Bár a “negyede”, és az “aszalódott” valahogy illett rá akkor, mikor pártfogásba vettem. Akkor most jöjjön a nagy leleplezés, peregnek a dobok, egy hatalmas ráütés, majd hirtelen megszakad a hang, és jön az én nagy bejelenteni valóm: MAZSOLA AZ ELSŐ MENTVÉNYEM. (Ez majdnem igaz, mert már volt nálam egy magyar vizsla, akit a facebooknak köszönhetően 2 óra alatt a gazdija megtalált.)
| www.mazsola-mentveny.blogspot.hu |
Menteni csodálatos érzés, ezt tudja mindenki, aki segített már állaton, kutyán, cicán, egyéb jószágon. Nem bocsátkoznék monológba, hogy miket tudunk megmenteni. 🙂 Számomra a szervezetek, akik erre adták, adják életüket hihetetlen becsben vannak. Segítem is ahol tudom a számomra szimpatikusabbakat. Sajnos nem érzem magam elég erősnek, hogy fogjam magam és elmenjek a menhelyre, ahol kérjek kutyákat megsétáltatás céljából, pedig ez pénz nélküli segítség és felbecsülhetetlen annak a kis lénynek, akire kinyitod az ajtót és rárakod a pórázt. Még gyúrom magam arra, hogy bemenjek egy menhelyre, szembesüljek azzal amit ott láthatok, látni fogok. Nem kell azt ragozni, hogy lány vagyok, érzelmekkel teli, különösen az állatokkal szemben. Arra, hogy ne kutyával sétáljak ki onnan kevés esélyt látnék, pedig nem szándékozom így bővíteni a falkámat. Így marad másfajta segítség. Így marad nekem lelkem megnyugtatásáért Mazsola mentése 🙂
No, már tudjátok azt, hogy hogyan került hozzánk. Az az igazság, hogy az elején eredeti gazdiját nem is akartam megtalálni, mert aki több mint, két hét alatt nem keresi bármilyen formában a kutyáját, és ennyire elhanyagolja, annak én nem adom kezébe. Netboardon a foxi topikban is mértékletesen kidühöngtem magam, erre jött a “bummafejbe” mennyire igaz válasz, honnan tudod, hogy az a kutya tényleg Soltvadkert környékéről jött, lehet valaki ellopta, vagy elcsavargott majd elvitték máshova. Nem lehet tudni, hogy a kóbor állatok mennyire maradnak lakóhelyükhöz közel. Azt sem tudom Mazsola merre koptatta a mancsait Gazdát keresve. Ez a válasz igen elgondolkodtatott, így ha végre meghirdetem akkor eredeti gazdáját is keresi a Kishölgy. Köszönöm Kedves Foxiterrier Fajtamentők a segítséget! Erre a gondolkodásra biztatnék Bárkit, aki véleményt formál egy elhagyott állatról, annak “Gazdájáról”!!!
Szervezkedésbe kezdtem, természetesen először az állatorvoshoz vittem el Mazsolát, ahol kiderült, hogy nagyon jó egészségügyi állapotnak örvend annak ellenére, hogy a nagy szőre csak csontokat és bőrt takart, semmi elraktározott zsírt. 3-4 évesre tippeltük a fogai által, kapott chipet, és oltást, féreghajtót, azaz a kezdeti csomagot 🙂 Abban állapodtunk meg, hogy először felhizlalom, aztán lehet csak ivartalanítani, mert ahhoz kétség sem fért, hogy csak úgy kereshet Gazdát. És itt a válaszom arra kérdésre miért nem hirdetem a Szőrgombócot?! Csak akkor fogom közszemlére tétetni ilyen téren, ha megtörtént az orvosi beavatkozás. Erre még várnom kell, mert a szükséges altató gáz, amivel Anna az altatást végezné hiány cikk az országban, és 2 hete nem jut hozzá. Így Mazsola addig is tanul, figyel, szocializálódik. 🙂 A képeken is jól látszódik, hogy időközben megszépült, Bartsch Évi közreműködésével, aki figyelembe véve a kutya akkori félelmeit választotta ki a kozmetika alatt használt eszközöket. Nem kímélve magát attól, hogy a nyírógép nélküli munka sokkal időigényesebb. Mazsola bátortalanul, de csóválva köszönte ezt meg Évinek, nekem meg úgy, hogy kinyilvánította, nem szeret hosszútávon a csomagtérben utazni. Köszönjük Évi ezúton is a kitartást, segítséget a megszépülésért!!!
