nem “tanácsolnál el” ettől a fajtától, akkor megmondanád mikor tervezel almot? Tavasz vége-nyár eleje? Illetőleg tudnál nekem mondani egy irányárat, ami köré belőhetném a kutyus árát? 
Válaszodat előre is NAGYON köszönöm!!!!
Üdvözlettel:
Frittmann Ivett
Jamie, Sony -Tanmark’s Diamond Mine, Dora -Tanmark’s Dreams Come True
Kockafejű Jamie 🙂
A legnagyobb volt az alomban, Sony ki is használta!! 🙂
Remélem senki nem ítélt el a levél olvasása után, az az igazság, hogy nálunk a kutyázás kimerült a kertben tartott kutya olykor-olykor megsétáltatásában. Azért hetente tuti biztos látták az utcát, mezőt 🙂 De teljesen más céljaim voltak az első saját kutyámmal. Már Snoopy-val, a parsonunkkal, aki izomsorvadásban halt meg, gondolkodtam, hogy kutyaiskolába járjak, már akkor nézegettem a Népszigeti Kutyaiskolát. Aztán ebbe közbeszólt a sors. 🙁
Mindenben a jót kell nézni, ez nyitotta meg a lehetőséget, hogy saját kutyám legyen, hogy nézelődhessek, hogy ráírjak Esztire. 
Furcsa visszaolvasni ezt a hivatalos hangnemet, tényleg furcsa, mert kb az első találkozás után már nem így beszélgettünk, hisz rengeteg kérdésem maradt még… 😛

Ez első megmutizós kép 🙂
Kedvenc képem 🙂


Lássuk a választ Esztitől, aki alig egy órán belül válaszolt!!


From: tanmarkaussies@hotmail.com
To: f.ivett@citromail.hu
Subject: RE: tájékoztatást kérnék

Date: Thu, 18 Feb 2010 12:00:52 

Kedves Ivett,

Köszönöm kedves leveledet. Sajnos elég kevés infó van az aussieról, ahogy írod, de hát az első ok az, hogy még mi is “kóstolgatjuk” a fajtát, nem olyan régen van bent az országban, nekem a legidősebb aussiem 7 éves lesz.

Én jelenleg 6 kutyával élek együtt (különböző nemek, korok típusok, import (kölyöknek illetve idősebben jöttek) és saját tenyésztésű kutyákkal. Egy ami azonos, hogy mindegyik ízig vérig aussie.:-) Csodálatos természetük van, én nagyon szeretem őket, félelmetes intelligensek és megvan a humoruk…:-) Másfél éves korukig azonban fogni kell őket azon a bizonyos erős kézen, ha kan, ha szuka, mert feszegetik a képzeletbeli határokat, aztán megnyugszanak és a világ legjobb társává válnak. 

Nagyon tudnak alkalmazkodni, nagyon stabil az idegrendszerük, nem egy beteges fajta, amikre lehet szűrünk és kizárjuk a tenyésztésből. 
Én még a családommal élek, így a kérdésedre a válasz, mindenkivel kijön az aussie, idegenekkel nem! Ő egy őrző fajta, nem csak ugatni fog!!! Ezt tudni kell, az idegenekkel bizalmatlanok, ez visszavezethető az ősi munkájukra, hiszen az indiánoktól védték meg a csordát. Az indiánok szellemkutyaként is emlegették őket, így a félős aussie jellembeli hiba. Nekem lakásban laknak jelenleg a kutyák, pedig kertes házban lakunk, de a mostani alomból tartok meg kiskutyákat, így ők már kint fognak lakni:-) lehet itt is ott is tartani őket.
Az első almommal szoktam példálózni, 5 gyerek mellé vittek tőlem egy aussie kant, imádja őket, különböző korúak, a legkisebb akkor volt 2 éves.

Én is babát tervezek egy két éven belül, de meg sem fordult a fejembe, hogy probléma lehetne a kutyáimmal. Nyilván ez nevelés kérdése, de nem hallottam még, hogy az aussienak gondja lenne a gyerekekkel. Ismertem egy aussiet aki nem jött ki velük, de idővel megszokta és semmi probléma már.

