Bami De La Scytha – Sipos Tibor János

Gere Zoltán és Boszkó munkájának gyümölcse

Boszkó a megérdemelt karral

Boda Antal és Falvavölgyi Segal Segál őrzés közben

Köröstorki Fenevad Diego – Sipos Tibor János Diego is bemutatja őrzési tudományát

Köröstorki Fenevad Diego – Sipos Tibor János Magasabb szintű ŐV munka része

A másik sport, amit mindenképp le szerettem volna fotózni, és jól is jött ki a lépés, ugyanis pont a golden retriever bírálat után kezdődött a Suncity AirFurs csapat bemutatója. Mesits Vikinek ígértem meg, hogy ott leszek, mikor Ő lép fel Kirával. Nagyon szeretem ezt a kutyát és nem különben Vikit is, de a lányka az összes izmával, ahhh kívánja a fotózást!! 🙂 A frisbee is egy olyan sport, ahol nagyon könnyű elcsúszni a fotótémával, azaz könnyen homályossá válhat, mert gyors pillanatok váltják egymást, mint eszeveszett rohanás a korong irányában, felugrás és elkapás. Elég jó eszközök mellett jó fények is kellenek a festői megörökítéshez. Féltem attól, hogy miket sikerül kihozni magunkból -gépemből és magamból- jókor kattantok-e, stb. Az eredményről beszéljenek a képek:

A következőkben Várhidi Zsóka és Zara együttműködésének pillanatait követhetitek figyelemmel:

Ennyit a sportokról, amiket sikerült lencsevégre kapnom. Következőkben néhány kiállítási élményről szeretnék beszámolni. Igaz, hogy nem voltam elkötelezve senki felé, jártam a ringeket és lestem a megörökítendő momentumokat. Mert egy kiállítás nem csak arról szól, hogy kiállítjuk a kutyát és kész (jobb esetben), mi emberek beszélgetünk, jól érezzük magunkat kutyáinkkal, stb. Hiszem, hogy erről kell szólnia a kiállításnak. Tenyésztők, kiállítók is szeretik látni a hibátlanul kiállított kutyáik mellett azokat a fotókat, amik bensőséges kapcsolatukról árulkodik. Bevallom én ezeket szeretem leginkább lefotózni, tiszta paparazzinak érzem magam közben, mert azok a legjobban sikerült fotók, amikor senki sincs tisztában azzal, hogy fotózzák. Tapasztalat. 🙂

Emma és Tenth Soul from F.C. “WYATT”

Farkas Márta és Tikotta All In “MAYDAY”

Garda Kata és Ch Marrow Black Garden of Fairies

Nagy Orsolya és Magor Csillag

Varasdy Imre és Metaxa from Babelsbergi “Frosty”

Nagy Orsolya és Tikotta Pole Position “IAN”

Természetesen akadt olyan eset is, amikor szépen beállított, vagy épp mozgásban lévő kutyát fotóztam. Mivel Orsival mentem, így sodródtam az árral, fotóztam a golden retriever, rövid szőrű magyar vizsla bírálatot. De mindenképpen ott szerettem volna lenni a dobermann és a rough és smooth collie, corgi bírálatnál is. De ugyanakkor szerettem volna egy kicsit a bírálat hangulatát visszaadni, fél szemmel a bírót figyelni, mikor mit tesz, mond. Gesztusokat lencsevégre kapni. Mert mind, mind a bírálat a hangulat része. Lehet túl sok ez így egyszerre, de amikor az ember törökülésben ül és csak les, mint a lukinyúl, kattogtatva a gépét, akkor nem tűnik annak. 
Apropó egy helyben maradás. Na ezen is sokat méláztam, és örültem, hogy nem egy zsúfolt CACIB-on kezdtem el “pályafutásomat”, mert itt simán mocoroghattam a nézők között. A törökülős lukinyúl állapotot csak akkor vállald be, ha egy kiszemelted van, mert akkor nem tudsz a többi ringben lévő állatról előnyös, jó szögből képet készíteni. Hisz ehhez állandó mozgásban kell lenned… 🙂

Tenth Soul from F.C és Metaxa from Babelsbergi

Ginevra De La Scytha

Bambi De La Scytha

Ch Marrow Black Garden of Fairies

Akima Glarika

Marrow Backtalk

Bánhosszi Azsúr “Hanga”

okítás 🙂

Amint látjátok, igyekeztem mindent teljesíteni, amit célul tűztem. Így megpróbáltam mozgásban lévő és beállított kutyákat lefotózni, vagy egy-egy figyelő tekintetet. Ugyanakkor igyekeztem elkapni pár bírói pillanatot, mint amikor Garda Katának kiadják a bírálati lapot, és a címet, vagy itt rögtön fent, amikor Szabó Sándor épp bírálatát mondja, amivel egyben tanít is.

Majd jött egy kis kikapcsolódásnyi idő után a Best in show programja, bevallom ilyenkor már fájt a tenyerem, amibe a gépet helyeztem, tartottam. Eléggé furcsa helyen találtam magam, a ring kijárati kapujánál, innen fotóztam jóformán az egész ringet. Ki szerettem volna próbálni ezt a helyzetet, így a kutyákat frontból, illetve ha épp nem takarták, akkor oldalsó nézetből is megörökíthettem a mozgásukat. Jöjjön pár kép a teljesség igénye nélkül.

Az öröm, hogy megnyerték a BIS-t

Szentes 2013 BIS

Örömködés 2. 🙂

További képeimet itt találhatjátok, minden építő kritikát szívesen fogadok, első kiállításom volt, amit fotózhattam, telis-tele hibákkal. Több, mint 1100 képet készítettem, ebből válogattam ki azokat, amiket fel is mertem tenni. 
Képeim elérhetősége: http://indafoto.hu/f_ivett/collections

Köszönöm Mindazoknak, akik támogattak ebben, nekik ajánlom (ha lehet egy bejegyzést ajánlani) ezt, illetve a képeimet. Leginkább Rozsos Eszternek, aki bogarat ültetett a fülembe, mert azt (is) nagyon tud!! 🙂 A jó hangulat kellékei sem maradhatnak el, így köszönöm Mindenkinek, akivel a kiállításon találkoztam, és mosolyt csaltatok az arcomra… valami ilyesmi volt az a jó hangulat:

Egyik legjobban sikerült terelésünk pillanata Rákóczifalva – Romhányi Ranch 2012

Szarvas Petra segítségemre volt mindenben, elhessegetett mindennemű kétséget, ami még az útra kelésem előtt gyötört. Megbeszéltünk egy időpontot, megnéztem guglin, merre is menjek hozzájuk. Ó, mondom jó lesz ez, hasonló időt fogok futni, mintha Lacihoz mennék. Eljött a péntek délután, aztán útnak indultam, nézem a telefonomon található Navigon alkalmazást, naná hogy teljesen más útvonalat hozott össze nekem. Kis kerülőbe telt, de sikeresen odaértem Petráék farmjára, tanyájára, az álom élethelyszínemre. 

Google térkép – útvonaltervező

Frankó táblázás mutatta az utat a kerekerdő (Egy óriási off: pfff helyesíráskezelő nem ismeri a “kerekerdő” fogalmát, még jó, hogy a meseírók nem számítógépen automatikus helyesírás ellenőrző segítségével írták mindazt a sok mesét, amiben mindig van egy kerekerdő. Hisz kerekerdő, mint fogalom létezik, milyen gáz már a “kerek erdő” így külön, na mindegy – off vége) közepén található mézeskalács és boszorkánymentes, egyszerűen csak gyönyörű tanyát. 

Imádtam mindet, és simán odataláltam, ami rám nem jellemző Forrás

Ami először megérintett az a közvetlenség volt, ez mind Petrára, mind Édesanyjára, Juditra jellemző. Nem tudom, de valahogy Petra érezte, hogy tetszik ez a világ nekem, bemutatott szorgosan mindent. Megismerkedhettem emberrel, állattal, házzal, pajtával, illattal. Komolyan, egy olyan világ mutatkozott be nekem, amire mindig is vágytam, amit egyszer szeretnék magaménak tudni. Már csak a hőn áhított lovaim hiányoztak, no de akkor már túl tökéletes lenne itt az élet. Az tuti, hogy magasra tették a lécet, láttam, hogy hogyan is kellene kinéznie álmaim tanyájának. Fel kell kötnünk Dávid a gatyaszárat, felvenni a kesztyűt és álmodva építkezni majd egyszer, ha idejutunk. 🙂
A fő és melléképületek mellett kap helyet az állatok számára kialakított udvar, egy olyan pajtával, mint az amerikai filmekben. Így egy kicsit valahogy belecsöppentem Óz meséjébe, azért nem kell aggódni, hisz a piros cipellőmet otthon felejtettem aznap 🙂 
Megtörve a gondolatmenetet belinkeltem pár képet, amit a Szarvas tanya facebook oldaláról csentem el, hogy a Ti szemetek is körbejárhasson.

Forrás

Gyönyörűen megmunkált fakerítés, dicsérem a mesterember keze munkáját. Nem mellesleg az emberben átkattan egy kapcsoló, amikor meglátja ezt. Tudja valami tuti helyre érkezett, ahol nincs szükség a mindennapok őrleményére, nyugodtan hátrahagyhatja azt.
Mikor leállítottam a motort, és kicsit kifújtam magam a kocsimban nyugtázva azt, hogy sikeresen, időben megérkeztem, a többieknek is hírt szerettem volna adni magamról. Ekkor láttam, hogy alig van térerő, első gondolatom a következő volt: megtaláltam a legideálisabb helyet, hogy az ember elbújhasson a mindennapoktól. Dávidomnak is remek kikapcsolódást fog nyújtani, nekünk – Jamm-nak és nekem – meg az aktív pihenést. Mindenki jól jár, mindenki elégedett lehet, és remélem lesz is. Majd beszámolok róla 🙂

Forrás

Ha ezt meglátod az autódból kiszállva, tudhatod, hogy jó helyre érkeztél!! 🙂

Forrás

Amennyiben az autódat hátrahagyod és közelebb jössz, hasznos épületek hada hívogat, hogy lepakolj, beszélgess egy kicsit, mielőtt belefeledkezel munkába a bégető gyapjasokkal. Szembe egy konyha is helyet kapott, bal oldalt lakrész, jobb oldalt alig láthatóan a vizesblokkok, külön női, férfi wc, tusoló, stb.

Forrás

A vizesblokkok szemből, és a tetőtéri szobák ablakai hívogatják a több napra maradni vágyókat. Egyszer mi is igénybe vesszük!!!!!

Forrás

A vizesblokk után található a fenti szobákhoz a feljáró és egy igen szép és fedett terasz, mely remek kilátás biztosít a nagy karámra, ahol dolgoznak a kutyák és gazdák Petra felügyelete alatt. Szedett-vedettnek tűnik a bútorzat? Nekem pont ez adja meg a hangulatát, nem mellesleg itt nem sok tabu létezik a vendégeskedő kutyáknak sem, ha jól értettem versenyzés van néha a szabad helyekért a kanapékon kutya és ember között. 🙂 

Forrás

Következzék a pajta, az, ami amerikai filmek hangulatát idézi nekem, csak ne jöjjön az a fránya tornádó. Megannyi farmos filmben láttam már, de még sosem láttam ilyet élőben. Meglepően sok állat fér be az elrendezésnek köszönhetően. Az a fa illat, keveredve az állatok szagával, imádooom!!!! Nem hiába, Édesanyám mindig kiakadt, mikor a lovaglócsizmámat a szobámban tároltam, mert imádtam a lovak illatát rajta. Furcsa vagyok, tudom… ez amolyan gyerekkorban jött furcsaság! Bárcsak a távoli jövőben egy halvány tanya lehetőségét látnám… bárcsak…
Jamie is lassan felfedezte a felfedezni valót, szagok, illatok, állatok, friss víz. Maga a paradicsom bontakozott ki előttem, békében élő állatok, ismét az amerikai mesevilágot láttam, Babe meséjéből, ahol mindenki egy hatalmas placcon élte életét, nem mint nálunk általában, hogy minden állat a maga külön óljában elszállásolva tengeti napjait. Nézzük, kik is lakják a remek pajtát:

Legjobb kép, amit valaha láttam!!!

A- alom csibéi 🙂

Indiai futókacsák

Meggy, Milly, Beta

Balu 🙂

Cicarománc 🙂

Miután megismertétek a tanyát, illetve azt hiszitek, hogy ismeritek 🙂 Csapjunk a lovak, akarom mondani a birkák közé. Ezt tettük mi is, miután Petra kiválasztotta a néhány gyapjast, akik el kellett, hogy viseljék a ténykedéseinket. 🙂

Ők voltak azok 🙂

Picit közelebbről

Amikor mozgolódás van, akkor menni kell

Mi voltunk az elsők, akik a nagy karámba beléptünk. Jamie már messziről kiszúrta a birkákat, és meg merem kockáztatni, hogy a Pöttyedék azt is tudta, hogy terelni is fog. 🙂 Amikor lekerült a póráz, azt láttam, amit anno Lacival látni akartunk. ÖNBIZALMAT!! Mérhetetlen tettre vágyással csapódott be Jamie a birkák közé, lehet ők ezt annyira nem értékelték. 🙂 

öööö… tényleg menni akart…

Azért igyekeztünk Petrával letörögetni a vadhajtásokat, amik önbizalmi palántáján növögetni kezdtek. No igen, ősszel annyira nem fájt a birakoknak, ha kicsit elhullajtottak a gyapjújukból. Laci még engedte is ezeket, de most, hogy a bégetők elég kopaszak, már más a helyzet. Első alkalommal igen kemény és hangos (auccs…) volt az én drága kiskutyám, én meg, mint aki életében nem jártam volna a karámban, mindig ezt érzem. Mit kell csinálnom, merre kell mennem, most követnem kell téged? És hasonló kérdések. 

csak mondja és mondja, és mondja….

Ez az alkalom főként arról szólt, hogy megismerjük egymást, megismerje egymást, Jamie és Petra. Ide-oda kergetőztünk, legalábbis én úgy éreztem, aztán a végére kialakult egy 4-es összhang: Jamm, Petra, én, és a birkák. 

