3,5 óra utazás állt előttünk, amit természetesen általam elnevezett Emese navigáció kommentálása mellett tettünk meg. Minden rendben ment a határon, mindenkinek megvolt az útlevele, személyije, és még Jamie-t is átengedték, természetesen a célállomás, mint Beograd Dog show elhangzása után nem gondolkodtak azon, hogy szétcincálják az autót a szerb határrészen. 🙂 Roboghattunk Emese navi szavaival kísérve, aki már nem pampogta Dávidnak, hogy túl gyorsan mész, mert ez volt az első dolog, amit megszüntettem benne. Érdekeségként kiderült, hogy Emese egészen visszafele útig úgy kereste a lehetséges utakat, hogy hiába a leggyorsabb úton jussunk el Belgrádba, de a fizetős utakat kikerülve tegyük meg azt…na szép!! Ezt Dávid visszafelé hozzáadta a Kisasszony repertoárjába, azaz így már a fizetős autópályán is mehettünk, nem mintha nem így tettünk volna szombaton, hisz a megérzéseimre hagyatkozva és Belgrád tábla látványa az autópályán igencsak semmissé tette a Emese utasításait… így a tervezettnél hamarabb érkeztünk Belgrád utcáira.Az utazás kellemes csevegés kíséretében és némi tűznézegetés ámulatában történt. Ugyanis szinte egész végig égették a tarlót, azaz mint másnap kiderült, a kukorica betermelés után fennmaradt szálakat. Volt hogy felvigyázták, volt hogy csak magában égetgetett. Balkán…“Belgrádi kalandok szállás megtalálásáig”, valahogy ezzel a címmel illetném a következő blokkot. Azt már megszoktuk Dáviddal, hogy egy bizonyos csomópontban imádunk kavillázni, eltévedni, szóval nem volt ez most sem másképp. Melynek eredményeképp átmehettünk egy gyönyörű függőhídon, sosem voltam még ekkora ilyen típusú hídon. Azért a kivilágításért felelős személyzet főnökével elbeszélgetnék, mert hogy képesek lila fényárban úsztatni egy gyönyörű, fenséges hidat???!! Az összkép nagyot csúszott bennem, de hátborzongató volt látni a huzalokat, amik tartották magát a hidat. Na jó nem megyek bele, de vááááá, és akkor ezzel mindent leírtam. Miután megtaláltuk az utat szállásunk felé, előguberáltam a booking.com-on elkövetett foglalásom kinyomtatott változatát. 🙂 Megtaláltuk az utcát, de a szállást nem, jól körbementünk egy tömbön autóval, majd leparkoltunk. Jamiet elővettem hadd intézze a dolgát miközben sétálgattunk, elsétáltunk a sarokig majd vissza, néztük a házszámokat, és hát egy elég bizarr helyre irányított minket. Csak annyit mondok, hogy még a telefonomat sem mertem elővenni, hogy lefotózzam a látványt… putri volt, mit szépítsek rajta!!! 🙂 Akkor elgondolkodtunk, vissza az autóhoz, foglalás papír magamhoz ragadtam és odasétáltam egy újságos bódéhoz elaktivitiztem neki, hogy mit is szeretnék. Esélytelen volt az angol használata, a szerbek meg meg vannak győződve arról, hogy mindenki szerb, vagy tud szerbül. :/ Mosolyt csalt az arcomra idegeskedés helyett, amikor megmondták, hogy ahham igen ez az az utca amit keresünk, csak egy másik város van ott a papíron feltüntetve!!!!!! 🙂 🙂 🙂 🙂 Szerintetek? Persze megkaptam, hogy nem is vártak tőlem mást… kikérem magamnak. Ok, gyors gondolkodás, akkor irány ismét a booking, amit különben máig nem értek, hogy a francba dobta ezt ki. Mármint Belgrádot írtam be tuti, 4 fő 1 szoba, szűkítve apartman, és háziállat bevihető dolgokra. És ez jött ki, másik város, amiről halvány lila dunsztom nincs merre van 🙂 No, mindegy, ott álltunk 20:00-kor és nem volt még szállásunk, na akkor előkaptam a telefonomat és vadul kerestem a wifi lehetőségeket, aztán az utcán, már az autóban ücsörögve