A terelés az egy plusz, mi sem tudunk minden hétvégén járni, néha néha szoktunk, szeretik nagyon, deee a frisbee legalább annyira leköti a figyelmüket, ne úgy képzeld el őket, hogy állandóan pörögnek, csak amikor kell.:-)

Nem ismerek szökős aussiet, legalábbis az én kennelemből kikerülve, enyémek abszolút nem, pedig nem mindig volt nekünk se magas kerítésünk, sőt ha most is nagyon akarnának dobbanhatnának amennyiszer csak akarnak, de nemmm…:-) 
Nálunk a szukák dominánsabbak, mint a kanok:-) Tulajdonképp a falka úgy néz ki, hogy az idősebb szukám az alfa és a fiatalabbik szukám jön utána, majd a kanok…:-) Én kannal kezdtem az aussiet és soha nem bántam meg. 
Sajnálom, a méhgyulladás nagyon csúnya betegség:-( jajj most olvasom, aki azt írta, hogy nagy a terelés ösztönük, hülyeség, az a border collie. Az az ember, aki ezt leírta, nem élt még együtt ausssieval.
Naponta lebontva, hogy mennyi idő szükséges neki, nem igazán tudom, de ha úgy alakul, hogy nem tudod különösebben lemozgatni, akkor sem fogja neked szétszedni a lakást. Én azt mondom napi 1-1,5 óra elég neki ahhoz, hogy boldog legyen.

Különösebben nem hullik a szőre, az évi két alkalom az, amikor igen erőteljesen, de hát az a vedlési időszak. Ismerem a rövid drótos szőrt….nem ez teljesen más olyasmi, mint a goldené, annyira azért nem selymes! Ideális szőrük van, jó minőségű szőrrel nincs sok gond.
A kiállítás más kérdés, oda azért jó elvinni egy kutyakozmetikushoz, de én is szívesen megcsinálom neked, ha oda kerül a sor, ugyan kutyakozmetikus nem vagyok (bár szeretném elvégezni, de erre most nincs időm sajnos), de az aussiejaimat már én kozmetikázom, minden kiállítás előtt.

Nekem jelenleg van két almom (az egyik 9 napos a másik 11:-) ) április elején elvihetők, idén már nem biztos, hogy tervezek, többet. Amerikai import szülőktől vannak, nagyon értékes, egészséges vonallal rendelkeznek.

Gyönyörű kan kiskutyáim vannak még eladók, több színben. (blue merle, black tri)

Az áruk nem olcsó, …. . 

A kiskutya árában benne van a pedigree, 6 hetes szemszűrés, oltások, féreghatások, szerződés.

Nem zavartál a leveleddel 🙂 nyugodtan írj, ha van még kérdés.

Üdvözlettel

Rozsos Eszter

Tanmark’s kennel

Úton hazafelé, mosollyal a karjaimban
Pöcsös 🙂 Ittenem, milyen furcsa az a szőrtelen pocika 🙂
Kedvenc alvási módja volt ez, és természetesen
mindig a lábam alatt, mellett, közelében. 🙂
Hátonfekvős béka 🙂
Épp nyugodt fázisban 🙂

Uhhh, az a durva, hogy még mindig a hatása alatt állok!! Emlékszem el sem hittem, hogy ilyen gyorsan választ kapok. Azt hittem, hogy 2-3 napon belül remélhetem a választ, erre pikkpakk jelzett a rendszer!!! 🙂 Emlékszem odatapadtam a monitorra és hitetlenkedve olvastam, még ki is nyomtattam a levelet!!! 🙂 Csüngtem a mondatokon, amik természetesen egyből a honlapra navigáltak, hogy megnézhessem a kölyköket. 🙂



Subject: Re: RE: tájékoztatást kérnék
Date: Thu, 18 Feb 2010 15:04:16 +0100
Kedves Eszter,
Ezt a gyors választ nem is vártam. KÖSZÖNÖM!!!!
Teljesen megrészegültem attól, amit írtál. Itt ülök a munkahelyemen és nem térek magamhoz… Veled is így volt??…hogy kell egy ilyen kutya…mert amiket írtál róla az alapján érzem, hogy nekem tökéletes lenne.
Tulajdonképpen nekem valamilyen szinten tetszik is, hogy fél az idegenektől, mert azért sem szeretnék goldent habár a szívem valamilyen szinten az övék, mert félek, hogy egy értékesebb példányt kilopnának a kertemből, hisz annyira szeretnek mindenkit.
Nyáron szeretném elvégezni a kutyakiképzői tanfolyamot a Népszigeti kutyasuliban, szóval remélem, hogy az ott tanultak, illetve a viszonyulásom a kutyákhoz jó táptalaja lenne az oktatáshoz. (Már egy terrier a fejemre nőtt, nem szeretnék még egy kuttyot az életemben, aki nem érzi jól magát velem)
A nyári elvitel csakis amiatt lett volna jó nekem, mert akkor tudnék 100%-ban a blökire koncentrálni, így hétköznapi meló, szombatonkénti suli( levelező), Pestre járkálás nem tudom mennyire tenne jót neki pont a kezdeti időszakban.
Gondoltam most arra is, hogy meglátogatnálak, megnézni a kutyusaidat, mert mondom nagyon érdekelnek, szerintem Neked vannak a legszebb aussie-jaid az országban, akkor biztosan beleszeretnék valamelyikbe, és páros lábbal kellene kirúgnod, mert én nem mozdulnék. Bár lehet hogy lenne még pár kérdésem :). 
Ja, és nagyon köszönöm a segítségedet a kiállításra való felkészítéssel kapcsoltban!!! 🙂
Biztos ,hogy nem tervezel almot a későbbiekben??? Ezzel most nagyon megnehezítetted amúgy sem könnyű helyzetemet.
A képeket megköszönném ha küldenél!!!! Latte gyönyörű!!!! Őt látom a honlapodon, de sajnos biztos én vagyok balfék, de a többi kutyáról képet nem találtam.
Még egyszer köszi a gyors választ, (fontold meg kérlek a későbbi tavaszi almot 🙂 )
Üdvözlettel:
Frittmann Ivett

