Itt van néhány kép a nagyszerű napunkról.

Jamie legutóbbi születésnapja, azaz a 2. szülinapja, volt a nézőpontfordulat számomra. Úgy éreztem ennek a napnak akkor is róla kell, hogy szóljon, nem érdekel, hogy aznap épp munkanap volt. Kivettem egy szabadnapot és azt csináltuk, amit ő legjobban szeret… 3 órát sétáltunk a pusztában, bár akkor inkább hasonlított egy hatalmas fehér vattához a térdig érő hó miatt. Utána volt egy kis pihi, majd játszottunk és klikkereztünk egy kicsit. Újabb pihi után megfürdettem Őkelmét (na jó, lehet ezt ő annyira nem értékelte már) majd jöhetett a késődélutáni konzerves tortája. 

Csont, Maki, Wcguriga Tigrincs

Kérdem én melyiket választaná kutyátok, ha egymás mellé teszitek? A játékot vagy egy nagy húsos cupákot? Azt hiszem ez a bejegyzésem a költői kérdések bejegyzése… gondolom a kutyák 99 %-a a csontot választaná. Így körbeértem mondandómmal, illetve mégsem…

Most szeretnélek Benneteket kérni, hogy tegyétek kezeteket a szívetekre és a fenti mondandómmal egybekötve értsétek meg kérésemet. Annyi szervezet, menhely található az országban, akik most karácsony közeledtével az emberi jóindulatra hagyatkoznak. Így kérném az Ő nevükben is, hogy támogassátok akár annak a játéknak az árával, amit kutyátoknak adnátok, akár azzal, hogy elmentek egy közeli menhelyhez és megsétáltatjátok annak pár lakóját. Illetve olyan ajándékötleteket is tudok, ami hasznos lehet, segítesz is egy-egy szervezetnek vele, és kutyás is.

Egy szép, tartalmas és egyben szórakoztató könyv. És hála a Libri Kiadónak, most minden a Bookline-on keresztülérkező megrendelésből november 1 és december 31 között 10%-ot a NOÉ Állatotthon Alapítvány védencei kapnak meg. 

Csányi Vilmos: A kutyák szőrős gyerekek

Ismét egy Noé-s remek kezdeményezés, naptárra mindenkinek szüksége van, aki irodában dolgozik. Miért ne legyen állatos naptára, és miért ne tegyen ennek megvételével jót másoknak? A naptár ára: 1.500 Ft

Naptár

Alább a Tappancs Állatotthon felhívását olvashatjátok: 
“Karácsonyfát állítunk a menhelyi kutyusoknak, hogy ők is részesülhessenek az ünnepből és ez a nap csak róluk szóljon, és amíg nem jön el értük is az álomgazdi, addig itt nálunk is megtapasztalhassák, hogy az ember jó.

Jelenlegi tanoncaink 🙂 Sajnos Jack-ről még nincs képem

Ahogy ígértem jövök a második résszel, azaz a második foglalkozásunkkal. Elég döcögősen indult az amúgy is nehéznek ígérkező tanfolyam. Hogy miért jelentem ki ezt így az elején, mert két teljesen új kutyával gyarapodtunk. Érkezett hozzánk Tünde Vilmával, a huskyval és Laci Jack-kel, a border collie-val. Tündéék már kijárták az alap-és középfokot, de valahogy nem találják a helyüket a klubon (amit nem értek miért), és ezzel a néhány találkozóval szeretnének még tovább fejlődni. Laciék pedig kijárták az alapfokot, viszont nem volt elég szabadidő munkahelye miatt a 7 hetes középfokra. Így ezzel a tanfolyammal szeretnének visszarázódni a suliba. 

Tünde és Vilma a klubfoglalkozáson aznap

A röpke bemutató után most csapjunk ismét az óra kezdetét jellemző lecsóba, mert hogy én abban voltam. Nagyon rosszul jött ki, hogy pont a két “ifjonc” késett. Így a beillesztés is feszültebbre sikeredett a vártnál. Jack-et egyből megrohamozták a kanok, aztán Csipi mutatott nagyobb érdeklődést, akit a border collie küldött el magától, hogy felfedezhesse a pályát, és letegye névjegyét néhány helyen. A nap folyamán nem igen hagyta el Lacit, de ezt már tudtuk róla, alapfokon is így viselkedett. 🙂 Vilma már nehezebb eset volt, elengedéskor valahogy erőszakosabban közeledtek hozzá a kutyák, na nem kellett félteni a kisasszonyt, helyére tette (segítségünkkel) a többieket rövid időn belül. Kettejük falkába való becsatlakozása érdekes esemény volt számomra.