lefoglaltam egy másik szállást 🙂 Nem messze volt, és rendben oda is találtunk, csak a szállás előtt suhantunk el a kocsival, így én kiszálltam és becsöngettem egy ajtón, amin a Bata, azaz az apartman neve szerepelt. Kezemben Dávid gépe, mivel kinyomtatni nem tudtuk a foglalást. Szóval ott álltam és 4 idegen velem szemben: 1 csajszi a kávézóból, ami az apartman fennhatósága alá tartozott, egy idősebb hölgy, aki valószínű tulaj, vagy vezető, és egy pár, akik kb velünk együtt érkeztek, akik fogták okos telefonjukat, mivel mindenki iciripicirit tudott csak angolul, én nem tudom mit tanítanak az iskolában, és a teló által lefordított szöveget mutogatta nekem, aztán ment a találósdi, hogy én mit válaszoltam 🙂 A kérdések egyszerűek voltak, hány napra jöttünk, mennyit írt a booking árnak, és hogy este kellene fizetni. Egy kissé megdrágult apartmanunkat hiphop elfoglaltuk, csomagokat felcibálva, Jamie élvezte a mozgást, a hatalmas erkélyt, és a házigazda hölgy kedveskedését. Mert hogy ilyen is vaaaan!! Igen, hogy egy házigazda, aki kiadja a szobáját örül egy házi kedvencnek, aki nem épp a mini méret, azaz ölbekutya. Fizetés után egyből kerestünk magunknak egy jó éttermet éhségünk csillapítása végett. Még a kocsinkra is vigyáztak 😛 hisz épp a dimplomácia negyedben, inkább utcán parkoltunk. A megengedett időben voltunk, csak kijött egy szimpatikus ember, hogy ha lehet álljunk kicsit hátrébb. Megtettük, házra felszerelt és utcát felvevő kamera még mindig látta a kocsit, azaz totális biztonságban éreztük a járgányt. 🙂 Olasz konyha szerelmesei lettünk nagy hirtelen, és örültünk, hogy kiszolgáltak bennünket 21:30 körül 😀Az alvás velejárója volt a tele pocinak, de még mielőtt bekuckózhattunk volna, libasori fürdés következett. Beszélgettünk, ecseteltük mennyire elfáradtunk, jóllaktunk. Közben Jamie keresd meg a játékodat játszott, így próbáltam fárasztani, hisz nem sok mindent csinált a nap folyamán. Nagyon tetszett, hogy egy full ismeretlen helyen is lelkesen, kitartóan kereste az egyik kedvenc csipogóját 🙂 24:00 körül villanyoltás és alvófunkció bekapcsolása még a nagy meleg ellenére is… mert hogy kint 17 fok körül lehetett, míg bent a szobában 22 tuti volt, ebben én nem tudok aludni, kb 15-ször felkeltem, hallgattam Jamm szerencsétlenkedését, hisz ő is ment átmelegedett helyről hidegebbre…
Bőven a tervezett ébresztő előtt fent voltunk, Jamievel megtettük a tervezett reggeli sétát, hát nappali fényben elég bizarr környéken voltunk…betört ablakú házak, gusztustalan utca, komolyan nem tudtam miben sétálok. 🙁 Aztán két kóbor ebbel találkoztunk az egyik sarkon, pont betértünk volna a mi utcánkba, nem kekeckedtem velük, az egyik nagyon komolyan benézte Jamiet. Ahogy megfordultunk, ránk is futott, bár hatásos volt, hogy visszafordultam és lassan, úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva, én is benéztem magamnak. Aztán kóborka elment banánt keresni… Mi meg folytattuk utunkat visszafelé, ahol jöttünk, de valahogy éreztem ennek még nincs vége… Miért érzek ilyeneket?????? A másik sarok, amitől a bejárati ajtó kb 5 lépésre volt, megjelent a két kutya. A benézős átment a másik oldalra egy kocsi mögé, a másik még a sarok előtt elállta az utat. Na, mondom itt lincselés lesz, a kérdés az, hogy ki kit… Aztán egyszer előbukkant a benézős, és a pillanatok lelassultak. Én addig kivártam a zavaró ráordítással, míg elég közel nem ér hozzánk. A hatás nem maradt el, meghátrált, Jamie meg ugatott, na mondom, a-a nem