Hozzászólások (0)

ŐV szeminárium #1



Hihetetlenül vártam a pirossal bekarikázott vasárnapot, szeptember 15-dikét. Ugyanis ezen a napon került megrendezésre a Tükör Őrző-védő szeminárium Varga Balázs vezetésével, segédkezésével a Szegedi Kutya Klubon. Egy remek árnyékot adó “sátor” alatt foglalhattunk helyet, körben. Balázs ahelyett, hogy a kör közepén állt volna, és énekelte volna a híres EDDA dalt :), inkább beült hozzánk a körbe mindenféle segédeszközt tartalmazó rekeszek társaságában. 

Isszuk szavait, fotón Varga Balázs
Annyira jó volt ott lenni, kb ugyanaz a társaság érdeklődött eziránt a téma iránt is, mint akik a flyball szemináriumon voltak. (Erről is készülök írni, csak még várok két videóra Jamieről.) Eleinte olyan kevésnek tűntünk, no de, amikor az esemény gyakorlati részére néztünk rá, akkor már soknak tűnt a kutya-gazda páros. 🙂 Volt köztünk olyan, aki még nem ŐV-zett soha, aki hagyományos ŐV-t is megtapasztalta kutyájával, de legtöbben pár alkalmas Tükör ŐV foglalkozáson már túl voltunk, na és jelen volt a Szegedi Kutya Klub segéde is Nagy Gábor személyében. No, most azt hiszitek, hogy mi már vérprofik vagyunk a témában, akkor most csapkodom a térdem és hangosan felnevetek, mert ha magamból indulok ki, akkor nagyon nem tudunk egy hangyapikulányit sem. Na jó, vannak nálam képzettebbek, okosabbak is ezen a téren. 🙂

Akik elmélyülten figyelnek egy része… 🙂
A figyelő másik oldal
Akik földön ülve szívják magukba a tudást 🙂

Nem tudom, hogy Balázs hány ilyen szemináriumot tartott már, vagy ez volt az első, de az volt a benyomásom, hogy szerintem két napot simán el tudna velünk beszélgetni erről az életmód programról. Nagyon összeszedett volt, nem kellett neki se jegyzet, se más. Csak mesélt arról, amit szeret, ami élete részét képezi, amivel foglalkozik. 

Akkor következzen saját maga által írt bemutatkozása, melyet köszönök még egyszer, azt hiszem nem foglalhatta volna össze ezt jobban senki:

“Tényszerűen ez vagyok én kutyázás szempontból:

Lassan 6. éve kutyázom a Tükör Módszer keretein belül.
  • Alap és középfokú csoportvezetőként tevékenykedem az Őrmezői Kutyasuliban. 
  • Az Őrmezői Őrző-Védő ágazat vezetője vagyok. 
  • 1-9 szintű K99-es felkészítő és vizsgasegéd minősítéssel rendelkezem. 
  • 1-6 szintű K99-es teljesítménybíró vagyok. 
  • 4. éve vagyok a Népszigeti Tükör bemutatócsoport tagja.
Saját kutyusom Szofi, a kis 6 éves törpe schnauzer szuka. Rajta keresztül ismertem meg az egész módszert, neki köszönhetem, hogy most már a fél életem a kutyázásról szól amit egyébként nagyon szeretek. Vele kóstoltam bele az őrző-védő munkába még gazdaként és lenyűgözött a nála elért hatás. 6 kilója és a korábban tapasztalt félénksége után hihetetlen volt számomra a változás, amit az ŐV munka hozott az életünkbe. Onnantól nagyon meg akartam ismerni a segédelés hátterét, mindent ami az ösztönökről szól. Azt nem sejtettem, hogy mekkora fába vágtam a fejszémet. Azóta is tanulok, napról-napra, kutyáról-kutyára, hogyan is hozhatjuk ki mindenkiből a maximumot. Akiknek nagyon sokat köszönhetek a segédelés területén: Korom Gábor és Molnár János.”

Akinek sok mindent köszönhet, Szofival

Az előadás során nem monológokat kaptunk, mindannyian belevonódtunk, így már egy nagy beszélgetéssé változott a délelőtt. Elsőként általános képet festettünk az őrző-védő ágról, sportról, hogy ki mit gondol róla, milyen gondolatok jutnak az hétköznapi emberek eszébe, ha meghallják “őrző-védő”.

Itt van pár szösszenet, amit mi közösen összeszedtünk:
  • Általában azért járnak az emberek, hogy agresszív kutya legyen ebzetükből, jól mutasson mellettük az utcán. 
  • Vannak, akik azt gondolják, hogy amelyik kutya ebben a sportban tevékenykedett/tevékenykedik, az tutira harapós lesz, azaz kontrollálhatatlanul beépül a “rendszerébe”, hogy harapjon, akármire.
  • Mindennapos nézet az is, hogy ŐV-re csak is erre a sportra kitenyésztett  munkakutyával, őrző-védő fajtákkal lehet eljárni. (Szegény yorkis, tutira kinevetik, ha elmeséli, ő igenis ŐV-re jár a kutyájával…).
  • Az ŐV nem szól másról, mint a kutya hergeléséről. 
Gabi  Nevillel “vérremenő” ŐV közben

Összegészében elmondható, hogy nagyon sok negatív kicsengésű mondatot ejtettünk ki a szánkon, dobtunk be a közösbe, és az az igazság, hogy tényleg ez terjeng az ŐV-ről. Ennek ellenére az egyik legtöbb embert vonzó sport! Balázs és maga a Tükör Módszer alapítója, Korom Gábor is azt vallja, hogy a kutyázás csúcsa az őrző-védő, ami nem csak egy sport, hanem egy életmód. A Tükör sulikban is az egyik legnagyobb látogatottságnak örvendő sportnak számít az életmód programok közül.  


Érdemes arról is beszélni, hogy mit nyerhetünk azzal, ha ŐV foglalkozásra járunk kutyánkkal:
  • kézben tarthatóság,
  • önbizalom a kutyának, 
  • önbizalom a gazdának, 
  • energia levezetés, 
  • életmód program, ahol le tudom fárasztani a kutyát, azaz levezetheti az ösztöneit. 
  • Az ŐV foglalkozások olyan élethelyzeteket képesek teremteni, amikhez ha hozzászokik, megtapasztalja a kutya, akkor hasonló esetekben, mint egy szatyrait dobáló elesett ember, nem reagál azonnal, hanem az ŐV-nek köszönhetően a gazdától várja a parancsot cselekvésre (kontroll alatt van a kutya). Azaz nagyon sok kutyatámadás elkerülhető egy jól felépített, segédelt ŐV foglalkozással. 
Tappancs, aki kiŐVzte magát, minden zaj mellett is boldogan alszik

Későbbi beszédtémánk a hagyományos ŐV és ezzel szemben a Tükör ŐV bemutatása, különbségeinek, hasonlóságainak kiemelése volt. Számomra érdekes volt hallgatni ezeket, mert szerencsére soha nem voltam hagyományos ŐV foglalkozáson. Látni láttam már bemutatókon, de ott már azt látja az ember, amit elértek a kutyával. Azaz egy igen motivált kutyát a segédre koncentrálva, minden idegszálával megfeszülve a munkára várva. De a kérdés itt, hogy mindezt hogyan érik el??? Talán ebben mutatkozik meg leginkább a két őrző-védő munka eltérő volta. Lássuk először a hagyományos ŐV jellemzését. 


Hagyományos ŐV:
  • Megemlítettek pár példát azok, akik hagyományos ŐV foglalkozáson is voltak. Mindketten már Tükör ŐV-znek kutyájukkal, látják a különbséget, sőt egyiküknél épp fejlesztésre, probléma megoldásra, terápiára kell még használni a foglalkozásokat. (Hogy ez mi is takar, majd később írok részletesebben.)
  • Elhangzott, hogy a hagyományos módszernél a segédek sokszor úgy kerülnek be a pályára, hogy ráadják a ruhát és “menj, csináld!” mondattal felküldik őket a pályára. Azaz nincsen előképzettség – “töltelék embernek” is hívják őket, előnyük, hogy hitelesen tudják előadni azt, hogy félnek, és igen jól tudják kapkodni a lábukat, ezáltal a kutyáknak remek lehetőséget nyújtanak.
  • Ámde természetesen hamarabb létezett hagyományos ŐV, mint Tükör ŐV, rengeteg jó szakember található itt is, de szemléletük merőben más.
  • Cél: a kutyából kihozzák a maximumot, a kérdés az, hogy mivel érik ezt el. Milyen eszközzel, milyen módon, milyen kontroll alatt hozzák ki nem számít. Céljuk, hogy meglegyen az a végeredmény, amit el kívánnak érni.
  • Olykor nagyon nagy terhelést adnak egy kutyára.
Ezzel szemben Tükör ŐV:
  • Látszólag kívülről szinte ugyanaz, de ha mélyebbre tekintünk megláthatjuk a különbséget.
  • Célként főként az lebeg a segédek szeme előtt, hogy megnézzék a kutyát, gazdát, köztük lévő kapcsolatot, és ott segítsenek, fejlesszenek, ahol kell. Elég érdekes “produkciókba” tud fulladni egy-egy foglalkozás csak azért, hogy pl a félelmekkel küzdő kutyát megszabadítsák ettől, de ugyanakkor tuti, hogy az a kutya, aki alapból őrjöng a pálya szélén segédet, kart látva, nem fog a szó szoros értelmében ŐV-zni a pályán az első foglalkozások alatt… 
  • Nem az a cél, hogy a kutyák magas szintű ŐV munkát végezzenek, tökéletes legyen a felugatás, és még sorolhatnám, ezek mind, mind melléktermékei a folyamatosan látogatott foglalkozásoknak. 
  • És itt persze jön az ellenmondás, hisz nagyon jól felkészített kutyákat láthattunk dolgozni fent Pesten a Tükör ŐV keretein belül. Ugyanis ahogy javul, fejlődik a kapcsolat gazda és kutya között, építik egymást óráról órára, eljutnak arra a szintre, amit a hagyományos ŐV-ben legelső pillanattól kezdve is akarnak. A különbség a megtett útban, és annak milyenségében rejlik. 
Kicsi a bors, de jól ŐV-zik!!!

Hasonlóság:

  • segéd segédruhában dolgozik,
  • kutya segédeszközöket fog meg,
  • ugyanazokat a segédeszközöket használják,
  • segédeknek ugyanazokat a mozdulatokat kell ismernie,
  • hergelés, sarokba állítás: ezeket Tükör ŐV is használja, persze nem mindegy hogyan.

Tükör ŐV és a nagytestű pásztor kutyák:

  • Fajták példaként: kaukázusi juhász, középázsiai juhász
  • Ilyen kutyáknál zsákmányos ösztönökkel dolgoznak elsősorban a foglalkozásokon
  • Genetikailag arra voltak szelektálva, hogy ha területre belép bárki, akkor el kell pusztítani, ha nem ismerős. Mai napig Oroszországban még mindig dolgoznak ilyen módon ezek a kutyák.
  • Sokszor a segéd is veszélyben lehet
  • Folyamatos szelekció során furcsa harcmodort sajátítottak el, mint hogy összedolgoznak más kutyával, és elég érdekes a harapásmódjuk: kikerülve a kart oldalról, lágy részről tépnek.
  • Kaukázusi juhász, mivel általában önállóan dolgozik, ezért a presszióra (nyomásra) jellemzően még erősebb agresszióval válaszol, csak a gazdától fogadják el ezt. ŐV-ben pressziót is alkalmazzák a foglalkozásokon, így ezzel nagyon óvatosan kell bánni náluk.
    Forrás

    Ösztönök:
    Az ŐV foglalkozásokon ösztönökkel dolgoznak a segédek, alapvetően két ösztön nyilvánul meg: zsákmány ösztön és a védő ösztön. 