Az van, hogy a Tanmark’s kennel első oldalát tekingettem, amely mellett akkor már üzemelt a már megszüntetett honlap. Azaz rossz helyen keresgéltem. 🙂 Ez is az én stílusom. Nagyon szerettem volna tartani magam itt még a terveimhez, leállamvizsgázás és utána kutyázás… Hát nem jött be!!!! 😀 

Mikor hazahoztuk, már minden itthon várta, fekhely, játék, kaja és víz.
Birtokba is vette a fekhelyét 🙂
Atyaég, milyen kicsi volt a lavórjában!!!!
Játék utáni alvás 🙂
Annyira piciii!! 🙂

Következzen Eszti levele: 

Kedves Ivett,

🙂 Az aussieval jó nevelés mellett öröm együtt élni!!!:-) Igen én is úgy gondolom, hogy ez inkább előnye ennek a fajtának, mint hátránya, hogy tartózkodóak az idegenektől.
Igen én is nagyon sokat dolgozok, plusz nekem is suli (én is államvizsga előtt állok…plusz járok tanfolyamra) most is szabit vettem ki a kicsik miatt:-) ez az első két hét nagyon fontos, de a családom és a párom sokat segít, így nem panaszkodok, jó partnerek.:-)
Igazándiból 6-7 hónapos kora előtt, érdemben úgysem tudsz vele foglalkozni, maximum a szocializáció, az mondjuk nagyon fontos. Népszigeti kutyasuli nagyon jó hely, én ott kezdtem a kutyasulis életemet mindig nagy örömmel gondolok vissza, Korom Gábor nagyon jó szakember!!!! Talán még emlékszik is rám, alaszkai malamuttal jártam le, már vagy 10 éve:-)
Nagyon örülök, hogy tetszenek a kutyáim:-) és nagyon szívesen látlak akár többször is, hogy megnézd az almokat, hogyan nevelkednek stb.
A kiállításra való felkészítés természetes, nekem is érdekem, hogy jól szerepeljen egy egy kiállításon a tőlem származó aussie:-)

Egyenlőre nem, sajnos ez a két alom is igen feladta a leckét, jó gazdikat találni nem könnyű, pedig ez a legfontosabb!

Nem értem miért nem látod a többi kutyámat:-(de majd megnézetem a webmesterrel:-)
örülök, hogy tetszik Latte, nekem ő a top:-))))

Holnap küldök képeket,

jóéjt

Eszti
Érdekes alvási módokat is választott!! 🙂
BÉKAAAAAA 🙂
Mosolygós blökk alvás közben

Igen, itt jött az, hogy megmondtam, hogy melyik honlapot látom, aztán honlap elérhetőséget tisztáztunk, és odatapadtam a monitorhoz, addig, amíg nem láttam élőben a kölyköket, amire ha jól emlékszem egy pénteki napon került sor. Testvéremmel labradorokat néztünk két helyen az ő családja számára, és nekem aussiet, Esztinél. Megláttam őket, mikor kiemelte Eszti Juniort, kész voltam, bekönnyezett a szemem, és tudtam, tudtaaaaam, hogy ő az ENYÉM!! Lefoglalóztam ott, helyben a kicsit. Megállás nélkül leveleztünk Esztivel, mit vegyek, mit ad kezdőcsomagban Jammal, és mindent, amit még tudnom kell. Tökéletes barátság kezdete volt ez, olyasmi, ami a mai napig tart és remélem még hosszú, hosszú ideig!! 🙂 
Mindenkinek ilyen Tenyésztőt kívánok!!!


