Tamy, azaz Tanmark’s Glitter N Gold
Ne, aggódjatok Jamie nem esett át holmi átkeresztelődésen, és más sem. Azért adtam bejegyzésemnek ezt a címet, mert egy kis hölgy lakik nálunk mindaddig, míg meg nem találja Gazdáját. Igen, ismét az ideiglenesezés pályájára léptem. Csak most nem az utcáról szedtem fel a tüneményt, hanem a tenyésztő udvarából.
Csak egy rövid történetben ismertetném Tamy eddigi életét: 2012.10.16-án látta meg a napvilágot, nem más az apukája, mint Jamie tesója, Sony. Sajnos ő már nincs közöttünk, emiatt is fontos számomra Tamy sorsának alakulása. Egy osztrák tenyésztő nézte ki magának, nem csoda egyik legígéretesebb kölyök volt az alomban. Aztán ahogy fejlődött, kiderült, hogy foghiánnyal küzd. Sajnos az osztrák család nem tudta megtartani, és az ottani szigorú tenyésztési szabályoknak köszönhetően tenyésztésbe ezen hiba miatt már nem vonható. Nem adta vissza a kölyköt könnyen, hisz még orvossal is megnézette, hátha csak nem bukkantak elő azok a fogak, de sajnos nem. Gödöllőn, klubkiállításunk napján történt az átadás májusban, melynek én is szemtanúja voltam. Huh, hát ezt senkinek nem kívánom… Tamy fokozatosan beilleszkedett és a nap végére már úgy viselkedett mintha mindvégig velünk lett volna. Persze sírt és tekingetett a családja felé, akik igyekeztek tisztes távolságból nézni az eseményeket krokodilkönnyeket hullajtva. 🙁 Eszti, Jamie tenyésztője, már a családalapítás tényleges kapujában állt (június közepén megszületett fiuk), így kevés ideje volt Tamy hirdetésével foglalkozni. De már akkor beszéltünk róla, hogy ahogy kiszárnyal Mazsola, azaz Boston, helyet kap Tamy nálunk, aki addig vendégeskedik otthonunkban, míg családra nem lel. Az események pörögtek, nyaralás utánra tolódott a “csomag átvétele”, hülyén hangzik de tényleg olyan volt, főleg ahogy összegabalyodott velem az első ülésen… 🙂 na, de erről később… :). Végül jelentkezett Tamyért egy család, ami sajnos a kislány hibáján kívül, de visszaadásba torkollott. Így Tamy, ismét a tenyésztője falkájában találta magát, ahova egy kis körbetekintés után pikk-pakk beilleszkedett. Majd jöttünk mi a sorban, akik olyan életet biztosítanak számára, ami megfelelő egy 10 hónapos kölyöknek. Szocializáció, séták, események itt, ott. Remek lehetőség lesz pl a flyball szeminárium, ami most hétvégén kerül megrendezésre. Tuti elviszem, kerítek neki egy textilboxot, aztán szokja a kutyás társaságot, a pörgést, vagy épp a fekvést a boxban. Na, de megint előrerohantam.
|
| Egy elgyötört, állandóan visszatuszkolt Tamy fejszerkezet, (a lábamon) |
Most már kerek a sztori, szóval jöjjön ténylegesen Tamy jellemének feltérképezése. 🙂 Mivel ismertem már a lánykát, nagyjából tudtam mit fogok kapni a kezeim közé. Na jó, hallottam, hogy egy, két dologban változásnak indult a csöppség. Kocsival vittük haza, a lábamnál, az anyós ülés lábtartóján kapta a megtisztelő helyet. Azon kívül, hogy mindenáron el szerette volna velem hitetni, hogy neki konkrétan az ölemben lenne a helye és nem lent a lábamnál, nagyon jól viselte az út viszontagságait. Igaz majd fél úton keresztül tartanom kellett a mellső lábait, mert ő a fejét, mindenképpen az ölemben szerette volna nyugtatni, mivel szemből nem jöhetett fel, így állandóan oldalsó testtartásban, és így a mellső lábait folyamatosan felfelé akarta túrni. A megoldás csak az lehetett, hogy tartottam a mellső mancsokat, míg másik kezemmel vadul gyömöszköltem a testét.