    Pont ezekre az ösztönökre, azaz az ösztönállapotra kell figyelni, mikor a segéd meghatározza, hogy az adott kutya mennyit legyen fent a pályán. Egy kezdőnél pár percből is nagyon sokat lehet építkezni. Persze ez egyed függő, nincs szabály arra nézve, hogy nézzen ki időben egy foglalkozás. 
    Segéd feladata ezeket az ösztönöket előhozni és a gazdának megmutatni hogyan áll ezekkel a kutya. Amelyik erősebb benne azzal elkezdik építeni a gyengébb ösztönt. Egy zsákmányos kutyánál a védő ösztönt építjük, és fordítva. Magukról az ösztönökről is megemlítettünk pár szót.
    1. Zsákmány ösztön:
    • Mikor nyilvánul meg?: vadászat, élelemhez jutás, mozgásra reagálás közben, 
    • Mit jelent, hogy egy kutya zsákmányos? – ha valami megmozdul, akkor azonnal rámozdul és vadássza, nem hagyja békén, de pl a labdás, játékos kutyák is ide sorolhatók.
    • Megfigyelhető, hogy a zsákmány általában kisebb, mint maga a kutya, 
    • Minden kutyában megtalálható, de nem egyforma szinten, 
    • Lehetnek megnyilvánulóak, és van akinél ez nem nyilvánul meg, pl amelyik kutya nem mozdul rá a játékra, labdára. (“Gondolja magában, hogy dobáld magadnak a labdát…”)
    • ŐV foglalkozásnál cél, hogy ezt nagyon magas szintre toljuk a kutyában és ezen a magas szinten is megtartsuk kutyánk felett a kontrollt.
    Zsákmányösztön al’a Bogyó 🙂

    2. Védő ösztön:

    • Mi lehet ez? – otthon megugatja a ház előtt közlekedőt, bevédi az ételt, közeledik valaki hozzánk és megugatja, megvédi saját magát,
    • A kutyákban benne van a védő ösztön, ugyanúgy ahogy a zsákmány ösztön,
    • Fajta és egyedfüggő hogy kiben melyikből van több: zsákmány, vagy védő ösztön. 
    • Vannak veleszületett ösztönök és szerzett tapasztalatok. Minden egyed más és más “ösztönkészlettel” születik, vannak fajta jellegzetességek, de mégis minden egyednél ez teljesen egyéni. Ezek a veleszületett ösztönök, melyek nagyon sokat számítanak. Ám ezek mellett vannak a kutyának szerzett tapasztalatai az életben, amelyek legalább ilyen fontosak, mint a veleszületett ösztönei. A Tükör ŐV azzal dolgozik, hogy a szerzett tapasztalatai folyamatosan erősítsék az ösztöneit, fokozatosan emelve a terhelést, ahogyan a kutya engedi. Így aztán elképzelhető, hogy egy veleszületetten nem túl erősnek gondolt ösztönű kutya a munkánk végeztével (aminek persze soha sincs vége) ugyanolyan szép és magabiztos vagy még jobb munkát produkál, mint egy veleszületetten erős ösztönű társa. Logikusan következik, hogy a segédek nem csak azokkal a kutyákkal dolgoznak, akiknek veleszületetten erős ösztöneik vannak, hanem minden más kutyával is, sőt. A szerzett tapasztalatai a kutyának a veleszületett ösztöneit erősítik. (Helyesbítés: 2013.10.03.)
      Itt épp Jamie védőösztöneit nézzük meg, Balázs segítségével
      Fotó: Farkas Gábor


      De mégis miért ilyen fontos a sokak által alkalmazott sport, életmód, azaz az ŐV? Alapjában véve ebben ez egy sportban nyilvánul meg együtt a zsákmány ösztön, és a védő ösztön. Ezek élesen elkülönülnek egymástól, a segéd segítségével átkapcsolhatók. Balázs elmondása szerint hihetetlen gyorsan lehet ezeket az ösztönöket kapcsolgatni, és ezek segítségével lehet összerakni egy-egy magas szintű munkát. 
      Másik nagyon fontos érv az ŐV mellett, hogy nagyon rövid idő alatt, 10-15 perc alatt, le lehet vezetni kedvencünk ösztönenergiáit. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy egy nagyon fontos fogalom kifejtésére kísérletet tegyek, hisz a foglalkozások alatt magam is láttam hasonló eseteket, és nem tudtam hova tenni. Ez a fogalom az ösztönenergia keringés. Mely megmutatkozik, amikor a kutya egy ŐV foglalkozás után lefut gazdájával a pályáról és jellemzően még akár a karral a szájában ürít, vagy akár el akarja ásni a megszerzett kart. Ez nagyon jótékonyan hat kedvencünk egészségi állapotára, sőt bizonyítottá vált ennek a jótékony hatásnak volta is.
      Korom Gábor előadásaiban is említésre kerül egy olyan kutya, aki számos komoly betegséggel küszköd, jelenleg 14 éves, gazdájával a mai napig aktívan járnak ŐV-zni. A kutya sosem gyógyulhat meg, de ezzel az ösztönenergia keringéssel, amit számára az ŐV foglalkozásokkal érnek el nála, stabilizálják az állapotát. Amikor abbahagyták ezt a fajta életmódot a kutya állapota visszaesett, szóval tényleg ez a tevékenység jelenti számára az életet, a túlélést. 
      Iskolánk “falai” között is van tudomásom olyan kutyáról, akinek életminőségét abszolút pozitívan befolyásolja ez az életmód. Milyen érdekes, hogy nem is gondolná az ember mennyi mindenre jó az őrző-védő foglalkozás, és mégis a hétköznapokban annyira negatív kicsengése van, hogy szerintem Jamie ŐV videóját is sokan érdekes gondolatok közepette nézték végig. Pedig nekünk is van mit fejlődni, tudom mit szeretnék, el is szeretném érni… de tudjátok mit… ehhez meg kell várnotok a következő bejegyzés(eke)t. 🙂

      Bejegyzésem megírásához Balázs előadását használtam.

       Naprakész információkért keress minket facebookon: www.facebook.com/tanmarks.jamie 😀




      Hozzászólások (2)

      Soltvadkerti Szüreti Fesztivál – bemutató :D




      A Város, ahol élünk (merítve A farm, ahol élünk című sorozatból), Soltvadkert idén ünnepelhette 20. évfordulóját, melyet, mintegy megkoronáztak a szokásos évente megrendezésre kerülő Borfesztivál, Sörfesztivál mellett a már csak kétévente vadkertiek kikapcsolódását szolgáló Szüreti Fesztivállal. Rengeteg programmal várták az érdeklődőket, általában 2-3 színtéren folytak ezek egyszerre, akadtak bent a városközpontban és kint a Büdös-tón, vagy épp egy-egy szántóföldön. 
      Orsi mesélte, hogy felkérték őket bemutatózni, nagyon örültem neki, hogy egy olyan kutyás is megjelenik a szépségversenyen, aki képes olyan dolgokat mutatni másoknak, amik lehet hogy egy-egy ember számára lehetetlen feladatnak bizonyulnak, és mindezt úgy teszi kedvence, hogy közben boldogan csóvál. Na, igen és itt a lényeg, a boldogság a munkában, és az összhang, szeretet, és ismét a boldogság. El is újságolta nekem, hogy csak Ingriddel fog menni, bemutatja jelenlegi trükktárházukat a dog dancing kűrjükben. Kíváncsian vártam, hisz magam is kacsingatok a sport felé. 
      Aztán Tesóm egyik délelőtt (szeptember 12.) a kezembe adja a telefonját, amiben meghívást kaptunk egy bemutatóra a Szépségverseny keretében, azaz ketten büszkélkedhettünk azzal, hogy helyi kutyásként vannak értékek, amiket bemutathatunk a nagyközönségnek. 🙂 Nagyon örültem megkeresésnek, és már magamban összerakosgattam, hogy miket is szeretnék megmutatni természetesen póráz nélkül dolgozó kutyámmal. Terveim között szerepelt pár trükk bemutatása, és néhány az ügyességi ágazatban megtalálható feladat ismertetése.
      FORRÁS


      Szerdán kigondoltam valamit, amit szerettem volna megvalósítani, ami nem más, mint egy póló rajta Jamie facebook oldalának elérhetőségével, és 2 fényképpel. 🙂 Meg is tettem mindent ennek érdekében, guglin nézelődtem és kihasználtam a facebook adottságait, azaz nyíltan segítséget kértem. Érkezett privátban és a kérdésem alá is sok segítő szándékú komment. Aztán a cégtől egy köpésre sikerült tervemet megvalósítani Barna segítségével (KÖSZIIIII!!!), aki elirányított egészen 1,5 utcányira a munkahelyemtől lévő remek és kedves szakemberhez, Horváth Sándorhoz. El is küldtem neki a képeket, és a pólóra nyomtatni kívánt szöveget, aztán már csak én kellettem, hogy ne hibázzunk 🙂 És igen, ez itt a reklám helye, mert nagyon tetszik, amit kezembe kaptam, és a gyorsaság, mit mondjak fénysebességű volt!! Bátran ajánlom Mindenkinek!!!
      Horváth Sándor névjegykártyája
      Itt van, amiért hőn áhítoztam, a póló, rajta életem egyik értelmével, aki sokszor gyújtja meg a világosságot a sötétségben. És tanít akarva, akaratlanul, én meg nem győzöm kapkodni az infókat… Szóval itt van kapcsolatunkat jól tükröző képpel a pólónk 🙂

      Jó ötletnek tűnt, de az időjárás keresztülhúzta… IJ 🙂 De már az enyém!!! 


      Pénteken át is vehettem és olyan lett, mint amilyet szerettem volna. Azonban gondolkodóba estem, hogy vajon milyen időjárás köszönt ránk, tudom-e mutogatni a műremeket, vagy sem. Hát a szombati napköszöntő esőt mutatott…pfff…és az időjárás jelentés a 3 mm várható csapadékról átváltott 7 mm-re. Elkeseredtem, a kigondolt programok, mint egy tavazás a program előtt, lefárasztásnak és bunda ápolásnak is jó lett volna. Így maradtunk otthon, pihenéssel múlattuk el az időt egészen 11-ig.
      Pihenés a kosárban, mert kisimultan kell érkezni a rendezvényre 🙂
      Természetesen, ahogy én is kipucolkodtam pénteki hajmosás keretében, Jamiet is kozmetikára fogtam, azaz elő a két fésű, avagy kefe és bontás, simogatás sok hasvakarás keretében. Egy szép kifésült Jamm nézett vissza rám, aki megköszönte, hogy nem kell többé csivavát magán viselnie, mert hogy ekkora volt a kifésült szőrmennyiség, na jó kilóban egy negyed csivi 🙂 🙂
      Kifésült boldog Jamm és az új kutyánk a háttérben, Pom-pom 🙂 
      Még mielőtt elmentünk volna ebédelni, összekészítettem Jamienek is a jutalom falatokat. Hát eléggé ínycsiklandó volt még nekem is. A bemutatóra szánt jutalom ugyanaz volt, mint amit az obedience foglalkozásokhoz is használtam, azaz töpörtyű, és virsli és szárított kacsa összevágva. Hú jól nézett ki na, de itt van egy kép, csak hogy Ti is megítélhessétek!! 🙂
      Hústorony: 1. szint: szárított kacsa; 2. szint virsli; 3. szint töpörtyű
      Ebéd után gyors elpróbáltuk a gyakorlatokat, és örömködve láttam, hogy Jamie mindent úgy megcsinál, mintha halálra gyakoroltuk volna magunkat. 🙂 Trükköket illetően számítottam pár érdekes mozzanatra, megoldásra Jamie részéről. 🙂 😛 No mindegy, lesz, ami lesz, gondoltam. Összeszedtem a kellékeket, belegyömöszkéltem, amit tudtam a hátizsákomba, de pl a vödör és a pálca a bójákkal már aligha fért volna bele a táskámba. 🙂 Így kénytelen voltam ezekkel végigcaplatni a városon 🙂 🙂 🙂 Már csak egy kendő kellett volna a fejemre, és én lettem volna Náncsi néni, a takarítónő. 🙂
      Orsi eljött hozzánk Iannel, édes kis fehérség olyan cukin viselkedett bent, egyszerűen nem hitte el, hogy bent lehet, ment a csóva ezerrel, körbenézett a házban, de nem rombolt, nem nyúlt semmihez. Csak örült, mit tegyen, hisz kinti goldi!! 🙂 🙂 🙂 Összeszedtük a cókmókot, Dáviddal leosztottuk, hogy ki mit vigyen magával a “nagy” útra, Ő a fényképezőmre és Jamiere szavazott, így én Náncsi néniskedtem hátizsákkal a városközponton keresztül. 🙂 😛 15:00-ra oda is értünk az iskola parkolójához, ahol maga a rendezvény, azaz a kutyaszépségverseny megrendezésre került. Sátorban beregisztráltunk a szépségversenyre, ahol khm volt egy kis félreértés 🙂 Hisz az eredményként feltüntetett HCH-m elég értetlen kifejezést csalt a regisztrációt végző Hölgy arcára, és nem, ez nem egy betegség!!! 🙂 :* Bemondtam a K99 rendszerben elért eredményeimet, mind engedelmes, mind ügyességi téren, valamint kedvenc kajának a tepertőt, játéknak a csipogós lasztit. Majd tébláboltunk, míg beregisztrált mindenki, aki megmutogatni szerette volna a nagyközönség előtt a kutyáját. 
      A program 15:00-17:00 közötti időtartamot fedett le a programot közlő lapon, így én gondoltam, hogy maga a szépségverseny 2 óra alatt lezajlik. De nem így történt, az eső megszépítette a várakozási időt, aztán 16:30 felé elkezdődött a szépségverseny, elején voltunk, Orsiék 12-es, míg mi a 14-es startszámmal mentünk megmérettetni magunkat, és a kutyánkat természetesen. Érdekes volt látni, hogy ki milyen fajtával érkezett, nekem leginkább egy keverék kutya tetszett, nem mellesleg mert őt láttam igazán élvezettel felvonulni a “ringben” a bírói gárda előtt. Végig csóvált, és fegyelmezetten viselkedett. Persze voltak kevésbé fegyelmezettek is, pl a konferanszé csehszlovák farkas keverék állatát épp megenni készülő boxer, vagy a staffok, de kistestű nem épp vérmes fajtáknak is kinyílt a csipájuk. Rosszul jártak, mert a kecskeméti Cerberos Kutyaiskola vezetője (nem vagyok biztos a titulusban) elég kemény szavakkal illette a feszült, agresszív kutyák gazdáit. 
      Mi megküzdöttünk valamelyik szuka kellemes illatával, ugyanis Jamie, ahogy megérkeztünk bejelezte, hogy itt igencsak van egy szuka, akit nagyon khm megszeretgetne. Na, mondom az köszi, milyen lesz így a bemutató?! :O 🙁 Gyorsan mi következtünk, és hiába volt egy kis rövidke bekapcsolás, Jamie egy két helyen igencsak leszegett fejjel ment végig. Pfff… mindegy, nem érdekelt, csak a bemutató sikerüljön jól!!! 
      Kicsit káosz volt a sátornál, mert még azt sem tudták igazán, hogy mi mikor következik. Míg a zsűri számolta a pontokat, addig elvileg 3-4 program volt betervezve, csak ezek sorrendjéről nem igazán tudtunk semmit. A kecskeméti Cerberos kutyaiskola képviselte magát, menhelyi és saját kutyáikkal, ha jól tudom. A koreográfia hasonlóan zajlott, mint Szegedi Kutya Klub engedelmes rész koreográfiája, csak itt a kutyák pórázon voltak. Majd jött a zűrzavar, akkor ki, hogy, merre. Aztán végül Orsi és Ian következett, akik saját zenével jöttek dog dancing produkciójukat megmutatni. 🙂
      A bemondó srác már épp magukat szerette volna felkonferálni, amikor hátulról súgtak neki, hogy itt van még egy Pöttyös és egy Ivett, akik számot szeretnének adni a tudásukról!! 🙂 Felkonferáltak bennünket, mi meg kilopakodtunk a nagyközönség elé… De tudjátok mit? Nézzétek meg a videót, aztán elmesélem, hogy én mit éreztem legbelül. Milyen volt kint lenni egyedül, vagyis a kutyámmal, segítség nélkül… Szóval következzen a vidi:


      A zene természetesen nem a mi agyszüleményünk, csak berakták aláfestőnek, ez a trükköknél nem zavart, bár itt is rájöttem, hogy pontosítanunk kell még egy két dolgon… 🙂 🙂 🙂
      Ideges voltam, hogy miért voltam az? Alapból iszonyat lámpalázas vagyok, ha szerepelni kell, de itt még rátett egy lapáttal erre az események alakulása… merthogy tényleg nem tudtam rendesen bekapcsolni a kutyát, mert nem tudtam mikor jövünk, csak kb kivágódtam a placcra és kész. Ami az elejéről lemaradt, de itt megvallom Nektek, hogy Jamie igencsak megnézte magának a szag forrását, azaz a korábban megnevezett szukát! Persze én mosolyogtam, ez legalább megmaradt belőlem, és a közönség is viccesnek vélte, vagy csak szimplán kiröhögtek?! 🙂 🙂 Természetesen semmi fizikai kényszert nem kellett alkalmaznom, csak vicces volt, ahogy elhagy a kutyám a ring közepén 😀 
      “Kukucs” élvezete 🙂
      Trükkbemutatóval kezdtünk, aminek az elején magam részéről iszonyat szétestem, mikor bekiabáltak, “Zenét”, és lőn valami iszonyat hangos kedves nóta. Az első felámulást a tolatás és vissza lábam közé trükk hozta, akkor hallottam a csodálkozást, hogy milyen édi, cuki, okos fiúm van. Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert a közönség u alakban helyezkedett el, és nem tudtam úgy állni, hogy ne takarjak valakinek, illetve a kutya ne legyen háttal. Fogalmam sincs mi lett volna a jó megoldás. 
      Első ovációt kiváltó trükk lépései: “tolat”
      2. Mosolyogva “tolat”
      3. Majd vissza, láb közé
      A videó alatt többször is lehet látni, hogy Jamie bal oldalra kiszagol, kifigyel, no ez a szukának köszönhető, de nagyon büszke voltam rá, hogy még ebben a rendkívüli helyzetben is én voltam a fontosabb. Általában ezeket a jeleket a fektetésnél produkálta, de komolyan ez zavart a legkevésbé 🙂
      Nem épp jóhátú nyuszi ül a betonon!! 🙂
      Észrevettem a testjeleimet, eddig nem is figyeltem rá, hogy mekkora és milyen jellegű testjeleket alkalmazok. Eddig! De miután FROG obedience képzésre járunk egyre nagyobb hangsúlyt kap, adok ennek. Azaz magam mustrálására, mint pl a “játszik” trükknél konkrétan ráhajolok a kutyára, oké, hogy Jamiet kimondottan nem idegesítette, de ezt lehetne szebben is, és felszabadultabban is végrehajtani a részéről. 
      Igen, a képen is látszik, hogy ráhajolok a kutyára, kell egy vállfa fellépésekkor 🙂
      Na, és igen a “szégyelld magad” :P, valami nagyon fontos újság hevert a földön, amit muszáj volt elolvasnia (értsd isteni jó szag volt a betonon, amit neki meg kellett szagolnia 🙂 )
      Vicces volt, hogy a mostanában agyonra gyakorolt kúszás nem ment neki, valamint a lábkeresztezés. Lehet többet kell ezeket külső helyszínen gyakorolnunk, mert itthon remekül végrehajtja őket.
      Die Hard in Jamie’ style 🙂
      Amikor odaértem az ügyességi feladatokhoz, na akkor kaptam eszemhez, hogy elég rendesen kell pörgetnem a ki-és a bepakolást. Többnyire sikerült megoldanom, sőt, azt vettem észre, hogy azzal, hogy én is futkorásztam, Jamie is szépen bekapcsolt üzemmódban maradt. Lehet ha valaki kicipeli nekem ezeket, akkor nem sikerül ilyen szépen magamon tartani a tekintetét, figyelmét. Csak nézzétek azt az örömet, ahogy mellettem fut, amikor a bójákat viszem ki!! Nekem ez volt az első, ami nagyon nagyon megfogott!!! 
      Akkor következzenek az ügyességi szekció feladatai, bójás irányítás. Eredetileg úgy szerettem volna, hogy kiválasztok valakit, aki megmondja Jamie melyik irányba menjen ki, de aztán a zene ezt meghiúsította. Meg aztán balra a “kellemes” szuka szag a hozzá tartozó kutyával, pfff mi lett volna, ha balra küldés alatt oda megy ki?! 😀 Így jobbnak láttam a jobb oldalt választani. Meg is történt, szépen kiment, igaz kicsit nehézkesen vette fel a pozíciókat, hiába nem igazán tréningeztem betonos gyakorlatokra. Ez is az én hibám. Itt gondolkodtam el igazán milyen jól jött volna egy olyan ember, aki el tudta volna mondani mit láthatnak, mi a nehézsége, milyen a kivitelezés, és örömöt csalni az emberek arcára, azzal, hogy a feladat sikerrel zárult. 
      Boldog kutya, gondolkodó gazda, ahham…akkor jobba küldöm 🙂
      Kézjelen meglepődtem, ez a mi bebetonozott gyakorlatunk, amit fogalmam sincs, hogy miként sikerült ilyen jól bebetonozni, vagy mégsem?! Hisz a vakolat mállik, ezt mutatja, hogy az állra lehuppant, és 2 kézjel és egy hang kellett ahhoz, hogy feltápászkodjon ŐPöttyössége. Mondjuk a második jel túl hamar jött, nem is figyelt rám, mikor mutattam, és igen ha jobban megnézzük, ott van még mindig a fejében a szag, legalábbis tutira kacsintott neki a csajszi… :/ 🙂
      Ültetésből fektetés képe, szép fekvéssel, koncentrálás ezerrel
      Kevésbé szép fekvés, maga alá hajtott manccsal, de gyönyörűen a pálca mögött maradt
      Nagyon örültem, hogy belepakolós apportot ennyire szuperül megcsinálta. Egyszerűen annyira büszke vagyok rá, hogy le sem tudom írni. Megvannak ennek a feladatnak a buktatói, és naná, hogy szándékosan hagytam legutoljára kezemben a lasztit. Mert a labdára nagyobb érdeklődést mutat, mint a már kibelezett, azaz anticsipogóra. Persze azzal is fel lehet pörgetni, de a labda és ráadásul vigyori labda, az labda!! 🙂 Itt gyorsak voltunk és szépek, nincs mit hozzáfűznöm, talán nem kellene már kézjel, mert a kutya tudja mi a dolga… De ez már csak apróbb Ivett finomítás lenne… 🙂
      Hú, a szagazonosítás, na az nagyon érdekes volt, mit gondolhattak az emberek, hogy büdös, koszos cipőket pakolok le a földre… :/ Ezt is úgy lett volna jó, ha valaki a segítségemre van és ő rakja le a cipőket, ahogyan a vizsgán is más helyezi le. Persze szerettem volna 2. menetet is, de ez legjobb akkor lett volna, ha más helyezi le a cipőket egy más sorrendbe. De nem volt senki, akinek hipp-hopp elmagyarázhattam volna, hogy mi fán terem a helyes megfogás, letétel, blabla… Így maradtunk egyszeri változatnál, azért remélem nem gondolja senki azt hogy a kutya látta előre melyik cipőt kell kiválasztani, és már úgy rongyolt oda, mert itt igenis tudatos végigszaglászás volt, anélkül, hogy felrugdosta volna a cipőket, mert sajna még szokása 🙂 Elejtette a cipőt, azaz végül nem hozta be, de ez betudható annak, hogy nagyon, de nagyon örültem annak, hogy megtalálta, és szép munkával teljesítette a feladatot. Most mit írjak arról, aki konferálta az egész bemutatót, és kitérve a szagazonosításra?! Ivett nagyot nyel… fingja nem volt, hogy mi folyik a pályán, nekem kellett kikiabálnom, hogy mit fognak látni, illetve, hogy melyik a megkeresendő cipő. Megmosolyogtató néha, ha azon agyalok mire gondolhattak a nézők, a közönség, mit is látnak, kirakok 3 cipőt, és akkor most ez mind az enyém, vagy hogy vagy mi, és miért megy ki a kutya? Cipőt szagol, ajjj szegény, rossz sorsú kutya… 🙂 🙂 🙂
      Épp megcsinálom a helyet egy pöttyös orrnak 😀
      A jó cipő kiválasztása, boldog kétlábú és négylábú!! 🙂
      A meghajlásunk sikerülhetett volna jobbra is, de nem érdekelt, végeredményben a kutya is és én is meghajoltunk, mindegy, hogy nem egy időben 🙂
      Összességében elmondható, hogy nagyon jól éreztem magam, igyekeztem mosolyogni egész fellépésünk alatt. A mosollyal sok ember szimpátiáját megnyerheted. 🙂 Azzal, hogy póráz nélkül tekeregtünk Jamievel a placcon, csupa olyan kutya között, akik érdekelhették volna, khm na jó egy nagyon is érdekelte, de valamilyen szinten a kontrollom alatt tudtam tartani, nem kis megdöbbenést váltottam ki, legalábbis ezt láttam némely arcon. De hogyan is gondoltak volna mást, hisz rengeteg gyerek volt itt, és rengeteg olyan kutyás, aki lehet soha életében nem látott póráz nélkül tekergő kutyát más, pórázas kutyák jelenlétében?! Mert, hogy itt, nálunk, a mi kis városunkban, még ez megy. Pórázon sétáló, ha épp sétálni elviszik szerencsétlent, kutyák a városban, otthon, a kertben. Olyat szerettem volna mutatni, amiből látszik, hogy kutyáink egy kis törődéssel többre hivatottak, mint hogy akkor élvezzük társaságukat, mikor hazaérkezünk, és ő örömködve odaszalad hozzánk. Hú, erről nagyon sokat tudnék írni, és igen, tudom, hogy én nem vagyok hétköznapi lány, tudom, hogy furcsa vagyok a hóbortjaim miatt. Nem érdekel mit gondolnak rólam, a dilis megköszöni kutyájának azt, hogy abbahagyta az épp nemkívánatos cselekvést, pl a másik kutya után való koslatás, és még sorolhatnám, de ha egy picit is megdobbant a szív, és megmozdult az agytekervény, akkor megérte bemutatóznom… És nagyon köszönöm itt is a sok megkeresést, gratulációt, amivel illetettek bennünket, jól estek!!!
         