Sokan kérdeztétek anno tőlem, honnan vettem a Jamie nevet, tán a netes kutyanévtáblázat, ismerős kutyájának volt Jamm neve, esetleg egy kedvenc filmszereplő?!
NEM!! 🙂 Mikor megtudtam, hogy a törzskönyvi neve Juniornak Tanmark’s Double Diamond lesz, hazafelé hangosan gondolkoztam. Nem hívhatom Diamond-nak, az milyen már, és a gyémánt sem hangzik túl jól, hogy becézed Gyémi??? Hmmm Jamie!!! Tesómmal kitaláltuk és úton hazafelé meg is üzentem Esztinek, hogy Juniort kereszteljék át Jamie-re, hogy már ott szokja az új nevét!! Mosolyogva büszkén mentünk haza a 3. találkozás után, amikor is már csak 1,5 hét volt hátra a nagy napig…



Hozzászólások (0)

Obedience Magyar Kupasorozat 1. állomás Gödöllő + Felnőtt Club Star cím

Elérkezett, mert el kellett, hogy érkezzen ez a hétvége is. Egész héten rá voltam stresszelve arra, hogy mi is fog történni a debütálásunkon. Kutyás dolgokban nem erősségem a tervezés, mivel ez egy igen új dolog előttem. 2013-as évemet úgy töltöttük el, hogy nem mérettettük meg magunkat sehol, semmilyen versenyen. Persze volt néhány fellépésünk a környéken, de az még sem olyan dolog, amibe ne tudnál bele-belejavítani, hisz az emberek nem tudják, hogy mit akartam összehozni. Kb mindig volt valami gikszer, gebasz, ami miatt át kellett gyorsban reformálni a szereplésünket.
Itt most komoly tervezés volt porondon, hisz valamit ki kellett próbálnom, ki kell kísérleteznem, hogy tudjam további versenyeknél mit s hogy kell majd csinálnom, hogy a lehető legjobb teljesítményt hozzam ki kutyámból, és persze magamból.
Úgy gondoltam csütörtökig fogok olyan szinten foglalkozni Jamievel, ami a normális, megszokott az életünkben, mint séta/ák, labdázás, játszás, sok-sok simi, és otthoni elfoglaltságok, mint labda eldugdosás, formálás, vagy épp obedience feladatok részleteinek tökéletesítése. Na mindezt, kivéve a sétálást elvettem Jammtól, minimális figyelmem mellett kellett eltengetnie a napjait… és tudjátok mit, kiba…..ttt nehéz volt mindkettőnknek!!!! Napjaink úgy teltek el, hogy égetett az a kék szempár, ami állandóan, minden rezdülésemre felfigyelt. Nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással van ránk néhány nap alig kontakt… 
Kaja megvonás, ez a másik dolog, amivel igen keményen lehet befolyásolni kutyánk munkakedvét. Ámbár Jamienél ezt nagyon nagyon meg kell gondolni, mert képes hangot adni a túlzott méltatlankodásának. Ez sokszor megfordult a fejemben, sőt még rémálmom is volt, Jamie végigsipákolta az egész pályamunkánkat. Ez a rémálom is bizonyította, hogy mennyire félek ettől az egésztől, mennyire vagyok bizonytalan azzal kapcsolatban, amit csinálok.
Eltelt ez a pár nap és elérkezett a szombati nap, ami két szempontból is már Pestre húzott. 16:00-kor találkoztunk egy végső megbeszélésre, lelki fröccsre a FROG csapattal. A kutyák kiengedték a feszkót és természetesen mi is. Igaz, alig hallottuk egymást a kutyák ugatásától, de mindenki elmesélte a taktikát, amivel a versenyre készül és betart. Én is elmondtam, és elmeséltem a kételyeimet. Kételyeim természetesen megválaszolatlanul maradtak, hisz első versenyünk, senki nem ismeri jobban a kutyámat, mint én. Így itt most csak én hibázhatok, túlhúzhatom, és ezáltal, ahogy a rémálmomban végigsípolja a pályamunkát.
Egy órás ácsorgás után nekiindultunk Pestnek, hogy a lakásban otthagyjuk Jamiet és átvegyük azt, ami megkoronázása a tavalyi kiállítási szezonunknak!! 🙂 Jamie megérdemelt kupáját, és oklevelét, amellyel elismerik kiállításon elért eredményeit. Trófea étterembe száguldottunk taxisofőrünkkel, szó szerint!! 😀 És alig pár perces késéssel már nagyban Engie-éket kerestük, hiszen ők foglaltak nekünk asztalt. Jesszus mi lett volna ha nem foglalnak, basszus nagyon sokan voltak, így is mint kiderült volt, aki nem kapott helyet, nem tudom, hogy ki számolta el magát… Esztiék is megérkeztek csöpp késéssel és már mentünk is végigkóstolni az étlap helyett a svédasztalosan kirakott ínyencségeket!! 😀 
A díjkiosztón számos olyan nevet hallottam, akit ismertem, aminek megörültem, mert mikor megérkeztünk körbenéztem, hüpp senki ismerős arcot nem láttam, na jó persze egy, kettőt. De a nevek hallatán beazonosítottam mindenkit. 🙂 Elérkeztünk a felnőtt aussie kan club star címekhez, és akkor jött “Tanmark’s Double Diamond, Rozsos Eszter” Pöppet megvicceltük a szervezőket, hisz a serlegért, oklevélért én mentem ki, mint a kutya gazdája, nem Eszter, akinek a mai napig a nevén van Jamie. Igaz némi megrökönyödést váltottam ki ezzel, de gyorsan letisztáztam, hogy Eszti helyett egy jó Frittmann Ivett ment ki. 🙂 
Nagyon zárójelesen megjegyezném, hogy senkiből ne váltsak ki ellenérzést, a kutyát nem írattuk át a nevemre, mai napig Eszti nevén van, aki nevezte a kiállításokra, stb. Viszont a kutya velem él, én tanítom, viszem oda ahova. Aki ezt nem érti, vagy nem akarja érteni, és érdekes fejszerkezeteket vág, az megérdemli.