Te, hanem ÉN!! A másik kóborka, aki utunkat állta játszósra vette a figurát, bár már nem érdekelt, csak jussunk be. Mikor felértünk mindenki mosolygott, hogy na Ivett hallható volt az utcán, megérkeztek a sétából. Komolyan én lehetek csak ennyire szerencsétlen… bár visszagondolva örüljek, hogy nem nagyobb falkával találtuk magunkat szembe.A fiúk elmentek vadászni, azaz valami élelmiszerért reggelire, míg mi Orsival kozmetikára fogtuk Jamiet. Orsi feladata csak annyi volt, hogy fogja Jamiet, míg én főnözöm. Nem fél tőle, de a hangja miatt nem egy kellemes élmény számára. Úgy gondolom, hogy elég gyér kozmetikai múltam ellenére, jól sikerült a kutya szőrének felfrissítése. Tetszett a végeredmény, látványos volt, azért vagy 6-szor feltettem a kérdést, hogy ‘Ugye látszik?’ 🙂 🙂 🙂 Most csak ennyi volt tervben, a többit majd a kiállítódás előtt. Nyakunkba vettük a csomagokat és kóborkák nélkül lecuccoltunk, majd egy kis szokásos keveredés a már említett csomópontban és a kiállítás területére is eljutottunk. Magunkhoz vettük a kellékeket és nekiindultunk a már szállingózó emberek kíséretében a bejárathoz. Én, mint kutyát sétáltató külön sávba kerültem. És kezdődtek a bonyodalmak. 😀 😀 😀 I LOVE BELGRÁD!!!!
![]() |
| Figyelő szemek 🙂 |
Én minden további nélkül bemehettem, azonban Dávidéknál euro probléma lépett fel, azaz nem fogadták el az eurot, mint fizetőeszközt, csak a szerb “buznyákot”, ahogy Édesapám mondja minden más pénzre. Mi van???? Na ne csinálják már, a nevezést lehetett fizetni eur-ban, belépést nem?? Hát mekkora gáz már ez? Orsi kint szobrozott az ajtóban, Dávid és Balázs nekiindult váltóhelyet keresni, én meg már a kiállítás területén szobroztam a hátizsákkal, boxszal, és a kutyámmal. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Dave-t, és én is pénzváltási lehetőséget kerestem a kiállítás területén az említett cuccokkal és egy Pöttyössel. Felemelő érzés volt!! Már minden sínen volt, mikor Dávid visszahívott, hogy sikerült váltani. Visszaálltam szobrozni, és amiket ott láttam?! :O Egyik kutya a másra figyelő gazdája mellett végezte el a dolgát, szóltak a gazdának (aki egy fiatal lány volt) és az továbbment. – Na én nagyon megráncigáltam volna, arra utasítva, hogy legyen szíves megtisztítani a környezetet kutyája maradványától. De most komolyan nincs igazam??? Persze volt egy másik hasonló incidens, csak itt a gazda észre sem vette, hogy a kutya végigszarja a placcot, ő húzta maga után dolgát végző kutyáját… :/ Egy angol buldog nyálat hányt majdnem elénk… Ez röpke 5 perc alatt… mi lesz még itt, gondoltam… hát volt, minden volt!!!
Üdvrivalgásban törtem ki, mikor megláttam belépő hozzátartozóimat 🙂 🙂 🙂 Mentünk megkeresni a ringünket. Minden ugyanúgy volt ahogy korábban, orosz fekete terrier mellé telepedtünk le, akik eleinte nagy ellenzésben voltak, hogy ők lehetnek csak itt, aztán khm nem mondtam semmit, csak lepakoltam. Nem majd ő mondja meg hova rakjam a kutyámat. A helyzet a következő volt, ugyanazok a fajták voltak velünk egy ringben, akik korábban is. Ami annyit tesz német juhász, malinois, stb… Nem az értelmesebb része, sajnos. Kikaffogó, üvöltő egyedek voltak végig a ring mellett. Szóval nekem ne szenvedjen az orosz fekete terrieres csávó, hogy nem mehetek oda a kutyámmal melléjük. Elfordította a boxot és ennyi volt. Jamie is bekerült, addig ki sem vettem, míg a német juhászok és a malik le nem bírálódtak. Hála akkor a nagy tömeg eltűnt a ring széléről. De ne szaladjunk ennyire előre.