      A Szépségversenyen, amire csak heccből neveztünk Soltvadkert 2. legszebb kutyája címet hozhattuk el Ian és Orsi után. Szép megkoronázása volt ez a mai nap kutyás részének. 🙂
      Kupával, és egy szépen néző Jammal!! 🙂
      Elázott, de át nem fázott, boldog reform kutyás közös kép!! 😀
      Képeket köszönöm Nagy Orsinak és Dulai Dávidnak!! 🙂


      Hozzászólások (0)

      Tamy, Tanmark’s Gliter N Gold #3



      Ez elmúlt napok elég telítettek voltak kutyázással, ezért csúsztam meg pöppet Tamy beszámolójával. Igyekszem összeszedni maradék csepp erőtartalékaimat és összefoglalom a pár nap eseményeit. 
      Pénteken terápiázásra adtam a fejem, méghozzá Tamy gyerekszimpátiájának növelésére. Ugyanis, csütörtökön találkozott Tesóm gyerekeivel és nem volt felhőtlen az öröme. Na mondom, ez nem mehet így. Gyerek mindenhol akad, ha nem is a Gazdi családjában, akkor az utcán, a társasházban, környéken. Szóval egy ilyen cuki kutyát mindenképp meg szeretnének simogatni, és ahogy most áll a helyzet, nem túl rózsás, épp ma, vasárnap pisilt maga alá, mikor a legidősebb lány feléje nyúlt a csomagtartóban. Azt hiszem mehet a kocsimosás hétfőn…
      Szóval a két csajszi segítségével és Dominik megörökítő fotós tehetségével igazán jól ment a terápia. Nem szólt másról, mint hogy Tamy az ölemben, a gyerekek meg mellettem ültek, pár lassú simi, aztán mondtam, hogy hagyják abba. Kíváncsi voltam Tamy mit reagál erre. Azt, amit vártam a kezük után nézett és sóvárgó tekintettel összekoszolta a nadrágjukat a mancsaival, mert hogy Tamy kérte, hogy simogassák még. Az ötlet bevált, és lassú mozdulatok már nem feszélyezték, azt továbbra sem bírta, ha felállnak és úgy simizik meg, pedig milyen érdekes, mert kb ilyenkor akkorák, mint mi guggolva. Valahogy mégis mások, mert a Kisasszony tőlük inkább fél, mint a felnőttektől. Elindultunk az úton, még finomítunk rajta, és lehet a végére teljesen megszűnik ez a fajta félelem. (csak jelzem, most épp pisis az autóm csomagtartója… :/ )

      Pénteken egy másik jeles esemény is volt a Kispöttyös napirendjében, mert egy fontos látogatót fogadtunk, mégpedig egy potenciális Gazdijelöltet! Aki nem kímélve saját magát, nekivágott Gyuláról, hogy megnézhesse a szépséget. Jót beszélgettünk, még a kutyák is kaptak egy kis sétát. Kíváncsi vagyok mi lesz a döntés. 🙂 

      Szombat egy igen mozgalmas napnak ígérkezett…10:00-re megérkeztünk Szegedre, a kutyasuli szervezésében flyball szemináriumra. Tamyt elsősorban szocializáció miatt vittem el, tudtam, hogy itt jól szocializált kutyák lesznek, olyan gazdákkal, akik úgy és akkor nyúlnak a kutyához, amikor én kérem, szeretném. Nem mellesleg a box használatára is kivi voltam, azaz, hogy mennyire marad nyugton benne. Azt kell mondjam, hogy mindenben jelesre vizsgázott a kiscsaj, úgy járkált fel s alá kb 20 kutya között, mint akinek ez tök természetes lenne. A boxban fekvés, maradás is ment. Sőt egyetlen esetben volt gond, mikor Jamievel épp a pályán voltunk. De őszintén köztünk szólva én jelen esetben ennek nagyon örültem, hisz az én hangomra akarta kikaparni magát a boxból. Más esetben haragudnék, de most nem voltam mérges, hála akadt önkéntes, köszi Gabi, aki kivette addig a boxból amíg mi a pályán ügyeskedtünk. (Apropó, a szemináriumról holnap jelenik meg a bejegyzésem 🙂 )
      Kékszeműek klubja, már csak én hiányzom!! 🙂
      Csodás viselkedés, csodás boldogság részemről!!! 🙂

      A másik szuper dolog, amikor két embertől is azt hallod, hogy “Ivett, kár volt kihoznod Tamyt!”, jelen esetben ez egy akkora bók két olyan embertől, akiknek szintén nyugodt szívvel ajánlanám, adnám a hölgyeményt. Jól esett, nagyon is… hisz tudom, hogy a kiscsaj elbűvölő, bájos, minden rendben van vele, csak még nem talált rá az igazi! Ja, és a sky ball flyball team szerint is jó a kutya 🙂 🙂 🙂
      A szeminárium után is elmentem velük a tóhoz, most nem voltam rest és vittem magammal egy teniszlabdát, és képzeljétek megtört a jég, Tamy úszott!!!! Teljes biztonsággal ment a labdáért, mikor Jamiet lefektetve maradásra kényszerítettem. 

      Még mindig nem tudom mit keres a víz alatt 🙂
      Csobogó Kislány!!
      Ohhh, ez még mindig szép látvány!!!!
      Első úszkálás..
      Mikor egyedül megy a labdáért!!! Gyönyörű csobogásos úszkálás!!
      Elégedetten jöttem haza velük, és ráadásként, a hosszú nap után egyedül maradtak itthon majd 4 órát. Jól van, lehet nem kell ezt komolyan venni, hisz egész nap kint voltak a szabadban, szerintem alvásra nem igazán volt lehetőségük. Így adott volt két dögfáradt kutya, és csönd, adta magát az alvás. Mikor hazajöttünk mindent rendben találtunk, egy hajgumit találtunk másnap a földön. De az lehet korábban került le oda…
      Vasárnap a pihenésé volt a főszerep, csak este mentünk el sétálni, ilyen is kell… Ez is új szitu volt, amikor megnézhettem, hogy mit alkotnak kint a kertben. Hát alkottak, azaz Tamy… 🙂 🙂 🙂 Ami mozdítható volt, az khm valahol és valamennyire más állapotban találódott meg 🙂 Hiába elfelejtettem már milyen kölyökkel együtt élni 🙂
      A régi locsolócső darabkája, a bikakábel kicsit megrongálódva,
      és hogy a kutyatál gumirésze miért kellett neki, nem tudom 😀
      Persze a kutyák elfoglalták magukat és egy édes játékkal ajándékoztak meg minket, mikor még ki-be járkálhattak az udvarra és a házba. Nézzétek meg, eszméletlen, és igen a hangok mind az én kutyámtól származnak… 🙂

      Szóval így telt a hétvégénk, sűrű volt, és egyben nyugis. Tesztelgetős… Kedden már egy hete, hogy itt van nálunk a kicsiLány!! 🙂

      Gazdi, találd meg ezt a gyönyörűséget Magadnak!!!

      Hozzászólások (0)

      Tamy az életünkben # 2



      Ma is fontos napra ébredtünk, legalábbis Tamy szerint, hisz úgy ébresztett engem, mint akinek legszebb pillanatai következnek. Mikor észrevette, hogy megmoccanok odajött hozzám, dugdosta a kezem alá a fejét, közben előadta a nem is veszed észre, de már fent is vagyok félig melletted az ágyban táncát, persze a mellső lábak nem kerültek fel, hisz azt nem szabad… (mást se, de ezt valahogy nagyon nem akarja felfogni). Volt nyöszörgés, fencsirázás, olyannyira hogy ismét elcsúszott 🙂 Most is becsöppent pár pisi, örömként, de valahogy nem érdekel még mindig, megyek feltörlöm és kész.
      “Szokásosan” vad nélküli helyre mentünk, tegnap óta van rajta a kiltix nyakörv, még nem igazán hatásos, szóval ha lehet, akkor nem kísértem az ördögöt, sem a kullancsokat.
      Egész délelőttöt kint töltötték az udvaron, ahol ment a labdázás, simizés, vagy csak kint voltam velük. Ma is szóvá tette, hogy kint hagytam, bizonyítékként ott van a tappancslenyomata a fehér ajtón, bocsi főnök! 🙂

      Délben ismét hazamentünk ebédelni, de most kivételesen autóval, mert nem volt időm sétálni velük. Találkozott Testvérem 3 gyerekével, hát a fogadtatás nem volt épp jó. Mármint Tamy részéről, persze a gyerekeket is alig lehetett leállítani, hogy ne rohamozzák, egyszerre csak egy simogassa. Tamy egyértelműen rosszul érezte magát, félt. Nagy ívben elkerülte őket, és jött hozzám segítségért. Ez azért nagyon tetszett 🙂 Persze minden gyerek végül meg tudta simogatni, de egyáltalán nem élvezte a Kisasszony a helyzetet. Folyamatos ingerhez szoktatást kell bevezetni. Ahogy tegnap is írtam, nem szereti, ha ráhajolnak, vagy épp olyan mozdulatot tesznek felé, ami nagy testfelületet jelent vele szemben. Majd elviszem a városba jobbra balra és az útmutatómnak megfelelően kérem majd meg a segítőkész embereket, hogy segítsenek ebben a “terápiában”.
      A délután nagyobbik részét bent töltötték az irodában, naná, hogy az asztalom környékén. Sőt Tamy elfoglalta Jamie helyét, így Jamm nagyon örült, amikor egy kis lasztival kicsalogattam a leányzót, hogy ő bemehessen a törzshelyére. 🙂 Nagyon jól érzi magát, megismerte a fénymásolót, nem fél a tárgyaktól, amik a kezemben vannak. Ez már kedden is feltűnt, székeket pakolásztam, és mintha természetesen közlekednék minden nélkül, úgy jött utánam, és fordult meg előttem. Ma a papírokkal a kezemben búboltam meg, meg sem hatotta. Sőt a légycsapóval is játszadoztam vele, a legnagyobb természetességgel vette a lapot.
      Délután elmentünk a tóra, gondoltam megnézem milyen a viszonya a vízhez, azt láttam, hogy a pancsolóban elvan, de azért ez mégis csak nagyobb és mélyebb. 🙂 Orsi és Ian gyakoroltak, mi meg játszottunk, mind a vízben, mind a szárazföldön. 
      Rókafejű Tamy 🙂

      Ne kérdezzétek mit keresett mellette 🙂
      Wow, ez a kép nagyon tetszik róla 
      Gyönyörű testecske is dukál az okos fejhez
      Amely igen vidám tud lenni 🙂
      Képeslapkép 🙂
      Épp ledörgölődött Tamy 🙂
      Azt kell mondjam, hogy Tamy addig érzi jól magát a vízben, míg a hasa nem lesz vizes. Valahogy úgy, mint mi emberek. 🙂 Dobáltam neki labdát, egyéb műanyag játékot, de igazán egyik sem kötötte le. Inkább úgy mozgott nekem, mint egy sztár a kiállítási ringben, én, mint fotós, meg alig hittem el. Ahogy kattintgattam, mindegyik szép mozgású Tamyt adott ki. :O 🙂 

      Nem a legjobb minőség, de látszik a lényeg, ajjjj gyönyörű mozgás!!!
      Tamy épp szárnyal…
      Imádom!!!
      Szárítás gyanánt az utcákat róttuk, és hasonlóan Jamiehez, aki pár utca elteltével már majdhogynem száraz bundával rendelkezik, Tamy is megszáradt a kocsihoz érve. Most már tudja, hogy mi a feladat, hopp be a csomagtartóba, ahol nagyon szépen utazik. Fekszik és üldögél, nem méltatlankodik kapargászás képében, ha épp áll az autó és én még nem nyitom az ajtót. Szeret rögtön kiugrani, emiatt nagyon kell figyelni nyitáskor, bár én csak ultrabiztonságos esetben nyitok csomagtartót, pont kiugrási veszélyek miatt.
      Most pihi van, én meg irigykedem. Még nem volt(ak) itthonhagyva egyedül, de azt ahogy a vacsorámat is elkészítettem, láttam, hogy a pultra felér. 🙂 Szóval mindent el kell pakolni, ha elmegyek itthonról. Drukkoljatok, hogy mindent rendben találjak. 🙂 Holnap jövök… 🙂
      Amikor elgondolkodik… 🙂
      Hozzászólások (0)

      Tamy, azaz Tanmark’s Glitter N Gold

      Tamy 3 hónaposan

      Ne, aggódjatok Jamie nem esett át holmi átkeresztelődésen, és más sem. Azért adtam bejegyzésemnek ezt a címet, mert egy kis hölgy lakik nálunk mindaddig, míg meg nem találja Gazdáját. Igen, ismét az ideiglenesezés pályájára léptem. Csak most nem az utcáról szedtem fel a tüneményt, hanem a tenyésztő udvarából. 

      Csak egy rövid történetben ismertetném Tamy eddigi életét: 2012.10.16-án látta meg a napvilágot, nem más az apukája, mint Jamie tesója, Sony. Sajnos ő már nincs közöttünk, emiatt is fontos számomra Tamy sorsának alakulása. Egy osztrák tenyésztő nézte ki magának, nem csoda egyik legígéretesebb kölyök volt az alomban. Aztán ahogy fejlődött, kiderült, hogy foghiánnyal küzd. Sajnos az osztrák család nem tudta megtartani, és az ottani szigorú tenyésztési szabályoknak köszönhetően tenyésztésbe ezen hiba miatt már nem vonható. Nem adta vissza a kölyköt könnyen, hisz még orvossal is megnézette, hátha csak nem bukkantak elő azok a fogak, de sajnos nem. Gödöllőn, klubkiállításunk napján történt az átadás májusban, melynek én is szemtanúja voltam. Huh, hát ezt senkinek nem kívánom… Tamy fokozatosan beilleszkedett és a nap végére már úgy viselkedett mintha mindvégig velünk lett volna. Persze sírt és tekingetett a családja felé, akik igyekeztek tisztes távolságból nézni az eseményeket krokodilkönnyeket hullajtva. 🙁 Eszti, Jamie tenyésztője, már a családalapítás tényleges kapujában állt (június közepén megszületett fiuk), így kevés ideje volt Tamy hirdetésével foglalkozni. De már akkor beszéltünk róla, hogy ahogy kiszárnyal Mazsola, azaz Boston, helyet kap Tamy nálunk, aki addig vendégeskedik otthonunkban, míg családra nem lel. Az események pörögtek, nyaralás utánra tolódott a “csomag átvétele”, hülyén hangzik de tényleg olyan volt, főleg ahogy összegabalyodott velem az első ülésen… 🙂 na, de erről később… :). Végül jelentkezett Tamyért egy család, ami sajnos a kislány hibáján kívül, de visszaadásba torkollott. Így Tamy, ismét a tenyésztője falkájában találta magát, ahova egy kis körbetekintés után pikk-pakk beilleszkedett. Majd jöttünk mi a sorban, akik olyan életet biztosítanak számára, ami megfelelő egy 10 hónapos kölyöknek. Szocializáció, séták, események itt, ott. Remek lehetőség lesz pl a flyball szeminárium, ami most hétvégén kerül megrendezésre. Tuti elviszem, kerítek neki egy textilboxot, aztán szokja a kutyás társaságot, a pörgést, vagy épp a fekvést a boxban. Na, de megint előrerohantam. 