Mikor átveszem a megérdemelt díjat, átadja Muzslai Ildikó
Nagyon örültünk a díjnak, valljuk be nem egyszerű kiállítási szezon állt a hátunk mögött, és mindezt 3 kiállítási nappal, 4 kiállítással hoztuk össze. Okok, van, aki ezt gyorsabban letudja, de én tudom, lehetett volna ez hosszabb procedúra is… De megvan és ez a lényeg, hogy hajtunk-e még hasonló kiállítási címekért, még nem tudom 🙂 Deeee, biztosan megpróbálkozunk vele!! 🙂
Készítettünk pár nagyreménységű képet, amit belső inkvizíció hatására nem rakhatok fel, csak ezt, kitalálócska, vajon ki lehet az oklevél mögött??? Segítek, megemlítettem a nevét pár sorral fentebb!! 😀 Nem a kép a lényeg, hanem, hogy a Tanmark’s kennel nem maradt Club Star cím nélkül 2013-ban!!!! 

Vajon ki lehet az oklevél mögött? 🙂
Ezúton is köszönetet szeretnék mondani az elért címért Jamienek, és aki, nélkül nem jöhetett volna létre elsősorban Rozsos Eszter, Sólyomvári Péter, külön köszönet a groomingért Németh Balázsnak, felvezetésért Nagy Orsinak, és és és Kedvesemnek, aki velem volt végig, Dávidnak. Jó, ömlengés slussz, passz!!! 🙂

Hamar eljöttünk, mert még rengeteg tennivalóm volt, aksik feltöltése, SD kártyák tartalmának törlése, és megnyugodni… Na, ezt az egyet nem tudtam véghezvinni. Mindenesetre jót beszélgettem Dombvári Zsuzsival, Marcsival, és Földi Zsuzsival. Jó nem volt olyan jó beszélgetés, mert az ónos eső helyzetről beszélgettünk, hogy nem mernek nekiindulni az előrejelzések miatt.
Alig bírtam elaludni, többször felkeltem, de 4:45 után már képtelen voltam visszaaludni, mert az ónos eső felpörgette az agyamat, hírek után kutattam, valamint átolvastam a szabályzatot egészen az ébresztőig. Aztán gyors elkészülődés, hogy minden eshetőségre felkészüljünk, arra is, hogy totál jég lesz az út, már nagyon korán útnak indultunk!! 🙂 Reggelivásárlás, amiből egy szenyó ment le a torkomon, ez volt az össz kajám egészen délig… 🙂
Megérkeztünk és ismerős arcokba botoltunk. Rékáékat pillantottam meg, akik épp indultak a hátsó parkoló felé.
Indultunk a regisztrációs pult felé, ahol megkaptam a 32 startszámomat. Ez valami jót jelent, imádom a páros számokat. Átparkolás a hátsó részre, kipakolás és idegeskedés, hogy mikor kezdünk. Szépen lassan mindenki megérkezett a csapatból. Velünk voltak a “CUKIK”, mindenki kedvese eljött, rajtuk maradt a név, hisz hősiesen ott álltak mellettünk, támogattak minket kameráztak, fényképeztek, kivitték a kutyát, behozták a kutyát… Igen boldog lehet az ember, ha van egy cukija. 🙂 (A leírtakkal senki férfiasságát nem szerettem volna megsérteni, hisz kőkemény pasijaink vannak, akiknek sok mindent köszönhetünk.)
Ha jól emlékszem 20 perces késésben voltunk, amikor végre elkezdődött minden, Rékáék elsőként léptek a pályára a helyben maradás és a közömbösség feladat bemutatásához, második csapatban Anna és Lana, a harmadikban Orsi és Bandi és mi Jamievel. Nati és Kumisz munkáját csak távolból tudtam szemmel követni, kb a két ring között álltunk, mert nem tudtuk, hogy hányan hiányoznak előlünk. 