Katalógus, ahogy tavaly is fizetős volt, azaz a 30 EUR nevezési díjban nem volt benne. Sebaj, muszáj volt megvennem, mert idegeskedtem volna, hogy nem tudom kiszámolni hogy jövünk, mennyi időnk van még, stb…
Akkor lássuk a bírálatokat, amiket volt alkalmam végignézni. Főként a fentebb említett fajtákat néztem végig koncentrált figyelemmel. Arról, hogy hogy néz ki a show német juhász nem írnék, csak annyit hogy majdnem a könnyeim potyogtak látva a sok értelmes Rex felügyelős tekintetet, egy olyan farral megáldva, ami futás közben összeakadt lábakat eredményezett… Főként puppy osztályban volt ilyen szívszorító érzésem. Pár szót azért ejtenék arról is, hogy is illik megjelenni, viselkedni egy kiállításon, és itt, ehhez képest milyen szöges ellentétek voltak:
- Hogy illik egy öltönyben megjelent bírót megtisztelni, akiről megtudtam, hogy ráadásul német juhász specialista, (tán tenyésztő is?!). Nem a bőrkabát köldökig felhúzott mackónadrág, nem az a viselet, amit hordani kell. Elhiszem, hogy ezeknél a kutyáknál idétlenül nézne ki egy öltöny, de egy farmert azért vegyen már fel az ember!!!
- A másik a kiállítás menetének megzavarása, itt ez minden osztályban előfordult, hogy valaki beosont, mert valamit nem értett, mert leadta a meghatározott időszakon túl a nevezési lapját!
- Értsük már meg mit kér a bíró, azaz az alap mozdulatokat értsük már meg! A bíró minden kiállításon is jól ismert mozdulatokkal, vagy épp szerb szavakkal kiegészítve küldte az embereket körbe, vagy oda-visszára. Nehéz dolog a jeleket megismerni?
- Katasztrofális a ringdresszúra, megkockáztatom, hogy kiállítást még nem látott kutyák voltak. Akik igen rosszul érezték magukat egy egy szituációban.
- Az, hogy a labda dobálás, csipogtatás, figyeltetés közben más ember, néző fejleütése, oldalba bökése normális dolog lenne, hát??? Nem szeretnék még egyszer németjucis ring közelében lenni bírálatuk alatt. Volt, hogy fülfájdító élményem volt az ordibálás, vagy épp egy-egy fütty közben. A figyeltető emberek egy részét lecsaptam volna, főleg hogy már a bíró arcán is lehetett látni, hogy neki is elege van belőlük.
- Nem verekszünk a ringben! Nem-nem, még pofont sem adunk, még akkor sem, ha nők vagyunk, őrizzük meg méltóságunkat és max puffogva elvonulunk kutyánkkal.
- Egy kicsit visszacsatolva, nem csak a bírói jeleket érdemes ismerni, de magát a bírálat folyamatát is. Ne a bíró állítgassa, terelje már a kutyát megfelelő helyre, hogy jó szögből lássa azt. Mert ha szemből állítod, akkor a testéből a frontján kívül nem sok mindent lát szegény. És igen, én tudom milyen idegesnek lenni bírálat alatt, ezért sem viszem saját kutyámat, de azért a kellő fogalmam nekem is megvan, hogy kell a kutyát bíró szemszögének megfelelően beállítani.
- Tanulj meg bánni a felvezető pórázzal, ha hosszú pórázt használsz, akkor mindenképp. Ne ess el azon részében, ami lelóg, és a kutya se botoljon el benne, akkor már inkább te, mint hebehurgya felvezető.
- Ha a bíró nem kér lépésben történő felvezetést, akkor neked kutya kötelességed kimozgatva azt FUTNI! Malival sétálni, a bírónak is elkerekedett a szeme 😀
- Nem, a klikker nem arra való, hogy kattogtasd és jutalmazás nélkül hagyd a kutyát. Nem figyeltető eszköz!!!