      Egy elgyötört, állandóan visszatuszkolt Tamy fejszerkezet, (a lábamon)
      Most már kerek a sztori, szóval jöjjön ténylegesen Tamy jellemének feltérképezése. 🙂 Mivel ismertem már a lánykát, nagyjából tudtam mit fogok kapni a kezeim közé. Na jó, hallottam, hogy egy, két dologban változásnak indult a csöppség. Kocsival vittük haza, a lábamnál, az anyós ülés lábtartóján kapta a megtisztelő helyet. Azon kívül, hogy mindenáron el szerette volna velem hitetni, hogy neki konkrétan az ölemben lenne a helye és nem lent a lábamnál, nagyon jól viselte az út viszontagságait. Igaz majd fél úton keresztül tartanom kellett a mellső lábait, mert ő a fejét, mindenképpen az ölemben szerette volna nyugtatni, mivel szemből nem jöhetett fel, így állandóan oldalsó testtartásban, és így a mellső lábait folyamatosan felfelé akarta túrni. A megoldás csak az lehetett, hogy tartottam a mellső mancsokat, míg másik kezemmel vadul gyömöszköltem a testét. 

      Miután hazaértünk egy kis ivásnyi szusszanásnyi ideje volt csak és már mentünk is Jamieért a munkahelyre, második legforgalmasabb utcán gyalogoltunk a járdán. Érdeklődött minden iránt, szagolta a járdát, a növényeket, mindent ami csak elé került. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy minden lépcsővel rendelkező kapun be szeretett volna menni. Nem tudom mi miatt van, de tényleg még le is lassított, rámnézett, aztán továbbjött velem. 
      Jamiet a munkahelyen ismerte meg, ahol Pöttyös előadta a vehemensebbik énét, egy gyors körbeszaglás után mentünk is hármasban haza. Hát, ha Mazsola, Boston érdekes volt sétailag, akkor Tamy jelenleg borzasztóan érdekes 😀 Elszoktam én már attól, hogy keringjenek körülöttem, húzzanak, és ne arra menjenek amerre én szeretném… 🙂 De nem aggódom, ki lesz az a hiányosság is tömködve, de jelenleg még hagyom, nem akarom máris tanítgatni, egyenlőre szokja meg, hogy a póráz, nyakörv jót jelent. Mert jelen pillanatban nem épp ezt gondolja róla, pedig csak ezzel lehet kimenni az utcára, sétálni, stb… Ezt Boston is hamar megtanulta. Szerintem megajándékozom majd egy olcsó textilnyakörvvel, hogy a bújtatás rossz gondolata elszálljon, a karabiner csatolása nem hinném, hogy ennyire rossz lenne a későbbiekben. Szóval séta képét még alakítgatni kell, elsősorban póráz, nyakörv léte = nagyon jó dolog, utcára lépés, sok élmény lehetősége. Sétaoldal választása, huh jó móka lesz 😀 Azaz, hogy ne menjen állandóan a tekergőzés, illetve ha húz, akkor nem megyünk tovább. Nála nem szeretnék lefordulást alkalmazni, annyira értelmesnek és együttműködőnek látom, hogy menni fog megállással is. Aztán majd fél órás álldogálás után lehet mást mondok 😀 😀 😀 

      Naphosszat el tudnám nézegetni ezeket a testecskéket…
      Játék, azt tudom, hogy Jamm érdekesen adja elő magát, mert szeretne játszani, de a pozícióját is védi egyben, azaz, gyere húzzad a rongyot, de ne fogd meg olyan közel, belemászva a személyes terembe… o_O Én így szeretlek Jamie :* Egy valami nagyon tetszik Tamynak, a labda!! Eldobom visszahozza, sőt volt rá precedens, hogy oda is hozta nekem, persze nem adja oda 😀 😀 😀 Boston 2!!! 🙂 De ez volt az első játék, amire rávetette magát nálunk, se a kötél, se a csipogós plüsstárgyak nem érdekelték annyira, bár lehet csak Jammtól félt! 🙂 A lasztit meg megfogta és hurcolászta a lakásban, édes vigyorral a pofiján. 🙂 Az emberi testbeszédtől gyakran megijed. Szerintem nagyon jó partner lesz abban, hogy utánozza Jamiet, aki ebben nagyon jó tanár. Azaz bemutatja velem, hogyan is kell játszani, amibe remélem egyszer Tamy is be fog kapcsolódni. 




























      Őrzés, mint házőrzés, hát meg kell, hogy mondjam Jamie 2 db buffogása kioldotta a lányt, és most már ő is jelez, ha mozgás van az utcán. Mennyire örülök ennek, hát amikor 4:30-kor kiengedett kutyák csak egy picit megugatnak valakit, aki elkolbászol az utcán, az annyira nem tuti… De őriz, magáénak érzi annyira a házat, hogy őrizze. Persze ehhez nagyban hozzájárult Jamie jelenléte, ebben biztos vagyok.
      Beilleszkedésből jeles az már biztos, úgy nyugodott le ő is, ahogy érezte mi is aludni készülünk, kint aludtunk a nappaliban, azért mégis féltem, hogy valami bajt csinál. De nem volt ilyen téren gond, végig a kanapé hátuljának támaszkodva aludt, köztünk szóval Dávid oldalán, míg Jamie mellettem. Nem volt járkálás, nem volt nappali wc-ként hasznosítva. Csak egy pár csepp örömpisi volt, mikor végre megsimogattam reggel… 🙂 Az ilyen kölyöknél megengedhető. Különben elképesztő, hogy mennyire azonos hangokat adnak ki egy nagy fekvés előtt, morgás, szusszantás, és tudtam, hogy hajnalban épp milyen testrészét rágcsálta, lábát, combját, mikor vakarta a fülét, stb… Tudtam, fogalmam nincs honnan ez a hasonlóság, de van és kész.
      Állandóság, ugyebár nem igazán jellemezte az életét, hát valahogy nálam sem eddig, hisz egész nap a munkahelyemen voltunk, délben elsétáltunk Szüleimhez és ugye most otthon. De velem volt, velünk volt végig értette, ahol Jamie, ott van ő is. Persze akadt egy kis nyüszi, mikor kint hagytam őket az udvaron és én mentem dolgozni, de ezt már megtanultam hogyan kezeljem, azaz, hogy nagyon is figyelmen kívül hagyjam. (na, most csapom agyon, épp az ablakot kaparjaaaaaaaa a Kisasszony! Persze semmi durvulás, nem bántom, de azért csúnyán néztem rá, már megtanulta, hogy nekem is vannak szép kék szemeim.) Egy vonyítása volt, mikor Jamiet beengedtem, hogy megehesse a reggelijét, a hölgy jelezte, hogy nagyon vágyik már a társaságra hisz elfogyasztotta étkét… 🙂

      tobzódás az íróasztalom körül… 🙂 
      Csupán ennyire megy el tőlem… nem tudok görgőzni a székemmel miatta 😀

      Elengedés, sokat agyaltam rajta, hogy mit tegyek, hisz mégis csak felvigyázó vagyok, nem én döntök sorsáról, de valahogy a sétálás pusztában pórázzal nem az én stílusom… Szóval elmentünk arra a környékre ahol kevés a mindennemű állat, tehát a kullancs, mint élősködő, és nyulak, őzek, mint vadak, akik után el lehet futni. Bíztam benne, és jól tettem, olyan vidáman ügetett Jamie után, persze én meg erősítettem a pozitív tartalmát annak, ha hívom és visszajön. Azaz kapott némi jutalmat okosságáért. Büszke voltam, de nagyon. Első szóra jött, vigyorogva, fencsit rázva. egy hátránya volt, amit most már tudok kezelni, kétszer is belefetrengett a khm bocitrágyába. Hála már kiszáradt állapotában volt, no de akkor is… Juhász juhuljon, nem kell neki elrejtenie a szagát, hisz épp az a fontos, hogy észrevegyék. 

      Boldog Kislány!!
      Játékos Kislány!! 😀
      Végre eltávolodó Kislány 🙂

      Ha már itt tartunk, egy kicsit mesélek a bájáról. Iszonyat kedves, pusziosztós, macskákat megszégyenítően bújós leányzó. Egyszerűen kész vagyok tőle, levesz a lábamról. És úgy tud MINDENNEK örülni, hogy észvesztő. Ha behívom őket az udvarról, jön parádézva a mellső lábaival toporogva, úgy rázva a fenekét, hogy konkrétan elcsúszik a metlakin. Bájos lány, nincs kétségem efelől. Hamarosan jövök, ha nem bánjátok közös életünk további alakulásáról…

      18 éves karikás 🙂
      Összegabalyodva, mert Jamm megteheti, de fordítva már morgás lenne 😀



      Hozzászólások (0)

      Mert kell egy saját

      Igen, úgy gondolom, hogy Jamie túlnőtt engem… 🙂 Na, nem kell megijedni, semmi rossz nincs a dologban, bár azért néha nem esett jól, ha a facebook oldalamon a kutyám képe több like-ot kapott mint a sajátom… 😀 Persze nem kell komolyan venni, nem vagyok elkeseredve, és nem vagyok ennyire megszállottja a facebooknak sem. (vagy igen?)

      Ma elérkezett az a nap, hogy útjának indítsam Jamie saját oldalát, huh most remélem sokan nem nevettek ki ezért. Hisz értetek, Jamie-ért teszem, mert hála, kop-kop-kop, elég nagy az érdeklődés a blogunk iránt… Álmomban sem gondoltam volna, hogy a 2013-as év ekkora változást hoz egy lány életében, aki arról szárnyaltathatja gondolatait, amit szeret. A kutyás világról, kutyájáról, együtt töltött szép és kevésbé szép percekről. Kicsit ömleng néha, kicsit kiakad néha, és mindezt a maga stílusában még közszemlére is teszi. 
      Hisz ez vagyok én, egy lány, aki messze él mindentől, olyan városban, ahol nem divat a kutyasétáltatás, kutyázás, ahol furán néznek rád, ha kutyával mászkálsz, vagy az autód csomagtartójában ott figyel az a bizonyos kék szempár. Igen, ilyen helyről, jöttem, láttam, visszamennék… 
      Mert itt szeretek élni, itt, ahol interjút készítenek velem, mert versenyzem a kutyámmal, helyesbítek, semmilyen versenyen nem vettünk még részt a kiállításokon kívül. De ez is valami, ez is más, ez is felfoghatatlan az embereknek, akik tényleg nem értik, hogy értem el azt, hogy van egy Jamiem. Egy olyan kutyám, aki nem húz a séták során, lefekszik, vagy leül, ha épp beszélgetek valakivel az utcán, tud pár trükköt, és még azt nagy közönség előtt is képes produkálni. 
      Igen, megnéznek, de már nem fordítják el a fejüket, már nem, hisz egy mosolygós, nagyot köszönős lány megváltoztatta a nézetüket. Még mindig furcsa, de valami van benne. Ez vagyok én, jó kutyás, aki illemtudó, és nagyot köszön azokra, akik rápillantanak. Forradalmár, ahogy pár ismerősöm mondta. Hiszem, hogy ezzel is lehet változtatni a megítélésen, kisebb lesz az ellentét a kutyás és nemkutyás között. Főként, hogy a városban inkább a nemkutyás nézetűek vannak többen… De szeretem őket, elfogadom őket, hisz ők is elfogadnak engem, ahogy vagyok. A furcsa lányként a Pöttyös kutyával…

      A gondolataimnak, amikből akad bőven, a Jamie életképeknek, amikből akad bőven szeretettem volna egy saját oldalt, azaz egy Tanmark’s Double Diamond – Jamie aussie oldalt. 

      Akinek facebook elérhetősége van és szívesen olvas hasonló témában, stílusban, amiben a blogom is általában íródik, (néha azért picit félre tudok siklani 😀) megtalálhatja oldalunkat ezen a LINKen keresztül. Jobban fog pörögni, mint a blog, több információ, több kép. Ahogy a nagykönyvben írják, nagyobb ingerkörnyezet lesz számotokra, és számomra is. 🙂 

      Első hivatalosan Jamies oldal 😀 😀
      FORRÁS

      Hozzászólások (1)

      Trükk: tolatás


      Elég rég hozakodtam elő újabb trükkel, és már nekem is hiányoznak a felvételek, gondolatok, próbálgatások. Ne aggódjatok, nem áll szándékomban abbahagyni ezeket a videókat, túlzottan is jó mókának vélem 🙂

      A tolatás első nehezebb trükkjeink közül való, és még a mai napig van mit gyakorolni rajta. Leginkább az irány, azaz hogy egyenes irányban tolasson és a távolság, azaz a tolatás mennyisége az ami még javításra, gyakorlásra szorul.
      Ejtsünk pár szót magáról a mozgásról, a tolatásról, természetes környezetben láttatok már kutyát tolatni? Na elő az emlékeket?? Én már láttam, pl simán teheti egy kutya, hogy kihátrál egy adott szituból, ezt megteheti oldal irányban, de én láttam már konkrét kihátrálást, azaz hátráló mozgást két kutya kommunikációja kapcsán. Vagy ha pl ajtóban áll a kutya, és te ki akarsz menni és nem vagy olyan “nagyvonalú” hogy megvárod míg a kutya eltekereg onnan, hanem ugyanabban a tempóban, mint ahogy szoktál menni, mész ki az ajtón (de izék tudunk mi, emberek lenni  🙂 ), akkor elég valószínű, hogy a kutyád pár hátráló lépés után megfordulva elenged. Na igazam van, vagy igazam van? 🙂 Akik kételkedtek a négylábúak tolatási képességein, azok most már remélem nem teszik. 
      És a következő kérdésem, láttatok már nem csak néhány hátrafelé lépést megtevő kutyát? Nagy valószínűséggel az már tanult viselkedés, hacsak nem valami szűk és hosszú folyosóról kell kihátrálnia a kutyának. 
      Azaz a hátrálás egy olyan mozgásforma, ami a kutya és ember számára is természetes, de mindennapi tevékenységünk során ritkán, vagy csak kis mértékben gyakoroljuk. 

      Örülök, hogy ezt letisztáztuk, igaz egy kicsit már súroltam a témát, tudjátok, mindig megfigyelem, hogy Jamie mikor mutatja be a trükköt önmagától. Tolatgatni általában akkor szokott, mikor szűk helyen van, azaz az ajtóknál, a kanapé és asztal között. Ám leginkább akkor, és abban a gyorsaságban, amiben számomra kívánatos lenne, amikor fogócskázunk és megelőzöm a menekülési útvonalában.  🙂 Akkor aztán mit neki metlaki, úgy korcol hátrafelé, hogy meg ne kaparintsam éppen azt a játékot, ami a szájában van, hogy csak porzik előtte minden. (azaz porzana, ha nem házban laknék, amit takarítok ) 🙂

      De mire is jó ez a trükk? 
      • azon kívül, hogy oltári látványos, és mindenki örömködik, ha látja
      • hasznos lehet későbbi trükkök tanítása esetén, párat majd megmutatok a videón 🙂
      • irányítás esetén, milyen jól nézne ki a bójázás során, ha hátrafelé küldöd ki a kutyát!! 🙂 
      • ahelyett, hogy galád módon átgázolnál a kutyán az ajtóban incsifincsi falatokkal a kezedben (ilyenkor némely kutya elveszti a mentsük meg mellső lábainkat a rálépéstől kontrollját), elküldheted a vezényszóval.
      • Vagy, ha túl közel merészkedik az ebédlőasztalhoz, akkor az asztaltól való felkelés fáradalmait mellőzve hátra tudjuk küldeni.
      A tolatást sokféleképpen lehet tanítani. Leginkább a modellezést szokták alkalmazni, valamint a megvezetést, pedig a formálás a legérdekesebb és leginkább embert, kutyát próbálóbb megoldás. Én is modellezéssel tanítottam Jamiet, de a pontosítás kedvéért be kell majd vetnem a formálást, azaz kb kezdhetem az egészet elölről, igaz lehet a korábbi tapasztalatoknak köszönhetően sokkal gyorsabban fog menni, mint előképzettség nélkül. Itt van egy rövid felsorolás az alkalmazható módszerekről:
      1. Modellezés
      2. Formálás
      3. Megvezetés
      4. Célkövetés
      Ami a pikantériáját adja ennek a trükknek, hogy ebzetünket meg kell tanítani arra, hogy egyenes vonalban tegye meg azt a távolságot, amit mi kívánatosnak vélünk. A másik tényező természetesen a távolság, amennyire kell eltávolodnia a kutyának tőlünk, valamint van az a távolság, ahonnan a feladatot végre kell hajtania a négylábúnknak tőlünk, azaz a köztünk lévő alapállásbeli távolság. Gyorsaság sem elengedhetetlen, illetve az általunk kívánatosnak vélt tempó, mind mind tréningezés eredménye. Vizsgáljuk meg ezt a 3 tényezőt kicsit behatóbban:
      1. Egyenesség: Egy érdekes cikket fedeztem fel, melyben arról számoltak be, hogy kutyáinknál, macskáinknál megállapítható, hogy mely “kezesek” (Forrás oldalért katt IDE). Léteznek jobbos és balos kutyák, pl ha megkerültetsz valamit, vagy simán egy apporttárgy visszahozatalában is jól megfigyelhető, hogy kutyánk az esetek többségében önmaga választása kapcsán ugyanabban az irányban fordul vissza a tárggyal. Így lehet, hogy a hátrálásban is hasonló következtetés vonható le, azaz az adott irányban kiflizik be a feneke. Elő a modellezéssel, azaz tárgyak használatával, ha tudjuk melyik irányban indul el a hátsó, akkor ebbe az irányba kell falat, torlaszt alkotnunk. Láttam olyan eseteket, akik padkán, vagy pallón rükverceltették kedvenceiket, ilyenkor arra kell figyelni, hogy ha lelépne, akkor a lábikó visszahelyezéséért is jutalmazzuk meg, ha mindkét lábával új talajlehetőségek után nézne, akkor kezdjük elölről a feladatot.
      2. Távolság: Korábbi trükköknél is említettem már a kiszámíthatóságot, ami a jutalmazást illeti. Így lehet az időt is húzni, tréningezni egy-egy feladat hosszabb kitartására, pl játszik, lelövés trükk esetében is. Amikor az elején vagyunk akkor is arra klikkelünk, hogy ha megtesz egy lépést, aztán kettőt, ha nem lép, akkor nem kap klikket. Ez így könnyű is, nem? Viszont én azt javaslom, hogy itt is vegyük elő kiszámíthatatlan emberi mivoltunkat és ne csak arra menjen a megerősítés, ha egyre többet lép, hanem klikkeljünk lépések számától függetlenül, de csak akkor ha lép a kutyánk, azaz elmozdul, álló helyzetre miután már felkínálgatja a tolatást ne jutalmazzunk. Kitérnék egy fontos dologra, amit már korábban is súroltam, minden kutya, minden gazda-kutya kapcsolat más. Ahogy nálunk léteznek felfogóképességben különbségek, náluk is vannak. Egyiküknek könnyebben fog menni, másnak kevésbé a trükk tanulása. A megerősítések számával viszont nekünk kell vigyázni, mert ha túl sokszor klikkelünk egy adott gyakorlatra, akkor a tanulás gyorsasága lelassulhat, belefásulhat a kutya annak végrehajtásába, ami már megy neki. Elveszti az érdeklődését, hisz klikkeléseink is elvesztik információtartalmukat. Ha ritkán kap megerősítést előfordulhat, hogy kutyánk érdekesebb dolgok iránt fog érdeklődni, mint a pillangók, az udvarban fellelhető játék, vagy előveszi trükkrepertoárját, amit szépen egymás utánjában felkínál nekünk. 🙂
      3. Gyorsaság: Általában azt szokták mondani, hogy az egyre gyorsabb, pörgősebb feladatmegoldásra kell klikkelni, és így szépen lassan beleteszed a kívánatos tempót a kutyádba. Ez elég nehéz egy tolatásnál, ha nem látványos a tempókülönbség a tolatások között. Érdemes ezzel a kívánalommal akkor foglalkozni, mikor kutyánk már tutira tudja mit szeretnénk. Ahogy a magabiztossága is megnő, úgy képesek gyorsulni is önmaguktól. Így nekünk már csak a jó tempókat kell beklikkelni. 



      1. Megvezetés:

      Számomra ez a legkönnyebb és a kutya számára legkevésbé gondolkodásra serkentő tanulási formula. Lehet ezt már írtam, akkor csak nyomatékosítom magam 🙂
      Én két alapállást határoznék meg: egyik mikor lábunk közé vesszük a kutyát, az a bizonyos kukucs póz; a másik amikor előttünk, velünk szemben áll a kutya.
      Talán a kukucs póz azért jobb választás, mert a kutyának nem engedünk teret, hogy a menetiránytól eltérjen, jobbra vagy balra elgörbüljön a tolatása. A hátránya, hogy először azt kell megértetnünk vele, hogy a lábunk között lenni jó dolog, felfelé nézni, keresni a tekintetünket jó dolog, és arra mozogjon és úgy, abban a sebességében, amiben mi is mozgunk. 

      Amire figyelj:

      • Vannak kutyák, akik kifejezetten rosszul bírják, ha ráhajolnak, márpedig megvezetésnél ez előfordulhat. Ezt ne tedd, próbálj természetes maradni testtartásodat illetően, és ne légy fenyegető.
      • A nagykönyvek azt írják, hogy ha nem mocorog a kutya, akkor használj kis nyomást a mellkasánál. Én azt javaslom, hogy ezekben az esetekben menj be a konyhába, és végy, készíts még brutálabb kaját, amivel motiválhatod a kutyádat.
      • Amennyiben ilyenkor sem mocorog őkelme, akkor kapcsold be a lentebb említett módon, nagyon sok jutalmazás bármilyen kajautáni ellépkedésért.

      Végrehajtás: 
      Egy igen ínycsiklandó falattal a kezünkben fogjunk neki a feladatnak, mindenképpen valami észvesztő legyen a kajcsi. Szó szerint, mert itt nekünk kell a kutyát az orránál fogva vezetni. 🙂 Fontos hogyan tartjuk a falatot, igyekezzünk a kutya buksijával, orrával egyvonalban tartani a falatkát, ha a kutyánk közben nyalná, vagy többször megérintené, ne akadjunk ki, azaz nyálfóbiások (mint ahogy én is az vagyok) hátrányban. 
      Hibák:

      • Előfordulhat, hogy a kutyánk, pl a rossz kajcsitartás miatt leül, ez akkor fordul elő, ha orrvonalától fentebb tartjuk az illatforrást. Ilyenkor, főleg ha megvezetéssel tanítottuk ülni, a kutyák 80 %-a letolja a popóját a földre. 
      • Megeshet a másik hiba is, hogy az orrvonalához képest túl lent tartod az illatforrást, ilyenkor előfordulhat, hogy kutyád lehajol, vagy akár le is fekszik.

      Így először én azt javaslom, hogy mindenképp nézd meg mi az a helyzet, ahol neked is kényelmes és a kutyát sem készteted mellékcselekvésre. 🙂

      Egy nagyon jó ötletet kaptam nem olyan rég, egy szemináriumon, ott olyan szinten be tudták az oktatók kapcsolni a falatra a kutyáikat, hogy szerintem még parázson is átmentek volna észrevétel nélkül. (De persze óvakodjunk az állatkínzástól, ezt csak durva példának hoztam fel.) Keltsük fel négylábúnk figyelmét, orrát a falattal, azaz húzzuk el sokszor előtte, amikor úgy látjuk, hogy becsatlakozott, melyet lábikók mozgatása jelent lépegetés formájában. Akkor nincs más hátra, mint, hogy adagoljuk kutyánk szájába a falatokat. Ezzel erősítjük meg, hogy Mr Orr falatkövetése jó dolog. Bekapcsoljuk kutyánkat a feladatra és a falatra is 🙂
      Ha mindez megvan, akkor a lépegetések, esetleg pörgés forgás mellett hátrafelé is vigyük a kezünket. Fontos a jó falattartás! Előfordulhat, hogy Mr Orrba ütközünk, ne aggódjunk, vagy próbálkozzunk meg még egy kicsit hátratolni kezünket, vagy ismét egy rövid orrnál fogva vezetés után hirtelen ismét bepróbálkozunk. 
      Ugyanez érvényes a lábunk között a kutya esetben is, azaz melegítsünk be, majd vegyük lábunk közé a kutyát, simán mehet neki a jutalom megerősítésként, sőt a lábunk között is jó, ha ezt megtesszük. 
      Maga a feladat jutalmazása: ne várjuk el kutyánktól, hogy hipp-hopp 5-6 lépést slattyogjon hátrafelé, mert ebből könnyen kipp-kopp lehet… Ahogy kedvencünk hátra terhel, vagy megteszi az első lépést adjuk oda neki a falatot. Ezt gyúrni, gyúrni kell, majd egy idő után vegyük ki a falatot a kézből, maradhat a kéztartás a kutya orra előtt, de lássa ő is, hogy a falat jutalmazáskor már máshonnan jön. Eljön az a pillanat, amikor a kutya már saját magától felajánlja a viselkedést, csak hogy hamarabb hozzájusson a falathoz, ilyenkor elkezdhetjük növelni a távolságot az orra és a kéz között. Amikor tudatossá válik a kedvencünknek mit is szeretnénk, akkor bevezethetjük a vezényszót vagy kézjelet. 
      Itt jöhet a kérdés, mikor vezetem be a parancsszót, én azt szoktam alkalmazni, hogy csak egy bizonyos idő elteltével, mikor már a kutyának tényleg leesett, mit is kell produkálnia, akkor kezdem el mondani, mikor épp azt teszi, azaz ebben az esetben, mikor épp tolat. Ahogy megindul hátramenetben már mondom is a tolat, hátra, vagy bármi vezényszót, amit kötni szeretnénk eme cselekvéshez. 
      Ha a lábunk közötti tolatás 100%-osan letisztázódott a kutyánkban, akkor lépünk el tőle, és vagy ismét visszatérünk a kézzel megvezetéses hátráláshoz, vagy magunk előtt toljuk a kutyát, azaz mi is lépkedünk felé, de ekkor is kézben a falat. Igen, ilyenkor ismét elölről kell elkezdeni a tanítást, de nem kell aggódni, hisz már tudja mi a tolatás, csak egy más környezetben kell neki produkálnia. Ez sokkal gyorsabb feladatmegoldás lesz, mint a korábbi láb közötti rükverc tanítása. Viszont Ti nyertetek, hisz egy cselekvést két különböző pozícióban is meg fogja tudni csinálni kutyátok. 🙂
      Amennyiben apró termetű kutyánk van, akkor javaslom, hogy ráhajolgatás helyett magunk mellett tanítsuk neki a tolatást, illetve ha a láb között is meg szeretnénk tanítani, akkor egy célkövető eszközt, egy pálcát érdemes bevezetni a tanításba. 🙂