Igen, néha el kellett neki magyarázni, hogy értelmesen is lehet viselkedni 🙂

A második terelési lehetőségre várva megismerkedtem Petra Édesanyjával. Gyorsan munkába is fogott, vizet vittünk az állatoknak. Képzeljétek Jamm nem kergette sem a csirkéket, sem az indiai futókacsákat 🙂 Ez azért büszkülésre adott okot 😛 Azért célirányosan abba az ólba furakodott, ahol még pórázon a cicát látta. Most is őt kereste (póráz nélkül), egy fehér cicmókot, aki egy hordó tetejéről fújtatva fogadta a fekete kíváncsiskodó orrot, és a hozzá tartozó többi fejszerkezetet. Nagyon jót beszélgettünk míg a közeli csatornában megfürdettük nálunk lévő kutyákat. Jamie nagyon jól kijött velük, Juditnak is bemutatta a “nyafogó, nyüszögő vakard meg a fenekem és felugrok puszit adva” táncát, élvezte a pacsát, aztán a panírozódást a füves, homokos partszakaszba.

Az utánunk következő mudik is lassan végeztek, majd adtunk Petrának egy kis szusszanásnyi időt. “Gyertek!” hallottuk Petrától és integetett nekünk. Naná készségesen álltunk rendelkezésére. 🙂 Jamm kevesebb hévvel, ugatással vetette bele magát a munkába. Persze még így is nagyon meghajtotta őket. 

Kevesebb hév, nagyobb ív (én meg nem tudom mit is kellene csinálnom)

Próbáltuk összerakni, hogyan is kellene kinéznie egy jó balanszolásnak. Ez annyit tesz, hogy a kutya leköveti a gazda mozgását, és ő ellentétes irányban lépdel, ami egyensúlyban tartja a mérleget, aminek közepén a birkák foglalnak helyet. 
Megpróbáltuk elmagyarázni Jamienek, hogy mit jelent távolságot tartani a birkáktól, hogy még akkor is ugyanolyan hatásosan tereli a birkákat. Mondom megpróbáltuk…ez még nincs teljesen letisztázva 😛

Számomra a legszebb pillanat az volt, hogy eljutottunk A-ból B pontba a birkákkal és a mögöttük sétálgató Jamievel. Mindezt a jó (jól van néha akadozó) balanszolás eredményeképp. A fektetés is sikeres volt a birkák jelenlétében, azért nem ment könnyen, keményen dolgozott a gyapjasok kontra Ivett mérleg. Talán mivel tudta Pöttyös, hogy úgy is velem kell hazajönnie, és jó lenne életét nyugalomban eltölteni, így leereszkedett. Feküdve hallgatta végig a terelés záró dialógusunkat Petrával. 🙂 Megkaptuk, hogy nem vagyunk lehetetlen helyzetben 🙂 Én sem az ügyetlenségemmel, és Jamm sem, mivel jól mutatta, hogy minden ösztöne megvan ahhoz, hogy gyapjasokat tereljen.

Nem látszik jó, de ott van, mi távol és ő terel 🙂 <3

Megvártuk, hogy mindenki végezzen, kicsit beszélgettünk még Petrával és Judittal, Édesanyjával. Közben néztük kutyáink kommunikációját, cukik voltak.
Érdekes észrevételekkel ültem be az autóba, nem sok border collie-val találkoztam, aki megfelelt volna nekem. Vagy idegrendszeri rendellenességeket találtam bennük, vagy nem border testalkatot. Most azokról a kutyákról beszélek, akikkel többet töltöttem el, mint 5 perc. Ne tessék felháborodni Kedves Borderesek!! 🙂 :* Petráék kutyái tetszettek, nagyon jól elvoltak még a kanjuk is Jamievel, amellett, hogy az egyik mudi hölgy betüzelt. Azt azért tudjátok, hogy ilyenkor a kanok tudnak érdekes dolgokat művelni. No mindegy… Jól éreztem magam. 🙂 🙂 🙂 Amit nem győzök elégszer megköszönni Házigazdáimnak! 

Pakai Judit 🙂 (Forrás)

Szarvas Petra (Forrás)

Még egyszer KÖSZÖNÖM Nektek!!!

Nagyon szeretnék menni a nyár folyamán táborba, ahol kicsit több időnk lehetne megismerkedni a tereléssel, de már Dávidnak is pedzegettem ezt a kikapcsolódós hétvégét. 🙂  Nem mellesleg, ahogy írtam az elején szeretném összehozni egy sikeres terelő munkavizsgát. A cél megvan, most már csak akarni kell, tenni érte… én tenni fogok 🙂 🙂 🙂

Szarvas Tanya elérhetősége:
Facebook elérhetőség
E-mail: tanya.szarvas@gmail.com
Telefon: 00 36 30 915 5291

1. A marházó típusú aussie-k erőteljes felépítésű, sűrűbb testalkatú kutyák. Általában keményebb, rámenősebb karakterűek. Nincs nagy kifutásuk (a jószág ívben történő megkerülése), és nem hajtómunkát végeznek, hiszen arra ott vannak a lovas cowboyok. Feladatuk a marhák karámba terelésénél való segédkezés, miközben időnként meg-megcsípik a rakoncátlankodó szarvasmarhát. Ha ezek a kutyák juhok közelébe kerülnek, gyakran használják a testüket, hogy jobb belátásra bírják a jószágot.
2. A birkázó aussie-k könnyebb felépítésűek, küllemre és jellemre leginkább a border collie-hoz hasonlítanak. Fülük általában magasabban tűzött, ami szerintem azzal függ össze, hogy munka közben füttyjelekkel irányítják őket. Jellemzően hatalmas kifutással kerülik a nyájat, hogy minél kevésbé zavarják meg a juhokat. Terelés közben némák, akárcsak a borderek. 
3. A show aussie-k leginkább a marházó típushoz állnak közel, de annál erőteljesebbek és robosztusabbak. 

Forrás

Forrás

Forrás

Forrás

Forrás

Csodálom ezeket a kutyákat, rengeteg videót megnéztem már, mind marhák, mind birkák terelésével kapcsolatban. Egyszerűen csodálatos, amit művelnek, amit megtesznek feladatként Gazdájuk kérésére. Persze vannak, akikkel kizárólag birkákat terelnek, ezek kevésbé durva módon fejtik ki akaratukat a marháknál jóval kisebb birkákra.

Forrás

Forrás

Forrás: internet

Most mégis egy kevésbé kutyás téma lát napvilágot, ámde mégis elég szorosan kapcsolódik Kedvenceinkhez. Már régóta, kb amióta Jamie megvan szerettem volna pipacsmezős és búzatáblás képeket, ez az alkalom most el is jött…. tegnap ugyanis két esős, borulás között rövid napsütéses időszakban elszöktünk Orsival és a három kutyával: Mazsola, Ingrid, Jamie a város zajától és elmentünk megkeresni a már korábban nézegetett helyeket. Kétféle képet szerettem volna mindenképp készíteni, egy pipacsmezőset és egy búzatáblásat, abból is az érett kalászút, azaz a sárgát. 🙂 Ezt már kb 3 éve tervezem, csak nézegettem a szebbnél szebb képeket, szebbnél szebb napszakokban… 

Forrás: internet

A kutyasuliba menet, mivel mostanában egyedül megyek, így állandóan a tájat figyelem, jóóóó azért az utat is, ne aggódjatok… 🙂 🙂 Orsival tavaly kudarcba fulladt a pipacsos fotózásunk, ezt idén nem szerettem volna elkövetni. Néztem és néztem a helyeket, ahol egy kis pipacstobzódás volt, már elgondolkodtatott. De egy hely, Szeged felé, Kömpöc után arra késztetett, hogy a voksomat erre a területre  tegyem, mégpedig a pipacsok tűzpiros látványa!!! Kb olyan, mint a képen, gondolhatjátok, hogy nem szerettem volna más helyen megvalósítani az elképzeléseimet. Igen ám, de az elmúlt 1,5 hétben borús idő és eső váltogatta egymást, és a nap jó ha délben sütött…. :/ Igen, ha az időn múlt volna, akkor megint pipacs nélkül maradunk, de Mohamed elment a hegyhez, akarom mondani pipacshoz. Csakhogy szerdán nem az a látvány fogadott, mint szerettem volna, majdhogynem zölddé vált a pipacsmezőm, és nem azért mert elnyíltak volna a virágok, hanem, mert a zöld gazságok utat törtek maguknak. Eltakarták a szép pipacsokat… 🙁 Álnok gazak… grrr.

Igaz nagyobb fények nélkül készült, de a mosoly látszódik 🙂

A megfizethetetlen Mosoly, miközben én már fekszem a fűben…

Hogy mégis szakmaiságot adjak a bejegyzésnek megosztanék Veletek pár általam kigondolt hasznos dolgot, mint kedvenc négylábúnk fotózása. 🙂Ahhoz, hogy kutyás képeket készítsünk én a következő felszerelést ajánlom:

1. Kell egy kutya :P, ki gondolta volna?! 🙂
2. Fényképezőgép, plusz felszerelések, mint állvány, napellenző az obira, stb… 

3. Kefe, fésű: Bármelyik hosszabb szőrű kutyával csodákat tesz, ha megfésüljük, rövid szőrű fajtákat érdemes szarvasbőrrel átsimogatni, hogy fényesebb legyen a szőre. De ezek nélkül is csodás képek készülhetnek. Valamint a fotózkodás után ajánlatos átkefélni ebzetünket kullancs megtapadás elkerülése végett.
4. Kinézet: Ne csináljunk bohócot kutyánkból, legyenek természetesen szépek, ám előtte nem árt kicsipázni, fogakat megnézni nem ragadt-e bele valami, és vegyük ki kutyánk szájából a fűszálat, a kalászt és egyebet. Viccesek tudnak lenni utólag az ilyen, és ehhez hasonló Gazdi mulasztások. 🙂
5. Figyelemfelkeltő eszköz: kaja, csipogó, labda, bármi, amire mondjuk a kutyád a legnagyobb melegben becsukja a száját és rákoncentrál. 🙂
6. Víz: ha nagyobb távolságra mentek, vagy nagy a hőség, mindenképp vigyél vizet kutyádnak, magadnak.

7. Kullancs elleni védelem: ha nem is viszed magaddal, mert ez inkább állandó kellék egy kutyánál, mindenképp készülj fel arra, hogy ilyen helyeken, magas gazban, fűben, mezőkön állandó lakók a kullancsok.

8. Póráz: ha kutyánk mocorgós fajta, vagy olyan helyen fotózunk, ahol közelben autóút található, vagy bármi eshetőséget (felugró nyúl, más kutya közelsége) figyelembe véve érdemes elővigyázatosság kedvéért hosszabb pórázra tenni kutyánkat. Ki lehet azt retusálni, kicsit pepecselős, de már egy egyszerű picasa program is elég jó retusálási szerkesztőt ad kezünkbe.
   

   Ha már figyeltetésről volt szó… 🙂

9. Box, autó, mint tároló helység: Mindenképp árnyékba tegyük épp pihenő alatt, vagy
   

   Mikor a csipogó a közelben van … 🙂

   már fotózott, fotózás előtt álló kutyánkat. Ha autóval megyünk ki terepre, akkor ablakok lehúzva, remélem ezt nem kell ecsetelnem miért.

10. Segítség: Legfőképpen izgőmozgó kutyáknál érdemes más segítségét kérni, hogy fogja meg a kutyát, míg mi fotózunk. Simán lehet úgy kattogtatni, hogy az illető ne legyen benne. Elgondolkodtató még a csipogtatás, azaz a figyeltetés érdekében más ember beiktatása. Vagy ha a kutya és a köztünk lévő távolság már akkora, hogy nem tudnánk hatni a “maradj” vezényszóval. A segítőket se legyetek restek lefotózni munka közben 😛 🙂 🙂
11. Emelvény: Érdemes magunknál tartani valami színpadot a kutyánk számára, mert ha nagy a búza, vagy a mező virágáradata, akkor bármit csinálhatunk kutyánk nem éppen fog érvényesülni a kalászok között… 🙂 Ehhez mindenképpen előtte szoktassuk kutyánkat.
12. Játszós ruha: Tudom, hogy kutyázni nem díszruhában szoktunk, de fotózáskor különösen fontos, hogy olyan ruhában menjünk, aminek nem árt a kosz, mint fű, sár, stb.

Segítség, avagy én 🙂 Nézzétek meg a bejegyzés végén mit hoztunk ki belőle 🙂

Ingidet is megörökítettem

Az örökké boldog Mazsola 🙂

Ha már póráz retusálást is megemlítettem, itt van egy kép Mazsoláról Higgyétek el megéri a pórázt rajtuk hagyni…

Igaz, hogy nem vagyok profi fotós, mégis megosztanám eddigi tapasztalataimat. Nem szentírás, én is tanulok még bőszen… 🙂

1. Kutyát sosem fotózunk felülről, kivéve ha ez a célunk, de általában mindig az ő szintjéről érdemes fotózni. Igen, most kapjatok fejetekhez apró kutyával rendelkezők, Nektek előfordul, hogy keményen kell hasalnotok a fűben. 🙂
2. Kistermetű kutyák esetében a magas fű olyan veszélyeket is rejt, hogy a fotómasinánk előszeretettel fogja előnybe részesíteni a fűszálakat ebzetünk helyett. Így vagy manuálban próbálkozzunk, vagy vágott talajmenti növényekkel tarkított területet válasszunk. De ez nem jelenti azt, hogy le kell mondani a szabadtéri, pusztás fotókról, nem erről van szó, csak esetükben jobban kell figyelni. Jamie is eltünedezik, a lassan fél méteres vadgyapottengerben, megnehezítve a fotózást.
3. Fontos, hogy a kutya kényelmesen érezze magát, emiatt sem szeretem a felülről történő fotózásokat.
4. Türelem és a sok kattintgatás a legjobb módja annak, hogy meglegyen a hőn áhított fotó. Gebasz akkor van, ha 60 jól sikerült fekvős képből kell választanod. 🙂 Persze egy kattanásból is lehet durva pillanat!! 🙂
5. Szem a lélek tükre: Hacsak nem makrózzuk kutyánk minden testrészét, akkor meleg szívvel ajánlom, hogy egy portré esetében mindenképp a szemek legyenek hangsúlyosak. Elég nehézkes olyan fajták esetében, ahol nem hátrasimuló a szőr a pofin, azaz összevissza áll. Mazsola volt rá élő példa, na az ő szőrei külön életet élnek néha. 
6. Napszakok: ahogy minden napszak, úgy az időjárás is befolyásolja a képet, így egy kompozíció akár többször is lefotózható, mondjuk hajnalban, napfelkeltekor, mikor még nedves minden, és megcsillanhatnak a cseppek a leveleken, napsütéses délelőtt és délután, vigyázni kell, hova is állítjuk kutyánkat. Ha totál nappal szembe kérjük tőle, hogy figyeljen ránk, míg mi háttal állunk a napnak, akkor gyönyörű hunyorgó képek születhetnek. (tapasztalat :P) Lemenő napban is nagyon jó képeket lehet készíteni, az égbolt általában ezer színben játszik, mely megint más perspektívát ad a képnek. Ilyenkor érdemes több eget adni, hagyni a képen. 

7. Most akkor nappal szemben vagy napnak háttal?! A fentebb leírtak miatt nem igazán javaslom a “modell” szemszögéből a teljes nappal szembeni fotózást. Ha nappal szembe fotózol mindenképpen takarja valami a napot a képeden, pl a kutya, vagy egyéb tárgy, nővény. Ezzel is jó játszogatni!! 🙂
8. Dicséret, ne maradjon el egy-egy etap után a jól megérdemelt dicséret. Adjuk csak oda a falatot, amiért egész idő alatt nyálát csorgatta, vagy a csipogót, amire minden idegszálával megfeszült.
9. Mértékletesség: azaz, ne akarjunk egyhuzamban 15 percet fotózni kutyát, max ha épp alszik. Nem várhatjuk el tőle, hogy úgy pózoljon, figyeljen ennyi ideig, ahogyan mi azt szeretnénk. A legjobb, ha séták alkalmával fotózunk, így a kutya is örül, mert mocoroghat, és mi is, mert készülnek a szebbnél szebb képek… 🙂
10. Más fotós: Nálam vannak Orsi fotói is, és eszméletlen mennyire mást látunk, pedig ugyanazt fotóztuk. Más objektívvel készítettük képeinket (odaadtam neki anyumék obiját), illetve ha én úgy gondoltam hogy 18-55-ös obimmal már nem tudok mit kihozni, akkor elvállaltam a figyeltetés szerepét, így születtek a képek. 🙂 Azon felül, hogy teljesen más a színvilág, két lépéssel arrébb, vagy távolabb már teljesen más képek születhetnek. Érdemes kipróbálni ezt is 🙂 🙂 Én nagyon élveztem…

Jaj, majdnem elfelejtettem talán a 3. legfontosabbat, a helyszín fontosságát. Mert hiába van nekünk szép kutyánk, fotómasinánk, kedvünk fotózni, ha nincs meg a megfelelő helyszín. Bevallom én autóból figyelem ezeket ki, de múltkor mikor Zsófit osztálykirándulására kísértem, olyan gyönyörű pusztákat láttam, hogy lélegzetem elállt. Nem hiába szerették költőink az Alföldön megírni mesterműveiket… Na, az már durva, hogy kb minden helyszínre beleraktam a Pöttyöst, hogy hmm itt hogy mutatna, hogy fotóznám, mikor fotóznám, stb… Hiába kreatívnak kell lenni, és nyitottnak a szépre, azaz a helyszínekre. (Elárulom a következő helyszín egy árvalányhajas tisztás lesz, enyhe kis dombocskákkal, de kinéztem már útmentén roskadozó elhagyatott tanyát is. ) 🙂 Akkor néhány jó tanács, arra vonatkozóan, hogyan is választok helyszíneket:

1. Megközelítés: Nem elhanyagolható szempont, ha az általunk fotózni kívánt hely megközelíthető-e, nem 3 méter mély várárok szegélyezi, vagy krokodiloktól hemzsegő mocsár 🙂 De vicctől eltekintve, érdemes megnézni, hogy kocsival megközelíthető-e a sok cucc miatt.
2. Parkolás: Bárhol is vagyunk, útszélen, beljebb homokút szélén, mindenképpen úgy álljunk meg, hogy ne akadályozzuk a járműveket a haladásban. Jaaa, és meg tudjunk fordulni!!! 🙂
3. Magánterület??!!: Ez nagyon cuki kérdés, és a megválaszolás is egyszerű, az is magánterületnek számít sajnos, ami nincs szögesdróttal, vagy bárminemű kerítéssel bekerítve. Így annak maximális védelméről, érintettségéről kell gondoskodnunk. Pl itt volt a mi esetünk a búzával. A búzatábla egy tanya közvetlen közelében volt, de mi legtávolabb álltunk meg tőle. Betakarítani kívánt terményről van szó, így bármennyire is akartam más szemszögből képet készíteni, vagy a kutyámat még mélyebbre küldeni a búzatáblában, nem tettem. Tiszteletben kell tartani a tájat, területet, ahol fotózol!!!

4. Zavaró tényező?!: Ha nem efféle természeti képről áhítozol, hanem mondjuk egy rövidre nyírt fűvel rendelkező park a kiszemelt helyszín, akkor számításba kell venned a járókelőket. Én azt vallom, hogy egy kutyás maximálisan pozitívan kell, hogy helytálljon más emberekkel való szitukban. Azaz, nálunk a kisvárosban igen is egy jó nagyot köszönök annak, aki pl megbámul, ha kutyával vagyok, nem zavarok, illetve megkérdem, hogy nem gond-e bizonyos helyeken a kutya. Voltam másmilyen is, higgyétek el nem kifizetődő…
5. Háttér: A háttér nagyon sokban befolyásolja a képed hangulatát, hiába láttam pipacsmezőt közelebb, azt két oldalról is számomra nem kívánt dolgok szegélyezték, mint a műút, és egy ház. Igaz nagyon szép sárga volt, de nem kívántam egy porcikámmal sem a képemre. 🙂 De egy villanyoszlop és annak vezetéke is lehet zavaró tényező… Érdemes erre is figyelni 🙂

6. Állatok: Azon kívül, hogy remek figyeltetési lehetőség, akár vadat, akár cicát, mint figyeltető tárgyat alkalmazni, NE tegyük! Vadak tekintetében különösen érvényes, ha szabadban akarunk fotózni, akkor körültekintően, fészek, odu, és vacoktól távol keressünk helyet. Máskülönben egy vaddisznós kalandot kívánok Mindenkinek!! 😛
7. Virágok: Igaz, írtam már róla, meg úgy gondolom, hogy értelmes emberek lévén semmiképp nem károsítanánk meg hazánkat, földünket azzal, hogy bármilyen növényt elkaszálunk, kirángatunk, letépünk a képek kedvéért. Hacsaknem parasztok révén felismerjük a gazakat, illetve tisztában vagyunk azzal, hogy környékünkön melyek a védett növények. Bevallom még magamat sem tartom ekkora parasztnak, így nem tépkedek, rángatok fákat ki a földből… 🙂

Ami szerintem még fontos, hogy ne azt fotózzátok, amit látni akartok, hanem azt, amit láttok. Fő a természetesség mértékletességgel összekapcsolva. Remélem hasznos volt ez a kis összefoglaló. Ha módomban áll majd későbbiek folyamán kibővítgetem a tanultakkal… 🙂 
Nem bírtam már várni Orsi fotóira, így nélkülük jelent meg a bejegyzés, de érdemes visszanézni később is, hátha akkor már a kibővült blogot olvashatjátok 🙂 :)Ti hogy vagytok vele, én már 2 napja tűkön ülök… 🙂 — Fotókkal kiegészítve: 2013.05.31. 🙂

Jó formában vagyunk 🙂 Fotó: Konczer Stella

No, de most kanyarodjunk vissza. Tudva levő, hogy Jamievel rengeteget és már nagyon kölyök korától gyakoroltunk, megtanult futni, és állni, mint a cövek. Nagyon sokat foglalkoztam vele, ám mivel eléggé lámpalázas vagyok, illetve elég sok olyan tevékenységet, sportot űzünk, ami befolyásolhatná azt a szép mozgást, amit mutatnia kell a ringben, így inkább lemondok a felvezetésről. De ma, azaz szombaton én vezettem fel. Nem kis fejtörést okozott az is, hogy eldöntsem milyen szerkóban jelenjek meg egy angol bíró előtt. Mindenképpen szoknyában szerettem volna felvezetni, de itt jött a hatalmas kérdőjel, nem sűrűn futok, állítok, esetleg guggolok szoknyában. Nadrág semmiképp szóba sem jöhetett, egy feltételezett kifinomult hölgy előtt nem jelenhetünk meg trampli nadrágban. Így a választás egy piros szoknyára és kék zakóra esett. 
Húúú, tudjátok hányszor kellett összekaparnom magam a földről???!!! Jónéhányszor 🙂 Tiszta ideg voltam, de csak amíg el nem kezdődött a mi futamunk, akarom mondani be nem hívtak minket a ringbe. Nem kispályásokkal voltunk körülvéve, magas kutyák, Péter és Joe mögöttünk. Összeszedtem minden gondolatomat, és összpontosítottam arra, amit taktikai megbeszélés címén Esztivel átbeszéltünk. 
Berobogtunk a ringbe azzal a gyönyörű mozgással, amit Jamie produkálni tud. Néztem a bíró tekintetét, nagyon sokat időzött Jamien. Majd mikor megállított bennünket, sikerült gyorsan helyrepakolgatnom a lábakat, kihúznom a nyakát, és vártuk, hogy megkezdődjenek a bírálatok. Míg a sorunkra vártunk bementünk a bírói sátorba, ahol az egyik kan Jamiet szukának nézte, és heves udvarlásba kezdett, melyre egy igen erőteljes morgással válaszolt a Pöttyös. De nem volt különösebb lehetőség jobban belebonyolódni, mert mi következtünk. 

A gyönyörű mozgás… 🙂 Fotó: Konczer Stella

Beállítottam a bírónőnek, aki megdicsérte Jamiet, miután megtudakolta mennyi idős. Maci lecövekelt lábakkal állta a vizslatást, ami sajnos sok aussieról nem volt elmondható. És itt most nem a bizalmatlanság fajtajellegre gondolok, itt félelem volt, illetve egy aussienál agresszió. Visszatérve ránk, Angie Challenger bírónő kért egy háromszöget és egy oda-visszát tőlünk, ahogy a többi résztvevőtől is. Majd ismét jöhetett a közös futtatás, és a választás, nem mi lettünk az elsők, de 3. helyet kaptuk meg. Én büszke voltam Jamiere, és magamra is, hogy nagyszerűen helytálltunk. Aztán jött a fekete leves, amikor kézhez vettük a bírálati lapunkat, emlékeztem mikor azt írtam, hogy azért megyek, hogy kapjak egy bírálatot a kutyámról?! És mit kaptam??? Egy üres bírálati lapot, bekarikázva egy nagyon jó minősítést. Micsoda??? Félreértés ne essék, nem azzal volt bajom, hogy NJ-t kaptunk, hanem, hogy nem ez jött le abból, abból a pár szóból, amit a bírónő mondott kutyám láttán. Kész voltam, csalódott a meg nem magyarázott bírálat miatt… Majd kaptuk jobbról-balról a füleseket, hogy nem csak a mi ringünkben történnek érdekes dolgok, a borderes ringben is csak a csoportelsők kapnak kitűnő minősítést, míg a többi kutyát kirakják nagyon jóval… :O Fergeteges, aztán egyszer csak odajött hozzánk Muzslai Ildikó, aki érdeklődött hogylétünk felől, mi épp drukkoltunk Péternek és Lulunak. Elmeséltük neki, hogyan is történnek a ringben a dolgok, nem hitt a fülének, majd fogtam megmutattam kérésére az üres bírálati lapot, azt hiszem nem tette a ringtitkár zsebre, amit akkor kapott Ilditől. Mi csak a gesztusait láttuk, de kb tudtuk miről volt szó. Onnantól kezdve, igaz kevéske mennyiségű, de leíró bírálatot kaptak a résztvevők. Kiderült, hogy a bírók a nap kezdetén megállapodtak, hogy nem adnak leíró bírálatot, kérdem én, akkor minek jöttek?? Szerintük a gazdák, tulajdonosok, felvezetők mi a francért jöttek, csak a címekért??? Dehogy, azért hogy megtudják mit gondol róluk az a bíró, aki bírálja őket. Nem egyértelmű?? 🙁

Koncentrálás 🙂 Fotó: Konczer Stella

Ami még nagyon jól esett, hogy tanítóm, Esztinek is tetszett, amit műveltünk a ringben. Azt mondta, hogy volt rossz beállítás is, de mondtam, hogy az egy gödör miatt volt, viszont nem volt lehetőségem máshova állítani. Későn vettem észre. De a futásunk elmondások alapján szép volt. 