Miután hazaértünk egy kis ivásnyi szusszanásnyi ideje volt csak és már mentünk is Jamieért a munkahelyre, második legforgalmasabb utcán gyalogoltunk a járdán. Érdeklődött minden iránt, szagolta a járdát, a növényeket, mindent ami csak elé került. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy minden lépcsővel rendelkező kapun be szeretett volna menni. Nem tudom mi miatt van, de tényleg még le is lassított, rámnézett, aztán továbbjött velem.
Jamiet a munkahelyen ismerte meg, ahol Pöttyös előadta a vehemensebbik énét, egy gyors körbeszaglás után mentünk is hármasban haza. Hát, ha Mazsola, Boston érdekes volt sétailag, akkor Tamy jelenleg borzasztóan érdekes 😀 Elszoktam én már attól, hogy keringjenek körülöttem, húzzanak, és ne arra menjenek amerre én szeretném… 🙂 De nem aggódom, ki lesz az a hiányosság is tömködve, de jelenleg még hagyom, nem akarom máris tanítgatni, egyenlőre szokja meg, hogy a póráz, nyakörv jót jelent. Mert jelen pillanatban nem épp ezt gondolja róla, pedig csak ezzel lehet kimenni az utcára, sétálni, stb… Ezt Boston is hamar megtanulta. Szerintem megajándékozom majd egy olcsó textilnyakörvvel, hogy a bújtatás rossz gondolata elszálljon, a karabiner csatolása nem hinném, hogy ennyire rossz lenne a későbbiekben. Szóval séta képét még alakítgatni kell, elsősorban póráz, nyakörv léte = nagyon jó dolog, utcára lépés, sok élmény lehetősége. Sétaoldal választása, huh jó móka lesz 😀 Azaz, hogy ne menjen állandóan a tekergőzés, illetve ha húz, akkor nem megyünk tovább. Nála nem szeretnék lefordulást alkalmazni, annyira értelmesnek és együttműködőnek látom, hogy menni fog megállással is. Aztán majd fél órás álldogálás után lehet mást mondok 😀 😀 😀
|
| Naphosszat el tudnám nézegetni ezeket a testecskéket… |
Játék, azt tudom, hogy Jamm érdekesen adja elő magát, mert szeretne játszani, de a pozícióját is védi egyben, azaz, gyere húzzad a rongyot, de ne fogd meg olyan közel, belemászva a személyes terembe… o_O Én így szeretlek Jamie :* Egy valami nagyon tetszik Tamynak, a labda!! Eldobom visszahozza, sőt volt rá precedens, hogy oda is hozta nekem, persze nem adja oda 😀 😀 😀 Boston 2!!! 🙂 De ez volt az első játék, amire rávetette magát nálunk, se a kötél, se a csipogós plüsstárgyak nem érdekelték annyira, bár lehet csak Jammtól félt! 🙂 A lasztit meg megfogta és hurcolászta a lakásban, édes vigyorral a pofiján. 🙂 Az emberi testbeszédtől gyakran megijed. Szerintem nagyon jó partner lesz abban, hogy utánozza Jamiet, aki ebben nagyon jó tanár. Azaz bemutatja velem, hogyan is kell játszani, amibe remélem egyszer Tamy is be fog kapcsolódni.
Őrzés, mint házőrzés, hát meg kell, hogy mondjam Jamie 2 db buffogása kioldotta a lányt, és most már ő is jelez, ha mozgás van az utcán. Mennyire örülök ennek, hát amikor 4:30-kor kiengedett kutyák csak egy picit megugatnak valakit, aki elkolbászol az utcán, az annyira nem tuti… De őriz, magáénak érzi annyira a házat, hogy őrizze. Persze ehhez nagyban hozzájárult Jamie jelenléte, ebben biztos vagyok.