      2. Megtolás:
      Létezik egy megtolás elnevezésű mód is, ami egy kicsit megvezetés és egy kicsit modellezés, mely arra hajaz, hogy ha mi lépegetünk az előttünk álló kutya felé, akkor az hátrafelé akar majd kitérni, hogy láthassa a gazdája fejét. A legtöbben azért szeretik, mert nagyon könnyen és gyorsan várható kézzelfogható eredmény, ám de sokkal nehezebb lesz a kutyánk számára adott tömérdek jelet kivenni, leegyszerűsíteni.
      Végrehajtás: 
      Szembeállítjuk magunkkal a kutyát, majd felé teszünk egy lépést. Az ebzetünk nagy valószínűséggel hátrálni fog, és ahogy a mellső lábát hátrarakja, már klikkelhetünk és jutalmazhatunk is. Azaz itt is nagyon résen kell lenni, és minden apróbb rezdülést jutalmazni kell!! Igen ám, de most jön a java! Hogyan vegyük ki a már “tolatni tudó” kutyánkból azt, hogy akkor tolasson, amikor én nem mocorgok felé? Az a nagy helyzet, hogy a megtolást, azaz a felé lépkedést minél hamarabb ki kell venni a tanítási folyamatból. Én valahogy ugyanazt javasolnám, mint fentebb, amikor a kutyának kezd tudatossá válni, hogy a rükverc a jutalom forrása, akkor kezdem csökkenteni a lépegetést, lehet hogy elég lesz csak egy lépés felé, vagy akár csak egy bedőlés és lám kutyánk már megindult hátrafelé. Amikor kezdeném alkalmazni a vezényszót a fenti esetben, akkor veszem ki a lépegetésünket, és csak utána rakom bele a vezényszót, vagy a kézjelet.
      Elég nagy bibije a feladatnak kutyánk állandó gazdi kontakt keresése, ugyanis ebből könnyen adódhat, hogy a hátrálás során bekiflizik, azaz beferdül a tolatása, így nem lesz szép egyenes.


      3. Modellezés:
      Ha már az egyenességmentes tolatás került szóba, itt élnék a lehetőséggel, amikor is összeismertetlek Benneteket a modellezés módszerével. Szokták alkalmazni ezt ugyanúgy mint a többit, azaz a tolatást a legelejétől ezzel a módszerrel tanítják, de van aki (köztük én is) csak a görbék kiküszöbölésében használtam. A dolog nem szól másról, mint, hogy eszközöket használsz arra, hogy egy folyosót alkoss, melyben eleinte ne legyen képes ebzetünk megfordulni. Ki mit szeretne használni, kiválóan hasznosíthatók a padok, ülőgarnitúra hátoldala, székek. De legyetek kreatívak, a kellékek terén határ a csillagos ég. 🙂 A falat se felejtsétek ki, így ha van egy gyér bútorozottságú lakásotok 3-4 székkel, akkor is remek folyosót építhettek ezek segítségével. 

      Jamie felkészültél? Vigyázz, kész, tűz, rajt!!!
      A falak elején lavírozó Jamm 😀

      Próbáljatok meg olyan tárgyakat használni, ami nem csap zajt, nem dől el, ha véletlenül nekimenne, mert akkor többet léptek hátra a tanításban, mint előre, hisz esetleg rá kell tréningezned őt arra, hogy az adott tárgy tényleg nem “bánt”.

      Végrehajtás:
      Hívjátok magatokhoz a kutyát, amikor beért hozzátok, ne csináljatok semmit. Sőt az a legjobb, ha elbámultok mellette. Egy idő után tappancsos meg fogja unni, hogy ott áll, és mint hogy nem képes másfelé lépkedni, így marad neki a tolatás. Legyetek résen, hisz egy kis lábmozdítás, ellépegetés aranyat ér, könnyítsétek meg kutyáitok munkáját azzal, hogy minden rezdülésére figyeltek, és jutalmazzátok azt. 
      Mint, hogy nem minden kutya szeret szűk térben lépkedni, pláne, ahol meg sem tud fordulni, emiatt, ha egy 4 székből álló folyosót építettél, épp hogy csak az első szék legyen a kutya mellett. Még ennél is jobb megoldás, hogy ha a testének felét fedi a folyosó, így is hátrálnia kell, mert máshogy nem képes kikerülni belőle. Amint látod a kutyán, hogy nem idegenkedik a szűkös tértől, magabiztosabbá válik hátrább léphetünk, így a pajtásunk behívásánál már neki is többet kell tolatnia. 



      Vigyázat! Attól, hogy a kutya magabiztossága növekszik nem nőhet egyenesarányban vele a követelményünk, azaz attól, hogy a megrendezett átjáró közepéig eljutottatok nem jelenti azt, hogy a kutyának egészen a kijáratig kellene tolatnia, ami már mondjuk 3-4 lépést jelent!
      Amikor már megvan a kellő távolság is, esetleg kedvencünknek bevezettük a hang,- ill testjelet, akkor enyhíthetünk a szűkösségen, azaz egy kis tereprendezés mellett kitágíthatjuk a teret. Ha ebben az esetben is egyenes a hátrálás, akkor megfelelő számú gyakorlás után lebonthatjuk az egyik oldalt, majd a másikat, vagy ha a falnál gyakoroltunk, akkor arrébb megyünk picit. 🙂







      Tolat, tolat, tolat!

      4. Formálás:
      Nagyon élvezem ezt a fajta tanítást, sőt legtöbb esetben ezt is alkalmazom. Jelen esetben a tolatásnál találtam egy olyan lehetőséget, amit ki szerettem volna próbálni formálás segítségével. Majd erről is beszámolok 🙂


      Végrehajtás: 
      A feladat egyszerű(nek tűnik), hisz a formálás lényegeként addig vársz, míg a kedvenced nem produkálja azt a cselekvést, amit szeretnél, jelen esetben hátráló tevékenységet. Érdemes az ülve lecövekelő kutyáknak pár klikket adni arra, hogy állnak, így tudni fogják, hogy a feladat további része állásból kell, hogy folytatódjon. Vegyük elő legéleslátóbb szemüvegünket és meredten nézzük kutyánk mellső lábát. A hátsó lábak figyelése nehezebb feladat, hisz a kutyának 4 lába lévén 3 valahogy tuti takarni fogja azt a bizonyos kiszemeltet, így naná, hogy megeshet, hogy rosszul klikkelünk. Ahogy kedvencünk türelme fogyogatni kezd, úgy kezd el toporogni (Jamie ezt még képes megspékelni valami förtelmes magasságokban járó sípolással). A toporgás az már jó, ekkor némely kutyák hátrafelé lépdelnek egy keveset. Melyik lábbal történt ez, mindegy, a lényeg, hogy időben kattantsunk, hogy ebzetünk számára is egyértelmű legyen. A toporgásból lassan tolatás lesz, csak ki kell várni, pihentetni kell, időt adni a gyakorlások közötti tanulás leülepedésre. Ez abszolút tapasztalat, ha egy helyen megrekedünk a formálásban, akkor sokkal jobban járunk mindketten, ha pár nap pihentetés után térünk vissza rá. 

      Elakadhatunk a toporgás szintjén, melyet a következők szerint próbáljatok megoldani. Ha a kutya csak toporog, akkor klikkeljünk a toporgására, de csak olyankor, mikor a kutya emeli a lábát. Amikor kezd tudatossá válni a toporgás, akkor tartogassuk a jutit csak a hátrafelé irányuló mozgást mutatnak a lábak. Itt a stabil hátrafelé irányuló mozgást jutalmazzuk, ne érdekeljen  senkit, hogy milyen irányú, mennyire szép a mozgás. Ahogy egyre tudatosabb lesz a rükverc, és már mennek az egymásutáni lépések is, akkor lehet dolgozni akár a távolságon, irányán, gyorsaságán.




      5. Célkövetés:
      Célkövetés az is, amikor a kutya egy pálca végére helyezett labdát, valamit követ, érint. Ahogy fentebb a megvezetésnél említettem, simán lehet alkalmazni alacsonyabb kutyáknál, akik annyira nem szeretik, ha rájuk hajolnak, vagy ha mi nem szeretnénk guggolni. 
      Végrehajtás:
      Először is kell találnunk egy alkalmasnak tűnő tárgyat, az sem elhanyagolható, hogy a kutyánk bele legyen rá kapcsolva. Tudja, ha megérinti, akkor jutalom jár érte. Ezt is meg kell tanítani a kedvencünknek mielőtt használjuk pálcát. Fontos, hogy csak érintésnek örüljünk, ezt jutalmazzuk, mert elég hamar el fog fogyni a pálca, ha harapásra, mancsolásra megerősítést kap. Ha négylábúnk ismeri a dörgést a pálcás lasztival, akkor nincs más hátra, mint a megvezetéshez hasonlóan klikkelgetnünk, jutalmaznunk. 

      A másik változat, ami inkább a célra tartást kaphatná címként. Ehhez helyezzünk le egy törölközőt, vagy bármi tárgyat, ami elkülönül a környezettől. Lehet ez egy párna, egy takaró, stb… Ennél a feladatnál a lényeg, hogy a kutya először megértse, hogy az aktuális földön lévő tárgyon tapicskál, az biza jó. Miután ez megvan már csak a távolsággal kell játszani. 🙂


      Végrehajtás:
      Letesszük a törcsit, vagy bármit hozzánk közel a földre, kutyát ráállítjuk, kapja a jutifalatokat, így megérti, hogy állnia kell. Aztán kicsit távolabb megyünk, és mondjuk megvezetéssel hátratoljuk a kutyát, amint érintik a hátsó lábak a céltárgyat, megy a klikk. Ezen tárgy és köztünk lévő távolság igen aprócska még. Ha megkapta a klikket a kutya, akkor mozdítsuk ki abból a pozícióból, azaz a tárgyon állásból, húzzuk magunkhoz közelebb, így megspóroljuk magunknak azt, hogy kajaosztás után újra be kelljen hívni magunkhoz a kutyát. 




      Ha stabilan megy már a tolatás, azaz látjuk kedvencünkön, hogy tolat izibe, hogy övé legyen a juti, akkor bevezethetjük a vezényszót, majd csökkenthetjük a kezünk használatát. Ha eljutunk odáig, hogy vezényszóra, semmi kézhasználat nélkül már megy ebzetünknek a feladat, akkor kezdhetünk játszani a távolsággal. Ne növeljünk túl nagyot, mert aztán visszamehetünk a fejlődésben pár lépést, akkor menjen mindig a klikk, ha a hátsó láb elérte a céltárgyat. 




      Amikor már minden esetben tutira megy a kutyánk, elhagyhatjuk a céltárgyat. Ilyenkor arra figyeljünk, hogy mindig más távolságokra küldjük ki, azaz ne szoktassuk hozzá, hogy mindig 3. lépésnél megy a jutalom, mert akkor ez be fog rögződni. Váltogassuk a távolságot. 🙂








      És akkor lőn, ahogy én tanítottam a hátrálást. Ahogy mondtam korábban is, én szeretem a formálást. Így itt is ezt szerettem volna alkalmazni. Leraktam a törcsit a földre és közel ültem hozzá. Jamie mindent megcsinált, komplett betakarózós trükköt, persze nem kértem rá, én ott ültem törökülésben és néztem mi az amin elindíthatnám a kutyámat a megfelelő irányba. Én is először az állásra klikkeltem. Aztán jött a tekergés, össze-vissza mászkált érintve a törölközőt, persze egy-két klikk után, miután leesett neki, hogy ezzel az eszközzel kell majd dolgozni, nem adtam. Aztán jött a toporgás a törölközőn, arra kapott klikkeket. Majd megtette első hátrafelé lépését, ment is rá a megerősítés, aztán, amikor először ment tolatva tőlem a törcsire, akkor hatalmas jackpottal abba is hagytam a gyakorlást. Persze a fent leírtak nem egy alkalom alatt sikeredtek így 😀 De fontosnak tartottam leírni, hogy ha úgy érzitek, hogy áttörtetek egy hatalmas falat a tanításban, akkor inkább jutalmazzátok meg és hagyjátok abba a gyakorlást arra a napra. Szóval mikor tudatossá vált a tolatással és hátsó láb törcsi érintésért jár a juti, akkor bevezettem a kézjelet, és hangjelet. Aztán kivettem a törölközőt a történetből. Az ok, amiért ezt a módit választottam, hogy a törölközővel falak nélkül egyenesítsem a tolatást, és a távolságot is egyértelművé tegyem. A gyorsaságot hanggal segítem, bár ezzel vigyáznom kell, mert néha ugatás a válasza rá, és ezt nem igazán szeretném ha benne maradna a feladatban.

      Akkor jöjjön a mindent összefoglaló videó, sokat gondolkodtam, hogy mi mindent rakjak bele, és mi mindent hagyjak benne. Nem volt könnyű dolgom, igyekeztünk minden módszert bemutatni, de például így kihagyni kényszerültem a hang és kézjelek bevezetését, és a formálást. Az utóbbit szándékosan hagytam ki, mert már önmagától felajánlotta a cselekvést, és ezzel nem sokat tudtam volna bemutatni, csak azt hogy törökülök, ő meg már az elejétől kezdve lépeget hátra. Formálással tanított hátrálás közel sem ennyire egyszerű…
      Bár így is hosszúra sikeredett, akarom mondani, én is nehezen nézek meg hosszabb videókat, és a 4:40 perc nekem már hosszúnak tűnik egy trükk videóhoz. De ítéljétek meg Ti!! 

      Hozzászólások (0)

      Röntgen, elemzés, konzultáció, eredmény

      Nem is tudom, hogy mennyire hangzik jól vagy rosszul a cím, nekem pozitív valamint negatív töltete is van. No, de lássuk a medvét, akarom mondani a történéseket. Mint ahogy arról beszámoltam Nektek, csütörtök 18:00 órára kaptunk időpontot dr Papp Zalánhoz. Pontosan érkeztünk, míg a doktor úrra vártunk, Jamievel próbáltak összebratyizni az asszisztensek. Jaj, olyan félelmetesek voltak orvosi szerkójukban, hogy nem látták meg Pötty igazi arcát. Csak egy beszari, félős, jaj ne nyúlj hozzám kutya nézett rájuk. Gondolhatjátok, hogy égtem, mint a rejsztág… 
      Mikor felkerült Jamie a vizsgálóra, akkor a doktor úr módszeresen végigtapogatta mindkét mellső lábat, hibákat, különbözőségeket keresve. Aztán nem voltunk messze az igazságtól, mert megvolt a pont ahol és ahogyan fájt a lábtő. Anna is ezt látta érzékenynek, és Zalán is ugyanazzal a mozdulattal mutatta ki a fájdalmat. A 5-10 perces művelet közben azért elmondtam, hogy azóta mit, hogy csináltam, mit használtunk, milyen pihentetés volt, stb…
      Majd következett a röntgen ideje, mert már a gyömöszöléskor nyilvánvalóvá vált, hogy kelleni fog, hála Jamie nagyon jól tűrte a mozgatást, így amellett döntött a doktor úr, hogy nem kell bódítani. Azért ennek nagyon örültem, így nem kell ilyen melegben ébredezni, no meg a hazaút is könnyebben ment így, mint bódítva.
      Bevittem a röntgenszobába, jaj annyira jól esett, mikor segíteni szerettek volna a cipelésben, asztalra rakásban, de mondtam, hogy 25 kg-t meg tudok emelni. 🙂 A röntgenben nem maradtam, csak egy ablakon keresztül kukucskáltam befelé, mi történik. 3 röntgent készítettek, 2 oldalfekvésben, 1 szfinxes fekvésben. Azok a csirkelábak!!!! 🙂 🙂 🙂
      Beletelt egy kis időbe, míg Zalán kijött az eredményekkel, majd felhelyezte a megvilágító testre (biztos van ennek is valami hivatalos neve…) Vészhelyzet című filmben éreztem magam, majd várakoztunk, várakoztunk és várakoztunk. Viccesen megkérdeztem Zalán feleségétől, hogy ez mindig ennyi ideig szokott tartani, mert a doktor úr bevonult egy szobába miután kihozta a felvételeket. Jaj majd meghaltam, hogy megtudjam, jó amit látok vagy sem… mert persze odasomfordáltam, hogy megnézhessem őket közelebbről is. Készítettem képet, bár elég rossz minőségű lett, szidom is magam érte… :/ A lényeget bekarikáztam, akinek jó a szeme az látja, azt ha összehasonlítjátok a másik lábbal megvan a különbség. Segítek, mert tényleg nem látszik. Szóval a jobb oldalon meg van duzzadva az a rész, alig látszik a felvételen is amúgy, de azért szemléltetésnek jó. 

      Jamie röntgenje
      Jamie kórlapja

      A kórlapot is beszkenneltem Nektek, hogy lássátok nem csak úgy beszélek erről. Szóval a karikán belül található egy csont, melyet több 100 valami (nah, itt nem tudom a helyes szót, ideg, ín, szalag) vesz körül, tapaszt le (vagy valami hasonló 😛 ). A lényeg, hogy itt sérült meg a kutyám. Megkérdeztem ez nem örökíthető, ez egyedi sérülés, ha jól emlékszem a szakirodalom 1998-ban nevezte meg ezt a fajta gyulladást, fájdalmat. Ezzel különösebben nem lehet csinálni semmit, ez bármikor előjöhet, de nem a súlyos kategória, ettől lehetett volna sokkal rosszabb is. 2011-ben sérült le először erre a lábára, arra is rákérdeztem, hogy ha akkor elhoztam volna, akkor jobban állna a szénánk vagy sem. A válasz megnyugtató volt, olyan téren biztos, hogy nem az én hanyagságom miatt van ez az egész, nem változtatott volna semmit. 
      Mindent ugyanúgy csinálhat, mint eddig, de természetesen megelőzésben lehet segíteni, szóval egy-egy edzés előtt be fogom kötni Copolival a lábát. Szóval keresnem kell tuti mintás verziókat, lehet linkelni!!!! 😀 

      Akkor pár szóban arról, hogy mit, milyen tanácsokat kaptunk:

      1. Bőrön át felszívódó “löttyöt”, ami kuriózumnak mondható, ezt 5 napig napi egyszer egy fogkefe segítségével be kell dörzsölni. Majd kb két hónapig heti egyszeri bedörzsölés. Nem kell megijedni, ha bepirosodik…
      2. Fájdalomcsillapító gyógyszer (meg nem mondom most a nevét, mert nem tudom kiolvasni), ha a sántítás előjönne ismét, akkor 5 napon át 2×1 tabletta. 
      3. GlycoFlex 600-at (zöldkagyló) adhatom félévente egy négyhetes kúrában, kg-ra számolva nekünk napi 2 szemet.
      4. Pihentetés: 1-1,5 hétig pihentessem a lábát, ha a sántítás előjön 
      5. Mozgáskorlátozás: sántításnál rövid sétán kívül semmi nem engedett meg, más esetekben minden, semmiben nem korlátozza ez, kopoli használata jó lehet.
      Tudom, hogy nem versenykutya az én Jamiem, nem is szándékoztam egy sportban sem komolyan nekiiramodni vele, mindent csak módjával szeretnék kipróbálni, megvalósítani, megismerni. Így vagyunk az agilityvel is, imádom ahogy irányítják a kutyákat, az összhangot nézni, ez a “sérülés” nem fog hátráltatni abban, hogy mini lécünket ne ugorhassa meg, illetve a heti egyszeri edzést. Frisbee sem a hatalmas ugrásokról szólt nálunk sohasem, hanem a zsákmányszerzésről, a funról, trükkökről. Gyors lemozgatásról, a lemozgatás monotonitásának megtöréséről. Most már a terelés is életmódunk részévé vált, soha nem láttam még olyan tüzet kutyám szemében, mint akkor, hiába nem más, mint ösztönlevezetésről. Mindenképpen megemlíteném a kutyaiskolákon való részvételt, ami ha nem is látszik megterhelőnek, de annak a kutyának, aki nem sok összeengedésre alkalmas kutyával találkozik a városban, igenis az. Már alig várom, hogy mehessünk… 😀
      Szóval egy olyan sérüléssel kell együtt élnünk, ami bármikor szembejöhet velünk az élet rögös útján, de nem félek, most már nem. Tudom mivel állunk szemben, tudom, hogy nincs baj, ez olyan defekt, amitől nyugodtan megkímélhette volna Pöttyösömet a Tükör szemlélet. 🙂 Vicc volt, de igen, tükör a kutyám, még a debilségben is… én mindenhol ropogok, a bokám gyerekkoromban többször ment ki, mint más embernek egész életében. Csak aerobik magasított szárú cipőben mozoghattam, nem volt épp divatos… 😛 Szóval ebben is tükröt tart, hogy vigyázzak magamra, és most már rá is…. Ne aggódj Pöttyös, vigyázni fogok, még ha szemedben tűz lobog is, akkor is tudom, hogy egy bizonyos idő után elég volt, pihenni kell. 
      A következőkben utána fogok nézni, hogy milyen bemelegítéseket alkalmaznak kutyáknál egy-egy erőltetett menet, edzés előtt.
      Szóval így vagyunk mi, bicebóca Gazda a bicebóca Kutyájával, akik már nem félnek!!! 😀
      Itt köszönném meg az összes aggodalmat felénk, nagyon sokatoktól kaptam támogatást, lélekmelengető szavakat… most már Ti is tudjátok: NINCS baj… 
      Jó kutyázást Mindenkinek!!! 😀




      Hozzászólások (0)

      Díjlovagló kutyám van :D

      “Sajnos” a trükkvideónknak még csak a fele van meg, de dolgozunk az ügyön, az elejét már meg is vágtam. 🙂 A jó idő miatt kicsit több időt töltöttünk az otthonunkon kívül, mint kellett volna ahhoz, hogy a videót megkreálhassam. De nem sajnálom, és remélem nem vagytok Ti sem csalódottak…
      Ámde mutatok Nektek egy vicces videót, szegény Jamie… valahogy mindig megjárja és lencsevégre kerülnek vicces életképei 😀 Ezt minden reggel eljátssza, amikor rárakom a kopolit, kicsit vicces, ezért is gondoltam, hogy örömködjünk együtt. Édes Pötty, és azért díjlovagló, mert ott olyan szépen, hasonlóan mint Jamm, tudják nyújtani a lábukat azon lovak is. Nagyon szép látványt nyújtanak.

      Ma beszéltem a doktor úrral, dr Papp Zalánnal, aki emlékezett ránk, ez azért nagy szó, mert több mint 1,5 éve voltunk nála dp szűrésen. Le a kalappal ismét… Szóval csütörtökön 18:00 órára megyünk hozzájuk. Nagyon várom, hogy kiderüljön mivel is állunk szemben, remélem tényleg csak egy húzódás, és minden a helyén van. Szurkoljatok nekünk!! Köszi!!
      Hozzászólások (0)

      Találós kérdés :D

      A hétvégén előrukkolok valamivel… gondoltam előtte közvéleménykutatok, ki mire gondol, ha az alább közzétett kirakós darabokat összerakja, és tetszik-e az ötlet? Vagy tartsam meg magamnak?? 🙂 Végül is elsősorban magam, magunk szórakoztatására alkotok…


      Ki mire gondol, ha ezeket a képeket meglátja? Érdekelne a véleményetek, hogy milyen szerepük lehet ezen képeknek a találós kérdés megfejtésében. Vajon szükség lenne mindre, hiányoltok valamit, vagy esetleg nem értetek egyet az ottlétével, vagy nem tudjátok miért van ott. 🙂 Aktivizáljátok magatokat, úgy se lehet nagyon sok mindent csinálni ebben a nagy melegben 🙂


      Nos és, ha ezt a listát?

      1.       Bemelegítés
      2.       Megvezetés előttünk, mi nem lépünk
      2.1.  0,5-1 lépésre klikk
      2.2.  Több lépésre klikk
      2.3.  Kaja eltűnik a kézből
      3.       Megvezetés lábunk között
      3.1.  Bemelegítés, szoktatás
      3.2.  0,5-1 lépésre klikk
      3.3.  Több lépésre klikk
      3.4.   Kaja kézből el
      3.5.  Mi is lépünk vele
      4.       Hibák
      5.       Megtolással
      5.1.  Sok lépés – apró bemozdulás klikk
      5.2.  Lépések elhagyása
      5.3.  Épp csak belengünk
      6.       Modellezés
      6.1.  Két fal alkalmazása
      6.2.  Folyosó szájánál kis hátrálás klikk
      6.3.  Egyre bentebb a folyosón, azaz több lépés után klikk
      6.4.  Falbontás, amerre kiflizik, azt hagyd meg
      6.5.  Egy lépés klikk
      6.6.  Több lépés után klikk
      6.7.  Falak elhagyása
      7.       Formálás
      7.1.  Álló helyzetre pár klikk
      7.2.  Láb emelése, toporgás klikk
      7.3.  Célirányosan a hátrafelé irányuló mozgásra klikk
      8.       Célkövetés
      8.1.  Törölköző a földön, hátsó láb rajta klikkek
      8.2.  Kis távolság a kutya, törölköző és köztem hátsó láb a törölközőn klikk
      8.3.  Növelem a távolságot, klikk, ha a törölközőt ér el hátrálva

      8.4.  Minden gyakorlás vége extra jackpot, játék, örömködés 🙂



      Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
      Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!