Még délelőtt összefutottunk Muzslai Bernivel, jaj vagy ezer éve nem láttam, korábban együtt alapfokoztunk, és fb-n tartottuk a kapcsolatot, leginkább a képeink kommentelésével. Irtó jó fotósnak tartom, és sajnálom, hogy lecsúsztunk arról, hogy lencsevégre kapjon minket. Szerencsére képekben nincs hiány, Stella, avagy Konczer Stella közreműködésével. Ezúton is köszönjük Stella a képeket!!! 🙂

Együtt a csoportban, mögöttünk Sólyomvári Péter- Tanmark’s Flapjack N juice Rozsos Eszter facebook oldaláról lopva 🙂

Majd Timi (Blue paprika legend kennel tulajdonosa), akinél már két alkalommal is készítettem pár fotót a kis aussiekról, szólt, hogy lehet menni feliratkozni a tenyészszemlére, mi is megindultunk Esztivel. Beneveztünk, majd a sátornál vártuk, hogy a hangosbemondóban meghalljuk a tenyészszemle kezdési időpontját. 
Mikor odaértünk Jamievel a tenyészszemle helyszínére, már páran vártak a sorukra. Korózs-Papp Judit bírált, de mielőtt mi kerültük volna sorra, eltűnt. Kiderült, hogy 2-kor váltották volna egymást Muzslai Ildikóval. Nem tudom, hogy ki miatt, de volt egy fél órás szünet a két hölgy bírálata között… Mondjuk mi, Timiékkel elvoltunk, volt miről beszélgetni. Gondolhatjátok, Timi ráadásul még állatorvos is, ez is érzékeny témám, soha nem tudok betelni vele…
Aztán úgy két órás sorban állás, várakozás után Ildi lebírált minket, volt egy két érdekes momentum, mikor bekérdezték az írnoki asztalnál, hogy “faroktűzés?”, Ildi meg ott állt, karját széttárva, hogy nincs farka. Majd jött a következő érdekes megjegyzés, “de hát az előzőnek lebíráltad?!” (előttünk Timi aussieját bírálták, akinek van farka) erre jött Ildi válasza, hogy igen, mert annak volt farka. Megosztó bírálat szempontjából ez a fajta 🙂 🙂 🙂
Mindenesetre itt is remekül helytálltunk, megkaptuk a tenyészthető titulust, így Jamie hivatalosan is tenyészkanná vált!! 🙂 🙂 🙂
Sajnos nem volt idő Ildi javaslatára odamenni a bírónőhöz megkérdezni, hogy mi tetszett és mi nem neki a kutyámban. Megvártunk a Veterán BIS-t, ahol Letti 10 éves korát meghazudtolóan gyönyörűen mozgott, állt a ringben. Végül nem került helyezésre. Én sajna nem láttam őket, mert épp Tamyval játszottam a sátornál. Jaj, annyira gyönyörű lányka, és olyan bájos, bújós, hogy el sem hiszem… 🙂 

Gyönyörű logo Facebookról

Bevallom őszintén nem bántam, hogy véget ért a szombati nap, és hogy különösebb dolgom nem volt vasárnap, mint hogy kitakarítsak a lakásban és jól érezzem magam a WDS-en 🙂 Így aludtam el már 9 körül, volt mit kipihennem 🙂 🙂 🙂

Ismét korai kelés és takarítással egybekötött pakolászás várt rám, majd a tudatlanság, hogy vajon beengednek-e vagy sem. Mert arról szólt a fáma, hogy a látogatókat, csak 10 után engedik be a kiállítás területére. Hála nem így volt… Gond nélkül bejutottunk olyan 7:30-kor, fogalmam sem volt, hogy merre kell mennem, így becsatlakoztam aussiekat húzó csajokhoz. Majd egyszer csak hallom a távolból Orsi hangját, wow, el sem hiszem, hogy ennyire könnyen ment a találkozás. 🙂 Lepakoltunk, majd vártunk Esztiékre, ill csak vártunk volna, mert ahogy felállítottuk a boxot, meg is érkeztek. 

WDS facebook oldalának fotója

Csak a második sorban volt helyünk, de pont a két ringet, mivel az aussiek esetében a szukákat és a kanokat külön ringben bírálták, elválasztó szalagnál voltunk, így betekintést kaphattunk mindkét bírálatabais. Közben Viktor is megérkezett Goofyval, így a Tanmark’s kennel legidősebb és legfiatalabb tagja képviseltette magát. Eszti megkérte Orsit, hogy vigye be a bírálatra Goofyt, mert ő sajna már nem bírná. 

Orsi és Goofy, Tanmark’s Gold Mine

Szép számmal voltak Goofy osztályában, kicsinek is találtam a ringet ahhoz, hogy jól megfuttassák a kutyákat, de ezzel kellett valamit kezdeni. Sajnos a kis pöttyös nem futott jól, mi ezt úgy hívjuk, hogy poroszkálás, azaz ugyanazon oldalon lévő két lábát használja egyszerre, úgy mozog, mint pl egy teve. Ez nem kívánatos, mert így a bíró nem látja, hogyan is mozog valójában a kutya. Felvezetés kérdése az egész, de a cél, hogy elérjük, hogy a kutya jól mozogjon. Goffy nagyon ígéretes címet kapott, nem helyezték. Visszamehetett Gazdájához, Viktorhoz, olyan édik együtt. 🙂 

Nagy Viktor és Goofy

Majd vártunk Latte bírálatára, addig odaköszöntem Szilvihez, Csabához és Rudyhoz. De találkoztam Baluval és nem kis meglepetésemre sikerült élőben is összefutnom Kellyvel, azaz Judittal (3 éve ismerjük egymást, de még nem találkoztunk élőben 🙂 ), de Barbi és Vito is részt vett a szurkolásban, illetve még egy meglepi volt, Márti és Kabala személyében. Jó volt együtt tekeregni, nézni az árusokat, találkozni sok ismerőssel. Még Szandrával is sikerült összefutnom, akitől anno megrendeltem köteleket, ezek árának egy része a foxi fajtamentés részére száguldott. Így vettem kettőt, amit már használatba is állítottunk még aznap 🙂 🙂 🙂

Latte mozgásban, igaz ez a kép szombaton, Gödöllőn készült

Akkor egy kicsit leírom Letti történetét, annak a 10 éves kutyának, akit fiatalokat meghazudtoló mozgásával, kiállásával hányingerkeltő elbánásban részesítettek. Bírónőnk, Angela Allan gusztustalan módon tartotta vissza a címet egy kiváló kutyától jóformán indok nélkül… Itt találjátok Eszti facebook bejegyzését a napról: 

A bírálatok végén tényleg odamentek Esztiék, hogy megkérdezzék vajon miért nem kapja meg a címet, miután kiadta a legjobb minősítést, amit kutya kaphat, és a bírónő tényleg azt mondta, hogy ehhez a kutyához ő nem adja a nevét. Nagyon remélem, hogy Amerika egyik vezető ausztrál juhász kennelének tulajdonosa valahol megtalálja őt, ahonnan Letti is származik. Arra ezért kíváncsi lennék mi húzódhatott meg a háttérben, vajon utasításra adta? Vagy minek volt ez köszönhető, tényleg így gondolta, hogy bíróként nem tud jobb magyarázattal szolgálni???
Még egy érdekes mozzanat, ami eszembe jutott a kiállítás kapcsán: mi van akkor, ha a bíró saját tenyésztésű kutyái jelennek meg a kiállításon? Mik lennének ilyenkor a bíró lehetőségei, A) nem helyezi, azaz a konkurenciáját helyezi előtérbe, ilyenkor még józan paraszti ésszel is azt gondolja a naiv szemlélődő, hogy a saját tenyésztését minősíti ezzel. B) helyezi, ezzel saját kutyáját nyereti, ami eléggé visszatetsző tud lenni, hisz ebből a helyzetből jól kijönni nem lehet. Kérdés: akkor miért neveznek hozzá a Gazdák, na ez a jó kérdés, és megválaszolatlanul is hagyom…

Mindegy ismét rájöttem, hogy gusztustalan egy világ ez a kiállítási világ… 

Vajon, ha cinkelt lapokkal játszunk, akkor mennyi ideig lesz ellenfelünk a játékban, milyen gyorsan hagyják ott az asztalt VÉGLEG a játékot kedvelők?! Kéretik elgondolkozni ezen… én úgy látom, hogy ez egy megállíthatatlan és visszafordíthatatlan folyamat. Sajnálom azokat, akik kőkeményen próbálkoznak ez ellen tenni, de a hatalom és a cinkelt lapok használata nagyúr. Nincs aki figyeljen, nincsenek őrszemek, akik a csalást felderítsék… Ez van, ez a való világ… 

Eredményeink:

1. Jamie hivatalosan is tenyészthető, azaz tenyészkan lett, 
2. A Közép Európa Kupán 3. helyezést értünk el

A kép illusztráció, csak egy lényeges pont a fogazat vizsgálatot hivatott bemutatni https://tanmarksdiamonds.cafeblog.hu/files/2013/05/0.jpg

A szombati tenyészszemle érdekes alakulása arra késztetett, hogy utána járjak, hogyan is néz ki, hogyan is kellene kinéznie egy tenyészszemlének. Először is a mindenkori leghivatalosabb forrást kerestem meg, egyenesen a MEOE (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete) oldaláról másoltam be, természetesen nem az egész szabályzatot másolom be, csak az ide vonatkozó részeket:

Ha ezen a kis szösszeneten túljutottunk, akkor most az én szavaimmal élve kifejteném, hogy mit gondolok erről, aztán majd jön az a bizonyos eset. A tenyészszemle az én olvasatomban egy hivatalos küllembírálat egy nemzetközileg maghatározott és elfogadott fajta standard alapján. A bírálója mindenképpen FCI által elismert küllembíró kell, hogy legyen. Vannak olyan fajták, melyek esetében a küllemi bírálaton kívül szükség van a fajtára jellemző és meghatározott alapképességek, ösztönök vizsgálatára, munkavizsgára, melyre egy külön munkavizsga bírót delegálnak. 
A bírálat lényege, hogy azok az egyedek kerülhessenek tenyésztésbe, amik megfelelnek a hivatalos standardjuknak. Emiatt sokkal alaposabb bírálatra van szükség, mint egy kutya kiállítás alatt, a küllemen kívül szükséges pl a temperamentum vizsgálata, mint a félelem, agresszivitás felmérése. Kizárásra kellene, hogy kerüljenek küllemileg szuper egyedek rossz idegrendszerrel. Lehet ez túl utópisztikusnak hangzik, de valahogy így képzelem, képzelném el ezt az egészet 🙂

És akkor lássuk mi, miatt döntöttem a bejegyzés írásába… Szombat, népesnek nem mondható tömeg a pécsi meghirdetett tenyészszemle területén. A kutya, nevezzük nevén Perros Canarios Oros Diera, azaz Taura, akit felvezettem az alábbi képen találjátok. (Képek forrása Perros Canarios Oros kennel facebook oldala)

Taura szépséges buksija 🙂

Egyik kedvenc képem, azok az izmok!! Cora, Taura anyja, és Taura (aki épp ugrik)

Ezt a drágát kellett “kézben” tartanom 🙂

Csak mert <3

Miután kigyönyörködtük magunkat jöhet a “feketeleves”, lepapíroztunk mindent, odaadtunk mindent, bemutattuk a MEOE tagság befizetését igazoló csekket, aztán vártunk a behívásra. Illetve nem vártunk, mert azonnal behívtak minket. Én vezettem fel Taurát, mert velem jobban mutatta magát, illetve Barna, a gazdája vállalta a figyeltetését. 
Kezdődött azzal az esettel, hogy a chipleolvasást végző ember simán ráhajolt a kutyára, majd miután Taura hátralépett egyet, akkor emelkedett fel, és kérdezte meg, hogy “harap?”. Ember!!!! Ezt általában akkor kérdezzük meg, mikor közelítünk a kutyához, amúgy a kutya nem harap(ott)… Kicsit többet vártam egy olyan embertől, aki ismeri a kutyákat, foglalkozik velük. Félretartottam a fejét, bejelzett a chipleolvasó. és már mehettünk is be a ringbe.
A bíró üdvözölt, én hasonlóképpen, majd kért egy kört…. SÉTÁLVA!!! Látott már valaki sétálni ringben kutyát bírálat közben???!!! Sokat gondolkodtam, hogy ez miért is kellett és miért nem találkoztam ezzel még egy kiállítás során sem. Újabb megfejtendő kérdés 🙂 
(A kérdésre pár órával később kaptam választ: “Egy hozzáértő nagyon sok hibát ki tud szűrni amúgy, látja a hátát, lábak állását”. Köszönöm!)
Majd kért egy újabb kört futva, azzal a szép futásával, amit Taurával gyakoroltunk az elmúlt pár napban. Most nem ment olyan jól, tűzött a nap, még a virsli sem volt olyan csábító. 2 kör után a bíró bekiabálja, hogy “Köszönöm, végeztünk” , megállok, veszem elő a virslit, hogy beállíthassam a kutyát, erre, “köszönöm, végeztünk”! :O Nézek ki Csövire, azaz Barnára, hogy akkor most mi van, ő is kitárja a karját, és ennyi. Hát akkor ennyi volt. Köszönjük Bíró Úr! Gyors elolvastuk a kötelezően leírt bírálatot, majd odajön hozzánk egy kedves ember, maga a chipleolvasó, és közli, hogy “Felhívnám a gazda figyelmét arra, hogy a kutya (már nem tudom pontosan, hogy is mondta, de tán) alultáplált, ráférne pár kiló.” Na erre mindketten visszafordultunk, hogy köszönjük a megjegyzést, de a kutya köszöni jól van… Tény, hogy nem volt a wow kondijában, de nem nevezhető alultápláltnak… egy kisebb vitába keveredtünk, de az i-re a pontot az tette fel, mikor a beszólogató ember kivette az autójából a szó szerint dagi staffját… Komolyan, a kutyára rossz volt ránézni, olyan szinten döcögött… 🙁 No, mindegy.

Véleményem szerint a tenyészszemle különösen egy olyan kutya esetén, mely abszolút saját tenyésztés eredménye, mint Taura, még fontosabb, mint más esetben. Hisz képet kapsz arról, hogy mit alkottál, mit hoztak létre azon kutyáid, akiket érdemesnek tartottál arra, hogy alkothassanak. Hármótok gyümölcsét kellene minősíteni, viszont ezt úgy, ahogy elvárható lenne. Elemezve a mozgást, testfelépítést, izomzatot. Beállítva az arányokat, a fejet, és még sorolhatnám. Megvizsgálva bírálni a fogazatot… Ennek jó része kimaradt a mi esetünkben, hisz beállítás nem történt meg, fogazat vizsgálata nem történt meg… De a bíró így is “helyes” képet tudott festeni. Nem volt különösebb gond a bírálattal, inkább a hogyannal….

Bátran írom le ezeket a sorokat, mert szerintem az ember leírhatja a véleményét, és remélem, hogy nem a kimagasló minőségű és ösztönű kutyák fogják megsínyleni ezt. Tudom, hogy egy olyan kutya,  mint Taura is (aki, ha jól tudom még életében nem látott csibészkart, és nem vett részt hergelésben, semmi ilyesmiben) ösztönből tudná, hogy mit kellene tennie. Viszont amúgy barátságos, melyet jól mutat, hogy még a ráhajoló chipnézegető idegent is elviselte, és az Úrnak nem hiányzik fél arca, ami azért nagyon is közel volt a kutyáéhoz… :/ 
A bíró nevét nem közlöm, aki leleményes megtudhatja, nem célom személyének lejáratása csupán egy számomra érdekes témával kezdtem foglalkozni, és kibontottam a szálakat, hogy megértsem mi folyik itt…
Végkifejlet: Taura megkapta a “tenyészthető” címet!!

Remélem, hogy még sok kutyát vezethetek fel tenyészszemlén és ettől korrektebb vizsgálatot, bírálást kapunk, hogy méltán legyek büszke a kutyámra, vagy arra a kutyára, akit felvezetek.

Aztán vártunk a sorunkra, először Angie-ék kerültek sorra, Danival, párjával bőszen kattogtattunk. Majd örömködtünk az eredményeken, Elenor eszméletlenül viselkedett a ringben, állt, figyelt, és mutatta magát a fényképezőgépnek. 🙂

Balogh Enikő és kutyája Angie’s Angels Eleanor

Lassan előkapkodtuk a kutyáinkat is a boxokból, Balu hozzáértő kezei alatt változott Jamie ismét királyfivá, majd Orsival és a csipogós malaccal együtt megindultak a ring felé. Jamie álomként viselkedett, tudta, hogy mit várok el tőle, és meg is tette. Profikat meghazudtolóan állt a 30 fokban, Orsi gyönyörűen állította, figyeltette. Megkaptuk a CAC-ot és a CACIB-ot, majd vártuk a BOB összevetést. 

Lehet nem az a kép, amit az ember elsőre elképzel, de nekem ez adja vissza kettejük együttműködését, bíró épp Orsival beszél, míg az én drága Jamiem, figyel, és figyel és figyel…

A profik 🙂

Esztiéknek Halle-val (Tanmark’s F.Manestreet To Hawaii) nagyobb konkurenciája volt, de Halle-t hozták ki győztesnek.

Rozsos Eszter és Tanmark’s F.Manestreet To Hawaii Legjobb kép róluk

Így következhetett a BOB, azaz a fajta legjobbjának kiválasztása. Olyan jó volt látni, hogy két Tanmark’s kutya áll egymás mellett, méghozzá két féltesó, komolyan jó érzéssel töltött el.

Összevetés: balról: W. Bogi SDA Golden Game; Orsi- Jamie; Eszter-Halle

Tanmark’s féltesók 🙂 🙂

Sajnos nem mi kaptuk a fajtagyőztes címet, de egyáltalán nem keseredtünk el… valahogy éreztük mi ezt. Nem is ezért jöttünk, hanem azért, ami ott lobogott Jamie nyakában. Az első megmérettetés után természetesen örömködés volt a sátorban, ki-ki hogyan ünnepelt, volt aki jégkásával, fagyival, volt, aki sörrel…

Sátorhangulat 1.: sátor bevédés by Péter és Dávid

Dáviddal elmentünk kajolni, így volt pofára esés, mert lemaradtam Orsiék junior handling versenyéről, 10 fős csoportban a megtisztelő, mit megtisztelő, a legjobb helyet, 1. !!!!!!!!!!!!! érték el. Pont akkora értem oda, mikor már a dobogón voltak, így a sikongatás csak a végére maradt. De annál nagyobb volt, hisz megcsinálták, igen erre gyakoroltak már lassan egy éve, emiatt volt Jamie elővéve a pusztán, a tón, a parkban. Emiatt jártattam a számat, mit hogyan látok, és emiatt fagyott télen sz@rrá a talpam, míg én bírót játszottam egy helyben ácsorogva. Nem hiába, tudom, hogy mindkét fél összerakta azt, amije van: Orsi a kitartását, és a hozzáértését, Jamie a kiskorától összerakott ring dresszúráját, agyon szocializáltságát, cövekállását. 🙂

Orsi és Jamie junior handling 1. helyezés Képet készítette: jelen pillanatban Anonymus

Na nem kellett félteni, jött a visítás, és az ujjongás, és nagy ívben lecartam ki mit gondol rólunk, én tudom, hogy ez mit jelentett Orsinak, és lehet Jamievel már nem lesz lehetősége CACIB-on itthon jh-zni. Megnéztük Angie-éket a junior bisben, aztán volt egy kevéske időnk, hogy regenerálódjunk a következő kiállításra, aminek kezdési idejét 17:00 órára tették. Azt hittük, hogy nagyobb csúszás lesz, de a jó szervezésnek köszönhetően egy kis csúszás volt csak a programban.

A junior bis egy része, köztük Angie és Balu is 🙂

Gyors feltöltődtünk, majd átnyargaltunk a 7. számmal ellátott körbe, igen amolyan népvándorlás volt 🙂 Az egyetlen feszkót az adta, hogy Orsi még minibullozott, mikor nálunk már az előttünk lévő fajtát bírálták. Ott álltam, és azon gondolkodtam, hogy melyik a jobb lábam, hogyan kell lépni, ha nekem kell bevinni a ringbe…sajnos iszonyat lámpalázas vagyok!! 🙁 Aztán Orsi mégis befutott, gyors startszám csere, és mehettek is be a ringbe. Érdekes módon a bíró, P. Szabó Béla az összes nevezett aussie-t berendelte. Kiosztotta a címeket, mi ismét megkaptuk a CAC-ot, a fajtagyőztes címért ment a “harc”. Jól megfuttatta Orsiékat, és kisebb megrökönyödésünkre Jamie kapta a fajtagyőztes címet!!!!!! 

Aki nem lép egyszerre, nem kap fajtagyőztes címet estére 🙂

Egyszerűen imádom!!!

Persze volt megint sikítás, talán nagyobb is, mint a korábbi! Nem, az az igazság, hogy ezt nem gondoltuk volna. (Én tudtam, akartam tudni, hogy benne van ez a fajta verseny a kutyában, ez a fajta cím is, hát benne volt…) Orsi mesélt egy jó sztorit, mikor bíró úr meglátta a kutyát, azt mondta, hogy ezt már látta valahol korábban, említettem Orsinak, hogy Szegeden Balu vitte be hozzá Jamiet. Orsi bólogatott, majd mondta, persze Szegeden, erre a drága bíró úr mosolyogva “A fene a szátokat”. Hogy ezt elismerésnek mondta, vagy minek, nem tudom. Egye fene a szánkat, jöttünk hozzá, (csak jelzem, nem ő volt kiírva).
Orsit megkértük, hogy most ne nevezzen Jamievel junior handling megmérettetésre, hagyjuk pihenni, és az sem hátrány, hogy a bis körben nem látják annyiszor a kutyát. (Minden show végén megrendezett verseny, összevetés a bis (Best in show) ringben történik, normál esetben a teljes bírói gárda jelenlétében, akik a sátorban nézik az eseményeket, vagy várják, hogy sorra kerüljenek.)

“Sátorhangulat” 3.: mobilozás a földön

“Sátorhangulat” 4.: Pöttyedék  megszeretgetése by Dávid 🙂

Nem mondom, hogy nem ültünk tűkön, dehogyneeeeeem!!!!! Vártuk, hogy sorra kerüljön a csoportunk! Elővettük Jamiet, akit én kozmetikáztam meg, na jó nem volt nehéz, Balu a nehezét már megcsinálta, nekem csak át kellett fésülnöm… Eljött a várva várt pillanat, beszólították őket. Nagyon nehéz dolga volt Orsinak, mert különböző mozgású, sebességű kutyák után volt, de megtalálta a módot arra, hogy kimozgassa a Királyfit. Volt is előttük egy kisebb incidens, de kimaradtak belőle, mozgásuk nem tört meg… Bocsánat a képek minőségért, de éjszaka volt már…

Azért felismerhető az a szép állású testecske 🙂

A szívem majd kiugrott, mikor a bíró úr beszűkítette őket, az az igazság, hogy nem tudtam, hogy hányan lesznek, de amikor P. Szabó Béla bíró 3 kutya után megtapsolta a többi kutyát, akkor már kész voltam. Nem érdekelt hova helyezi, az én kutyám fent lesz a dobogón, az én kutyám!!!!! Kis átvizsgálás után bírónk kért egy oda-visszát, sajnos nem elég egyértelműen, így Orsi 3-szor indult neki. De nem ezen múlott, örültem, hogy egy olyan minőségű collie és puli után az én Drágámat találta a legjobbnak!!! Nem tudok mit írni, még most is remegek, ha erre gondolok…

Legszebb pillanatok egyike, Jamiet beszűkítették a 3-ba

BOG, azaz Best of Group III. 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂

Ünnepi vacsorához készülődtünk ezek után mindannyian, végül nem mentünk el sehova, hanem maradtunk a kiállítás területén, és mindenki választott magának ínyérevalót. Pletyiztünk még egy kicsit, aztán hazaindultunk, ki-ki a szállására. Esztiéket is szobához segítettem, becuccoltunk, majd jóccakát köszöntünk egymásnak. Mi még felbontottunk egy üveg vörösbort, amitől Dávid elaludt, mi meg Orsival 2-ig beszélgettünk. De Jamie volt a sztár, az én sztárom… 🙂 <3

Vasárnap a kiállítás második CACIB-jának reggelén Esztiékkel együtt reggeliztünk a hotel éttermében. Fini ham and eggs töltötte meg pocinkat, így a kiállításon már csak hűsíteni kellett magunkat, erre tökéletesen megfelelt a citromos jégkása 🙂 3-as körhöz kerültünk, de sátrainkat ott állítottuk fel, ahol korábban voltak. Aztán egy kellemes meglepetés fogadott, megérkezett Adri Pipaccsal és Tesójával. Pipacs Orsival való futása Kitűnő I, CAC-ot ért,. 🙂

Gratula Csikós Adrienn!! 🙂

Beszélgettünk pár szót, aztán mennem kellett, mert Jamiet elő kellett készíteni és füves legelőkre kellett vinni. Közösen befésültük, majd vártunk a sorunkra. A svájci fehér juhászkutya után a mi fajtánk következett. Bírónk Nevad Davidovic volt, aki végre adott leíró bírálatot, köszönjük…

Bírálatra várva

Péter is megmutatta Lulut – Aussiepride Formal Affair

Eszti és Halle

Jó volt ismét nézni a ringben Esztiéket, de a legjobb az volt mikor ketten konkuráltak a CACIB-ért. Péter vitte el a pálmát, a lent található kép viszont totál ugyanolyan nekem, mikor Esztiékkel először mentünk kiállításra Debrecen CACIB-ra, ahol Dorka vitte be a BISbe Jamiet, Eszti mögötte Secrettel, de a  róluk készült képen épp Jamiet figyeli, hogy Dorka hogyan állította be. 🙂 A történelem ismétlődik… 🙂

Eszti & Péter együtt egy ringben, régen vagy talán nem is láttam még ilyet.

Jöhetett az összevetés, a következő nevekkel: Sólyomvári Péter: Aussiepride Formal Affair; Schlosser Attila – SDA’s Far Far Away, Wiechner Boglárka – SDA’s Golden Game, Nagy Orsolya- Tanmark’s Double Diamond. Péter egészen a fajtagyőztes címig menetelt Luluval. 🙂

HFGY összevetés

Sátorhangulat 5.:  Mosolyok 🙂

Sátorhangulat 6.: Kukucs

Sátorhangulat 7.: Ébresztő 🙂

A gyönyörű mosolygós Elenor ismét szép eredményekkel távozott, megkapta a HPJ-t, így ismét várta a junior BIS, de Enikőék úgy döntöttek inkább időben nekivágnak a 4,5 órás útnak.

Elenor 🙂

Sátorhangulat 8.: Amikor a srácok tűkön ülnek 🙂

Következett a Orsi junior handling versenye, amiről nem szerettem volna lemaradni. Így időben elkezdtük befésülni Jamiet, hogy ne rajta múljon. 🙂 Megbeszéltük Orsival, hogy foglalja be az előkészítő ring árnyékos helyét, hogy minél kevesebb időt töltsön a napon a Pöttyös. Nem volt kétségem afelől, hogy minden körülmény között jól szerepelne, de ha tudjuk, akkor tartsuk árnyékban. Majd behívták őket, bennem pörgött a dob. A bírójuk eléggé megdolgoztatta őket, kerülgette a kutyákat, bement a kutyák közé. A jh lényege, hogy sohasem takarhatod a bíró elől a kutyát, azaz, állandó mozgásban kell lenniük a felvezetőknek. Van olyan, hogy az ember megérez valamit, én megéreztem ezt a kiállítást, azt, hogy Orsit elhívjam, hogy engedjem jh-zni a kutyámmal. Jó megérzés volt…
Nem néztem utána, de azt hiszem nem sokan mondhatják el, hogy erős mezőnyből, 2-szer egymás után, más bírónál 1. helyezést érjen el. Orsi és Jamie megcsinálta!!!!!! Nem érdekelt ki szól, ki nem… bementem a “nagy” fotósok közé és lefotóztam a hétvége két sztárját ahogy a dobogón állnak: Nagy Orsolyát és Tanmark’s Double Diamond, “Jamie”-t 🙂

1. mustra

Teljes felhozatal

A legelegánsabb felvezető, elfogultság nélkül állíthatom

Megérdemelt helyezés, gratulálok Nektek!!!!

Szalagos, kupás Jamie 🙂

<3

Az én kezemben esetlenül áll a felvezető, a kutya jól áll, a kép kicsit ferde, de nem volt szívem rontani a minőségén a forgatással… Fotót készítette: Nagy Orsolya

Forever <3 Fotót készítette: Nagy Orsolya

Mert tetszett a helyszín 🙂

Mosoly tetőfokon 🙂 Fotót készítette: Nagy Orsolya

Azt súgom: “A legjobb!!” Fotót készítette: Nagy Orsolya

<3 <3 <3 Örülök, hogy megismerhettem sok embert a facebook árnyékából, így valódi ismeretség alakult ki köztünk. Nagyon jó szervezésű kiállítás volt, le a kalappal a szervezők előtt!!! Köszönettel tartozom Rozsos Eszternek, Sólyomári Péternek, hogy mennyi mindenért, most nem sorolnám fel, mert az már egy igencsak világbéke feelingű szépségkirálynős köszönetnyilvánítás lenne. Inkább csak annyit írok, MINDENT!! Dulai Dávidnak, hogy eljött velem, ott volt velem, osztozott örömömben, és vett nekem sok finomat, volt, hogy kérés nélkül 🙂 🙂 <3 Németh Balázsnak a groomingért, azokért a “kedves”, dehogy kedves szurka piszka szavakért, amik mindig jó indulatúak voltak, tudom, hogy szeretsz Balu!!! 🙂 Nagy Orsolyának, aki felvezette ezen a sokat jelentő kiállításon Jamiet, hogy annyit foglalkozott vele, hogy nem úgy viselkedett, mint sajnos sok PROFESSIONAL handler, kikapom a kezedből és felvezetem fajta. Köszönet a bíróknak az eredményekért, név szerint:  Szabó Sándor, P. Szabó Béla, Nevad Davidovic. Tanmark’s különítmény eredményei: CACIB 1. nap Tanmark’s Double Diamond Nyílt osztály CAC,CACIB Tanmark’s F.Manestreet To Hawaii Nyílt osztály CAC, CACIB Junior handling: Orsi Jamievel 1. hely Holdvilág CAC Tanmark’s Double Diamond Nyílt osztály CAC, HFGY, BOG3. CACIB 2. nap  Tanmark’s Double Diamond Nyílt osztály CAC, CACIB és Hungarian Champion! Tanmaks F.Manestreet To Hawaii Nylt osztály CAC, Res. CACIB Aussiepride Formal Affair Növendék osztály: CAC, CACIB, HFGY

Bár a “negyede”, és az “aszalódott” valahogy illett rá akkor, mikor pártfogásba vettem. Akkor most jöjjön a nagy leleplezés, peregnek a dobok, egy hatalmas ráütés, majd hirtelen megszakad a hang, és jön az én nagy bejelenteni valóm: MAZSOLA AZ ELSŐ MENTVÉNYEM. (Ez majdnem igaz, mert már volt nálam egy magyar vizsla, akit a facebooknak köszönhetően 2 óra alatt a gazdija megtalált.)

Menteni csodálatos érzés, ezt tudja mindenki, aki segített már állaton, kutyán, cicán, egyéb jószágon. Nem bocsátkoznék monológba, hogy miket tudunk megmenteni. 🙂 Számomra a szervezetek, akik erre adták, adják életüket hihetetlen becsben vannak. Segítem is ahol tudom a számomra szimpatikusabbakat. Sajnos nem érzem magam elég erősnek, hogy fogjam magam és elmenjek a menhelyre, ahol kérjek kutyákat megsétáltatás céljából, pedig ez pénz nélküli segítség és felbecsülhetetlen annak a kis lénynek, akire kinyitod az ajtót és rárakod a pórázt. Még gyúrom magam arra, hogy bemenjek egy menhelyre, szembesüljek azzal amit ott láthatok, látni fogok. Nem kell azt ragozni, hogy lány vagyok, érzelmekkel teli, különösen az állatokkal szemben. Arra, hogy ne kutyával sétáljak ki onnan kevés esélyt látnék, pedig nem szándékozom így bővíteni a falkámat. Így marad másfajta segítség. Így marad nekem lelkem megnyugtatásáért Mazsola mentése 🙂

No, már tudjátok azt, hogy hogyan került hozzánk. Az az igazság, hogy az elején eredeti gazdiját nem is akartam megtalálni, mert aki több mint, két hét alatt nem keresi bármilyen formában a kutyáját, és ennyire elhanyagolja, annak én nem adom kezébe. Netboardon a foxi topikban is mértékletesen kidühöngtem magam, erre jött a “bummafejbe” mennyire igaz válasz, honnan tudod, hogy az a kutya tényleg Soltvadkert környékéről jött, lehet valaki ellopta, vagy elcsavargott majd elvitték máshova. Nem lehet tudni, hogy a kóbor állatok mennyire maradnak lakóhelyükhöz közel. Azt sem tudom Mazsola merre koptatta a mancsait Gazdát keresve. Ez a válasz igen elgondolkodtatott, így ha végre meghirdetem akkor eredeti gazdáját  is keresi a Kishölgy. Köszönöm Kedves Foxiterrier Fajtamentők a segítséget! Erre a gondolkodásra biztatnék Bárkit, aki véleményt formál egy elhagyott állatról, annak “Gazdájáról”!!!


Szervezkedésbe kezdtem, természetesen először az állatorvoshoz vittem el Mazsolát, ahol kiderült, hogy nagyon jó egészségügyi állapotnak örvend annak ellenére, hogy a nagy szőre csak csontokat és bőrt takart, semmi elraktározott zsírt. 3-4 évesre tippeltük a fogai által, kapott chipet, és oltást, féreghajtót, azaz  a kezdeti csomagot 🙂 Abban állapodtunk meg, hogy először felhizlalom, aztán lehet csak ivartalanítani, mert ahhoz kétség sem fért, hogy csak úgy kereshet Gazdát. És itt a válaszom arra kérdésre miért nem hirdetem a Szőrgombócot?! Csak akkor fogom közszemlére tétetni ilyen téren, ha megtörtént az orvosi beavatkozás. Erre még várnom kell, mert a szükséges altató gáz, amivel Anna az altatást végezné hiány cikk az országban, és 2 hete nem jut hozzá. Így Mazsola addig is tanul, figyel, szocializálódik. 🙂 A képeken is jól látszódik, hogy időközben megszépült, Bartsch Évi közreműködésével, aki figyelembe véve a kutya akkori félelmeit választotta ki a kozmetika alatt használt eszközöket. Nem kímélve magát attól, hogy a  nyírógép nélküli munka sokkal időigényesebb. Mazsola bátortalanul, de csóválva köszönte ezt meg Évinek, nekem meg úgy, hogy kinyilvánította, nem szeret hosszútávon a csomagtérben utazni. Köszönjük Évi ezúton is a kitartást, segítséget a megszépülésért!!!

Mit vállaltam magamra?
Egy szőrös pénznyelőt, egy problémazsákot, újdonságot az életembe, kaméleon szemek növesztésért fohászokat minden este, napirend, hetirend, havirend felborulását, újratervezését, rengeteg kutyakommunikációs feladványt, rejtvényt, és szőrös szív növesztését, hogy úgy tegyem dolgomat, hogy az a kutya és a Gazdi javára váljon.
Akkor egy kicsit részletesebben (bocsánat, ez amolyan bírói szleng, de majd erről is írok bejegyzést):
Szőrös pénznyelő: ahogy saját kutyánk ellátása pénzbe kerül, úgy a bevállalt kutya is. Minden nemű költségéért teljes felelősséget vállalok, igyekszek átcsoportosítani, előteremteni mindent a kényelmes életéért: mint prémium minőségű táp, fekhely, sétáltatási kellékek, egészségügyi ellátás. És még sorolhatnám, kutyámmal egyforma tápot esznek, nincs kivételezés. Sőt a Kisasszony a gyorsabb gyarapodásért még húsokat is kapott. 

Problémazsák: Nehogy azt higgyük, hogy minden kutya egyforma, hogy a kor előrehaladtával nyugodtabbak lesznek, hogy több eszük lesz. Mind, mind egyedfüggő, tartási körülményektől függ, és még sorolhatnám. Egy utcáról felszedett kutyánál érhetik az embert meglepetések. Mazsolkával óriás szerencsém volt, nála nem kellett a lakásélethez elengedhetetlen szobatisztasági társasjátékot lejátszanunk, ő tudta, hogy bent nem szabad elvégezni a dolgunkat. Majrézott az autótól, mint járműtől. A mai napig utálja a garázst, ahol aludnia kell, sétálás, hát az még mindig néha érdekes, de nem azért, mert húzza a pórázt. Sorolhatnám még a problémákat, persze a sok-sok előnyével, pozitívumával együtt. Talán erről majd később…
Újdonság az életemben: Fentebb írtam már pár példát mitől lehet újdonság az ember életében egy új kutya. Nekem különösen az volt, mert átestem a mentési tűzkeresztségen, furcsa, hogy úgy van nálam egy kutya, hogy nem az enyém. Nem lesz az enyém, a tudat, hogy addig tartom meg, addig van nálam, míg Gazdihoz nem kerül. Ellenben nem szabad másként kezelnem. Úgy kell pátyolgatnom a lelkét, testét, hogy ne mondjam azt, hogy megtartom, nem adom tovább! Egyszóval úgy szeretni egy kutyát, hogy az érezze is a szereteted, és pluszban nem vagy jégkirálynő.

Kaméleon szemek növesztése: Viccesen hangzik, de tényleg így van, míg 3 éven át egy kutyám volt, csak rá kellett figyelnem. Minden idegszálammal az ő jeleit figyeltem… Most ketté kell osztódnom, néha a jobban kézben tartott kutyám sínyli meg ezt Mazsolára irányított figyelem miatt. Amikor kétfelé mennek a szabadon sétáltatás alkalmával, na akkor kellene a kaméleon szem. Én csak mennék tovább forgatva külön mozgatható szemeimet 🙂
Rend felborulása: Ahham, erre tökéletes bizonyíték vagyok, vagyunk így 3-an a két kutyával. Épp, mikor Jamievel ismét összeraktuk a napi, heti rendszerességet, akkor jött be életünkbe Mazsola. Nem igazán tudom, hogy mit csinálnék máshogy, sétáltam, foglalkoztam a kutyákkal külön és közös programjaink is voltak. Hála, Mazsola segített abban, hogy közösek lehessenek, főként, hogy 100 %-osan behívható. Nagyon simulékony természet, aki kívánja az irányítást. Reggeli séták megrövidültek, kettéosztódtak, mikor Mazsola betüzelt és külön kellett sétálnom, foglalkoznom vele. Igyekszem most már úgy kialakítani, ahogy tudom, ahogy a legjobb mindenkinek. Ki kellett találnom mit szeret a Drága, mivel lehet lefárasztani, hogy nyugodtan pihenhessen már egy-egy nap után. Jöhet a labda, a frisbee 🙂 🙂

Kutyakommunikáció feladványok: Ahol már két kutya van, ott aztán bővelkedhetünk kommunikációban, persze ez egy kutyánál is adott, de itt néha csak ámulok és bámulok, próbálom értelmezni a jeleket. Dominancia kérdésben is érdekes a helyzet, mert nem igazán tudom eldönteni, hogy hogyan is áll a helyzet. Látom Jamie jeleit, amiket eddig felém, felénk emberek felé alkalmazott. De most, hogy otthonában egy másik négylábú is próbál érvényesülni, látom miket művel az én Pöttyösöm., pl játékrahívásnál, hogyan fogócskáztatja meg Mazsolát, ááá eszméletlen!!! 🙂 Próbálom beírogatni a megfejtéseket, de még nagyon messze áll ebben a keresztrejtvényben a feladvány kitalálása. 🙂
Szőrös szív: Igen, szerintem ez kell ehhez az egészhez. Nem tudom, hogy ha Mazsola gazdára talál, akkor lehetségessé válik számomra az, hogy ismét ideiglenes gazdi váljék belőlem. Ez több tényezős, lakásban tud-e élni, együtt tud-e élni a kutyámmal, együtt tud-e élni a párommal, aki megengedi-e ezt az egészet… Nem titkolom mikor megtaláltuk, akkor Dávidot, páromat megkérdeztem, hogy szeretné-e ha megtartanánk, mert akkor nem kérdés, megtartjuk. A válasz nem volt, ekkor kezdett szőrösödni a szívem, persze bizonyos határokon belül, ahogy azt az újdonság az életemben részben írtam, hogy a kutya ne érezze ezt. 
Alább láthatjátok jelenlegi gondolataimat Mazsolával kapcsolatban, nem rejtem véka alá, tényleg így érzek. 

Tenni a dolgomat: Méghozzá úgy, hogy mindenki javára váljon. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehet Gazdicsábító, az ha szocializálom, felállítok szabályokat, tanítom. Jelenleg úgy állunk, hogy próbálom mindenhez szocializálni, emberhez, állathoz, tárgyhoz, szituációhoz. Olyan mintha újra egy kölyök kutyám lenne, csak azért nála már vannak berögzött viselkedések. Szabályok kellenek az együttélés során, pl a kapu-, küszöbszabály, póráz szabályok, bár nem egy hatalmas testű és nehéz kutyáról van szó. Ahhoz, hogy sétálhassunk, el kell némi együttműködés. 🙂 Tanítás, ezzel állok legrosszabbul, mert még mindig vívódok, hogy mi számít jónak, ha minden szükséges vezényszót megtanítok neki, így jó nagy feladatot átvállalok a gazdától, vagy ha nem. Jelenleg nem tud semmit, mint általános vezényszó: ül, fekszik, marad, lábnál stb. Tiltószót muszáj voltam bevezetni, így nála az “a-a” elég komoly elrettentés attól bármit csinál, vagy épp akar csinálni, valamint a “gyere” mint elengedhetetlen szó értelmének letisztázása elég korán megtörtént. Ja és tudja a nevét, így remélem a Gazdi megtartja, tudom, hogy a kutyák könnyen alkalmazkodnak, de annyira illik rá ez a név.

Huh, röviden összefoglaltam, hogy milyen változásokkal szembesültem, mikor elvállaltam az utcán ténfergő folyton az embereket figyelő, búzaszínű, gombszemű kis jószágot, Mazsolát. 🙂

Jamie szerepe
Azt, hogy milyen feladatokat rótt ki rám az újdonsült metlakin korcoló kutya, nagyjából kifejtettem. Mint tanítás terén, mint ellátás terén, mint szeretet terén, melyet mindenekelőtt, feddhetetlenül meg kell kapnia, meg is kap. Így inkább arról szeretnék írni, amilyen feladatokat Pöttyös lát el Mazsola rehabjában, na jó nem kell akkora és olyan mértékű rehabilitációra gondolni!! 🙂 De az tény, hogy nagyon sokat tanult Jamietől. Sokkal gördülékenyebben ment közöttünk a kommunikáció, mert Jamie hidat képez közöttünk. 

  Megmutatta, hogy

1. lehet félelem nélkül is odamenni emberhez. 
2. az ajtón belül is van élet, ettől sem kell tartózkodni.
3. az autó nem kebelez be; ha nem mozog, akkor az jó dolog
4. pórázon tudni kell sétálni
5. lehet emberek között normálisan enni
6. mi is az a játék
7. mi is az a fogócska
8. mit kell csinálni az eldobott játékkal

Nagyon sok esetben megfigyelhető az utánzás, mint tanulási forma. Azaz Mazsolka megfigyeli, majd lemásolja Jamie viselkedését, cselekedetét. Megmosolyogtató néha mit tartott épp fontosnak, és mit próbál kissé átformálva magáévá tenni. 🙂

Változások
Bennem elsősorban erősítette azt a nézetet, csodálatot amivel a mentéseket végző szervezeteket illettem meg. Hihetetlen erőfeszítéseket tesznek meg egy-egy kutyáért, és az a gondosság, ahogy a gazdákat kiválasztják a kutyáknak, ismerve annak majd minden tulajdonságát. Kíváncsi vagyok vajon én tudok-e hasonlóan jól körbeírt jellemképpel szolgálni a végleges gazdinak Mazsoláról?! 
Megtapasztalhattam, hogy mennyire más egy mentett kutya szeretete, figyelme, mint pl Jamie-é. Ezt sokan mondták már nekem, de nem volt tapasztalatom egészen Mazsolkáig. Persze egy tapasztalat nem tapasztalat, mégis érzem a különbséget. Nyugi Pöttyös, nem cseréllek el semmi pénzért!! 🙂
Érdekes volt egy már felnőtt kutya jellemét megismerni, minden deformitásával egyetemben. Ahogy a Tükör expós bejegyzésemben írtam Illés Anita előadására hivatkozva, bizonyítottan léteznek beégések, melyek kissé vagy nem változtathatók meg, el kell fogadnunk őket. Mazsola is szolgált számomra néhány érdekességgel. Én csak szimplán kényszeresnek mondanám őt!

Megváltoztam én, nagyobb felelősség hárult rám, bár valljuk be, senkinek nem tartoztam volna magamon kívül elszámolnivalóval, ha pl Mazsolát elütné egy autó az én hibámból, mert nem tartottam akkora kontroll alatt, vagy épp nem választottam meg körültekintően, mikor engedem ki őket a kapun, stb. Látnom kell(ett), hogy mennyire más érzékenységű a drága, míg Jamienél azért fel kell emelni a hangomat, addig Mazsolára az már nagyon durván hat, volt hogy bepisilt. Pedig rá sem néztem, nem hozzá intéztem a szavakat. Kezdem érezni milyen a kétkutyás élet, még szoknom kell 🙂
Megváltozott Pöttyös, iszonyat féltékeny lett, szabályosan versenyez a figyelemért, ellöki a simogató ember közeléből a barnaságot. De el is kanászodott, ahogy megkettőződött figyelmem és kevesebbet tudtam vele foglalkozni. Elmaradtak a gyakorlások, egyre többet kapott tálból kaját, ahelyett, hogy gyakorlás közben jutott volna hozzá. 

Akkor pár szót ejtsünk arról is, aki ezt az érdekes helyzetet okozza, akiről szól maga a bejegyzés, azaz Mazsoláról:
– szukákkal domináns, de kutyákkal jól kijön. Eddig nem volt senkivel sem problémája, mármint négylábúval. Kutyasulin találkozott elég sokkal közülük, de egyetlen egy esetben kellett beavatkoznom, letiltanom. Egy félős spánielnek sok volt a Kishölgy 🙂
– behívásból jeles: minden körülmények között sikerült behívni: kutya, vad, ember, táplálék a séta során
– letiltásból jeles: majdnem minden esetben nyer a megfelelő viselkedés, azaz a nem kívánt viselkedés felfüggesztése, abbahagyása
– kényszeres: fülvakargatás, mint pótcselekvés megnyilvánulása. Semmi baja nincs a fülének, és néha már a levegőt kaparássza a lábával a füle mellett 🙂
– hangos: elégedettségében (?) nyöszörgős, elégedetlenségében (?) nyöszörgős, ezt még nem sikerült megfejtenem
– jó jelző kutya, kint az udvaron
– imád mindent, ami a gazdával kapcsolatos, játék dobálása, majdnem vissza is hozza
– még mindig fél, bizalmatlan az emberrel szemben
– kerítés mögött ugató kutyáknak legszívesebben nekimenne, persze nem engedem
– jobb oldali kutya a séta során, olyannyira, hogy nem marad meg semmilyen körülmények között bal oldalamon
– álló helyben köröz az ember körül, keresi a figyelmedet, ez pórázzal azért elég vicces 🙂
– érdeklődő, minden iránt, ami a lakásban van, a legjobb mikor a popcorn mikrózódik 🙂
– szobatiszta
– unalmában képes elfoglalni magát ( eredmény: – 1 db fekhely; -3,4 törcsi, ami elázódott az udvaron; kisebb gödrök az udvarban)
– nem szereti, ha felemelik
– szereti kikényszeríteni a figyelmet, azaz lábra rakni a fejét, megnyalni a kezed, csak hogy nézz rá
– lassan, megfontoltan eszik, nem habzsolós
– autóban már szeret utazni, szinte azonnal lefekszik

Eredmények, amiket sikerült elérni:

1. Autófóbiája olyannyira lett kipipálva, hogy most már ha azt mondom “hophophop” akkor pucol befelé az anyósülés lábtartójához
2. Bent is marad az autóban, amíg azt nem mondom neki, hogy gyere, jó azért nem kell évszázadokat váratni.
3. Ha simogatod már néha csóvál közben, vagy nem hagyja abba
4. Játék nélkül kezdetlegesen, de játszik velem, kerget 🙂
5. Letiltás bebetonozása a kutyába
6. Álmodik a jelenlétünkben
7. Oldalára fekszik a korábbi kuporgással ellentétben
8. Pórázos séta közben is csóvál
9. Engedi a hasát megsimogatni, úgy hogy farka nincs behúzva, azaz nem mutat félelmet
10. Kint marad, ha azt mondom, ismét küszöbszabály, úgy hogy el is mehetek a helységből

2. találkozásunk Jamieje

Igaz nem most volt, de ugyanolyan mosolygással tölt el, ha a február 8-ra emlékszem vissza. Ez Jamie születésének napja. Eljött a várva várt nap, vagy inkább mégsem?! 🙂 A születésnapokat azt hiszem mindenki várja, illetve persze van egy kor, amikor néhányan inkább nyűgnek vesszük ezt az egészet. Vajon a kutyák hogyan állnak ehhez? Valószínűleg ez is hasonló nap nekik, mint a többi… esetleg mi varázsolhatunk mást belőle. Úgy gondolom, hogy egy kutyát leginkább mozgással és valami fincsi kajcsival tudunk kényeztetni. 🙂 A fincsi kajcsi alatt azt értem, ami még nincs különösebb hatással az emésztésre. Így én inkább a már bejáratott, de csak ritkán elővett kaját preferálom. Ilyen nálunk a füstölt disznóláb, amit a torokproblémák miatt elég régen kapott már Jamie. Mindig nézegettem ezeket a prémium konzerveket, de miután kicsit alaposabban megismertem az összetevőket, rájöttem ezt én nem adom a kutyámnak… :/

De mit is láthatunk rajta, azon kívül, hogy a világra kinyújtja a nyelvét a kis Pöttyedék?! 🙂 Első pár kép a tavalyi szülinapi képek közül, aztán egyből jön egy nagyon jó kirándulás a Szegedi Kutya Klubbal a Veresegyházi Mackóparkba, majd egy nagyon jó klub emléke Szegeden a lépcsőkön, aztán megkopasztottuk, pizsibe öltöztettük Jamiet. Aki fergetegesen jól érzete magát ebben a bundában a sulin, így a klubokon, és a kölyök klub tanáraként. Frisbee szemináriumon is részt vettünk, mai napig csiszolgatjuk tudásunkat, magunkat… Mindemellett élvezettel vetettük bele magunkat a 5:45-ös sétákba, akár erdőről akár a büdös-tavi pancsolásról volt szó. Trükkös videókat is készítettünk, ezekről sem szabad megfeledkezni, a sok fejtörésről, hogy hova rakjam a kamerát, a médiasztár Jamieről, aki seccperc megoldotta a feladatokat, inkább nekem jelentett gondot a felvételek megvágása. Kiállításokon is jól szerepeltünk, miután pizsiből bunda képződött. Jó hangulat itt is garantált volt, főleg a most már vicces belgrádi cacibon… 🙂 Ösztönkezelési szemináriumon segítettünk terápiázni, és megkezdtük terelési tudásunk tárházát gyarapítani Romhányi Laci segítségével. Szegedi Kutya Klub bemutató csoportjában is számtalanszor mutattuk be mit is tanultunk, milyenek is vagyunk, mi, Ivett & Jamie 🙂 És hát igen, imádom fotózni, legfőbb fotótémám… Jamie egyszerűen köszönöm, hogy vagy nekem!!!!

Árpád Gimnázium Óbuda

Pontos kezdéssel, Korom Gábor megnyitójával vette kezdetét a tükrös estém. Szak Enikő elsőként beszámolt arról, hogy a Tükör Módszer, illetve ebben a szellemben tanító iskolák, miben voltak elsők. Igen, ezt sajnos el-elfelejtjük, mivel már oly sok sulin megtalálható részben, egészben alkalmazott módszerek, kellékek. De a lényegtől nem szabad megfeledkezni:

• Első póráz nélküli oktatás
• Első klikkeres tanítás Hornig Rudolf által

Ma már nagyon sok iskola kecsegtet hasonló lehetőségekkel, mint a pozitív megerősítés és jó esetben póráz nélküli oktatás. Úgy gondolom, hogy a klikker sokkal inkább megvalósítható, kevesebb felkészültséget igényel egy-egy engedelmes feladat beklikkelése, mint az, hogy a pályára felengedett kutyákat nagyobb fizikai behatás nélkül rábírjuk egymás eltűrésére, sőt ami ennél is nagyobb feladat egymás jelenlétében a gazdájukkal való munkára.

A módszer irányába a nagyfokú érdeklődés arra késztette az alapítókat, hogy létrehozzanak egy csoportot, amely magával, mint iskola intézményével foglalkozik. Ahhoz, hogy újabb, hasonló szellemiségű iskolákat megnyithassanak erre mindenképp szükség volt, az oktatók számának gyarapodása is erre teremtett igényt, azaz rendszerezni, egységesíteni kellett az eddigi tapasztalatokat. A Tükör-csoport által alakultak és újultak meg a tanfolyami tematikák, adták ki 2008, 2010, 2012 években a tanfolyami kisokosokat.

Az érdeklődés más szervezetekre is hatással volt, így indultak el a kutatási projektek az ELTE Etológiai tanszékén. Alább találhattok egy felhívást, melyben a budapesti Tükör Iskolákon részt vevő Gazdik segítségére számítanak az ELTE munkatársai. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit is vizsgálnak valójában, milyen eredmény születik. 🙂 Remélem majd valamikor ennek eredményéről is beszámolhatok Nektek.

Facebookon található felhívás a projektben való részvételre

A kutatási projektek mellett nem szabad elmenni a számomra egyik leginkább érdekelt terület mellett, Tükör Viselkedésterápia mellett. A kezdetek óta számos eredmény született eme módszerben, mely maga nemében páratlan és egyedülálló. Valamint a Tükör Őrző-védő is említésre méltó, hiszen teljesen más, mint a hagyományos őrző-védő foglalkozások. 

Enikő beszámolt a megváltozott körülményekről, melyek hatással vannak a Tükör Módszer, az iskolák fennállására, működésére. 

• Többen tartanak kutyát, mely generálja a harapások számának növekedését, arról sem szabad megfeledkezni, hogy ma már igen nagy hangot kapnak a híradókban ezek a balesetek.
• Több tiltó szabályozást vezettek be, mint a póráz kötelező használatát közterületen, és a szájkosár használatával kapcsolatos rendelkezéseket.
• Kevés hivatalos kutyafuttatóval rendelkeznek a nagyobb városok.
• Változik a kutyatartási kultúra, emelkednek az emberek iskolákkal szembeni igényeik 
• Erősödik a családi kutyatartás, ezzel egy időben csökken a munkakutyás vonal; a munkakutyázás háttérbeszorulásával a hagyományos iskoláknak is fejlődniük kell, hisz a hagyományos módszert nem minden kutya bírja elviselni.
• “Jókedvű” sportok- agility, frizbi, flyball- iránti igény is emelkedik.
• Persze, ha valahol fut a szekér miért elégedne meg más azzal, hogy tolja azt, így megindult a másolás, utánzás más iskolák részéről. Így bekerült rendszerükbe a klikker, póráznélküliség, különböző sportok elérése.

Mindezek tudatában a Tükör iskolák a marketing eszközeivel képesek elkülönülni a többi iskolától, a versenyképességet  a folyamatosan megújulni tudás továbbnöveli. Jól mutatja a rendszer hatékonyságát, hogy 2012-ben a Tükör Iskolák száma elérte Magyarországon a 16-ot. Illetve az Amerikai Egyesült Államokban tavaly kezdte meg működését Vámosi-Nagy Nóra vezetésével az első számú külföldi iskola. De nem csak az iskolák száma érdekes, hanem az az évi 2000 Gazdi, akik a módszerben, iskolákban bízva, végzi el a tanfolyamokat, tanul együtt kutyájával. A rendszer, ahogy korábban kifejeztem magam, nem csupán egy egyszerű rendszer, Mi a Tükörmódszer közössége vagyunk, mely igen erős táptalaja bármilyen fejlődésnek, változásnak. Fejlődünk, mert lehetőséget adnak rá, számos szakmai képzés, továbbképzés áll rendelkezésünkre, így leszünk, lesz a Tükör Módszer még erősebb.