Dante kommunikációja…

Amikor már minden helyrerázódott, jöhetett a munka, móka, kacagás… 🙂 Elővettük a 101 játék a dobozzal feladatot, amit mindenki otthon gyakorolhatott a tanfolyamok közti héten. Már aki tudott, sajnos kevés idő állt rendelkezésre a Gazdiknak. Dávid és Dante, Anita és Mex, Gábor és Balambér, Kitti és Csipi mutatták be, hogy mit is tanultak, meddig jutottak. Nekem leginkább Dávid és Dante munkája tetszett. Legfőképpen azért, mert láttam, hogy az első alkalommal, mikor megmutattuk a dobozos játékot, menyire nem érdekelte Dantét a doboz. Persze odament és megszagolta, de ő elsők között volt, aki beült Dávid elé és szemkontakttal próbált kicsikarni falatokat. Most ahogy Dávid letette a dobozt, Danténak bekapcsolt a feladat. Meg is csinálta, amit a héten gyakoroltak. Gondoljunk csak bele, hogy mekkora ingerkörnyezet változás érhette a kutyákat, hisz a megszokott otthoni környezetből átlovaltunk a suli ezernyi szaggal, kutyával rendelkező pályájára. Annyit jegyeztünk meg, hogy a munkára való bekapcsolás hagy némi kívánnivalót. Az első alkalommal megbeszéltük mit is jelent a bekapcsolás, semmikép nem engedelmes munkát. A lényeg, hogy kutyánk figyelmét magunkra összpontosítsuk, de az engedelmes munkás bekapcsoláshoz még nagyon kezdetleges a formálási tapasztalata a párosoknak. 

Mex

Mex már komolyabb diónak bizonyult, ő is fejlődött a kevés gyakorlás ellenére, már jobban érdekelte a doboz. Valamint a dolgozni akarása is fokozódott. Neki nagyon sokat jelentett a jutifalatokkal való kimozgatás, azaz nem kézből kapta meg a falatokat, hanem Anita jobbra, balra eldobálta magától. Gábor és Balambér munkáját is segítették a csapattagok egy-egy rosszkor elkapott klikkelés szóvá tétele mellett érkeztek olyan javaslatok is, amikor ők klikkeltek már volna. Balambér esetében rá kellett jönni, hogy igen erős szétcincáló ösztöne nem igazán engedi a doboz használatát, így nála áttértünk, ha jól emlékszem, egy fém itató tálra. Ezt Gábor otthon is tapasztalta, ha leteszi a dobozt, akkor Balambér teljes erejéből ráront, viszont ha letiltja róla feléje sem néz, arról nem is beszélve, hogy nem épp egészséges formálás közben letiltani a kutyát bármiről is. Kitti előre bejelentette, hogy engedelmessel fog bemelegíteni, hogy megnézze mennyire tud átkapcsolni a totál rákattant Csipi a formálásra. Nem volt nehéz a fekete ugrabugrát rávezetni mi is a feladat. 
Sajnos nem volt lehetőségünk mindenkire egyesével ránézni. De a lehetséges problémák megjelentek, mint a rossz, hiányos bekapcsolás; rosszkor klikkelés; a nem megfelelő tanulási folyamat felépítése; és a legjobb időben történő abbahagyás.

Bogyó és Zsuzsi, itt még a vizsgán Sajnos nem fotóztunk ezen az órán

A formálási feladat után jöhetett az engedelmes feladatokra való ránézés. Az első alkalommal pórázon néztük meg a vizsga pár feladatát, felelevenítve a tanultakat, lássuk ki hol áll. Most mindezt póráz nélkül járták le a gazdik. Az én csoportomban Atti és Bogyó, Dávid és Dante, Anita és Mex, Kriszta és Maxim küzdött a póráztalansággal. Mindenkire büszke voltam, de a nap sztárja kétségkívül Atti és Bogyó volt, akik egy olyan pályamunkát mutattak be, hogy csak tátottam a számat. A kis foxi úgy pattogott Attila mellett gyönyörű szemkontaktussal, hogy öröm volt nézni. A mumusukon, a fekvésen is sokat javítottak, Bogyó úgy vetette le magát a mélybe, azaz a földre, mint akinek sohasem jelentett volna gondot a menet közbeni fekvés. 🙂 Még most is mosolygok, ha az ő pályamunkájukra gondolok. De nem csak én voltam így ezzel a csapattagok is, akiknek legfőképpen kritizálni kellett volna. 🙂 
Kriszta és Maxim munkájukban is sokat változtatott a póráztalanság persze jó irányban. A nagy vörös kutya (egyik kedvenc Walt Disney filmeim egyike) felszabadultan mozgott Kriszta mellett, még talán a fránya fekvés is gördülékenyebben ment. Anita és Mex a szétesések szétesését mutatta be, illetve csak Anita. Szerencsére Mex vagy már hozzászokott, vagy most nem foglalkozott ezzel a körülménnyel különösebben. Az ő párosukban főként Anitának kell gyúrnia magát, hogy ne legyen ideges ilyen helyzetekben, mert sokat árthat ezzel a munkájuknak. Ezen kívül a szemkontaktot említeném meg náluk, amire az ő párosuk folyamatosan gyúr, mert Mex valahogy nem érzi jól magát, amikor a gazdira kell felnéznie. Gyorsan lesüti a szemét, korábban azt javasoltuk nekik, hogy menjenek vissza a szemkontakt kialakításához, azaz az alapokhoz és kezdjék el újra a felépítést. Vasárnap én láttam a változást, Mex igaz, hogy csak rövid ideig, de többször is fel-felnézett Anitára. Ez már félsiker!!! Dávid és Dante párosa ismét megmosolyogtatott, amikor Dante megmakacsolta magát és semmi pénzért nem akart lefeküdni. De tényleg!!! Én is megpróbáltam, kapott olyan fini kajcsit, amitől még én is leheveredtem volna a hideg földre, de nem ment. Nem tudom, hogy itt most a sok kan kutya jelenléte a pályán, vagy tényleg a hideg időjárás volt a gond. Mert azt el kell mondanom, hogy otthon, ház előtt pikkpakk lefekszik még esős időben is. Szóval egy nagy kérdőjel volt Őkelme számomra. Dávid szétszórtsága nem könnyítette meg a vezénylésemet, valamint a kutya munkáját. Azt javasoltam, hogy térjenek vissza ahhoz a módszerhez, amit Gabi a vizsga előtt 2 héttel javasolt nekik, hogy mindig óriási pozitívum legyen a kutyának az engedelmes gyakorlás, mert nem láttam Dante szemében lobogni az együtt dolgozás örömlángját. 

Maxim és Csipi játéka

Persze kaptunk egy kis nehezítő körülményt is, mert ezen gyakorlások közepette érkeztek meg a másik pályára az alapfokos csoport tagjai, akik a városi foglalkozás után tele levezetendő energiával futkároztak a pályán. Mi meg a két pályát elválasztó kerítés mellett gyakorlatoztunk… Minden páros pályagyakorlatának végeztével összefoglaltunk, megbeszéltük a hibákat, kiörömködtem magam, hiszen látom a megannyi pozitív változást, amiért tudom, hogy a gazdik, kutyák igen-igen odatették magukat. 🙂
Egy közös elengedés következett, amikor is a kutyák megtalálták játszópajtásaikat, indult a kergetőzés, futkározás, ugatás. Persze ez néha feszültséget is szült… Próbáltam rendet tartani a pályán, de annak nagysága, a kutyák összevisszasága megnehezítette ezt, ilyenkor Gabi jött a segítségemre. Szerintem még mindig elsőosztályúak vagyunk a pályarendfenntartásban 🙂
Jött egy kis játszási gyakorlat a répa, retek, mogyoró játék, aminek a lényege, hogy úgy kell kimondanod ezeket a szavakat, ahogy dicsérnéd, büntetnéd vagy egy vezényszót mondanál a kutyádnak. Mindig egy ember próbálkozott és a többieknek ki kellett találnia, többségében sikerült pl a mogyorót úgy kimondani, mintha dicsérnéd a kutyát. Persze voltak nehezebb esetek, amikor megoszlott a csoport, hogy akkor most mi is van a szó mögött… A feladat célja egyszerű, a kutyáknak jóformán mindegy, hogy mit mondasz mikor pl. épp dicséred, a megfelelő hangszín kell, hogy kellő hatással legyen pajtásunkra. Csak egy gondolat erejéig, nálam nem egyszer fordul elő, hogy Jamie nem épp akkor és úgy jött be hozzám, ahogy azt én szerettem volna, pl megállt még egy helyen szimatolni, de akkor is bejött, na akkor mit csinál a józan gazdi? Dicsérő hangon “na megérkeztél Te, kis sz@rházi” és még sorolhatnám…  azaz megdicsérem, de ki is adom magamból a dolgokat. 🙂

Balambér

Újabb gyakorlati feladat következett, a fektetésből behívás, ami egy új megtanulandó feladat az E/2 vizsgához. Persze ez nem úgy működött, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, hogy leteszed fektetésben a kutyádat ellépkedsz tőle a meghatározott távolságra és behívod… Nem, ezt a feladatot is szépen apránként kell megtanítanod a kutyádnak. Először magad elé beállítod, majd hátrálva kimondod a “hozzám” vezényszót. Így megadjuk a kutyának a kellő lendületet. Aztán jöhet ugyanez előttünk megvezetéses ültetéssel kiegészítve, a következő fázis, hogy le is fektetjük a kutyát és úgy hívjuk. Ezeket mind úgy kell végrehajtani, hogy végig a kutya előtt állunk és hátrálva lépkedünk, szaladunk kis távolság erejéig. Bevallom én is elkezdtem Jamievel így tanítani ezt, mert a mi esetünkben 1. elfogyott a lendület, 2. amióta a csehes lábhozkerülést tanulja, illetve pár dog dancing trükköt, féloldalasan ül be elém, 3. ha szépen be is ül, akkor sem olyan szép közel, ahogyan én azt elképzelem. Szóval mi is újrajárjuk valamilyen szinten az iskolát, de nem szégyellem… 