- Nem kimondottan ring ügy: DE ha elviszel egy kutyát kiállítani, és nincs segítséged, akkor kutya kötelességed ott lenni a kutyával, vagy egy csendes helyre rakni, mondjuk letakart boxszal, ketreccel. Szegény rottweiler, akit a két ring közé felállított ketrecbe raktak, majd magára hagytak. A kutya mindenhonnan veszélyt látott, és kan kutyákat, aminek eredménye az lett, hogy agyonhugyozta ketrecét és 20-30 cm-re mindent. Iszonyat frusztrált volt, mert nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Mit tudott volna csinálni a gazdája, mondjuk felismeri, hogy ez így nem okés, leteríti, vagy ami még jobb, ARRÉBBVISZI a ketrecet egy nyugisabb helyre. Szerintetek mennyi energiát veszített így a kutya?
![]() |
| Bírák koszorúja, elég sok kutya pillanatát megnehezítették |
Röviden ennyi, lehet még eszembe jut egy két dolog. Akkor most a kutyákról, a nagy többség be volt tojva, mivel a bírón kívül 3-4 kisbíra is föléjük hajolt pl mikor a fogukat vizslatták. Bírónk kedvenc elfoglaltsága volt a fogak vizsgálata. Nem egy-két kutyát küldött ki a ringből bírálat nélkül. Sőt még olyan embert is kirakott, aki orvosi papírt hozott arról, röntgennel alátámasztva, hogy ott fog volt, vagy van még csak nem bújt ki. Most komolyan nem magyarázzák el nekik, hogy mi is a kutyakommunikáció?! És igen, oké, hogy lehet rá tréningezni, egy-két ember még oké, de hogy 4-5!!! Lehet még Jamienek is érdekes lett volna… 🙁 Mielőtt elmesélném, hogy Jamie hogy teljesített beszélnék még egy kicsit a show kutyákról.
![]() |
| Mert állni tudni kell 🙂 |
Balázs, aki velünk jött kérdezgetett és döbbentett rá arra, hogy neki, mint aki abszolút nem konyít a kiállítási világhoz, mennyire visszatetsző ez az egész. És el is hiszem neki. De pl ott van Jamie, őt így is úgy is elvinném megkozmetikáztatni, mert hiába az a 1,5 óra az életéből, de kell neki, fenekénél akkora szoknyája van, hogy csak szimplán egészségügyi okokból is nyíratnám. Amit tudok, hogy a főnözés és a nyírás nem a kedvence, de amit a ringben művel, ahogy szárnyal, mosolyog, magával ragad, az frenetikus. Tudja, hogy dolga van egy szalaggal kihúzott ringben, legyen az fedett helyen vagy a szabadban. Sohasem csalódtam munkájában, ami természetesen hozott anyag és egy kicsit az én érdemem is. Soha nem gyakoroltunk egyszerre sokat, mindig sok dicséret, játék, megerősítést kapott egy jó feladatmegoldás után. (Köszönöm Tükör Módszer és tanáraim!! 🙂 ) Hisz az első dolgok egyike volt, hogy megtanuljon állni, milyen hülyén hangzik, ugye?! Pedig hány kutyát látok, akik kapkodják pl. a hátsó lábaikat, mert a felvezető hozzáér. Vagy nem tartják ki csupán a mozdulatokat, jaj nagyon sok ilyen esettet láttam, lehet ezek egy része megelőzhető, tanítható lett volna már kölyökként elkezdve.
Hiszem és tudom, hogy Jamie sem lenne igazi show kutya, ha ez hiányzik nála, illetve nem élvezné az egész show szereplést. Az én Pöttyösöm, aki itt (is) maradéktalanul és kifogástlanul megállja a helyét! Miután kicsöpögtem magam, következzen maga a bírálat és a körülmények. 🙂
Orsinak köszönhetően megismerkedtem Paróczi Pakai Líviával és kutyájával Nestorral, akik növendék osztályban indultak. De tudjátok mi, következzen maga a bírálat, a körülmények, érzések… 🙂 Előtte itt van a lista a nevezett aussiekról:
![]()
Ahogy látjátok többen voltunk, mint tavaly, ennek örültem is. A felnőtt osztályban nem volt senki Jamien kívül. Miután kivettük Jamiet kicsit rátreníroztattam Orsit, hogy ne legyen gond neki, ha épp a bírónak szétfeszíteni támad kedve szegény száját, hogy fogtündért játsszon.
Következhetett a kötelező befésülés, egy-két szépítés itt, ott. Aztán mehettünk is oda a ring bejáratához. Szóval az az igazság, hogy nem sok mindent láttam a szukák bírálatból, mert saját kutyámmal voltam elfoglalva. Még egy kis taktikai megbeszélés, hogyan is képzelem el a felvezetést, fogmutatás tervek, hogy ha lehet inkább Orsi mutassa, hogy finomabb legyen a szájhoznyúlás.
![]() |
| Imádom, a mustra alatt, bíró úr épp ülve kommetálja a kisbíráknak mit is kell nézni, és hogyan értékelné a látottakat 🙂 |
Orsiék berobogtak Líviék után a ringbe. Majd a kötelező standard és fogvizsgálat után, jött az áttapogatás majd egy-két kör és egy oda-vissza. Ismét beállítás. Jamie állt mint a cövek, ahogy azt elvártam tőle, míg a bírálat folyt. A bírálatot szerb nyelven kaptuk. 🙂 🙁
![]() |
| Művészkép, a szárnyalás a ringben |
Orsiék ki sem jöttek, mert a bírálat végén bejöttek Líviék, a két kan között dőlt el a CACIB cím sorsa, melyet Nestor kapott meg, később ő lett a BOB, azaz fajtagyőztes is. Bevallom, kicsit csalódott voltam, de mivel Líviben egy kedves embert ismerhettem meg, aki iszonyat közvetlen volt velem, így kevésbé volt fájdalmas, és tudtam örülni természetesen a sikereiknek. Hisz Nestor Urat, ahogy Lívi hívta volt alkalmam megismerni, és nagyon tetszett, amit láttam. Elbűvölő személyiség, aki mindenképp örömet szeretett volna okozni Gazdájának.
![]() |
| Kissé jobb kép a szárnyalásról |
Míg ott álltunk Líviáéknál odajött hozzánk egy ismerős arc, méghozzá Marko Mangry’s, aki saját maga is aussiekat tenyészt, és felvezeti őket profi szinten. Megkérdezte, hogy Jamie nyerte-e a fajtagyőztes címet, mondtuk neki, hogy nem, a kutya, itt van mellettünk, benézett a ketrecbe, megkérdezte Líviéket mi a törzskönyvi neve és utána velünk folytatta. Nem ismerte meg Jamiet, jó mondjuk nem sokszor látta, az ő kennel nevét is megkérdezte, és utána Esztire terelődött a szó. Kérdezte itt van-e, mondtam nem, ő most boldogan babázik. 🙂 Kicsit beszélgettünk Esztiről, és hogy nekem Jamie az egyetlen kutyám, de vásárlás előtt állunk, mert szeretnénk bővíteni a családunkat, falkánkat. Kérdezte, hogy megyünk-e Zágrábba klubkiállításra valamint CACIB-ra, kedvem lenne amúgy, mert még nem jártam ott, de valószínű nem jutunk el. Viszont nagyon jól esett, hogy megdicsérte Jamie-t, komolyan őszintének tűnt, nem az a jaj cuki kutya, megnézte, megtapogatta, stb… Elismerés volt nekem aznapra!! 🙂 Ki gondolta volna, hogy Markótól kapom meg azt, amire aznap valahogy nagyon vágytam. 🙂 Köszönöm Marko!! 🙂
Majd jött egy kis pihi time, amikor a fiúk kimentek kicsit levegőzni, mi meg kerestük a helyünket a BIS ring környékén. Jaj, azt el is felejtettem mesélni, hogy a be- illetve kiléptetés még milyen szuper dolgokat hozott számunkra. Miután a srácok kimentek a kocsiba egy kis rágcsáért, amikor jöttek vissza, nem engedték be őket, mert a jegy megváltása egy alkalomra szólt!! 🙂 Húúú el tudom képzelni Dávid milyen fejet vágott, aztán jött egy biztonsági őr segítségükre, hogy ő látta kimenni őket és be is mehetnek! A mi esetünkben ez úgy történt, hogy Orsival elvittük Jamiet pisilni, kimentünk, majd ugyanott jöttünk vissza, nálam Jamie, Orsi kosztümben utánunk. Megállítanak és hőbörögnek, hogy kik vagyunk és mi az hogy csak így átsétálunk… Annyira jó hogy tudok angolul, és hogy merem is használni!!!! Megkérdeztem a jegyszedő, vizsgáló srácot, hogy árulja el mi a baja. Természetesen jegy iránt érdeklődött, mondtam neki, hogy kutyámat vittem ki, és a hölgy, azaz Orsi elkísért engem. Még mindig nem értette, aztán mondtam toalett, hú akkor leesett neki, de még mindig nem értette miért mentem ki ahhoz, mert a toalett az arra van és mutatott a megfelelő irányba. Mondom a kutyának kellett wc, és akkor jött az ahaaaa, és beengedett, Orsi jegyét is leolvasták és bent voltunk… pfff, nem ragoznám tovább.