Mit vállaltam magamra?
Egy szőrös pénznyelőt, egy problémazsákot, újdonságot az életembe, kaméleon szemek növesztésért fohászokat minden este, napirend, hetirend, havirend felborulását, újratervezését, rengeteg kutyakommunikációs feladványt, rejtvényt, és szőrös szív növesztését, hogy úgy tegyem dolgomat, hogy az a kutya és a Gazdi javára váljon.
Akkor egy kicsit részletesebben (bocsánat, ez amolyan bírói szleng, de majd erről is írok bejegyzést):
Szőrös pénznyelő: ahogy saját kutyánk ellátása pénzbe kerül, úgy a bevállalt kutya is. Minden nemű költségéért teljes felelősséget vállalok, igyekszek átcsoportosítani, előteremteni mindent a kényelmes életéért: mint prémium minőségű táp, fekhely, sétáltatási kellékek, egészségügyi ellátás. És még sorolhatnám, kutyámmal egyforma tápot esznek, nincs kivételezés. Sőt a Kisasszony a gyorsabb gyarapodásért még húsokat is kapott.
Problémazsák: Nehogy azt higgyük, hogy minden kutya egyforma, hogy a kor előrehaladtával nyugodtabbak lesznek, hogy több eszük lesz. Mind, mind egyedfüggő, tartási körülményektől függ, és még sorolhatnám. Egy utcáról felszedett kutyánál érhetik az embert meglepetések. Mazsolkával óriás szerencsém volt, nála nem kellett a lakásélethez elengedhetetlen szobatisztasági társasjátékot lejátszanunk, ő tudta, hogy bent nem szabad elvégezni a dolgunkat. Majrézott az autótól, mint járműtől. A mai napig utálja a garázst, ahol aludnia kell, sétálás, hát az még mindig néha érdekes, de nem azért, mert húzza a pórázt. Sorolhatnám még a problémákat, persze a sok-sok előnyével, pozitívumával együtt. Talán erről majd később…
Újdonság az életemben: Fentebb írtam már pár példát mitől lehet újdonság az ember életében egy új kutya. Nekem különösen az volt, mert átestem a mentési tűzkeresztségen, furcsa, hogy úgy van nálam egy kutya, hogy nem az enyém. Nem lesz az enyém, a tudat, hogy addig tartom meg, addig van nálam, míg Gazdihoz nem kerül. Ellenben nem szabad másként kezelnem. Úgy kell pátyolgatnom a lelkét, testét, hogy ne mondjam azt, hogy megtartom, nem adom tovább! Egyszóval úgy szeretni egy kutyát, hogy az érezze is a szereteted, és pluszban nem vagy jégkirálynő.
Kaméleon szemek növesztése: Viccesen hangzik, de tényleg így van, míg 3 éven át egy kutyám volt, csak rá kellett figyelnem. Minden idegszálammal az ő jeleit figyeltem… Most ketté kell osztódnom, néha a jobban kézben tartott kutyám sínyli meg ezt Mazsolára irányított figyelem miatt. Amikor kétfelé mennek a szabadon sétáltatás alkalmával, na akkor kellene a kaméleon szem. Én csak mennék tovább forgatva külön mozgatható szemeimet 🙂
Rend felborulása: Ahham, erre tökéletes bizonyíték vagyok, vagyunk így 3-an a két kutyával. Épp, mikor Jamievel ismét összeraktuk a napi, heti rendszerességet, akkor jött be életünkbe Mazsola. Nem igazán tudom, hogy mit csinálnék máshogy, sétáltam, foglalkoztam a kutyákkal külön és közös programjaink is voltak. Hála, Mazsola segített abban, hogy közösek lehessenek, főként, hogy 100 %-osan behívható. Nagyon simulékony természet, aki kívánja az irányítást. Reggeli séták megrövidültek, kettéosztódtak, mikor Mazsola betüzelt és külön kellett sétálnom, foglalkoznom vele. Igyekszem most már úgy kialakítani, ahogy tudom, ahogy a legjobb mindenkinek. Ki kellett találnom mit szeret a Drága, mivel lehet lefárasztani, hogy nyugodtan pihenhessen már egy-egy nap után. Jöhet a labda, a frisbee 🙂 🙂