FROG csapata: Orsi, Réka, Nati, Anita, Ivett, Anna 🙂

Nagyon ideges voltam, még soha életemben nem érzetem ezt, a szívem majd kiugrott a helyéből. Viszont nagyon büszke voltam a kutyámra, aki a felmenetelnél nem szaglászott, mondjuk ismerős arc ment előtte, Bandi személyében. Négyen voltunk a csoportban, mellettünk egy csivava, és a legszélén is egy kistestű kutya (aki nekem nagyon, de nagyon bejött!!!! Na jó a csivi munkája is, de én nem tudnék mit kezdeni egy ekkora termetű kutyával, minden elismerésem a Gazdájának!!!).
Itt találjátok a videót, majd ezek után a magyarázataimat 🙂 Élvezzétek, mert én még mindig picit görcsbe rándult gyomorral nézem végig. 🙂 (2,5 napot kellett várni a videóra kedves youtube-nak köszönhetően… grrrrrr) Kattintsatok a LINK-re és már élvezhetitek is a videónkat. 

LINK a videóhoz

Béla “feladat” szavára lefektettük kutyáinkat, ami nagyon szépen ment első szóra, aztán eltávolodtunk. Olyan hosszúnak tűnt az az egy perc, azt hittem meghalok az izgalomtól, így magamban nagyon halkan dúdoltam egy magyar dalt. Hisz a zene és a tánc, ami képes megnyugtatni vagy épp felpörgetni. Itt most erős nyugtatóra volt szükségem, adjon valaki egy Xanaxot!!!! 🙂

Egy perc letelte után visszamentünk kutyáinkhoz és felültettük őket. Jamm ismét első szóra ült fel, büszke voltam nagyon!! Ám a pontok alapján bírónőnk valami kivetnivalót talált a munkánkban, talán az idióta testtartásomat… csapjon valaki agyon, ha ezt még egyszer előadom.

Közömbösítési feladat során talán a rossz bekapcsolás, és a távolság hiánya befolyásolta azt, amit mutatott a kutyám. Bírónőt nem tartotta veszélyesnek és normálisan kezet is tudtunk fogni. Majd jött a feketeleves a kisebb termetű kutyákat meg kellett csodálni… :/ Ennél kaphattunk volna jobb pontszámot is, de nem bánkódtam, nem nulláztunk ez volt a lényeg.

Miután lejöttünk a pályáról egy nagy örülés volt Jamievel, majd gyorsban megbeszéltük mit is értékelt és mit nem a bírónőnk. Aztán egy pár laszti elhajítás után Pocó uraság beszállt a kocsi csomagtartójába. Megnéztük a párosokat, és akkor tudatosult bennünk, hogy a hiányzók miatt a FROG csapat kezdő szekciójának 3 versenyzője egymás után következik. Legalább lehetőségünk volt megnézni Rékáékat, bár nem mondanám, hogy idegességem miatt mindenre emlékszek, de a részvétel számít itt is. 🙂
Anna nyitotta meg Lanával a sort a 3-as csapatunkból, majd jött Orsi, akinek a munkáját nem láttam, hisz én akkor kapcsoltam be a kutyámat. (Még most is remeg a gyomrom, amikor ezen sorokat írom Nektek a versenyünkről!!!!) Nem csináltam sok mindent, nálam volt a kötél és néhány szem töpi, egy apportfa. Félrehúzódtam, aztán pörgettem, sok-sok jutalom, öröm, és rövid, pontosított feladatkérések, mint igazodj, ül, fekszik. Apportra nem akartam nagyon rápörgetni, így csak annyit kértem, hogy az elé lehelyezett apportot, helyesen beapportírozza nekem. Még néhány töpit raktam a zsebembe, amit addig adogattam neki, amíg várakoztunk, minden töpi elfogyott mire felmentünk a pályára. De kaptam egy örömködve magamrakapcsolt kutyát. Annyira jó érzés még mindig, ahogy érzem magamon azokat a kék szemeket, hogy gyerünk, csináljuk!!! 
Az alábbi pályarajz szerint és ennek sorrendjében feladatoltunk. Örültem, hogy nagyon nem változtattak a szabályzatban felsorolt feladatok sorrendjén, és a koncentrálósabb feladatok, mint a pórázon követés, szabadon követés, menet közben ültetés az elején voltak. Ha valakinek nem lenne egyértelmű, a S, mint startját, V, mint a feladat végét jelölik.