Szóval a fiúk kint az autóban, mi már helyet találtunk magunknak. Azt beszéltük, hogy lassan elővesszük a kutyát, majd Orsi félrenézett és azt látta, hogy junior handlerek sorakoznak a bejáratnál. Kikaptuk Jamiet, átfésültem, már amennyire bírtam 😛 Orsi már menni akart, aztán ahogy odaért, kb szólították is őket, ennyi embert még nem láttam JH-ban, volt itt minden korosztály, a lényeg, hogy 18 éven aluli legyen.
![]() |
| Már a JH verseny alatt |
Épp, hogy elfértek, aztán a bírónő, név szerint Tijana Konrad, szűkített 5 főre, és köztük volt Orsi és Jamie is!! Kattogtattam ahogy tudtam, erre a biztonságért felügyelő 2 bácsi, mondta szerbül, hogy menjek be, na több sem kellett. 🙂 Bementem a főringbe, hogy lefotózhassam őket. Kattogtattam bőszen 🙂
![]() |
| Magyar lányok a szűkítésben, Gratulálok Nekik! |
Aztán helyezések, Orsiék még mindig a szűkítettek között, 3. hely kiosztva, 2. hely kiosztva, 1. hely… és megy a bírónő Orsiékhoz!!!!!! Nem, ezt nem hiszem el!!!!! Akár hányszor indult Orsi Jamievel MEGNYERTE a junior handling, azaz a fiatal felvezetők versenyét!!! 1. hely a dobogón, mindig, mindenütt!!! Nagyon boldogok voltunk, és kitörő örömünk hallható volt szerintem az egész csarnokban. Nem érdekelt senki és semmi, megcsinálták!!! BOLDOG voltam!! 🙂
![]() |
| Jamie a dobogó legfelső fokán, gratulálok Nektek, Orsi!! |
Aztán összegyűjtöttük Dávidékat, akik jöttek 15:00-re, hogy megnézzék Jamieéket, hát pont lemaradtak róluk. IJ srácok!! 🙂
Gyorsan bepakoltunk és robogtunk haza, megbeszéltük a látottakat, ettünk, ittunk, és hallgattuk Dávidot hogyan faragjuk le a hazaérkezési időt. 🙂 Még a tomboló viharos esős időjárás sem tántorított el minket a hazaérkezéstől. És külön köszönet a szerb határőrnek, aki poénra vette boldogságunkat, örömködésünket és átvette ő is ezt. Nem sok határőrtől láttam mindezt! 🙂
Szüleimnek vasárnap volt a 37. házassági évfordulója, ezzel az eredménnyel is szeretnék nekik kedveskedni. Így nekik ajánlom, hisz tudom, nagyon szeretik Pöttyösömet!! 🙂
Köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik mind közreműködtek a sikereinkben:
Németh Balázs – kozmetika, nagyszerű tanácsok
Rozsos Eszter – Jamieért, aki ha nem lenne sok mindenből kimaradtam volna, kölcsönadott főnöző 🙂
Nagy Orsolya – Jamie felvezetéséért, társaságért
Dávidom – utaztatást az én “érdekemben”
Kuti Balázs – Dávid szórakoztatása, és persze a társaságáért
Slavoljub Andric bíró, Tijana Konrad bírónő – elért eredményekért
Akkor elért eredményekről:
Jamie CAC, Res. CACIB – mely eredményekkel Pöttyösöm immáron Szerb Champion
Jamie & Orsi junior handling verseny – 1. hely
![]() |
Mert ő az Egyetlen, Megismételhetetlen! <3
Fotó: Nagy Orsolya |
Kövessetek minket facebookon, Jamie oldalán!! 🙂