Beilleszkedésből jeles az már biztos, úgy nyugodott le ő is, ahogy érezte mi is aludni készülünk, kint aludtunk a nappaliban, azért mégis féltem, hogy valami bajt csinál. De nem volt ilyen téren gond, végig a kanapé hátuljának támaszkodva aludt, köztünk szóval Dávid oldalán, míg Jamie mellettem. Nem volt járkálás, nem volt nappali wc-ként hasznosítva. Csak egy pár csepp örömpisi volt, mikor végre megsimogattam reggel… 🙂 Az ilyen kölyöknél megengedhető. Különben elképesztő, hogy mennyire azonos hangokat adnak ki egy nagy fekvés előtt, morgás, szusszantás, és tudtam, hogy hajnalban épp milyen testrészét rágcsálta, lábát, combját, mikor vakarta a fülét, stb… Tudtam, fogalmam nincs honnan ez a hasonlóság, de van és kész.Állandóság, ugyebár nem igazán jellemezte az életét, hát valahogy nálam sem eddig, hisz egész nap a munkahelyemen voltunk, délben elsétáltunk Szüleimhez és ugye most otthon. De velem volt, velünk volt végig értette, ahol Jamie, ott van ő is. Persze akadt egy kis nyüszi, mikor kint hagytam őket az udvaron és én mentem dolgozni, de ezt már megtanultam hogyan kezeljem, azaz, hogy nagyon is figyelmen kívül hagyjam. (na, most csapom agyon, épp az ablakot kaparjaaaaaaaa a Kisasszony! Persze semmi durvulás, nem bántom, de azért csúnyán néztem rá, már megtanulta, hogy nekem is vannak szép kék szemeim.) Egy vonyítása volt, mikor Jamiet beengedtem, hogy megehesse a reggelijét, a hölgy jelezte, hogy nagyon vágyik már a társaságra hisz elfogyasztotta étkét… 🙂
|
| tobzódás az íróasztalom körül… 🙂 |
|
| Csupán ennyire megy el tőlem… nem tudok görgőzni a székemmel miatta 😀 |
Elengedés, sokat agyaltam rajta, hogy mit tegyek, hisz mégis csak felvigyázó vagyok, nem én döntök sorsáról, de valahogy a sétálás pusztában pórázzal nem az én stílusom… Szóval elmentünk arra a környékre ahol kevés a mindennemű állat, tehát a kullancs, mint élősködő, és nyulak, őzek, mint vadak, akik után el lehet futni. Bíztam benne, és jól tettem, olyan vidáman ügetett Jamie után, persze én meg erősítettem a pozitív tartalmát annak, ha hívom és visszajön. Azaz kapott némi jutalmat okosságáért. Büszke voltam, de nagyon. Első szóra jött, vigyorogva, fencsit rázva. egy hátránya volt, amit most már tudok kezelni, kétszer is belefetrengett a khm bocitrágyába. Hála már kiszáradt állapotában volt, no de akkor is… Juhász juhuljon, nem kell neki elrejtenie a szagát, hisz épp az a fontos, hogy észrevegyék.
|
| Végre eltávolodó Kislány 🙂 |
Ha már itt tartunk, egy kicsit mesélek a bájáról. Iszonyat kedves, pusziosztós, macskákat megszégyenítően bújós leányzó. Egyszerűen kész vagyok tőle, levesz a lábamról. És úgy tud MINDENNEK örülni, hogy észvesztő. Ha behívom őket az udvarról, jön parádézva a mellső lábaival toporogva, úgy rázva a fenekét, hogy konkrétan elcsúszik a metlakin. Bájos lány, nincs kétségem efelől. Hamarosan jövök, ha nem bánjátok közös életünk további alakulásáról…
|
| Összegabalyodva, mert Jamm megteheti, de fordítva már morgás lenne 😀 |