Első feladat volt a pórázon vezetés, meglepődtem, hogy nem okozott gondot a póráz használata, nem igazán gyakoroltunk ezzel. Meglepően szép és szűk fordulásokat mutatott be Jamie, és nekem is sokkal letisztultabb volt a mozgásom, nem voltam feszült, merev. Igyekeztem minden feladat előtt kiengedni a gőzt, ez jól látható majd a videón. 🙂 De utána már mosolyogtam, hisz tudtam mi számít, az amit közvetítek a kutyámnak, hisz megérzi mi van bennem. A mosoly mosolyt szül és a mosoly képes megváltoztatni a hangulatot, ezt valamilyen tanulmányban olvastam. Boldog voltam a feladat végén, nem botoltam el a kutyámban és tényleg kis setesutasággal, de megcsináltuk. 🙂 

Második feladatként a menet közben ültetés volt porondon, az az igazság, hogy ez volt a legkésőbb összerakott feladatunk, és ahogy Anita mondta meg fogja csinálni a kutya, hisz akkor lesz kész, majd később szétesik. Így is lett, gyönyörűen lehelyezte popóját a Pöttyösöm és türelmesen várt rám, eszméletlen boldog voltam!!!
Szabadon követésnél kissé szétesett a szemkontakt, a másik pályán épp az apportfát dobták el, csodálom, hogy nem indult el felszedni!!! 🙂 Aztán a fordulatok miatt nagyon szépen visszakapcsolt rám, de ismételt hosszabb egyenesben elvesztettem a figyelmét. Fordulatok meglepően jók voltak itt is (csak egyszer akadályozott 🙂 !!). 🙂 Egyszerűn még most is ámulok, hogy a menetelések alatt felszabadult voltam, mert tudtam, hogy ott van, persze a figyelem megtartáson fejleszteni kell, de az a Pöttyös ott volt mellettem!!! 🙂

Apport nem okozott csalódást!! 🙂 A kutyám gyönyörűen ülve megvárta, hogy kiadom a hozd parancsot. Amire válaszként lendületesen elstartolt és ugatott. Tudtam, hogy ugatni fog, nem okozott meglepetést ezzel!! A lényeg itt a lendületen van, és azon a precíz felvételen, amit mutatott. Beülés hagy némi kívánnivalót, de majd szorosabbá tesszük! 🙂 
Behívás, nagyon szépen első szóra lefeküdt a kutyám, viszont az elmenetelnél fogalmam sincs, hogy mivel, de felállásra kényszerítettem, mondjuk pár lépés után megtorpant, és ez volt a szerencsénk. Bélára néztem kérdőn, hogy mondja már a “behívás”-t, mikor kimondtam, hogy “lábhoz” egy olyan boldogan rohanó kutyát láttam magam előtt, ahh el sem tudom mondani!!! A beülése is gyönyörű volt, egyszerűen hibátlan. 🙂

Ami nagyon fontos volt, hogy el tudtam a korábbi hibától vonatkoztatni, abszolút nem frusztrált, hogy a kutyám felállt, és úgy tudtam továbbfolytatni a munkát, hisz még volt hátra két feladat. Igyekeztem az előreküldésnél a box irányában is futni, ahogy azt korábban megbeszéltük. Mi volt mégis a probléma??? Sosem mondtam, hogy “box”, nekünk a vezényszavunk a “leash”, mint póráz volt. 🙂 🙂 🙂 Ne kérdezzétek mi történt ilyenkor velem, bestoppoltam, ami a kutyát is bestoppolásra késztette, de a lendülete megvolt. Még mindennek ellenére is!!! És a FEKVÉS, az a fekvés nekem maga a csoda!!!!!!!! Nem volt lassú fekvés, sem ülésből előretolás, gyönyörű állásból fekvés (illetve még fordult mikor már feküdt). ÁÁÁÁÁ, mennyekben éreztem magam, emiatt nem csináltunk nagyon sokáig boxos feladatot, mert Jamie nem tudott értelmesen feküdni!! 🙂
Majd nézzétek meg a menet közben, mikor feladatról feladatra megyünk, hogy milyen boldog fejet vág a kutyám, no ezért kell ezt csinálni!!! 

Távolságkontroll, Jamie nagyon szépen és kívánatos gyorsasággal hajtotta végre a feladatokat. Ahogy azt el is vártam tőle. Talán kevesebb testjelet kell majd alkalmaznom, és felfelé nézni, mikor a kutyát fektetem, hisz akkor mindig lent van a fejem, és nézem, hogy jól csinálja-e. 🙂 
Mindenesetre egy boldogságos vizsga volt ez a maga minden szépségével, butaságával, hibájával, sikerével.  
Nem tudom honnan jött az az ötletem, hogy kezet fogjak a pályán való szereplésem irányításáért Urszó Bélával, valamint a bírálatot adó Doro Seidenschmiedt bírónővel köszönetképpen. Mely ha jól láttam meglepte Bélát és Doro-t is. Lehet ez a K99 vizsgázás miatt jött nekem automatikusan, meg, hogy nem rohanok ki a pályáról, mikor még a bírálat tart, hisz az összképre adott pontszám alatt már nincs feladat.  
Összességében elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam fent a pályán, minden izgulásom ellenére, hisz egy dolog volt fontos nekem, és egy dolgot helyeztem kegyetlenül magam elé, hogy lássam a kutyámon, hogy boldog, hogy szívesen csinálja, hogy nem frusztrált. Azt gondolom, hogy ez nagyon is átjött, és a videón is remekül látszik! 🙂 Tényleg remélem, hogy aki végignézi szereplésünket nem szűr le mást a kutyámról. 
Feszült percek elmúltak, vagy mégsem? Valahogy nem éreztem magam igazinak, elfáradtam, de mégsem, ideges voltam, de mégis megkönnyebbültem, amolyan kettős érzések keringtek bennem. Most akkor mi is van? Nincs más Ivett versenyeztél, megméretted magad, és ez ezzel jár. 🙂 
Persze bőven van még mit csiszolni…és kell is, mert az embert maximalizmusa hajtja, engem mindenképp. Csak ne izgulnék ennyire!!!! Ígérem következő alkalomra mindenképpen megtanulom melyik a jobb és bal kezem, és irány!! 🙂

Hosszas várakozás után következett az eredményhirdetés, ami meglepetéseket okozott, hogy miért? Majd megtudjátok, bár legtöbben tudjátok a facebook által. 🙂 10. helyet értük el a 40. indulóból valamint igazán nagy megtiszteltetés ért minket, Doro bírónő minket választott ki a legharmonikusabb párosnak, melyért járó díjat Király Klári képzőművésztől vehettem át. El sem hittem, mikor a nevemet mondták. Még az eredményhirdetés előtt beszélgettünk Kláriékkal, akiknek nagyon tetszett Jamie, és megemlítették ők is gondolkoznak, hogy dolgozzanak a kutyáikkal, megmérettessék őket. 🙂 Jó lenne, ha nem csak Jamie lenne az egyetlen aussie az obedience mezőnyben. Szóval külön öröm volt Klárinak is meg nekem is, hogy átadhatta én meg átvehettem a díjat, egy gyönyörű kerámiát!!! 🙂

Ezenkívül boldog lehettem azért is, hogy vidékiként eljött a családom egy része megnézni minket, Tesóm és Gábor, még régről ismert kutyás ismerősöm, Keresztapám, Unokatesóm barátnőjével. Szerencsés embernek éreztem akkor magam! 🙂 Igaz, hogy mindenki lekéste azt, amiért jött volna, de sajnos meghirdetett idő előtt kerültünk sorra, így nem láthattak bennünket. Természetesen főként Dávidomnak köszönök mindent, hisz ő volt végig mellettem, hiába fájt a hasa, hiába fázott, nem említette, tűrt csendben, hogy én jól érezhessem magam. Köszönöm Édes!! 🙂
Köszönettel tartozom azon embereknek, akik támogattak, segítettek ezen a rögös úton, elsősorban Illés Anitának és Slonina Natinak, akik láttak bennünk valamit, potenciált, hogy a FROG csapat tagja lehetek. Köszönöm csapattársaimnak Rékának, Orsinak, Annának, hogy meglátásaikkal segítettek minket. Földi Zsuzsinak, akivel bármikor tudtam beszélgetni félelmeimről, és aki bátorító szavakkal segített ezekben a nehéz helyzetekben, akivel együtt tréningezhettem, mikor nem tudtam eljutni Pestre. Sipos Tibornak, aki remek meglátásaival szélesítette a látókörömet a megoldások, tanítási módok terén. Urszó Bélának, aki hasonlóan a többiekhez lelkifröccsökkel szolgált telefonbeszélgetéseink során, és aki elnavigált a pályán.

Készítettem Jamieről pár képet már itthon. 🙂

Felnőtt Club Star 2013 serleg
Az oklevél
Feszít a Club Star címe mellett 🙂
Ez az enyém? 🙂
Kétség sem fér hozzá, ez az enyém!! 🙂
Hőn áhított és nagyon megbecsült díj
10. helyezésünkért járó oklevél
Ez is az enyém??
Akkor jó, birtokba veszem!! 🙂
Arisztokratikusan tudomásul veszem, hogy jól szerepeltünk! 🙂
Akkor jöjjön az, aminek Pöttyös is tudott úgy örülni, mint Gazdája a hétvégén!!! 🙂
Fotózz már tekintet, mielőtt megölném a birakot!!! 🙂
Ahol a munka és a szépség találkozik azt úgy hívják, hogy Tanmark’s Double Diamond – Jamie 😀

Hétvége eredményei összefoglalva:
Kiállítás: Felnőtt Club Star 2013 – 3 kiállítási nap/ 4 kiállításon elért eredmények összeadásával

Obedience: 10. helyezés /40. induló ; 216,5 pont – nagyon jó minősítés ; Legharmonikusabb párosnak járó különdíj az obed. kezdő szintű versenyzők közül


Bárki, bármit mond, tesz MIÉNK a világ kicsi Pöttyös!!!!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!