Dante és Ingrid khm.. játéka

Miután kifutkorászták magukat a Gazdik, jöhetett egy kis gyakorlat az otthoni etetést illetően. Gabi fogott egy tálat és megkért mindenkit, hogy mutassák be ki hogyan etet otthon. Szándékosan nem szóltunk közbe senkinél sem, megvártuk, hogy mindenki bemutassa otthoni etetési módiját. Aztán megkérte Évit, hogy hozza be Chilit és mutassa be, hogy ez náluk hogy működik otthon 8 kutya mellett. Ha Évi otthagyta volna simán a tálat, akkor Chili rögvest befalta volna a tál csekély tartalmát. Ám de jött a farkasoknál oly sokszor látott elmorgás a kajától, hogy Chili tudja mi merre hány méter. Aztán megkapta a kajcsit természetesen. Ez hivatott bemutatni, hogy a leültetjük a kutyát, majd a “marad” vezényszó alkalmazása abszolút nem követendő, valamint a nem tudom a kutyától letenni a tálat, mert rögtön beleeszik eset, amit úgy véd ki a gazdi, hogy eltorlaszolja a tálat a kutyától. Szó esett arról is mi van, ha kutya nem kívánja a kaja egy részét és otthagyja, ilyenkor mindenképp el kell vennünk előle. 
Nagyon gyorsan eltelt ez a másfél óra, és csak sajnálni tudom, hogy a tanfolyam felén már túl vagyunk… Persze az információ áramlás nem áll meg, hiszen van nekünk nagyon frankó csoportunk a facebookon. Itt tartjuk a kapcsolatot és egymásban a lelket néha néha. 🙂 Ránézünk egymás körmére, hogy ki, mikor gyakorolt, mennyit és természetesen a problémákra. 🙂 
Nem kívánok egyebet Kedves Gazdik, minthogy leljétek továbbra is kedvetek a csoportban, valamint az együttes fejlődésben… 🙂 

Főszervező 🙂

Vegyük alapul a fejlődésünket végigkísérő sulit- általános, középiskola-, itt miről beszélget az ember? Add ide a házit, mit hogy kell megcsinálni, jaj de félek a dolgozattól, miből írunk, milyen puskád van, de lúzer, állandóan fent a keze, ha a tanár kérdezi… Nem így van? 🙂 Persze suli alatt is lehetnek kapcsolataink, barátságok, akikkel a kedves intézményen kívül más is foglalkoztathat bennünket. A főiskola, egyetem már megtöri ezt a gondolatmenetemet, hiszen itt már lehetséges, hogy külön élünk a családtól, munkahelyünk mellett tanulunk, stb… azaz nem egy feladatunk van, mint a tanulás, hanem számos más is akad. 

Kittu 🙂

Ott vannak a munkahelyek, hát nálam többszörösen jellemző, hogy csak a munkáról beszélünk. Megemlítettem korábban az eseményeket, mint a szemináriumok, rendezvények, ahol ismét azzal kapcsolatban beszélsz, barátkozol, ami miatt elmentél. Bonyolult? Szerintem nem… és akkor itt a kutyasuli esete. Ide is szeretnek az emberek jönni, legfőképpen kutyázni, de hiszem és tudom is, hogy ennél mélyrehatóbb kapcsolatok is adódhatnak. Nekem a távolság és az időhiány, mint két tényező a nagy úr abban, hogy mennyit vagyok a sulin. Általában nem megyek egyedül, így másokhoz is alkalmazkodom, plusz nem árt felfogni azt sem, hogy hétvégi magánéletet más is kérhet tőlünk… pl a párunk 🙂

Zoli és a haja 🙂

Húú, azt hiszem, hogy kellően összefoglaltam, hogy miért fogalmazódott meg bennem a gondolat egy szűkkörű, beszélgetős, eszegetős, iszogatós eseményhez. De itt van egy mondatban összefoglalva: hogy lépjünk ki a minket összehozó térből, és ruházatunkból és ismerjük meg kicsit jobban egymást. 

Tünde 🙂

Szerencsémre lesz majd a sulin egy szezonzáró sulibuli, ami sokkal nagyobb méreteket fog ölteni létszámilag. Csak el kellett döntenem, hogy kiket hívjak el, sértődés maximális kizárásával írom le, hogy olyan embereket szerettem volna más formában közelebb hozni egymáshoz, akik jelen pillanatban a Szegedi Kutya Klub törzstagjait, állandó kellékeit jelentik. 

Viki 🙂

Azaz télen-nyáron, esőben-hóban, szélben-fagyban kint vannak a sulin és teszik a dolgukat, azaz kutyáznak!! 🙂 Sajáttal, máséval, tanulnak, tanítanak, mindegy… a lényeg, hogy elég régóta kint legyenek és ugyanazt a “tüzet” lássam a szemükben, amikor a suliról beszélnek, mint ami nekem lobog… Így nem volt nehéz összeszedni a 15 főt, akik véleményem szerint a sulink alappilléreivé váltak 🙂 Segítséget kértem az ötlet megvalósításához a dátumot és a helyszínt illetően, miután letisztázódott minden kiküldtem az e-maileket! 

Panka és a hivatalos mondandó 🙂

Útközben felvettem Adrit és Kittit, akik kicsit csencseltek maguk között ( kutyatáp és pénz cserélt gazdát- nem kell rosszra gondolni) aztán pontban 18:00-ra megérkeztünk a helyszínre. Még parkoló is volt a közelben, én voltam a legboldogabb. Aztán beléptem és rájöttem hogy a 18:00 órát majdnem csak én vettem komolyan, Panka és Zoli már elhelyezkedett, velünk együtt Panka szülei is megérkeztek, azaz elég foghíjasak voltunk a megbeszélt időben. A notórius késők mellett még sokan hiányoztak… Lassan mindenki beszállingózott 30 percen belül, majd kezdetét vette egy kis hivatalos megbeszéléssel a szolid összejövetelünk. Szegény Pankának nem csak a hely zajával kellett megbirkóznia, hanem olykor-olykor a mi “szánkatbefogninemtudó” képességünkkel. Viccesen már majdnem hallgatásra intettük az egész helységet, hogy hallhassuk Panka mondandóját. 

Vagy annyira mégsem hivatalos? 🙂

A hivatalos ceremónia lezártával finomabbnál finomabb ételkülönlegességek kerültek a pincér listájára. Míg vártunk az éhségcsillapítóinkra, nagyokat beszélgettünk. Számos új dolgot tudtam meg a kis csapatunk egy-egy jelenlévő tagjáról. És nem csak azt, hogy kinek hogy áll a haja a sapka nélkül… 😛 Gyűjtögettem, gyűjtögettem az infókat, amikért ezt az egészet szerveztem. Ha jól gondolom mindenkivel beszélgettem pár szót. Megtudtam, hogy Zoli járt már Barcelonában, Szilvi és Marcsi segítőkutyás oktatásra jelentkeztek, Kittuval boncolgattuk a számomra még mindig érdekes témát a BARF-ot, azaz a  kutyák nyers hússal etetését. Gabiéktól megtudtam, hogy Daninak december 14-én, míg a Tankcsapdának 15-én lesz koncertje Szegeden. (jajj, de elmennék, de már lassan itt van a hohohoóóózós karácsony!! :O )

Társaság másik része 🙂

Zsuzsival kiveséztük remek vizsgáját, főleg az engedelmest, mit hogy tanított, és én még mindig biztatom, így blogon keresztül is, hogy tartson klubot!! (Tudom, most elküldesz a francba… 🙂 😛 ) Megtudtam Tündéről, hogy német tanárnő, nem is akár hol… előtte nem szabad szerencsétlenkednem németül 🙂 (pedig lassan neki kell gyürkőznöm a szakmai nyelvvizsgához) Vikivel Kiráról beszélgettünk, a kutyájáról, akit nagyon-nagyon imádok, ő miatta változtattam meg silány nézetemet a “harcikutyákról” (direkt használtam ezt a kifejezést). Pankával, Adrival -aki talán a legszakavatottabb belőlem- tervekről, családomról dumáltunk. Megtudtam, hogy Panka szülei “TelefonosIvettnek” hívnak maguk között, mivel Pankával csak ezen a kütyün tudunk eszmecserét folytatni, és ilyenkor  néha Kornélra (Panka fia) felvigyáznak. 🙂 

Gabi, Te sem úszod meg… 😛

Látjátok… mind mind más és más téma… ezekhez nem elég 5-10 perc figyelem megosztva a kutyád jelenlétében. Remélem Ti, akik olvassátok ezt a bejegyzést és ott voltatok, hasonlóan jól éreztétek magatokat, és rólam is többet tudtatok meg, ami épp nem a Pöttyösről szólt… 🙂 Nem szabad elfelejteni természetesen, hogy minket a kutyázás, suli hozott össze, így fő témánk nem fog megváltozni… De ez így jó, ahogy van, hisz ezért járunk arra a helyre, ahova ki van téve ez a jelkép…

Csapat egy része 🙂

Négy alkalom a négy hónapra jön össze, mint november 25., december 2., január 13., február 10. és reményeink szerint a vizsga is februárban lenne, amennyiben indul alapfokú tanfolyam a kutyasulin.

Akkor nézzük meg miről is szól az engedelmes 2 szintű vizsga, azaz miben különbözik az 1-es szinttől. 

1. Pórázon követés (20 pont)

• egy vezényszó adható induláskor („lábhoz!”)
• egy vezényszó adható tempóváltásnál és fordulatoknál („lábhoz!”)
• egy vezényszó adható az ültetéshez („ül!”)
• szükség esetén a vezényszavak mellé testjelek is alkalmazhatóak

2. Szabadon követés (20 pont)

• egy vezényszó adható induláskor („lábhoz!”)
• egy vezényszó adható tempóváltásnál és fordulatoknál („lábhoz!”)
• egy vezényszó adható az ültetéshez („ül!”)
• szükség esetén a vezényszavak mellé testjelek is alkalmazhatóak

3. Ültetés eltávolodással (15 pont)

• egy vezényszó adható induláskor („lábhoz!”)
• egy vezényszó adható az ültetéshez („ül!”)
• szükség esetén a vezényszavak mellé testjelek is alkalmazhatóak

4. Fektetés eltávolodással, behívással (25 pont)

• egy vezényszó adható induláskor („lábhoz!”)
• egy vezényszó adható a fektetéshez („fekszik!”)
• egy vezényszó adható a behíváshoz („hozzám!”)
• egy vezényszó adható a lábhoz kerüléshez („lábhoz!”)
• egy vezényszó adható az ültetéshez („ül!”)
• szükség esetén a vezényszavak mellé testjelek is alkalmazhatóak

5. Helyben maradás ülve vagy fekve, 10 lépésre (20 pont)

• egy vezényszó adható az ültetéshez („ül!”)
• egy vezényszó adható a fektetéshez (opcionális)(„fekszik!”)
• egy vezényszó adható a helyben maradáshoz („marad!”)
• egy vezényszó adható az ültetéshez (opcionális) („ül!”)
• szükség esetén a vezényszavak mellé testjelek is alkalmazhatóak

Számos “nehezítés” van az 1-es szintű vizsgához képest. Ugyanúgy le kell járnia a gazdinak ebzetével az 1-es vizsga elejét, majd a csoportkerülés után jöhet a póráz lecsatolása és így megcsinálja ugyanezt a vizsgarészt. Fontos, hogy a kutya figyelme a gazdin legyen és ne csatangoljon el, azaz láb mellett legyen mindvégig. Szabadon követésben kell a kutyát ülve otthagynia a gazdinak, és ugyancsak póráz nélkül kell fekvésben hagynia, majd szabályos behívást kell bemutatni, azaz kutya odafut a gazdihoz, aki előtt egyenesen beül, majd lábhoz kerül. A hosszú helybenmaradás is változott, mind a távolság, mind az idő is megnövekedett. 
Mi is letettük ezt a vizsgát, Jamievel. Sok gyakorlás kell hozzá, kreativitás, hogy megtudd mivel tudod odatapasztani kutyád tekintetét magadra, valamint rábírni arra, hogy a pályán oly sok szag mellett Te, Gazdi vagy a legfontosabb, így maradjon melletted. Mi rengeteget gyakoroltunk kint, az utcákon, hogy minél jobban felgyúrhassuk a koncentrációt. Nehéz volt nekem elhihetitek… kerítésnél őrjöngő kutyák, cicák elsuhanása előttünk, mind mind megoldandó feladat volt. 

Balambér a homokbuckán

Ha megnézitek a mai dátumot (2012.12.04.) illetve a négy találka dátumát, lehet látni, hogy már 2 foglalkozáson túl vagyunk. Jó volt ismét látni a gazdikat és kutyáikat, nem hazudok, ha azt mondom, minden ott folytatódott, ahol abbahagytuk. Kétlábúak és négylábúak is üdvözölték egymást… persze van, ami nem változott… 🙂 játék morgások, és kevésbé játék morgások is elhangoztak. Maxim, ír szetter, aki számára az utolsó alapfokos foglalkozások alatt nyílt ki a világ a sulin, ugatásával és játszós pózzal próbálta játékra hívni a csajokat. Balambér, a stafford keverék ismét be-be kapcsolt őrző védőre, kaptam is tőle egy medvepuszis, karmolást a combomra, mikor felugrott rám. Soha nem felejtem el azokat a pillanatokat, amiket akkor láttam tőle, mikor elengedtük. Egyből felugrott a homokbuckákra, és “ez az én váram” fejjel örömködött fent. 

Maxim játékra hívása, elégedett gazdi, Kriszta arca a háttérben

Dante, stafford ismét megmutatta, hogy kőkemény fiúcska, Csipesz és Ingrid sem menekült nem éppen játékos érdeklődése elől. Csipesz, labrador keverék lányka is hozta játékból morgós formáját, olyan mozdulatokat produkált néha, ami sokunkat megnevettetett. Mex, golden retriever fiú arisztokratikus magatartással járta be a pálya nagy részét, egyedül a lányok csavarták el néha nemesi fejét. Mind mind külön egyéniség, és imádom figyelni őket, önfeledt játékukat, egymás közti kifinomult kommunikációjukat. Én voltam ismét a felügyelő, aki rendet tartott, bár semmi gond nem volt a négylábúakkal… 🙂 Annál több a gazdikkal, dehogy… a társaság hangulata maradt a megszokott viccelődős, a mondandóinkra ugyanúgy figyeltek, nem kellett őket sem nagyon fegyelmezni. Persze egyszer-kétszer kellett egy kis figyelem ránkirányítási trükk, mert csacsogás az azért volt, ugye KEDVES GAZDIK?! 🙂

Az örömködős tanfolyam megnyitó beszédek után bele is csaptunk a lecsóba egy némajátékkal. Pikantériája az volt, hogy itt csak egy kutya volt, egy klikkelő gazdi, a többiek megfigyeltek és közbeszóltak. 

Miután össznépiesen kitaláltuk a feladatot Gábornak 🙂

Gábor, kutya szerepben 🙂

Gábor volt a szerencsés/szerencsétlen?? kutyajelölt, mi meg kitaláltunk egy jó feladatot a többiekkel. Feladat: póráz kivétele a zsebből és letenni a földre. 🙂 Nem is volt nagyon nehéz!! 🙂 🙂 
Ismét rájöhetett mindenki, hogy a kutyának milyen “nehéz” dolga lehet a formálás kapcsán, így minél többet kell neki segíteni. Meg lett az eredmény, igaz a klikkelő, hivatalos gazdin kívül nem nagyon volt aktivitás, Gábor viccesen vezetődött rá a kívánt feladatra, és megfogadta hogy soha nem szeretne kutya lenni!! 🙂

Megvaaaan, lent a póráz a földön 🙂

Az első foglalkozás alatt megismertettük a gazdikat a klikkeres formálás szépségeivel. Gabi behozta Prücsit, a tacsiját és megmutatta a nagyközönségnek, hogyan is néz ki a formálás. Azért valljuk be Prücsi elég beavatott kutya, így ha lekerül valami a földre nagy valószínűséggel már tudja, hogy azzal kell majd valamit kezdeni. Ment is a dobozhoz bőszen, Gabi az egyik mellső láb beletételét szerette volna kihozni a játékból. Sikerült is nekik, majd jöhettek a Gazdik próbálkozásai. Volt olyan páros, akik már foglalkoztak korábban is a formálással, így nekik könnyebben jött a siker. Voltak páran, akiknek komoly fejtörést jelentett kivenni a kutyájuk által szinte állandóan felkínált “nézlek téged, szemkontakt” cselekvést. Ami nekem itt nagyon pozitív volt, hogy egy kutyát sem kellett pórázra tenni, mindenki maradt a gazdi mellett, minden ebzet szeretett volna dolgozni. 🙂 

Csipesz érdekes formációja 🙂

A formálás után következhetett az engedelmes munka átismétlése, csoportbontás mellett két csoportban néztünk egyenként az 1-es vizsga elejére, azaz pórázon való lábnál követésre, ütem-és irányváltásokkal, ültetés és fektetés eltávolodásokkal. Jó volt látni, hogy a gazdik nem felejtették el a koreográfiát, így a kutyák is hozhatták jó formájukat. Sőt volt aki fejlődött!! 🙂 Minden munkát megbeszéltünk, ahogy az véget ért, miben kell változtatni, mit kell csiszolni, mi az ami még mindig bámulatos a párosban… 🙂 

Arisztokratikus Mex 🙂

Aztán jött az “új” anyag, póráz levétellel egy kis lábnál követés majd eltávolodás. Fontos mozzanat a póráz lekerülése, mert vannak kutyák, akiknél problémát okoz a póráz hiánya. Nincs, ami odakösse őket ahhoz a ponthoz, ahol a gazdi hagyta őket. Nálam senkinél nem jelentett gondot a póráz lekerülése. Kimondhatatlanul boldog voltam és a gazdiknak is óriási sikerélmény volt ez az újfajta felállás!!! 🙂 Azért volt olyan kutya, aki a vizes fű miatt nem szeretett volna lefeküdni, erre majd rá kell gyúrni. Talán a megoldó kulcsot is megadtuk, a kérdés az, hogy ezt ki mennyire fogadja meg. 🙂