Kutyakommunikáció feladványok: Ahol már két kutya van, ott aztán bővelkedhetünk kommunikációban, persze ez egy kutyánál is adott, de itt néha csak ámulok és bámulok, próbálom értelmezni a jeleket. Dominancia kérdésben is érdekes a helyzet, mert nem igazán tudom eldönteni, hogy hogyan is áll a helyzet. Látom Jamie jeleit, amiket eddig felém, felénk emberek felé alkalmazott. De most, hogy otthonában egy másik négylábú is próbál érvényesülni, látom miket művel az én Pöttyösöm., pl játékrahívásnál, hogyan fogócskáztatja meg Mazsolát, ááá eszméletlen!!! 🙂 Próbálom beírogatni a megfejtéseket, de még nagyon messze áll ebben a keresztrejtvényben a feladvány kitalálása. 🙂
Szőrös szív: Igen, szerintem ez kell ehhez az egészhez. Nem tudom, hogy ha Mazsola gazdára talál, akkor lehetségessé válik számomra az, hogy ismét ideiglenes gazdi váljék belőlem. Ez több tényezős, lakásban tud-e élni, együtt tud-e élni a kutyámmal, együtt tud-e élni a párommal, aki megengedi-e ezt az egészet… Nem titkolom mikor megtaláltuk, akkor Dávidot, páromat megkérdeztem, hogy szeretné-e ha megtartanánk, mert akkor nem kérdés, megtartjuk. A válasz nem volt, ekkor kezdett szőrösödni a szívem, persze bizonyos határokon belül, ahogy azt az újdonság az életemben részben írtam, hogy a kutya ne érezze ezt.
Alább láthatjátok jelenlegi gondolataimat Mazsolával kapcsolatban, nem rejtem véka alá, tényleg így érzek.
Tenni a dolgomat: Méghozzá úgy, hogy mindenki javára váljon. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehet Gazdicsábító, az ha szocializálom, felállítok szabályokat, tanítom. Jelenleg úgy állunk, hogy próbálom mindenhez szocializálni, emberhez, állathoz, tárgyhoz, szituációhoz. Olyan mintha újra egy kölyök kutyám lenne, csak azért nála már vannak berögzött viselkedések. Szabályok kellenek az együttélés során, pl a kapu-, küszöbszabály, póráz szabályok, bár nem egy hatalmas testű és nehéz kutyáról van szó. Ahhoz, hogy sétálhassunk, el kell némi együttműködés. 🙂 Tanítás, ezzel állok legrosszabbul, mert még mindig vívódok, hogy mi számít jónak, ha minden szükséges vezényszót megtanítok neki, így jó nagy feladatot átvállalok a gazdától, vagy ha nem. Jelenleg nem tud semmit, mint általános vezényszó: ül, fekszik, marad, lábnál stb. Tiltószót muszáj voltam bevezetni, így nála az “a-a” elég komoly elrettentés attól bármit csinál, vagy épp akar csinálni, valamint a “gyere” mint elengedhetetlen szó értelmének letisztázása elég korán megtörtént. Ja és tudja a nevét, így remélem a Gazdi megtartja, tudom, hogy a kutyák könnyen alkalmazkodnak, de annyira illik rá ez a név.
Huh, röviden összefoglaltam, hogy milyen változásokkal szembesültem, mikor elvállaltam az utcán ténfergő folyton az embereket figyelő, búzaszínű, gombszemű kis jószágot, Mazsolát. 🙂
Jamie szerepe
Azt, hogy milyen feladatokat rótt ki rám az újdonsült metlakin korcoló kutya, nagyjából kifejtettem. Mint tanítás terén, mint ellátás terén, mint szeretet terén, melyet mindenekelőtt, feddhetetlenül meg kell kapnia, meg is kap. Így inkább arról szeretnék írni, amilyen feladatokat Pöttyös lát el Mazsola rehabjában, na jó nem kell akkora és olyan mértékű rehabilitációra gondolni!! 🙂 De az tény, hogy nagyon sokat tanult Jamietől. Sokkal gördülékenyebben ment közöttünk a kommunikáció, mert Jamie hidat képez közöttünk.
Megmutatta, hogy
Változások
Bennem elsősorban erősítette azt a nézetet, csodálatot amivel a mentéseket végző szervezeteket illettem meg. Hihetetlen erőfeszítéseket tesznek meg egy-egy kutyáért, és az a gondosság, ahogy a gazdákat kiválasztják a kutyáknak, ismerve annak majd minden tulajdonságát. Kíváncsi vagyok vajon én tudok-e hasonlóan jól körbeírt jellemképpel szolgálni a végleges gazdinak Mazsoláról?!
