| Pedig Jamie , ma ilyen témáról lesz szó…ha tetszik, ha nem… Fotó: Nagy Orsi |
Kullancs sztori: végkifejlet gonosz drámai halála, főhős happy end-je
Jóformán a lentebb leírt történések mind az őszi téli időszak összefoglalása. Pont mikor az Ü5 vizsgánkra készülődtünk bőszen.
Babéziával kezdődött hányattatásaink sora. Egy őszi sétánk eredményeképpen szedett össze kutyám néhány kullancsot bent a városban. Szörnyű, hogy ezek a kis dögök már mindenütt jelen vannak… Összefoglalómat megtalálhatjátok a Babézia bejegyzésemben. Erről nem szeretnék többet írni, úgy gondolom eléggé átfogó kutatómunkát végeztem eme szörnyetegeket illetően.
| Geszti Guszti kalandos útja |
Miben sántikálsz Jamie?
Rosszaságban akkor biztosan nem sétált!! 🙂 A vizsgára készülés nálunk általában reggel valósult meg, amikor is kimentünk a focipályára és játékosan végiggyakoroltuk a feladatokat. Jamie motivációját sok sok játékkal tartottam fent, sokkal jobban teljesített így. Épp az Ü5 bójás feladata gyakorlása közben voltunk, amikor egy sikeres bójázás után eldobtam neki a frizbit. Repül a frizbi kitudja hol áll meg, röppen a kutya is és elkapja a korongot, majd a megforduláskor valamit rosszul csinált. Ennek eredményeképp a jobb mellső lába defektet kapott és lesántult. Francba, átgyömöszöltem neki, különösebb fájdalmat nem érzett, nem húzta el, nem visnyogott fel. Lőttek a közelgő sétáknak, szigorú pihenés volt mellettem. Semmi ugra-bugra, még a kocsiba is az anyós ülésnél ülhetett elől a csomagtartó helyett. Majd egy hétig nem terheltem csak a szokásos pórázos sétával, aztán elmentünk a kutyasuliba is, ahol teljesen rendeltetésszerűen működött a lábszerkezet. Azonban ugratni akadályokon nem szerettem volna, sem a karikán, sem a pallón nem vezettem át. Ennek következtében meghiúsult a vizsgán való részvételünk… pfff… nem győzöm mondani, hogy a megfelelő bemelegítés mennyire fontos, minden sport esetén. Bár nálunk ez megvolt, mégis előfordult a baleset.
Fülgyulladás(sokk)
Sokk volt a javából, irodában szokásommá vált, hogy ha elegem van már itt mindenből, akkor megkérem Jamiet, hogy pattanjon fel két mellső lábával az ölembe. Ilyenkor megvakargatom mindenhol, ő meg bújik rendesen. Ekkor történt a furcsaság sorozata… leugrott rólam, ahogy szokott, erre jött a púposítás, és nem akarok menni fejszerkezet gülü szemekkel társulva. Azt hittem felevett valamit az irodai udvaron, és khm..ki kell mennie. Jó mondom akkor menj ki. Kivittem, lement majd ugyanabban a rendkívül furcsa testtartásban megállt és nézett engem. Uhh, mondom ez nem az amire én gondolok… Annaaaa, elmeséltem mi történt, miket láttam, és a kérdéseire feleltem, így távgyógyítva arra gondoltunk, hogy beszorulhatott neki a levegő, amikor oldalra lefordult mellőlem a székről. Ez egy óra alatt meg fog oldódni… Aztán jöttek már otthon a nyögések, visnyákolások minden mozdulat esetében. Azt láttam rajta, hogy néz és próbálja elmagyarázni azzal a gyönyörű kék épp gülü szemével, hogy mi a baja. Tetszett neki a masszírozásom, és volt is benne levegő, ami bűzként el is távozott drága kutyámból. Lábujjhegy mozgása megoldódott, normálisan mozgott már, rövid pórázos sétára is elvittem, mert, hogy ez is segít a levegő eltávozásában. Aztán jöttek a további felismerések: nem ugat, fáj neki, ha felemeli a lábát pisilésnél, fejvakarás visítás, orrnyereg nyomásra fájdalmas, nem fekszik az oldalára. Még este megbeszéltük, hogy kint alszunk vele a nappaliban, fergeteges éjszaka után már alig vártam, hogy eljussunk Annához, aki alaposan kivizsgálta a Pöttyöst, gerincét végigmustrálta, de semmi elváltozást nem tapasztalt. Belekukkantott mindkét fülébe, és ott talált rá a magyarázatra. Jobb fülében fekélyes gyulladás, másik fülében kis pirosság volt. Felírt egy receptet, a fülcseppet rendszeresen csöpögtetve elmúltak a fájdalmak. Katának karácsony után egy teljesen fülbiztos kutyát adtam át az egy hetes panziózás idejére. 🙂