Csajozós Dante 🙂

Talán az egyetlen hmmm katasztrofális gyakorlat a helyben maradási verseny volt. Sajnos volt olyan kutya, aki még fél percet sem bírt ki és ment a gazdájához. Talán kellően rávezettük a gazdikat ennek a feladatnak a fontosságára, főleg, hogy a pontszám is sok, amit elveszíthetnek: 20 pont a 100-ból. Nincs mese gyúrni, gyúrni kell az odacövekelésre…

Ingrid azért nem adja magát olyan könnyen 🙂

Természetesen házi feladatot is kaptak a gazdik, formáljanak rá valamit kutyáiknak a dobozra, valamint építsék ki 10 lépésre a távolságot a hosszú helyben maradásnak. 

Én is jegyzetelek agyamban számos dolgot, mint hogy ez a második tanfolyamom a kutyasuliban, így nekem jóformán minden új. Így figyelem, már amennyire a kutyák engedik, Gabit, hogy mit hogy magyaráz el, milyen problémákra hívja fel a figyelmet, milyen tanítási módokat alkalmaz egy-egy hiba kijavítására… Zöldfülű vagyok én még, beismerem… így Kedves Gazdik, Veletek együtt tanulok a tanfolyamon, de erről csitt, ne is vegyetek tudomást!! 🙂

A második találkánk beszámolójával hamarosan érkezem…

Képekért köszönet Szekeres Szilviának!! 🙂

Elkapás játékkal

Láttam olyan videót, amin egy játék közepette mutatta be a gazdi a trükköt. Alapállás, kutyával játszunk, húzogatós játék, azaz kötél, vagy bármi egyéb, amit a kutya is és mi is meg tudunk fogni. A gazdi ül, guggol, lényeg, hogy a kutya szintjén legyen, aztán a vad játékban, mondjuk ne akkor, amikor a kutya épp ráncigálja, tépi a játékot, hanem amikor csak húzza, azaz ellenállást ad, akkor mi felé és lefelé toljuk a játékot, mintha a két mellső lába közé akarnánk betolni. Ilyenkor kell nagyon résen lenni, mert az ebzetünk vagy tolatni fog, vagy lefeküdni, VAGY hajolni!!! Jupiii 🙂 Ebben az esetben én inkább használnám a klikkelő szót, ami hasonlóan van belőve, mint maga a klikk hang, lényeg, hogy ütős és rövid legyen. Ilyenek a  jó, úgy, bravo, stb szavak. Ez azért praktikusabb, mert én speciel két kézzel fogtam a rongyot az esetek többségében. 

Olyan mintha a falatot a lába közé akarnám berakni…

2. Megvezetés:

Itt talán jobban látszik hogyan is irányítom a falattal

Másik fontos dolog a kezünk mozgatása, alaphelyzetben a kutya áll előttünk, mi a kutyulink fejének magasságában tartjuk a falatot állandó kísértés kéztartásban és kezünkkel hátra és lefelé mozdulattal irányítsuk kutyánk testét, ebből nem lesz más lehetősége, mint lehajolni a falatért. 

Jamie, FEKSZIIK!! Okozott ám fejtörést neki… 🙂

3. Modellezés:

“De miért kell feküdni gazdi, ha nem is fekszem??”

Szóval alapállás: kutya áll, karocskánkat a pocijához tesszük, aztán kiadjuk a “fekszik” vezényszót. A karunknak az a szerepe, hogy megakadályozza, hogy a kutya egész teste a földre kerüljön. Mehet a klikk-kaja, aztán az ismételgetés!! Kellő mennyiségű sikeres hajolgatás után jöhet a vezényszóval “nehezített” változat elővétele. Majd lassacskán növelhetjük a távolságot a karunk és a blöki hasa között, így nem érzi, de tudja, hogy ott van az a mankó. Ha nem hibázik akkor el is vehetjük, de azért ne álljunk fel egyből pl egy kis méretű kutyánál, szépen lassan szoktassuk hozzá a távolsághoz (mármint a karunk és pocakja közötti távolsághoz). 

Hajolgatás az asztal alatt

Láb alatt átbújás

Valamint megvalósíthatjuk azt is, hogy leülünk a földre térdünket felhúzzuk. Kutya egyik lábunknál, játék a másik lábunknál. Meglebegtetjük a játékot az alagútban, felkeltve ebzetünk figyelmét. Vigyázat, gyors kutyáknál szélsebes klikk kell!!!
Természetesen a lábat úgy húzzuk fel, hogy a kutya csak hajolva juthasson be az alagútba. 
Mindkét esetben fontos a jó időzítés, mert itt a kúszás, mint cselekvés is szóba jöhet még pluszban, ha nem kattantunk gyorsan és figyelmesen. Szóval hajrá kattanjanak időben a dobozkák!! 🙂