Egy kis marketing, logó http://www.ebulo.hu/hu/oldal/tukor_modszer/

A következő előadó Illés Anita volt, aki kutyáink kölyökkorának kihasználatlan lehetőségeiről beszélt. Nekem a legtudományosabb beszámoló volt aznap, millió kiaknázatlan lehetőséggel, észrevételekkel. Anita annyira magával ragadta a figyelmet, hogy én is hagytam magam, nem engedtem a toll nyújtotta kísértésnek. Annyira tudományos volt, szóval csak félve írok róla egy- két gondolatot, amit feljegyeztem. 
Mindenekelőtt az idegrendszerről beszélt, az agyról. Az agy fejlődésére jellemző, hogy az agyi struktúrák felépítése hierarchikus, ami azt jelenti, hogy az alapképességekért felelős idegrendszeri kapcsolódások alakulnak ki először, és erre épülnek rá a bonyolultabb/komplex képességekért felelős területek. Kiemelt szerepet kapott a figyelem, mint velünk született képesség, mely mind a kutya, mind az ember esetében fontos, ez a képesség fejleszthető. Ahogy egy gyereknél, a kölyök kutya életében is folyamatos fejlesztésre van szükség, a kor előrehaladtával megjelenik a koncentrált figyelem, és hogy párhuzamosan tudnak több dologra figyelni, valamint a sok inger közül megtanulják kiválasztani a megfelelőt. 
Ha a hierarchikus fejlődés nem megfelelően zajlik, ha az alapképességek kiépülése nincs biztosítva, az erre épülő komplex képességek elsajátítása is sérülni fog. Alapképességnek számít a figyelem is, ami velünk született képesség, de fejleszthető. A figyelem a tanulás alappillérének számít, így elengedhetetlen szerepe van.
Önszabályozásról is szó esett, mely a figyelemhez hasonlóan a homloklebenyben található, azaz azonos agyi területen vannak. Minden kölyökkutyának szüksége van arra, hogy a viselkedését, mentális folyamatait gátolni tudja. Emberi neurológiai vizsgálatokra hivatkozva, mivel kutya esetében nincsenek hasonló vizsgálatok, a következő önszabályozó folyamatokat hozott fel Anita példának, mint kérésre egy viselkedést felfüggesztünk, késleltetünk, vagy helyzethez illesztünk.
Alulfejlettség, sérülés esetén tanulási és indulatkezelési problémák adódnak az emberek esetében. Kutya esetében ahhoz, hogy alkalmazkodhasson másokhoz nem csak figyelemre és finom érzékelésre, tanulásra van szükség, hanem fokozott önszabályozásra is. Egészen más  kontrollszabályozása van annak a kutyának, akinek kölyökkorában finom gátlásokat alkalmaztak, elmagyarázva, hogy egy viselkedést visszafogjon, mint egy kamasz kutya esetében, ahol egy frusztrált belső gátlást alakíthatnak ki ezzel. 
Egy érdekes különbségre is felhívta figyelmünket Anita egy kísérlet, megfigyelés kapcsán. Szabadon tartott körülmények között figyeltek meg egy kutyafalkát, ahol a felnőttek nagyon korán nagyon finom gátlásokat alkalmaztak a kölyköknél, aztán később 4-5 hónapos korban komoly szabályokat állítanak fel, azaz a kölyköknek be kell tudniuk alkalmazkodni a falkába. Ez azért érdekes mert a farkas 8-9 hónapos korban kezdi gátolni a kölyköket. A kutatók ezt a frontális lebeny fejlődési különbségével magyarázták, hogy a kutyáknak ez hamarabb fejlődik ki, mint a farkasoknál. Ezekhez hasonlóan érdekes és még érdekesebb dolgokról volt szó. Szándékosan nem írtam le mindent, pedig ha tehettem volna, akkor csak erről a beszámolóról írok külön egy bejegyzést. Akkor csak gondoljatok bele, mi minden hangozhatott el… 🙂

A soron következő előadás a terápiáról, terápiás kutyákról szólt. Alábbi sorokat az Egyik kutya, másik nem oldalon találtam, szerintem hűen tükrözik a Tükör terápia lényegét:

Ezek után pár szót ejtenék a valóban felemelő és rengeteg gyakorlati példát felsorakoztató beszámolóról. Ági helyett Marcsi tartotta kezében a papírt, és beszélt előttünk, a 200 fős közönség előtt. Egyszerűen, de sokat mondóan a terápián résztvevő, segítő kutyáikat HÍD-nak nevezte, hisz ők a kapocs, a híd a másik kutyával. Néhány szóban jellemezte milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó terápiás kutyának, ilyenek mint:

• jó, tiszta kommunikáció
• nagyfokú önállóság
• aktív, passzív, illetve felépített dominanciával bírnak
• képesek mással dolgozni, nem csak a gazdájukkal
• magas agresszió szint
• szófogadás: akkor is szót kell fogadniuk, ha épp saját testi épségüket veszélyezteti a másik kutya
• magas fokú terhelhetőség: testi-lelki megterhelést jelentenek nekik a foglalkozások

Érdekességeket hallhattunk saját kutyáikról, nevelési, együttélési “nehézségekről”. Már a nevelésben megmutatkoznak a különbségek egy nem terápiás kutya nevelésével szemben. Ők, a terápiás oktatók nagyon sok mindent ráhagynak kutyájukra. Ez azonban kétélű fegyver, meg kell találni az aranyközéputat a túl engedékenység és a túlszabályozás között. Azt hiszem nem kell leírnom, hogy a túl engedékenység miért jelenthet puskát kutyánk mancsai között. A számomra figyelemfelkeltő felismerés a túlszabályozottságnál jött elő, mert ha az oktató túlzottan leszabályozza kutyáját előfordulhat, hogy nem fog vele funkcionálni, dolgozni a kutya, megszűnik az önállóság a terápián. Örökös kérdés, kutyák ki tudnak-e kapcsolni a rendfenntartó állapotukból? A válasz az ember, gazdi kezében van. Neki kell kivenni ebből az állapotból, hogy egy egyszerű sétát is élvezhessen kutyája. Ne azt nézze a parkban, hogy a póráz végén lévő kutyák milyen viselkedés deformitással rendelkeznek.
Érdekes (nem tudom ez a szó hányszor szerepelt már, bocsánat a szóismétlésért) példa maradt meg bennem, amit én is tapasztaltam már Jamie kölyök klubos, ovis óvóbácsis tevékenykedése kapcsán. Marcsi beszámolt Ági kutyájának, Körtének viselkedéséről, amikor egy kölyköt folyamatosan tologatott a pályán, elküldött magától, úgy, hogy az semmi olyan jelet nem kommunikált az oktatók szerint, ami ezt igazolta volna. Pár nappal később derült ki, hogy a kis drága szőrgombóc kölyök létére bevédte a gazdi autóját. Jamie ugyanezt a viselkedést mutatta két sztaffi esetében is már az ovin, egyikük már egy domináns kanná cseperedett, másikuk még az ovit koptatja. Négylábúink sok mindent látnak, érzékelnek, amit mi nem látunk. Bíznunk kell képességeikben, bíznunk bennük!

Gróf Krisztián számomra provokatív előadásával alkotott elménkben ezernyi kérdést a tudatossággal, kutyával kapcsolatban. Elég tág körben néztünk körül a tudatosság fogalmán. Mondandójának vége felé állt össze a végül is jól megszerkesztett kép, mely kutyánkkal való kapcsolatunkra is hat. Szerinte a tudatosság az, amikor “tetteim mögött megfontolás van”, de szándék és idő függvénye is.
Miért van mellettünk a kutya? Többek között ezzel a kérdéssel is foglalkoztunk, szerinte két fokozat van jelen pillanatban:

1. Kerítés, póráz miatt
2. Mert megfejtettem mivel működnek vágyai, szükségletei, ezek célját kontrollálni tudom (kötődési tréning, klikker)
3. Vannak-e további szintek???

Alkalmazott technikák a második szinten: kutyát, mint ellenérdekelt lényt erőforrásainak kizárólagos birtoklása segítségével meggyőzöm, hogy én vagyok az erősebb, együttműködésre késztetem. Ez emberi viszonylatban egyenlő a rabszolgasággal, modern szabadsággal.
Klikker, mint tanítás, kommunikáció legmagasabb szintű, legtisztább formája. De ezzel is birtoklom az erőforrásokat, kommunikálok kutyám felé, elvárásaim teljesítésért cserébe fizetséget adok. Ismét kaptunk egy összehasonlítást emberekre nézve, mivel a mi világunk is így működik, mint a vállalat és az alkalmazott esete. Mindenképp figyelemfelkeltő volt az a típusú párhuzam, amit a kutya és az emberiség között állított.
Alázattal kell megismerni kutyánkat, ne próbáljuk alakítgatni, hanem ismerjük meg lényét. Ezzel a záróakkorddal fejezte be Krisztián mondandóját, valamint, hogy részéről megéri tudatosnak lenni. Hát, szerintem is 🙂

A kutya szociális betagozódása a családba, ezzel a címmel kezdte mondandóját Rudi. Ismét jöttek a kérdések, megkérdőjelezések. A miért így és úgy kell tanítani, ahogy azt a kutyával tesszük. Egészen visszamentünk a ’90-es évek elejére, az akkori tanítási módszerekhez, amikor látni lehetett, hogy a kutya megcsinálja azt, amit kérnek tőle. Azaz mindenki ezt alkalmazta, de senki nem mondta el miért így tegyék a gazdák. 
A klikker sem hozott olyan nemű változást, ami megtartotta volna a kutya kutyaságát. Majd jött a kutya ösztönlényének kutatása, voltak, vannak jó ötletek, módszerek, de itt is előjöttek az “ezt így csináld, azt úgy csináld” mondatok. Szabályok által kezelték az ösztönlényt -kapun átlépés, pórázfegyelem- és mondták az oktatók a gazdáknak, ha ezt megcsinálod akkor jó lesz. Itt visszatértünk az első felvetésekhez, hogy itt sem tudjuk igazából a miérteket, csak tudjuk, hogy a kutyánál működik, persze nem minden fekete-fehér, így ez sem. A kutya viselkedése megtalálja a szürke árnyalatokat, jönnek a szabályalkalmazáskor felmerülő apróbb hibák. Beismerték, hogy még ez sem az igazi, a szabályok helyett jöttek a jogok, mint a zavartalan evés, privát terület iránti jog, jog önállóan indítani az akciókat. Azonban itt is, ezek is mind arról szólnak, hogy a gazda mit csináljon. Arról nem esik igazán szó, hogy a kutya szemszögéből, ha felállítom és alkalmazom ezeket a jogokat, akkor miért lesz jobb a kapcsolatunk. Rudi szerint mindennek a kulcsa, ha kissé jobban belegondolunk, hogy a kutya társadalma, szociális élete hogyan is működik. Ez megválaszolatlan kérdés maradt, melyen érdemes elgondolkozni mindannyiunknak.

A következő beszámolók Gábor és Péter előadásában betekintést kaptunk hogyan válhat oktatóvá egy, korábban “zöld emberként”, fifigazdiként érkező Gazdi. Milyen Tükör életútvonalat járt be Gábor, aki most egy Tükör mobil iskola vezetője. (Mellesleg, akivel együtt  voltunk kikvez 2-n) Milyen nehézségek elé állítják a feltörekvő tanulni vágyó oktatót. Ehhez kapcsolódott Péter előadása, aki az Őrmezői kutyaiskola elismert, megbecsült vezetője. Elmesélte, hogy mennyire más egy iskola vezetőjeként nézni az eseményeket. Terelgetni az oktatókat, megnyugtatni egy-egy zűrös eset, együttműködni nem képes gazdi után. Felkaptam a fejem erre a mondatára, “Magyarország egyetlen vizsgarendszere, ahol nem lehet lefizetni a bírót”. Ez elég érdekes felvetés, elgondolkodtató, de valós lehet a felvetés. 
Mesélt egy kicsit a Gazdákról is, hisz az ő feladata leginkább az oktatók segítése, akiknek legtöbbször épp velük van a bajuk, kérdésük, elbizonytalanodásuk. Mivel a módszer a motivált gazdára van kitalálva, így nem lehet mindenkin segíteni. De mit is jelent a problémás gazdi kifejezés? Nem minden esetben a gazdában van a hiba, Péter gyakori tanácsaként kéri az oktatótól, hogy elemezzék ki, hogy hogyan viselkednek ők a gazdival és lehet ezt a viselkedést kapják cserébe, amit nehezményeznek. Lehet egy egyszerű hozzáállás változtatásra van szükség. Minden körülmények között fontos az empátia, akár oktatóról, akár iskola vezetőről beszélünk. Problémák akadnak, meg kell azokat oldani, szerinte háromféleképpen lehet megtenni: elkerülöm a problémát, vagy ahogy az az Őrmezői kutyasuli oktatói körében sokak által használatos mondat: engedd el a problémát. Lehet még a konfrontálódást, illetve a motiváció változtatását választani. Figyelemfenntartó humoros előadása jól tükrözte azt, amit az iskola vezetők mindennapjaikban tesznek. 

Ákos filozofikus mondanivalója nekem már túl sok volt aznapra, szorosan nem kapcsolódott a Tükör módszerhez. Egy lényeges momentumra kaptam fel a fejem, ez nem volt más, hogy mi mások vagyunk, mi egy közösség vagyunk, a kutyások közössége, akik szeretünk kutyáinkkal dolgozni. Ez való igaz, minket elsősorban a kutya köt össze, remélem még sokáig így is lesz. 

Még egy gondolat, Gáborék meglengettek két dobozt, amibe a nemlétező belépőnek szánt pénzt lehetett beledobni. Én nyugodt szívvel távoztam úgy, hogy egy petákot nem tettem bele. Sokakhoz hasonlóan, akik nem Budapest környékéről érkeztek, közel 10.000 Ft-ot költöttem arra, hogy feljussak meghallgatni az előadásokat. Remélem a következő Tükör expón, hasonlóan a többi szemináriumhoz ennyire színvonalas, ingyenes előadásokat lesz szerencsénk meghallgatni. Nem bántam meg, hogy elmentem, főleg, hogy sok régi arcot láttam, hangot hallottam. 🙂

Ennyi lenne az én beszámolóm, remélem hűen tükrözte vissza a hangulatot, az előadások tartalmát. Akkor jövőre ugyanitt csak már többen, igaz Szegedi Kutya Klub? 🙂