| Igen, ez a szép jobb fül tud beteges is lenni |
Botharapást szőrével
Ennyire sajnos nem vicces ez az eset sem… 🙁 Orsiékkal szokásos heti 1,5-2 órás sétánk vége felé jártunk, melynek hagyományos kellékeként megjelentünk a Lukács-parkban. Itt gyakoroltunk a blökikkel, Jamievel is megcsináltam az összes feladatot, amit szerettem volna, viszont Orsi még gyakorolt Ingriddel. Találtam egy szép, csupasz, göcsörtmentes botot, mondom akkor hajrá. Sötét ellenére elhajítottam többször is, volt itt olyan, mint a normális apport feladatnál, hogy ülve vár a jelzésemre, volt amikor engedtem, volt amikor letiltottam róla, hogy felvegye. Tréningeztünk egy kicsit… egyik egyből mehetsznél történt a baleset, sajnos a sötét miatt nem egészen láttam, mi is történt valójában. Csak jött egy krákogás sorozat kutyám szájából, bot előtte, mondom jól van akkor ezt legalább nem nyelte le. Kisebb daraboknak sem szabadott volna leszakadni róla, mert direkt olyat választottam. De a krákogás nem akart szűnni. Mondtam Orsinak, hogy most van az, amikor hazaindulunk, mert vmi nincs rendjén. Otthon többször is belenéztem a szájába, végigtapogattam a fogai és ínye közötti részt, nem találtam semmit, ameddig tudtam körbenéztem a szájában is. Semmi oda nem illőt nem találtam a szájában, így maradt a kint éjszakázás és a másnap Annához menetel. Épp indulni készültünk, mikor Jamie köpetművészt játszott és egy elég absztrakt festményt produkált a bejárat elé. Lefényképeztem, hátha bizonyítékképp szolgálhat a bűnös felkutatásában.
Már előre idiótának, fifigazdinak éreztem magam, hogy megint ide jövünk. Volt, hogy fél évig nem voltunk dokinál, akkor is azért mentünk megszakítva a nemorvoshozjárásunkat, hogy beadja Anna a kötelező oltásokat. Elmeséltem neki mi történt, megmutattam tárgyi bizonyítékunkat…vizsgálat, légutak tüzetesebb megtekintése, aztán szájfeszegetés mellett bekukucskáltunk mindketten. Lámpa segítségével láttuk a helyzetet, ami egyet jelent a torkinca bottal való felsértésével. Kapott fájdalomcsillapító injekciót, és 8 napra elegendő pirulát, és szigorú nagypapás étrendet kért a doktornő, azaz pépesített, áztatott kaját.
Eltelt már másfél hét, gyógyik elfogytak, és ma szeretnék visszamenni Annához, hogy megnézzük, hogyan is javult Jamie állapota. Az ugatás elég fájdalmas még számára, ez vasárnap a kutyasulin ki is jött. Épp terápiáztunk egy német juhászt, de Jamie nem teljesen tudta a magabiztos csávót játszani egy még kutyát nem látott 8 hónapos energiával teli kölyöknek. Valljuk be én sem igazán rettennék meg egy olyan embertől, aki a kiabálás közben állandóan köszörülné a torkát. Valahogy hitelét veszti a dolog… Kíváncsi vagyok, hogy mennyire jött helyre a torka, mit lehet ezzel még kezdeni, vagy most már csak idő kell neki a gyógyuláshoz. Persze én is folyamatosan tesztelem Pöttyöst, alább találhattok egy videót, ahol a már ismert trükkre a “Beszél”-re kérem tőle az ugatást, tudja mi a feladat, higgyétek el nekem. Édi videó egy kevésbé édi helyzetről:
| Aucs…kóstolás nyoma |
Tapasztalataim
Ezek történtek velünk az utóbbi fél évben, nem vagyok babonás és nem gondolom azt, hogy átok ülne rajtam, mert sok szép dolog történt velünk mindezek mellett. Tévedés ne essék, nem akarom azt híresztelni, hogy az aussie beteges fajta, és olyan találgatásokra sem akarnék indokot adni, hogy az én kutyám rossz helyről való, mert ilyenek történnek vele. A kutyám kicsattan az egészségtől, a lehető legjobb kennelből származik. Csak van egy rossz szériánk… De most már legyen ennek vége… köszönöm!!! 🙂
.JPG){kind=link}
.JPG){kind=link}