Megtapasztalhattam, hogy mennyire más egy mentett kutya szeretete, figyelme, mint pl Jamie-é. Ezt sokan mondták már nekem, de nem volt tapasztalatom egészen Mazsolkáig. Persze egy tapasztalat nem tapasztalat, mégis érzem a különbséget. Nyugi Pöttyös, nem cseréllek el semmi pénzért!! 🙂
Érdekes volt egy már felnőtt kutya jellemét megismerni, minden deformitásával egyetemben. Ahogy a Tükör expós bejegyzésemben írtam Illés Anita előadására hivatkozva, bizonyítottan léteznek beégések, melyek kissé vagy nem változtathatók meg, el kell fogadnunk őket. Mazsola is szolgált számomra néhány érdekességgel. Én csak szimplán kényszeresnek mondanám őt!
Megváltoztam én, nagyobb felelősség hárult rám, bár valljuk be, senkinek nem tartoztam volna magamon kívül elszámolnivalóval, ha pl Mazsolát elütné egy autó az én hibámból, mert nem tartottam akkora kontroll alatt, vagy épp nem választottam meg körültekintően, mikor engedem ki őket a kapun, stb. Látnom kell(ett), hogy mennyire más érzékenységű a drága, míg Jamienél azért fel kell emelni a hangomat, addig Mazsolára az már nagyon durván hat, volt hogy bepisilt. Pedig rá sem néztem, nem hozzá intéztem a szavakat. Kezdem érezni milyen a kétkutyás élet, még szoknom kell 🙂
Megváltozott Pöttyös, iszonyat féltékeny lett, szabályosan versenyez a figyelemért, ellöki a simogató ember közeléből a barnaságot. De el is kanászodott, ahogy megkettőződött figyelmem és kevesebbet tudtam vele foglalkozni. Elmaradtak a gyakorlások, egyre többet kapott tálból kaját, ahelyett, hogy gyakorlás közben jutott volna hozzá.
Akkor pár szót ejtsünk arról is, aki ezt az érdekes helyzetet okozza, akiről szól maga a bejegyzés, azaz Mazsoláról:
– szukákkal domináns, de kutyákkal jól kijön. Eddig nem volt senkivel sem problémája, mármint négylábúval. Kutyasulin találkozott elég sokkal közülük, de egyetlen egy esetben kellett beavatkoznom, letiltanom. Egy félős spánielnek sok volt a Kishölgy 🙂
– behívásból jeles: minden körülmények között sikerült behívni: kutya, vad, ember, táplálék a séta során
– letiltásból jeles: majdnem minden esetben nyer a megfelelő viselkedés, azaz a nem kívánt viselkedés felfüggesztése, abbahagyása
– kényszeres: fülvakargatás, mint pótcselekvés megnyilvánulása. Semmi baja nincs a fülének, és néha már a levegőt kaparássza a lábával a füle mellett 🙂
– hangos: elégedettségében (?) nyöszörgős, elégedetlenségében (?) nyöszörgős, ezt még nem sikerült megfejtenem
– jó jelző kutya, kint az udvaron
– imád mindent, ami a gazdával kapcsolatos, játék dobálása, majdnem vissza is hozza
– még mindig fél, bizalmatlan az emberrel szemben
– kerítés mögött ugató kutyáknak legszívesebben nekimenne, persze nem engedem
– jobb oldali kutya a séta során, olyannyira, hogy nem marad meg semmilyen körülmények között bal oldalamon
– álló helyben köröz az ember körül, keresi a figyelmedet, ez pórázzal azért elég vicces 🙂
– érdeklődő, minden iránt, ami a lakásban van, a legjobb mikor a popcorn mikrózódik 🙂
– szobatiszta
– unalmában képes elfoglalni magát ( eredmény: – 1 db fekhely; -3,4 törcsi, ami elázódott az udvaron; kisebb gödrök az udvarban)
– nem szereti, ha felemelik
– szereti kikényszeríteni a figyelmet, azaz lábra rakni a fejét, megnyalni a kezed, csak hogy nézz rá
– lassan, megfontoltan eszik, nem habzsolós
– autóban már szeret utazni, szinte azonnal lefekszik
Eredmények, amiket sikerült elérni:
